*Ruházatából most nehéz következtetni származására, csak egy fekete nadrágot visel, felsőteste még fedetlen, fekete selyeminge hanyagul a vállára vetve pihen. Mondhatni, egészen közönségesen fest, ami bár piszkálja önbecsülését, mégis tudja, hogy mostanában sem oka, sem joga nincs, hogy orrát túl magasra emelje. Kitagadottként elzárult a végtelen családi pénzforrás, egyedül egy idegen helyen, kapcsolatok nélkül nehéz boldogulni, de nem panaszkodhat, hiszen már saját háza is van, épp csak sajnos a szegénynegyedben. Azóta azon dolgozik, hogy minden fondorlatát bevetve újra gyarapítani tudja vagyonát, hogy hamarosan biztosíthassa önmaga számára a megszokott, előkelő életvitelt.*
-Anaszt, milyen kellemesen csengő név.
*Töprengenie sem kell, a bók automatikusan érkezik, szinte bár zsigerből. Mindig is nagy csodálója, tisztelője volt a női nemnek, a mélység sötétbőrű leányainak pedig különösen. Mivel kezére nem volt szükség, így dolgavégezetlen ereszti vissza maga mellé, mozdulatlanul nézi végig a felállást és öltözködést. Máris menni készülne? A hím közelebb lép, alig hagyva maguk között egy kis távolságot, egyik kezével pedig előre nyúl, pár fűszálat söpörve le az aranyszínű anyagról.*
-Ha megengedi...
*Ha nincs ellenkezés, akkor a nő mögé lép, hogy pár határozott mozdulattal letakarítsa a köpeny hátrészét, megszabadítva a makacs fűszálaktól, ráragadt portól, amiket a földön szedhetett magára.*
-Piszkos volt a köpenye.
*Anaszt válla fölött kicsit előre hajol, szavait kedvesen súgja a hegyesedő fülbe, kellemesen borzongatva az érzékeket. Nem akar ő semmi rosszat, pusztán segíteni, így amint elvégezte dolgát, vissza is lép a nőstény látóterébe. Amennyiben az ében szépség nem hagyta, hogy a hím mögé kerüljön, előtte állva hajol felé, lecsökkentve a távolságot, hogy az utóbbi mondatot súgja, csak jelen időben.*
-Kijöttem egy kicsit szellőztetni a fejem, levezetni a feszültséget.
*Int karjával a megcsonkított fa felé, amelynek törzsén látszik, hogy a most hüvelyben nyugvó kard nem kímélte. Lehet, hogy gyakrabban kellene ezt művelnie, esetleg nem is csak az erdő sötét magányában, hanem a barakkban is, ahol valószínű, hogy kardkímélőbb anyagból készült gyakorlóbábuk várják az edzeni óhajtókat.*