Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 360 (7181. - 7200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

7200. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-02 20:12:52
 ÚJ
>Megöhr Tuwub [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

* Helyzete tovább romlik. Ereje elhagyja, most már talán akkor sem menekülhet meg, ha rátalál a felmentősereg. Ráadásul arra sincs túl sok esély, hogy bárki is rátaláljon itt, ahol a madár is csak átutazóban van - már az éjszaka vadait leszámítva. Ugyanis nem elég, hogy percek, legfeljebb órák kérdése a halálának dátuma, még azt is meggyorsíthatják a vadak. Időközben egyébként a napkorong teljesen eltűnt a horizont alatt, így már csak halovány fényt látni messze nyugaton. A fekete fák fekete fellege fenyegetően öleli körbe az öreget. A madár, mely eddig csak átutazóban járt erre, most megáll egy vékony ágon és nem csak pihenni. Várakozik. Ha elég gyorsan múlik ki a fél-elf, talán még neki és egyre gyorsabban gyülekező társainak is jut majd pár jó falat, mielőtt az ordasok vetnék rá magukat a hullára.
Megöhr ugyan érzékeli még minimális szinten környezetét, de gondolatai valójában már egészen máshol járnak. A Nagy és Dicső Szem előtt térdepel és bánja, hogy csak azt a néhány áldozatot tudta eltenni láb alól. Bár nem számolta, de a számuk tíz és húsz között lehet valahol, ha minden igaz. És lám, ő lett az utolsó áldozat. Egy ork asszony számszeríja miatt fog most itt elvérezni egy fa tövében. Na, meg azért, mert ijedtségében rossz irányba indult el. Nem a város felé sietett, ahol egy ügyeskezű felcser még megmenthette volna, hanem beljebb ment az erdőben. Ám ezt a hibáját gondolja a legkisebbnek. Most már legalább új követője lesz a Nagy és Dicső Szemnek. Az ork. Ő ölte meg Megöhrt, minden bizonnyal vele is felveszi majd a kapcsolatot a Nagy és Dicső Szem. Már, ha elég méltónak találja őt.
Még nagyjából húsz percig fekszik kábultan a fa tövében, végül szemhéjai lecsukódnak. Az utolsó emléke, ami megmarad ebből az ocsmány világból, egy vadállat vonyítása. Nem tudja hol, merre, milyen távol, vagy akár, hogy micsoda. Csak tudja, hogy egy állat. Ennyi. *

7199. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-02 15:58:01
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Nézi ahogy a lány fedetlen felsőtestére újra visszakerül a tunika, és ugyan nem szól, azért valahol mégis sajnálja a dolgot. Szereti a szép dolgokat és ez a nő szép, még ha nem is tartozik a pásztor kedvencei közé kinézetileg. Ahogy feláll, és közli, hogy induljanak, Learon bólint, részéről rendben van. Neki nem kellett pihenő, csak azért mondta, hogy a fehérhajú ne essen össze útközben. Learon ugyanis, nem tudja a karjaiban elvinni a városig, jó lovag módjára, talán vállára felvehetné, mint valami krumpliszsákot, de az nem túl elegáns...* ~Miket gondolsz mégis? Ne légy tiszteletlen kurafi!~ *Mielőtt indulnának, rendbe szedi nyáját, ezt a kutyának mutogatva, és karjának pár lendítésével teszi. Nem mintha erre szükség lenne, hiszen a kecskék azonnal rendeződnek, de a megszokás az évek alatt beleivódott mozdulataiba. Ezzel gyalogolnak is a város felé tovább.*
-Az Őrség? Nem is tudom. Nincs velük különösebben semmi bajom. Teszik a dolgukat. Kevesen vannak egy ekkora területre. *Egyik kecskéjét próbálja eltolni magától, aki túlságosan is közel megy hozzá, már-már felborítja szeretetével, amikor dörgölődzik hozzá.*
-Ejnye no, te kecske! Hess! *Mikor sikerül levakarnia magáról a mekegőt, visszatér a témához.*
-Na, hol is tartottam? *Választ nem vár, azonnal mondja tovább.*
-Mondjuk, ilyen helyzetekben, amik most a városban vannak, én sem vinném vásárra a bőröm. Még szerencse, hogy nem is kell! De remélem, azért jó páran csatlakoznak majd hozzájuk, mert a mostani számukkal nincs esélyük a győzelemre.

7198. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-02 11:26:38
 ÚJ
>Anyátlan Yera avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Üldözöttek//

~Fene a húsába, hogy meglépett. Nem számít, egy megvan. Ez meg majd elmeséli otthon, hogy ennél nagyobb falatot kell rám küldeni... Nem is értem...~
*Sietve visszamegy a lovaghoz, most érzi, csak arcát csípi a sok kis seb, amit a gallyak hagytak rajta.*
- Nos? *Letörli a vért fejéről, és karjairól, most úgy fest, mint akinek felvagdosták a csuklóját. ~Remek. Igazán remek. Mindent bele, őrült Yera!~ Szemét forgatva lép közelebb a szöszihez.*
- Mit fogtunk? Akarsz nekem mesélni? *Hajába markol, és felemeli a fogoly fejét.* - Most szólj, vagy hallgass örökre. *Úgy küld csókot neki, ahogy anno az anyja tette azt mindenkivel a faluban. Ezzel próbálja jelezni, tudja, miért keresik.* Azt hiszitek, elfelejtettelek titeket? Nincs nap, mikor nem úgy hunyom le a szemem, hogy eszembe jut az a szajha! Meglehet, hogy szerette a pillangókat, de, hogy ő is az legyen egész éjszaka! Gyűlöltem! *Erőteljesen megpofozza a fickót, mintha ezzel visszaadhatná azt, amit mindig is kapott. ~Meg kell állnom. Még a végén a sebből túl sok vér folyik. Idő előtt.~ Leguggol, állánál emeli fel a másik fejét, és mélyen a szemébe néz. Mintha ott lenne a válasz.*
- Minek jöttetek? Mit akartok még? Nem volt elég? Nem? Nem volt elég, hogy az egész kölyökkorom egy rémálom volt? *Szinte köpi a szavakat, teljesen megfeledkezik magáról. Vérben forognak a szemei, kipirosodott az orcája és remegnek a tagjai.*
- Halljam már!


7197. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-01 22:48:53
 ÚJ
>Naesala Wynroris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*A "kaland" szó alatt még maga sem tudja igazán, mit ért, de egészen biztosan nem nemesek kutyájaként harcolva képzeli el a dolgot. A harcban sohasem a bajkeresést látta, bár ha jobban belegondol az eddigi kardforgatásai és verekedései általában a temperamentumossága miatt kezdődtek, okkal mondhatná rá tehát bárki, hogy bajkeverő.*
-Jön az magától *bólint s szólal meg halkan, szinte csak magának suttogva. Talán egyetlen összetűzése volt, amit megbánt, ami miatt a sérülést szerezte a hátán, arra mindig úgy emlékszik vissza, mint élete eddigi legnagyobb vereségére, ha teheti nem is beszél róla vagy mutogatja másoknak. Eszébe is jut hát, hogy teljesen fedetlen a heg, így fel is ül és vissza is veszi fekete tunikáját.*
-Szerintem haladhatunk tovább *Nae feláll és visszapakolja magára felszerelését. A repedezett bőr kardövet igyekszik szorosabbra húzni magán, de az elmúlt napok alatt fogyhatott valamennyit, nem szorul rajta eléggé.
Jobban érzi már magát, az emésztő kín helyett bizsergő, tompa fájdalmat érez, ahogyan a krém lassan felszívódik a bőrében.
Ahogy nem túl sietős, megfontolt léptekkel sétál Learon mellett elgondolkodva nézelődik ide-oda.*
-Mit gondol Arthenior Városi Őrségéről? *vált hirtelen témát. Pár napja már annyira kétségbeesett volt az éhség és a pénzhiány miatt, hogy elég erősen azon gondolkodik, hogyha végre eléri a várost, csatlakozik hozzájuk.*

7196. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-01 10:25:50
 ÚJ
>Shyahar Ezymo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//

*Amit eddig tudott, a tűz, a sikoltás, az, hogy a férfi anyja a lángok közé veszett, abból már eddig is úgy gondolta, hogy ha Morfnak sikerül visszatekintenie a múltba, amit ott talál, az bizonnyal fájdalmas lesz, így most az elkínzott tekintete nem lepi meg.
De attól még fáj így látnia a kedvesét.
A szíve szakad meg érte, hogy át kell ezen mennie a férfinak.
A barna szempár követi a mozdulatait, magán érzi Morfiusz tekintetét, de a pillantásában düh van, fájdalom, csalódottság.
Csak morran, mikor elkapja tőle a tömlőt és iszik.
Shya némán nézi, valahogy úgy érzi minden szót csak ártana most, ösztönös, hogy időt akar hagyni Morfnak. Ahogy a megérzés is ösztönös, hogy sikerült, hogy a férfi látta, újraélte az eseményeket.*
~Arra az átkozott gombára nem lesz szükség többé!~
*Ez azért megkönnyebbülést jelent neki még így is, hogy közben őt is emészti a bánat, neki is fáj Morf fájdalma.
A durván odavetett szavakra bólint csak, figyeli, hogyan küzdi magát talpra a férfi. Látja, ahogy az egyik fa törzsének tántorodik.
Ha nem tudná, hogy egy kortyot sem ivott, azt hihetné, hogy durván másnapos, ahogy mozog.*
~Pedig nem az! Morf, Morf, mit láttál?~
*Ő maga is feláll, a bokája ugyan kicsit sajog még, de a tegnapihoz képest sokkal jobb.*
~Még csak egy napja történt volna, hogy a hátán hozott ide? Csak egy napja, hogy elém térdelt és bekötötte a bokám? Ugyanazt a férfit látom? Ő az, aki most ilyen gyanakvóan fürkész? Ilyen dühösen pillant rám?~
*De tudja, igen, Morfiusz az. És a tegnapból merít erőt, és a holnap reményéből.*
~Annyi mindenen jutottunk már túl, nem hagyom elveszni.~
– Igaz.
*Egy szó, egy igaz szó. Nem próbálja tagadni, nem is tesz hozzá semmit.*
~Morf nem értékelni se a hazugságokat, se a mentegetőzést.~
*Mikor a férfi ellöki magát a fa törzsétől, aminek eddig támaszkodott és felé indul nem hátrál meg. De nem is ugrik oda, hogy támogassa, míg láthatóan az újabb szédüléssel küzd.
Vannak dolgok, amiket egy férfinak egyedül kell megtennie. Lépések. Még három, már csak kettő.
Egy utolsó.
Ott állnak egymással szemben.
Morf homloka az övének koppan, nem nagyon, de érezhetően.
Shya nem húzza el a fejét, nem húzza el a karjait sem, mikor a férfi megfogja.
A szavak, azok a csikorogva kiejtett fájó szavak, a múlt árnyai, melyek mindig is kísértettek, most ott lebegnek, és igen, Shyahar tudja, hogy Morf minden egyes pillanatát újraélte az éjjel annak a gyermekkori éjszakának. A lány torkába gombóc gyűlik, de tudja, itt sírni neki nincs joga.
Morfiusz végigsimogat a haján, a tarkójánál bele is markol. Nem fájósan, de érezhetően.
Közelről, egészen közelről nézi a férfi elsötétülő íriszeit, látja, hogy szorítja össze elkínzottan a szemhéjait, érzi a verejtékét a saját bőrén is.
Nem, nem távolodni akar.
Karjait Morf dereka köré fonja, egy cseppet közelebb lép.
Érzi a gyászt, azt, amit egy kicsi fiú még nem tudott átélni és évtizedekig fojtott magába. A fájdalmat, az árulás fájdalmát, az elhagyatottság fájdalmát, a dühöt is és a félelmet is.
Aztán a férfi hangja elcsuklik. Ökle erősebben szorítja Shya tincseit.*
~Mikor egy erős férfi sír, néha befelé zokog.~
– Morfiusz, Morf…
*Shya jobb karja Morf dereka körül, a bal a hátát simítja.*
– Nem, akármi is volt, nem, ahogy az a férfi sem, az apád… vagy…
*A lány halkan beszél.*
– Bármi is volt szeretett téged. Az anyád. Azt kiabálta, fuss! Ezt mondtad. Szeretett téged. És az a férfi is. Nem ellened fordult… Kisfiú voltál, Morfiusz. Tudom, minden igaz, amit láttál, minden szó, minden mozdulat, minden úgy történt. De még csak kisfiú voltál, három vagy talán négy éves.
*Óvatosan mozdítja a fejét, de nem elhúzódni akar, csak kicsit elfordítja az arcát, annyira, hogy megpuszilhassa Morfiuszt.*
– Nem tudjuk még a teljes igazságot *mondja ki végül.*
~Egy ilyen tragédiának ezer oka lehet, meg még egy.~
*Shya szorosan öleli át a kedvesét, aztán úgy dönt ki is mondja, amit gondol.*
– Egy ilyen tragédiának ezer oka lehet, meg még egy.
*Újra megcsókolja a férfi állát.*
– Talán kiderül egyszer, talán nem, ezt nem tudom. Lehet, hogy igazad van, hogy igaza volt a férfinak, és az anyád valóban megcsalta. De lehet, hogy csak ezt hitte, de nem úgy volt. Lehet, hogy nem ő volt az apád, de lehet, hogy mégis. Még nem tudjuk biztosan, lehet, hogy már nem is tudjuk meg. Lehet, hogy az ő tragédiájuk elvágta a múltba vezető szálakat.
*Shya Morf nyakához simítja az arcát.*
– Sajnálom, annyira sajnálom.
~Úgy sajnálom, hogy át kellett élned, hogy elvesztetted az édesanyádat, hogy család nélkül nőttél fel az utcán, hogy ennyire nehéz volt. Sajnálom, hogy nem ismerted, milyen, ha valaki magához ölel és szeret, csak mert vagy. Sajnálom, azt is, amit ez az egész művelt veled. De ettől te még jó ember vagy. Mókás! Egy rabló, aki ölt is már. Én bolond, én most is azt érzem, hogy Morfiusz jó.~
– Te jó ember vagy. Jobb.
~Mindkettejüknél jobb.~

7195. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-30 20:32:24
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Tűz és Víz//
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//

*Nem válaszol semmit Shya halk kérdésére, csak a tarkóját dörzsöli erősebben néhány szusszanásnyi hörgő hang kíséretében. Nem esik jól most az aggódás, vagy a gondoskodás Shya részéről. Kedves a lány, ahogy mindig szokott, de most álságosnak érzi ezt a kedvességet. Ha ahhoz szottyan kedve akkor kedves, ha meg ahhoz, akkor sír és az őrületbe kergeti, ahogy a szeszélye diktálja. Idegesítő akkor is, amikor beszámol a történtekről, akkor amikor a vizes tömlőért megy és szolgálatkészen hozza, hogy ihasson. Az új ismeret, amiből összerakta a múltját keserűvé teszi a jelenét és álságossá azt, aki most vele van. Úgy néz Shyára, mint aki leleplezte. Ez a nő aki ugyanolyan démon, mint az összes többi nő ezen a rohadt világon csak megtéveszteni akarja, csak kiszipolyozni, aztán lelépni. Felmorran amikor végül elveszi a vizes tömlőt. Ránézni sincs kedve a démonra aki nő képében veszi rá mindenre amire csak akarja. Kell a víz, mert pokolian száraz a szája, hát elkapja a lány kezéből és a szájába önt egy jó adagot, hogy végre igyon. A szája már nem porzik annyira, de nem tud kikerülni a múlt látomásának hatása alól, rosszul érinti minden amit Shya mond, az arcán a kíváncsiság is visszataszítóan hat.*
-Csinálj amit akarsz.
*Egy hörgő hang kíséretében támaszkodik a földre, aztán felemelkedik és nagy nehezen feláll. A fejében a vér külön utakon járhat, mert a két lábán akar megállni, de amint megpróbálja dől. A fa állítja meg, aminek gyorsan nekidől. Két tenyérrel támasztja még a talaj egy szintbe kerül és nem emelkedik már felfelé. Shya arcán a kíváncsiság idegtépő, tudja azt várja, hogy megszólaljon, hogy beszámoljon neki mindenről.*
-Szóval tudni akarod mit láttam, hogy mire emlékszem, kíváncsi vagy igaz?
*Elengedi a fát és Shya felé mozdul elboruló tekintettel. Kimondhatatlanul bosszantja ez a női kíváncsiság, semmire nincs tekintettel, nem törődik senkivel csak magával. Elindul felé, közben megtorpan a következő szédülés idejére, ami megint a földre akarja taszítani. inog egy sort, aztán amint elmúlik, újra fenyegetően közelít Shya felé.*
-Az anyámat megölték és tudod miért? Mert hazudott és megcsalta a férjét. Az, akit eddig apámnak gondoltam megfojtotta és megégette, aztán vele maradt ott, hogy ő is elégjen. Éreztem a bűzét, ahogy lángok felfalják a húst a testükről.
*Testközelbe áll meg és a homlokát Shya homlokához koccantja erősebben, hogy kellemetlenül koccanjon. A karját fogja meg két oldalt, de nem erősen. Inkább támaszkodik most Shyához dőlve, mint szorítja. Kíméletlenül szárazon adja elő a történteket a múltból pont, ahogy látta maga előtt. *
-A haja ilyen volt, pont mint a tiéd, ilyen volt az ő haja is.
*Végighúzza a tenyerét Shya homlokától a gesztenyebarna hajzuhatagon, hogy erősen belemarkoljon.*
-Lángra kapott a haja, aztán elégett a feje, akkor sikoltott, amikor a lángok belekaptak a tincsibe.
*Elkínzottan szorítja össze a szemhéjait, a homlokát kiveri az izzadság. Még mindig Shya homlokának nyomva a sajátját tartja maga előtt, nem engedi el, ha megpróbál távolodni utána kap és magához szorítja, hogy ne tehesse.*
-Akarod tudni az igazat? Megérdemelte a halált. Hazug cafka volt, menekült a jogos büntetés elől, de nem tudott elég messzire bújni. Megérdemelte a halált… megérdemelte.
*Elcsuklik a hangja a fojtástól, ami hirtelen szorítja, mintha most akarná anyja szellem képében hideg ujjaival fojtogatni. Szenved és ennek hatására erősebben markolja Shya haját. A beszámoló siralmas és nem tud most a kínzó haragján uralkodni.*

7194. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-30 17:07:31
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Syvyan//

*Akármilyen erős ez a vihar, ez a felkiáltás akkor is eljutna Mofeta fülébe, ha a társa ki sem mondja. Nem nagyon kell biztatni arra, hogy kapaszkodjon, ugyanis mindenbe kapaszkodik, amennyire csak tud, mintha az életébe kapaszkodna. Rettenetesen megrémül, és nem a körülötte lévő eseményektől, hanem inkább attól, hogy úgy érzi, hogy Syvyan, aki elvileg sokat látott harcos, akinek védelmeznie kellene őt magát, még ő is fél. A másik bátorságából talán ő is erőt meríthetne, így azonban csak a lehető legkisebbre összekuporodik a szekér sarkában a ponyva alatt, és várja, hogy véget érjen ez az egész förtelem. Nem is mer kinézni addig, amíg meg nem állnak, és még akkor is összerezzen, amikor az elf ül le mellé. Ha eddig nem lett volna egyértelmű, hogy nem a legbátrabb teremtés a világon, most már ebben a testőr is bizonyos lehet. Szerencsére a fülében süvítő vértől még hallja a másik szavait, ám válaszolni még nincs ereje, csak bágyadtan megrázza a fejét, és sóhajt egy hatalmasat. Azt, hogy mekkora szerencséjük volt, ő nem éppen szerencsének értékeli. Legszívesebben a füleire tapasztaná a kezeit, hiszen egyáltalán nem kíváncsi arra, hogy milyen rossz kimenetele is lehetett volna ennek az egésznek. Elég rossz ez neki így is. Ezek után már csak a pipa hiányzik. Az így is a félelemtől összeszorult, és az út nehézségeitől émelygő gyomra majdnem megadja magát. Szerencsére nem kezd el öklendezni, de azért gyorsan összeszedi az erejét ahhoz, hogy tisztes távolságba húzódjon a pipától.*
- Igen... jól vagyok... köszönöm. Csak nem bírom a füstöt. Ne haragudj!
*Kicsit még mindig piheg ugyan, ám ekkor már a csomagot ellenőrzi, aminek szerencsére semmi baja nincs, nem úgy, mint a küldöncnek. Még kell pár másodperc, amíg a rémület aggódásba vált, és képes értelmes szavakat is kinyögni.*
- Azt hiszem nem akarom megtudni, hogy mi is volt ez az egész. Vagyis... dehogynem! Csak... jobb lenne szerintem, ha nem ismétlődne meg egyhamar. Azt mondtad nem gyakoriak a problémák ezen az útvonalon...
*Próbálja egy kis csipkelődéssel elviccelni a dolgot, ám látható, hogy mindezt csak azért teszi, mert semmilyen magyarázatot nem tud a történtekre, és ezzel próbálja önmagát is nyugtatgatni.*
- Remélem Rilai kisasszony meg tudja mondani, hogy mi ez az egész.
*Kicsit úgy érzi magát, mint a mesék hősei. Ő, aki amint belép egy céhbe, már a második munkájánál valami természetfeletti erővel kerül szembe. Bár a mesék legtöbbször jól végződnek, ő azért ennyire nem reménykedik.*

7193. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-30 15:31:57
 ÚJ
>Syvyan D'Arch avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Mofeta//

*A helyzet egyre kaotikusabbá válik. A minden egyes dörrenés alkalmával erősebbé váló, mély hangoktól és a széllökésektől a lovak is nyugtalanabbak lesznek. Syvyannak komoly energiát kell belefektetnie, hogy a megfelelő irányban tartsa a szekérrel vágtató hátasokat. Mivel eső nem kezdett el esni, így az elfnek sikerül a kereskedelmi karavánok által jól kijárt nyomon tartania a szekeret.*
- Kapaszkodj!
*Kiált hátra a kocsi hátuljában kuporgó tündérnek. Még jó ideig így haladnak a szekérrel, később pedig az elfnek sikerül lelassítania a lovakat, ami nem feltétlenül neki köszönhető, sokkal inkább annak, hogy az állatok egyszerűen elfáradtak. Azonban mire ez bekövetkezik, már látják maguk előtt Arthenior falait így már könnyedén eljuthatnak a városba. Mikor már nagyjából fél órája kibukkantak az erdő határán az elf megállítja a szekeret, behúzza a kerekeket blokkoló rudat, majd hátrafordul a tündérhez. Syvyan is átlép a szekér oldalfalán és leül Mofeta mellé.*
- Minden rendben? Remélem nem rázott össze nagyon a vágta.
*Megvárja a tündér válaszát, majd ha a lánynak semmi baja sincs akkor kissé hátrébb kúszik, felemeli a ponyvát és ellenőrzi, hogy a rakomány is épségben megúszta –e ezt a hajszát.*
- Úgy látom semminek nem esett baja. Szerencsénk volt, hogy nem szakadt le az ég, a lovak teljesen megvadultak, ha pár csepp eső esett volna az erdei ösvényre könnyen ki is csúszhattunk volna.
*Visszakúszik a tündér mellé és hatalmasat sóhajt. Előző nap, induláskor nem számított rá, hogy bármiféle komolyabb akadályba ütköznek. Igaz, a történések ebben az esetben nem jelentettek akadályt, sőt inkább felgyorsították útjukat, de azt nem a két utazónak legmegfelelőbb módon. Hátradől és nekitámasztja hátát a szekér falának, benyúl a köpenye alá és mellénye belső zsebéből előveszi pipáját. Igyekszik nem gyárkéményként füstölögni, hogy ne zavarja a tündért, így kevesebb dohánnyal tömi meg a pipát, ami néhány, apró és gyors szívás után parázslani is kezd.*
- Úgy gondolom aminek az imént tanúi voltunk, az jóval a mi erőnk fölött van. *mondja ki a nyilvánvalót az égre tekintve.* - Az lesz a legjobb, hogyha egy rövid pihenés után azonnal a Pintybe indulunk és megkeressük Rilai Kisasszonyt és tesszük a feladatunkat amit majd ő a továbbiakban ránk bíz.

7192. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-30 13:27:00
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A tisztás felől érkezik pompás telivérén. A sűrű erdőben nem túl szívesen fog áthatolni de jobb híján nem marad más választásra. Igyekszik az ösvényen maradni melynek túl oldalát Tharg-ösvénynek nevezik. Nem tudja, hogy arrafelé mi a helyzet, hogy mennyire vannak kitéve e gonosz hatalomnak amely Arthenior-t a hatalmába kerítette, de bízik benne, hogy arrafelé jobb a helyzet. A Thargok mindig erős és bátor harcosként és mágusként élnek emlékezetében és hallomásokból. Sosem járt még a földjükön de most megteszi a hosszú utat. Lovára több heti élelmet pakoltak neki induláskor ami remélhetőleg elég lesz az amúgy jó étvágyú gnómnak. Szorosan az ösvényen haladva lódítja meg lovát a Thargok otthonához vezető útján.*

7191. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-28 17:57:46
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Syvyan//

- Aggódni? Nem, dehogy! Idefelé is itt táboroztunk.
*Igyekszik nyugalmat erőltetni a hangjára a tündér, ám látszik rajta, hogy jobban örült volna annak, ha még az éj beállta előtt sikerül áthaladni az erdőn valami csoda folytán. Persze nem reménykedett abban, hogy ez sikerül, hiszen olyan csodák nagyon ritkán történnek, hogy a két napos út fél napra rövidüljék, így hát nem éri felkészületlenül a válasz. Sőt, még azt is tudja, hogy mit kell ilyenkor mondania, bár azért reméli, hogy a mellé kirendelt védő ezt ismételten visszautasítja, ahogyan legutóbb is.*
- Ha gondolod, majd kiveszem a részem az őrködésből is, bár azt nem állítom, hogy a fél estén át ébren tudok maradni, de neked is kell aludnod.
*Addig azonban ő is kiélvezi a lágy szellőt, bár a kis kabátot itt, a fák között már felveti, hiszen a nap sugarai már gyengébben jutnak el hozzá, és egyébként sem olyan termet, aki könnyen tűrné a hideget a késő délután beálltával. Amikor az a kis napsugár is eltűnik, amit eddig kiélvezett, ő is furcsállva néz fel az égre, hiszen eddig nagyrészt felhőtlen őszi égbolt alatt utaztak. A vihar előrejósolásától még nem ijed meg ugyan, de elhúzza a száját.*
- Remélem találunk olyan helyet, ahol nem ázunk el nagyon. Én be tudok takarózni, és neked is ott a ponyva, de a lovaknak biztos nem esne jól a hideg zuhé estére.
*Most már valóban aggódik kissé, bár a táborhely meglelése megnyugtatja, egészen addig, amíg meg nem hallja a furcsa dörejt. A jelzés nélkül sem hangoskodna, először összehúzza magát, majd ijedten mered az égre, és suttogva szólal meg.*
- Ez biztosan nem égdörgés...
*Talán a lovak nyugtalansága is ráragadt, hiszen azonnal engedelmesen bólint, és vissza is vonul a szekér hátuljába, mintha csak el akarna bújni a vihar elől. Már egy hagyományos égszakadás is félelemmel tölti el, ha az erdő közepén kell átélnie, ám egy ilyen, amely minden, csak nem hagyományos, szinte rettegéssel tölti el. Hol a táskájára néz, hol Syvyanra, akinek csak a hátát láthatja, hiszen vélhetően a lovak hajtásával van elfoglalva, Mofi pedig azzal, hogy meggyőzze magát arról, hogy minden rendben lesz.*

7190. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-28 13:06:53
 ÚJ
>Szondei Szana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Artheniori beszerző körút//

- Te mégis mit csinálsz?
Kacatokkal együtt hozod a rakományt? Mégis minek?
Táskádban bőségesen elférnek azok a kis fiolák.
*Nem bírja ki, hogy ne kacagja el magát.*
- Remélem nem azt gondoltad, hogy ezt fogod cipelni egész idő alatt.
*Másik pedig már kevésbé tetszik. Az mellékes, hogy Szana vaksi volt, hogy észre sem vette Narát, hogy cipeli magával azt a kis kocsit.*
- Nekem is szólhattál volna nyugodtan, nem csak dísznek vagyok itt.
*Mikor a Vadvértesekről kezd beszélni, a félelf, egy kis szarkazmussal, rákontráz.*
- Mégis minek kellett annyi étel? Tán nem felakartak minket hizlalni, és nagy túrák alatt pedig megpuhítják a húsunkat?
*Persze nem gondolja, komolyan, csak viccelődik. Remélhetőleg a lány sem fogja félreérteni. Mikor elkezd beszélni a bájitalokról, csak ennyit mond rá.*
- Azé aki találja.
*Mosolyodik el. Tetszik Nara önzetlen hozzáállása, majd egy kicsit komorrá válik a hangulata.*
- Vajon ezt mi fogjuk eldönteni, hogy kihez is tartozunk?
*Ez a szó számára fájdalommal tölti mint boldogsággal. Ennek a szónak örömöt kéne sugározni, viszont inkább csak a magányra tud asszociálni. Megrázza a fejét, és már is elhessegeti ezt a lehangoló érzést.*
- Hagyd itt szerintem, nincs semmi értékes a bájitalokon kívül.
Továbbá nem is csodálkozom, hogy éhes vagy, mivel egész végig cipelted azt magaddal.
*Nemsokára tovább is haladnak a Arthenior főtere felé.*

7189. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-28 12:15:14
 ÚJ
>Mylnara Regnae avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Artheniori beszerző körút//

*Készségesen követi Szanát, míg végül neki is kezd végre megint ismerős lenni a környék.*
-Végre tudom hol vagyunk.
*Lelkendezik, majd elkacagja magát a kis eltévedős bakin. Még soha nem tévedt el sehol, de ez az eset is ékes bizonyítéka annak, hogy a Sharall iránti érzései mennyire összezavarják és kizökkentik a józan gondolkodásból.*
-Hát az biztos. Nem kis túra volt.
*Mosolyog Szanára, majd hátra pillant a kiskocsira, amit lelkiismeretesen vonszol maga után.*
-De végül valami jó is kisült belőle.
*Korábban nem reagált a lány kijelentésére, miszerint milyen gyorsan bizalmat szavazott a vadvérteknek, vagy venároknak, ha úgy tetszik. Nara meglepődött ezen, hiszen miért is ne tenné? Most, hogy összeszedte a gondolatait, megpróbálja Szanának is elmagyarázni.*
-Tudod, eszembe sem jutna megtartani ezeket. Részben, mert a nagyjára semmi szükségem, részben pedig tényleg szeretnék nekik segíteni. Gondolj csak bele! Olyan kedvesek velünk mind. Befogadtak az otthonukba, és bíznak bennünk, és vigyáznak ránk.
*Egy pillanatra elgondolkodik, majd szeretetteljes mosoly jelenik meg az arcán a gondolatra.*
-Tényleg olyanok, mint egy nagy, furán sokszínű család. Szeretnék velük maradni.
*Baktatnak még egy ideig a már ismerős vidéken, de végre meglátják Arthenior házait és egyre tisztábban hallható a tömeg zsivaja is. A kérdésre csak vállat von.*
-Nem tudom. A főtérre beszéltük meg a találkozót. Nem szívesen bóklászok ezzel a kis kocsival, de jó lenne, ha megtalálnánk mindenkit. Azt hiszem én letáborozok a főtér egyik padjához, te meg ha gondolod, nézz körül a többiek után. Megvárlak, aztán végre együnk valamit, mert farkas éhes vagyok ettől a kis kalandtól.
*Szanára mosolyog, majd fürkészni kezdi a környéket, hátha megleli az ő nagy, zöld orkját.*

7188. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-27 18:49:56
 ÚJ
>Omon Rabark avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42

Játékstílus: Vakmerő

// Feltárás a kazamatában //

* Hacsak nem hall valamiféle megszólítást - elsősorban a nevét -, abban az esetben csak tovább figyeli, ahogy a lány és a lovag próbálják kitalálni, hogy hová kéne rakniuk a további köveket. Pontosabban azt az egy darabot, mely elérhető közelségben leledzik. Persze ezzel egyidejűleg Omon is töri a fejét azon, hogy vajon mi lehet a megoldás - mert az csak van, elvégre, ha az ősök azt akarták volna, hogy ami lent van, ne kerüljön már senki markába, akkor egyszerűbb lett volna megsemmisíteni azt. Ez persze beindíthatja az ember (vagy elf) fantáziáját, titokzatos és gonosz szörnyekről, démonokról és a többiről, azonban elfünk még most is próbál inkább a feladatra koncentrálni, mintsem bármi másra. Csak a megoldás nem jut eszébe, tehát annak megoldására valaki másnak kell rájönnie. Hacsak közben nem jut eszébe Omonnak. Hát egyelőre nem így van. *

7187. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-27 18:02:19
 ÚJ
>Szondei Szana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Artheniori beszerző körút//

*Ez csak természetes, hogy megvárja a lányt, viszont nem lehet sok időt vesztegetni, egy helyben, mivel ki tudja, ki vagy mi leselkedik rájuk. Szerencsésen visszaérkeznek oda ahol elindultak.
Kicsit átlát a Nara kis rájátszásán, ám ez nem számít. Pihenni azért mégis kell. Kimerülten amúgy se célszerű bárminek is neki fogni.*
~ A szerencse itt másodlagos.~
*Mosolyodik el, hiszen az ő érdeme a hatalmas kincs megtalálásának a dicsősége őt illeti. Az arcán, nincs irigység.*
~ Én biztos elmentem volna mellette.~
*Nem sokára egy kicsit élcelődik, a félelfel.*
- Látom, te már nekik nagy bizalmat fogadtál a Vadvért tagjainak.
*Jelen pillanatban jobb is, hogy nem ő találta meg, annak ellenére is, hogy nagy valószínűséggel Szana sem saját célra használná fel, legfeljebb részben. Azonban egyben megindító is, mert ezek a bizonyos dolgok amik számítanak. Fel is néz a lányra ebből a szempontból, mivel nem azonnali haszon fordult meg a fejében.*
- Ha gondolod van nálam, egy világos barna ital, ha elfáradtál akkor nyugodtan neked adom.
*A félsötételf inkább szellemileg fáradt el, mint fizikailag, de ez még a jobbik esett. Az utóbbit nem nagyon tudja elviselni. Ám az szerencsére, még odébb van. Túra nincs ellenére, végül is mégis csak vándorról van szó.*

- Megérkeztünk.
*Picit elmereng, hogy mennyi idejük van még. Szeretne kitérőt tenni a tisztásra, viszont rengeteg időt vesztegetettek. Habár mindent összevetve, ez legyen a legnagyobb probléma. Mindketten megúszták, s jól vannak.

Szerencsére Sharall feleslegesen aggódott. Ebből is lehet tudni, miszerint Nara nagyon szerencsés leányzó.*
- Eléggé bejártuk a környéket. Hehe!
*Majd egy kicsit elneveti magát.*
- Akkor gyorsan keressük meg a többieket? Pegazus fogadó? Főtér? Piac?
Merre keressük őket?

7186. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-27 12:03:11
 ÚJ
>Ryakim Sindri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Éjszakai bóklászás//

*Nézi-nézi ahogy az öreg vergődik, kicsit tanácstalan, ilyen helyzetbe még nem került. Lelője? Kicsit pazarlás lenne... Egy nyíl, egy gyilkosság... Ha úgyis meghal magától, bárki rátalál, csak egy kihűlt öreget látna, senki nem gyanakodna semmire. És ha csak szimulál? Nem tudja, nem orvos, viszont gyanakvó és kissé paranoid. Inkább csak vár egyelőre, hogy mi is lesz ennek a kimenetele. Végül megenyhül az öreg ábrázata, különös vég ez, már ha tényleg az lenne, de Kim még akkor sem mozdul mikor már minden elcsendesedett.*
~Ez most komoly?~
*Vagy fél percig csak nézi, óvatosan közelebb lép, emelkedik-e a mellkasa vagy sem. Még egy lépés... A számszeríjat persze továbbra is a mellkasára szegezi az öregnek, de megrugdossa kicsit a lábával. Semmi. Mintha még motyogott volna valamit utolsó leheletével, de a félvér nem értette mi lehetett, különösebben nem is érdekli.*
- Hé öreg!
*Kicsivel hangosabban szól, megint belerúg, semmi. Azért szeretne biztosra menni, úgyhogy még egy utolsó, igazán erős rúgást megindít a fickó oldala felé, de se nyögés se rángatózás nem hallatszik vagy látszik.*
~Ezt biztos nem bírná így ki...~
*Azért úgy guggol mellé hogy a számszeríjat még mindig ráfogja, és másik kezével áll neki lefejteni róla az egyértelműen pénzes szütyőt. Rögtön be is rejti saját hacukája mélyére, de aztán még áttapogatja az öreget, hátha talál más értékeset is. Az amulettet például mindenképpen elveszi, bár nem akasztja a nyakába, nem szeret lopott holmit hordani, abból esetleg még baja származhatna. Végigkutakodja még az öreg felszerelését, aztán ha mást már nem talál, akkor utoljára körbenéz még egyszer és felszívódik a fák között, hogy visszatérjen ahhoz amire a táskáját rejtette.*

7185. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-27 09:30:34
 ÚJ
>Shyahar Ezymo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//

*Shyahar ül a tábortüzük maradványai mellett, a parázs már csak alig pislákol, és ölében ringatja a férfit.
Morfiusz nagyobb Shyanál, magasabb, szélesebb, de hát ez a normális, nem vékonyka suhanc, hanem vállas, erős férfi, de ahogy tudta, amennyire tudta, a lány az ölébe húzta.
Shyahar karján és derekán, de talán a csípőjén és a combján is pár lilás ujjnyom árulkodik a túl nagy ing alatt, nyomaként annak, hogy Morf erősen markolta meg korábban, mikor együtt voltak.
Az álla bal oldalán is van egy kisebb kékeszöld folt, amit viszont véletlenül szerzett be, miközben a férfi öntudatlanul a démonaival küzdött és hadonászott. Shya elkapta az egyik karját, hogy ne csapjon bele a még izzó parázsba, de a másik, a szabad kezére nem figyelt annyira.
Szerencsére az ütés nem volt igazán nagy, be sem dagadt, csak az a kis folt árulkodik.*
~Nem is fáj, nem vészes.~
*Shyahar magában egyáltalán nem hibáztatja Morfiuszt most. Épp elégszer vitatkoztak össze, hol csak kicsit, hol súlyosabban, hogy tudja, a férfi nem ütötte volna meg soha szándékosan, sőt talán véletlenül sem, ha magánál van.*
~Ez most nem olyan dolog, és nem is vitatkoztunk. Ez inkább olyan lehetett neki, mint egy életre kelt rémálom. Eddig egyik rohama sem volt ilyen súlyos vagy ennyire hosszú. Vajon miket láthatott?~
*A kérdésekre még nincs válasz.
A szólongatása, a simogatásai annyit értek, hogy Morf lassan megnyugodott, most hát csak ül, és ringatja lassan a kedvesét.
Vár.
Mert nem tehet egyebet.
A férfi egyik válla a combjain támaszkodik, ahogy tudja magához húzza, lassan simogatja az arcát, a haját. Időnként végigsimít a nyaka oldalán is, kitapogatja a szíve ritmusát. Hallja, és érzi is, ahogy Morfiusz légzése lelassul, már nem kapkodó, és aztán azt is, mikor az izmai végül elernyednek és elalszik.
Vagy valami hasonló álomszerű állapotba kerül.
Shya nem mozdul, halkan szinte alig hallhatóan dúdol, virraszt.
Amíg csak tud ébren marad, a tábortűz parazsa elenyészik, Morf halkan, nyugodtan szuszog, az ég kezd világosodni, mikor a lány szemei is lecsukódnak végül. Olyan fáradt, hogy nem is érzi, ahogy a teste oldalra dől a puha fűbe.
De a combjain, mint párnán, még ekkor is ott van Morf feje, és Shya ujjai a rövid sötétbarna hajfürtök közé merülnek.
Így alszik el végül kimerülten, de az álma nyugtalan.
Amikor mozgást érez már meg is ébred.
Morf már ül, mellette, háttal neki, de a lánynak úgy tűnik, még nem tért egészen magához, vagy még nem ébredt teljesen fel.*
~De felült, mozog. Az a másik világ nem zárta őt el! Vajon emlékszik, mi történt? Vagy arra, hogy milyen képeket látott?~
*Az is rögtön kiderül, hogy beszélni tud, és láthatóan nem érte fizikai károsodás. Shya így utólag bevallja magának, hogy a roham legrosszabb pillanataiban attól is félt, hogy valami, egy ér, megpattanhat Morfiusz fejében, és így elveszítheti őt.
Most megkönnyebbül.*
- Nagyon rossz? *kérdezi halkan, arra gondolva, hogy talán egy hangosabb szó is csak erősítené a fájdalmat.
Körbenéz, és észreveszi a közelben az egyik vizes tömlőt.*
- Talán pár korty víz jót tenne így elsőre. Utána meg... Lehet, hogy elfeküdted kicsit a nyakad.
*Shya kinyújtózik a tömlőért, majd úgy mozdul, hogy ha eddig Morf nem fordult volna hátra hozzá, akkor most azért egymás szemébe tudjanak nézni.*
- Elég durva roham volt, mondjuk így, és a végén elájultál *meséli kérés nélkül is a történteket.* Akkor nagyon megijedtem, és ahogy tudtalak az ölembe húztalak, azt hiszem úgy aludtunk el, te előbb, lassan megnyugodtál, én nem akartam, ébren akartam maradni, de valamikor hajnalban én is eldőltem. Lehet, hogy emiatt is fáj a nyakad, meg a fejed.
*A tömlőt odanyújtja Morfiusznak.*
- Ha szeretnéd, kicsit megmasszírozom.
*Szívesen megtenné, ahogy azt is szívesen hallaná, sikerült-e, feltárult-e a férfi előtt a múltja, kíváncsi és persze aggódik is, úgy sejti, ha sikerült, akkor nem túl szép eseményekre derülhetett fény.
De még nem mer rákérdezni, ugyanakkor a szeméből, az arckifejezéséből látni, hogy minden érdekelné, amit csak a kedvese mondhat.*

7184. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-26 23:04:43
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Learon is elgondolkozik azokon a dolgokon amiken a lány. Noha nem azért, mert tudja, hogy amaz mit forgat a fejében, hanem azért, mert ilyenkor mindig végigfut az agyán az ilyesmi. Az, hogy megéri-e még egyszer szerelembe esni, vagy jobb lenne tovább haladni az úton, tovább a jószágokkal a következő legelőre.* ~Majd az idő eldönti.~ *Zárja magában úgy, ahogy a jó pásztor szokta. Ráhagyja a világra, hogy az alakítsa sorsát. Az bizonyos azonban, hogy mekegő és bégető, nyerítő vagy ugató barátairól nem fog soha lemondani, talán csak ha a sors rá nem kényszeríti azzal, hogy elveszi őket tőle. A lány kérdésén újra felnevet, ahogy azt már sokadik alkalommal teszi ismeretségük eleje óta.*
-Mégis minek? *Aztán, mivel tudja, hogy ennyiben nem hagyhatja, és a lányt is megtiszteli azzal, hogy kérdésére kifejtett választ ad, folytatja.*
-Kardot semmiképpen, az nem hozzám való. Van nekem buzogányom. *Paskolja meg oldalán a fegyvert, amit nem biztos, hogy a lány kiszúrt, vagy elfelejtette már a találkozást vele, mikor felkeltette a férfi.*
-Van nekem elég kalandom anélkül is, hogy feleslegesen meghaljak. Meg amúgy is! Milyen kalandokról beszélünk? Vonuljak ki valamelyik nemesi ház oldalán? Minek? Többet teszek, ha ételt adok nekik. *Tovább fűzi a gondolatot.*
-Eleget forgatom a fegyverem a farkasok és útonállók ellen, nem kell nekem még keresni is a bajt. Jön az anélkül is, maga csak tudja! *Biccent fejével a lány háta felé, ami még mindig fedetlenül van, Learon örömére, hiszen tetszik neki a látvány.*

7183. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-26 21:30:36
 ÚJ
>Becsületes Ilorean [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Éjszakai bóklászás//
//A halál markában ragadva//

*Már a szavakat sem hallja. Egy folyton forgó fájdalomszekér a teljes teste. Remegni is alig van ereje. Szíve belülről veri mellkasát, bal karja zsibbad. Ha beszélhetne, szavai összekavarodnának, és a hangokat sem tudná kiejteni. Rohama már nem tart sokáig, s ezt az éjszaka farkasa is láthatja. Az pedig sajnos teljesen egyértelmű, hogy a statikus fájdalom lejtőjének végén egy keserű halálnevű fekete gödör várja. Nem tud megszólalni. Agyvérzése miatt elméje további démonokat vetít képzeletébe. Lelkét az éjszaka vadjai falatozzák már, pedig szíve, még ver egy kettőt. Utolsó dobbanása egy kellemes ütés belülről. A halál, nem puffanással, mintsem egy kellemes simuló érzéssel érkezik.*
~Mint az álom.~
*Gondolta talán. Ha ugyan még tudta. Arcáról, eltűnnek a szenvedés jelei. Szeme, homloka, görcsös szája felenged. Egy hátborzongató mosoly is ül az öreg arcán, bár ez nem látszik a sötétben. Utolsó képe, amit lát maga előtt, az egy szende, szőke, élénkzöld szemű szajhalány. Még a nevére is emlékezik talán. Talán mintha ki is ejtené a száján. Mintha kiabálna, némán suttogja.*
-Simn Bellmirya!
*Egyetlen lánya. Az is balkézről. Ez a gyönyörű angyali teremtés kíséri át a halálba.*

*Már mozdulatlanul fekszik a fűben. Oldalán a bőrszütyő. Ha Ryakim Sindri mellélép, könnyű szerrel leemelheti a termetes, és dagadó 775 arannyi örökséget rejtő erszényt. . Nyakán medál porosodik. A napkorongot ábrázoló ékszer nem értéktelen, ezt nem nehéz megállapítani. Öccsétől kapta régen. Ha a rablónak van szíve, nem hagyja, hogy mászkáló hulla legyen belőle. Talán vehetjük ezt utolsó kívánságnak.*

7182. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-26 20:25:44
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Tűz és Víz//
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//

*A mély megnyugvásban pihen, valami olyan kegyelmi állapotban, ahol tudatában van annak mi történt, mit látott a múltban, de nem férkőzhet még teljesen a tudatához. Valahol tudat alatt játszódnak le az események. Messze valamerre Shya hangját nyomja el a vére áramlásának hangja. Erezete falába ütközve hallja a vér csobogó hangját. A szíve hangosan pumpája a vörös éltető folyót tovább, hogy ne álljon meg a szervezete működése. Nem eszmél még rá az emlékeire. Nem tudja, hogy telik el az éjszaka, amit ebben a nyugalomban tölt a tudta. A hajnal hangjai és hideg érintése, amit először érzékel. Kezd ráébredni a zsibbadásra, a hidegre és az emlékekre, amik már nem összetört mozaik darabokban, vagy sikolyokban érkeznek. A kép összeállt az éjszaka a múltjáról és most az ébredés előtt, a végtelen feketeségből előbukkan. Közvetlenül az után, hogy az érzékei aktívabb működésbe lépnek, nagyjából észleli hol van. Zárt szemhéja mögött az emlékek filmje újra játszódik. A gyereknek aki egykor volt az apja volt félelem tárgya és az anyját mentette volna. A haragja most új színtérre lép és rosszabbul érinti, mint az eddigi sikolyok. Az, akit eddig az apjának gondolt jogosan ítélte halálra azt a nőt, aki az anyja volt. Megcsalta és Morfiusz volt ennek ékes bizonyítéka. Mindenre emlékszik immár, de csak lassan jöttek a következtetések egymás után, egyre inkább feltárva a valót. Megváltoztatta mindez az eddigi sejtéseiből összerakott képet. Anyja, azért halt meg ilyen kegyetlen módon elevenen égve meg, mert megcsalta a férjét. Az a faház, ahol beérte és végül megtalálta őket, az már csak menedékül szolgált anyjának, aki a megérdemelt és méltán kivívott harag elől menekült oda. Abban a házban érte utol őket az, akit addig apjának gondolt és nem lehetett más vége csak anyja büntetése. Apja fájdalmában saját magával is végzett. Nem menekült ki a lángok közül, hanem bent égett hűtlen asszonyával együtt abban a menedékházban. A gyereket nem ölte meg, hagyta hadd fusson az éhezésbe. Lehet halottnak gondolta, amint látta elfutni. Négyéves forma lehetett akkor, kevés esélye volt a túlélésre. Nem számít, hogyan döntött felőle a hóhér. Az ítélete jogos volt. Erre a kegyetlen igazságra ébred rá a tudata, amint megérkezik az önkívületből. Fájdalmasan érinti a végkifejlet, mert az igazság, legalábbis, amit annak gondol ebben a percben az nem lehet más csak egy.*
~Megérdemelte a halált az a szuka!~
*Pokoli fejfájásra eszmél rá, aztán az is világossá válik, hogy a szája olyan száraz, mint a sivatag. Kiszáradt ajkai recés érzést keltve mozdulnak, hogy a száján beáramló hűvös levegő enyhítsen legalább valamit a nem túl rózsás helyzeten. Nem tudja hol van Shya, hogy mellette van egyáltalán, vagy meglépett mialatt az éjszakát önkívületben töltötte. Erőltetve nyitja a szemét, hogy a világ kivehető legyen körülötte. Keserű gondolatai az emlékek hatására felerősödnek.*
~Joga volt megölni, egy ribanc volt! Mind az, amelyik szerelmet ígér, megtéveszt, aztán az első adandó alkalommal más ágyában hentereg. Minden nő ugyanolyan egy sem érdemel mást csak azt, hogy elbánjanak vele, ahogy megérdemli.~
*Mozdul a karja, hogy a szemét megdörzsölve ébressze a látását, mert az első kísérletre csak homályosan látott valamit a világból. Az izmai görcsben lehettek hosszú ideig, mert most izomlázat érez szinte minden tagjában. A feje hasogat a gondolatra, hogy a múlt immár a része és sejtette előre, hogy nem olyan része lesz, amire büszke lehet. Bolond módon bízott benne, hogy az anyja legalább egy olyan személy lesz, akiről valami jó eszébe juthat. Nem ismerte be, de bízott benne valahol, hogy az erőszakos halála ellenére megmenthet magának egy darabot a múltjából, ami nem annyira gyötrelmes. Megpróbál felülni, miközben magában átkozza ezt az egész kísérletet. Nem tudja pontosan mi történt az éjszaka csak azt, hogy most már reménye sincs rá, hogy egy emléke legalább kiváljon a múlt fájdalmas epizódjai közül. Valami fattyú, az anyja meg egy ribanc, akit a férje megölt.*
~Remek, nem én lennék, ha az anyám egy ártatlan áldozata lett volna apám haragjának.~
*Tarkóját dörzsölve próbálja elmulasztani a fejfájást, ami csak nem akar abbamaradni.*
-Rohadtul fáj a fejem.
*Mondja csak maga elé, mert nem tudja hol töltötte Shya az éjszakát, vagy mennyit hallott, látott a tomboló emlékviharból. Egyelőre próbálja magához téríteni minden testrészét és megemészteni a most már világos múltbeli történéseket.*




7181. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-26 18:14:39
 ÚJ
>Qu'yl Vyrae avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Sa'argathot ébredése//

*Régóta bolyong már a városban és környékén. Nem igazán tudja mit is kezdjen magával, nem igazán akar sem északra sem délre indulni. Akárhova is menne, abból jelenleg nem lenne sok haszna, hiszen a holt seregek meg sem moccannak. Ha pedig nem mozognak, nem hódítanak, és ha nem hódítanak akkor nincs mit összeszedni utánuk. Emiatt kár elindulni akár dél, akár észak irányába. Ahogy ezeken a szomorú tényeken tanakodik, utoléri őt a mindent betöltő égi beszéd. Feltekint az arcra és egy fintor kíséretében végig hallgatja a beszédet, majd elvigyorodik, hiszen imái meghallgatásra találtak. Ez a beszéd azt jelenti, végre történik valami és, hogy végre van ideje megmozdulni és elindulni. Amikor véget ér a gonosz bejelentés tekintete még az égen marad, hogy megkeresse baglyát. Ahogy körbe körbe tekintget meg is találja egy magas fa ágán ücsörögve. Füttyent egyet és az állat azonnal a mélységi kezére repül. Egy mozdulattal végig simítja a fején található tollakat és rámosolyog az álltra.* - Végre! Isszmét vadásszunk! *Majd az amon ruadh felé vezető csapáson elindul dél felé. Léptei gyorsak és óvatosak. Nincs vesztegetni való ideje, hiszen tudja, hogy a déli őrség a thargok nem fogják annyiban hagyni ezt a jelenséget és biztosan lépnek majd valamit.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257