Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 246 (4901. - 4920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

4920. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-05 20:34:40
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

*Ahogy a feje fölött besűrűsödnek a lombok, Bato még gyorsabban kezdi szedni a lábait, mert olyan érzése támad, mintha esteledne, pedig valójában csak a városszéli erdő különösen sűrű lombozata van ilyen hatással rá. A félhomályban bújja a földet, hátha talál egy-egy ingyen gyümölcsöt, amit megehet, hogy legalább magán spóroljon. A sikertelennek bizonyuló próbálkozás akkor szakad félbe, mikor a már bejárt út végéhez ér, és meglátja a Holdudvart, és kicsit odébb a kovácsműhelyet. Utóbbi irányába indul el, mondván a kovács a piac közelében szokott lenni.*

4919. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-04 17:16:55
 ÚJ
>Caleth Wynr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Szüzek vacsorája//

*Kétségbeesetten próbálkozik tőrével valami sérülést okozni, de ez legalább olyan az ő erejével, mintha egy kis tűvel piszkálgatná a pikkelyes bőrt. Maximum azt tudja elképzelni, hogy csiklandozza a lényt, de már az is több, mint amit az ember fia várhat ebben a helyzetben. Nem látja pontosan most, hogy mivel ügyködik az ork, azt viszont érzékeli, amikor a gyík rúgása közben pontosan beletalál talpával a hegyes fegyverbe. Ezt afféle diadalként éri meg, bár nincs sok ideje örvendezni, lévén, hogy a súlyos test már dől is rá. Hát nem volt elég gyors, egyenesen rázuhan a tonnás ajándék.
Nagyon szusszan, ahogy a gyík az utolsó levegőjét is kipréseli a mellkasából, s ha ez nem lenne bőven elég, hamarosan szúró, égető fájdalom tompítja az elméjét a válla felől. Fájdalmasan felkiált, bár nem tudja pontosan mi történt, mindenesetre ezt a napot már most utálja. Nem érzi végtagjait, csak az ork hangját hallja.*
- Happff… *Présel ki némi hangot magából, s csak reméli az ork észhez tér, hogy leszedje róla a prédát, majd úgy mellesleg elnézést kérjen, amiért gyakorlatilag kilyukasztotta a vállát. Erre viszont várhat.
Hamarosan egy a közelből érkező dühödt üvöltés után, szerencsére az ork segítsége nélkül is rögtön enyhül a súly, s azon kapja magát, hogy egyedül a csuklya az, mi rajta fekszik, így rögtön levegőért kapkod, s úgy szedi magába, mint szomjas ember a vizet. Minthogy a lénynek hűlt helye, így felül, és a tőrt az övére tesz, végül pedig megvizsgálja égő vállát. Nem is a fájdalom aggasztja, sem a seb.*
- Te kilyukasztottad a kabátom? *Hőbörög az ork felé. Bár roppant hálás, amiért besegített neki, de a kabátja többet ér számára, mint az élete. Köszönetmondásra nincs is ideje.
Bár a füst pillanatokra visszahúzódott, most ismét ellepi, s nem túl bizalomgerjesztő hangokkal jár.*
- Ne már… *Csapkodja a földet duzzogva.* Mi jöhet még? *Kérdésére a válasz rögtön érkezik. Egy csáp kanyarodik teste köré, odaszorítja az egykori gyíklény csuklyáját is hozzá. A csáp a földön vonszolja, ő pedig tehetetlenül próbálja tőrét a földbe mélyeszteni, hogy lassítsa a dolgot, de hát a tőr eddig is inkább ecsetnek illet be, így ezzel nem is jár sikerrel.*
- Megkérhetnélek, hogy a kabátom ne bántsd? *Üvöltözik mérgében, bár azt sem tudja kihez beszél. Csapkod a lábával, két kezébe kapja a tőrt és úgy próbálja belevágni az őt vonszoló csábos kis valamibe, feltehetően azonban ez is inkább csak ingerelni fogja a lényt, bármi is legyen az.*

4918. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-04 14:03:16
 ÚJ
>Aswea Endrode avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

// Szárnyra kapva //

*Szerencsére a várost rendben átvészelték, s tovább ez az erdőben sem okoz gondot. Egyre inkább izgul a kis kalandjuk miatt. Sosem volt még része ehhez hasonló ügyhöz. Időnként az kissé kizökkenti a feladatra való koncentrálásban, hogy gondolatai gyakorta eltévednek Morf felé. Mit csinálhat most, hogy jól van e, rendben halad ő is a saját kis küldetésével. Borzalmasan nagy a hiány, amit érez azóta, hogy elváltak egymástól, de megakadályozza a koncentrációja elvesztésében a tudat, hogy valóban hasznára akar most válni Riqnek. Így végig kíséri az úton, csinálja, amit mond, s ahogy kéri tőle. Nem fog csalódást okozni, még akkor sem, ha ennek ára az lett, hogy szívének sóvárgását el kell nyomnia magában. Most a végállomáson jár az esze, s reméli, hogy az ügy mely miatt útra keltek sikeresen fog lezárulni.*

4917. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-02 19:46:37
 ÚJ
>Murbag Gholug avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Szüzek vacsorája//

*Dolgának bevégzésében biz' megakadályozza a hüllő. Emiatt az ork felettébb dühös, ugyanis nem szeret félmunkát végezni, ha öldöklésről vagy a saját életének védelméről van szó. Ennek fényében kellő módon meg is torolja a kígyón a sérelmeit, s elégedetten lélegez fel, amikor a nyomorult csúszómászót ketté szeli a pallosával.
Fúj egyet, majd megindulna a test felé, hogy mostmár aztán tényleg kivégezze a francba ellenfelét. Nem meglepő, hogy még jobban eluralkodik rajta a düh, mikor a testnek csupán hűlt helyét találja. Pár másodperc azonban elegendő ahhoz, hogy megnyugodjon. Harcosnak nevelték és ez nem az a helyzet, amikor csak úgy elvesztheti az eszét.
A csuhás nő üvöltése szintén dühíti, de csak mert ő az ellenfelet holtan szereti, azok meg általában nem túl beszédesek.
Éppen meg is indulna felé, hátha fajtársával meg az emberrel ki tudják végezni. Ebben a pillanatban éri a kissé kellemetlen meglepetés, konkrétan, hogy egy csáp - az elmúlt órában másodszor - a lábára tekeredik és a magasba emeli. Ösztönszerűen szorítja meg a pallosát, amit ugyan nehéz lesz tartani, de más fegyvere nem nagyon akad. Átkozza magát, hogy lándzsáját már korábban elhajította, most nagy hasznát vehetné a szálfegyvernek.
Tesz néhány próbálkozást arra, hogy a lába közelében belevágjon a csápba. Ez azonban nem könnyű, egyrészt, mert a nehéz pallossal még nehezebb dolga van, másrészt arra is vigyáznia kell, hogy saját magát ne sértse meg. Így hát próbálkozik egy ideig, de amennyiben nem jár sikerrel úgy nyugton marad s kíváncsian várja, hogy mi következik ezután.*

4916. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-02 15:43:36
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

*Már futva érkezik, nem mintha üldözné valaki, csak szép idő van egy kis testmozgáshoz. Korán kelt, jól megreggelizett, körülnézett a piacon, a fürdőt is meglátogatta végre, így már jobb ötlete nem lévén eltökélte hogy ideje egy kis frissítő futásnak. Lényegesen kellemesebb egyedül az árnyékos erdőben szaladgálni mint a város forgatagát kerülgetve, és bár nem kifejezetten kedveli a vadont, sokkal békésebb és szebb is ez a környezet. Közben gondolatban már az otthoni fürdőjét tervezgeti, és azt hogy találkoznia kellene Nestarral. Persze nem a fürdőkádban, de mindenképpen beszélniük kell, valószínűleg a férfinak jobb összeköttetései vannak errefelé mint neki. Az elmúlt napokban kissé elhanyagolta testét így kifejezetten jól esik újra mozogni végre, de igyekszik a város közelében maradni, nem akar túl mélyre merészkedni, eltévedni meg pláne. Erre a gondolatra eszmél, hogy halvány fogalma sincs merre jár épp, de ha már megállt akkor leül pihenni egy kicsit. Furcsamód akármilyen apró, sosem érezte magát veszélyben a természetben, legyen akár nappal akár sötét éjszaka. Pedig méretei miatt még egy megvadult borzzal is igen meggyűlne a baja, a macskafélékről és egyéb ragadozókról nem is beszélve. Kifújja magát kicsit aztán megint futva elindul visszafelé, szerencsére egy ösvényen jött végig és a felmerülő elágazásoknál is egyértelmű melyik irányt válassza, így probléma nélkül visszatalál a városba.*

4915. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-31 20:05:11
 ÚJ
>Svir Gia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313

Játékstílus: Vakmerő

//Szárnyra kapva//

*Hogy mennyit hall, vagy, hogy hall-e Riqelie valamit is egyáltalán a Merlissel folytatott röpke beszélgetésükből az kérdéses, de mindegy is, nem nagyon fontos és legalább annyira titkos dolgokról tárgyalnak az úton, inkább csak könnyedén csevegnek. Igen, Svirnek többek között ez is a specialitása.*
- Üdv! *Köszönt az úriembernek, mert ő is egy igazi úriember. Meg kalapos, igazi hős, reménybeli csőszjelölt, meg még igen sok más is.*
- A kalapos és a köpenyesek. Ezt jegyezze meg kedves, jól jöhet, ha a legközelebbi dalolászásunk alkalmával megkérdi valaki a társulat nevét. *Kacsint is a Merlisnek. Riqelie nagyvezér pedig egy helyeslő pillantást kap, roppant hízelgő, hogy mindig külön megemlékezik róla, meg a kalapjáról. Vagy csak a kalapjáról és kezdhet irigy lenni rá? Mindegy, most fontosabb dolguk is van, mint például az egységes öltözetben tovalovagolás.*
- És jobb, mint egy zászló. *Ennyit még mond, átveszi Merlis hacukáit, aztán megy, mint egy jó vércse, akármilyenek is a jó vércsék.*

A hozzászólás írója (Svir Gia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.31 20:07:11

4914. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-31 19:48:53
 ÚJ
>Merlis Aororis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Szárnyra kapva//

* Szerencsére az út sikeresnek mondható azzal a kikötéssel, hogy Merlis eléggé felhúzta magát a piactéren tapasztalható tömegnyomor okán. Csak egyszer tette szóvá ezt a dühöt, akkor is egy grimasz, és pár szitokszó kíséretében, melyek egy hölgy szájába nem igazán illenek bele. Miután az erdőbe érkeznek, meglát egy férfit. Fiatal, nem annyira, de fiatal. Ha a daloshoz mérik, semmi sem lehet elég fiatal.
Kézbe fogja az egyik köpenyt, megköszöni, majd elgondolkozik. Van neki hasonlója, ami talán most jól is jöhet.* - Lehet, hogy a sajátomat is használom.* A többiek előtt nem szerénykedve, elkezdi kioldani fűzőjét. De ahogy válláról kecsesen leomlik a ruha, nem egy fehérneműt pillanthatnak meg az éppen a lányra tekintők, hanem egy nomád páncélt acél alkarvédőkkel, és sok kis zsebbel, rejtett rekesszel. Vállát nem fedi semmi, hogy a ruha alól ne látszódjon ki a páncél. Felölti a köpenyt, így most körül-belül hasonlít Riq-re, attól eltekintve, hogy nála több a felszerelés.
Ruháját megpróbálja valamilyen kis csomagba belerejteni, melyet oda is ad Svir-nek.* - Kérlek, ezt hozd majd nekem!* Majd Riq-re néz ismét.* - Máris a Vércse tagja vagyunk? Jól hangzik! Most viszont szerintem indulhatunk is! * Az átöltözés után visszapattan a lóra, s miközben új embernek érzi magát, elindul a kikötő fele.*

4913. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-31 19:21:53
 ÚJ
>Riqelie Lemara Leser avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63

Játékstílus: Vakmerő

//Szárnyra kapva//

*A városban nem botlottak semmilyen komoly akadályba, de a piachoz fűzött sejtelmei beigazolódtak és értékes perceket vesztettek el a nép kerülgetésével és a lovak vezetésével. Közben ahogy tehette, próbalt figyelni Svir és Merlis beszélgetésére is, hiszen nem árt, ha az ember jobban megismeri útitársait, mielőtt bárkinek is besétál a barlangjába. Az erdő széléhez érve végre ismét lóra szállhatnak, majd mielőtt az erdő jobban elkezdene sűrűsödni, egy nyurga fiatalember vár rájuk három darab fekete köpennyel. Személye már korábban is szóba került, de nem biztos, hogy a többiek rögtön összekötik a barlangban említett szerencsétlennel. Hozzáérve köszönti, majd egy gyors útmutatás erejéig megállítja deresét.*
- Az úriember Tommaen. Ő fog nekünk segíteni a Menedéknél is.
*Visszafele lényegtelen a bemutatás, a fiú bizalmatlanul villogó tekintete így is nagyon sokat elárul, mégpedig azt, hogy nagyon is jól tudja kifélék, mifélék ezek az emberek, de neki persze egy szava sem lehet! Csak Riq legyen rá büszke... Sietve, ahogy a vörös lány kérte tőle korábban, átnyújtja a jó anyagból készült, kámzsával ellátott fekete köpenyeket, majd esetlenül biccent egyet és Riqelie köszönő mosolya után elégedetten távozik, valószínűleg vissza a városba.*
- Nem a folyópartra vagy fogadóba tartunk, így gondoltam nem árt, ga van némi egységes fellépésünk.
*Jelenik meg szokásos, féloldalas mosolya.*
- A köpenyek erős anyagból vannak, de nem durva szövésűek. Tárgyalni megyünk és nem harcolni, de nem árt, ha nem látszik elsőre, mi mindent rejtetel magatoknál. A ruhadarabokat természetesen megtarthatjátok utána is, a kamzsa használata pedig nem kötelező, de ajánlott. Svir, ön ez alól kivétel. A kalap helyettesíti a csuklyát.
*Választ nem vár, reméli mindenki megértette a lényeget. Az útból nincs is olyan sok hátra, így jobb lesz vigyázni.*
- Ne feledjétek!
*Fordítja iranyba deresét.*
- Ti a Vörös Vércséhet tartoztok immár. Ideje használni is a címünket!
*Végezetül saját kámzsáját fejébe húzza, eltakarva ezzel tűzvörös haját és tovább indul. Ha a Kalapos eddig még nem hallott volna a vércsékről, hát most fog.*

4912. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-31 17:33:41
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Reyf //

* A hím szavaira rábólint. Nem csak kedvtelésből van úton általában naplementétől napfelkeltéig, hanem mert egyszerűen így érzi egésznek önmagát. Az égi vándor zavarja de nem olyan szinten, hogy miatta a sötétséghez kösse létét viszont a félhomály halvány gyermeke mintha erővel töltené fel.*
- Én elég sűrűn kellene emberek társaságában legyek. *gondol a lányokra akik megengedték, hogy a barlangban éljen.*
- De valahogy egy napnál többet sohasem maradok egy helyben, talán kivétel Arthenior.
* A kérdést nem tudja pontosan elhelyezni. Most például éppen Reyf zavarja egy cseppet. Az ismerkedés mindig is problémás volt a számára és természetesen gondjai akadtak a mágiatanulással is ami úgy látszik csak a pénzt nyeli el de adni egyelőre nagyon nem akar semmit. Nem is válaszol csak egy kényszeredett mosoly, egy félszeg ajakba harapás és lép is tovább. A részvétnyilvánításra egy biccentés és egy mosoly a válasz, náluk régebb a halál egy újabb élet kezdete volt. Nem hittek a halál megmásíthatatlanságában, a testüket a tűznek ajánlották, a lelküket pedig az isteneiknek.
Amikor megkérdezte, hogy éhes-e a hím akkor egy kis helyben sütött nyúlra gondolt, de végül is lehet a másik lehetőség még jobb.
Az utolsó csapdánál járnak már. Az erdei út lassan véget ér. A hurok üres bár elég sok nyom van körülötte. Talán egy őz lehetett, egy nagyon okos állat amely képes volt még ki is szabadulni vagy épp csak érezte az idegen szagot és azért járta ennyire körbe ezt a területet.*
- Fél siker. *mondja végül vállat rántva hisz a négy csapdából csak kettőben volt valami.*
- Azt hiszem nem olyan rossz. *mosolyodik el végül.*
- Az ebédmeghívást elfogadom, úgy is ott akarom eladni a nyulakat a szakácsnak. *mondja majd azért hozzáteszi.*
- Ha helyben kitekered az egyik nyakát akkor itt is letáborozhatunk. *mondja bár ebben az esetben a kovácsműhely na meg a fogadó és a templom is várat még magára.
Az egy nappal semmi gondja nem volna, a távolabbi idők vannak igen csak megkötve.*
-Hát fogadó majd templom. *sorolja de nem fejezte be *Utána be kell nézzek egy jó ismerősömhöz a gazdagnegyedbeli Kúriába és végezetül ideje volna végre hazatérnem is a kikötőbeli Sziklaszirtekhez.
- És a te utad a kovácsműhelyen kívül hova vezet? *kérdezi és közbe attól függően, hogy az ebédel kapcsolatosan miként dönt a hím kapja kézhez az egyik fickándozó nyulat vagy indúl meg az erdő széle felé.*

4911. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-31 14:05:46
 ÚJ
>Reyf Ashn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Zoranyde//

*Az, hogy ki kinek számít fiatalnak avagy mai csirkének, egészen nézet és részlet kérdés. Különben is, van olyat állapot vagy mindent elsöprő romantika, hogy a nagyobb korkülönbségek se számítsanak. Sajnos ezt kénytelen tapasztalatból gondolni. Kedves családi háza nem éppen a szegénységéről vagy a szerénységéről volt híres. Ha maradt volna, lehet ő is sokkal másképpen tekintene a felszíniekre.*
- Azért nem sűrűn érintkezem velük. Jobb szeretek éjjel közlekedni, holdvilágnál pedig kevesen sétálgatnak céltalanul.
*Azonban sok éve már, hogy Reyf is itt él a felszínen. A napimádók között. Sokan vannak, furcsák, de mindegyiknek van valami jellegzetessége. Félelmeik, vágyaik, reményeik, mint mindenkinek, de egyes fajoknál ezek sokkal dominánsabb tényezők az életükben. Reyf pedig így bukkan rájuk mindig... *
- Mi zavar hát a legjobban?
*Kutatja fel ismét a nőstény halovány lélektükreit, majd ahogy haladnak tovább, úgy lépked mellette továbbra is zsebet támasztó kezekkel. Sosem volt könnyű dolguk a sötételfeknek, de valami titokzatossá és olykor félelemmel járó csodálat mindig körüllengi őket. Szórakozott pillantást vet a dacos arc gazdája felé, majd véletlenszerűen felrúg egy követ a tavaszi aljnövényzetről. A kő zizegve gurul tovább, míg biztos talajt nem ér újra. Hát igen, a család sohasem volt könnyű téma, főleg a nagy mészárlások után.*
- Részvétem.
*Mondja halkan és őszintén, habár a halál olyan dolog, ami végigkísérte egész életét. Ezért is nem fél tőle. Előbb vagy utóbb, a nagyhal mindig megeszi a kishalat. Mélységik között azonban a részvét sokkalta többet jelent, mint egy idegen felszíni szájából.
A második csapda szintén egy nyulat rejt magában, így Reyf hagyja, hogy Zora tegye a dolgát. Nem ilyen társaságot tervezett be maga mellé mikor felébredt, de nem járt rosszabbul. Aztán ki tudja!*
- Meglehet, de remélem ebédre azért én hívhatlak meg!
*Dönti oldalra a fejét fürkésző mosollyal. Munka adója aúmgy sem kötötte időponthoz.*
- Talán elmondhatnád, hogy most kihez köt az utad.
~Vagy ha senkihez, egy teljes napig kötődhet az enyémhez.~

4910. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-31 10:13:54
 ÚJ
>Syessiss Opsyscalla avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

* Ahogy mezítláb ballag, kezében a kosarával, fehér blúzán át-át fúj a szél. ~ Jó érzés. ~ Ébenfekete hajának végét maga után húzza a földön. Az a kevés utazó, akik mellett elhalad biztos furcsállják őt, az öltözete és viselkedése miatt, amiért mert ilyen természetesen, közvetlenül köszön mindenkinek, aki mellett elhalad.
Leül és maga mellé teszi a kosarát a füves tisztásra. Elővesz egy konyhakést, amivel meghámozza azt a sárgarépát, amit a Piactéren vett az egyik kereskedőtőlMesélő (Morw). Az almákat meg szárított húst, amikért összesen 13 aranyat fizetett, egyelőre bent hagyja a kosárban Miután meghámozza, jó ízűen nekilát megenni, hangos roppanások kíséretében.*

4909. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-30 23:36:03
 ÚJ
>Esyae Rugarth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

* Ha már így átaludta az éjszakát, ideje is útnak indulni. Nem árt kiszellőztetni a fejét, így hamar megmosakszik, gyűrött ruháit leveti, s a széktámlájára teríti, majd odaadja a fogadósnak, hogy tegyék rendbe, a többivel együtt, mivel már kezd kifogyni belőlük. Most egy fehér, enyhén átsejlő felsőt húz magára. Anyaga könnyű, esése lágy. Mell alatt megkötős, mely így a finom kis anyagot ráncokba szedi. Nadrágot húz ismét ugyanolyat, mint tegnap. megnézi magát a tükörben, igazi ajándék. Haját féloldalas fonatba fogja, melyet vállán vezet át, így hagyva szabadon tarkóját. Még néhány utolsó simítás, kard az oldalára, s az a pár lap, ami még üresen maradt, s az a kevés széndarabka, melyet egy kis tarisznyába gyömöszöl bele. Bár tegnap a piacon járt, de ez teljesen kiment a fejéből. De megy még arra biztos.
Még mielőtt elindulna az udvaron át, megreggelizik, bízva abba, hogy az is segít a fejfájás csillapításában. Jól is esik neki, s mintha a fájdalom is tompult volna. Összepakolja a tányért rá az evőeszközt, s a poharat, úgy hagyja ott, az asztalon, majd a hátsó ajtón keresztül megy ki az udvarra.
Nem túl nagy, de igazán csinos, hangulatos. Kis elrejtett lugasokkal a magányra vágyóknak. Nincs hova sietnie, így körbe járja, leül s időzik egy darabig, átadva magát a csendnek. Ugyanúgy, mint az erdőben, kevesen járnak erre, nem sokan zavarják és ő se sok mindenkit zavar. A füves sáv szélénél keres magának helyet, hogy letelepedjen. Lábait összefonva, dől neki egy nagy tölgynek. Előkerül a papír s a szén is. Ölébe fekteti a lapokat, és határozott vonalakat kezd el húzni. Nincs tétovázás vagy gondolkodás. Nincs semmi olyan itt, amit érdemes lenne megörökíteni. Az emlékezet vezeti kezét. Nagy lendületes vonalakat húz, olykor pici aprólékosakat, hogy szinte nem is mozog a keze. Arca is ugyan így változik, hol nagy, hol pedig összehúzott szemekkel méregeti munkáját. Távolabbról is szemügyre veszi, hogy biztosan jók legyenek az arányok. Halvány mosoly játszik az ajkán, hirtelen válik komorrá, száját félre húzza, furcsán csücsörítve így. Ölébe fekteti a papírost, hogy ujjaival itt –ott satírozzon, árnyékot adva ezzel a vonalnak vagy éppen megnyalva ujja hegyét világosítson azon. Az alkotás kész, elégedett magával, egy pillanatig, utána dühösen csapja össze a bőrtartót, hogy aztán mélyre rejtse a tarisznyába. Gémberedetten tápászkodik fel, hogy aztán kinyújtóztassa tagjait, s megropogtassa ujjait. Eszébe jut, hogy bár tegnap edzeni ment a barakkba az mégis csak elmaradt. Így ne is kérdéses az újabb úti cél. *

4908. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-30 12:49:03
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Coinleach Loon//

*Megáll az áhítatos férfi mellett, és próbálja úgy értékelni az erdőt, ahogy az sugárzik társáról. Bár Batot egész más dolgok nyűgözik le így, mindenképp fenségesnek tartja a látványt. Oldalra fordul, a mágusra néz, és mosolyogva megjegyzi:*
-Minden erdő gyönyörű, jól választottál otthont.
*A tisztás leírására Bato izgalomba jön, várja már, hogy végre elé táruljon ennek az embernek a kedvenc meditáló helye. Gyógynövényekhez ugyan nem ért, a hegyekben elég kevés termett meg, és azok amúgy sem valószínű, hogy errefelé megtalálhatók.*
-Segíts majd ki a gyógynövények terén, nem vagyok szakértőjük.
*Izgatottan várja, hogy megkezdjék a meditációt.*

4907. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-30 12:30:07
 ÚJ
>Coinleach Loon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Bato Luo'Su //

- Ilyen, kedves barátom! - *áll meg széttárt karokkal az erdő hatalmas fái előtt* - Nézz körül, szerzetes! Ez a én otthonom, az erdő. Mindenhol, ahol erdőt látsz, én otthon vagyok. -
*Az elf nagyokat szippant a levegőből, élvezi a frissességét. A hatalmas fák sűrű árnyékot vetnek az egész aljzatra, szinte félhomályban megy tovább a két férfi az erdőszéli tisztás felé.*
- A kedvenc helyem a meditálásra a tisztás, úgyhogy most oda megyünk. Ott nyugalom van és még talán pár gyógynövényt is tudunk szedni. -
*S azzal továbbhaladnak.*


4906. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-30 12:02:39
 ÚJ
>Lewonor Gravak avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

//Szüzek vacsorája//

-Megvagy te nyomorult. *Kiált fel mikor érzi bárdja alatt az eleven húst. A fém beleragad a zöld testbe, a fegyver foka megakad a csontok között. Gravak megemeli a taglót a rajta lógó gyíkkal együtt és diadalmasan szembevicsorog vele.* ~Ezzel kettő.~ *Gondolja és lefejeli a mocskot, ezzel az szépen leszakad a fokról és visszahull a köd alá. A vörös köd és a harci kedv nagyjából ekkor kezd el kitisztulni a fejéből és lassan észreveszi a sérült Calethet.* -Te meg mit kerestél odalent? *Hangja barátságos, legalábbis ork mércével mérve az. Ritkán verekszik emberekkel egy oldalon és olyankor is inkább van hozzászokva a kemény hegyi barbárokhoz, és a csupa izom zsoldosokhoz. Így a jelen helyzet kissé furcsa a számára és akkor még ott van a méregruhájú elf nőstény, aki most elkeveredett a szeme elől, de elvileg vele is egy oldalon áll. Kész őrület.
Azonban bármit is mond a zöldbőrű az nem számít. A papnő kiáltása úgy nyomja el minden hangját mint óriás a tündérkölköt. Kissé zavartan fordul a nő felé és lihegve maga elé emeli a bárdot. A csata kezdete óta, megsérült a gyík szablyától, rendesen elfáradt a banya üldözése közben és még szellemi erejét is kénytelen volt elhasználni. Kutyái nem tudni hol lehetnek, talán meg se hallották a hívását, talán csak érzik ennek a helynek a sötét auráját és nem mernek idejönni, vagy legrosszabb esetben elkapta őket is a köd alatt tanyázó sziszegő valamik egyike. Fajtársa fel pillant, az vajon milyen állapotban van és megnyugodva tapasztalja, hogy vele ellentétben a fekete ork tényleg tud vigyázni magára. Jó, így legalább van némi esély ennek a rondaságnak a felaprítására. Már épp kezdene örülni amikor egyszerre két kellemetlen meglepetés is éri, melyek mintha egymást túllicitálva próbálnák leküzdeni a zöldbőrű önbizalmát. Először, is a testek eltűnése. Ez a szemében felér egy szentségtöréssel. Egy sárkánykoponya, vagy ez esetben gyíkember koponya nem egy hétköznapi tárgy, az olyasmi amitől a hímek irigyelik, a nőstények pedig kegyeikbe fogadják és bizonyítékul szolgálna a mai napra. Aztán a bőrük se utolsó ezeknek a dögöknek ezt már akkor érezte amikor először beléjük vágta fegyverét, nyilván a tetrilbőrhöz hasonló dolog, szintén értékes holmi. Azonban mielőtt felocsúdhatna ebbéli meglepetéséből rögtön érkezik a második kellemetlenség egy csáp formájában ami azonnal ki is rántja alóla a talajt. Jobb híján a kétélű fegyverbe kapaszkodik, nehogy elejtse emelkedés közben, anélkül nehezen tudna kiszabadulni.* -Tegyél le, tegyél le és szétverem a fejed. *Közben pár durvább káromkodás is elhagyja száját, de nem sok hiszen torka még mindig ki van száradva. Közben lábával rugdossa a csápot miközben bárdjával igyekszik eltalálni azt és visszakerülni a földre, közben bele sem gondol mekkorát fog zuhanni addig, vagy milyen következménye lesz annak ha a fegyvere ráesik.
Akár sikerül levágnia magát, akár fönn marad, szeme így is úgy is megakad valamin méghozzá a sárkány nőstény körül keringő fekete füstön.* ~Pont mint a... azon az izén.~ *Gyorsan el kezd kutakodni az övére tűzött zsákban, ami fejjel lefelé elég furcsán venné ki magát. Egyrészt keresi a kis gyíkocskát ami körül szintén egy furcsa ködgyűrű keringett, másrészt keresi a szerencsét hozó banyafejet, hátha az is eltűnt mint a gyíklények. Ha megvan a kis gyíkocska akkor tenyerébe fogja és vizslatni kezdi, aztán megint a papnő felé fordul, majd ismét a gyíkra, tekintete oda vissza jár a két pont között mint aki valami összefüggést keres, de nem tudja mit is kéne csinálnia.*

4905. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-30 09:57:28
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Szelíd

//Szüzek vacsorája//
//Gravak, Caleth//

*A gyíklény hirtelen harapófogóba került, mégpedig az ember és az ork által. Nincs sok választási lehetősége, még ő is felfogta, hogy előbb az orkkal kell végeznie, ahhoz, hogy az emberből is finom vacsora legyen. Számára. Lelki szemei előtt csak ez rebeg.
De persze a gyík tervez, s az istene végez, ahogy szokták mondani. Szablyáját megállította Gravak, s meg is tartja, sőt, elkezdi hátra tolni. Mi több, lába környékén is inzultálják pikkelyes bőrét. A lény egyik lábára helyezi a testsúlyát, ami még épen van, s a sebesült lábával Caleth felé rúg, hogy immár hagyja őt békén, ám ahelyett, hogy a férfit találta volna el, egyenesen a tőrbe talpal bele. Hatalmas, velőtrázó sikoltást hallat, s ebben a pillanatban veszti is el az erejét Gravakkal szemben.
Egyszerűen csak eldől hátra, egyenesen Calethra, aki nem tud elmenekülni a gyík teste elő, nem volt elég fürge. Gravak viszont már csapkod is, nem szeretné, ha zsákmánya odaveszne. Találta először nem talál célpontot a fekete füst alatt, csak a földet. Ahogy a második sem, ám a harmadik csapás már talál. Egyenesen a gyíklény testébe.
Habár nem tudhatja, hogy Caleth pont alatta van, a benge úgy hatol át testén, mint kés a vajon, s csak egy valami állítja meg. Caleth válla. Pár miliméteres sebet ejt csak, mégis egy arasznyi nagyságú, ami bizony fájdalmas is lehet, ha nincs rá felkészülve az ember.*

//Murbag//

*A lény teste nehezen dől hátra, és hangosan puffan a földön, a füst alatt. Az utolsó, megnyugtató csapást nem tudja bevinni, hiszen a füstből sebesen tőr elő egy kígyó. Ritkán látni magasba szálló kígyót, de hát gyík szerű lényekkel sem találkozik mindennap az ember. Murbag sikersen ki tud térni előle, pallosával pedig pont hosszában vágja ketté. A sziszegés körülötte egy pillanatra abbamarad. Néhány csendes másodperc következik, s a halk sziszegés szinte megsokszorosódik. Ha még visszatérne a test felé, hogy végre bevigye azt a bizonyos csapást, egy furcsa dologra lehet figyelmes...*

//Fëlyne//

*A kés könnyedén csúszik a szembe, ezzel hatalmas fájdalmat okozva a lénynek. A lánynak sikerül kihúznia idejében a tőrt a szemével együtt, mielőtt a lény hanyat esne, s fájdalmas fetrengésbe kezdene. Úgy tűnik, hogy megtalálta az egyik gyengepontját. Az elfnek sikerül hátatfordítania az egésznek, s ahogy csak bír futásnak ered. Amikor már épp biztonságba érezné magát, megáll, hogy kötelékét levágja. A fekete füst még mindig ott kavarog a lába környékén, ahogy egyre gyorsabban fűrészeli le kezéről a kötelet. Ám sok ideje nincsen. Az avar halk ropogásából hallható, hogy valaki dühös léptekkel közelít felé.*

//Mindenki//

*A fekete csuhában lévő nő hangos üvöltést hallat, ahogy látja, hogy drága katonái egyesével esnek áldozatul a betolakodók válogatott fegyvereinek. A füst egy pillanatra visszahúzódik, de csak épp annyi időre, amíg a tisztáson lévők láthatják, hogy a gyíkok testének hült helye van. Eltűntek, egyedül a barna csuha az, ami utánuk maradt. A füst rögtön vissza is tér, a sziszegő hangok pedig egyre hangosabban hallatszódnak. A nő a tisztás közepére megy, a szüzekkel nem foglalkozik most. A meztelen lányok, mintha csak babák lennének állnak egyhelyben, lehajtott fejjel, üveges tekintettel.
A nő arca dühbe torzul, s megemelkedik, néhány centivel. S ebben a pillanatban Gravak érezheti, hogy lába köré egy csápszerű valami tekeredik, ami felemeli, s a legközelebbi fa felé irányítja testét. Hasonlót érezhet Caleth is, ám őt a füst alatt csak vonszolja. Murbagnak a lábára csúszik fel a kígyófarok szerű képződmény, s őt is a magasba emeli. A nő teste a füst felé emelkedik, s látható, hogy lábai helyett egy kígyófarokban végződik teste. Arca eltorzul, a bőre megvéknyodik arcán, beesetté válik. Szemei feketévé válnak, s egész testét pikkelyek borítják be. Dereka körül egy vékony csíkban fekete füst köröz megállás nélkül.*
- Legyetek átkozottak!
*Szólal meg földöntúli hangján.
Mindeközbe a nemrég szabadult Fëlyne dereka köré tekeredik egy ilyen csáp, s elkezdi vonszolni vissza a tisztás felé. Épp időben, hiszen az erdő fái között feltűnik a szemét vesztett lény.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.30 10:03:08

4904. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-28 16:51:09
 ÚJ
>Fëlyne Boleth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Szüzek vacsorája//

*Ahogy közeledik a gyíkember felé, s a száraz gally megreccsen, lába alatt kifut arcából a szín, de szerencsére nem veszti el a tudatát és képes a lényt megragadni. A csuklyátlan alak most bontakozik ki előtte teljes szörnyűséges valójában.
Nem sokat vacakol szörnyülködéssel, vagy bámulással, azonnal amaz pofája felé szúr és sikeresen a szemébe tudja mélyeszteni tőrét. A gyíklény hátrál és üvölt. Az elf azonnal megragadja a tőrt, hogy kirántsa azt helyéről a szörnynek kocsonyás szemcsonkjával együtt, vélhetően. Köpenyébe törli a véres kulimászt és igyekszik eltűnni a környékről. Amíg az szenved, megléphet, s ha szerencséje van bele is pusztul a sérülésébe.*
-Rohadék… *Sziszegi visszafelé, majd rohan, ahogy csak bír. Vállai ritmusosan mozognak, ahogy egyre sűrűbben veszi a levegőt, talpa alatt az avar fel-felröppen, s apró bogarak millióit teszi el láb alól ez által.
Amint elég messze érzi magát az üvöltő dögtől, megáll, s nekilát, hogy ismét megszabaduljon a kötelétől, mely a csuklóját szorítja. Maga felé fordítja a pengét és fűrészelő mozdulatokkal igyekszik levágni azt. Ha minden jól megy, nem zavarja meg semmi és kiszabadíthatja a kezét.*

4903. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-27 12:26:53
 ÚJ
>Murbag Gholug avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Szüzek vacsorája//

*Murbag figyelme lekorlátozódik egyetlen ellenfelére. Ugyan a masszív védéssel nem tudja lefegyverezni a gyíkszerű förmedvényt, de a nagy erővel megküldött csapása célba talál. Csontok roppannak, ruha és hús szakad, továbbá az utolsó pillanatban saját életét menti meg azzal, hogy mellbe vágja a csuklyást. Amikor az eldől, az ork megenged magának egy pillanatnyi szusszanást, majd rákészülne az utolsó, bizonyára végzetes csapásra. Bár tudja, hogy ellenfelének már így is vége van, de azért ő is szeretné élve megúszni a kalandot. Emelné is a pallosát, amikor fülét sziszegő hang üti meg. Nem törődne vele túlságosan, ám a füstből hirtelen egy kígyó ugrik felé. Az orkot már a kígyó is meglepi, azt meg aztán végképp fel nem foghatja, hogyan jutott a csúszómászó ilyen magasra a levegőben, de jelenleg nem ez a legnagyobb gondja. Arra még talán van ideje, hogy egyet hátralépje, s pallosát némi lendülettel, leeressze, hátha az a felé ugró hüllőt találja...*

4902. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-26 22:12:47
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Szelíd

//Éles Gyakorlat//

*A tündér elég vakmerő, és valahonnan merít elég bátorságot ahhoz, hogy egy mindent elsöprő acélforgatag kellős közepébe vetődjön. Bátor, vagy inkább botor tett. A felröppenő tündérlány nyaka így pont egy vonalban van Lumiréval, így ha őt nem sikerül lefejezni, akkor a lendületnek hála Vesyrát igen.
A balta éle egyre közeledik a tündér fője felé, és nagyjából ezen a ponton érzékelheti, hogy itt valami bizony nincs rendben. A hideg acél lassan a torkát metszi, mire a támadást sikerül végbevinnie, viszont a csapások lepattannak a zöld rettenet alkarvédőjéről. Igen, a szerencse most az ork pártját fogja, mert ha nem két kézre fogta volna a bárdot, akkor a tündér csapása sikerült volna. Viszont a támadó fél, jelen esetben Vesyra még mindig bajban van, hiszen csak meg sem ingatta a fegyver várható útját.
Ekkor érkezik Lumir, az egyszemélyes felmentősereg, aki reflexeinek köszönhetően gyorsan kitér a csapás elől, majd az ork lábait próbálja kirúgni. A zöldség későn veszi észre a dolgokat, és még mielőtt kárt tehetett volna valamelyik félben, még zuhanás közben egyet pördül, és hassal a földre zuhan. Tompa puffanással ér földet, a föld beleremeg a két harcospalánta alatt, ezzel is mutatva, hogy nem kis tömegű ellenfelet terítettek le.
Viszont az öröm nem tarthat soká, mivel szinte azonnal hátára is fordul az izomkolosszus, arca zöldből vérvörössé változva. Bal kezével gyorsan megragadja Vesyra lábát, majd magával rántja, miközben gyorsan feltápászkodik és újonnan szerzett zsákmányával az erdő felé fut. Menet közben még ügyel arra, hogy számára fogpiszkálónak tűnő fegyvereit módszeresen kicsavarja a tündér kezéből, így csak aprócska ökle marad a tiltakozásra.
Szép kis hajsza fog kibontakozni, feltéve ha Lumir a tündértolvaj után veti magát, s megpróbálja kiszabadítani társát.*


4901. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-26 21:49:38
 ÚJ
>Lumir Arden avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 45

Játékstílus: Megfontolt

//Éles Gyakorlat//

*Az ork rohamának dübörgő zaja mellett Lumir csak a háta mögül érkező szárnycsapásokra lesz figyelmes.*
~Ugye nem~
*Ahogy látja, hogy az ork fordulatból próbál bakója lenni, el sem gondolkodik azon, mit tenne az a balta a lánnyal, aki jól hallgatóan nem biztonságos távolságba igyekszik húzódni. Épp ellenkezőleg. Nem látja ugyan mire készül a tündér, de nem is akarja kivárni, hogy mi lesz az eredménye, így mikor az utolsó negyedet teszi az ork baltája, Lumir bukfencet próbál előre vetni, egyenest az ork trappoló lábai elé, és kigáncsolni őt, mielőtt a lány beleszaladna a forgó halálosztóba.*

A hozzászólás írója (Lumir Arden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.26 21:53:11

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257