//A kereskedő – M11 és Cyrlas részére//
*A szegénynegyed rejtekébe húzódik, ötölve azon kinek a bőrébe bújjon, milyen ruhát aggasson magára, hogy tökéletes legyen az álca. Koldus? Öregnéne? Jósnő?*
~Mindegyikből annyi van, hogy folyót lehetne rekeszteni, de pont ezért lehet elveszni köztük. ~
* Ahogy halad a sikátorba, belenéz pár szemetesládába, hátha talál valami felhasználható anyagot. Nem sok, csak egy hosszú, szakadt ruha, mi bűzlik a mocsoktól. Nézegeti egy darabig.*
- Végül is…
*Sóhajt egy nagyot, majd elindul az elhagyatott házba, hogy átöltözzön. Mikor odaér, alaposan körül néz, s ha nem lát semmi gyanúsat, bemegy s elbarikádozza az ajtót egy-egy nagyobb ládával s székekkel. Leveti a nemesi darabot s nagy undorral, de felveszi a kukában találtat. Szerencsére erős a gyomra. Aztán hirtelen felindulásból letépi magáról. Végig néz magán. Van egy pár szépen ívelt heg a testén. Végig simít a hasán levőn beteges vigyorral s hangos nevetésbe kezd. Amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen válik fapofává. Mezítelenül sétál egy faládához, ahonnan kiveszi a fekete bőrvértjét két tőrrel, a fekete nadrágját, a kesztyűket s a csizmát.*
- Minek álca, ha ismerem a város zegzugát.
*Kényelemesen felöltözik, majd félre rakja az ajtóból a bútorokat, hogy elinduljon a megbeszélt helyre. Sötétedik már, a lámpák lassan pislákolni kezdenek az utcákon. Cikázva halad a negyed sikátorai között kiérve a Főtérre. Gyors léptekkel áthalad a Pegazus Fogadón, így kiér a Holdudvarra. Csak egy pillanatra áll meg a szobor előtt, hogy felmérje a terepet, s hogy körbe nézzen éles szempárjával. Ha nem lát senkit sebes léptekkel halad az erdő felé. Pontosabban a megbeszélt helyre.*
~Remélem még nincs itt.~
*Ha előbb érkezett a helyszínre, mint Cyrlas, akkor ügyesen felmászik egy fára, hogy onnan figyelje az erre járókat. Szerencsére a fekete ruha jól beleolvad a sötétbe. Nem mozdul, nem pisszen. Nagyon lassan veszi a levegőt. Egyik kezével kapaszkodik a fa törzsébe, a másik kezével a tőr hegyét piszkálja.*
~Rossz érzésem van. Nagyon rossz! Jobb lesz vigyáznom... még a végén nem figyel, s a nyakamra hozza az alvilágot. Így is elszúrta! Remélem ezt nem fogja! CSak... figyelnie kell! FIGYELNIE! És ezt tenni, amit megbeszéltünk... ~