Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 257 (5121. - 5140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5140. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-30 22:03:55
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Thyrnitta//

* Sokszor vert már tábort, erdőben, mezőn, de leginkább csak egy, legfeljebb két napra. Ennek ellenére nem okoz gondot számára, hogy megfelelő helyet találjon és jól "felhúzzon" egy tábort. Még ha csak egyedül lenne is, fele ennyit foglalkozna vele. Na nem mintha igénytelen lenne, de kevesebbel is beéri. Viszont Nitta miatt jobban össze kapja magát és kényelmesebbé, biztonságosabbá teszi a "környéket". Nem mintha annyira veszélyes lenne itt, de egy nagyobb vihar, ami gyakori nyaranta, gondot okozhat. Szóval. Szóval most egymást nézik egy ideig és Nitta elkerekedő tekintetétől megszeppen. Nem tudja mire vélni ezt, úgyhogy gyorsan témát vált. *
- Jó hely valóban, nemrég már éjszakáztam itt.
* Nitta fáért megy, ő halakat fog, s végig ott zizeg benne az a különös érzés, amit a lány érintése váltott ki belőle. Persze egymáshoz értek már korábban, mikor edzettek, de az más volt. Inkább hasonlít arra, mikor felhúzta őt a háta mögé, Szelíd hátára. Meg, na meg, igen. Annyira nem zavarba ejtő érzés ez, mint mikor Nitta ott ért hozzá. Kellemes volt. De most, ideje nekilátni tüzet rakni, na meg a többi. Mikor vissza tér a kis menedék építéséből, már majdnem kész a vacsora. Szereti a rozmaringot, és szinte mindenféle fűszert. Az egyszerű húst ízletesebbé teszi, és úgy laktatóbb is. *
- Rendben, akkor vacsora után megmutatom neked. Annyira nem vészes itt a terep, de jobb, ha megmutatom, hogy egyedül is oda találj. Már persze ha nem lennék a közelben, ha mondjuk jön egy nagyobb vihar. Mert akkor a sátor nem elég biztonságos.
* Ő megelégszik azzal az indokkal, hogy Nitta nem akar rögtön az első este az erdőnél mászkálni. Sötét is van, talán fél is tőle, meg hasonlókat hoz fel magában még pluszban, hogy miért is kísérje el a lányt oda. Na persze, magának megmagyaráz mindent, csak arra, az amúgy igen egyszerű magyarázatra nem gondol, hogy Nitta csak úgy vele szeretne maradni addig is. Ilyesmik nem fordulnak meg a fejében. Legalábbis most még nem. Idő közben elkészül ő is, és halak is megsülnek. *
- Haltartó valóban. Jó lesz majd, ha sikerül több halat fognom egyszerre. Ezzel vissza dobom őket a vízbe és bármikor kihúzhatjuk.
- Ó, köszönöm. Jó lesz így a levéllel. Én csak úgy simán le szoktam csipkedni a botról, ha meghűlt valamennyire. Tudod, ha egyedül vagyok, az ilyesmikre nem figyelek annyira oda.
- Jó étvágyat neked is!
* Sokkal másabb így, hogy társaságban vacsorázik. Jobb, mint a fogadóban, bár az is kellemes volt. Ez a mostani valóban meghittebb. Csak ketten vannak, kint a természetben és nem egy zsúfolt helyen. *
- A hal nem sokat érne a fűszerezés nélkül. Okos ötlet volt tőled, igazán finom így.
* Míg a halat eszi, addig töpreng a válaszon. Arra az időre abba hagyja az evést, míg erről mesél. *
- Nagyon ifjonc koromban elég sok mindennel foglalkoztam. Nos, ezeknek az éveknek köszönhető, hogy megtanultam harcolni, ölni. Amiket tanítottam neked, azok ebből az időből valóak, java részben. Később, találkoztam egy elffel, sokáig éltünk együtt, aprócska, falu közeli házban. Mellette sok mindent megtanultam. Értett a gyógyításhoz, de vízmágus volt és druida. Néhány sebet el tudok látni, a náthát és pár ilyen betegséget tudok kezelni. Feltéve ha találok a közelben olyan gyógynövényeket, amiket Ő mutatott. Az élet vele, az erdőben szinte teljesen átformált. Lehiggadtam, sokat tanultam, segítettem neki. Akkor már nem volt gond abból, hogy ha nagyon messzire kószáltunk volna el a háztól, hogy gyógynövényeket gyűjthessen. Bárhol tábort vertünk. Jó volt. Véget ért.
* A tábortűz fényében is látható arcán a szomorúság, a fájdalom. Sokat vesztett akkor és még mindig nem heverte ki. *

5139. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-30 21:11:26
 ÚJ
>Axata Tavessi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//A macskamentő küldetés//

*A mérgezéstől való félelem néhány másodpercen túl képtelen hatni rá, inkább teljes mellszélességgel adja át magát a féktelen kulináris élvezeteknek, olyannyira, hogy a következő patak sírva fakadna, ha véletlenül éppen belepottyanna. Bizony, még a hatalmas becsben tartott fehér hajzuhatag néhány tincse is sötétlilára színeződik a mindenfelé fröcsögő lila létől, amiből Múgen dereka is kaphat nem keveset, ha a lány közvetlen közelében tépi a bokrot. Néhány perces kitartó zabálás után keze fejével megtörli a száját - kérdéses, a két érintkező testrész közül melyik volt a kevésbé koszos, aztán képes elgondolkodni a felé intézett kérdéseken, amelyek jóllehet elég kézenfekvőnek tűnnek, még egyszer sem jutottak eszébe. Ő nem az a fajta, aki merengene a múlton, vagy tépelődne a jövőn.*
- Izé... nem is tudom. Onnantól kezdve, hogy meglógtam a csuhásoktól egészen odáig, hogy a minap összetalálkoztunk a városban.
*Igen, ebben az időintervallumban teljesen biztos, de a dolog miértje már szöget varázsol a buksijába. Értelmes magyarázatot valószínűleg nem lesz képes adni rá, mivel szűk világának majd' minden alkotóeleme szerepet játszott az erdei csatangolás hosszúra nyúlásában: a gyermekkora óta megélt rettegés az üldözéstől és a bezáratástól, az undor a város mocskától, a meggyőződés, hogy Múgen már nem él, vagy legalábbis bezárták.*
- Hát... jobb volt itt. Több a kaja.
*Vállat von, ennél több okot nem tudna szavakba önteni, de valahogy így áll az elkövetkezendőkkel kapcsolatban is. Jelenleg a legfontosabb rövidtávú célja Macsúr visszaszerzése, utána meg, hogy minél tovább életben maradjon. Hogy hol, hogyan és kivel, az neki majdnem mindegy.*
- Mittom' én, mit fogok utána csinálni. Sétáltatni úgyse lehet, nem tűrné meg. Még az is lehet, hogy itt maradok.
*Széles mozdulatot tesz, amelybe bele kívánja érteni az erdőt, mint legtágabb környezetet, ami az 'itt'-be még belefér.*
- Különben meg, ha már ilyen nagy kérdezősdiben vagyunk, te miért jöttél el velem?
*Nem mintha zokon venné a férfi kíváncsiságát, csupán soha korábban még halvány esélye sem volt annak, hogy valaki érdeklődjön a viselt dolgai felől, és ez kissé frusztrálja.*

5138. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-30 20:54:00
 ÚJ
>Yunaleea Delsaraan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Éledés//
//Megöhr Tuwub//

~Remek, csak ne velem.~
*Épkézláb szavak hallatán természetes, hogy az ember agya is elkezd regenerálódni, így aztán nem is kell sokáig várni arra, hogy Yuna értelme és agyának fogaskerekei beinduljanak. Ezen okból kifolyólag már előre felsír minden idege, mikor a vénség már csak a kulacsért nyúl, hiszen Yuna azonnal felfogja, hogy azt bizony neki el kell majd kapni. Ami azonban nem bizonyul könnyed mozdulatnak, sőt, motoros képességeit igen erősen próbára teszik. Az ibrik repül, Yuna izmai pedig szinte meg is nyikordulnak, ahogy kinyújtja kezeit, azonban az elf reflexei és múltjának tapasztalatai nem múltak el nyom nélkül, így aztán, habár nem minden gond nélkül, de elkapja a flaskát. Valami diadalmas vigyort villant, ami sokkal inkább szól magának és a belső, hörgedező hangnak, mint a szemben álló férfinak, azonban a bizalmatlanság velejárója Yuna előéletének. Szagolgatja, nézegeti a flaskát és a benne lévő vizet, azonban nem érzékeli azt, hogy méreg lenne, vagy bármiféle szer, így aztán szájához emeli és beleengedi azt a néhány csepp kis vizet. Ahhoz, hogy szomjat oltson nem elég, ahhoz viszont, hogy száját beszédképessé nedvesítse és megszüntesse a kaparó érzést torkában, pontosan megfelelő.*
- Köszöntem.
*Az értelem szikrájának visszatérésével egyetemben személyiségének darabkái is kezdenek újra összefonódni és ismét azzá tenni Yunát, ami azelőtt volt. Pontosabban azelőtt, hogy az agya szivacsossá nem vált, de még azután, hogy megtapasztalta milyen is élve meghalni. A flaskát visszajuttatja tulajdonosának, az öreg egyébként is, leszámítva a vért, koszt meg egyéb szennyeződéseket, mérföldekkel jobban fest, mint az elf lány.*
- Sokat jár erre, mi? Jól ismeri a helyet, gondolom még a fűszálak pozíciójával is tisztában van.
*Hangja immár könnyed, azonban elf nőstényhez képest kifejezetten mély és érces, hallatszik benne, hogy nem a könnyed virágszedős fajtával áll szemben az ember fia. A szavak egyszerű egymásutánban, kellemes sebességgel pörögnek le nyelvén, így aztán már aligha észrevehető, hogy fél nappal ezelőtt még valami barlangi szuka volt, aki jó eséllyel a saját nevét sem tudja... Habár ezzel még most is lennének problémái.*
~Hogy is hívtak azelőtt? Yunaleea, így szólítottak.~
*Nem mintha bárki kérdezte volna, de azért jól fog még ez jönni, ha valami csoda folytán valakit érdekelne a bíborszemű elnevezése. A kérdésre visszatérve pedig...*
- Csak nyugodtan, ha tudja tartani a tempót, tata.
*Azzal nem is tétovázik tovább, már fordul is arra, amerre az öreg a tisztást jelezte. Lépései ugyan még kissé gépiesek, azonban tartása és járása, meg csípőjének ringása már egy elf könnyedségét tükrözik.*

5137. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-30 20:06:12
 ÚJ
>Megöhr Tuwub [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Yunaleea Delsaraan//

* Arcára és hangjába megpróbál minél több mosolyt erőltetni, de valahogy nem megy, akárhogy próbál mosolyogni a lánynak. Ám annak első megszólalása igencsak meglepi. Már épp kérdezné a "tessék"-et, arra gondolva, hogy biztos füle mondta fel a szolgálatot egy kis ideig, nem pedig a lány szája, ám rá kell, hogy jöjjön: nem így van. Eleinte kérdőn néz rá, aztán megvonja vállát. Bizonyára amaz sem afféle társasági lény. *
- Remek, én is ezt a kettőt akarom épp tenni. * Előveszi kulacsát és átdobja Yunának, bízva abban, hogy elkapja. *
- Van még benne pár korty, idd meg, ha szomjas vagy. * Ezzel meg is előlegezi a bizalmat, a kérdés csak az, hogy a lány is megbízik-e benne annyira, hogy egyáltalán igyon belőle? *
- A város alig több, mint egy órára van, keletre. * S ha ennyi nem lenne elég, akkor elmutat a szeméből még csak a csipát kitörlő nap irányába. Valahol a távolban ott van már a város is, ám a fák sűrűje miatt nem sok látszódik. *
- Azért jöttem erre, mert abban reménykedtem, hogy találok egy patakot... De szerintem a városban lesz legközelebb lehetőség inni. * Fejezi be mondandóját és alig egy másodperc hosszáig fordul meg, hogy elnézzen keletre. *
- Egy óra múlva lesz egy tisztás, az már a város széle. * Magyarázza. Igen járatos errefelé, hiszen éveket töltött az erdő fái között, hát nem csoda, hogy meg tudja mondani, hogy merre van a város. *
- Elkísérhetlek? * Néz bele a lány vöröseibe és apró mosoly erejéig megerőlteti magát. *

5136. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-30 16:38:53
 ÚJ
>Yunaleea Delsaraan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Éledés//
//Megöhr Tuwub//

*Mondhatni már egészen transzban van a tudattól, hogy vizet kell keresnie és, hogy talán hamarosan találni is fog. Így gyakorlatilag süketen és vakon botorkál az úton, és egészen meglepetésszerűen hat rá a férfi megjelenése. A hangja azonnal és rohamszerűen rángatja vissza a valóság talajára Yunát, akinek első dolga, hogy pislogni kezd, mintha nem is fogná fel, hogy valódi és húsvér emberrel áll szemben. Azaz fél-elffel, amit a kibukkanó, érdekes alakú fülecskék bizonyítanak. A bíbor szemek élettelenül, mégis hátborzongatóan villannak a férfira, mintha azért akarná a fél-elfet büntetni, hogy az meg merte zavarni a vegetálásban. Kihúzza magát, és igyekszik a normális viselkedés és az értelem szikráit pattintgatni kifelé magából, hogy az öreg ne jöhessen rá az első szélfúvásból, hogy valami ostoba, leépült, degenerált kislánnyal hozta össze a sors.*
~Üdvözletem...~
*A hang ezúttal csak fejében szólal meg, saját hangja ugyan, de valahogy nem képes hangosan is kimondani a szavakat. Sóhajt és morran egyet, majd összeszedve minden erejét, megszólal.*
- Üdvrgördltr.
~A patvarba, kislány, próbáld újra!~
*A hörgő hang fenyegetően hangzik fel elméjének legmélyebb zugából, így egy újabb sóhajt követően ismételt próbát tesz, remélvén, hogy az öreg nem kezd el kombinálni fejében, az előbbi, morgó-hörgő, érthetetlen megszólalást hallván.*
- Üdvözletem!
*Hangja kicsit rekedtes, kicsit nehézkes, beszéde akadozó ugyan, de egészen érthetően sikerült neki megformálni a szót. Félsiker! Innentől kezdve már csak egy kis koncentráció kérdése, és hamarosan ódákat is zenghet bárkinek. Persze, ha eszébe jutnak az általános megfogalmazások, hiszen hónapok óta nem szólalt meg hangosan, így aztán érthető, hogy úgy beszéli a közös nyelvet, mintha sajtreszelővel akarna nyuszit simogatni.*
- Éppen csak séta... Megyek városba, meg keresek vizet.
*Ajkai torz és hátborzongató mosolyra húzódnak, mely egyébként sokkal inkább hasonlít valami gyilkos grimaszra, amit a vörös szemek és a sápadt arc még inkább ijesztővé varázsol.*
- És kend? Minek járja az erdőt hajnalban?
*Igyekszik azért szépen beszélni, és a rekedtség is kezd feloldódni, meg az a nehéz gombóc is a torkából és mellkasából, így egészen kedves, női hangon teszi fel a kérdéseket a férfinak.*

5135. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-30 16:20:37
 ÚJ
>Megöhr Tuwub [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Yunaleea Delsaraan//

* A vöröslő nap egyre magasabban jár, ám továbbra sem látszik az egész gömb a felszín miatt, csupán egy kisebb része, mely mintha a földhöz ragadt volna. Nyugodt léptekkel tér vissza a tisztásra, mely tegnap első áldozatával való találkozási helye volt, most meg... Nos, egyszerűen átvág rajta, hogy az ösvényre térjen. Egész testét halotti bűz járja át, így nem meglepő, hogy vizet keres egy fürdőzéshez, na meg akkor már iváshoz is, mivel tömlőjében csak pár csepp soknapos víz lapul összesen. Viszont valamire nem számított. Az ösvényen hamarosan felbukkan egy lány. Igen messze van, így első dolga, hogy lehúzódjon, hátha nem látja meg, ami persze nem olyan biztos, tekintve, hogy "ellenfele" az elfek népéből jött, ő meg egy mihaszna fél-elf, ráadásul az öregebbik fajtából. Így hát pár másodperc gondolkodás után inkább előjön és az ösvényen haladó vörös szeműt bámulja, míg közelebb nem ér, vagy meg nem fordul. Utóbbi esetén követni próbálja, nem akar elszalasztani egy ilyen lehetőséget. Habár még messze a következő holdtölte, szép dolog az, ha "előre becserkészi" az áldozatot és nem pedig az utolsó napokban kezd el keresgélni a város sötét utcáin. Ha elég közel ér (a tisztes 4-5 méteres távolságot azért megtartja), megszólal. *
- Szép napot! Mit keres egy ilyen bájos hölgy a reggeli erdőben? És merre tart? * Ha egy kicsit fiatalabb lenne simán lehetne "szerelmi felkérésnek" venni, ám az öreg szájából amolyan beszélgetés-kezdeményezésnek számít. Már csak azt reméli, hogy nem egy süket-némával hozta össze a sors... Mondjuk ha vak lenne, az még elég előnyös is lenne...
Közben abban is reménykedik, hogy a belőle áradó vér szaga nem olyan feltűnő. *

5134. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-30 15:09:51
 ÚJ
>Yunaleea Delsaraan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Éledés//

*Nem akarja tudomásul venni, hogy mire az erdőbe ér, már kezd felszakadozni az éjszakai sötétség, és enyhe, derengős világosság jelenik meg fölötte. Sőt, körülötte is! Mindenesetre menedékként hathat, hogy az erdőbe érve félhomály borítja el, lévén a fák sűrű lombjain még nem képes áthatolni a napfény. Bicegő, nehézkes járásával igyekszik a kitaposott ösvényen maradni, ami elsőre és még másodikra is jó ötletnek tűnik számára, harmadszorra azonban már a fejében hörgő hang figyelmezteti, hogy egyedül van, és nem is a legjobb állapotban, szóval talán letérhetne az útról. Azonban éppen állapota miatt eshet meg vele, hogy letér az ösvényről, és eltéved, aztán hónapokra elnyeli megint valami szörnyűség. Visszaszorítja hát elméjének legmélyebb zugaiba a hangot, és folytatja nem is olyan egyszerűnek ígérkező utazását. Ahogy a friss levegő, az erdei légkör körülöleli, néhány emlék rohanja meg azokból az időkből, mikor még gondtalan elf gyermekként játszadozott véreivel a fák sűrűjében. Az emlékek egyszerre károsítják tovább egyébként is vészesen romlott elmeállapotát, és rángatják is vissza a való élet talajára, és adják vissza értelmét. Mozgása, habár még nehézkes egy kicsinykét, azért már az elfek ruganyosságának valami maradványa látható benne, karjait sem csak lóbálja maga mellett, mint élettelen husángokat, hanem könnyeden tartja testénél, és egész testtartása visszatért egy elviselhető, elfektől megszokott dacos helyzetbe. Hamarosan már nem is lesz olyan nehéz számára, hogy úgy viselkedjen, mint akivel soha nem is történt semmi különösebb trauma, hogy csak ruhája, bőrének fakó szürke színe hirdethesse, hogy bizony egy, s máson már átment, néhány poklot megjárt. Továbbra is a víz az, amelyre szüksége lenne, és kezdi ép ésszel felfogni, hogy az a maró és kaparó érzés torkában, nem kevésbé repedezett ajkai és a nyáladzás teljes hiánya pontosan abból kifolyólag történhetett meg, hogy napok, de talán hetek óta nem ivott nemhogy friss, de semmilyen vizet.*
~Egy forrás, egy patak, egy folyó... Valami.~
*A hang ezúttal saját hangján szólal meg fejében, ami kifejezetten nagy előrelépés lehet annak irányába, hogy hamarost képes legyen megszólalni is. Így hát annak teljes tudatában, hogy igen rövid időn belül szomjan halhat halad tovább, nem letérve a kitaposott útról, hogy minél hamarabb egy folyóhoz, vagy valami vízforráshoz jusson.*

A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.30 16:14:57, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.

5133. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-29 22:00:52
 ÚJ
>Isurii Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139

Játékstílus: Vakmerő

//A11//

-Ha te mondod.
*Mosolyog a fiúr miközben épp a reggelijét költi el a nyeregben. Hacsak nem muszáj nem állnak meg. Kész szerencse, hogy a lovak bírják. A deres edzésben van, Taitos pónija meg kellően rápihent már az utolsó nagy útra.*
-Van a rettentő romantikus mondás a barátságról, miszerint a barátok olyanok,mint a csillagok. Nem mindig látod őket, de tudod hogy vannak. Valami ilyesmi a helyzet a holdmágiával is. Természetesen nem napközben a legerősebb, de attól még megfogan a varázslat, hiszen a Hold is mindig fent van az égen, csak épp mi nem látjuk.
*Bizonyára Cissre gondol a fiú. Ő nem is látta már jó ideje. Elküldte borért és annyi volt. Talán belefulladt az egyik hordóba.*
-Túl fiatal még. Nem vizsgálat, hanem pótmama kell neki akinek a kezét foghatja, de én nem kaphatom ölbe és nem akaszthatom Chiari mellkasára. Még hozzá se ment el, pedig ha valaki, akkor Chiari igazi tyúkanyó. Nála jó kezekben lennének a lánykák.

5132. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-29 21:48:04
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//A11//

*A kis csapat eléri első találkozásuk helyét, a most lényegesen csendesebb, és vadabb parkerdőt.*
-Emlékszel, itt bukkantam ki az erdőből.
*Mondja vidáman, bár kis nosztalgiával, és megpróbálja előtalálni a pontos helyet, de így a tömeg, az árusok, és a "pástok" nélkül nehezére esik ez, így visszatér a tegnapi témához.*
-Mondd mester, a hold hogy lehet hatékony mágia, mikor a nap is fent van?
*Teszi fel az ominózus kérdést, és az újoncokról szólva még ezt is hozzáteszi.*
-Aggódom a kis tündérke miatt, nagyon hallgatag mostanság.
*Teszi közzé rossz előérzetét.*
-Talán Lea megvizsgálhatná.
*Mondja, miközben a várost megkerülő utacskára kormányoz, most már megszokottan kényelmetlen, és kiállhatatlan lovával.*
~Hiába, a vándor lábon utazik.~

5131. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-29 20:06:39
 ÚJ
>Faerum Nook avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Virachii Vhetani//

*Faerum sok mindent megfigyelt már, de most csak késve vette észre, hogy milyen sokáig volt távol.*
~Nocsak, hogy elszállt az idő. Úgy látszik, hogy a városiak közt eltöltött idő alatt túlságosan elszoktam a figyelmes magánytól. Majd lassan hazaindulok. De előtte eszek egy kicsit.~
*Ezzel be is nyúlt a tarisznyájába és megfordult, hogy ledőljön egy fa mellé. Ekkor pedig egy alakot látott meg a szeme sarkából. Ránézésre nem találta veszélyesnek. Ha a lány nem menekült el és miért is tette volna egy öregembertől akkor meg is szólítja.*
-Szerbusz. Csatlakozol?
*És megmutatja a húst és a kenyeret.*

5130. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-29 18:35:19
 ÚJ
>A'frad Loganar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Megfontolt

//Irány a város//
//Összefújja a szemetet a szél//

*Gabrien, kicsit rosszalló, szidó szavaira, visszafogja magát, s inkább a háttérbe húzódva követi a csapatott, csendben lépdel, s figyeli, a többieket, köztük az újonnan érkezőket is, akik úgy tűnik régi ismerősei a kis csapatnak.
Rilai nyűglődését szemlélve kicsit elbambul, aztán mikor a lány végül ellovagol, a hóhajúra tekint, hogy ők is megszaporázták e lépteiket, vagy hagyják a csapos lányt előre sietni. Bár ő gyalogosan bizonyosan nem bírná azt a tempót, amit a türelmetlen lány most felvehetett.
Tovább vándorol tekintete, s az újonnan érkezőkre tekint, egész biztos, hogy nem találkozott még velük, a lányt korabelinek látszik, bár félvéreknél ez nagyon csalóka, de ránézésre akkor se tűnik tizenhatnál többnek ő sem.
S mivel ő is hozzá hasonlóan csöndben halhatja, míg társa és a kolosszus beszélgetnek, kicsit közelebb lép hozzá.*
-Üdvözlöm kisasszony, A'frad, vagyok
*Kis szünetet tart mielőtt folytatja.*
-És önben kit tisztelhetek?
*Kérdi a lányt, s hangsúlya, mozdulatai, teljes udvariasságot sugároznak, s eszében sincs őt kevesebbre tartani faja miatt.*

5129. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-29 15:51:23
 ÚJ
>Anor Adal avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//Hazafelé//

*Hajnalra elérik az erdőt és ezzel a város határát. Anor megköszöni a fuvart és lepattan a szekérről.*
~Mostanra bizonyára Morf és a többiek is végeztek a teendőkkel és nemsokára ők is elindulnak Atrhenior felé. Nincs más dolgom, mint visszatérni a házba, és előkészíteni mindent a többiek érkezésére.~
*Ha az akció kudarcba is fullad, társai a ház felé fognak menekülni, ezért mindenre fel kell készülnie. Elhatározza, hogy első útja azonban a templomba vezet majd, hogy hálát adjon, amiért sikeresen megúszták a tegnapestét.*

5128. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-28 19:35:02
 ÚJ
>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//Felthys Belaldur//

*Ahogy halad sietősen a város felé, ami nem a legbiztonságosabb este, de ha már elindult akkor menjen is végig úgy áll hozzá a dologhoz. Ahogy halad egy kisebb tábortűzre lesz figyelmes, megigazítja ruhácskáját és kezébe véve a tőrt közelít lassan a táborhoz, csak reméli, hogy valami egyszerű férfi az, akinek bedobva bájait ott pihenhet, mert ő nem ért ilyen tűrakáshoz és élelemszerzéshez, még jó hogy napi egyszer étkezik csak, különben már éhen halt volna, legalábbis nagyon éhes lenne az biztos. Meglepetésére a bájgúnár fekszik a földön, akinek még nem is igazán tudja a rendes nevét, de vele még lehet szórakoztató az út, bár csak magával vitte volna, mikor oly gyorsan lelécelt.*
-Hát így vigyázol a férjes asszonykára bájgúnár? *Kérdi viccesen, miközben oda lép a férfi feje mellé, ahonnan elég szép kilátások vannak a felvágott szoknya végett.*

5127. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-28 18:42:38
 ÚJ
>Felthys Belaldur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164

Játékstílus: Vakmerő

*Legkésőbb délelőttre, ugye? Ő sem gondolta volna, hogy ennyire elálmosodna a vágta során, hiszen a sebesség felpörgeti az embert, de így hozta a sors. A kikötő sós levegője alig érezhető már, minden bizonnyal félúton lehet a város és a tenger között, így engedélyez magának három-négy óra pihenőt. A ló is tajtékos, ha továbbra is csak vágtázna, a végén holtan zuhanna össze, mielőtt visszaérhetne.
Így hát lepattan a nyeregből, és a közelben elkezd rőzsét gyűjteni, közel az úthoz. Kard nélkül sebezhetőnek érzi magát, a vadállatok pedig elég sebzőek. Ökle talán elég egyetlen farkashoz, de mi van akkor, ha egy falka támad? Vagy egy medve? Vagy egy lupusfulgur? Na, ha abba beleüt, akkor bizony ő jár pórul.
A tűz azonban lassan ropogni kezd az út mellett, így a vadállatok közelsége kizárva. Nem aludni szeretne, pusztán elnyújtózni a fűben, és pihenni kicsit. Ilyen késői órán senki nem jár egyedül, így az út menti jövevényektől sem kell tartania.*


5126. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-28 14:57:29
 ÚJ
>Jelahan Ijaaz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

*Az út természetesen nem rövid át az erdőn, mely a kikötőt köti össze Arthenior városával. Már jócskán maga mögött hagyja Amon Ruadhot, mikor az est leszáll, és a sötétség ráül a fák tetejére, majd bekúszik a fák törzsei közé is.
A holdat foszlány felhők takarják el olykor, alig vetül fény az ösvényre. A lovas még sem áll meg, pedig már mind fáradtak. Ő is, hátasa is, és a két málhás is. Bár a teher, melyet visznek inkább méretes, mint súlyos. Az út hossza mégiscsak megterhelést jelent. Ettől függetlenül a lovas nem állítja meg a kicsi karavánt. Reggelre el szeretné érni a várost.*

5125. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-28 10:23:28
 ÚJ
>Virachii Vhetani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Faerum Nook//

*A városi népek mondái az erdei tündérekről csodálatosak, szépek és mágikusak. Tele szikrázó fénnyel, pille szárnyakkal, mókával és kacagással. Tündérek, kik csillámló felhőt húznak maguk után, mikor szántják a levegőt a fák lombjai között. Ennek a tündérnek nem meséltek el ilyen regéket, így nem is tudhatja, hogy kéne viselkednie és milyennek kéne kinéznie. Eme tündér inkább hasonlít elázott, sebzett madárra, mint pihe könnyű, viháncoló pillangóra.
Az orkkal való találkozás igencsak meg viselte. Órák teltek el, s a nappal éjszakába hajlik, de még mindég érzi a halántékának dagadását és a hajtöveinek visítását, nem beszélve a hátának és fenekének fájdalmáról. Mégis úgy érzi, mintha ez az egész egy álomban történt volna meg, vagy egy másik életben.
Orra mélyebbre lóg, mint egy vén vakond heréje, s ilyen elgyötört ábrázattal, sapkája alól tekintve az avart, sétál a fák között. Mígnem, neszt hall jobbjának irányából. Nem tudja megkülönböztetni, hogy vad, vagy vadász, ezért megáll és egy nyikkanást sem hallat, majd mikor a léptek távolodni hallatszódnak akkor indul el ismét, hogy kifürkéssze a szomorúságába betolakodó egyént. Óvatos, könnyed léptekkel kerül meg egy vastag törzsű fát, s még épp elkapja az idős ember köpenyének vonalát.
Meglepetten kémleli, s kicsit félve, azok után, amit a zöldbőrű okozott neki. Kíváncsiságán azonban nem tud úrrá lenni, s közelebb merészkedik, hogy hátulról vegye szemügyre az idegent.*

5124. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-28 08:58:05
 ÚJ
>Veszettróka Múgen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//A macskamentő küldetés//

*Axata és Múgen csendben falatoznak, igaz, minden bizonnyal nem a legelőkelőbb módon, de itt úgysem látja őket senki... elméletileg. Múgen bekucorodott egy fa alá a sózott hallal és gondolataiba merülve tömi a fejét. Gondolatai múltja, elmúlt évei körül bolyonganak; arcok, helyszínek, események kusza összevisszasága az egész. Merengéséből a lány szavai zökkentik ki.*
- Miva'?
*Kérdezi a férfi homlokráncolva, miután tekintete megtalálta a lányt. Arcán fura kifejezés jelenik meg, nagyjából a "mi a tökszár van?" értetlenkedés megtestesülése. Múgen végül elhajítja a halból maradt szálkákat és felegyenesedik, kicsit megropogtatja vállát mielőtt ő is a bokorhoz sétálna. Nem szól, nem kérdez egyelőre semmit, csak a lányt, majd a bokrot vizslatja. Kimért mozdulatokkal rabol rá a bogyókra, először csak egyesével adagolja a gyümölcsöt, majd már négyet-ötöt-hatot is bedob bagólesőjébe egyszerre.*
- Mmh... nagyon remélem, hogy nem fogunk nyöszörögni tőle... mh...
*Újfent, tele szájjal nem illene beszélni, de ők ketten nem az illendőség földi helytartói.*
- Te... *lenyeli az összerágott bogyókat* Te meddig voltál itt kinn? Meg minek is voltál te itt kinn?
*Nagyot szív az orrán és körbenéz a kis erdős részen, ahol épp lébecolnak. Nem tűnik úgy, mintha figyelnék őket, de az évek alatt Múgen megtanulta, hogy fél füllel mindig a környezetre kell figyelni... A fél szem már problémásabb, lévén csak egyik szeme ép... Éppen ezért forgolódik többet egy átlagos embernél: igyekszik a vak szem okozta hátrányt ledolgozni a rendszeres ide-oda tekintgetéssel. Másoknak ez talán fel sem tűnik, vagy bele sem gondolnának a dolog miértjébe.*
- Meg amúgy *újabb adag bogyót töm képébe* mi a terved? Meglesz a macska ~macska... hihetetlen~ és utána? A városban sétáltatni akarod? Vagy mi? Van egyáltalán hely, ahol aludni tudsz?
*Kérdezi Axatát és rá kell jöjjön, neki nem igazán van fedél a feje felett. Van némi pénze, de úgy látszik munkát kell majd vállalnia, ha akar valamit is kezdeni az életével... de ez egy másik nap problémája...*

5123. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-27 18:43:05
 ÚJ
>Axata Tavessi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//A macskamentő küldetés//

*Már maga a gyaloglás, a cselekvés illúziója is felvillanyozza, így ruganyos léptekkel, szinte ugrabugrálva halad a fák között. Talán még dudorászna is, ha nem lenne társasága, így csak csendben élvezi a kellemesen hűvös erdei levegőt, meg a tényt, hogy talán néhány óra múlva végre a karjai közt tarthatja a macskáját.*
~Persze, ha le nem nyúzza a képem.~
*Az állat a megmentés ellenére is eléggé öntörvényű maradt, jobb híján pedig a karmaival adott nyomatékot a mondanivalójának, de a lány szerencséjére nem túl gyakran.*
~A szuszt is kiverem abból a manóból, ha megrontotta!~
*Csak gondolatai között ilyen harcias, a valóságban eléggé tart attól a titokzatos lénytől, amelyet talán a fantáziája élénksége festett még félelmetesebbre és vérengzőbbre. Múgen szótlansága mellett kezdi belelovalni magát valamilyen hülyeségbe, lassacskán már a táncoló árnyékokba is rá leső fenevadakat képzel, amikor a férfi végre megáll és látványosan beleegyezik az ebéd ötletébe, sőt, még ennivalót is szolgáltat.*
- Hé, kösz!
*Két kézzel kapja el a halat és mohón beleharap - nem izgatja semmiféle protokoll, vagy az egyben maradt nagyobb szálkák, csak habzsol csendben, amíg az étel tart, aztán nemes egyszerűséggel a hátsó felébe törli a kezét és körültekint.*
~Mintha láttam volna valahol...~
- Á, meg is van!
*Céltudatosan odacsörtet egy lila gyümölcsökkel teli bokorhoz, majd tömni kezdi magába az édes bogyókat. Létől csöpögő ujjakkal int Múgennek is, hogy jöjjön közelebb.*
- Nyári áfonya! Most a legjobb, finom édes, de pár nap, és hascsikarásunk lenne tőle...
*Eltűnődik azon, hogy vajon tényleg pár nap-e az a pár nap, de aztán magában vállat von. Most már úgyis mindegy, eszik, ameddig csak bír.*

5122. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-26 23:56:26
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Thyrnitta//

*A maga részéről úgy gondolja, hogy a hely, ahol megálltak nagyon szép, és minden megvan benne ahhoz, hogy egy darabig itt táborozzanak. Lóháton a város sincs messze, de itt van friss víz, élelem, és nyugalom.
Mintha ezen a helyen Lorsan is kiengedne, Nitta sokkal nyugodtabbnak érzi a férfit, és valahogy vidámabbnak is.*
– Szép itt. Nekem tetszik.
*Egymás szemébe néznek, és Nitta sem kapja félre a pillantását, de a szemei kissé elkerekednek, mikor meglátja Lorsan mosolyát. Egy valódi mosolyt. Olyat, amitől a szíve bolond módon szaporábban kezd verni, mert az a mosoly átrajzolja a férfi arcvonásait, meglágyítja kicsit az arcát, és még jóképűbbé teszi.*
~Nem mintha eddig oka lett volna panaszra ilyen téren.~
– Értem én *mosolyodik el. Valahogy nem fél attól, hogy Lorsan bármi módon ki akarná használni. Nem fél vele kettesben lenni a nagy semmi közepén, nem tart attól, hogy a férfi bármire is kényszerítené, igazság szerint ez vele kapcsolatban tudatos gondolatként fel se merült benne, inkább csak ösztön és megérzés.*
– Örülök, hogy elhoztál ide. Jó helynek tűnik *mondja halkan, és ahogy indul a tűzifáért könnyedén megsimítja az elf kezét. Köszönetképpen. Is. Talán. Legalábbis ez jó indoknak, ha megkérdi a másik, hogy miért tette. Valójában csak meg akarta érinteni.
Visszaérve elámul a halakon.*
– Azt látom, és ráadásul milyen szép nagyokat! Éhezni biztosan nem fogunk.
*Aztán mosolyogva bólint.*
– Szerintem nem lesz gond, pár gallyat valahogy próbálok tenni rá *mondja, mintha az annyira nehéz lenne, de mellé kacsint is, jelezve, hogy csak játszik.*
– Szóval ismered. Remélem, szereted is.
*Felnéz a visszaérkező férfira, aztán bólint.*
– Kíváncsi vagyok rá, de mi lenne, ha előbb ennénk, aztán megmutatnád nekem te magad? Már eléggé sötétedik, nem akarnék egyedül botorkálni.
~Igaz, a sötét csak indok. Egyszerűen szeretném, ha ő mutatná meg.~
– Varsa? Vagy haltartó? *kérdezi érdeklődve, majd az egyik már készre pirult halat leemeli a tűz melletti parázs fölül.* Tányérnak csak lapulevél van, ha az megfelel.
*Az első adagot Lorsannak nyújtja, majd leül mellé, a következő, kicsit kisebb halat maga elé veszi, a többin fordít egyet.*
– Jó étvágyat, Lorsan!
*A tűz fényénél az elfre pillant, észre sem veszi, hogy közben újra elmosolyodik.*
~Jó így, olyan nyugalmas, és meghitt. Mégsem unalmas, inkább vibráló, mintha egy húr rezegne valahol, de nem zavaró disszonáns hangot adna, hanem csak valami halkat és szépet, ami csak teljesebbé teszi a pillanatot.~
– Finom *mondja miután belekóstolt a halba.* Remek halász lehetnél. Tényleg, még nem is beszéltünk róla, de, mivel foglalkoztál korábban? Mi a szakmád?
*Nitta ítéletét nem befolyásolja, bármi is legyen a válasz, egyszerűen csak kíváncsi, szeretné Lorsant jobban megismerni.*

5121. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-26 19:42:35
 ÚJ
>Faerum Nook avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Virakoocha Intii//

*Faerum mivel a város mostanság olyan zajos számára ezért elegy inkább az erdőbe sétálni. Vállára veti az íját és a tegezét majd a botjával nyugodtan elindul az erdő felé. A holdudvar felől indul el. A fogadó is nyüzsög az udvar is tele van. Mikor a fák közé ér akkor már csendesebb a helyzet. Meggyőződik, hogy senki sem követi és magában van. Élvezheti ismét ahogy a természet öleli körül. Rég volt már itt. A városban szokott lenni általában pedig nem szereti. Most pedig, hogy itt van úgy belefeledkezik, hogy nem is figyeli mennyire bent van már az erdőben.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257