*Az ork témához már egyáltalán nem szól hozzá, bár elraktározza Alinar szavait, egy biccentéssel jelzi is ezt.
Boldogan sétál a fák közt, egyet-egyet meg is érint, mintha csak jóbarátját üdvözölné, az avarban pedig mindig tudja, merre lépjen, hogy csupasz talpát semmi se bántja - ha valaki élete nagy részét így élte le, csak szert tesz némi gyakorlatra.*
- Igen, megértem, a kereskedők mindenféle csereberéje csak így lehetséges - ám én mégis ellene vagyok mindenféle városiasodásnak. Mi volt régen eme város helyén? Valószínűleg erdő. S ha nem is, nem kevés természeti élőhely pusztult el azért, hogy az emberek kényükre üldögélhessenek a falakon belül. Részemről az elkészített utakat se követem utazások alkalmával, általában gyorsabb is az erdőben járva, csak nyilván a sok értékkel megpakolt kocsi mellett ez kevéssé lehetséges.
*Szól, ez egyszerűen az ő véleménye, s nem rejti véka alá. Az ő orra is érzi már a vizet, bizony jó lesz már a partján, s gyönyörködni a vízesésben. Tudja merre mennek, járt már arra meditálni valamelyik nap, csak akkor még semmilyen ismerőse nem volt, aki elkísérhette volna. El is indulnak ebbe az irányba, ösvény van már, sokan járnak erre azért, megérkezve is jónéhány tekintetet lát, még elfeket is, ami kedves szívének. Nem zavar meg senkit, biccent, a remete előtt pedig tiszteletteljesen meghajol, ha most nem is hozzá jött.*
- Itt nem hiszem, hogy lesznek, mert sok az ember, de azért innen a tó partjáról majd eldönthetjük, merre tovább.
*Vidáman odaszalad a parthoz, keresve egy tisztább szakaszt, s haját hátradobva felfrissíti némileg arcát, s megmossa kezeit - majd csak ezután pillant vissza Alinarra. Ha neki is szüksége van vízre, akkor a környéken játszogatva, nézegetve a halakat bevárja őt, egyébként meg elkezdi kémlelni, mégis hol találnának ők tündéreket.*
- Ha én tündér lennék.. vajon merre járnék?
*Teszi fel a kérdést, szinte magában dünnyögve, s valóban belegondolva, hiszen gyermek még, szüksége van játékra, s ez neki most izgalmas vadászatnak bizonyul.*
- Talán ott!
*Kiált fel barátjának, rámutatva egy részre, ahol a tó már némileg kezd elszűkűlni, valahol arra ömölhet a folyó is bele. Arrafelé a növényzet is dúsabb, emberek annyira nem is járnak arra, ő pedig - már amennyiben kutatócimborája jóváhagyja iránymutatását - el is indul arra, ugyan picit messze van, de fürge nép a tündék népe, nem lesz ezzel gond. Közel érve könnyedén fel is pattan egy ágra, s onnan annak fa-gazdájára, kémlelve a további környezetet. Erre járható út már nincs, de hiszen, minek kéne valakinek út, ha van szárnya?*
- Tündéreek! Jár-e erre valaki közületek?