*A lány játékosan - berogyasztott térdére támasztva tenyerét, előre dőlve - sasolja a víz tükrét, de nem jön rá a cselre, hogy saját magát kellene észrevennie. Hirtelen egy aprócska halat pillant meg a vízben úszkálni.
"Hát biztos nem erre gondolhatott."
Érdekes pillantással Wraecora tekint, majd ismét visszatér a víz felszínéhez és az alatta rejlő titoknak, amit nagyon szeret Kedvese.
Nem szokott ennyire butuska lenni, de valamiért ez a jó idő teljesen átváltoztatta.*
- Nem tudok rájönni mire gondoltál! Áruld el, kérlek!
*Egyenesedik fel és odafordul Párjához.
Hatalmas tekintettel bámulva próbálja meggyőzni, hogy mondja el gondolatait, de mivel csak egy mosoly tükröződik vissza a férfiről, így újra beleveti magát a fürkészésbe, de most már ülve folytatja.
Ahogy saját tükörképét nézegeti és haját igazgatja, egy pillanatra Dayem képe jelenik meg a víztükörben mellette.
A lány felgyorsult szívveréssel fordul hátra, de sehol senki.
"Wraeco biztos dolgára mehetett."
Visszapillant és arcán elszontyolodás jelei vehetők észre.
"Dayem. Vajon mi lehet vele? Kijutott épségben ő is, mint mi? Nem festett valami fényesen, amikor utoljára láttam. Nem! Nem! Nem! Nem hiányozhat! Elhia, ne légy butus! Verd ki a fejedből, hiszen te már vagy valakié, akit szeretsz!"
Civakodik magával a lány, de a külvilág számára csak egy fejrázás látszódik.
Gyorsan meg is mossa arcát a kellemes hőmérsékletű vízzel.
"Ez jólesett. Miért pont most kellett eszembe jutnia? Azt hiszem, megmártózok."
Még ülve megszabadul felsőitől, majd felállva egyedül fehérneműjét hagyja magán.
Lassú léptekkel ereszkedik bele a hűsítő nedűbe, majd egészen a közepéig úszik. A lába itt már nem ér le.
"Hogy is volt? Régen nagyon sok időt töltöttem így."
Elmélkedik és lebegtetni kezdi magát a víz felszínén. Haja lágyan borítja be idomainak egy részét kívánatosabbá téve a fejlődő elf nőt.
Teste tollpiheként úszik félig kiemelkedve a vízből. Elhia a felhőket fürkészi, közben Dayemre és Wraecora gondol.
"Mit tennék, ha újra feltűnne Dayem és a segítségemre lenne szüksége? Wraeco nem tudom hova tűnt. Vajon képes lennék úgy itt hagyni a szerelmemet, hogy ne szóljak neki és inkább minél hamarabb elláttatni Dayem sérüléseit?
Most miért járnak ilyen dolgok a fejemben? Soha többé nem fogom látni Őt! El se búcsúzhattam tőle. Pedig még egy csókot szerettem volna lopni tőle, mielőtt örökre elválunk, de annak meg Wraeco nem örült volna, azt hinné, megcsalom. Habár már megtettem, de erről nem szeretném, hogy tudjon, mert veszélyeztetné a kapcsolatunkat. Ah, Istenem! Mibe keveredtem. Itt van ez a kellemes hely és a lelkem mégis háborog. Bárcsak elfelejteném a történteket és tiszta lappal kezdhetnék, mindent előröl!"*