Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

840. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-02-11 16:19:57
 ÚJ
>Bellgaraf Hir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Szelíd

*Bellgaraf, szinte kedvesen mosolyodik el a kérdés hallatán. Kicsit eltaszítja magától a fát, hogy két lábon álljon, és nyugodt, simulékony hangon belekezd mondókájába.*
- Nos, ami az első kérdést illeti, Bellgaraf vagyok.
*Közli, egy rövid meghajlás kíséretében.*
- A második kérdésre, meg félek nem tudok egyértelmű választ adni. Kiváncsi voltam. Ahogy azt elnézem ez közös tulajdonságunk.
*Int fejével, a két másik nő felé, akik közül az egyik elviharzik. Fejét enyhén félrebillentve, várakozóan néz a lányra. Most hogy Bellgaraf már megmondta a nevét ő jön. Tekintetét Lorineréba fúrja, hátha valamit még ki tud onnan olvasni az ijedségen kívül. Egyellőre nem lát semmit, de amúgy is szereti tartani a szemkontaktust miközben beszél valakivel. Nem beszél halkan. Neki nem oszt, nem szoroz, ha észreveszik. Normál hangerővel, elegáns, kicsit cinikus hanglejtéssel beszél.*
- Ha már észrevettél, szerintem menjünk be a városba.
*Egy fokkal több cinizmus van a szokásosnál. Elvégre ő akarta, hogy észre vegyék, és ezt valószínű a tüncő is tudja.*
- Végül is ott van fogadó, ahol meghívlak egy... Tulajdonképpen mit is isznak a tündérek?
*Kérdezi gyerekes tanácstalansággal az arcán. Akikkel eddig talákozott, tündérek, azok vagy vizet, vagy nektárt kértek. Bár az utóbbival nem szolgálták ki őket, mire olyan képet vágtak mintha világképük az alapjaiban rendült volna meg. Most érdeklődve várja az aktuális tündér reakcióját. Ez tulajdonképpen egy tanulmány részéről, de még akármi lehet belőle.*

839. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-02-11 13:42:02
 ÚJ
>Loriner Avroi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

*Majdnem elkiáltja magát, mikor egy fa reccsenését hallja a háta mögül. Nem lenne szerencsés, ha elkiáltaná magát. Megfordul majd kerek szemekkel néz a mögötte álló sötételfre. Gyorsan szinte pár másodperc alatt végigmérte. Magas, legalábbis hozzá képest, jéghideg szemétől pedig kiverte a víz, de az oldalán lógó kard is nagyon aggasztotta. Az egyik fának dőlve figyelte őt semmitmondó tekintettel. Meg akar szólalni, de a rettegéstől egy hang sem jön ki a torkán, csak várja, hogy mi lesz a sötételf következő lépése: megöli őt vagy csak játszadozni akar vele. Több mint öt percig álltak egymás előtt, de a férfi meg sem moccant, halálos nyugalommal meredt rá.*
- Ki vagy?
*Préselte ki végre a szájából a szavakat.
- Mit akarsz tőlem?
*Hirtelen eszébe jut a nő, amelyik éppen növényeket szed. Hátrafordítja a fejét és megnézi, hogy hallott-e valamit, de az mintha mi sem történt volna turkál tovább a földben.*

838. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-02-10 18:12:27
 ÚJ
>Bellgaraf Hir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Szelíd

*Bellgaraf hosszú és hangtalan léptekkel, egy vadász lépteivel szeli az erdőt. Most sincs különösebb célja a lélegzésen kívül. Már egy ideje nincs célja, de nem igazán zavarja ez az állapot. Amikor idejött akkor is hasonló állapotban volt. Nem várt semmit ettől a hejtől, mégis nem várt adományban részesült. Fehér haja félig-meddig rendezetten lóg mögötte. A tűz színeiben játszadozó íriszei ide oda cikáznak, felmérve körölötte az esélyeket bármire. Mindig minden cselekedetre készen áll, nem számít mi az. Ha a legkisebb értelmét is látja hogy felszaladjon egy fára megteszi, de addig is fejben tartja, hogy melyik fák alkalmasak arra, hogy felmásszon rájuk. Megfigyeli környezetét, és semmi sem kerüli el figyelmét. A kát lánnyal nem igazán törődik, de egy harmadik, első ránézésre tündér, már érdekesebbnek látszik. Szemmel láthatóan titokban figyelmi a másik kettőt, és nem akarodzik lebuknia. Két hangtalan lépéssel jobbra tér ki, és a fák takarásában, a szél ritmusára mozogva Loriner mögé kerül. Nagy eséllyel amaz nem vette észre. Három lépés távolságra megáll mögötte, tiszteletben tartva annak magán szféráját, és egy fának támaszkodik. Lágtszóleg hanyagul teszi, de ő mindig ugrásra kész. Szándékosan csap zajt, amikor csizmája talpával egy ágra lép, és hangos reccsenés kíséretében eltöri azt. Kiváncsi hogy reagál a lány, egy mögé lopódzó sötételfre.

837. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-02-10 00:22:48
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

//Lin//

*Csak nem hagyja nyugodni a gondolat, kell hogy legyen valami alternatíva, valami ami nem folyik, könnyen kezelhető, és egyszerűen használható. Már nem is hallja rögtönzött tanára szavait, gondolataiba merülve ballag a sötételf után. Egy apró ágnak sikerül végül a valóságba visszarántani. Akkorát toccsan a földön, hogy még a fű ízét is meg tudná mondani.*
- Ó hogy a mókus rágja le a lábát a jó édes…
*Azért csak feleszmél hogy nem egyedül, és nem is otthon van, inkább nem fejezi be a mondatot és csendben tápászkodik fel a földről. Sikerült egy kisebb kőre ráesnie, jól be is verte az oldalát. Neki is áll ellenőrizni övén azt a kis tasakot amit épp telibe trafált az esés, ekkor már nem bírja türtőztetni magát*
- Hogy miért nem tüzelték el az egész családodat te mocsok! Hát nem eltörted?
*De, bizony eltörte. Már amennyiben az ág rovására írható fel az egész. A kicsiny tintás üvegcse amit mindig magánál hord, és amire mindig gondosan vigyáz, most végre eltörött. Gyorsan lepattintja magáról azt a tasakot, mielőtt bármi mást is összefeketítene, és bocsánatkérőn pillant fel Llinre*
- Ha nem haragszol én most visszafordulok. Ígérem nem kenek össze semmit a házban, majd ha végeztél ott találkozunk.
*Bocsánatkérőn… vagy inkább bosszúsan? Mindenesetre meg sem várja a választ, mérgesen morogva fordul sarkon és indul el arra amerről jöttek, jól eltartva a csöpögő tasakot mindenétől, nehogy beszínezzen valamit. Itt-ott fekete pontokat hagyva maga után szaporázza meg lépteit vissza a város felé. Ha más nem is, legalább a rejtőzködő Loriner jót kacaghat az egészen.*

A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.10 00:42:48

836. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-02-09 22:12:40
 ÚJ
>Loriner Avroi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

*Hangtalanul leugrik a fáról és tovább áll, még mielőtt észreveszik. Elvarázsolva lépked a friss fűben, figyeli, hogy a növényeket hogyan világítják meg a nap fényei. Hirtelen észrevesz két nőt. Az egyik hangosan magyaráz, a másik pedig hallgatja. A fák árnyékaiban elbújva figyeli őket, ahogy földet és növényeket szednek, közben pedig próbál teljesen észrevétlenül maradni. Elgondolkozik azon, hogy odamegy az egyik nőhöz és megszólítja, de utána gyorsan meggondolja magát és csendben figyeli a két nőstényt.*

835. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-02-09 11:27:14
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

//Lin//

*Nem kóborol el, figyelmesen hallgatja újdonsült lakótársát. Bár ilyen formán a növények nem igazán tartoznak kedvenc témái közé, de ha hozzávágják a tudást, távol álljon tőle hogy ne tömje rögtön a fejébe.*
~Elpusztulnak... Miben lehet más itt, mint ott? Föld, pára, fény, levegő, szél...~
*Elgondolkodik a dolgon... Mivel kerül kapcsolatba egy növény? Szimatol kicsit a levegőbe, hisz érezhetően más illat jár erre mint a városban. Fontos lenne? Talán, de mivel a lehetőségek közül ez a legnehezebben elemezhető, addig nem foglalkozik vele amíg az egyszerűbb utakat végig nem járja. Talán a föld ami a legfontosabb lehet, elő is kotor övének egyik tasakjából egy kis üvegcsét, és a virág nélkül maradt gödröcskéből pakol bele egy keveset. Nem lehet túl szórakoztató társaság, leginkább csak némán figyel és bólogat. Növények... Számára viszonylag haszontalan dolgok, de talán érdekes lehet olyan környezetet kialakítani, amiben szabályozni tudunk mindent ami egy növény életéhez szükséges. Ilyen apróságokkal viszont nincs sok türelme foglalkozni, hisz mi egy növény élete az ő terveihez képest? De hát élni kell, és ha ehhez el kell pepecselni néhány virággal, még nem a világ vége. Szépen figyel minden fontos részletre, segít amiben tud, és mint egy apró piros árnyék, csendben elmélkedve követi a sötételfet amerre csak megy. Egyre csak az jár a fejében, hogy rajzolgatna, jegyzetelne menet közben, de nincs ideje állandóan a tintával pepecselni, és össze vissza fröcsögne... Kéne valami írószer amit egyszerűbb kezelni.*

834. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-02-09 10:50:19
 ÚJ
>Llinores Léina Ruokhian [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

//Tinkie//

*Miután megvárta útitársát, meg is indul az erdő felé, hogy az ilyen, valamivel már kevésbé télies időben nyíló növényeket begyűjtse. Úgy halad, hogy Tinkie könnyűszerrel követhesse, és út közben ugyanúgy megmutatja még neki a fontosabb helyeket, mint néhány órával ezelőtt a gazdagnegyed felé vezető úton. Ha pedig Jez nem válik el út közben tőle, rövid ismertetést is tart a növényekről, amiket be akar gyűjteni. Elmagyarázza, miért is ott keresi őket, ahol. Aztán, hogy mi mire való és melyik része hasznos, így végül azt is, hogy hogy a legjobb leszedni őket. Hiszen nem mindnek van szükség a leveleire, csak például a virágjára. Vagy épp fordítva. Két olyan növény is akad, amit gyökerestül emel ki.*
- Hátha megmaradnának már ezek is az egyik sátor alatt mondjuk. Már háromszor próbáltam, egyszer kis híján meg is maradt. Most megnézzük, hátha sikerül.
*Magyaráz, s közben éppen ezért, egy jó ökölnyi földlabdával együtt emeli ki a növénykéket.
Ha az erdőben végeznek, tervei szerint tovább haladnak a tisztásra, majd a folyópartra.*

833. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-02-07 19:29:42
 ÚJ
>Seraphine Daelmorth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

* A kegyetlen mosoly láttán még kisebbre húzza össze magát, csöppet sem érzi kényelmesnek ezt a helyzetet, és ha tehetné most rögtön kislisszanna a másik rideg öleléséből... Talán le is hagyná, jó kondícióban van, ruhája alatt izmai meg is feszülnek a gondolat folytán, de Ő, az ismeretlen pásztor, ki eddig terelgette, nyugalomra inti. Bárcsak lenne beleszólása, hogy mit is kell tennie, gyakran vita alakulna ki közte és e között a megfoghatatlan jel között, de veszteni való révén hűséges szolgaként hajol meg az akarat előtt és nagy önfegyelem árán, de nyugton marad. A hím szavai már ebben a lenyugodott lélekállapotban érik őt utol, noha félelme még mindig nem csillapodott. *
- Te tudod, hogy ki vagyok?
* Villantja a felette tornyosuló alakra borostyán íriszét. Órákkal ezelőtt még bármit megtett volna, hogy múltjáról valamit is megtudjon, hiszen már majd két hónapja nyom nélkül kutatja, hogy ki is ő valójában. Páran ismerősnek mondták arcát, de ében haj és jégkék szemek társaságában, még sem tudtak többet mondani annál, hogy fel-fel bukkant egy hozzáhasonló leány néha a környéken. S ha pár házzal beljebb merészkedett információk után kutatva, már csak értetlen tekintetek és elutasító szavak fogadták. S most, hogy végre karnyújtásnyira van tőle az első nyom, a legtöbb amit tesz, hogy e buta kérdést teszi fel. A felhangzott névre sem reagál többel, csak egy vállvonással, nem ismeri azt a nőt, vagy öregasszonyt... Minden bizonnyal az utóbbi lehet, ha leszármazottjai felől érdeklődik a hím. A félvér szó hallatán és a másik reakciója láttán veszi végül a bátorságot, és kezeit lassan maga mellé csúsztatja. Szeretne felkelni végre a hűvös földről. *
- Szabad?
* Szegezi a másiknak a kérdést, annak válaszától függően változtatja meg pozícióját, de szavai mindenképp elhangoznak még annak válasza előtt. *
- Nem tudom ki vagyok, nem tudom, hogy mi vagyok... Valaki voltam valaha, s valami lettem azóta.
* Közönyösség helyett némi szomorú sóvárgást vélhet felfedezni a másik a szavak mögött, ebből érezheti, hogy Angyal nem járatja vele a bolondját, bár amennyi álarcot magukra képesek vonni manapság az emberek egy-egy ügyért, nem lepődne meg a lány, ha amaz hazugsággal vádolnál.
- Kik ezek a Daelmorthok és merre élnek?
* Ízlelgeti a nevet. Minden eddigi ellenérzete ellenére azért megpróbálja elérni, hogy a hím végre ellássa valamiféle információ morzsákkal, még ha amaz nem is tűnik sem közlékeny, sem segítőkész félének Damon... *

832. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-02-07 08:28:25
 ÚJ
>Loriner Avroi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

*Kényelmesen lépked a fák között a város felé haladva. Figyeli az erdőben élő állatokat, hogy a szél hogyan mozgatja a fák lobjait és az apró fűszálakat. Hirtelen hangokat hall. Alig hallhatóan kezdett el lépkedni a hang forrása felé. Nesztelenül felmászik az egyik fára, és a fák leveleinek takarásából figyeli a két alakot.*

A hozzászólás írója (Loriner Avroi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.07 08:28:46

831. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-02-06 22:38:18
 ÚJ
>Damon Daelmorth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*A nőstény azt teszi, amit mondanak neki. Jó. A félelem szagát is megérzi rajta, úgy lengi körbe, mint valami túlontúl ismerős, nehéz parfüm. A hím ajkai akaratlanul is kegyetlen mosolyba húzódnak a nőstény nevének hallatán.*
- Szólíts csak Damonnak.
*Nem kerüli el hegyes füleit a vékonyka hang, s bár amaz megfélemlített állapotról uralkodik, neki elég jó a hallása, hogy a suttogást is meghallja. Főként mert egy árva nesz nem hallatszik köröttük, mintha az egész világ lélegzetvisszafojtva várná a jelenet végét.
Bármennyire is nem vonzza a női test, önmagában a jelenség elgondolkodtatja. Úgy tanulmányozza hát áldozatát, mintha csak hangyákat vizsgálna nagyító alatt, s amaz remélheti csupán, hogy a fókuszált napfény nem óhajtja megpörkölni alkalomadtán.*
- Sárga ragadozószemek, fehér haj, hangzatos becenév... le sem tagadhatnád, hogy Daelmorth vagy.
*Konklúzióját kifejezéstelen tekintettel adja elő, s csak eztán tápászkodik fel a földről, egyszersmind szabadjára engedve a nőstényt. Szinte reméli, hogy amaz menekülni kezd előle. Hamar felizgatja ölési kedvét, ha áldozata még fut is a halál karjai felé. Ám jelen pillanatban a lány még védettségét élvezi. Gyanítja ugyanis, hogy amaz közéjük tartozik és mint olyan, nem végezhet vele. Angyal azonban nem tudhatja mindezt.
Felegyenesedve a fentről lezuhanó Holdfény megvilágítja a mélységi vonásait. Ködszínű hajának ezüstös derengést ad a jelenés, míg fekete páncélját kedvtelve nyalja végig a sugár. Egyetlen pillanat alatt válik éjfekete árnyból valószínűtlen, regényekbe illő, jóképű lovaggá. Lehengerlően tornyosul a nőstény apró alakja fölé, aranysárga szemei azonban ezúttal nem izzanak gyűlölettől. Csupán holmi semmiből fogant ború látszik bennük, mintha egyetlen szívdobbanásnyi idő alatt vált volna régi önmagává. Gondolatban időszámítása megváltozott, a jelenlegi a "Lothaire előtt" és a "Lothaire után". Ez pillanatnyilag kettejük párviadalára vonatkozik, azonban reméli, hogy hamarosan annak halálára utal majd.*
- Sosem hallottam még rólad. Kinek a leszármazottja vagy?
*Ragadozószerű járásával lassú kört kezd el leírni a nőstény körül, közben tüzetesen megvizsgálja magának elölről és hátulról egyaránt. Mintha csak az emlékezetébe akarná vésni, avagy pusztán látvány alapján felmérni annak képességeit.*
- Talán Serine leszármazottja vagy?
*Közelebb hajol a nőstényhez és a tarkójánál szagol bele a hajába. Borostyán tekintete az enyhén hegyezett fülekre vetül és megrándul az arca a felfedezésre, mintha pofon vágták volna.*
- Félvér vagy.
*Szinte fenyegetően nyögi a szavakat a nőstény fülébe. Nincs lény, mit jobban utálna a félvéreknél.*

830. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-02-06 22:03:34
 ÚJ
>Seraphine Daelmorth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

* A kellemetlen ütközést sajnos nem egészen úgy úszta meg, ahogy ő gondolta, bár a másik karjai tompították az erő nagy részét, így is sajognak azért tagjai.Hangot ennek viszont nem ad... Inkább a felette lévőt vizsgálja, eddig nem vonzották igazán semmilyen nem képviselői, így közönyösen méregeti azt. Szeretné megjegyezni annak vonásait, mélyen elraktározni gondolatában, annak ellenére, hogy tudja, feltett kérdésére a válasz nemleges lehet. Túl feszülten viselkedik a másik, meglátása szerint, s inkább tűnik találkozásuk véletlennek, mint sem valamiféle kitervelt bűncselekménynek. De akkor mit akar Ő? Miért csalta ide a belső hang? A gondolatok villámként cikáznak agyába, ám hím hangjára összerezzen és kezét maga mellé ejti finoman. Próbálja elnyomni ezzel a kényszert, hogy ellökje magától Damont legalább egy karnyújtásnyira. Noha nem jártas a harcban, abban azért biztos, hogy most nem éppen nyerő helyzet az, amiben elhelyezkedik, így nem feszegeti sem tettekkel sem gondolatokkal tovább a húrt, igyekszik magát a helyzethez mérten minél apróbbra húzni, kellemetlen neki bárki közelsége. Tekintetével általában kikerüli mások vizslató pillantásait, de jelen esetben a férfi íriszei kezdik el érdekelni. Mintha látta volna már valahol őket... Áldozata volt talán? Vagy korábbi emléke próbál a felszínre törni? Egy pillanatra a remény szikrája villan fej, majd a következőben ki is alszik már és görgeti a verziókat tovább. Sajnos ébredése óta a tükröt kerüli, így lomha pillanatok gördülnek tova, míg ráébred, hogy a tó tükréből néztek vissza ugyanezek a szemek. Noha a véletlenekben sosem hitt, jobb magyarázatot hirtelen nem talál magának.*
- Angyalnak hívnak...
* Szívesen a hím szemére vetné, hogy kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni, de ahhoz túlságosan is fél... Idegen ez az érzés, szinte ösztönös ahogy a másik jelenlétére reagált, hiszen eddig a közönyösség járta át mindennapjait. Nem volt mit vagy kit féltenie, és értelem nélkül kopárnak hatott ez a lét. Ám most,a belső hang, mi idecsalta, óvatosságra intette őt és erre a lány lelke így válaszolt, mit a másik könnyedén, mindenféle emberismeret nélkül észre is vehet rajta. *
- És Téged?
* Próbálja meg végül értelmesen feltenni ezt a kérdést, de hangszálai most rútul cserben hagyták, s még mindig csak valami halk suttogás féle szakad ki torkán.*

829. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-02-06 21:37:38
 ÚJ
>Damon Daelmorth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Nos, ha a lány arra gondolt, hogy egy ilyen esés után ülve érkezik a földre, nagyon tévedett. Ahogy Damon is, amikor azt gondolta, egyedül járja a fás borzalmak színpadát. Nagy lendülettel csapódik bele a lányba, hisz amaz egy fa mögül lép elő és túl későn kapcsol már. Agyában vészharang kondul meg, ahogy felfedezi, hogy az útakadály nőből van. Minden haragja és dühe ellenére is életbe lép benne a védelmezési ösztön, mert elméjében igen élesen játszódik le a kép, amint a lányra zuhanva páncélja fájdalmasan üti a törékeny kis testet. Ösztönösen átkarolja hát a lányt fél kézzel, s a másikkal hárítja kettejük zuhanását. Végül mégis mindketten a földön kötnek ki, a hím négykézláb térdelve a lidércfényként megjelent hölgyemény felett.
Hosszú, fehér haja kibontva sátorként öleli körül őket, s a sötét arcból elővillanó, bosszútól izzó, aranyszemek szinte felnyársalják az alatta fekvőt. Csupán ekkor kapcsol, hogy nem holmi e világi szempár pillant fel: a rá villanó tekintet tökéletes ikerpárja sajátjának.
Még döbbenetében is észreveszi azonban a nőstény semmivel sem összetéveszthető mozdulatát. Óvatosság ide, vagy oda, amaz mégiscsak alatta fekszik, s jelenleg minden porcikájában érzékeli a jelenlétét.*
- A helyedben én azt nem tenném.
*Világosítja fel önjelölt útakadályát meglehetős fenyegető éllel a hangjában, mielőtt amaz elérné fegyverét. Ha a nőstény mégiscsak tovább nyúlkál lefelé, annak csúnya következményei lesznek. Történetesen Damon előszeretettel ragadja majd meg Angyal kesztyűbe mártott kezeit, hogy a feje felett szegezze őket a földhöz. Öccsével folytatott párharca épp elég megalázó volt, nincs szüksége rá, hogy egy gyenge, mihaszna kis nőstény még ki is belezze, csak mert a harag megint elvakította.
Dühítő... rendkívül bosszantó, hogy képtelen megszabadulni e tapadós, második bőrként ragacsosan és láthatatlanul ráfeszülő mágiától. Szinte megfullad belé, betölti minden pórusát és az utolsó porcikájában, legapróbb sejtjeiben is pokoli haragot ébreszt. Muszáj tennie vele valamit, hisz az elmúlt hetek bebizonyították, mennyire veszélyes is mindez.
A hím lehunyja egy pillanatra szemeit, mintha az égtől kérne segítséget. Olybá tűnik, mintha a nő kérdése miatt tenné, ám ez messze nem igaz. Sokkal inkább a fejében örvénylő gondolatok okán teszi.
Szegezi a szép vonásoknak költői kérdését sötéten. Ajkain nem látszik mosoly, arca egybefüggő sötétségnek hat, s csupán az izzó szemek azok, mik életet kölcsönöznek neki. Milyen élet azonban egy igazi, rémálmokból kiszakított alaké? Talán a nőstény alszik épp, s csupán az álomvilág peremén éli meg mindezt.*
- Ki vagy, Asszony?
*Szemei résnyire szűkülnek, ahogy tüzetesebben is megvizsgálja az alatta heverő testet. Férfiszemnek igencsak kellemes, szépen faragott isteni remekmű. Ám Damont nem mozgatja meg, mint ahogy egyetlen asszony, avagy férfi sem kerek e világon. Érzéketlen a szerelem bármiféle bűbája ellen.*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.02.06 22:28:45, a következő indokkal:
Jeljavítás.

828. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-02-06 20:58:40
 ÚJ
>Seraphine Daelmorth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

* A ma látszólag megint semmi különlegeset nem tartogatott számára, a nap nagy részét ugyanis átaludta az előző éjszakai kis kiugró miatt. Mióta felébredt azon a tisztáson, azóta próbál rájönni, hogy ki is ő és mi történt vele, de mindhiába. Családját nem leli, bármi jellegű tudás nélkül pedig vajmi kevés volt rá az esély, hogy rendes munkát leljen. Maradt hát az, amitől lelke mélyén ugyan irtózik, de kimagasló tehetsége mutatkozott benne: a tolvajlás. Noha lelkiismerete gyakran kialvatlanul hagyja, most egy jó indokért cserébe megkegyelmezett neki. A Hold uralta már a sötét égboltot, mikor Angyalt kivetette magából az ágy. Az asztalkához lépett, elsődlegesen azért, hogy rendbe tegye magát, de most valami más találta ott… Erszényének helyén, melyet tegnap tömött meg, most egy díszes tollacska feküdt, apró foltjai kérdőn néztek a lányra: még is mit vártál? Mintha mi sem lenne természetesebb, hogy ő van ott a selyem zsákocska helyett. A vékony ujjak óvatosan nyúlnak érte, hogy megszemlélhesse, aztán egy halk sóhaj kíséretében visszahelyezi az asztalra… Szóval valaki játszani szeretne vele? Remek. Társ vagy ellenség várj a nyom végén, neki olyan mindegy, hiszen a benne lévő halk hangocska egyre csak suttogja, induljon utána.
Magához képest hamar összeszedi magát, és az ajtóhoz lép. Még utolsó pillantást vet a szobájára. Rövid időt töltött benne, de ez a pár rozoga bútor számára most a mindent, a meleg otthon jelenti, és talán sosem látja viszont már. Halk sóhaj szakad fel a kendő mögül, de arca alatta meg sem rezdül. Végül elfordul és kilép a nagyvilágba. A Hold magányosan figyeli a leánykát, ahogy az észrevétlenül próbál kijutni a lassan alvó városka peremére. Útját pár részeg alak keresztezi, de ügyesen hárítja el azok kéjes közeledtét, hogy aztán az utcák zajától eltávolodva végre felelevenedjen benne az érzés, mi a mai napig életben tartotta. Mintha szimbiózis lenne köztük, a lány követi minden kérését, cserébe az eddig jólétet hozott neki a semmiből. Épp ezért bízik benne, annak ellenére, hogy amaz az erdőbe vezeti. Ujjai között szinte selyemfonálként érzi a jelet, de vajon ki lesz a kigurított gombolyag végén?
Óvatosan hatol be az idegen terepre, léptei nyomán csak ritkán reccsennek meg az ágak. Lassan, de céltudatosan halad előre, mígnem a jel egy ponton nem vezeti őt tovább. Kérdőn pillant a Holdra, tőle várja tán a választ, hogy mi történhetett, de szavak helyett egy sötét alak érkezik szinte a semmiből és borítja fel őt. Nem hallotta, hogy bárki közeledett volna, talán ő az aki a tollacskát ott hagyta? Talán egy csapda? Nem gondolkozik sokat, immáron az esés miatt a földön ülve néz az alakra, oldala még fáj az ütközéstől, de ujjai már óvatosan fegyverére csúsznak, nem mondható jó kardforgatónak, sőt… Valamiféle biztonságérzete még is keletkezik így. *
- Te loptad el az erszényemet?
* Minden igyekezete ellenére hangja egy riadt kisegérre emlékeztet, csupán ragadozó szemei villannak meg vészesen a éjszakai sötétben. *

827. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-02-06 20:08:00
 ÚJ
>Damon Daelmorth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Űzött vadként halad az erdő sötét fái között. Éjszaka van már, a Hold kerek alakja magasan kúszik az ég fekete tengerén. Haragja kitartóan hajtja az ágas-bogas vidéken.
Nem szereti az erdőket. Mindig is a kietlen, sivár, sziklás tájakat, hegyeket és mindenek előtt a végtelen barlangrendszerek földmélyét érezte magáénak. A nehéz, várakozással teli levegő, a növények kipárolgásai, a levelek alattomos sutyorgása... nem az ő vidéke. Kiszívja belőle az életet, ám tovább táplálja gyűlöletét.
A lombkoronák között átfurakodó, szakaszosan avart nyalogató ezüstös fényben időről-időre sötét árnyalak villan fel. Mozgása gyors, kíméletlen. Szörnyetegként járja a vidéket, mibe olyannyira nem illik jelleme. Az itt élő lények mind bujkálnak súlyos léptei elől, függőleges pupillájú aranyszemeinek hatására a húsra vágyakozó ragadozók is lapítanak inkább nyirkos odúikban. Csak ő járja az elátkozott vidéket, egyetlen céllal: Megtalálni Fuarant. Azt, aki szövetségese lehet, akinek segítségével vérét veheti annak az alattomos féregnek... és ha húga ellenállna? Nos, semmi sem gátolja meg abban, hogy pengéjét belemártsa karcsú kis testébe. Szinte reménykedik abban, hogy a nőstény ellentmond neki és egyszerűen végezhet vele. Mélyen azonban tudja ő is, hogy nem teheti ezt meg. Az ő sötét kezeit törvények verik súlyos bilincsekbe, miket élete árán sem szeghet meg. Ha így lenne, elvesztené a Sötétség Királynőjének kegyét és többé sosem lenne már önmaga...
Ezért kell a nő segítsége. Maga mellé kell állítania, hogy amaz elvégezze helyette a piszkos munkát. Végeznie kell Lothaire-rel. Ha ő maga nem is tépheti fel a gyomrát, haraphatja át torkát és okozhat neki ezáltal halálos sebeket, Fuaran megteheti. Meg kell tennie. Ő maga sem tudja azonban egyelőre, hogyan éri majd el a lánynál mindezt. Hat éve nem találkoztak, szinte nem is ismerik már egymást! Pusztán arra alapoz, hogy a nőstény pont annyira Lothaire ellen van, mint amennyire ő maga. Számtalan keserűséget okozott már undorító öccse a családnak és Bűbáj, mint a Semlegesség Úrnője, kénytelen lesz cselekedni. Csupán a kezdő lökés kell majd neki...
Ajkaira ördögi mosolyt mar e gondolat. Igen, el fogja érni célját és ezúttal komolyan megleckézteti nagyszájú testvérét. Örökre.*

826. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-02-06 10:28:00
 ÚJ
>Shagga Zorht avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Hiába szimatol, csak az erdő illatait érzi, és a maga után húzott zsák tartalmának bűzét. Elég fáradt szegény pára, s ki tudja, mikor evett utoljára. Már a zsákot se tudja a vállán cipelni, csak vonszolja az avarban. Szinte csak dísznek vannak a fegyverei, forgatni nemigen tudná őket sokáig. Már egy hete, hogy rendesnek mondható szállása volt, az is egykori faluja maradványai között egy nagyjából épen maradt kunyhó volt, azóta csak fák tövében, az avarban aludt pár órácskát.*
~Ez itt már pedig Artenor kell lenni!~
*Sokat hallott ő a "tiltott városról", amit a lakói Artenornak, vagy minek hívnak. Törzse babonái szerint szellemsereg foglalta vissza a várost, akit egy olyasvalaki vezetett, akinek már egyszer meg kellett halnia. Ő maga nem igazán hitt az ilyesmiben, hiszen nem találkozott még olyannal, amit, vagy akit ne tudott volna megölni. Most azért kicsit mégis megborzong, ahogy a városra gondol. De hát ő akart ide jönni. Vagyis hát akart a fene, hét láncos démon azért vissza tudta volna tartani, de jobb ötlete nem támadt hirtelen, a nyugaton volt ork falvak mind néptelenek voltak és a Kán fennhatósága miatt arrafelé ő nem volt biztonságban.*

A hozzászólás írója (Shagga Zorht) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.06 11:00:13

825. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-02-03 18:54:09
 ÚJ
>Drakhmar Yskallyon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Szelíd

//Bocs a változtatásért - 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Drakhmar megnyugodva tapasztalja, hogy csak a tündér gyerekes vonásai tévesztették meg. Hiába is csörgedezik sok embervér az ereiben Dyene, még mindig sokkal tüncősebb az embereknél, és fiatalabbnak néz ki, mint ami valójában.*
- Huszonöt, szóval semmi gond. két évtized múlva áldani fogod azt, hogy pár évvel fiatalabbnak nézel ki.
*Mosolyodik el egy tipikus Drakhmaros mosollyal. A vigyor, a mosoly, és vicsor ötvözete, ami annak a jele, hogy a sötételf, most tiszta szívéből mosolyog. Ha színleli, tud ő szimpatikusabban is utalni hangulatára. Keze közben azon munkálkodik, hogy a maradék ruha terhitől is megszabadítsa Dyenet.*

824. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-02-03 13:10:30
 ÚJ
>Dyene Varlain avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 40

Játékstílus: Szelíd

// 16+ jelenetet tartalmaz//
* Dyene ugyanolyan hevesen viszonozza a férfi csókjait, ahogy kapta őket. Szemeit behunyja ahogy Drakhmar kezeinek érintését érzi a testén. Már rég elhessegette a tiltakozó gondolatokat, csak a jelennel, csak Drakhmarral foglalkoik. Ő is vetkőztetni kezdi a férfit, először az övével bajlódik és a földre küldi a nadrágot. Ahogy az ágyra vetődnek, a tündér a sötételfen landol, karjai azonnal a self nyaka köré fonódnak, és csak a férfi nyakába suttogja. *
- Tizenhét. Miért, te mennyi vagy?

823. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-02-02 23:18:31
 ÚJ
>Faehren Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Fuaran//


A ragadozószemek úgy tűnik, állják a fürkészést, rezzenéstelenül tekintenek vissza a hímre, egyenesen bíborszín szemébe. Faehren egyelőre csak a felszínt tapogatja, repedést keres a jégpáncélon, egy hibát, egy véletlen elszólást, gesztust, bármit, amin keresztül megpillanthatja a nőstény lelkének mélyét, apránként előcsalogathatja a féltve őrzött titkokat. Mert rejteget valamit, ez nem vitás, de hát ki nem? A kérdés csak az, hogy mit. Van, ki lelkének szörnyű sebeit takargatja jókedv, derű álcájával, más örökös közönyt színlel, de szép számmal akadnak olyanok is, akik vérszomjas vadállatot dédelgetnek énjük középpontjában. A ragadozószemek mögött is ott szunnyad egy ilyen bestia? Vétek volna rejtegetni ha így van… Ha a történet végére nem is, s a bor sem hozza meg hatását, méregként csepegtetett szavakkal, ha kell mágiával, de a nőstény elméje nyitott könyv lesz, lelke kendőzetlen, anyaszült meztelen a sötételf előtt. Imádja ezt csinálni, apránként, lassan, kiélvezve minden egyes pillanatot, ízekre szedni áldozatát, megszelídíteni, aztán használni. Hogy mire, az egyénfüggő.
De nem siet sehová, kedvére való ez a sejtelmes hangulat, Bűbáj, és az ő kifinomult ízlése a történetek meg a borok iránt, úgyhogy tölt is kettejüknek még egyszer. Kétélű fegyver ez, hisz az előbb mintha kutató kezei mélyebbre tapintottak volna, mielőtt a nő ismét kicsúszott karmai közül, de eközben önnön elméje is küzd a borral, óvatlanná és vakmerővé válhat.
A nővérek meséje is közelít csúcspontjához; Furion egészen más, mint testvérei, a varázslat pedig lenyűgöző. Egy lelket mágiával darabokra tépni, vérrel egy másik lehasított darabkához kapcsolni, ördögi mutatvány. A cél oly szívmelengető és nemes, de a módszer mégis groteszk és sötét, nem felelőtlen leánykáknak való szórakozás, gondolja a hím. Bűbáj pedig szemeibe pillant, mintha meghallotta volna az elméjében visszhangzó szavakat. Olyan átéléssel beszél, akár egy személyes élményt mesélne, mintha egy emlékét osztaná meg a hallgatósággal, de legalábbis egy számára igen fontos történetet.
Faehren mutatóujjával poharának peremén köröz, újra és újra elkenve a sikamlós vörös nedűt, szemeit pedig résnyire szűkítve várja a végkimenetelt… S lám-lám, a mágia megkövetelte jussát, a nővérek sosem lehetnek már együtt, sem éberen, sem az álmodók világában. Csend telepszik a fogadóra, a mélységi sem töri még meg, hagyja az utolsó mondatot visszhangozni a falak közt, lassan elhalványulni, majd eltűnni. Rezzenéstelen arccal kortyol italából, cseppet ízlelgeti, benedvesíti ajkait és ő is folytatja.
-Így van, a mágiának ára van… főként a démoni praktikáknak, Azam viszont ezt nem tudta. Vagy tudta, de túl öntelt volt, oly mindegy. A kétségbeesés, a reménytelenség, vagy a szélsőségek hajmeresztő és meggondolatlan dolgokra sarkallják az embert, igazam van?
* Ez csupán költői kérdés, választ nem igényel, ám ha bájos hallgatóságának különösebb véleménye van az elhangzottakkal kapcsolatban, Faehrennek van egy sóhajtásnyi ideje, hogy leolvassa arcáról.*
-A pap kezdetben komoly népszerűségnek örvendett, de hamarosan gyanakvás kísérte. Hisz ilyen az ember, ha valamit nem ért… Azam nem aludt, nem pihent, evésre sem volt szüksége, korábban napi három-négy átok- és kórságűző varázslatnál nem futotta erejéből többre, de most mágiája korlátlannak bizonyult. A gyógyítás azonban kevés volt már neki, ha ekkora erőt kapott, miért ne használná másra is? A járvány hamar megszűnt, érdekes módon egyik napról a másikra, a harci sérülésekkel meg könnyedén elbánt, akkor miért ne bánhatna el a bűnözőkkel, gyilkosokkal, várost fosztogató katonákkal?
*Cinikus mosoly arcán, most újra szórakozottan és oldottan mesél, akár egy gyermekded kis regét, a költői kérdésre széttárja karjait, baljában majdhogy kilöttyintve italát.*
- Kikiáltotta magát a város urának, amolyan patrónus képében tetszelegve, s önös igazságszolgáltatásba kezdett, elhatározta, felszámolja a város minden mocskát, legyen az tolvaj, gyilkos, csaló, de még a házasságtörőkre is halálbüntetés várt, melyet ő maga hajtott végre. Már árnyéka sem volt egykori önmagának, szemeiben a tébolyultság lángja égett, de mindvégig azt gondolta, hogy istenét és a jó ügyet szolgálja, megszabadítja e földet a nyomorúságtól. Ereje és őrülete minden egyes kiontott csepp vérrel nőtt, mondanom sem kell, saját népe már rettegett tőle, az őrült királyhoz pedig hamar eljutott híre. Személyesen, hadserege élén indult meg visszafoglalni a birodalomból kiszakadt várost, Azam pedig a kapuk előtt egy szál maga várta őket. Száz kard és íj szegeződött rá, egy egész sereg rontott neki, ő pedig csak állt és várta őket. Először balját emelte maga elé, s engedte szabadjára mágiáját, de a katonák csak közeledtek. Jobbját is feltartotta, halántékán kidülledtek erei, arca torz grimaszba rándult az erőlködéstől. Az égre szürke fellegek gyűltek, sötétségbe borítva a földet, a várost pedig halálsikolyok tömege rázta meg. Majd hirtelen csend lett, néma csend. A király és a katonái holtan estek össze, ahogyan a város összes lakója is, szikkadtan, üveges tekintettel hullott el, kifacsarva, mint egy rongy. Azam pedig hátrahőkölt, mintha most riadt volna álmából; ráébredt mit tett. Torkaszakadtából ordítani kezdett, térdre rogyott, s tébolyodottságában feltépte sebeit, vére patakokban folyt a porba, tócsába gyűlve körülötte… aztán eldőlt és ismét csend lett. Néma csend. Valahol, egy másik síkon viszont mélyről jövő nevetés hangzott fel…
* És itt ér véget a történet, egy kissé talán túljátszott zárómondattal, sejtelmesen, színpadiasan előadva. De Bűbáj nyilván tudta mi lesz a vége, ez a legenda nem egy fejtörő, még csak meglepni sem kívánja olvasóját, vagy a hallgatóságot. Egyszerűen csak szemléltet valamit… És most Faehren leteszi poharát, habár annak alján még maradt némi ital, hangja ismét komoly, sallangtól mentes, mély és határozott.*
-A pap elvakult volt… kétségbeesett, hagyta, hogy túláradó érzelmei vezessék, úgy hitt a jóságban, mint valami örökös és általános törvényszerűségben. Pedig az nem más, mint egy szélsőséges eszme, ugyanúgy. mint ellenpárja is, minek követése téves útra sodorja a halandót. Azt hitte, hogy a jó szándék, meg a hit majd semmissé teszik a tényt, hogy egy démontól kapta hatalmát. Azt gondolta, hogyha nemes céllal használja ezt a mágiát, az majd nem hajtja be jussát. De a mágiának ÁRA van, mindegy mi célból használjuk. A kérdés csak az, hogy mi vesztenivalónk van és hajlandóak vagyunk-e fizetni?
* A záróakkord úgy hangzik, mintha egy mágus fejezné be előadását tanoncainak, valamilyen velős gondolattal, hadd rágódjanak rajta. Leplezetlenül reflektál a Daelmorth nővérek sorsára is, s kíváncsian tekint a ragadozószeműre. Kíváncsi a reakciójára, a véleményére, Furion sorsára, a nő titkaira, a mélységi mindent tudni akar. Történetének csúcspontja, a bor, a levegőben vibráló nyers mágia együttesen hatottak rá, s most a hűvössége enyhülni látszik, izgatott és szenvedélyes lángocska lobban szemeiben.*

822. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-02-01 22:07:20
 ÚJ
>Drakhmar Yskallyon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Szelíd

//16+ jeleneteket tartalmaz//
*Kicsit bizonytalan amikor a házba lépnek. Nem egyszerűen lefektetni akarja a lányt, hanem a lányt akarja. Ahhoz pedig az kell, hogy Dyene, is teljes mértékben benne legyen a "játékban". Végül heves vére győz, és a magyarázat, hogy tulajdonképpen a lánynak nem lett volna muszáj követnie, de megtette. Drakhmar magához szorítja Dyenet, miközben ajka egy percre sem szakad el újonnan lett szerelméétől. Keze, már a lány blúzának gombjaival babrál, és tapasztalt mozdulatokkal hámozza le a kérdéses ruhadarabot. Nem kell sok idő, és a nadrágtól is megszabadítja a lányt, aki most már csak alsóneműben van. Az ágyra huppan, és terv szerint a lányt is viszi magával. Ekkor azonban nem várt kérdés merül fel agyában.*
- Te tulajdonképpen hány éves vagy?
*Kérdezi a feltűnően fiatal tündértől.*

821. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-02-01 20:49:23
 ÚJ
>Shinea Wordan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40

Játékstílus: Szelíd

//A kereskedő//

*Sikeresen kimenekülve az erdő felé veszik az irányt. Pontosan arra tartanak, amerre nem is olyan régen gyilkolta le "társát". Megállnak, így ő is úgy tesz. Leveszi a maszkot s fellélegzik.*
~Nocsak! Hát visszatértünk ide? Bizonyára már elvitték a tetemet, pedig még utoljára meg akartam csodálni a művem! Na de mindegy! Az emlékeimben tisztán megvan a kép!~
*A vezérre pillant s egy lépést tesz felé. Nem fenyegetően, de határozottan.*
- Nos, mint ha említetted volna a mai nap folyamán, hogy a kereskedőtök beszélni akart velünk itt az erdőbe, csak sajnálatos módon történt egy kis malőr, amit nem számoltam a tervbe na de mindegy. Mivel nem tudom mit szeretett volna mondani, így veletek tartok. Önszántamból.
~Különben is kíváncsi vagyok ki ez az alak. Bár ezt nektek nem kell tudnotok, hogy akit megöltem itt nem messze, ő adott nem kis summát, hogy nyírjam ki. De nincs elfelejtve!~
- Haladjunk, nehogy egy újabb halottal gazdagodjon az erdő.
*Ha elindulnak, akkor visszaveszi a maszkot s követi őket.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257