//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Számára most bőven elég, az a mozdulat, amivel Morfiusz betakargatja. Nem mintha hideg lenne, bár az éjszakai levegő nyilván hűvösebb, de Shyahar nem fázik. És nem mintha a tunikája annyit védene, főleg így, szakadtan. Bár nyilván másnap majd megpróbálja megvarrni.
Igazából a számít, hogy Morf valami olyat tesz, amit nem lenne muszáj, valamit, ami gyengéd és óvó.
Ahogy az ölelése is az, ahogy magához húzza. Shya belemosolyog a sötétbe. Nem azért húzódik közelebb, mert fázik, hanem mert jólesik az érintés, mert érezni akarja a férfi bőrét.
Nagy szavakra nem számít, sőt igazán az is meglepi, hogy Morf egyáltalán megszólal.*
- Tele van csillagokkal.
*Morf szemeit nézi, az arcát, a sérült száját, a hamvadó parázs ad még egy kis fényt ehhez.*
- Mindig is tetszettek a szemeid, tudod. Sokan azt mondják a barna unalmas, de én nem így gondolom. A tiedben, ahogy felfelé nézel látszanak a csillagok. Egyébként is, hol aranybarna, hol mogyorós, és van, amikor majdnem fekete, érdekes, izgalmas.
*Halkan elneveti magát.*
- Ó, köszönöm.
*De aztán a folytatást egy csók vágja el, lágyabb, gyengédebb, de nem kevésbé mély. Visszacsókol. megsimogatja a férfi arcát, a nyakát is. Hozzásimul.*
- Azt hiszem, másra figyeltél.
*Ujja újra végigsimít a kedvese alsó ajkán, gyengéden elmosolyodik, mikor Morf újra a hajába túr bele, halkan sóhajt, a simogatás, ez a lassú becézés most nagyon is jó.
A karját érő gyengéd simításra felfigyel, a kérdést először nem is érti, majd odanéz, és a parázs halovány fényénél már kicsit liluló foltokat vesz észre.
A szemöldökei hitetlenkedőn emelkednek meg.*
- Az igazat megvallva menet közben észre sem vettem, hogy ilyen erősen tartasz *válaszol halkan.* Mással voltam elfoglalva, tudod. *Shyahar óvatosan elmosolyodik.*
~Például azzal, hogy ne sikoltozzak olyan hangosan a gyönyörtől, hogy Artheniorban is meghallják.~
- De nem, annyira nem fáj, ha nem szorítasz rá, csak ilyen óvatosan érinted, akkor nem is érzem szinte. Kissé érzékeny a bőröm.
*Az utolsó mondatnál megvonja a vállát.
Való igaz, vadak voltak, kissé féktelenek, Morfiusz is, de ő maga is. De nem volt erőszak, hiszen mindketten akarták. És az egyesülésük nyomai, bár látszanak és érezhetőek is, de nem jeleznek komolyabb sérüléseket.*
- Tudom, kedvesem.
*Arcát Morfiuszéhoz simítja.*
- Tudom, és nincs baj. Pár nap és elmúlik. Nem okoztál bennem kárt. Kicsikét sajog itt meg ott, de nincs bajom semmi.
*Elpirul, érzi, bár reméli, hogy ennél a fénynél nem látványos a dolog.
Nem fordul el, viszonozza Morfiusz pillantását.
Sok mindenre számít, kérdésekre, hogy jó volt-e ~igen, jó~, hogy mennyire ~nagyon-nagyon~, hogy akarja-e még ~lehet, csak lassabban és gyengédebben~, vagy akár arra, hogy Morf közli, hogy aludjanak, vagy hogy neki milyen volt...
Mindenre számít, csak erre az ajánlatra nem.
Ugyanakkor mérhetetlenül sokat jelent Shyaharnak, hogy Morf kész lenne kipróbálni a gyertyás módszert.*
~Bízik bennem. Talán nem a módszerben, de bennem mégis, hogy jót akarok.~
*Eddig nem sírt, de most szaporán pislog párat, és csak utána szólal meg.*
- Amikor szeretnéd. Bármikor, amikor te szeretnéd *feleli végül, aztán elmosolyodik.* Annyi csak, hogy jobb legalább félhomályban csinálni. Nappal nehezebb lenne. De amikor te kész vagy rá, Morf.
*Shya a kedveséhez simul, az ajkára, a nyakára, majd a szíve fölé puszil.*
~Bár összejönne, bár sikerülne! Talán ha eléggé koncentrálunk majd. Azért esélyes. Igen, szerintem jó esély van rá.~
- Csak egy gyertya kell hozzá, meg azért némi bizalom, hogy hiszünk a sikerben, a többit majd mondom, hogy mit kell tenni.
*A szavai ellenére viszont nem pattan fel, hogy azonnal gyertyáért rohanjon, és nem csak a bokája miatt. Továbbra is Morfiuszhoz bújik, apró kis mozdulatokkal simogatja a párja mellkasát, bordáit. Láthatóan nem akarja őt sürgetni, nem erőszakosodik.*