//Tavaszünnep//
//Freyai//
*Amint az elf újabb kérdést szegez hozzá a rumról, nem bírja ki, hogy ne nevesse el a dolgot. Persze, nem a lány tehet róla, hiszen ők nem ismerték eddig egymást, így nyilvánvalóan nem tudhat a vöröske ital iránti elkötelezettségéről.*
- Hogy fontos-e? Csak, mint az étkezés, vagy a levegő. *Majd ismét felveszi a barátságos mosolyt, ne érezze magát a másik úgy, mintha őt nevette volna ki.
A visszakérdezésre csak bólint egyet, hosszú mesébe kezdhetne a férfivel való kalandos viszonyáról, vagy, hogy merült el végül a tengerben és azóta is ott feküdhet az alján, mindezt persze az ő hibájából, de inkább nem rontja el a hangulatot. Egyébként is kezd izgulni, hiszen nem volt kellő ideje leendő ellenfelét megnézni harc közben, bár, az előbbi kettőt sem, s valahogy mégis továbbjutott, így marad az improvizálásnál.*
- Hogy ők? *Horkant fel, amikor a lány Nadék felől kérdezi.* A kalózforma a társam. Na ő tényleg igazi vérbeli kalóz. Állítólag az apja egy szirén után nevezte el. *Hajol közelebb és suttogja el a számára is hihetetlen információt.* Vagy, egy sziréntől származik? *Egy pillanatra elgondolkodik. Túlságosan messzinek tűnik az emlék, amikor a kalózkával a tengerparton ücsörögve felfedték ködös múltjukat egymásnak.* Na mindegy, egyszer ittunk együtt, és láss csodát, évek múlva itt találkoztunk. *Mosolyodik el egy pillanatra, majd észbe kap.* Minden nap megtudnánk verni egymást. *Nevetgéli el a dolgot, s nem is túloz vele. Biztos benne, hogy Nadaeval egyszer laposra püfölik egymást részegen, majd másnap ugyanúgy isznak együtt, mintha semmi sem történt volna.*
- A másik nőt nem ismerem, de nem is akarom. Elvette a rumomat. Az enyémet, ő. *Érzi, amint szíve ismét hevesebben pumpálja a vért az ereibe. Akkor sem lehetne idegesebb, ha Mortarral találta volna egy ágyban az ismeretlen hölgyeményt, de így, hogy elvette a rumot.
Ismét lopott pillantásokat vet az említettek felé, kik egyre nagyobb társaságban mutatkoznak, hiszen a rusnya fickó és az elf kölyök mellé, érkezett egy mélységi nő, meg valami mágusforma fickó. Egyik szemöldöke értetlenül ered a magasba, nem gondolta volna, hogy Nadae ilyen nagyvilági lesz, hogy fűvel fával leálljon, de biztos mindennek megvan az oka.*
- Kalandokban? *Nagyot fújtat. Nehéz lesz a sok emlék közül kihalásznia egyet, de azért tesz egy próbát. Talán elmesélhetné, hogyan ölték meg a Meera kapitányát, vagy élete első hajós ostromát, de nem tudja eldönteni mi érdekelné jobban a lányt. Esetleg azt, amikor Bress átverte, de ahhoz meg el kellene mondani az egész életét, mire nem sok idő van.*
- Hát, volt egy pár igen izgalmas. Egyszer például szajhának kellett öltöznöm, s lefoglalnom egy kalózkapitányt, míg a többiek átvették az irányítást az emberei felett. Vagy, ott volt az is, amikor majdnem börtönbe kerültem. Vagy amikor megtámadtunk egy kereskedő hajót, miről kiderült, hogy nem kincseket, vagy árut szállít, hanem valamiféle rusnya, de erős lényt, a legénységet legyőztük, de majdnem ott hagytuk a fogunkat. Vagy annak a története, hogyan szöktem meg a hajóról és kerültem egy mocsárba, ahol hónapokig éltem egy férfivel, aki nyersen ette a kígyót. Ezek viszont hosszú történetek, s, ha egyszer belekezdek, akkor nincs megállás. *Minden bizonnyal többre számított a lány, de vannak dolgok, amikről még mindig nem szívesen beszél, főleg ilyen tömegben.
Maga is körbetekint, s úgy ítéli meg, éppen eleget pihent ahhoz, hogy belevesse magát az utolsó körbe. Elfogadja a kéznyújtást, majd felegyenesedve, letörli magáról a port és a füvet, s vesz egy nagy levegőt.*
- Izgulok. *Nevet a lányra meglepetten. Leendő ellenfele biztos nem véletlenül jutott el a döntőig, így minden bizonnyal van olyan tapasztalt harcos, mint ő is, hacsak nem jobb is nála. Majd kiderül.* Köszönöm, mindent. *Néz hálásan a lányra. Talán, ha lesz ideje még visszatér a szöszihez a döntő után, de mostmár lassan ideje lenne Nadaet móresre tanítani.*
//Harci Torna//
//Harath vs. Dynti//
*Felkapja a kis acélpajzsát, majd felcsatolja az alkarvédőre, s lomhán kapja kezébe a kardot, egy ideig nézegeti minden oldalról, majd végül megindul a pástra. Útközben szemével a férfi után kutat, majd ha észreveszi, szemöldökének apró rendülésével jelzi, ő készen áll a megmérettetésre. A penge végét a porban húzza egy ideig maga mellett, majd ha megérkezett a kijelölt helyre, kissé átmozgatja végtagjait. Ez a férfi sem a föld közelében él, magasabb nála, s első ránézésre talán kilóban is verné a hozzá képest igen csak vékonyka leányzót. Viszont, amennyit látott az elődöntő végéből, ez a fél-elf is van olyan gyors és fürge, mint ő maga, így ez most nem segít rajta.*
- Hát *Mosolyodik el, amikor a férfi odaér elé, s biccent egyet.* az arcomat kíméld meg kérlek, azzal dolgozom. *Mókáskodik kicsit, de csak utólag jut el az agyáig, hogy gyakorlatilag ebből a másik azt is kihámozhatná, hogy szajha.* Vagyis, na... *Felesleges menteni a helyzetet, úgyis rosszabb lesz. Hátrébb lép, s védekező állást vesz fel, amivel azt üzeni a másik számára, hogy kezdje ő. Bár nehezére esik, hiszen született kezdeményező.
Féloldalasan helyezkedik el a másikkal szemben, pajzsos karjával előrébb, kardos kezét kissé hátrébb tartja, lábait pedig enyhén beroggyasztja, mint mindig, a könnyebb kitérés érdekében, majd pedig vár.*