Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 171 (3401. - 3420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3420. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-07 06:10:12
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Pihekezű Ord//

*Megérti teljes mértékben, hogy Ord nem akar sem vadászokkal, sem emberekkel összefutni. Még, ha az ő két jó szívű védelmezőjével futnának össze, akkor is nehezen magyarázná meg nekik, hogy egy festőművész, kedves, nagylelkű orkkal van dolguk, így nem kell tartaniuk tőle. Már látja is maga előtt, ahogy ezt mondja, aztán herceg védelmezője aggódva a homlokára teszi a kezét és találgatja nem e valami egzotikus betegséget kísérő láztól beszél félre. Akaratlanul is körbe kémlel jár e erre valaki, de egyelőre békésnek tűnik körülöttük az erdő, így Ordra pillant újra elismerően.*
-Bámulatos, hogy te ehhez is ilyen jól értesz.
*Ért valamelyest ő is a növényekhez, de azt nem tudja, melyikből milyen festék nyerhető, ő csak a gyógyhatásukat ismerte, így nagyon lelkesen hallgatja Ord beszámolóját. Igaz ő nem a neveket sorolja, hanem körül írja őket, így csak találgat melyikre is lehet most szükség, aztán úgy dönt jobb, ha nem találgat, hanem a szemére hagyatkozik és a leírás alapján próbálja megtalálni ezeket. Az erdő hűvöse, őt is eléri, ezért kiveszi a táskájából a kis csuklyás köpenyét és magára teríti, majd alaposan körül néz. A fekete gombára rá is bukkan az egyik fa közelében, legalább is reméli, hogy az. Szed néhányat és kezén a gomba nedve fekete foltot hagy. Közelebb viszi Ordhoz és megmutatja neki.*
-Ez az, amit mondtál?
*Ha igen akkor segít begyűjteni a többit is. A fák között keresgélve próbálja megtalálni a többi körül írt növényt, több kevesebb sikerrel talál is belőlük, igyekszik mindent külön külön elcsomagolni. Jól jön ilyenkor a gyakorlott művész, aki segít a műveletben. A piros tövises rózsa szerű növényt, valahogy nem találja sehol. Ha Ord sem jár sikerrel, akkor odalép hozzá és megkérdezi.*
-Nem kellene közelebb menni a tisztáshoz? Ott biztosan találnánk a piros virágból is.
*Azt nem említi csak gondolja, hogy a gyönyörű tisztás látványa is kedves a szívének és jó lenne viszont látni, ha már ilyen közel kerültek hozzá. Ha elindulnak Orddal arra, akkor boldogan követi.*
-Tudod, azért tényleg bámulatos, milyen sok növényt ismersz. Én a gyógyhatását ismerem néhánynak, de sosem gondoltam, hogy színeket is ki lehet nyerni belőlük.
*Mosolyog és tényleg, úgy gondolja nagyon okos orkkal hozta össze a véletlen.*

3419. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-07 01:21:12
 ÚJ
>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153

Játékstílus: Vakmerő

//Felkészülés a télre//

*A Kagan által vezetett csoportban van egy lovag is. Egy olyan lovag, akiről senki sem mondaná meg, hogy az. Mi több, még ő maga sem mondana ilyesmit magáról, csak nagyon indokolt esetben. Bár nemesi származású s ez valamelyest tán látszik rajta, minden, ami hozzá tartozik, mintha ennek ellentétéről próbálná meggyőzni az illetőt. Ebbe beletartozik ruházata, ami valaha talán még minőséginek volt mondható, ebben a formában már csak szegénynegyedekben fordul elő leginkább. Valamint a lova is, ami semmiképpen nem lenne mondható szépnek, vagy erősnek, bár nem is szándékozik feldobni a talpát minden lépésnél. Íja is vele van, nyilak és egy batyu társaságában. Van zsákjában minden jó, mi vadászatra ugyan nem való... de valamire biztos jó. Nála maradt például egy bizonyos íróeszköz, viszont hozzá papírt nem hozott, így kezére kezdi jegyezni, amit a vezér mond. Majd keres valami fakérget, amire átmásolja, hacsak nem találja Kagan tökéletesen megfelelőnek a bőrét, lenyúzva, amiért elfelejtett papírt hozni. A dátumról ő maga sem tud semmit.*
- Hmm... Amint eszembe jut, lejegyzem.
*Ez az ő esetében jelenthetné azt is, hogy sosem fog lejegyzésre kerülni a dolog, de mindenesetre talán kielégítő válasz. Ám valami történik, (ami elkerüli az ő figyelmét) (igazából felőle egy teljes fénylő aranypáncélos hadsereg is sikeresen tudna osonkodni a környezetében, anélkül hogy ő észrevenné) amire a vezér parancsokat osztogat (erre már azért csak felfigyel). A hátat fedezni dolog legalább azt sejteti, hogy valahova hátra kell elhelyezkedni, és esetleg hátra figyelni. Utána mondanak valamit, ami lehet tarkított káromkodástól kezdve valami törzsi harc előtti imán át, egészen valami egyéni nyelvig, amit a többiek látszólag megértenek. Mivel azt sem tudja, ki az a Hrotgár, így marad a hátat védeni dolognál, és valahol hátul ténfereg, amíg valaki irányba nem igazítja. Az alakzat frontján szóváltás hangzik el, ezek szerint megint ismerősbe botlottak volna? Mármint a többiek? Milyen kicsi a világ!*

//Az üvöltés//

*Ám ekkor olyan hang tölti be a légteret, amire egyáltalán nem számított volna, erdő ide vagy oda. Hirtelen nagyobb, intenzívebb érdeklődéssel kapkodja a fejét mindenfelé. Hiába viszont, hogy a pánik hatására kivételesen látja is azt, amit eddig csak nézett, ha ezúttal fel nem tudja fogni, amit lát, a kopasz fák, bokrok és minden egyéb kitüremkedés az előbbi üvöltés forrása lehet, és bármelyik pillanatban mind vaskarmokként fognak lecsapni rá, és a csapatra, és darabokra tépik, és vége a világnak. Apropó világ, az most úgy meglódul, váltakozó irányokba, hogy szemmel alig lehet követni a környező dolgokat. Kiáltást hall, valami szónak vagy mondatnak tűnik, de igazából senki semmit nem fog tudni kivenni belőle, és Wandar nem fogja fel, hogy az ő torkából jött. Igazából, mire újra visszatér valóságérzetének egy része, veszi észre, hogy a „világ sebes mozgásának” az az oka, hogy a lova alatta úgy fut, mint ahogy arra gazdája sosem lesz képes magától rávenni. Bár hogy milyen irányba, azt az állat csak mostanára tudta eldönteni, és megemlítendő, hogy ez az irány pontosan az, amerre egy bizonyos Daeros Argien is rejtőzködik, s egy irányváltozás hiánya esetén hamarosan ütközni fognak. Viszont ekkor, a legelső épkézláb dolog, ami Wandar eszébe jut (és ezt nem mindenképp kell csak az aktuális észvesztésre érteni) hogy legbiztonságosabb, ha a csapattal marad. Ezért minden tőle telhetőt megtesz, hogy legalább irányban kitérítse lovát, s mivel ez sikerül, hacsak addigra a bujkáló íjász nem küld egy nyilat akár a lóba, akár a gazdájába, innentől már nincs miért aggódnia.
Bizonyos idő elteltével, mire sikerül visszairányítani a lovat a csapat megmaradó magjához, az úgy tűnik, szintén megenyhül a többiek láttán, és megkockáztatja, hogy lelassul, majd hogy megáll, bár láthatóan még mindig nyugtalan. Akárcsak gazdája, aki valószínű nem elsőnek, mivel mire visszaér, a sokk lényeges részén valamennyi érintett – ha nem mind – túl van, de azért megkérdezi:*
- Mi a cinóbehvöhös káhhozat volt ez?
*Bár egyeseknek talán épp annyira érthető ez a mondata, mint korábbi kiáltása, a lényeg érthető, és szívből jön. Illetve az is érezhető, hogy valójában egyáltalán nem akarja kideríteni a kérdésére a választ. A pánikhangulat még nem enyészett el teljesen, és úgy tűnik, ezzel nincs egyedül. Biztos benne, pontosabban reméli, hogy okosak lesznek, és szépen itt hagyják az erdőt a maga üvöltéseivel, esetleg elmennek nyulakra vadászni, messze innen, azok talán nem adnak ki ilyen hangot.*

3418. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-06 22:50:55
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48

Játékstílus: Szelíd

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//

-Tüp tü rüp tü rű rű, tüp tü rüp tü rű rű rű! *Motyogja orra alatt szórakozottan, miközben az avaron suhan el, ám váratlan valami megüti vájt füleit: idegenek hangja! Ráadásul népes kis csoporté, nem kósza vándoroké.*
-Hogy rohadna el a lelketek!
*Bosszankodik magában, miközben közelebb sompolyog a fák közt. Annyira gizda és oly jártas az erdőjárásban, hogy csaknem nesztelenül halad. Nem megy túl közel persze, csak szeretné látni miféle társaság verődött ide és mi célból.*
-Ah, ezek szervezett fegyveresek! Ezek az én kis Drágámért jöttek! Száradna le a lábatok!
*Zsörtölődik, miközben mérlegeli rejtekhelyéről a helyzetet, majd eltűnik.

Plevaen és Darfang összetalálkozik, Eran továbbra is egyedül bolyong, Daeros egyedül kémleli a trióvá, majd egész csapattá bővülő párost, mikor váratlanul egy egetrengető üvöltés rázza meg az erdőt. Hosszan, kitartóan szól, mintegy figyelmeztetés.
Dobhártyaszaggatóan hangos és őrjítő, minek következtében páran komolyan pánikba esnek. Ugyan nem mindannyian vannak egy helyen, a csapás mindenkihez elér és mindenkire hatással van, de rajtuk kívül a többiek csak kellemetlennek érzik a különös hangot, míg társaiknak komoly gondot okoz:
Hrothgaar, Waldran, Letrion, Salanel, Zef, Plevaen és Darfang nem tudják kezelni a helyzetet és rohamot kapnak. Miért? Bizonyára ők azok, akik ilyen-olyan okokból kifolyólag érzékenyebbek rá. Élesebb a fülük, gyerekkori traumát szenvedtek el, vagy csak nem tudták olyan gyorsan végiggondolni, mint a többiek, hogy ez csak valamiféle vadállat hangja lehet.
Elsőként Hrothgaar és Plevaen ocsúdik föl, őket követi Salanel, Letrion, Waldran, Darfang és végül Zef, ebben a sorrendben. Az érintettek még pár órán keresztül egészen biztos nyugtalanok és zavartak lesznek, de a többieket is foglalkoztatja a különös jelenség, hiszen ilyet egyikük sem hallott még ez idáig.
Kérdés, hogy vajon ki akarják-e deríteni mi adhatott ki magából ilyen hangot, vagy inkább kereket oldanak, mielőtt megismétlődik a korábbi?*

3417. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-06 21:58:09
 ÚJ
>Organthela Freyai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Megfontolt

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//
//Darel//

*Meglepődöttséggel fogadja, hogy a fiú, már az elején beleegyez javaslatába, mégpedig, hogy gyalogoljanak tovább. Ma már úgysem érnek a városba, úgy gondolja. Ezért a felszólításra rögtön le is pattan Solaras hátáról, miközben megpaskolja annak farát.
Türelmesen megvárja, amíg a másik eltollászkodik páncélzatán. A harcos újabb szavaira, csak szemeit forgatja. Mióta úton vannak szinte ez a téma unos-unotalan. Megérti valahol, hogy miért nem hisz neki, de valahol nem. Nem egy ostoba embernek ismerte meg a harcost, tud elég sok mindent a különböző fajokról, s ezért is esik nehezére, hogy nem hiszi el, hogy márpedig nem fázik.*
- Mi elfek máshogy érzékeljük a hőmérséklet változást, mint az emberek, vagy más népek.
*Ismétli újra a szavakat elnézően. Meglehet, hogy csak a férfi emlékezete nem az igazi, vagy csak hasonlóan csökönyös, mint ő, s a maga igazát akarja.*
- De ha fáznék, majd szólok. *Mosolyogja el magát, megnyugtatás képen, ahogy a lábai alatt a friss avarba süpped a lába. Kényelmes tempóba követi a férfit. Nem tudja miért, de hozzászokott a hetek folyamán, hogyha gyalogláb közlekednek, mindig néhány lépéssel a férfi mögött lépdel. Érzékszerveit az egyre kopaszuló erdőben kiélezi. Minden erdőbe nem illő neszre felfigyel, ha esetleg támadás érné őket, még időbe tudja figyelmeztetni az előtte lépdelő rövidre nyírt barna hajú férfit.*
- Kopár... *Ismétli a szavait, ahogy körbenéz a területen. Valóban, a fák lobjai lehullatták leveleit, hogy az arra járók nyomait a nedves időben megjegyezze.* - De neked nem is az a "rendes" étel, ami nekem, nem? Solaras még elvan az erdő alj növényzete által szolgált étellel. Holnapig még én is kibírom, amíg a városba élünk, mint láthattad nem vagyok nagy étkű. Úgy hallottam, hogy a varjak húsai íncsiklandozóak, ilyenkor a vándorok számára.
*Tesz egy újabb ajánlatot, de van egy olyan érzése, hogy ez a másiknak már nem fog annyira tetszeni.*

//Daeros//

*Lépteik kényelmesek mindkettőjük számára. Nem sietnek már sehova, úti céljukat ma már nem érik el, így sietni sincs oly nagy értelme. Fejét folyamatosan forgatja, s figyeli a környezet változását, mozgását. Minden apró neszre felfigyel, s próbálkozik beazonosítani. Az év ezen szakába egyre inkább előmerészkednek a vadállatok. Nem lenne a legjobb, ha váratlanul támadnának rájuk.
Az erdő egyik szegletében érdekes hangot hall. Hirtelen áll meg, s fejét rögtön a zaj forrása felé kapja, de mivel nem lát semmit, s nem is hall már semmit, így betudja egy állat motoszkálásnak, vagy akár egy makk lehullásának, amely pattogó hangot hallatva ért az avarra. *
- Lehet nem árt, ha vigyázunk. Nem a legbiztonságosabb ilyenkor az erdő.
*Jegyzi meg halkan, miközben igyekszik a fiút igyekező lépteivel utolérni.*

//Zef, Kaganék//

*Mikor a férfi megszólal, először észre sem veszi, s majdnem belerohan. A harcos hátától néhány miliméterre áll csak meg, megelőzve a tragikus ütközést. Kihajolva a másik mögül, haja leomlik hátáról, figyeli a lovast. Ahogy jobban szemügyre veszi, látja, hogy egy fiú ül a nyeregbe.*
- Jé, egy kisfiú. Ilyenkor? Kint az erdőbe?
*Hallatja hangját, majd kilép Darel mögül, hogy ezúttal ő induljon előre a másik felé.*
- Ha a városba tart, talán velünk is tarthatna, nem? Egy kisfiú ne szaladgáljon ilyenkor, egyedül kint a hidegbe. Ugye?
*Néz hátra, miközben a magányos lovagnak titulált fiú felé haladnak, mikor is hirtelen.
Magabiztosan halad, miközben újabb hangok ütik meg fülét. Hangok, melyek nem az erdő természetes zengései közé tartozik. Egy fél pillanatra megáll újra, s fejét forgatva keresi a zaj forrását. Hamar megleli az apró csoportot. Ahogy szemeit összeszűkíti, hogy jobban láthassa kik is közelednek, arca hamar felderül, legalább egy ismerős ábrázat láttán. Nem is halad tovább, hiszen ha a lovas kiszúrta őket, előbb utóbb odaér hozzájuk. Megállva várja a kis csapatot.*
- Je, Kagan! Üdv! *Szól vidáman, miközben kezével is int neki. Úgy látszik az felismertség kölcsönös a vezértől, hiszen ha nem is néven, de úgy szólítja a harcost, mint néhány hónappal ezelőtt.*

3416. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-06 20:41:45
 ÚJ
>Kagan Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782

Játékstílus: Vakmerő

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//

//Tharg-csapat//

*A csapat többi tagja is hamar beéri őket, elsőnek Shauri, aki lovát alaposan meghajtva érkezik.*
- Hóha, te lány, csak nyugalom! *Hrothgaar jelzésének hála, már tudja egy ideje, hogy jön az elf. Az íjászoknak fontos feladat jut a vadászat során, és nem árt, ha lovuk azért nincs halálra hajszolva.*
- Szarvast, vadkant, nagyvadakat, Waldran. Az aprólék most nem érdekel minket. *Az őzeket és szarvasokat íjjal is el lehet ejteni, de a vadkan már keményebb dió - erre van itt Kagan és nehezebb fegyverzete. No meg Hrothgaar, ha egyezkedni kellene a malaccal.*
~ Jó lett volna egy lándzsa is. ~ *most már mindegy, de azért a teljesség kedvéért ezt is megemlíti magának.*

*Az újabb érkező azonban meglepi.*
- Salanel?! *húzza fel szemöldökét, majd kérdő módon pillant a félvérre. Tudni szeretné, miért nem a keleti csoporttal van, és bizony választ vár.*
- Mit keresel itt?
*A válasz után lassan Harath után indulnak, Kagan pedig értő szemmel próbálja kiválasztani a megfelelő hajtási és vadászati területet. Jártak már erre, de alig néhányszor, tavaly télen, így érdemes jól körülnézni.*
- Mi a ... ?! *messze előttük, kissé jobbra idegenek mozognak a sűrűben. Legalábbis így, messziről annak tűnnek.*

*Halk füttyjel suhan Harath felé, miközben Kagan az új jelenség felé fordítja csapatát.*
- Waldran, Harath: mellém, Salanel, Shauri, a szárnyakra, Letrion, Hrothgaar a hátunkat fedezi. *szisszen a gyors parancs, majd az alakzat is.*
- Préselt nyílhegy, nyújtott szárnyakkal. *Ez egyedül Shaurinak és Letrionnak lehet idegen parancs, de az ő dolguk értelemszerűbb, és majd a veteránok segítenek.*
- Én vagyok az ék. Előre. *miután emberei szétszóródnak, és mellette, valamint mögötte helyezkednek el, a Thargodar-osztag lassan elindul az idegenek felé.*

//Zef, Darel, Freyai//
*Ha azok nem térnek ki, akkor hamarosan elég közel érnek egymáshoz, és így hamar megoldódik a rejtély. Egy ismeretlen, meglehetősen fiatal és lányos arcú elf srác, valamint a Worf ifjú és kísérője. Szerencsére a fecsegő Argust elhagyták valahol. Kagan nem szentel sok figyelmet az ismeretlen elfnek, mindössze egy rövid biccentéssel üdvözölve, ám sokkal szívélyesebben fordul Darelék felé.*
- Üdv, ifjú Farkas. Mi szél hozott errefelé? *most mellőzi a birtokos névmások és egyéb nyelvtani eszközök használatát, mert nem képmutató. Ez itt - szerinte - úratlan vidék, bárki vadászhat.*

3415. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-06 19:14:07
 ÚJ
>Hrothgaar Skyllagrimmson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175

Játékstílus: Vakmerő

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//

//Salanel//

*Az, hogy mit sem sejtve halad a csapat végén, erős túlzás lenne. Figyel ő tisztességgel, bizony ám... mégis meglepi a semmiből előkerülő figura. Hrothgaar ösztönszerűen kap fegyvere után és már emelné is sújtásra azt, amikor felismeri társát.*
- Óh, Salanel! Meredj meg. *mordul fel a törpe ahogy leereszti fegyverét* Mi a Télköszöntő Vadászatra jöttünk: Kagan, Waldran, Harath, egy új arc a táborból, valami lovagféle, meg én. De _TE_ hogy kerülsz ide? *kérdez vissza és még az társa felé is bök baljával* Előcaplatsz itt a csalitosból...
*Megvárja a másik vadász válaszát mielőtt tovább folyna a beszélgetés, vagy előreléptetne, hogy jelentse Kagannak Salanel érkeztét.*


3414. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-06 18:27:55
 ÚJ
>Salanel Talwir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//
//Hrothgaar//

*Sikertelen kutatása miatt kissé csalódott, ám nem aggódik sokáig. Egészen biztos benne, hogy a földfoglaló különítmény megtalálja módját, miként is küzdje le a legnagyobb akadályt, ami jelenleg nem más, mint a folyó. Egyszerű, ám praktikus ruházata főleg barna, illetve szürke színekben pompázik, így jobban bele tud olvadni környezetébe, ami egy vadásznál semmiképpen sem hátrány. Már épp azon gondolkodik, hogy visszafordul és megkeresi a csapatát, amikor is különös zaj üti meg a fülét. Lódobogás és beszéd. A félvér nem az a fajta, aki hagyná, hogy ismeretlenek kószáljanak körülötte, így másodpercek alatt eldönti, hogy megnézi magának a zaj forrását. Eddig is óvatosan haladt, ügyelve arra, hogy ne csapjon nagy zajt, most azonban még az eddiginél is halkabb próbál lenni. Hogy észreveszik-e a megfigyelő Salanelt, az csak a közelben lévők érzékszervein múlik. A félvér számít mindenre, útonállókra, eltévedt városiakra, kereskedőkre, de egy valamire nem. A társaira. Már pedig a zaj forrása nem más, mint a törzs kedvenc törpéje, Hrothgaat.*
-Te meg mi járatban erre, cimbora?
*Azt nem mondhatni, hogy kivágódik az erdőből, inkább óvatosan közelít, mert nem akarja nagyon meglepni társát. Még a végén kap egy kósza nyílvesszőt a mellkasába, ami nagyon nem lenne jó.*

3413. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-06 17:55:48
 ÚJ
>Niema Irieella avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

*Az elengedett nyílvessző most célba talál, tompa puffanás kíséri a becsapódást. A nyúl hangtalanul terül el a földön, Niema pedig kaján mosollyal az arcán lépdel az elejtett zsákmány felé. Elégedetten nyugtázza, hogy a vessző nem sok kárt tett a nyúl puha bundájában: szép, tiszta találat volt.
Gyomra türelmetlenül jelzi, hogy ideje lenne valamit kezdeni az elejtett hússal, így leguggolva, egy semlegesebb területet keresve elkezdi megtisztítani a talajt a lehullott avartól. Senkinek nem tenne jót egy kisebb, netán nagyobb tűz az erdőben. Egyre nagyobb és nagyobb területen takarítja el a lehullott leveleket, s amikor elégedett művével, apró gallyakat kezd el keresgélni. Gyújtósnak megteszi a lehullott avar egy része, ám, hogy a friss nyuszika átsüljön, kell egy kis táplálék a tűznek is.
Ha elég használható fácskát talált, hát acél és kova segítségével próbálja meggyújtani.
Miközben életet lehelne leendő tábortüzébe, hálát ad saját megfontoltságának: amikor elindult, nem sok felszerelést hozott magával, de éppen ez volt kirándulásának fő célja: kizökkenni a szürkeségből.
Így vizes tömlőjén, tűzgyújtó szerszámain, sok mindenre használható kiskésén, illetve számszeríja és a tegez nyílon kívül mással nem szerelkezett fel.
Öltözékét sem bonyolította túl: megszokott barna nadrágja és szürkésre kopott egyszerű felsőjét viselte. A bőrvértet pedig leginkább a "mégis csak legyünk elővigyázatosak" gondolat miatt vette magára. Puha talpú csizmája pedig a (remélhetőleg ) nesztelen lépkedéssel kíséri vadászatát.
Csak azt bánja, hogy arcába hulló haját nem tudja mivel hátra fogni.*

A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.11.07 10:29:18, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.

3412. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-06 17:52:10
 ÚJ
>Pihekezű Ord avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Elinara Ginivrien//

* Valóban, Ord is felszabadultabbnak érzi magát, nem a tündér érzi csak rosszul. Nagyot szippant a levegőből, majd elnéz a fák sokasága felé, melyek rendezetlenül állnak egymás mellett, de mégis úgy tűnik, mintha valami rendszer lenne bennük. Csodálatos ilyenkor az erdő. A lombkoronák nagy része már lehullott, és a színes avar csapatát erősíti. A még fákon maradt néhány levélen pedig látszik, hogy már csak éppen, hogy nem estek le, mert azok is élettelenül lógnak a fákon. Egyszóval a föld hónapjaiban járunk már, sőt már lassan annak is vége és a víz hónapjai fognak következni. De a fagypontot még nem érte el az idő, így csak éppen, hogy megérzi a hideget a zöldbőrű. Viszont érezni érzi ő is, hiszen csak egy egyszerű bőrvértet és ágyékkötőt visel. *
- Igen, főleg növényekre lesz szükség, sok olyan van, ami szükséges lehet a festéshez, mivel jó színanyagok. * Magyarázza a viszonylag új ismerősének. *
- Csak remélem nem ütközünk vadászokba... Ilyenkor szoktak eljárni vadászni általában és főként emberek, meg elfek végzik ezeket a munkákat. * Úgy gondolja nem kell sokáig magyaráznia, hogy miért is nem akar emberekkel, meg elfekkel találkozni. *
- Ha látsz egy piros kis növényt, ami... ami... leginkább... egy... ~ Megvan! ~ Leginkább egy rózsához hasonlít, és még tüskéi is vannak, csak... biztos felismered, ha látunk olyat. Az az egyik legjobb. A tisztások közelében találunk legkönnyebben olyat. * Elgondolkozik, nem tudja, hogy a tündért mennyire érdeklik ezek a dolgok, vagy mennyire van otthon növények terén, de, ha nem történik akármi váratlan, akkor folytatja a felsorolást, először a "kék virággal, aminek sárga a közepe és a fák tövében nyílik", meg a "fekete gombával", amit csak ő nevezett el így, na meg a többi effélével. Örül, hogy végre egy téma, amiben mondhat okosakat, mert tud és még cska nem is olyan dolog, amit olyan sokan tudnak. *

3411. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-06 16:35:55
 ÚJ
>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//

*Nem kedveli a nappalokat. Bár tél felé a nap ereje is gyengül, mégis jobban érezné magát, ha aludhatna, vagy legalább pihenhetne egy keveset valamelyik fa tövében, esetleg annak lombjában. A föld azonban hideg, az ágak közt pedig még annyira se lenne biztonságban ha netalán összefut valami kellemetlen bagázzsal. Az emberekből nem néz ki sok jót most az ő városuk közelében van ráadásul az erdő hírhedt banditatanya, ahol ő csak egy a sok közül és ezen a mérgezett fegyverek se segítenek sokat. Talán majd később alhat a ló nyergében mint a pusztai nomádok, ha már megbízhatóbb lesz az idegen állat.* ~El kéne nevezzelek valahogy.~

//Darfang//

*A sötételf meglát egy sebesült férfit ahogy nehézkesen botladozva jár az erdőben. Nem tudja hova tart, igazából azt se tudja melyik ösvény merre vezet, ő is csak azt az egyet próbálja követni amiről azt hiszi, hogy a kikötőbe visz. Talán akkor járna a legjobban ha most azonnal bele eresztene kettőt az új nyilakból és szépen elvenné a fickó pénzét és fegyvereit. Mindkettőnek jó hasznát vehetné még a későbbiekben. A városban töltött idő azonban kiépített benne egy erős paranoiát. Nem lőhet agyon mindenkit úton útfélen, sőt még egy komolyabb verekedés is következményekkel járhat.* -Szép jó napot uram. *A hangja teljesen érzelemmentes, egyáltalán nem úgy tűnik mintha ezt a napot egy kicsit is szépnek vagy jónak tartaná. Jobb kezével ellenőrzi a csuklyáját, jól áll e a feje takarásához, aztán még inkább az arcába húzza. Ezzel a ruhadarabbal és tökéletes vidéki akcentusával akár embernek is nézhetik, bár a testtartása már árulkodó lehet.* -Elvihetem egy darabon? *Mondja miközben leszáll a lopott lóról és azt kantáron vezetve közelebb lép, majd elfojt egy nagyobbfajta ásítást. Most is tart a meglepetésektől, megtartja a lövésnyi távolságot. Vagyis, ha a figura mégse lenne sérült és esetleg rátámadna, még akkor is lesz ideje beleküldeni egy nyilat.
A terve egészen egyszerű, lóra ülteti az idegent, kérdez tőle párat, és ha kellően megéri megfojtja az íjhúrral.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.11.06 18:57:00, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.

3410. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-06 12:49:00
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//

* Hiú ábránd, hogy egyszer majd a lány belátóbbá válik, erről már régen letett a fiú s nem is kínálja köpenyét, ha fázna. Ha fázik a lány, majd szól, elf de azért van neki szája. De legalább a lóháton utazáson nem akadékoskodik már… legalább is nem annyit.
Mint az erdő leánya sokat tud a vadonról és tanácsai, e kis idő alatt mióta együtt kalandoznak, hasznosnak bizonyultak. Ezért is kérte ki véleményét az imént, hogy mennyi idő lehet, míg elérik a város kapuját. Kis gondolkodás után kapja is a választ, némi kiegészítéssel a pihenéssel kapcsolatban. Bólint, majd megálljt parancsol a lónak, egy halk „hóó” formájában. Megveregeti a hátas nyakát. *
- Egy kis gyaloglás nekünk sem árt.
* Teszi még hozzá, majd hagyja, hogy a másik leszálljon a lóról. S végül ő is követi a példát. Átveti lábát a termetes állaton, majd leereszkedik a levelek tarkította talajra. Megigazítja a páncélzatának egy csatját majd a kantárt tartva a lány felé fordul és végig szalad tekintete annak ruházatán. *
- Valahogy nehezemre esik elhinni, hogy nem fázol…
* Jegyzi meg, de csak amolyan lábjegyzetként, majd apró vállat von, jelezve, hogy végtére is az ő dolga. *
- Elég kopár már az erdő a „rendes” ételhez.
* Néz körül utalva az igencsak kihalóban lévő erdőségre, amiben ilyenkorra minden valamirevaló állat befészkelte magát már felkészülve a téli időszakokra. Persze ő nem egy vadász típus, jó kiképzést kapott, de maximum arra, hogy hogyan ne halljon éhen, komoly vadak elejtéséhez már valóban vadász kellene. Persze azért bizonyára feltalálná magát a maga módján. Nem egy elveszett lélek. De jelen esetben ez szükségtelen. Minden esetre, ha az elf kisasszonynak van bármi ötlete ezzel kapcsolatban, akkor azt szívesen fogadja s meghallgatja.
Közben lassú tempóval elindulnak tovább az erdő (számukra most épp) kijelölt ösvényén. Maga mellett vezeti Solarast, ki halkan prüszköl egyet, nyugtalan. Egy pillanatra odafigyel rá a fiú hisz az állatok érzékei kifinomultabbak. De végül megveregeti nyakát s közben tovább haladnak. *

// Daeros //

* Miközben a lány reakcióit hallgatja (ismeri már annyira, hogy tudja egyes mondatai úgy sem fognak szó nélkül maradni…) lassan tovább haladnak. Tompa patadobogás jelzi, ahogy a termetes állat a kis páros mellett baktat. Hozzá csatlakozik, még a fiú csizmájának tompa hangja mely az avart tiszteli meg tulajdon talpával. Számára felfedezetlenül marad a megbúvó férfi, ennek több oka is van. Az első és legfontosabb, hogy a fiú nem azok közül való kik az árnyak közt bujkálókat azonnal kiszúrják, mert erre képezték őket, őt egészen másra képezték… Másrészt pedig a vadonban van, jelenleg inkább a vadállatokra igyekszik figyelni, akik lesben állhatnak a tél előtti zsákmányszerzésre, mintsem egy embert, aki íjjal áll lesben. S mivel ilyet nem vélt felfedezni így egyelőre számára a lesben álló kiléte rejtve marad. Freyai, mint az elfek szülötte tán több eséllyel vesz észre hasonlót, már csak származásából fakadóan (persze csupán ha kellően szemfüles… ) Tehát részükről mit sem sejtve haladnak a kijelölt útvonalon egyenest az erdő (most nem épp) sűrűjében. *

// Zef //

* Újabb paták halk dobogása valahol a távolban, majd elhalkulnak. Egy viszonylag csendes erdőben az ilyesmit még az emberi fülnek is könnyű kiszűrni (feltéve ha kellő közelségből származnak…)
Tekintete a vélt irányba téved. Igyekszik fókuszálni, s látni is vél egy nagyobb foltot nem is oly messze, ha jobban szemügyre veszi akkor az a folt bizony kettő. Egy kisebb s egy valamivel nagyobb. *
- Freyai, Nézd csak.
* Mutat fejével a látnivaló irányába, tudja, hogy a lánynak jobb a szeme, ezt már bizonyította, tán ő jobban látja mit is rejt a távol. *
- Egy magányos lovas?
* Kérdi majd folytatja *
- Tán a városba tart, lehet tudja a kellő irányt is.
* No nem mintha ők nem tudnák, de sosem árt egy kis extra tájékozódás, meg aztán sosem tudja az ember fia, hogy kibe botlik éppen. Egy apró mosollyal a lány felé fordul. *
- Derítsük ki.
* Mondja majd ha a másik beleegyezik akkor el is indulnak a távoli alak irányába. Persze idő közben az „árnyak” is vehetnek más irányt… *

A hozzászólás írója (Darel Corthyr Worf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.06 12:55:25

3409. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-06 01:23:27
 ÚJ
>Hrothgaar Skyllagrimmson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175

Játékstílus: Vakmerő

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//

//Amon Ruadh felől//

*Az amonruadi különítmény végül új terepre érkezik. Csapatuk az évek alatt már igencsak összeszokott... volt rá nem egy alkalom, hogy meg is mérettetett és helyt állt. Viszont Hrothgaar nagyon jól tudja, hogy most kissé kilóg ebből a brigádból. Mégis miért jött hát el? Minden bizonnyal számtalan okát lehetne felvonultatni ennek, de a legfontosabb mind közül mégis az, hogy... inkább hagyjuk. Itt van és kész. A törpe, a többiekéhez mérten, kis termetű lova hátán zötykölődik. Ruházata az alkalomhoz illőnek mondható: jól bejáratott csizmát húzott, nadrágja vastag, sötét anyag, felsőtestén most azonban nem láncing van, hanem egy szívős, jó bőrvért. Egy pár alkarvédő még felkerült, valamit hátára egy kényelmes, finom, meleg köpeny, váll-részénél megtoldva egy kis prémmel.*

*Előre haladván Kagan utasítására formációba rendeződnek. Jó maga hátvédként kap szerepet most. Egy gyors biccentés kíséretében válaszol.*
- Meglesz...
*És lassítja is hátasát, hogy utolsóként elfoglalja helyét. Nagyszerű alkalom, hogy leellenőrizze fegyverzetét. Talán sokan hinnék azt, hogy egy kisebb fegyverarzenállal érkezett ide, ám ők nagyot tévednének. Jelenleg egy íjat hordoz magánál, hozzá majd két tucat vesszővel, egy széles pengéjű vadászkést, valamint örök társát: kedvenc egykezes baltáját, akit a Sebek Farkasa névvel illet. Ennyi csupán. Pajzsa felszíjazva lifeg hátán.*
~Megvan minden...csak elég lesz.~
*Ahogy Kagan kérte tőle, Shauri érkezését észlelve szól vezetőjüknek, majd akkor is, amikor Waldran beérte őket, ezt leszámítva hátul lovagol a sorban, és tőle telhető "legszemfülesebben" figyel...*

3408. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-05 23:39:36
 ÚJ
>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//

//Amon Ruadh felől//

*Most, hogy végre utolérte a csapatot, ideje számba venni, hogy elhozott-e mindent. Először is a lova, Kóbor, a két lába között van. Ez határozottan előnyösnek tűnik. Mi több, a lovon Waldran van, de mi van a férfin? Van rajta nyűtt csizma, durva szövésű nadrág, prémes bunda és bőrvért keveréke, fegyverként kardja, íja és a tegeze, alkarvédők, egy recés nyúzókés, meg egy kis kerek, bőrrel bevont fapajzs. Na jó, ez így mind nincs rajta, némely fegyvere (vagy épp a pajzsa) a nyergen utazik. Hopp, van nyereg. Nyergének van táskája, abban elemózsia önmagának és a lovának, "elsősegély", meg csapdakészítéshez eszközök. Van még két tömlője, víz és bor. Mögötte pedig egy batyu, benne meleg prém, a nagyobb csapdakészítő eszközök, de főleg bőrszíj és kötél, hogy a zsákmányt rögzíthessék később.*
- Megérkeztünk? *Érdeklődik, mert mintha megtorpantak volna. Körbenézve úgy tűnik, hogy ez az erdő kiköpött ugyanolyan erdő, mint amelyik mögöttük vagy épp előttük van. Ez utálatos érzéssel tölti el, hisz a hegyek erdejeit úgy ismerte, mint a tenyerét... ámde az artheniori erdő esetén csuklóból lett levágva a keze. Viszont eddigi tapasztalatai alapján a szarvashús épp úgy édes itt, mint a zord sziklák közt, és még könnyebbnek is nevezhető a vadászat.*
- Milyen vadakra célzunk? *Nézelődik tovább, félvigyort villantva a rokonra. Be kell spájzolni télire, és anno nem csak húst és bundát szereztek ilyenkor, hanem asszonyt is - hisz valakinek meg kell sütnie a húst, és fel kell melegítenie azokat a bundákat.*

3407. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-05 23:30:00
 ÚJ
>Darfang Kaleg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

*Darfan egy jó darabot végigszenved, mire ismerős résre érkezik. Felfedezi, hogy a város fele szenved, és ez rossz.~Ha az a nő feljelentett, akkor nem mehetek a városba, de most már nem fordulhatok meg, esélyem se lenn túlélni. A városban talán nem ismernek fel, és sikerül találnom egy gyógyítót aki rendbe szed eléggé, vagy minimum valami ennivalót szereznem, hiszen az amit a kocsis adott úgy néz ki, komoly hatást gyakorol, valószínűleg halott lennék nélküle.~Sántikál tovább az erdőben. Ugyan a csodaszer tényleg életben tartja, de a sebe szörnyen fáj, alig tud járni. Ez mellé még éhes és szomjas is, hisz hiába az eső, alig hagy nyomot maga után, csak tócsák, amikből jobb nem inni.*

3406. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-05 23:18:08
 ÚJ
>Rantinrod Essage avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Essage már egészen megszokja a lovaglást mire elér az ösvény végére. Sok minden eldöntésre kerül az út során, az első, hogy csak ideiglenesen áll meg a városban, onnan tovább megy a pihenőbe. Ott sok ember megfordul, biztos akad valaki aki vándorlovagként keresi kenyerét, azokat biztos vonzani fogja ez a nomád bagázs. Azon gondolkodik, hogy a városban mihez kezdjen, amíg pár napot eltölt ott. Talán meglátogathatná ismét kedvenc unokahúgát, kitől már elvált, ugyan, azzal a tudattal, hogy valószínűleg sose látják egymást. Lovagló tempója nem túl sietős, de azért nem is egy helyben álldogálás. Így ér egyre közelebb a fal nélküli városhoz, aminek most még örül is némileg, hiszen így nincsenek őrök akik azonnal észrevehetnék érkezését, bár a piactéren így is felismerheti valaki, de mikor a két lovagért volt, se ismerték föl, hát reménykedik, hogy most is megússza bonyodalmak nélkül.*

3405. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-05 23:11:47
 ÚJ
>Harath Hardoghar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33

Játékstílus: Vakmerő

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//

//Amon Ruadh felől//

*A dél felől érkező lovascsapatot erősíti a félvér is. Tartja a tempót és távolodva az ismertebb vidékektől, és mint az egyik felderítésre legalkalmasabb személy, természetes, hogy nyitva tartja szemét és véréből fakadóan élesebb fülét hegyezi. Így fedezve társait, magát és persze figyelve a környezetüket.
Füle mögött és hátul felborotvált fejbőre még alig serceg, míg hosszú haját fejtetőn át hátul varkocsba fonva hordja. Rövid szakállát álla alatt ugyancsak hosszabb fonatba rendezte. Felsőtestét bőr kacagány, bőrvért, alkarvédő fedi, míg fegyverzete íjból és kardból áll. Noha nyergén egy kisebb fapajzs is helyet kap, ahogy tegez, pokróc és egyéb felszerelési tárgyak, mint kötél, bőrszíjak, kulacs és élelem is. Kiegészítőként egy kürtöt is hord szíjon.*
-Akaratod szerint.
*Biccent, miután Kagan mellé léptetett lovával és megkapta parancsát, miszerint előre őt jelöli ki a törzsfő. Apró térdnyomással jelzi hátasának szándékát, így kissé kiugrik a társaságból, és eléjük vág. Amennyiben bármi fura neszezésre vagy kétséges jelekre bukkanna, íját máris készenlétbe helyezi kézbe veendő a kezdeményezést. Mert fő a biztonság, és mert nem kíván könnyű és ostoba célpont lenni. Noha hajtóvadászatra jöttek, az erdő nem csak ártalmatlan vadakat, de ragadozókat és még esztelenebb haramiákat is rejthet. Környezettől függően távolodik el, ámde mindenképp hallótávolságban marad, legtöbbször látótávolságban. Így érzékszerveit még inkább kiélezi, koncentrál és jelez, ha veszély fenyeget. Füttyjellel avagy akár a kürt bevetésével. Utóbbit kerüli, hacsak az a többiekre nagy valószínűséggel végzetes lehet.*

3404. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-05 21:54:20
 ÚJ
>Shauri Sethi Ishani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//

//Thargodar csapatot követve//

* Még szerencse, hogy a táborban felpakolt a lovára mindent, amire szüksége lehet és át tudott öltözni úgy, hogy hoszabb időt kibírjon, s csak utána vitte el a kenyereket és a levelet a hosszú házhoz, a folyóhoz. Aranyszőke haját egyetlen vastag fonatba fonta össze. Kebleit, szokása szerint, ugyan úgy lekötötte egy erős vászonnal, hogy bőrvértjét kényelmesen hordhassa. Sötétebb árnyalatú szarvasbőr nadrágot és inget visel. Nadrgájának szárát betűrte hosszú szárú csizmájába, ami kellemesen melegen tartja így lábait. Hosszú ujjú igne fölött most még csak a kopottas barna mellényét hordja. Ez a budna most még elég. Melegebb kabátja fel van tekerve és lova nyerge mögé van kötve egy meleg pokróccal együtt. Hátán átvetve tegeze és íja, tenyérnyi széles fegyverövén tőrök és egy tűzszerszám kapott helyet. Nyeregtáskáiban sokféle felszerelés kapott helyet. Közöttük vannak a kötszerek és olyan üvegek, tégelyek, amik sebek ellátásához szükségesek. Valamint mérgek elleni szerek is helyet kaptak, amikre úgy gondolta, szükség lehet. A Nassiky mérgéből is hozott magával, azt külön tartja a többitől. Két, vadászathoz használatos háló is van nála, tenyérnyi méretűre összehajtva és gondosan eltéve, hogy könnyedén ki lehessen vetni, gubancolódás nélkül. Egy vég kötél, és egy majdnem akkora kés, mint az alkarja. Kicsivel rövidebb. Na meg még sok kis apróság, aminek talán hasznát vehetik a vadászat alatt.
A többiek nyomát követi az ösvényre fordulva, hiszen jó páran indultak útnak, így nem nehéz rá találni a csapatra. Főleg azok után nem, hogy hegyes elf fülei meghallják és felismerik Kagan hangját, valahol a közelben. Megszaporázza aranyszőrű kancájának lépteit, hogy beérje a csapatot. Felzárkózik hát és megmutatja magát a vezérnek, mert nem akar kiabálni, majd besorol a többiek mellé, esetleg hátra, utóvédnek a törpe mellé. Vagy felderítőnek előre. *

3403. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-05 21:02:49
 ÚJ
>Kagan Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782

Játékstílus: Vakmerő

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//

//Amon Ruadh felől//

*Déli irányból kis lovascsapat halk zaja töri meg az erdő csendjét: az Erdei ösvényen érkező vadászok meglehetős rutinnal, és egy csepp sietség nélkül gyűrik le a távolságot. Nem sietnek, hiszen még nem gyűltek össze mind, és amúgy is - alig ismert vidéken járnak, így érdemes lehet átgondolni a vadásztaktikát.*

*A csapatot Kagan vezeti, könnyített kombinált vértjében, oldalán fejszével egyértelműen a "hajtók" csapatát fogja erősíteni, akárcsak a zajos törpe, Hrothgaar. A velük lévő két harcos, a csendes mozgású Harath és az íjjal is jól bánó Letrion lesznek a vadászok: ők fogják az eléjük hajtott, rémült állatokat leteríteni.*
- Harath, menj előre, nézz körül. Hrothgaar, figyeld a hátunkat. *A törpénél azért van alkalmasabb felderítő is a világon, ám utolsó törpéig tartó küzdelemre kiváló. Főleg, mert a kicsiny csapatban ő az egyetlen törpe.*
- Ha Waldran és Shauri beér minket, szólj. *szól még hátra, majd megigazítja pajzsát a nyergén. Inkább megszokás, mint a tényleges szükség hozatta el vele, akárcsak a fegyverövén keresztbe futó dobópengék sorát.*
- Na, Letrion, akkor jegyezd fel: Kagan fejedelem vadászni indult... ööö... milyen nap van ma? Nem tudom követni a naptáratokat, fickó. Levelek havának hányadik napja is?

3402. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-05 18:41:50
 ÚJ
>Zef Kunigonde avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//

*Alig pár méterrel lovagol a másik kettő mögött, noha kissé vörös az arca a korábban elszenvedett nehézségek okán.
Addig szép és jó volt minden, amíg csak beszélgettek a lovakról, semmiféle ellenvetése nem volt az ellen sem, hogy egyet-kettőt elkössenek, elvégre annyira elfeledten álldogáltak a kis karámjukban. Dehogy még egy pónilóra is képtelen legyen felülni némi támaszték hiányában, na ez már több a soknál. Pár szégyenteljes próbálkozást követően végül kuncogva siettek segítségére - nem is akarta tudni, hogy a mélységi vagy a nőstény tette - így hamarosan útnak indulhattak, de Zef számára meglehetősen emlékezetes maradt ez a kellemetlen helyzet.
A társaihoz képest apró, fekete állat méltóságteljesen engedelmeskedik a fiú kénye-kedvének, noha igen rég volt már, hogy utoljára lovon ült. Az elf elmélázva figyeli az őszi tájat, némi együttérzéssel fordulva a haldokló növények felé. Minden változik, a magafajtáknak pedig nem marad más, minthogy eltűrjék, ahogyan az idő barázdákat ver rájuk.
Mély gondolatait egy horkantással szakítja félbe a sötétszőrű póni, mely mindenféle unszolás hiányában inkább megállt, mintsem hogy továbbvigye a sihedert. Zef tekintete érdektelenül vándorol az útra, majd hirtelen meglepetten kerekednek ki szemei, ugyanis társainak nyoma sincs már látóterében, ahogyan a paták alatt édesen ropogó avar nosztalgiája sem nyugtatja már lelkét. Egyedül maradt. (Leszámítva persze a lovat, de azért az mégsem ugyanaz.) Dühödten rúg bele szerencsétlen állat oldalába, ha siet, talán még utolérheti őket, elvégre nyilván csupán egyetlen út fut át az erdőn.
Amennyire csak ösztökélni tudja a pónit, sebesen vágtat, egyre mélyebbre jutva a látszólag végeláthatatlan erdőn. Pedig járt már itt, emlékeiben él a növényzet, csak éppen tavaszi formája, a színes, barátságos lombok, melyekre most cseppet sem emlékeztetik a ruhátlanul meredező ágak, melyek mintha utána kapnának, hogy magukkal rántsák a pusztulásba.
Megrázza a fejét, hogy kitisztítsa sötét gondolatait, majd tettetve, hogy cseppet sem ijedt be, finoman állítja meg a lovat, egy könnyed mozdulattal ugrik le hátáról.*
- Szép munka.
*Paskolja meg a lihegő hátas nyakát, majd óvatosan vezeti tovább az erdőben. Az állat is nyugtalan, elvégre érzi Zef félelmét, bármennyire is próbálja a fiú leplezni azt. Errefelé már sűrűbb az erdő, a kiálló ágak minduntalan ruhájába akadnak, ráadásul még bélelt köpenye alatt is megérzi a gyökerekig vándorló hideget. Elmélázik rajta, hogy elkéne neveznie a lovat, mert valószínűleg jó darabig nem fog máshoz szólni. Mély levegőt vesz, próbálja elnyomni az elméjében előfurakodó rémtörténeteket, majd íját előkészítve halad tovább, ugyanis szereznie kell valamiféle élelmet, ha túl akarja élni.*

A hozzászólás írója (Zef Kunigonde) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.05 18:44:16

3401. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-05 15:05:34
 ÚJ
>Daeros Argien [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//

*A nappalok rövidülnek, s az éjszakák egyre hosszabbá válnak. Ahogy közeleg a tél, minden egyes nappal tovább tart a sötétség, s mikor a fény uralja a világot, akkor is egyre hidegebb van. Az évnek ebben a szakában vált a Vadász szokásává, hogy nekilásson összegyűjteni a téli készletek nagy részét. Az elmúlt napokat a felkészüléssel töltötte az egyetlen olyan helyen, ami a sajátja, ez nyilvánvalóan a kis háza volt, a város szegénynegyedének szélén. Nyílvesszőket faragott, különféle nyílhegyek után járt a kovácsnál, aki megfelelő mennyiségű arany fejében szívesen tett eleget Daeros speciális igényeinek a hegyeket illetően. Szerzett hosszú, vékony, tűhegyre emlékeztetőt, ebből persze csak néhány vesszőt, mert alapvetően az erdőben igen ritka, hogy páncélt viselő ellenféllel kerüljön szembe, de persze kizárni nem lehet, no meg a közelmúlt eseményeinek tükrében úgy gondolja, nem is feltétlenül lesz haszontalan a létük. Ezek mellett persze megtalálhatóak a szokásos szakállas vadászhegyek, széles fejű vesszők is.
Magához vette a kulacsait, az egyikben víz, a másikban bor van -s ez utóbbi nem feltétlenül azért, hogy megigya, inkább arra az esetre, ha megsebesülne, s kénytelen lenne forró borral kimosni a sebeit. Mondhatjuk hát, hogy a tőle telhető módon felkészült a telet megelőző vadászatra.
Felcsatolta övére a kardját, majd a tőrét, pakolt magának némi kétszersültet, majd kézbe vette a koponyát, amit talán nem okvetlenül kellene magával hurcolnia mindenhová, de mégis megteszi. Hosszan nézte, a gondolataiba merülve, melyek valószínűleg sajátjai és a Vadász gondolatai között csapongtak, majd egy szó nélkül (hiszen kihez kellett volna szólnia?) süllyesztette a kis csomagja mélyére. *

*Órákkal később, már jócskán a fák között járva, beszédhangok ütik meg a férfi fülét. Az egyik egy magasabb, női hang, a másik, mely csak olykor-olykor kapcsolódik bele, jóval mélyebb, a Vadász úgy véli, férfi lehet. Nem érti, miről eshet szó, a szél eltorzítja a beszédet, de egyértelműen felismerhető, hogy emberi hangok, nem az erdő alkotta szimfónia szerves, vagy állandó részei.
Az íj ösztönösen kerül le a férfi válláról, át a jobbjába. A seb szerencsére szépen begyógyult, már csak legfeljebb viszket néha, így aztán különösebben már nem zavarja a célzásban, vagy úgy általánosságban véve bármi egyéb tevékenység során.
Türelmesen vár íjjal a kézben, ebben nagyon jó, ha kell, akár órákon át is tud folyamatosan a célpontra koncentrálni, mielőtt megfeszítené az íját, és útjára eresztené a Halált. A hangok egyre közelednek, s közéjük paták halk, ütemes dobogása vegyül, ám a férfi csak áll, rezzenéstelenül, félig-meddig takarásban, két fa között. Arcát fedi a csuklya és a sál, bal kezével vesszőt illeszt az idegre. Túl sokszor találkozik idekint mostanában affélékkel, akik szívesebben látnák őt holtan, mint élve, így aztán a paranoiája talán nem egészen alaptalan, mikor ismeretlen, ezáltal számára nyugtalanító hangokkal találkozik az erdőt járva.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257