//Luna Dephensis//
*Átkozott felszíni szemei! A házban uralkodó már-már fojtogató sötétség teljesen elvakítja barna íriszeit, így gátolva meg abban, hogy gyorsan megvállhasson testét takaró ruházatától. Lépéseinél nem beszélhetünk folytonosságról, lépten-nyomon akadályba ütközik, hol egy szék, hol kisebb berendezési tárgyak állítják meg, vesztükre. Egyébként sem okos dolog visszatartani célja elérésében a termetes férfit, de most düh is emészti legbelől. A vétkes bútoroknak bűnhődniük kell! Nazrat egy hirtelen rúgással fekteti le a talajra az egyik széket. Most már odaférhet a kis négyszögletű asztalkához. Belegondolni is félelmetes, hogy ez az egyszerű berendezési tárgy vélhetőleg egykoron egy óriás, égfelé ágaskadó fa törzséből szakadt ki. Mégis Nazrat számára akkor is, és most is csak egy tárgy marad.
Súlyos páncéljától, és kardjától már itt megszabadul, és az asztalra helyezi, majd hamar Luna mellett köt ki az ágyon, már meztelenül. Ha a nőstény kinyitná ében szemeit tisztán láthatná a férfi feje alatt pihenő izmos karját, harcedzett felső testét, vagy amit épp kedve támadna megszemlélni. A pillái mégsem mozdulnak, még a lágy érzéki simogatás hatására sem. A gyönyörű hattyú belül akárcsak a makacs öszvér, engedelmetlen, és idegesítő tud lenni. A harcos számára ennek ellenére is vonzó marad, sőt már nem tud betelni az elétáruló látvánnyal. Sosem tisztelte a nőket, nem is emlékszik hányat gyalázott meg tömegek szeme láttára, vagy erőszakolt meg, és aztán véget vetett szánalmas életüknek, de ezzel a némberrel más tervei vannak. Helyzete nem engedi meg, hogy megölje, hisz előző akciójuk során is egész szép zsákmányt szereztek együtt, sok hasznát veheti még társként. Ebből kiindulva valamilyen szinten tisztelettel kell bánnia vele, nem lenne jó ha álmában érné a halál egy törékeny női kéz által. Tehát maradnia kell annál a tervénél, hogy megpuhítja a finom keblek alatt rejtőző kőkemény szívet.
Durva ujjai képesek gyengéd érintésekre is, ha nagyon szükséges, és ezt most be is mutatja. Tenyere lassan siklik végig párszor a másik sima karján, majd tovább halad, fel a fültöve irányába. Arcát kézfejével kezdi simogatni, miközben nem túl hízelgő mondatait vágja az éjbőrű fejéhez. Van még mit tanulnia a női lelkek rejtelmeiről.
Hiába, bármivel is próbálja felkelteni mély álmából a sötételfet sehogy sem akar sikerülni. Mintha csak direkt akarná még inkább haragra gerjeszteni a hollóhajút, ki közismerten nem az a türelmes típus.*
-A fenébe is, ne nézz bolondnak! Tudom, hogy már ébren vagy!
*Az ingerült szavak váratlanul robbannak ki belőle, még a párnán is érzékelteti mennyire dühös, ahogy a szabad kezével belekönyököl. A másik hagyja még pár percig hadd forrongjon magában a melák mire pillái felnyitódnak, majd megszólal. Láss csodát Naz haragja azonnal elpárologni látszik.*
-Nevetséges vagy! Ha akartál sem tudtál volna megölni! Egyetlen egy mozdulattal eltörhettem volna a kezed. Szívesen megnéztem volna, hogy vergődsz tehetetlenül a földön, de ez az egyezség sokkal jövedelmezőbb volt a számomra. Mellesleg, nem érdekel!
*Természetesen ezen állítása nem teljesen igaz, sőt egyáltalán nem. Lunának több lehetősége is adódott rá, hogy elvegye szánalmas életét, mégsem tette. Köszönettel tartózik neki. Mielőtt bármi mást is mondhatna Naz, a nő elhagyja a szobát.*
-Hova mész?
*Szól utánna a melák, hisz így nem tudja befejezni mondandóját, és a kényeztető simogatást is félbe kell hagynia. Szerencsére nem marad távol sokáig az ágytól, alig telik el pár perc, és már vissza is tér, kezében egy üveg borral. ~Az átkozott...~ Hihetetlen mennyire cseles asszonnyal van dolga, ismeri a hollóhajú gyengéit, és ellene is fordítja azokat. Mégis a terve már elveszett. A melák már jó ideje nem volt nővel, már nagyon vágyik egy kis szórakozásra, és ezen vágyai alkohollal nem helyettesíthetők. Ahogy az édes kortyok lefolynak Luna torkán neki is eszébe ötlik egy terv.*
-Miért az üveget szopogatod, mikor van itt más is?
*Nagy marka gyengéden fonódik a másik azon csuklójára melyben a borosüveg is található, és lassan elhúzza telt ajkaitól. Erre ügyetlen kezei "véletlen" megborítják az üveget, aminek a belseje az éjbőrű keblek közé borulnak.*
-Milyen ügyetlen vagyok!? Várj, hadd tisztítsam le!
*Így meg is indulnak segítőkészen kezei, hogy lesöpörjék a vörös nedűt testéről.*