- De előbb pihenjünk, jó? Aztán majd útnak indulunk.
*Alyna a kezeibe halkan nyüszít, de többet nem tesz. Felmászik gazdája karján a válláig, majd ott a nyakánál lévő hajtásnál kúszik a meleg köpeny alá. Meleg bőrén érzi a gyík hidegét, ahogy azt is, hogy csak pár pillanat kell számára, hogy felmelegedjen. Nem tud mosolyogni ezen, hangja is halk, szinte suttogó. Érzelmeiről nem árulkodik.
Halkan halad át a tisztás hűs vízén, hogy onnan induljon az erdőbe. A nap már kezd nyugovóra térni, bár a lomha, vastag szürke fellegek mögül ez mit sem látszódik. Az est közeledtével az idő is hűvösebbé válik, köpenyét összehúzza magán. Furcsa, nem szokott fázni, a hideg mégis rázza. Az erdő is halk, a korábbi állatzsivajtól hangos fásság most csendes. Semmi halk avarzörgés, madarak éneke, messzi őzek ijedt szaladása. Még a szú rágását sem hallja a fákba, bogarak motoszkálását sem. Ijesztő. Ezen érzéshez hozzájárul boka magas szürke köd gomolygása is.
Valahogy olyan érzése támad, mintha az álmában lenne. Hirtelen fordul meg, ám senkit sem lát maga mögött. Nem hall semmit, senki sem követi. Fejét megrázza, érzi, hogy az egész kezd az agyára menni.
Megkeresi szokásos fáját, ám ahelyett, hogy annak ágaiba kapaszkodva felhúzza magát, hogy ott elkényelmesedjen, inkább annak aljába ül. Mintha ágyat formázna a törzse, úgy terül szét, s a földből feltörő gyökerek alakítják ki a korlátot, a fejtámlát. Itt tölti éjszakáinak nagy részét, ismeri a fa minden egyes vágását, erét, a levelek irányát, az ágak halk susogását.
Szemeit becsukva próbál aludni, de álom nem jön a szemére. Lelki szemei előtt újra lejátszódnak az elmúlt napok eseményei. Szíve hevesebben kezd verni, szemfedelei rögtön felpattannak. Fejét megfogja újra, ahogy üres tekintettel néz az ég felé.*
- Mi történik?
*Suttogja magának, miközben Alyna alussza az édesek álmát köpenye alatt. Szemeire ólomsúly nehezedik, ám elméje élénk, s álom sem éri el. Kattog, forog, ahogy oldalra fordulva, figyeli az avarszintet. Vagyis figyelné, ha nem vastag köd borítaná. Fülét hegyezve hallgatja az erdő nyomasztó csendjét.*