//Toragg Trognaul//
·*Egyre jobban kezd felszabadulni az ork társaságában, mivel az eddig minden kérdésére, készségesen válaszolt. És mellesleg igen kellemes társaság. Ismét meg kell állapítania magának, hogy az a mogorvaság, brutalitás és helyenként az ostobaság, mellyel a könyvekben illetik ezt a népet, egyáltalán nem jellemzi. Lassan elérik az erdőt. Erre van egy tó is, mereng el magában. Ismét rátörnek az emlékek, mikor gyermekként szülei alkalmanként elvitték őket a tóhoz játszani. A tiszta, hűs vizű tó. Mindig elkápráztatta látványával, ahogy a lágy szellő megfodroztatta felszínét, a nyíló tavirózsák sokasága. Mosolyt csal arcára a kép, mikor papír hajókat ültettek a vízre és a kövek dobálásával hatalmas hullámokat keltettek, s versenyeztek kinek a hajója, menekül meg a hatalmas viharban, vagy tengeri csatákat vívtak szörnyekkel és kalózokkal. Be kell vallania magának, hogy a honvágy kissé jobban megviseli, mint amennyire gondolta. Hamarosan le kell magát foglalnia valamivel. A kérdés meglepi, és a választ sem tudja igazából. Nem gondolkodott még rajta.*
- Hmm…* fordítja az égnek fejét, elgondolkodik.* -… talán azért, mert amit a könyvekben írnak, rád egy cseppet sem jellemző, legalábbis az eddigiek alapján.* mosolyodik az orkra.*- És mert kíváncsi vagyok.* ezen már hangosabban kacag fel. Ennél sajnos jobb magyarázatot nem tud adni Toraggnak. Hisz még ő maga sem tudja. De valószínűleg más nép egyedével is így viselkedne. Ugyan ennyit kérdezne.* - De ha nem haragszol szeretném papírra vetni, a te szemszögedből a népedet. Már szokásaitokat, az életeteket és ehhez hasonlókat, persze, ha beleegyezel. Már csak úgy magamnak.* néz a „behemótra”, tekintete elszántságot tükrözz, nincs benne semmi, ami azt sugallhatná a másiknak, hogy viccelne. Talán találkozásuk óta, most tűnik először ennyire határozottnak. Többet nem szól, várja a reakciót, s halad társa mellett, hisz még mindig hagyja, hogy ő vezesse. Az ötlet az óta fogalmazódik benne, mióta az leült hozzá az asztalhoz és minden megrökönyödés nélkül válaszolt kérdéseire és rájött, mennyire kevés is a tudása a körülötte lévő világról. Pedig mióta az eszét tudja, mindig kíváncsi és érdeklődő volt, s mióta megtanult olvasni az óta minden tudás mennyiséget onnan szívott ki. S mióta a betűket is össze tudja kapcsolni papíron, minden, amit maga fedezett fel, bármi újdonság melyet megtapasztalt papírra vet. Most is az ágyán pihen bőrkötéses naplója, várva, hogy a mai nap történéseit megossza vele. De még várnia kell, hisz még dél sincs.*
A hozzászólás írója (Myryan Arlyan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.27 18:20:41