Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 226 (4501. - 4520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

4520. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 15:12:53
 ÚJ
>Svir Gia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313

Játékstílus: Vakmerő

//Tavaszünnep//

*Bizony, Rynizz keresve sem találhatna jobbat és megértőbbet nála. Meg olyat se, akinek annyira fura az ízlése és olyan nagy a kísérletező kedve, hogy képes akár perceket is a társaságában tölteni, mi több, sokkal többet is csinál annál, hogy bicska híján pusztán a szúrós tekintetével próbálja meg undorodva felnyársalni. Nem, Svir remekül elrejti az ilyesmit, ha megfordul a fejében egyáltalán. A vihogásra azért elkerekednek a szemei, de biztosan csak a gyönyörtől, amit ez a zengő-csengő kacaj okoz. Mert ugyan mégis mi mást váltana ki a környéken lévőkből egy sötételf férfi kislányos viháncolása? Na ugye! Az itallal való küzdelmet nézve viszont máris sokkal jobb kedve lesz, tetszik neki, hogy ilyen tökös a kicsike és első szóra felhajtja, amit adnak neki. A harmadik meg már kérés nélkül is megy!*
~Ez a beszéd! Így kell ezt csinálni!~
- Örülnie kellett volna, hogy egyáltalán figyelemre méltatod. *Mondja gyanútlanul még azelőtt, hogy Rynizz túlságosan is közel szeretne kerülni hozzá. Most az egyszer még elnézi Rynizznek a dolgot, de úgy dönt, hogy legközelebb már nem adja ilyen könnyen magát.*
- Csak ne hízelegj, még elpirulok. *Szégyenlősen elhúzza a karját.*
- Jobb? Ezt örömmel hallom. És igen, előbb vagy utóbb az átkon is egészen biztosan segíteni fog. *Ismét tölt.*
- Csak óvatosan vele, nem szeretném, ha becsiccsentenél. De ennyi még nem ártott meg senkinek.*Ezzel Rynizz kezébe nyomja a teli pohárkát.*
-Pontosan miféle átokról is beszélünk? Tudnom kell, ha ki akarom kúrálni.

4519. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 14:32:23
 ÚJ
>Eralil Namos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92

Játékstílus: Vakmerő

//Tavaszünnep//

//Isurii, Eralil, Kagan//

*Méregeti a férfit, ahogy az a városról és annak lakkosságáról kezd beszélgetni. Nem egészen látja t, hogy ez most milyen módon jön ide, vagy mi a célja ezzel a férfinak, hova szeretne kilyukadni. Azonban nincs sok ideje ezen agyalni, mert a másik következő tette egészen másra irányul. Meglátása szerint. Amikor a férfi kardjához nyúl és előrántja azt, ösztönösen lép hátra kettőt, és már keresné a megfelelő védővarázslatot. Már éppen belekezdene a teljes mana aurába, mikor a férfi láthatóan nem támad, sőt, egy kérdést tesz fel. Eralil pár pillanatig habozik. Felméri a helyzetet. Hátrébb lépett, így a kardcsapás távolságában éppen nincs benne, de ezt egy apró lépéssel vagy előrébb hajlással is át lehet hidalni. Végül arra jut a habozás ideje alatt, hogyha a férfi rá akarna támadni, nem is lett volna ennél jobb alkalma, és valószínűleg nem is lesz. Így arra jut, hogy talán fölöslegesen görcsöl most ezen.*
- Nem értek a fegyverekhez. Egy kard... gondolom. *Válaszolja végül. Isuriira pillant, de nem tud róla semmit leolvasni.*

4518. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 14:20:34
 ÚJ
>Vaslábú Argus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87

Játékstílus: Vakmerő

*A nap már lassan teljesen lenyugszik a mágusra, de még mindig nem ér vissza az városba. Próbálja szedni a lábait, de nem azért mert fél az erdőben sötétedés után, hanem hogy minél hamarabb oda érjen a céljához. Számtalanszor volt már magányosan az erdőben sötétedés után, de tudja, hogy legjobban a saját rémképeitől kell félnie, s nem a rablóktól vagy a vadaktól.*
-Teljesen megőrültél. *jelenti ki magának.* Ez is csak egy rémkép lesz a sok közül, s erre ott hagyod őket avval a szörnyeteggel. Vagy a fa végez vele, vagy a sötételf.
-Butaságokat beszélsz. *dorgálja meg magát.* Ha nem tud vigyázni magára, akkor az ő hibája. Nem mentheted meg azt, aki önként ugrik a vulkánba.
*Szinte egész úton magában beszél, és viaskodok a saját aggodalmaival. Hiszen zavarja, hogy ott hagyta a többieket egy olyan helyzetben, amit azok fel sem ismernek, de neki most fontosabb, hogy megtudja a valóságot.*

4517. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 13:40:11
 ÚJ
>Vaslábú Argus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87

Játékstílus: Vakmerő

//Tavaszünnep//
//Kalisthe, Dayria//

*Dayria okosan teszi, hogy tart a mágusoktól, hiszen a mágusok képesek érzékelni a világ rezdüléseit, s ez által akár gyanút is foghatnak. Egy megérzésből még a legjobban képzett mágusok sem képesek pontos információkat megmondani, maximum tippelhetnek. De a gyanú már elegendő lehet arra, hogy a mágus mélyebb vizsgálatokba kezdhet, s akkor már képes lenne felfedni a lány titkát. Elsőre joggal lepődik meg a lány a férfi megfeszülésén, hiszen ez is lehet egy jel, hogy a férfi megérzett valamit. De csupán annyi történt, hogy a lány valódi énje olyan dolgot engedett szabadjára, amit a férfi már oly régóta elnyom. Egyetlen ember, sem ork sem lenne képes azt az illatot megérezni, amit megérez az eredar. Fájdalom, halál, kín édeskés illata kénnel és tűzzel keverve. Bár ezek nem valóságos illatok, csupán az emlékek, amelyek feltörtek belőle.*
-Tudja mifelénk a mester kifejezést arra használjuk, aki oktatja a mágiát, és nem arra aki csak használja. *magyarázza a két nőnek, de természetesen jól esik neki, hogy így hízelegnek neki.* Jól esnek a szavai, de én már nem merek olyan erőkhöz nyúlni, mint régen. *ismeri be* Tudja ez olyan mint az ital. Ha belekortyol, akkor nincs baj, de ha nagyon sokat kortyol, akkor már nem fogja abba hagyni.
*Az elf nő bemutatkozására csupán biccent neki a mágus. Argus számra egyértelmű, hogy a nő az uralkodó, s az elf csak valamiféle szolgája lehet, s egy szolga előtt még sem hajt fejet.*
-Üdvözletem!
*Az eredar szavai szöget ütnek a mágus fejébe, amire azonnal rá is kérdez tőlük.*
-Különös törzs? Miért különös? *érdeklődik lelkesen, miközben végigméri az elf nőt, hátha észrevesz rajta valami furcsát.*
-Kalisthe. *ismétli el a lány nevét, hogy érezze a hangzását.* Talán a Kalis a harcos hercegnőre utal a neve? Aki a férfiak halála után harcba bocsátkozott a támadó seregekkel?

4516. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 12:13:58
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Tavaszünnep//

//Moon//

*Jól mondja annyiból a sötételf, hogy egy óriás igazán félelmet keltő látvány, kiváló testőr, védelmező, persze ha nem falkába jönnek a farkasok, és éppen nem hajtja őket az éhínség, mert akkor aztán óriás lehet ide vagy oda, a harc kimenetele alighanem egyértelmű.*
-Akkor jó olvasást és teázgatást Nestar, később találkozunk. *int végül búcsút Worenth is az alkimistától. Igen lerí róla, hogy magának való figura, de annak örül a mágus, hogy mégis talált benne egy intelligens, kommunikáció képes partnert, akihez bármikor mehet bájitalért ha kell. Eszt jól az eszébe is fogja vésni a hórihorgas mágus.*
-Rendben menjünk. Gondoltam is, hogy jelentkezek rá, de természetesen a mágustusa volt az első. *mosolyodik el, mivel a világért sem hagyta volna ki, még akkor sem, ha előre látta volna az eredményt. Tanulságos tapasztalatszerzős kis kiruccanás volt ez, és reméli, hogy ha eljő a nyári időszak, újra megszervezik a tusát.*
~Akkorra már jobban kellene velem számolni.~
-Bizonyára. Addigra visszaérünk. *mondja Worenth, majd tekintetével ő is a harcosokat keresi. Olyan szinten lefoglalta a tusa, és az utána lévő történések, beszélgetések, hogy totálisan elfelejtkezett a harci tornáról. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy különösen nem is érdekelte ez az esemény, még nézőként is csak jobb híján tekintette volna meg a küzdelmeket.*
-Megnézhetjük, úgysem láttam még effélét.
*Nem ez a legjobb program számára, jobbat is el tudna képzelni, végül ráveszi magát, hogy a sötételf társaságában megnézze a küzdelmet, és ki tudja, még a végén talán nem is fogja megbánni.*
-Itt is hasonlóak szerinted a szabályok, mint a tusán? Éles, vagy gyakorlófegyvereket használnak? *kérdezi, közben próbálja ő maga is beazonosítani. Biztosan itt is felhívták a figyelmet arra, hogy lehetőleg ne öljék meg egymást.*

4515. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 10:46:43
 ÚJ
>Moranshe Wylensur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Tavaszünnep//

//Lovaggyűjtés - Taitos, Jane, Gabrien//

*Szép csöndben elvolt a fa tövében. A vörös felcser lánynak akadt újabb páciense, akit elláthat, és persze lelkesen neki is látott, társaságra jó maga nem vágyott, neki tökéletesen elég volt, hogy a fának döntve hátát s fejét csukott szemmel pihent egy kicsit. Már fizikailag, a gondolatait nehezebb vissza fogni. Ám ahogy a fájdalomcsillapító kezdett hatni, a bosszankodás is alábbhagyott benne, és így legalább már nem néz hátra képletesen, vagy legalábbis csak vissza-visszapillant.
A jelenbe Jane kérdése húzza vissza, kinyitja a szemét és a lányra néz.*
- Már hat a fájdalomcsillapító. A karom majd rendbe jön, a büszkeségem még kérdéses.
*És hirtelen már ketten ajánlkoznak neki a felkelés folyamatának segítésére. Igazán rendes tőlük, fél kézzel vértben tényleg nem egyszerű felkelni, mégis megpróbálkozik vele, így Gabrien néma tippje bizonyul nyerőnek. De azért hálásan pillant mindkét segédkezni kívánónak a kissé hosszúra nyúló folyamat után.*
- Köszönöm, de a botra szerencsére nincs szükségem, csak a karom sérült meg. *Az viszont csúnyán, de ezt csak magának, magban teszi hozzá. A felkelés során csak sikerült úgy mozgatnia a sérült testrészét, hogy most megint jobban sajogjon, de mint eddig is, némán tűri. Látja már, hogy megint rossz beteg lesz, mikor legutóbb ellátásra szorult, még odahaza, akkor sem bírt sokáig nyugton maradni.*
- Hová lesz a séta? *Pillant kérdőn a többiekre.*

4514. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 10:10:31
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416

Játékstílus: Vakmerő

//Tavaszünnep//
//Harci Torna//
//Morwon vs Yüger//

* Az ork nem adja fel továbbra sem, ez pedig csak nehezíti a dolgot. Ő is kezd fáradni, de szintén nem adja fel - bízik benne, hogy a másik előbb jelzi diszkvalifikációját a párbajból. Akár összeeséssel, akár szóval, vagy ki tudja még mi módon tudja megtenni, de valahogy csak meg fogja tenni, ha Morwon nem előzi be ezzel. De ő inkább marad a győzelemnél. Vagyis... Próbál maradni. A nőstény eltalálja vállát, de éppen csak megérzi. Látszik, hogy lassan az összeesés határán van, mivel hiába az ütés, jobban fárasztotta saját magát, mint sebezte az óriást. A csapást követően Morwon hátrébb lépked, majd terpeszt vesz fel, s kicsit meg is dől előre, hogy védeni tudja a következő esetleges ütéseket, ha még van / lesz rá "igény". Így hát most nem támad, csak védekezőpozíciót vesz fel. Úgy érzi nem sokáig kell még a körben maradnia. *

4513. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 08:38:21
 ÚJ
>Moonxylwery Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Megfontolt

//Tavaszünnep//
//Nestar, Worenth//

* Worenth óvatossága megmosolyogtatja. Még hogy farkasok, azok nem veszélyesek. Örülhetnek, hogy a mélység valamely réme nem leselkedett éppen prédára.*
- Egy óriás mellett nem kell félni a farkasoktól, féljenek azok tőlünk. *mondja legyintve bár arra nem gondol, hogy például a téli éhínség nagy úr, akkor talán még húsz fölött is összeverődhetnek és annyi farkassal már egy óriásnak sincs mit kezdenie. Talán pont ezért indultak útnak nyáron, és szerencséjük is volt, két vaddisznón és vagy nyolc kismalacon kívül semmivel sem találkoztak egész útjuk során.
Őszintén szólva meg nem tudná mondani miért nem hívta magukkal sétálni Nestart is. Talán épp a komor külső, a mindig újabb és újabb bájitalokon gondolkodó arc az ami miatt ő a saját szeleburdi lényét távol állónak tartja a nagy hatalmú alkimista mestertől. Természetesen ez a házon belül kompenzálva van a felelősségével ami egy Kúria elvezetéséből adódik. Jókedvűen ugrik fel és búcsúzás képen rámosolyog az ismét könyvei felé forduló Nestara.*
- Később még visszajövünk, de ha van kedved és túlestél a tea-szertartáson *int a gőzölgő ital felé *akár utánunk is jöhetsz. *mondja majd elgondolkodva válaszol a következő kérdésre.*
- Tegyünk itt egy kört aztán cél a közeli Holdudvar. Talán még élcsíphetünk valamit a "Ki mit tud"-ból.
* A nőstény elindul a két nagy harcért körüljárni. Úgy tűnik a harcosok is végeztek, vagy ha mégsem akkor most épp pihenőt tartanak. A következő kérdésre az öreg varázsló felé néz majd a saját feltételezését mondja el.*
- Gondolom majd délután lesz a díjátadás.
* Tekintete hamar tovasiklik. A harcosokat szeretné még látni.*
- Megnézzük a Harci Tornát? *kérdezi végül Worenthet és megáll a láthatóan még küzdő ork és óriás párbajtere előtt.*

A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.03 11:52:00

4512. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 07:24:35
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//Tavaszünnep//
//Freyai//

*A lány szavai hallatán előbb félrehúzza a száját, majd megvonja a vállát.*
- Sebaj, gondolom úgyis szerzek még mellé néhányat. *Mosolyodik el olyan bátorítólag, majd hirtelen észhez kap.*
- Meg sem kérdeztem, hogy te jól vagy-e. *Nem nagyon ismer magára, máskor a haldokló mellett is elsétál az utcán, mintha észre sem venné.*
- Ó igen, sokan használják előszeretettel ezt a technikát. Na persze, azért nem teljesen úgy, mint most te. Hanem a sötétben az utcán. Ha nem figyelmes az ember, hamar átdöfik egy rozsdás karddal. *Na persze ez is inkább az orgyilkosok gyatrább példányait jellemzi, de ezt inkább nem teszi hozzá.
Nadae és újdonsült barátnője viszont hamar elborítják az agyát vörös köddel. Elnézve az ismeretlen lány reakcióját, szája penge vékonyra húzódik, messziről nézve talán nem árulkodik érzelem az arcáról, viszont, ahogy ajkait feszesen a fogára húzza, orrcimpái pedig dühösen tágulnak a sűrűn vett levegőtől, s a szemöldökénél levő ideg tompa rándulása azért elárul egyet, s mást. Csak nézi a párost, majd színi mosoly húzódik az arcára.*
- Rohadjatok meg. *Formálja ajkára a szavakat, miközben megvillantja fogait. Ha nem lenne itt a kis szöszi mellette, valószínűleg már odacaplatott volna hozzájuk, hogy kiosszon néhány atyait pofátlan nembeli társai között, így azonban inkább marad egy helyben, de abban biztos, hogy ha kiesik a tornáról, akkor lehet bármilyen fáradt, úgyis megtalálja őket.
Mélyre szívja a levegőt, hogy lenyugodjon. Hiszen ez véresen komoly. Elvették a rumot. Nem valami ékszertől szabadították meg, mi egyébként sem érdekelné. Nem, a rumtól. Az életet adó nedűről, miről ódákat zengtek már a tengeren.
Ismét csak Freyai hangjára szakítja meg mérgelődését.*
- Hogy hívták? *Kérdez vissza, némi meghatottsággal a hangjában.* Erion. Erionnak hívták. Vagy hívják, ha még él. De nem hiszem. *Biggyeszti félre az ajkait.* De nem hiszem, hogy ismerted volna, innen messze lakott, elkerítve minden más várostól, az emberek közelében. Ja és a kovács fia volt. Azért is értett a kardforgatáshoz, mert az apjával úgy vélték, csak az tudja igazán milyen a jó fegyver, aki forgatni is tudja. *Nosztalgiázik kicsit, s eszébe jut a fiútól kapott kard, ami vélhetőleg azóta is a tenger fenekén nyugszik, mióta Nathalon belelökte.*
- Hát. *Próbál ismét mosolyogni, s gyorsan váltani a témát.* Olykor talán nehezebb is állat ellen, mint emberek ellen. De egyéb esetben, viszont az emberek oldalán ott az előny, hogy ők gondolkodnak és cseleznek. *Szinte fel sem tűnik neki először, hogy a lány miért kér bocsánatot. Értetlenül mered rá, mindkét szemöldöke a magasba lendül, majd hirtelen felnevet.*
- Ugyan. *Legyint egy nagyot kocogva.* Ha tudnád mennyire nem foglalkozom a faji dolgokkal. *Hangjából őszinteség sugárzik. Hiszen bár sok mindent megjárt már, orkkal és tündérrel is csak a barlangban találkozott először. De egyébként sem foglalkozik ilyen dolgokkal, ugyanúgy lehet rá veszélyes egy fél-elf is, mint egy elf, vagy ember.*
- Ó, én nem is próbálok úgy tenni. *Kacsint újfent a másikra.* Ez egy igazán jó küzdelem volt. Ha csak bágyadtan csapkodtuk volna egymás pajzsát a kardunkkal, valószínűleg fele ennyire sem élveztem volna. *Azért a móka szónál elgondolkodik. Valójában neki minden móka, ha kardot kell a kezében fognia közben. Ha hárpiák támadnak rá, vagy ellenséggel kell megküzdenie az is móka, hiszen annál jobban, még a férfiak fejének elcsavarását sem élvezi.
Maga sem tudja visszafogni, jót nevet a lány fellelkesülésén.*
- Így van, mindenből lehet tanulni, de a veszteségből a legtöbbet. *Mondja némileg oktató szándékkal, ami újdonság a számára, nem igen van olyan, amikor egy ilyen témát megtárgyalhat valakivel, így ezt a helyzetet teljes mértékben ki is használja.* A kardforgatás egyébként sem olyan dolog, amit egyszer megtanulsz és az bőven elég. Ez folyamatos fejlesztéssel jár, ezért jó, ha mindig akad ellenfeled, s az sem árt, ha mindig erősebb, mert abból tanulsz.
*Kíváncsian hallgatja a lány beszédét, hiszen minden érdekli, ami mással történt, mindig hallhat valami újat, ráadásul egyes elfekről szinte semmit sem tud, különösen nem azokról, akik nem a városban, vagy valamilyen nagyobb emberközösség közelében élnek, mint akikkel őt összesodort az útja. Ráadásul a lány merőben kellemesebb társaságnak mutatkozik, mint például az a Zef nevű kölyök az idióta vérpónilovával, s a beképzelt dumájával.
A fiú említésére a mutatott irányba pillant, majd amikor visszanéz a lányra megvonogatja pajkosan a szemöldökét.*
- Nem rossz.
*Na persze Freyai szavaiból nem úgy tűnik, mintha bármi is lenne köztük, sokkal inkább valamiféle barátsági viszony képe rajzolódik ki számára, ami neki azért meglepő. Ha azt hitte volt is férfi barátja, előbb utóbb, mindig valamiféle elfuserált szerelmi románc alakult ki belőle, amit mindig a másik fél szívott meg.*
- A Kikötőben? *Halkan kacag a kérdés hallatán. Persze, a szöszi honnan is tudhatná, hogy minden napjait ott tengeti, vagy legalábbis mindig a part közelében. Ezért is hallgatja mosolyogva az áradozást, hiszen maga is hasonlóképp van vele, egyetlen egy mondatnál azonban lefagy a mosoly az arcáról.*
- A tengeri viharok? *Kérdez vissza megakadva. Na erről már más a véleménye, kicsit hallatszik, hogy talán már maga a vihar szót is csak félve meri kimondani.* A tengeri viharoknál semmi sem veszélyesebb. Az a tenger haragja a hajósok ellen, kiket nem tűr meg a hátán. *Hadarja el a sokszor hangoztatott szöveget. Exkalózként nem sok mindenben hisz, nincs másik olyan természeti vallás, mi annyira hatással lett volna rá, mint a tengeré. Ő hisz benne, hogy az egy magasabb fajta lény, aki azt tesz lovasával, amit csak szeretne. Át is élt már néhány viharos nappalt, s éjszakát és emlékszik a félelemre, ami bejárta testét.* Hidd el, ha a tenger közepén hánykódsz, már annyira nem is gyönyörű. *Szólal meg ismét.* Na persze, nem akarom elvenni a kedved, de tudod, eleget hajóztam már életembe, s az nagyon jó, de a viharok. *Még a hideg is kirázza.*
- Hát tudod, én gyakran megfordulok a kikötőben. Ha a Rumos közelében jártok, ugorj be, talán ott megkínálhatlak egy kis rummal, ha már az enyémet elcsaklizta az a némber. *Fejével Nadae irányába bök.*
- Mellesleg, talán még egy hajóúttal is szolgálhatok számodra. És persze kedves barátod is szívesen látott vendégünk lesz. *Kajánul vigyorog.* Ő is valami harcosféle? Egyáltalán hogy keveredtetek össze?

4511. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 01:25:28
 ÚJ
>Nestar Erefiz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Megfontolt

//Tavaszünnep//

//Moonxylwery Dwirinthalen, Worenth Yosden//

*Nem tervez velük tartani, egyrészt mert nem hívták, másrészről elég kényelmetlen lenne a forrásig forralt vízzel teli bögrével sétálnia, de ő sem aggódik attól, hogy utoljára látták volna egymást a minap.*
-Élvezetes nézelődést kívánok, jómagam addig itt kihasználom az erdei táj békességének közelségét egy kis olvasásban kiteljesedve.
*Moon-nak nem kell sokat magyaráznia, hogy elég magának való alkat, de ezt a varázsló is könnyedén megfigyelhette, és mivel ezen ténnyel már rég óta együtt él, megszokta. Majd egyszer ráveszi magát, hogy ő is körbenézzen, de ennek még nem jött el az ideje.*

4510. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 22:50:24
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Tavaszünnep//

//Moon, Nestar//

*Figyeli, ahogy Nestar matat valamit, és elkezd dolgozni, de nem akar nagyon kíváncsiskodni, így is eleget kérdezett már, így hagyja most kicsit az alkimistát elmerülni a dolgába.*
-Két éve? Hát az már jó régen volt, bár nem hiszem, hogy sok minden változott azóta. *mondja, mivel tudomása szerint mentora lakhelye már ő maga sem tudja mióta áll abban a formában. Talán a könyvek száma gyarapodott egy-két újonnan beszerzett példánnyal, vagy mágikus tekercsek, varázslatok választéka lett szélesebb, de az is lehet, hogy mindig is ilyen nagy kínálata volt az öreg varázslónak.*
-Szerencsétek, hogy nem futottatok bele farkasokba.
~Milyen régen ettem már friss vadhúst.~
*Ahogy ezen gondolat átkúszik fejében, a nyál összefut a szájában. Mindig is szerette a vadat, különösen a vaddisznót, mivel annak nem olyan száraz a húsa mint a szarvasé, hanem valamivel szaftosabb.*
~Na de majd a fogadóban legközelebb.~
*Közben amit korábban kapott bort a holdmágustól természetesen már az is kifogyott, és a poharat már vissza is szolgáltatta a standosnak.*
-Menjünk, mielőtt az én lábaim is elgémberednek. *áll fel Worenth, kezébe veszi ismét a mágusbotját, ami nélkül egy métert sem hajlandó megtenni, mondhatni hozzánőtt már, de ez nem is meglepő. Nestar felé pillant, ha nem jön, valószínűleg visszatérnek majd hozzá, igazán kellemes a társasága, kár lenne hanyagolni. Worenth körbenéz, még mindig elég sokan vannak itt az erdő szélén. Ezután Moon felé fordul, lepillant a tőle alacsonyabb sötételf nőstényre.*
-Merre induljunk, csak mert nekem teljesen mindegy, így azt javaslom, mutasd az utat. *engedi maga elé a holdmágust a levegőmágus, és lépteit meg is indítja valamerre, amerre Moon megy.*
-Szerinted az elf varázsló/bíró mikor osztja ki a jutalmakat? *bök fejével a párbajtér irányába, ahol üldögél az elf. Nem mintha ő számítana valamire, de Moon mondjuk biztosan jutalomban részesül, és kár lenne lekésni róla.*

4509. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 20:53:01
 ÚJ
>Nadae Eilwen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Tavaszünnep//
//Nerilil Anywor//

*Muszáj a lánynak igazat adnia. Ezért is kezdi egyre jobban megkedvelni a másikat. Ha egyelőre másra nem is, de remek beszélgető partnernek nagyszerű Nerilil. Vigyorogva fordul felé, ahogy szavait kiejti felé. Ám a mondandója megkacagtatja. Nem amiatt, amire ki akar lyukadni, hanem a szavak, amiket kimond.*
- Kapitány. *Neveti. S nevetése kissé keserűségbe fut át. Hol van ő már ahhoz, hogy kapitány lehessen újra? S hogy kalóz kapitány. Ezek a szavak mindig is késként fognak hatolni szívébe, ez ellen már nem tehet. Nem tudott a Kapitány nyomdokaiba lépni, s ez a sikertelenség az, ami újra és újra képes felbőszíteni a lányt.*
- Ne hidd, hogy szavaid oly naivak, mint azt hiszed. *Vigyorodik el végül mégiscsak.* - Szerinted a mesék, a legendák, s a balladák nagy része mind csak kitaláció? Avagy vannak mögöttük igazságtartalom? *Kacsint a lányra.* - De igazad van. Egy igazi vezető igenis merjen kiállni a népe, avagy jelen esetben a közönség elé, és mutassa meg, hogy mire is képes. S mint látod, *Bök kezével Vörike felé.* - nem mindig eredménytelenül.
*Bár a páros csépelik egymást, úgy látszik, hogy inkább védekezések sikerülnek, mint a támadások. *
- Igen, azt. Nem olyan szörnyű ám. *Nyújtja ki felé a nyelvét* - Mit ér az élet, ha nincsenek bűnök, melyek olyannyira vonzzák a torz lelkeket, hogy azokat végre is hajtsák? Habár, ha ajánlatom, egyszer egy kocsmai beszélgetésnél az egyik fráter arról hablatyolt, hogy létezik olyan varázslat, mely hatására, annyit iszol egy bizonyos ideig, amennyit csak akarsz, s nem hat rád semennyit sem. De persze ez is csak egy kósza történet, de ki tudja. *Vonja meg a vállát.* - A Kikötő mellett van egy Mágustoronynak nevezett épület. Talán ott megmondják, hogy igaz-e.
*Nem titok, habár ezt még senkinek sem említette, hogy régóta fáj már rá a foga, hogy megtanulja azt. Ha kezeibe foghatná azt a tekercset, s magáévá tudhatná. De fogalma sincs arról, hogy mit csinál, s miként tanul egy varázsló. De egyszer talán tényleg meglátogatja azt a bizonyos tornyot.*
- Hogy mi bennünk a közös? *Figyeli Vörikét, ahogy megnyeri a viadalt, s lassan lesétál a pástról.* - Mindjárt meglátod. *Vigyorodik el. Ám a várt reakciót nem teljes mértékben kapja meg. A helyébe biztos, hogy azonnal idetrappolt volna, s azon nyomban önmaga képébe mártotta volna a csizmát.* - Vagy mégsem. *Mondja kissé egykedvűen.*
- Senkit? Egyedül? Magányos léleknek tűnsz. *Állapítja meg az egyértelmű tényt.* - Szóval, ha jól értem. Olyan munkát keresel, ahol nem vagy egyedül, nem feltétlen férfiak elcsábításáról van szó, s van némi kaland, és bőséges jutalom a végén. Mh… No ez az, amivel nem szolgálhatok. Ámbár, szolgálhatok, egy csapat retardálttal, akik a mindennapodat nem viccessé, hanem inkább pokollá változtatják. *Hangjában őszinteségről tanúskodik, ám ahogy a csapatról beszél, mégis mintha megenyhült volna a hangja.* - S sok kihívás és kaland? Velük az az élet, ha már csak a másnapot is túl akarod élni. No meg persze egy Kikötővel a szomszédságban, bármikor érhetnek kihívások.
*Vörike ajkairól pontosan leolvassa, annak mondandóját, s jót derül rajta. Csak hogy, megviccelje társát, rumost üvegét felé lendíti, mintha gratulálna győzelméhez. Holott csak az orra alá dörgöli, hogy ő bizony iszik ebből az üvegből, s ezt meg is mutatja neki, ahogy az ajkaihoz emeli a már koszossá vált, átlátszó üveget.
De úgy tűnik, hogy Nerililt sem kell félteni, ha pimaszságról van szó. Jót nevet a lány, hasonló reakcióján, s hátradőlve a fűbe, oldalra hemperegve nevet, miközeben lábaival kapál, akár egy ló. Majd hirtelen merevedik fel, s könnyes tekintettel, mint egy rugó, úgy ül fel. Fejét lassan, akár egy bábu fordítja a lány irányába.*
- Mint egy mi? *Neveti el magát. Máskor meglehet, hogy sértésnek venné, s a legközelebbi üveggel vagy tárggyal csapná fejen a mellette ülőt, most mégis hangos vihogásba kezd.* - Egy gonosz törpére?


4508. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 20:52:40
 ÚJ
>Organthela Freyai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Megfontolt

//Tavaszünnep//
//Dyntina//

*A kérdés hallatán, először boldogan emeli szólásra ajkait, s egyik kezét is a magasba emeli. Néhány pillanatnyi gondolkodás után becsukja vértől duzzadó kereplőjét. Majd ismét kinyitja, ám most szemöldökét ráncolva, s fejét enyhén félre is hajtva csukja be őket.*
- Azt hiszem nincs, bár épp a minap szedtem néhányat, sebek gyógyítására, de azokat mind a Templomnak adtam. De a hűs víz is jót tesz neki, no meg, ha bekötöd valamivel. Vagyis ezt mondják. Elf gyógyító körökben. De nem tudom, harcosnak készültem, sose tudott lekötni a gyógyászat, de mostanság látom, hogy egyre nagyobb gond ez nekem. *Szóáradatának alig tud véget vetni, ahogy a lányra néz. Zöld tekintetében a sajnálat valódi csillanása figyelhető meg. Ajkaiba harap, s elgondolkozik, hogy mivel is tudná segíteni a vörös hajú lány fájdalmát. Letekintve a talaj felé, nézi, mily hasonló növényeket láthat. De semmit sem lát, ami segíthetne jelen esetben.
Ám beszélgetésük rögös fonala hamar új vizekre terelődik. Nem nézi kisebbnek a lány, csak mert kimondja, amit gondol, s azért sem, ahogy azt megfogalmazza. Mindig is tartotta magát ahhoz, hogy ahány ember, annyi stílus, s ezért nem igazán lehet megkülönböztetni senkit. Sem pedig hátrányba állítani. Így csak egy kedves mosollyal adózik, újfent.*
- Hátba támadni? *Lepődik meg, s hangjában őszinte naivság húzódik meg. Újfent csak értetlenül pislog, habár hallott már ilyen esetekről is. Csak ilyen személlyel nem találkozott még.* - Így már megértem, miért is vagy ilyen ügyes.
*Hajtja újra oldalra fejét, s az újabb apró információ hallatán, széles, szinte boldog mosoly húzódik végig arcán.*
- Valóban? Egy elf? S hogy hívták? *Nem ismer minden egyes elfet a világon, ám ez a kérdés szinte akaratlanul csúszott ki a száján. S ki tudja, talán egy újabb ismerős nevet hall meg, mint a minap a tisztáson. A világuk kicsi, ezt már rengetegszer tapasztalta, mégis annyi minden van, amit nem látott még, s ahol nem járt még. Így rögtön el is dönti, hogy amint vége lesz ennek a napnak, útnak is indul. Csak nem tudja még, hogy merre.
A földön ülve, az előtte lévő fűcsomóval játszik ujjaival. Dyntina hirtelen reakciója, megakasztja mozdulatait, s zöld szemeit újra ráemeli. Barátságos, kedves mosollyal néz rá, s válaszol újra, megerősítve saját mondandóját.*
- Nem. Vagyis… nemrég volt egy kis… de azt nem nevezném harcnak, inkább csak, vadászásnak, de az nem igazi harc, nem? Vagy ha az is, egy állattal harcolni nem olyan, mint egy emberrel. Vagyis, nem emberrel, hanem bárki mással, bocsánat nem akartalak megbántani.
*Megrögzött hiszemétől, hogy bárkit rosszul érint, ha saját faját említik, nem tud elvonatkoztatni. Néha szégyelli, hogy elf, s sokszor szeretné füleit eldugni a világ elől, ám ezt nem teheti. S ez a fajta szégyent, néha képes másokra is kivetíteni, akarata ellenére. Nem tudhatja, hogy kit bánt meg vele, s szereti elkerülni az esetleges konfliktusokat.*
- Igen, ha mást, legalább a gyorsaságot megtanultam otthon. *Neveti el magát szórakozottan, majd félrehajtott fejjel figyeli a lány ujjainak csatáját. Hajtincseit fülei mögé szuszakolja, s elgondolkodva mered az ujjakra. Arcán egy halvány, mintha kissé szomorkás mosoly jelenne meg.* - Egy harctéren sem tudnád magad kifújni, ha támadás ér, nem? Még ha nem is a harctéren voltunk, és még ha nem is éles fegyverekkel harcoltunk, attól még miért tegyünk úgy, mintha csak egy móka lett volna?
*Furcsának tűnő mondata után, újra csak gondtalanul nevet fel, miközben, kezével a tarkóját vakargatja meg.
Dyntina szavaira, csak bólogatni tud, minden egyes mondat végén. Zöld szemeivel, szinte leissza a hölgy cseresznyeszínű ajkairól a szavakat, úgy hallgatja. Ritkán tudja meghallgatni mások meséjét, avagy történetét. Vagy csak egyszerűen az okokat, hogy mit miért tesz. S teljes mértékben igazat ad a másiknak.*
- S még ha vesztesz is, tudod hogy merre fejlődj tovább, s legközelebb, azok akik üldöznek, szinte meglepődnek új tudásodtól!
*Csap tenyerébe vidáman, mint aki az évszázad rejtélyére jött volna rá. Szinte fellelkesült a lány szavaitól, s ezt nem is tartja magában. Az újabb információra, csak elneveti magát. Kezét a szája elé emeli, hiszen nem kíván illetlen lenni, s Dyntina arcába elnevetni jókedvét.
Ám a következőkben némileg megilletődik.*
- Hogy magamról? Mh, nincs sok minden, amit mesélhetnék. Egy apró falucskában nőttem fel, innen nyugatra, a hegyek túlsó végeitől. A Nap Karavánpihenőtől nem messze, az erdőben. Van ott egy kis elf falucska. Nem nagy, csak épp, néhány százan éltünk ott. *Legyint kezével.*
- Oh, a barátom? Nem is tudom, hogy nevezhetem-e barátnak. *Mosolyog kedvesen.* - Igen fiú, miért? Ott van. *Fordul kissé oldalra ültében, s Darel felé mutat.* - A barna hajú. Vele utaztam az elmúlt időszakban. Előbb délnek mentünk a kikötő irányába. Gyönyörű a Kikötő, voltál már ott? A sós tengeri illat, és a hajók! És a tengeri viharok! *Mesél lelkesen.* - De aztán utunk megváltozott, s most jelenleg itt vagyunk. Megígértem neki, hogy elkísérem az egyik szigetre.
*Meséjéből nem az következik, amit partnere kívánt volna. Habár lelkesen beszél a fiúról, s a kalandjáról, no meg, hogy együtt utaznak, de mindenféle hátsó szándék nélkül teszi ezt. Az apró jelét sem mutatja annak, amire a másik számítana.*

4507. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 20:52:24
 ÚJ
>Moonxylwery Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Megfontolt

//Tavaszünnep//
//Nestar, Worenth//

* Nestar újabb adag tea után néz amiről Moonak is azonnal eszébe jut a finom menta tea amit a tusa előtt kortyolgatott. Meg nem tudná mondani, hogy miért de most épp effélékhez van kedve, máskor talán majd ismét bort kér, ha lehet a legjobb gombabort vagy ha nem hát vérbort, amit az egész családja olyan nagyra becsül. Még egyet teát rendel, bár úgy látszik a menta már elfogyott így valamilyen hűsítő gyümölcstea lesz belőle.
A mágustoronnyal kapcsolatos történetre elmosolyodik.*
- Én is jártam már ott, talán vagy két éve egy óriás társaságában. *mondja elgondolkodva mert mintha látta volna az itt sétálók között az óriást is.*
- Amint átvágtunk az erdőn egy vaddisznócsalád csörtetett át. Az egyiket sikerült elkapnunk. *mondja lelkesen.*Bevittük a Rókába a két hátsósonkáját és eladtuk. Jó móka volt. Vadásztunk, friss vadhúst sütöttünk és még pénzt is szereztünk. *meséli.
Magáról a toronyról nem beszél. Ő is eltöltött ott vagy egy hetet de még túl keveset volt képes befogadni. Talán majd a következő alkalommal. Addig még tanulhat sokat.
Kezét a meleg teára fonva néz körbe, ki merre járhat. Talán látja Svirt amint Rynel beszélget. Kezd belefáradni az üldögélésbe, itt az ideje egyet sétálni.*
- Körbe nézünk? *kérdezi Worenthet.*

A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.02 20:59:08

4506. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 20:49:28
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80

Játékstílus: Szelíd

//Egy szörnyű nap//
//2. csapat//

*Kheb szavai nyomán mindenki munkához lát, hogy a lehető legjobb módon teljesítse a kapott parancsokat, amíg a vezér figyeli őket. A két férfi már neki kezd elmagyarázni Omonnak, és Aokinnak, hogy most mi fog következni. Próbálnak minél megnyugtatóbban bánni a két fogollyal, amikor is a vezér megszólal.*
-Elég! *parancsolja mindenkinek, s mindenki abba is hagyja amit csinál. Majd oda lép Omon elé.*
-Ezt vigyétek az erdőbe, és öljétek meg. *mutat a szerzetesre.* Te pedig szépen vissza mész a városba. *mondja az elfnek.*
*Pillanatokon belül két férfi vetődik a szerzetesre, s erőszakkal ráncigálják az erdő felé. Kheb csak utána folytatja a beszélgetést az elffel.*
-Életben maradsz. *jelenti ki, majd hozzá teszi.* Most még. Cserébe csak egy dolgot kell megtenned. Te viszed el az üzenetemet a templomba annak a szukának, s az ajándék mellé elmondod, neki amit ma megtudtál.
*Vár pár másodpercig, hogy a fiatal elf jelezhessen megértette a dolgokat.*
-Miután elhagytad a tábort, akkor mi is távozunk. Hiába jössz vissza az őrökkel. Van egy nő a templomban, aki fel fog ismerni téged ebben a kalapban. *leveszi a fejéről a kalapot, s az elf fejébe nyomja.*
-Ez az üzenetem. Ő elvette, ami az enyém, s akkor megmondtam, hogy mi lesz a következménye.
*Valószínűleg Omonnak nem mondanak sok mindent a szavak, de abban biztos lehet benne, hogy nem jelentenek jót. Biztosan megfordul a fejében, hogy nemet mondjon, de ami az előbbi két fogollyal történt, az nem jelenthet túl sok jót számára.*

//Aokin//

*A két férfi legalább félórán át cipeli a szerzetest s folyóhoz, majd a partra cipelik a szerzetest, s elkezdik lenyomni a fejét a víz alá. Hiába próbálkozik a szerzetes a két férfi erősebb nála. Nem sokkal a szerzetes eszméletvesztése után a nyomás enyhül rajta, mivel az egyik fogva tartója mellkasán egy nyílvessző fúródik át. Pillanatokon belül a városőrség hét tagja rohamozza meg a a két fogva tartót, akik azonnal elengedik a szerzetest. Sajnos a szerzetes elernyedt testét a folyó a hátára kapja, s elkezdi elcipelni a csata színterétől, s csak jó pár mérfölddel odébb sodorja partra.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.02 20:51:10

4505. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 20:21:44
 ÚJ
>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Megfontolt

//Tavaszünnep//

*Svir már csak ilyen. Tökéletes. Épp azt a hangot üti meg, amire a tündérkének szüksége van a jelen pillanatban. Vagyis szigorúan utasít, hogy mit ne tegyen. Twini pedig hálásan pislog vissza, és biccent is mellé egy jókorát.
A további szavak is parancsolva peregnek szerelmese csodálatos, és csábító ajkairól. A kis butuska pedig készségen teljesíti is mit Svir reá - vagy inkább neki - mér.
Bár szörnyű az íze, és soha többé nem is akar belőle, még a szagát se érezné, hajtja fel a második adag pálinkát is. Pláne, hogy jövendőbelije érintését érzi arcán. Rég volt már mikor férfi ilyen bizalmas közelségbe került vele. A finom pofipofozás hatására összeborzong, fel vihog, és csillogó, pajkos tekintettel dobja be a következő adagot.
Lényegesen jobban viseli, mint az első kortyot, immár csendesebben, és rövidebb ideig fuldoklik, majd nyúl is az újabb adag után. Még zsibbadt a torka, addig hajtja fel, legalább az ízét eltompítja. Így pedig, három kört letudva mosolyog nyugodtabban a pasira.*
-Teljecen igazad van. Ticta buta vagyok, hogy egy pendelyec pacacra hallgatok.
*Nevet fel élesen önmagán, majd nyúlik el arca, és próbál közelebb simulni Svirhez, legalábbis végigsimítani a férfi karján, kissé tétova, dülöngélő mozdulatokkal.*
-Olyan jó, hogy itt vagy, éc cegítec.
*Fel sem tűnik neki, hogy a másik egy kortyot sem ivott eddig.*
-Már jobb ám.
*Bólogat sűrűn, nagyokat pislogva, ha lehet még ostobábban, mint eddig.*
-Nem coktam alkoholt inni coha. Ez cerinted cegít az átkon ic?


4504. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 19:52:08
 ÚJ
>Svir Gia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313

Játékstílus: Vakmerő

//Tavaszünnep//

*Igen, Svir már csak ilyen egy ilyen rendes, mindig megértő fickó. Már amennyiben elmondhatjuk ugyanezt azokról a túlságosan is kiváncsi és igen balga tudósokra, akik nem hallgatnak a helyi földművesek intő szavára és vaskos könyveik vonatkozó fejezete helyett mégis inkább testközelből, mondjuk egy fa tetejéről nézik végig a vaddisznók dagonyázását. Aztán meg jól ott ragadnak egészen reggelig.*
- Csak ne meséld be magadnak ezt a badarságot! *Nagy hanggal áll ki furcsa kis ismerőse mellett, mert csak ne kosarazzák ki a szépséges Twiniliet holmi púpos-pápaszemes mágusok. Többek között azért se, mert akkor neki kell majd pátyolgatnia ezt a szerencsétlen teremtést. Azt, hogy "kedvese" nem iszik meghallani sem hajlandó, olyan nincs.*
- Ha szörnyű, akkor még nem elég jó. *Mondja roppant bölcsen, majd elveszi Rynizztől a pohárkát, hogy egy másikat, egy telit nyomjon a kezébe.*
- Annál később, minél nagyobb a bánat. Na hajtsd föl ezt a másikat is, meglásd, rögtön jobb lesz! *Hogy bátorítsa a másikat nem is a vállát, hanem egyenesen a szépen sminkelt pofikáját veregeti meg, persze csak nagyon óvatosan. Amíg Rynizz az itallal vívódik, addig ő újra megtölti a másik pohárkát.*

4503. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 17:54:49
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//Tavaszünnep//
//Freyai//

*Újabb pillantást vet a vállára, majd beharapva az alsó ajkát elmereng. Egyelőre valóban nem érez fájdalmat, de az adrenalin még lüktet benne, ha annak szintje viszont csökken, meglehet, hogy lesz néhány kellemetlen pillanata. Félrehúzza a száját, s kicsit közelebb hajol a másikhoz, hogy még véletlenül se hallhassa senki, amit mondani készül.*
- Te elf vagy, nincs valami cuccod rá? Tudod, valami kis növény… vagy ilyesmi. *Mintha, ha csak éppen a világ legsötétebb ügyeiről kívánna cseverészni olyan az ábrázata. Persze azt még ő is tudja, hogy nem minden elf erdőlakó, kik a talajnövényzetben kutatnak gyógyír után, de egy próbát megér.
Elvigyorodik a lány beszédstílusán. Nincs benne semmi különös egy átlag ember számára, de ő maga már régen hallott valakit ilyen finoman beszélni. A barlangban és Nadae közvetlen társaságában az ember leginkább káromkodások különböző keverékével és a rum mindenféle becézgetésével találkozik, nem ügyelnek arra, hogy szavaik szépen csengő mondatot alkossanak. Ezt ő az imént igen szépen illusztrálta is a szöszi felé, de nem szégyenkezik, sosem volt kenyere, hogy megválogassa mondanivalóját. Kivéve, ha hazudnia kell. De olyankor is éppen azt böki ki, ami éppen eszébe jut, legyen az értelmes, vagy sem.*
- Hát tudod *Kacag felszabadultan.* Ha valakit annyiszor akartak már hátba támadni, mint engem, nos annak ügyelnie kell a popója védelmére. *Utal a lány utolsó támadására.* Egyébként is egy elftől tanultam a kardforgatást. *Élvezi, ahogy fényezik az egóját. Ha valami, hát a harc és a külseje az a gyengéje, elég néhány kedveskedő szó, s önbizalma soha nem látott magasságokban kezd szárnyalni az égen. Viszont igyekszik minél kevésbé kimutatni ezt. Ha valaki mással állna szemben, minden egyes pillanatot megragadni, hogy a másik képébe dicsekedjen, de ezt inkább kihagyja. Olykor nem árt a sok ellenség mellé, néhány barátot is szerezni.*
- Nem? *Hirtelen felkönyököl a lány szavait hallgatva, majd arca merengővé válik, s végül visszafekszik.* Hát ez érdekes. *Harap a szájára, majd a lányról a felhőkre emeli szürkéit. Talán egyedül ennyi lehetett az előnye a szerencse mellett. Hiszen neki aztán, ellentétben a lánnyal, volt része bőven harcban.*
- Ahhoz képest elég gyors a reakcióidőd. Nem hagytál egy másodpercet sem, hogy kifújjam magam már jött is a kardod és bumm *Ujjaival illusztrálja a kérd penge ütközését a levegőben, majd elmosolyodik és tovább figyel. A visszakérdésnél azonban szemei megakadnak a lány arcán és összehúzza a szemöldökét. Ismét végigmegy fejében a szokásos kérdéshalmaz, mit mondhat el, mit hazudjon, megbízhat-e benne, ki tudja nem-e egy fejvadász. Tekintete tovább mereng a lány barátságos arcán és természetes kisugárzásán, így megszavaz neki egy bizalompontot. Ha más nem, Nadae még itt van a közelben, hogy kisegítse. Persze, miután a kalózka esetlegesen kihúzná a slamasztikából, kapna a pofájára a rumért.*
- Hát *Ismét csak nevet.* én, hogy is mondjam…
~Imádok középpontban lenni?~
- Hát tudod, van néhány ellenségem. Talán itt is megbújt néhány. S miután kevesen nézik ki belőlem, hogy akár veszélyes is lehetek, gondoltam megmutatom a világnak, hogy legközelebb ne húzzanak velem ujjat. Persze ennek ott a hátulütője, hogy így kifigyelhetik a mozdulataimat, de hidd el nekem, éles helyzetben mindenki másként viselkedik. Ha az életedre törnek, nem húzod azzal az időt, hogy csak felszíni sérülést okozz a másiknak, hanem rögtön a gyenge pontokra támadsz. A szervekre, a nyakra, gyomorra. *Tart egy rövid monológot a lány felé hunyorogva. Az elf, háta mögött az erős napfénnyel, s a szőke hajával emlékezteti a húgára. Persze eltekintve attól, hogy Miani ember, Freyai pedig egyértelműen nem. Így legalább most már érti honnan a megfejthetetlen bizalom.*
- Na jó meg bevallom, szeretek villogni a figyelemben. *Kacsint egyet ismét és behunyja a szemét. Már látja is, ahogy a döntőből is győztesen kerül ki, kezében egy teli üveg rummal, amit a mocsárlakó szolgál fel neki, természetesen félmeztelenül, mert hát, a képzeletben mindent lehet. Majd hirtelen erős váltásként azt is látja, amint a következő elődöntőben csúnya vereséget szenved és magányosan elvonul inni, miután kitépte a rumosüveget azzal a csöppnyi rummal a belsejében, a Nadaeval italozgató lány kezéből. Meg is rázza ismét a fejét és inkább kinyitja a szemét.
~Mindenhol csak a rum.~ Hiába vágyakozik, egyelőre nem ihat.*
- Mesélj valamit magadról. Merről jöttél? Ki ez a barátod, akiről beszéltél? Valami pasi? *Dörzsölgeti a tenyerét félreértelmezhetetlen tekintettel. Hátha hall valami pajzán kis történetet.*Jól néz ki? *Hát persze, letagadni sem tudná, hogy fiatal nő.*

4502. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 17:47:07
 ÚJ
>Gabrien Chor'Un avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Tavaszünnep//
//Lovaggyűjtögetés - Jane, Gabrien, Taitos//

*Miközben Moranshe felé tartanak, vissza a fa tövébe, ahol a lovagnő maradt, miután a cserfes vörös felcser ellátta, Janemita válasza cseppet sem éri meglepetésszerűen a kolosszust.
Az ellenállhatatlan vigyor sem kerüli el a figyelmét, s annak a jelentése sem, mégsem kér szokatlan kóstolót a pálinkából Jane ajkáról. Bár neki sem volna ellenére, nincsenek egyedül, ott van velük az a még ismeretlen fickó, aki még Kaganék mellől verődött hozzájuk, ráadásul a Harci torna még koránt sem ért véget. Ezek persze nem kizáró okok, a kolosszus mégis ellenáll a kísértésnek, helyette oda sem figyelve csap egyet tenyerével a kócos lány formás hátsójára meglepetésszerűen.*
- Majd, ha megint pástra lépek, adsz egy szerencsecsókot.
*Villant ezúttal ő mosolyt Janemitára. Közben elérik Moranshet, ha minden igaz, az ismeretlen - akiről közben kiderül, hogy "Taitos vagyok, szolgálatodra" - alak segít felkelni a lovagnőnek. Homlokát ráncolva pillant a felajánlott botra, kíváncsi rá, Moran elfogadja-e, hisz a lovagnő büszke, ráadásul a karja sérült. Fogadni merne, hogy el fogja utasítani a botot, ahogy a segítő kezek nagy részét is. A kolosszus ezért nem is ajánlkozik.
Apropó, fogadás. A hóhajú érdeklődve hallgatja Jane és Taitos beszélgetését a fogadásról, valószínűsíti, hogy a torna további küzdelmei fogják a fogadás alapját képezni, de amikor Janemita a második kör utáni ünneplést említi, tettetett sértődöttséggel teszi csípőre kezeit, ahogy a kócos lány fölé magasodik, egészen közelről letekintve rá, hogy akár csókot is lophatna az elmúlt nyarak alkoholban oldott ízével csábító ajkakról.*
- Szóval szerinted a második kör után kiesek?

4501. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 17:46:31
 ÚJ
>Nerilil Anywor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285

Játékstílus: Megfontolt

// Tavaszünnep//
// Nadae Eliwen//

* Csak mosolyog, azon, ahogy a lány lelki pásztornak adja elő magát. Nem olyan fehér népnek látszik, aki a másiknak vállát ajánlaná fel, hogy sírjanak rajta. Azt már inkább, hogy kezébe nyom egy, nem, inkább két üveg rumot, hogy enyhítse az a bánatát. De végül is ez is egy módja annak, hogy valakit talpra állítsunk. A szándék a fontos. *
- Egyet kell, hogy értsek veled. De a tettek, sokat számítanak a tettek is. Mit ér egy kalóz kapitány, ha nem félik nevét a kikötőben? A legjobb harcosok tetteik alapján emelkednek ki a tömegből, legyen az éppen jó vagy rossz. Gondolj csak a legendákra vagy mesékre. Bár lehet túl sokat hallgattam, gyerekként az Öregasszony balladáit a tűz mellett. * letelepednek a fűbe, a lány úgy kortyolja rumot, mint a vizet. *
- Ezt? * dönti fél oldalra az üveget.* - Nem hiszem, de néha bűnbe kell esni.
* Hol a harcolókat, hol a lányt nézi ahogy beszél. Néha ajkaihoz emeli az üveget, s próbálja megszokni, de nyomába se érhet a kalóz leánynak. A kérdésre, pár percnyi hallgatás a válasz először. *
- Értem. Csak kíváncsi vagyok, mi bennetek a közös. Benne és benned. * bök a másik lány felé a fejével.* - S őszintén megvallva, jó formán nem ismerek itt senkit. S nem is kenyerem az egyedüllét. Viszont valamiből meg kell élni. S bár semmi bajom a férfiakkal, főleg ha jóképű és mellesleg még gazdag is. De nem akarom azzal tölteni a hátralévő időmet, hogy bájologok. Szeretem a kihívásokat és az izgalmakat. * talán még folytatná a gondolatát, de a harcnak közben vége lesz. Úgy tűnik Dyntike nyert, s a kis szöszkével a csomagja felé baktatnak. Bizony, hiányzik neki valami. S miután felfedezi őket, hát harsányan rázni kezdi az öklét feléjük. Hangosan felkacag, ahogy orcája hajával válik egy színűvé.*
- A társad végzet, s úgy látom, hiányolja a rumot. * még mindig nevet. Felemeli az üveget, mint aki tósztot akar mondani. A lányra néz. *
- Köszönöm. * mondja felé, majd vigyorogva bele iszik. Meg lehet, kissé már fejébe szállt az ital, mely kihozta belőle a pimaszságot. Sejtette ő, hogy egyik összetartó erő kettejük között a rum szeretete. A Verest bosszankodó fejét nézi, de szavait Nadnek szánja.*
- Emlékeztetsz valakire. Egy „ gonosz kis törpére” .

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257