Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 63 (1241. - 1260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1260. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-30 12:42:35
 ÚJ
>Arnakh Harlin [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//A szivárványon túl//

*Mikor elkapták akkor vergődött de, csak az első ütésig. Utána meg se mozdult csak remegett. Remegett és izzadt. Tekintetében egy, halálraítélt tekintetét láthatták. Zavaros volt és folyton motyogott.*
-Hova visznek? A késeshez mi? Nem neki nincs ennyi esze. Talány a satnya bízott meg?
Nem neki meg nincs ehhez vér a pucájában. Kóbor kutya volt mi! Csak ő lehetett hacsak nem...
*És ekkor kitisztul a tekintette és elkezd ordibálni.*
-Ne csak a kopaszhoz ne nem akarok vele találkozni. Nem akarok a tenger mélyén megdögleni.Vegyétek el mindenem csonkítsatok meg csak a kopaszhoz ne. Nem akaorok megdögleni a tenger mélyén.
*És hirtelen befogja a száját. Csak remeg és hullatja a könnyeit. Halálfélelme van. Azzal se törődik hogy, megérkeztek és a hangokhoz is csak egy megjegyzése van.*
-A sárkányláng nem csak a húsotokat és csontotokat de, még a lelketeket is elemészti.
*Sokszor hallotta ezt miközben a kikötői kocsmákban rumba öntötte dühét a kapitánya iránt.*

1259. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-30 08:57:22
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Chaterya Eliath figyelmébe//

- Nem feltétlenül. Hiszen ha az ölemben vittem volna, minden bizonnyal lassabb tempóra, rövidebb léptekre ösztökélt volna, már cipelése is. Így könnyen meglehet, hogy kikerültük volna azt a gyökeret. De bármi is lett volna, ugyanúgy megvédtem volna, akárcsak most - *jelenti ki határozottan.
A felszerelés ellenőrzése befejeződött. Már csak az van hátra, hogy a következő útirány meg legyen határozva, ami nem túl egyszerű. Tekintve, hogy mindenhol szinte ugyanaz van. Talán követhetőek lennének a nyomok, melyeket hagytak, de nem biztos, hogy ajánlott visszamenni a fogadó környékére. Ma legalábbis nem, a holnap meg már egy másik nap. Viszont még távol áll.
Chaterya nagy segítségnek bizonyult. Hamar kiválasztotta az útirányt, még ha igen erősen találomra is. Ennek ellenére a két vélemény egyezik, hiszen korábban a férfi is bökött arra, mint választási lehetőség.*
- Rendben, akkor arra - *bólint.
A lovag holmijához lép, majd könnyedén vállára veti azt. Ábrázatán azonban halvány fintor látszik, szemében az érezhető fájdalom csillanásával. Nem foglalkozik vele különösképp. A megadott irányba kezd el lesni, kijelölve maga előtt az ösvényt, melyen haladni kíván. Sokszor tett már ilyet, bár csak gondolatban. Életének ösvényét is így jelölte ki, mikor eldöntötte, hogy a kis parasztfiúból lovagot farag. S lám, mi lett az eredménye. Egy hős, ki bármikor képes a 'hercegnő' védelmére kelni, ha úgy kívánja a sors.*
- Engedelmével... Csak ön után, kisasszony! - *hajol meg ismét, úgy, ahogy a fogadóban tette nemrég.
Ennek és a méretes batyunak eredménye, hogy egyensúlya meginog. Egyik lába magasba emelkedik. Nem győzi azt pakolgatni, hogy stabil állást találjon az egyenletlen talajon, de azért csak-csak sikerül. Az esést pedig sikerül elkerülnie, legnagyobb megkönnyebbülésére. Nem szerette volna, ha még egy ekkora csorbát kellett volna szenvednie hősiességének.*

1258. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-30 00:00:51
 ÚJ
>Chaterya Eliath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Calden Dismer figyelmébe//

*Látja a férfin, hogy akaratlan borzongását igencsak furcsálja. Valószínűleg nincsen hozzászokva az ilyenekhez. Persze egy harcos lovag, aki élete minden napját a csatatéren tölti, annak az ilyen akaratlan reakciók, igencsak furcsának tűnhetnek. Ennek ellenére, ezzel nem foglalkozik, szinte semmit, kezdi megszokni, hogy a férfinak, minden ami akaratlan, az furcsa. S miután a férfi szorítása megszűnik, Chatery a földre ül közvetlen mellé. Most kezdi csak, elérni a teljes nyugalom állapotát. Szívverése lelassul, légzése helyre áll. Majd a férfi kezét nyújtva, felsegíti.*
-Annak ellenére, hogy bajba keveredtem,miattad, nagyon élveztem a futást! Nem mellesleg legalább kvittek vagyunk!*Mondja mosolyogva, miközben a helyet veszi szemügyre. Minden hol fa, fa, fa, na meg bokor. Majd Cal a pakkjához lépve hangosan gondolkodik.*
-Gondolj bele, akkor mekkorát estünk volna, ha az öledben viszel!*Jegyzi meg, mint egy hozzáfűzés ként. Miután a terepet felmérte, ami nem volt nehéz 'hisz minden egyforma, magát teszi helyre. Ruháját leporolja, hajából kisöpri a leveleket, s kicsit helyre is igazítja a vörös hajkoronát. Ezek után pedig megfigyeli, a férfi által, a köpenyre, kiterített páncélzatot.*
~Szép kis felszerelés. Ráadásul erős. Karcolás nélkül megúszta az esést. Még jó, hogy nem estünk rá, az biztos fájt volna.~*Gondolja magában, ahogy a férfit figyeli. Majd az összeszedte magát és a menetirányon gondolkodik, végül kikéri Chatery véleményét.*
-Hmm. Fogós kérdés szerintem...*Behunyja szemét és kinyujtja karját.*-Arra!*Mondja csengő hangon a második Cal által javasolt irány felé mutatva. Arca mosolygóssá lett megint. A meglepetés és a megrázkódtatás elmúlt. Most teljesen nyugodtan áll a dolgokhoz. Tőle akár a világ végére is mehetnek. Bár lehet, hogy ez a hozzáállása hamarosan megváltozik.*

1257. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-29 23:26:49
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Chaterya Eliath figyelmébe//

*Érzi mikor a nő megremeg. Ez igencsak furcsa reakció számára. Nem érti miért van ez, de valahogy rossz érzés számára. Karját leereszti végül, engedi, hogy a másik leszálljon róla. Miért ne engedné, hiszen sikeresen megbizonyosodott arról, hogy semmi baja a hölgynek. Amint felszabadul mellkasa, ülő helyzetbe tornázza magát.*
- Nincs miért bocsánatot kérnie, az én hibám volt - *ismeri el gaztettét.
Ezt tisztázva felkel a földről. Ha a nőszemély még ott tartózkodik, segítő kezet nyújt neki, remélve, hogy legalább azt elfogadja, majd nemrégiben eldobott csomagjához lép, hogy összeszedje annak tartalmát.*
- Nagyon sokáig húztam. Talán jobb lett volna, ha önt is a vállamra kapom. Vagy a hátamra, vagy az ölembe. Akkor bizonyára kevésbé lett volna önnek kellemetlen - *gondolkozik hangosan.
Pakkját ezek után kibontja. A köpeny szélei lágyan hullnak le az avarba, a világ elé tárva tartalmát. A fémlemezeket és fegyvereket, melyek nem éppen rendezett kupacba borulva foglalnak helyet. A köpenyt gondosan kiteríti a lovag. Felszerelését egyesével ellenőrzi, majd leteszi őket, szépen egymás mellé. Az alkarvédőket, a mellvértet, a sisakot, a kardot, a tőröket, és azt, mire a legjobban ügyel, s mit legjobban megvizsgál, megbizonyosodva annak sértetlenségéről, egy aprócska, spirál függőt.*
- Hála az égnek, mind rendben van. Ekkorát még egyikük sem esett - *sóhajtja.
A csomagot ezek után újra összeállítja. Gondosan egymás tetejére pakolja a tárgyakat, mígnem egy rendezett batyut kezdenek formálni.*
- Így ni! Most már akár mehetünk is! Mondjuk... arra. Vagy arra. Nem is, inkább arra! - *mutat egy harmadik irányba, teljesen véletlenszerűen* - Vagy van jobb ötlete merre kellene mennünk?

1256. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-29 23:12:16
 ÚJ
>Chaterya Eliath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Calden Dismer figyelmébe//

*Miközben zuhannak, az idő teljesen lelassul, Chatery minden percben azt várja, mikor zuhan rá Calra. Viszont ez a pillanat nagyon lassan jön el. Szemét behunja és szorgosan kapkodja a levegőt. Cal kezeinek melegét érzi a hátán, ahogy az magához öleli, így védve őt. Az idő, most gondosz játékot játszik, a zuhanó párral. Lassítja a dolgok menetét, mintha azt akarná, hogy kimozduljanak a zuhanás állapotából.*
~Mintha, teljesen magába zárna az idő!~*Gondolja magában a zuhanás közben. Most mégjobban várja, hogy becsapódjanak. De erre nem kerül sor, a férfi nagy puffanással esik a földre, Chatery feje kicsit megrázkódik, mellkasán érzi a levegő nyomását. Majd hirtelen kinyitja szemét, a férfi arcát látja, meg a hajába szállt faleveleket. A levegőért kapkos és próbálja lenyugtatni szívverését, persze nem nagyon megy neki. Mikor a férfi megsimítja az arcát, Chateryt kirázza a hideg, teljesen akaratlanul.*
-I...igen, jól!*Nyögi ki végül, még mindig szaporán szedi a levegőt.*
-Köszönöm, hogy megvédett!*Mondja nyugodtabban.*
-Jajj, bocsánat!*Hadarja és amien gyorsan tud megpróbál leszállni a férfiról.*

1255. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-29 22:32:18
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Chaterya Eliath figyelmébe//

*Az idő hirtelen lassulni kezd. Mintha a másodpercek egy-egy örökkévalóság lennének. A testek pedig csak zuhannak, miközben Calden szorosan öleli magához a nőt, hogy legalább neki ne essen baja. Közben a levegőt is igyekszik visszatartani. Tudja jól, hogy földet érésükkor nem vár majd rá más, csak tüdejének összepréselődése, miközben kikényszeríti magából az összes levegőt. Ennek tudatában csak veszélyesebb lenne, ha pont akkor akarna levegőt venni. Szemeit közben becsukja és úgy várja a megváltó, véget jelző puffanást és a vele járó fájdalmat. Ez azonban lassan jön. Kínzóan lassan, mintha valami tartaná a párost a levegőben, várva azt, hogy mikor unják meg ezt az egészet, és nyitják ki a szemüket. Hogy aztán mint valami kárörvendő szörnyeteg, akkor eressze el őket karmai közül, hogy ez által a már megúszottnak vélt esés befejeződjön. A kínkeserves időhúzás azonban csakhamar véget ér. A férfi háta nagy puffanással ér földet, felkavarva a körülöttük lévő avart és port. A levegő legapróbb fuvallata is kikerült tüdejéből, melyet gyorsan kezdett el kapkodni, becsukott szemmel. Karjait egyelőre nem ereszti le. Továbbra is öleli Chateryat, mivel még nemigen tudja, hogy ő jól van-e. Elsősorban légzését igyekszik csillapítani és szívének vad dobverését. Amint ez valamennyire sikerül, kinyitja sötét szemeit és partnerére néz.*
- J-jól van? - *kérdi még kicsit lihegve.
A választ kicsit aggódva várja, miközben egyik kezével a nőszemély arcához ér és végigsimít rajta, bármiféle baljóslatú jelet keresve.*
- Tudja... Könnyebb, mint hittem. Vagyis... Ssss-ss-sajnálom! Ugye nem sérült meg?

1254. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-29 21:59:26
 ÚJ
>Chaterya Eliath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Calden Dismer figyelmébe//

*A férfi meglepődik, mikor Chatery maga után rántja, annyira, hogy batyuját majdnem ott is hagyja. Viszont sikerül felkapnia, s a batyu nagyot csörög.*
~Most tényleg a páncélját hordja abban a batyuban. Így nem csoda, hogy megvágta magát!~*Mérgelődik magában, ahogy húzza a férfit. Az udvaron szedik a lábukat, mikor rájuk küldik a kutyátakat. Chateryben megfagy a vér és nem mozdul.*
~Nekem, most végem.~*Ekkor a férfi megragadja a karját és újra maga után rántja. Az erdő felé futnak. Chatery, már alig birja tartani a lépést. A kutyák már lemaradtak, de még mindig futnak, nehogy véletlen rájuk találjanak. Csak futnak az erdőben, ők se tudják merre. Elég érdekes látványt nyújthat a pár, ahogy a futnak, a férfi a lány csuklóját fogja, a lány pedig lohol utána.*
~Az istenét megállhatnánk már! Hisz nem is üldöznek!~*épp befejezte a sopánkodást magában, amikor a férfi megbukik előtte, valószínűleg valami gomba telepben, s magával rántja Chateryt.*
~Nem így gondoltam!~*Fut végig az agyán, miközben zuhan. Cal viszont, megint lovagként viselkedik, s a batyut elhajítva, fekszik a hátára és kapja el Chateryt, röptében átölelve. Ez igazi lovagi viselkedés, de őt nagyon meglepi. Fejét felkapja és csak bámul a férfi arcába minden szó nélkül. Nem tudja, hová tenni agyában, a lovagi viselkedést. Régen voltak vele ilyen figyelmesek. S most nem tud ezzel, mit kezdeni.*

1253. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-29 21:20:06
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Chaterya Eliath figyelmébe//

*Az illemről talán meg kellene feledkeznie, de ő ilyenkor sem tud. Saját testi épsége árán is betartja azt, mit lovagias szellemültsége előír számára. Bizony, elég érdekes lovagiasság ez, de az általa előírt szabályokon alapszik, melyekhez hűen ragaszkodik. Ennek ellenére nem tud mit tenni, mikor a nőszemély megragadja kezét és maga után rántja. Batyuját csaknem maga mögött is hagyja emiatt. Úgy kell utána nyúlnia, hogy a csomag ne érkezzen a földre, még az ajtóban. Ugyan az biztos, hogy a fogadós, vagy más utánuk nyomuló dolgát megnehezítette volna úgy, de mégsem válhat meg páncéljától, mi manapság teszi a legtöbb lovagot, még akkor is, ha őt nem.
Az ajtón túlesve sietős léptekkel halad tovább. Az udvarban nem áll meg, az utánuk küldött kutyák miatt, s ha társnője mégis így cselekedne, hát most szerepet cserél a két fél és ő kezdi el húzni, tovább, az erdő irányába. Bizonyára ott el tudnak rejtőzni. Azt viszont már most tudja, hogy ha valaha is szállást akar abban a fogadóban, kénytelen lesz felölteni csaták során megkopott páncélját.
Az erdőbe érve is csak fut tovább, egyenesen a fák közé. Hogy merre tartanak pontosan, arról fogalma sincs. Valamerre, az egyszer biztos. De hogy pontosan... Talán még maga az erdő sem tudja. Léptei mindössze azonban addig vezetnek, míg néhány perces gyors haladás után, fel nem bukik egy avarban elrejtőző, goromba ágba. A nőszemélyt nem rest magával rántani. Ahelyett azonban, hogy hagyná szabadon esni, elereszti csomagját, hogy két karjával átölelve védelmezhesse a kisasszonyt, ki bár a lovag hibájából, de bajba került. A sérülését azonban nem kockáztathatja.*

1252. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-29 11:57:43
 ÚJ
>Kotin Aesty avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Kellemes madárcsicsergés, néhány utazó botladozása, és halk moraja ahogy beszélgetnek, egy-két, időnként elhaladó szekér hangja, az állatok neszezése a távolban. És persze a halk léptek zaja, mely megtöri a csendet Kotin környezetében, ahogy pár hozzá hasonlóan járt fickóval együtt, bár a társaságtól valamennyivel lemaradva, hiszen mégsem velük van, tart egyenesen a város felé ebben a számára kellemes hangulatú erdőn keresztül. Habár az a tény még ott motoszkál benne, hogy lehetne kicsit sötétebb is, de nem olyan fontos a számára. Az biztos, hogy kényelmesen tudna akkor is közlekedni ezen az ösvényen, már, ha a látásról lenne szó, és inkább az előtte haladókat zavarná jobban a dolog. Jó ideje gyalogol már az úton, közben többször is előfordult, hogy néhány személy a szekerekről hangosabban felnevetve mutogatott rá, illetve az előtte haladókra is, talán pont azért, mert ők inkább gyalogszerrel teszik meg ezt a rövidke, ámbár mégis eléggé hosszú utat. Valójában inkább lehetne hosszúnak mondani, de a hajóút után mégis csak rövidnek tűnik számára, és még jól is esik neki, hogy miközben halad folyamatosan változik a táj, vagy legalábbis nem annyira egyhangú, mint mikor csak a hajó fedélzetén tudott sétálni. Szép lassan, de mögé is felzárkóznak még páran, akik gyorsabban szedték a lábukat, mint ő s ezek az illetők hamar meg is előzik az úton.*

1251. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-28 15:05:59
 ÚJ
>Lanetia Ruspaet [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Caletnia Phyaltet//

*Lanetia Ruspaet még sosem élt át olyat, amit ma. A vörös lány szavai beteljesedtek. Ami itt történt az váratlan volt az elf számára, a lánynek pedig izgalmas. Az elf nem tudta meg, hogy ki az, aki őt tőrbe csalta és aki olyan nagy élvezetet talált abban, hogy kínokat okozzon neki. Olyan kínokat, amilyeneket még soha nem élt át. Keveredett már komolyabb harcokba, egyszer még a hasát is felvágták, de akkor sikerült segítséget találnia. Most nem így történik.
A lány azt mondja, hogy a pénzből fog valami apróbb kínzóeszközt venni. Lanetia esze ekkor tér vissza a fájdalom és remegés felhői mögül. Egy tolvajnak általában a pénzen jár az esze. Jobban tette volna, ha az asszonyok szoknyája helyett ma is inkább elcsennivaló után nézett volna. A vörös lány a szütyőt elvette ugyan, de egy tolvaj ennél felkészültebb. A ruhája különböző részein mindig tart néhány aranyat eldugva, arra az esetre, ha őt is kizsebelnék. Ha Caletnia Phyaltet átkutatja, még 56 aranyat talál nála és egy cetlit a következő felirattal: "Tulajdonos: Lanetia Ruspaet, Ló: Mungo"

Az elf fejéből egy pillanat alatt kimegy a vagyon gondolata, mikor már a hatodik körmét tépi le az őrült kéjgyilkolásban tobzódó nő. Még mindig rázkódik, vergődik és érzi, hogy közel van az istenekhez. Homályosan már lát is valamit a felhők mögül kiemelkedni. Egy hatalmas, szigorú tekintetű, hegyesfülű elf istenség az, karján egy szarkával, oldalán sarlóval. Lanetia azt látja, hogy a sarlós kéz felemelkedik és ekkor érzi a szúrást a nyakán.

A vörös lány szablyája hamar áthatol az elf bőrén és nyakán. A haláltusa már csak néhány másodpercig tart. Lassan abbamarad a remegés és az elf vére festi vörösre a csekély füvezetet a lány ruhájával együtt. A test megnyugszik, a lélek már távozott. Élettelenül, betömött szájjal, egyik fülétől megfosztva, körmei nagy részétől megszabadítva, felszabdalt lábbal terül ki az elf. Már nem vergődik, a szívverés megszűnik, megáll a vér benne és hamarosan alvadni is kezd.
Amit látott a felhők mögül kiemelkedni, az talán valóban egy isteni alak volt, aki ezen a lányon keresztül állt bosszút a gonosztevőn? Vagy csak egy haldokló érzékcsalódása? Ennek már csak Lanetia Ruspaet a megmondhatója, de ő már nem árulhatja el senkinek. Már olyan helyen jár, ahol az ősei tartózkodnak, ahova halandó test nem teszi be a lábát.
Így ér véget Lanetia Ruspaet élete. Egy tolvaj, aki világ életében másoktól lopott javakból élt, így végzi az erdőben kizsákmányolva, összeszabdalva és farkasok eleségéül, férgek és bogarak lakóhelyéül örökül hagyva az enyészet számára.*

1250. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-28 13:41:38
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

//A szivárványon túl//

*A szekér az apró díszkísérettel megindul, elől a három sötételf a bakon, a négy megkötözött kalandor, kiket lefegyvereztek, ők pedig örömködhetnek a velük utazó másik négyesnek. Összesen tehát hét sötételf és a mellettük lámagoló tündérke van. Így haladnak az erdő felé. A városban egyetlen lelket sem látni, de mintha az árnyak között néha felvillanna egy-két vörös szempár. Fojtott hangok, távolról hallatszó beszéd, de mintha mindenki félve bújna otthonába. Különös...
Az erdőbe visz a szekér, a fák közt egy olyan úton, ami ugyan göröngyös, mégis elég hely van a szállítóeszköznek. Végül megáll a szekér előtt a lámás tündér és előre repül hátasáról. Furcsa morgást hallotok a fák sűrűjéből és surrogó hangot, mintha valami mászna a füvön. Majd hangos reccsenés, egy ág törésére emlékeztet mindenkit, egy annyi különbséggel, hogy legalább olyan erős hangzása volt, mintha egy fatörzs tört volna ketté. Majd a lombok ismerős hangja és a puffanás, ahogy vélhetőleg a fa bevégezte. Kérdés az, hogy egy sárkány képes-e erre... Hogy is ne volna, ha valóban hegyekbe vájt, ormótlan barlangok mélyén élnek, kincsükön ülve! Tehát, inkább az lehet kérdés, hogy mit keres az erdőben. Bár nem láttok belőle semmit, a hangja elég meggyőző, pont olyan, mint ahogy egy sárkányt elképzelnétek, vagy éppen elképzeltetek, mikor gyermekként hallottátok a meséket. Persze, akinek volt gyerekszobája. A többiek pedig a legendákból, hencegő kalandoroktól ismert történetekkor megismert fenevadak rémületes hangjait halljátok. Meddig tarthat, míg kettéharap egy embert? Meddig érzitek, ha perzselő lángokat köp rátok? Mikor váltok teljesen érzéketlenné a fájdalomra, miközben hegyes és kard méretű fogai a csontjaitokat zúzza porrá? Sok-sok érdekes kérdés, melyre mind kitalálhattok valami elmés választ. Ahogy éppen azt is, hogy vajon fűzöld vagy inkább smaragdzöld pikkelyei vannak a sárkánynak. Már ha tényleg zöld. És vajon milyen színű szemei vannak? Állítólag, ha hihetünk az ősi legendáknak, akkor a fekete pikkelyes Halálsárkányoknak olyan gyönyörű zöld szeme van, hogy Természetanya is megirigyelte, ezért száműzte őket a pusztulás peremére, hogy onnan soha ne térhessenek vissza. De mint minden istenség és entitás, ő sem számolt azzal, hogy a Pusztító képes elég hatalmat adni nekik, hogy olykor-olykor átszabaduljanak piciny világunkba a végzetből. De hagyjuk a meséket, hiszen sokkal fontosabb most, hogy milyen démoni lényre számítotok a fák árnyékából.*

1249. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-28 13:17:32
 ÚJ
>Caletnia Phyaltet avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

//Lanetia Ruspaet//

*Sajnos az elf idegei felmondták a szolgálatot. Caletnia megérzi a belőle áramló erős félelemet és kínt, mely olyannyira feltölti erővel, hogy úgy érzi, menten kidurran. Szemei nem lehetnének ennél vörösebbek, tehát lassan ideje végezni az elffel. Így is sok ideig volt már itt, túl sokáig, bár senkit nem érez a környéken még mindig.*
- Ha más nem, a tőled szerzett pénzből vehetek egy pengét, ami alkalmas apróbb műveletekre.
*Mellesleg azt mondta, hogy nincs senkije a közelben, lehet, hogy nem gyalog jött. Ez esetben kell lennie egy lónak is majd az istállóban. Bár ezekre most nem akar gondolni. Úgy dönt, nem adja meg az örömet a farkasoknak, hogy széttépjék. Majd a tetemet. A hatodik köröm után elszánja magát, hiszen úgy érzi, tovább már nem tudja fokozni ezt a gyönyört. Felemeli a szablyát, lassan nekinyomja a hegyét az elf nyaka hátuljának, majd egyre mélyebbre nyomja, egészen addig, amíg az elf rángatózása alább nem hagy. Ha ez megtörtént, megvizsgálja, hogy él-e még, és addig ott marad, míg nem huny ki belőle az élet utolsó szikrája. Ha ez megtörténik, akkor gyorsan leoldja a kötelet, és kiveszi a kendőt az elf élettelen szájából. Nem szeretne semmit a véletlenre bízni, ezért úgy dönt, kicsit meg is kaszabolja még a testet, hogy amennyiben a farkasok nem jönnek, úgy is megmaradjon a látszat, hogy állatok tépték szét. Ezután az óvatosság legvégső formájaként még összegyűjti a hat letépett körmöt, hogy azt is magával vigye. Még egyszer visszatekint az elfre, akinek azt köszönheti, hogy nagyjából két-három hétig most tiszta lesz az elméje. Ezután elindul kifelé az erdőből, persze vigyázva arra, nehogy bárkibe belebotoljon, de ezúttal nem a Holdudvar felé megy, hanem ellentétes irányba.*

1248. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-28 12:07:01
 ÚJ
>Lanetia Ruspaet [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Caletnia Phyaltet//

*Az elf rémületét és dühét fokozza, hogy látja a lány arcát. Ezen a bájos arcán olyan nyugodt élvezetet látni, mint amikor valaki egy tál finom ételt eszik jóízűen. Lanetiát a félelem mellett rettenetesen dühíti, hogy így ki van szolgáltatva és kénye-kedve szerint játszik vele a vörös boszorka.
Nem ér el semmit a rúgkapálással és a rángatózással. A füléből illetve már csak annak a helyéről ömlik a vér. Döntésekre már nem igazán képes, csak az életöszötn dúl benne. A nő hasra fordítja és most úgy térdel rá. Mikor az ujjaihoz nyúl, az elf megpróbálja megragadni a kezét és valamit csinálni. Nem tudja, hogy mit, de amibe tud, belekapaszkodik, mint a menekülés esélyének utolsü szalmaszálába. Nem fut végig a fején, hogy ezt már biztos nem ússza meg élve. Ha most elengedné a nő, akkor se tudna lábra állni és elvérezne, mire kimászna az erdőből. Vagy a vadak falnák fel.
De ebből semmi sem jut az eszébe, csak rángatózik, kapálózik és próbál a kezével elkapni valamit, ami ott van. Akár a nő kezét, akár a szablyát, ez esetben végig is vágja vele a kezét.
A lány megfogja az egyik uját és benyomja a körömágyba a szablyát, majd lefeszegeti róla a körmöt.*
- Hmmmf! Umfff!
*Az elf kiáltana, sikítana fájdalmában, de még mindig be van tömve a szája. A nő megint beszélni kezd. Váltságdíjat akar és ha Lanetia valamit fel tud ajánlani, akkor elengedi. Legalábbis ezt mondja. Ha belenéz az elf fejébe és gondolataiba, ott csak félelmet, kínt, rettegést és fájdalmat lát. Reménytelenséget, amiben már nincs helye annak sem, hogy a kimondott szavakat felfogja.*

1247. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-28 07:56:49
 ÚJ
>Caletnia Phyaltet avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

//Lanetia Ruspaet//

*Lassan végéhez közeledik az előadás. Caletnia a férfi rémületétől és fájdalmától ismét ereje teljében van. Így nem esik nehezére óvatosságból még egyszer körbejárni a terepet elméjével, d egyenlőre megint úgy érzi, hogy nincs a közelben senki. Azonban újfent eltölti a jóllakottság érzése. A rángatózó elfet ezúttal megfordítja, hogy a hasán feküdjön, kezei közé térdel a háta közepére, majd igyekszik egyesével megmarkolni áldozata ujjait, minden egyes ujjnál a szablyát tövig nyomja a köröm alá, majd felfeszíti. Közben újfent megszólal:*
- Fel tudsz ajánlani valamit a halálodért cserébe? *persze beszéd közben sem hagyja abba a körmök szinte művészi módon való lefejtését. Elvégre ez egyfajta nyomatékot adhat szavainak, hogy a halál már valóban megváltásként érhetné az elfet.*
- Nem kell mondanod, nem is tudnád, elég ha erősen rágondolsz.
*Aljas dolog valakit megszabadítani a szenvedéseitől holmi értékért, de úgy érzi, egy életre feltöltötte az elf szenvedése. Ez persze nem igaz, minden alkalommal ezt érezte, amikor megkínzott valakit, aztán utána csak pár hétig bírta. Hiába, lételeme a gyilkolás. És mindig ott a remény, hogy van még valami értéke. Persze ha nincs, az se gond, akkor még számtalan kínzáson fog átesni. Hiszen vissza van még körmeinek több mint a fele, meg persze a másik füle, és a szemei. Azonban rájön a szablya egy nagy hátrányára, olyan aprólékos dolgokra, mint például a nyelv kivágása, nem jó. Arra majd szereznie kell egy kisebb eszközt. De egyenlőre minden figyelmét az elf gondolatainak szenteli, hátha tényleg átérződik, hogy mije van, amit a halálért cserébe fel tud ajánlani.*

1246. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-28 06:25:16
 ÚJ
>Aturus Aleyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Mourya//

*Néhány óra bolyongás után végre kiér a város nyüzsgéséből, zajából és koszából és egy gyönyörű táj terül el a szeme előtt, amiből a béke és az egyensúly árad. Ahogy sétál a kis ösvényen ami kivezet a városból a béke és a nyugalom teljesen átjárja a testét.*
~El sem hiszem hogy végre csend van.~ *Tőle nem messze egy kisebb tavat vesz észre és egy nagyon szép kis vízesést. Úgy dönt hogy arrafelé állítják fel az ideiglenes táborukat, közel a kis tóhoz. Ahogy odaér felméri a terepet és egy magasabb bokor és szikla közé teszi le a cuccait és Mourya felé fordul.*
-Nos szerintem ez a hely megteszi.* -Az úton nem sokat beszéltek, de reméli majd a táborozás alatt megismerhetik egymást kicsit jobban.* -Először is kellene egy tűzrakó helyet kialakítani erre a kis tisztásra, kellene száraz tüzelőfa és valamiféle menedék, ha nincs sátrad.- *Úgy dönt hogy megvárja hogy mit reagál rá a lány és így fog majd cselekedni.

1245. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-28 02:24:30
 ÚJ
>Lanetia Ruspaet [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Caletnia Phyaltet//

*Az elf már a földön van, mert a nő eltalálta hátulról a vágással. Alaposan végighasította a térdhajlatát és Lanetia agyát már elborítja a fájdalom. Tudhatná, hogy ezzel nem fog tudni felállni és hamarosan vége lesz, de csak kapálódzik, mint egy partra vetett hal. Hátrakötött kézzel eleve nem könnyű fekvésből felállni, bár tanítottak neki ilyet a harcosképzőben. Akkor viszont nem volt szétvágva a lába.
Sikerül kirúgni a vörös lány egyik lábát, mire az féltérdre esik. Az elf ekkor már a kezét próbálja célozni, hogy a kardot kirúgja belőle. A terve nem sikerül, helyette a csizmáját is végighasítja a gyilkolásra vágyó nő. Most érti meg, hogy ez a szörnyű nőszemély csak játszik vele, mint macska az egérrel. Játszik az étellel, mielőtt megenné, bár talán azt mégsem fogja...
A végigvágott talp rettenetes fájdalmakkal jár, a hús és az erek megsérültek és dől belőlük a vér. Kifolyik a csizmából is és vörösre festi az erdő nem túl életteli aljnövényzetét. Az elf érzi, hogy lassan ő is ebbe a szinte kihalt anyaföldbe fog beleolvadni. Már ész nélkül próbál védekezni, nem tud mérlegelni. Elönti a fejét a kín, amit a felhasított combja és talpa okoz. Rúg és rúg, csak rúg egymás után sokszor, de végül annyi vágást kap, hogy mindkét lába vérzik és csak vonaglik. A talpai el vannak vágva, ahogy a combjai is, de még az egyik sarkát is sikerült tönkretennie a nőnek. Rázküdik a teste a fájdalomtól és csak szuszog, hümmög a szájába tömött kendő mögött.
Ekkor szólal meg a nő "nagy kegyesen". Szórakoztatja Lanetia kínlódása és fájdalma, amit még hosszú időre akar kinyújtani. Ezért nem ejtett még halálos sebet rajta.*
"Őrült! Ez teljesen őrült! Megőrült ez a nő! De hogy lehet ilyen erős és gyors? Tényleg egy nő fog velem végezni?"
*Az elf vergődésbe kezd, forog a földön jobbra-balra. Maga alá húzza a lábait, rángatja a karjait és a fejét. Pont mint egy hal a horgász vödrében. A lény, amit kivettek az élőhelyéről és tudja, hogy nemsokára meghal, de még mindig mocorog és nem nyugszik bele, még ha reménytelen is.
Lanetia nem ijedős, de most a rémület ül ki a szemeire a nő szavai hallatán.*
"Erdő istenei, óvjatok! Ez letépné a fejemről a bőrt! Hogy lehettem ilyen hülye, hogy megbíztam benne? Biztos, hogy varázsló! Megbabonázott és belehalok!"
*A nő elkapja és rátérdel a mellkasára. Az elf így már alig kap levegőt és ez fokozza a pánikot. A teste rajta a hátrakötözött karjain és az egészen térdel a nő. Pokoli fájdalmai vannak és már nem csak a lábán. Rángatja, amijét tudja. A lábait nem meri mozgatni, mert szörnyen fájnak, így a fejét rázza jobbra-balra. A vörös nő végül megragadja az elf egyik kiálló fülét és a szablyát emeli.*
"Neee! Áááá, könyörgöm, Larion, ments meg! Levágta a fülemet, ez teljesen dilis!"
*Az elf eszeveszett rángatózásba kezd. Most már nem érdekli, hogy a a lába fáj, mert már mindene fáj. A fülét levágták, a mellkasán térdelnek a lábai széthasogatva. Próbálja lerúgni magáról a nőt, de ha sikerül, akkor se fog messzire jutni. Az egyetlen reménye, hogy valaki véletlenül idetéved. Az pedig nem sok...*

1244. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-27 18:28:04
 ÚJ
>Caletnia Phyaltet avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

//Lanetia Ruspaet//

*Valójában Caletnia nem aggódik túlzottan, hisz nincs olyan elf, aki hátrakötött kézzel gyorsabban tudna futni ilyen terepen, mint ő. Már ha csak azt veszi figyelembe, hogy is hányszor kell félrelökni a felé közeledő ágakat, amelyek valószínűleg mind az elf arcába csaptak már előtte, akkor is érti miért csökken kettejük közt a távolság. Azonban kezdi unni a játékot, ezért is céloz rögtön a térdhajlatra, hiszen ha abba belevág, akkor a láb szinte biztosan összecsuklik, az pedig azt jelenti, hogy az áldozata a földön köt ki. Azonban nem az a típus, aki könnyen feladja. Míg más már ilyenkor könyörgőn nyöszörögne, és kérlelőn nézne rá, az elf rúg egyet feléje, és el is találja, amitől féltérdre esik, azonban a következő rúgás már felkészülten éri, a szablyával mélyen belehasít áldozata talpába.
~ Ez sem fog többet talpra állni ~ jegyzi meg magában, miközben megereszt egy vigyort ~ futni meg még annyira sem. Ha a férfi már alábbhagyott a kapálózással az éles fájdalom hatására, akkor egyenlőre több ilyet nem kap, ha nem, úgy még egy-két vágást ejt a lábain, hátha lenyugszik tőle, ha még így sem, akkor addig szabdalja őket, míg meg sem bírja egyiket sem mozdítani.*
- Nem szeretném levágni a lábaidat, akkor túl gyorsan elvéreznél, hát mi lenne abban a szórakozás? A halálod hosszú kell legyen, és fájdalmas. *ezeket olyan angyali mosoly kíséretében mondja, amilyet a fogadóban is arcára erőltetett.*
- Nos, akkor lássuk csak, mi legyen most? Ki kellene próbálnom az új szablyámat, hogy mennyire alkalmas aprólékos munkákra. Remélem nem túl alacsony a fájdalomküszöböt.
*Valójában ez sem érdekli túlzottan. Már rég kitapasztalta, hogy vannak olyan fájdalmak, amiktől az ember nem az ájult állapot felé halad, sokkal inkább visszarántják a valóságba. Ilyen például a körmök egyesével való lefejtése. Egy köröm lefejtése egy alkalommal megakadályozhatja az ájulást, és tíz körme van. Persze egyszerre nem csak egyet fejt le, általában legalább kettőt, hogy biztosra menjen.*
- Tudod, hogy a test egyik legérzékenyebb része a fejbőr? De ne aggódj, annyira még én sem volnék aljas. Annál sokkal jobb dolgokat találtam ki neked.
*Ahogy ezt mondja, egyik lábával rátérdel a férfi mellkasára, ez egyszersmind gátolja a légzésben, de ami még fontosabb, így nem tud nagyon mozogni. Legfeljebb attól rángatózik egy kicsit, mert nem kap rendesen levegőt, de ez nem számít. Megmarkolja az elf egyik fülét (amire állítólag oly büszkék) majd egy cseppnyi hezitálás nélkül, épp csak annyi időt hagyva áldozatának, hogy felfogja, mi jön, egyetlen suhintással elválasztja a fülét a fejétől.*

1243. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-27 17:35:15
 ÚJ
>Lanetia Ruspaet [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Caletnia Phyaltet//

*Lanetia hiába forgatja, tekergeti a kezeit, nem tud kiszabadulni a csomóból. A fából viszont sikerül kijönnie. Körülnéz, hogy hol talál olyan ágat, amivel ki tudná feszegetni a kötelet anélkül, hogy felvágná az alkarját. Ilyet nem lát, viszont az egyik bokorból előbújik a lány.*
"Mi a rosseb? Mit csinál ez?"
*Az elf nem érti, miért jó a lánynak, hogy megkötözte, kirabolta és most kivont szablyával jön felé. Nincs idő teketóriázni, itt ő esélytelen, futni kell. Elindul a másik irányba és idétlen mozággsal rohan, ahogy hátratett kézzel lehet. Gyorslábú, de ha a karja nem segít, akkor nem éri el a legnagoybb sebességet. Ahogy a nő közeledik, hallja, hogy suhog a penge és majdnem a lábát éri. Egyszer talán el is éri és az elf mindent bevet, hogy ne essen el. Ha mégis elesik, akkor a nő felé rúg, hogy ledöntse a lábáról.*
"Nem fogok egy ilyen kis ringyó előtt meghalni!"

1242. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-27 17:23:24
 ÚJ
>Caletnia Phyaltet avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

//Lanetia Ruspaet//

*Nem méri az időt, hogy mennyit kell várnia, mire az elf kitántorog, de úgy érzi, szinte már túl sokat várt arra, hogy megkezdődjön a műsor. Azonban az elf nem akar futni. Inkább próbálkozik leszedni a kötelet, de hiába, Caletnia ellenőrizte, és tapasztalatból tudja, hogy az ő általa megkötött csomókból sokkal erősebb lények sem tudtak megmenekülni. Viszont az elf ezt nem tudhatja, ezért is próbálkozik, közben szeretné kiköpni a kendőt, de ez ugyanolyan reménytelennek bizonyul. Caletnia érzi, hogy a szemei ismét vörösen izzanak, de nem bánja. Ha nem fut magától, majd fut, ha üldözik. Ha pedig akkor sem... Akkor ez a rész kimarad, és rátérnek a kínzásra. Szépen lassan előmászik a bokorból, kivonja a szablyát, és vörösen izzó szemeit az elfre mereszti, majd megindul feléje. Amit sajnál, hogy elfelejtette a férfi lábait kicsit megszabdalni, hiszen sokkal szórakoztatóbb lenne a hajsza, ha közben azt nézhetné, hogy áldozata vérző lábakkal bukdácsol. Hiába, valami mindig kimarad. Amennyiben az elf futásnak ered, úgy Caletnia a kivont szablyával követni kezdi. Az elf kétségkívül jó futó lehet, de jelen körülmények között valószínűleg a nő gyorsan beéri. Amennyiben olyan távolságra sikerül érnie, hogy a szablyával eléri az elf lábát, úgy egy suhintással belevág a térde tájékába, azért ügyelve arra, hogy ne okozzon olyan sebet, amitől az elf pár perc alatt elvérzik, épp akkorát, hogy felbukjon, és ne tudjon tovább futni.*

1241. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-27 17:05:43
 ÚJ
>Lanetia Ruspaet [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Caletnia Phyaltet//

*Elhagyják a bokrokat és mennek be az erdőbe, ami egyre sűrűbb. Az elf itt már otthon érzi magát. Legszívesebben felmászna egy fára a nővel vagy akár nélküle is és onnan nézné meg a tájat. Közben választ kap a vöröshajú szépségtől. Azt mondja, enni jött a fogadóba. Lanetia csak teát látott nála. Ezek szerint biztos már jóllakott, mire az elf megérkezett.*
- Most, hogy itt vagyunk a természet lágy ölén, az erdőben, mit szólna...
*Az elf itt félbeszakítja a mondatát, mert a lány megijed és térdreesik. Más helyzetben inkább elé állna, de most csak odamegy hozzá és megkérdezi, hogy mi a baj. Lehajol a száját fogó nőhöz és ekkor kap egyet a kővel a halántékára. A leányban van erő és az elf össze is esik az ütéstől.
Mire felébred, már egy fa belsejében van megkötözve. Sajog a feje és elég kába is. Érzi, hogy a szája be van tömve és próbálja kiköpni a tömést. Fészkelődik, keresi a tőrét, de az nincs a helyén. Az elf ugyan még nem tudja, hogy a nő neve Caletnia Phyaltet, de 215 aranytól már meg is szabadította. Szétnéz, de sehol nem látja a nőt.*
"Az az átkozott kis ringyó! Hát ezért hívott az erdőbe? Ki a fene ez, hogy így le tudott ütni? Kirabolt és itthagyott..."
*A tolvaj most átérzi, milyen az, amit ő szokott csinálni másokkal. Bár csak a legritkább esetben jár el így. Ő csendben szokott lopni és általában már messze jár, mire az áldozatok rájönnek, mit tett. Az erőszak feltűnő.
Próbál kiszabadulni, tekergeti a csuklóját és igyekszik kimászni vagy legalább kiesni a fából. Segítséget betömött szájjal nem könnyű hívni, de amilyen hangosan tud, hümmög és puffog:*
- Hmm! Hmmmf!

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257