Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-08 11:14:38
 ÚJ
>Xares Dhel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*A víz kellemesen hűvös fogadtatásban részesíti. Se nem túl meleg, se nem túl hideg, pont ideális. Nincs is jobb, mint ilyenkor úszni egyet. Neki azonban más feladat lebeg szemei előtt. Az pedig az, hogy saját részre is kerítsen néhány falatot. Ugyan a nőstényt nem tartja előbbre saját magánál, úgy véli, ő még tud várni keveset az evéssel. Elhatározta hogy lábra állítja az elesett vadat, méghozzá minél hamarabb. Sok időt nem akar mellette tölteni. Vár már rá az, ki láncát eltépi. Nem, az meg sem fordul fejében, hogy ezen némber lehetne az. Akit lelki szemei előtt lát, az nem könyörögne még a halál torkában sem. Bár ő elérné. Magasztos személye kész lenne kiharcolni a kedves, kérlelő szavakat, ha akarná. Neki azonban tökéletesen megfelelnek a zord, könyörtelen hangfoszlányok, amennyiben azok határozottak és elérik azt, hogy meg is hallja őket. Talán azért lehet az, hogy a fázó szavára nem figyel fel. Addig nem is úszik ki a partra, míg legalább négy halat ki nem dob annak homokjára. Ekkor kimegy, vizes mivoltával nem törődve, kivégzi az esztelen lényeket, megmossa azokat, megpucolja, majd ugyanúgy nyársakra szúrja és a tűz mellé helyezi. Most, hogy felébredt a sötételf, nemigen foglalkozik vele. Ezek szerint máris gyógyulófélben van, így nem is érzi ennek szükségét. Mikor azonban a gyenge felé fordítja izzó tekintetét, észreveszi annak didergését. Nem is lehetne másként tenni. Számára teljesen idegen a vacogó érzés. Eddig még nem fázott, legalábbis fizikailag. Szíve azonban sokszor, mikor arra várt, hogy a szerető penge újra húsába marjon. Az a hideg fém, mitől sokan tartanak, ő viszont szerelmesévé vált néhány év alatt. Ezért is nehéz megállnia, hogy ne vágjon saját testébe. Az viszont már nem lenne ugyanaz az érzés. Teljesen más lenne, éppen ezért nem kísérti magát hamis ábrándokkal, hogy valaha érez még olyasmit.
Lépteit a némber felé vezeti. A halaknak még van ideje, így akár futja még egy szívességre perceiből. Az éjbőrűt egyszerűen felkapja karjai közé, a köpennyel együtt, mi alatta nyomorgott. Egy lépést közeledik a tűzhöz, majd ügyelve, hogy azért még ne gyulladhasson ki semmi, könnyűszerrel elereszti a levegőben a némbert. Azzal már nem foglalkozik, hogy hogy fog földet érni betege. Amint hallja a talajfogást jelző puffanást megkerüli a tüzet és a másik oldalon leül az éppen sülő halak mellé.*
- Egyél! *mutat jobbjával a nő felől lévő többi nyársra, mik kicsit távolabb vannak már a tűztől, hogy melegedjenek, de ne szenesedjenek.*

A hozzászólás írója (Xares Dhel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.08 11:15:00

1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-08 08:38:57
 ÚJ
>Rakori Sulvera avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Szelíd

*A felülési kísérlete közben a másik fogja és lenyomja vissza fekvő helyzetbe, kicsit se finomkodva. Szeretne felkiáltani, de nem teszi, nem az ő műfaja a kiabálás. Egy ideig figyeli az elf munkálkodását. Feltűnik neki a vörös szem ami olyan, mint az övé csak a szín más. Sajátja fekete, de ugyanúgy a gyűlöletet lehet benne látni, mint a férfiéban. Ez megtetszik neki és enyhén elmosolyodik. Ekkor jönnek őt itatni és etetni. Nagyon nem tetszik neki a gondoskodás. Csecsemőnek érzi magát, de mégis elfogadja a vizet és az ételt. A hal tetszik neki a víz nem annyira. Az erősebb italokhoz szokott hozzá. Az evés nehezen megy neki fekvő helyzetben, főleg a szálkák miatt. Végez a halál és örül magának amiért nem nyelt semmit se félre. Eldobja a nemrég még a hal testét tartó vázat. Pár perc múlva észreveszi, hogy nagyon fázik. A tűz szinte már úgy vonzza, mint a fény a rovarokat. Szeretne odamenni és a meleg tűz mellett lenni.*
-Héé, segítenél odamenni a tűzhöz? Nagyon fázok.- *Próbálja felhívni magára a figyelmet.*

1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-07 20:08:39
 ÚJ
>Xares Dhel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*A semmittevés nincs túlzottan kedvére. Legalább sétálni elmehetne, de kötelessége védeni az elejtett vadat, kit kész újra lábra állítani ha eljön annak ideje. A vadászok pedig ki tudja, hogy merre lehetnek, így maradnia kell. Más megoldást egyelőre nem lát. Az idő azonban kínkeservesen lassan telik. A férfi olykor feláll, kerít néhány fadarabot a közelben, kardjával kellő méretre szabja azokat, majd egyesével a tűzre pakol belőlük időközönként. Ez azonban nem köti le az örök elmélkedőt. Szerencsére a borogatást időnként cserélni kell. Némiképp hát az is leköti, de nem eléggé. Jobb híján új ötlete támad. Étel kell, hisz az ad életet és erőt. Részben. Részben pedig a kitartás és az akarat, abban viszont nem tud segíteni. Ha átadhatná másnak eme tulajdonságokat, a nőszemély már rég talpon állna, ez azonban lehetetlen. Pedig mily jó is volna. Sokkal kevesebb gondja lenne gyenge falkatársaival. Pontosabban még nem is az, csupán egy egyszerű magányos farkas, ahogyan az egyszemélyes falka alfa hímje is. Ételre tehát mindenképp szükség van. És miért ne akkor szerezné azt be, amikor a némber még nincs magánál? Csizmáját lehúzza lábáról, a tűz mellé helyezi, majd a parthoz sétál. Ott mindenféle huzavona nélkül veti magát a tóba, az ott lubickoló halak közé. Jobb ötlete nem volt, vadászni nincs ideje, na meg nem is igen szeretne. A lábakkal bíró állatokat nem zargatja. Ha más öli le őket, azzal nincs baja. Pontosabban azzal nincs, hogy egyébként már rég elesett jószágot fogyasszon. Az viszont, hogy ő ontsa az értelmesebbik lények életét, távol áll tőle. Marad tehát a halaknál, kiket talán még az embereknél is kevesebbre tart. Ezen faj kikerült a harcos tiszteletének köréből, már nem részesül benne. Nem is csoda, hiszen számára a halak is csak semmittevő léhűtők, akár a világon élők legnagyobb része, kik intelligensnek vallják magukat.
A partra néhány hallal tér ki. Azokat kihegyezett fanyársakra helyezi, miközben várja a másik ébredését. Hamarosan meg is történik, bár a balga pont azt teszi, amit ilyenkor nem kellene. A hím nem szól semmit, csak egyszerűen fogja magát, közelebb hajol a nőhöz, majd egy egyszerű, de határozott mozdulattal tolja vissza fekvő helyzetbe. A finomkodás nem az ő asztala. Az esetleges fájdalomkeltéssel cseppet sem törődik. Kulacsát a gyenge ajkaihoz helyezi, hogy megitassa, ha inni kíván, majd elteszi bőrtömlőjét. A halak gyorsan sülnek, hála annak, hogy nem túl nagyok. Egy nyársat megfog, amint elkészül a rajta lévő étel, a sebesült kezébe nyomja azt, majd feláll és visszamegy a vízhez, hogy újra bele vesse magát még néhány falatnyi halért.*

1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-07 19:28:55
 ÚJ
>Rakori Sulvera avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Szelíd

*A másodpercek lassan peregnek le. Sötét van és jól kéne látnia sötételf lévén, de most mégse megy neki a látás. Homályos minden körülötte. A fák egybeolvadnak a bokrokkal egy nagy zöld réteget alkotva. Érzékeli amint a másik egyén felé fordul és elindul. Tudata ezek után úgy dönt felmondja a szolgálatot. Nem akar több szenvedést okozni a gazdájának. Szemei lecsukódnak és már nem tudja mi történik körülötte.Egy jó óra múlva homályosan kezd a tudata visszatérni hozzá. A fájdalomtól az egész háta lüktet. Arca fájdalmas fintorba rándul. Ami elsőként feltűnik neki az a pozíció amiben fekszik.A hátán van, ezek szerint segítettek rajta. Megpróbálja kinyitni a szemét, de még mindig csak egybefolyt árnyakat lát. Még nem tud magáról szinte semmit, de mivel utálja ha gyengének látják megpróbál felülni. Ez hirtelen sikerül is neki, de a még nagyobb fájdalom váratlanul éri. Oldalra dől és ekkor veszi észre a mellette ülő alakot. Először nem törődik vele. Visszafekszik normális pozícióba a köpenyre. Lassan pislogva visszanyeri a látását. Ekkor veszi szemügyre a fajtársát. Néma bámészkodás után végre megszólal rekedtes hangon.*
-Köszönöm...-*Csak ennyit mond. Tőle még ez is soknak számít. Újra megpróbálkozik felülni. Sikerül neki, de egész testében remeg és ő mégis megpróbál ülve maradni.*

A hozzászólás írója (Rakori Sulvera) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.07 19:50:50

1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-07 19:09:08
 ÚJ
>Xares Dhel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*A nyomorultakból álló tömeg nemigen nyeri el tetszését. Ábrázatára kiül a megrökönyödött undor, mi le sem akar kerülni onnan. Csak áll, nézve a csürhét, mi az éjszaka is ugyanolyan semmittevő, mint nappal. Azt leszámítva, hogy éjszakai érdemtelen tevékenységük egyszerűen a kocsmák és bordélyházak járásából áll javarészt. Esetleg egyik nemes a másikhoz húzódik, vagy holmi szerelmespárnak csúfolt álmatlanok kóborolnak az utcákon. Nincs ez másként a piaccal is, hisz a kofák már rég összecsomagolták portékáikat elrejtezve az éjszakai garázdák és tolvajok elől. De mit sem ér, ha van oly tolvaj, ki tudja címüket. Akkor nincs más hátra, mint betörni azon fej birtokára, mi már álomra hajtotta fejét. Talán az még könnyebb is, hiszen ott nincsenek vizslató tekintetek. A házi őrizet kijátszása pedig nem lehet túl nagy falat. Főleg nem olyanoknak, kik már jártasak tevékenységük űzésében.
Lépteit gyorsan visszafordítja, egyetlen határozott mozdulattal. Nincs kedve tovább tartózkodni a nyomorult söpredék között. Visszatér az otthonára olyannyira emlékeztető műhelybe, hogy bár hamarabb, mint sejtette, visszaszerezze szívének ott hagyott emlékét. Az apró darabka villámként tér vissza kietlen testébe és veszi ismét uralma alá. Ez azonban nem tart sokáig. A rideg szeretők most még ridegebb fogadtatásban részesülnek. A sötételf egyetlen kósza mozdulatot sem tesz feléjük. Talán nem akarja megsérteni őket fancsali ábrázatának mutogatásával, mit még mindig nem sikerült letörölnie a túlnyomó undor hatására. A világ szánalmas teremtményei egy helyre gyűlnek. Ezt nevezik városnak, több ilyen gyülekezőhelyet pedig országnak, vagy valami hasonlónak. Ennek így azonban semmi értelme. A kultúrák keverednek egymással, fajtabeli máshonnan származó korccsal hál, így létrehozva azokat, kik ezen elfajzott világ legnagyobb áldozatainak mondhatók az állatok után. Azok születnek így, akiknek sorsa már születéskor eldöntetett, megírva számára a kiközösítés minden egyes betűjét, életének könyvébe. Mert rájuk az vár, semmi több. Olykor azonban ezen hím is inkább azt vállalná. Sőt, önként veti bele magát mindaddig, míg felszabadítóra nem talál.
Az erdőt járja már, miközben szíve darabja ismét elhagyta testét, a kovács elhagyásával. Ez a kínkeserves fájdalom szerető anyaként fonja körbe érzékeit. A fintor azonban kezd lassan eltűnni. Csak megy előre, a tiszteletre méltó óriások közt, kik ősidők óta ácsorognak, s még csak panasz sem hagyja el ajkaik. Pedig beszélhetnének, hisz' a szél segítségükre lenne ebben, ahogy az erdő állatai is, ebben biztos lehet. Mégis, egyetlen szavuk sincs a kitartóaknak. Valami azonban mégiscsak megszólal, méghozzá elég közelről. A teljes mértékben szokatlan hangszín felkelti a sötételf érdeklődését. Talán a fák szólnak hozzá? Nem, az nem lehet. Nem sokára pedig meg is látja, hogy mi a hang forrása. Egy csúszómászót a farkasok közül, kinek komoly fájdalmai lehetnek. Ő maga is farkas, legalábbis annak vallja magát. Azoknak pedig falkában a helye, hogy túléljenek. Most az ő egyszemélyes falkájához tévedt egy másik, kinek láthatóan segítség kell. És ki ő, hogy megtagadja eme kegyet egy másik bestiától? Lehajol hát hozzá, hogy a hold fényében ellenőrizze a gyengét. A nyílvesszőt egyelőre nem bántja. Csupán kissé durván ölbe kapja a némbert és a közelben lévő tó partjára cipeli, egészen könnyedén. Út közben szavát sem hallani, csupán az avar fülrepesztő sercegését a gyorsuló tempó közben. Később ehhez csatlakozik a tóba ömlő vízesés lágy moraja. A nőt a parton hasra fekteti. Hátra nem, arra komolyan ügyel. Tüzet rak néhány perc alatt, hogy jobban lássa mivel van dolga, majd a sebet aprólékosan ellátja. A nyílvessző végét letöri, kihúzza a vadászok átkát, kötszernek pedig saját ingének egy leszakajtott csíkját használja. Egyelőre ez biztos megteszi. Addig, míg növényeket keres, s azok pépessé tétele után rá nem kerülnek a sebre egy új kötéssel. Tönkretett ruházata egy másik darabját vízbe mártja és a most már köpenyén fekvő beteg homlokára teszi, mielőtt még helyet foglalna mellette szótlan, mozdulatlan valójában.*

1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-07 11:06:55
 ÚJ
>Rakori Sulvera avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Szelíd

//Xares Dhel//

*Valamiért a földön fekve egyre jobban fáj a háta és egyre nehezebben veszi a levegőt.*~Talán megsebesítette a tüdőmet.~*Úgy dönt nem várja meg a harc végét, majd később átveszi a jutalmát.Megpróbál felállni,de elsőre visszaesik. Kicsit pihen még ott, amikor meghall távolról valami neszezést. A támasztását kihasználva feláll. Csak remélni tudja, hogy a neszezés valami értelmes lény zaja és nem állaté. A fogadóba egy nyíllal a hátában nem térhet vissza a végén még lebukna. Miután némi levegőt összeszedett elindul a nesz irányába. Egyre gyakrabban áll meg fánál pihenni. Már köhög is. Valami arra készteti,hogy köhögjön, de így még kevesebb levegőt kap. Már közel van a remélhető segítséghez amikor nem bír már állni. Összeesik, de így se adja fel. A mohával és lehullott levelekkel takart földön csúszva próbál előrehaladni. Egy bokorból kiérve meglátja a magas alakot. Megkönnyebbülve mászik előrébb a bokorból. A férfi lábai előtt pár méterrel megáll és felnéz rá. Látszólag az ő fajtájából való a férfi.*
-Kérlek segíts.-*Egyenlőre nem mond többet számára már ez is épp megalázó. Egy férfi lábánál csúszkál egy nyílvesszővel a hátadban. Ez számára az egyik legmegalázóbb dolgok közé tartozik. Már kezeivel se akarja tartani magát. Lefekszik a földre és csak vár. Vagy itt hal meg vagy segítenek neki.*

1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-07 01:21:26
 ÚJ
>Xares Dhel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*A fák hatalmas óriásokként magasodnak a köztük járók fölé. Csak úgy, ahogyan a pórnép felett uralkodók, kik ha termetükkel nem is, de vagyonukkal mindenképp a másik felett állnak. Nem is kicsit, hiszen ahol a pénz, ott a hatalom manapság, nem pedig fordítva. Pedig mennyivel szebb is lenne, ha ott lenne a pénz, ahol a tényleges hatalom, az erő honol. Semmi gond nem lenne, azon kívül, hogy a régebben olyannyira bevált zsarnoki világ lenne uralmon, melynek csak a silány nép alantas lázadása vetett véget és a tömeg, mely erővé kovácsolódott. Ez az egyetlen gond a hatalommal. Ha több kisebb összefog, az erő mérlege gyorsabban átbillen, mint hogy elismerné valaki vereségét. Akkor pedig már késő, mert jönnek a fegyverek, az émelyítően édes vér ínycsiklandó illata, miközben a hideg fém szikrázó táncot jár mindaddig, míg valakiknek van ereje ahhoz, hogy kellő erővel összecsendítsék azokat. Ezen hangok, s a kínkeserves nyögések, kiáltások, melyek az így keletkezett hangkavalkádot tarkítják, csupán kellemes altatóként szolgálnak néhány fül számára. Egy párról biztosan lehet ezt állítani, ha többről nem is. De miért is lehetne, hiszen szakmájának jó néhány űzője van, mit meg is fizetnek, így talán sosem elég belőlük. Vagy mégis? Mostanság talán már túlontúl sok is az ilyesfajta vándor. Nem látni mást, minthogy gyilkos bérel gyilkost, hogy amíg ő mással foglalkozik, saját baját elintézzék helyette. Ez az a világ, hol farkas öl farkast, holott egyetlen falkába kellene tömörülniük a túlélés érdekében. A silány teremtmények túlélésére csupán ezen esély biztosít kellő nyugalmat ahhoz, hogy továbbra is kényelmesen élvezzék hivatásuk, sőt, életük minden egyes percét, minden egyes kiontott vércseppjét.
Az erdővel nincs ilyen gond. Ott farkas eszik őzet, nem pedig egymást. A természet sokkal okosabb, mint a két lábon járók társadalma valaha is lesz. A vörös szempár a felette magasodó, ártatlan óriásra terelődik. Annak lombkoronája kellemes árnyékot biztosít az érzékeny tekintetnek, mi cseppet sem kedveli a túlzott fényt. Egy sötét tenyér a hatalmasság törzséhez ér, gyengéden, törődően simít végig a kéregrétegen, s közben szinte bele is borzong tulajdonosa a kellemes érzésbe. A durva érintésbe, melyhez már olyannyira hozzászokott. Nem a fáéhoz, hanem olyasvalakik érintéséhez, kik nem ismertek mást, csak az acélt, a csontot, vagy azt, mi éppenséggel sebezni tud. Esetleg egy széket, vagy asztalt, hogy a fegyvertár változatosságáról árulkodjanak. Ez viszont mit sem számít olyasvalakinek, ki gyorsabban megszokta a fájdalmat, mint azt, hogy van nyelve és szabad akarata. Szolga ő csupán, az élet szolgája, kinek láncait csak az ég tudja, hogy ki rángatja. De eljön az a pillanat. Érzi, ereiben tomboló vérében, hogy hamarosan saját kezébe kaparintja rabságának fonalát. Akkor pedig annak kezébe fogja azt adni, kit érdemesnek lát rá. Nem érdekli, hogy ember lesz e az, vagy állat. A lényeg az, hogy azon személy, hisz' mindenképp úgy fog rá tekinteni, megérdemelje azt. Olyannyira erős személyt keres, ki egyszerre tudja szabaddá tenni és megkötözni őt, egyetlen pillanat alatt, miközben cseppnyi izzadtságába sem kerül.*

A hozzászólás írója (Xares Dhel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.07 01:32:37

1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-06 17:05:50
 ÚJ
>Mourya Hasnog avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Aleyn//

*A piacot elhagyva kiér egy sokkal csendesebb területre. Enyhe fázisú fejfájása, amit a város zsúfoltsága idézett elő, kezd elmúlni lassan. A friss levegő jótékony hatást gyakorol szervezetére, így nem is érzi fontosnak, hogy jelezze fájdalmát a férfinak, ehelyett tágra nyílt szemekkel csodálja a hely, a természet szépségét.*
- Mindez mesésen gyönyörű *jelenti be.
Visszaemlékszik múltjának emlékeire. Ezek a képek nagyon rendszertelenül élnek a lány fejében. Gondolatai kavalkádjából Aleyn szavai zökkentik ki, s terelik őt vissza a valóságba.*
- Keresek akkor néhány tűzifát. Aludni pedig majd a földön fogok, mivel sajnos nincsen sátram *feleli kedvesen.*
~Még mindig jobb lesz itt, az erdőben éjszakázni valakivel, mint egyedül a városban. Remélem, sikerül megismernem, nagyon szimpatikusnak tűnik...~ *tűnődik magában.*

1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-06 17:01:49
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

//A szivárványon túl//

*Arnakh talán megőrült, elméje felmondta a szolgálatot, legalábbis annyi bizonyos, hogy nem értelmezi túl jól a helyzetét.
Beris pedig jól sejti, ez a fenevad nem egy olyan példány, aki megvetné a humánusabb étket. Rögvest példának mondható a sötételf, ki időben nem menekülvén, áldozatul esik neki. Ám a füst szaga éppen utalhat arra is, hogy nem túl rég engedett szabadon kisebb lángokat, hogy útjában lévő dolgokat hamvasszon el. Szárnyak nélkül viszont valóban csak méretes lépteivel képes utolérni bárkit.
Dawn viszont már út közben vizsgálja a csomózást, s bár valóban egyforma a módszer, nincs két egyforma kötés sem. A kioldása egyiknek sem túlzott nehézség, ha a kezek alaposan elérik.
Az őrök láthatóan nem éppen a legbiztosabb terepnek tartják a helyet, ám maradnak, míg a sárkány elő nem tűnik. Amíg ők a sárkányt várják, Dawnnak lehetősége van kezeit csinos feneke alatt áthúzni, hogy maga elé tudja venni. Majd kioldja Marin csomózott kezén a kötelet, éppen időben, hogy együttes erővel egy őrt leterítsenek. Tárasi valódi bajtársiasságról téve tanúbizonyságot, hidegen hagyja őket és futnak tovább.
Pár ütéssel Marin győzedelmeskedik és megszerezheti a kést és a kardot is. Ő maga szabad, de van oly kedves, hogy kötelékéből kiszabadítójának segítséget nyújt. Dawn bizonyára a kapott tőrrel kis kedvencének is segít majd, így Beris sincs tovább kötél béklyóba fogva.
Az öreggel nem törődik senki, pedig ő tereli el a sárkány figyelmét azzal, hogy szól hozzá. Dawn gondolatait pedig Beris bókja vonja el a helyzetről. Szép szavak, apró puszi, s a viccesnek ítélt cselekedet. Amit lehet nem kellett volna, hiszen így a férfi magára vonta a sárkány figyelmét.
Beris tovább nem húzva az időt, magára kapja a szőke lányt, kinek immáron van egy tőre és futásnak ered vele. Marin idő közben sikeresen elhúzott tőlük, követve a sötételfeket visszafelé. Az utolsók árnyait követve egész jól tarthatja az iramot, de sajna, sosem mehet minden túl könnyen. Hamarosan egyik lépte nyomán azt érzi, hogy a talaj kicsúszik alóla. Egész pontosan egy mély gödörben köt ki, oldalára esve. Egész könnyen ment, semmi komolyabb sérülés, de nem attól még ott van lent. Ha felnéz, láthatja, hogy ezt bizony ásták ide, méghozzá egész ügyesen. Pár nyom az egyik oldalon, bizonyára kötéllel húzták ki azt, aki ásta, vagy ásták. Ám egyedül aligha fog kijutni a testőr. Hacsak nem képes a falon felfutni, vagy esetleg lebontani annyira, hogy kimásszon Marin.
Beris, hátán Dawnnal futásnak ered, követve a másik férfi után futnak, kis lemaradással, ám valamiért elvesztik szem elől. Talán pont mindketten pislantanak, mikor lezúg, s ők elfutnak a csapda mellett, mit észre sem vesznek. Mert ők ugyan semmilyen gödröt nem látnak, Marint meg még annyit sem.
Ám futás közben aligha fogtok megállni, súlyos lépteket hallotok hátulról. A sárkány már végzett is volna az öreggel, hogy rögvest nyomotokba eredt? Ezen elmerenghettek, s talán még mást is érezhettek. Dawn hirtelen esik le Beris mögül, a földre érkezve, oldalára esve, de semmi sebet nem kap, míg Beris egy szempillantással később az arcával érkezik le. Dawn úgy érezheti, mintha valaki a hajával játszott volna, mielőtt a földre érkezett, Beris pedig meglepődve veszi észre, hogy a lábain nincs csizmája. Az erdő közben továbbra is a sárkány zajától hangos és érzitek a füst szagát. Amit mellesleg Marin is érez, hiába van a gödörben. Talán valamit felgyújtott, esetleg az öreget a szekérrel?*

1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-06 15:05:39
 ÚJ
>Marin Remalek avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

//A szivárványon túl//

* A dög feláll, az ész megáll.
"Egy sárkány" Marin elborzad. Halott ember. Az öreg poénra veszi a figurát, mely bizonyítja, hogy egy bolonddal van dolguk. Ugyanúgy az elrablójuk sem lehet igazán épelméjű, hisz habár szavai bizonyságot nyernek, ő csak nevet kilátástalan helyzetükön.
"Érte talán nem is kár" gondolja miközben az elf lányka a csomójával bajlódik - sikerrel.
A sötételf társai annak rendje és módja szerint menekülőre fogják a dolgot, igen bölcsen, ám egyikük nem tudja véghezvinni ezen igyekvését, hála ismét az elfnek. Marin vadul veti rá magát a férfira, ki ha nem adja könnyen a fegyvereit, kénytelen lesz bekapni még pár pofont.
A tőrrel egyszerűen oldozza el szabadítóját, majd a fegyvert a kezébe nyomva mondja:*
- Fuss!
*Azzal Marin már rohan is követve a sötétlfeket, hiszen itt csak a halál vár rá.
"Mégis mit képzelnek ezek? Hat felfegyverzett harcos hátrál meg, hátrahagyva négy megkötözött, s fegyver híján kiszolgáltatott embert. Semmi esélyük."
A lányt nem hagyhatta ott minden további nélkül, így viszonyozta a kötele eloldását, ám ez volt a legtöbb amit tehetett. Így is kétes, hogy sikerül megmenekülnie a férfinak, hiszen a sárkány hatalmas méreteivel könnyedén utólérheti. De nem fog beletörődni a vesztébe, hiszen az Tarsis halálát is jelentené.*

1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-06 10:48:35
 ÚJ
>Dawn Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Szelíd

//A szivárványon túl//

-Beris!
*Kiált fel, ahogy a férfi kap egy nem túl kellemes ütést a fejére, szíve szerint odarohanna a férfihoz, hogy megnézze, nincs-e baja, de sajnos visszatartják. Átkozottak... Mondhat bármi a fősötételf, attól még dühe nem fog Marin és Arnakh ellen irányulni, hiszen joguk lett volna nemet mondani. Nem is érti, miért kell őket kényszeríteni, főleg őt magát és Berist, hiszen szinte kezdettől fogva nem lett volna kifogásuk a sárkányvadászat ellen. Nem érti, tényleg nem, de úgy tűnik, itt senki nem fog magyarázatokba bocsátkozni.
Rúgása, legyen bármennyire is tökéletesen kivitelezett, nem talál be, pedig megvolt benne a kellő lendület és erő, hogy egy ilyen törékeny szerzetben sérülést okozzon. Bosszantja a dolog, nem is kicsit, hiszen meg volt róla győződve, hogy elfként jobbak a reflexei, mint más fajok képviselőinek, de sajnos nem tud mit tenne, fogait összeszorítva csöndben marad.
Amíg mennek előre, taán épp a sárkány felé, nem csak arra van ideje, hogy kijutási lehetőségeket keressen, hanem arra is, hogy ha már Marin közelében vert tanyát, alaposabban is szemügyre vehesse a kezét bénító csomót. Talán nem téved nagyot, ha feltételezi, hogy mindenkinél hasonló megoldást használtak, aztán ki tudja, lehet, hogy mindegyik sötételf névjegyként rajtuk hagyta egyedi kötözési technikáját. Legyen bárhogy is, ő az elsőben hisz rendíthetetlenül, ezért olyan fontos, hogy már szemmel megpróbálja kitalálni, mit hogyan kellene meghúzni, feszegetni, hogy a legrövidebb idő alatt lehulljon a kötél. Vadászként ért a csomókhoz, nem lehetetlen, hogy meg tudná oldani a feladatot, csak egy olyan pillanatra lenne szüksége, amikor senki nem figyeli őket.
Érzése szerint a lehetőség akkor érkezik el, amikor meghallják a sárkány hangjait az erdőben. Mivel úgy veszi észre, hogy az őreik inkább már a környezettel foglalkoznak, nem pedig velük, így addig-addig helyezkedik, míg kezeit maga elé nem tudja húzni, hogy utána némán essen neki Marin köteleinek. Vékony ujjai fürgén dolgoznak, ha a szellemek kicsit is mellette állnak, akkor könnyedén hullhat le a béklyó, talán még az előtt is, hogy fogva tartóik elmenekülnének. Ha valóban így történik, reméli, hogy a férfi képes lesz legalább valami fegyvert szerezni, ő is igyekszik, hogy egy kedves rúgással visszatartson egy őrt a meneküléstől, igyekezve megfosztani kardjától és tőrétől. Ha sikerülne, máris egyszerűbb lenne az életük, ha nem, hát maradnak fegyvertelenek, legrosszabb esetben még megkötözöttek is. Bárhogy legyen is, Dawn próbálkozik, ezért csak ezen a ponton jut el addig, hogy farkasszemet nézzen a sárkánnyal. Egészen lenyűgöző teremtés... Lenne, ha nem fenyegetné őket éppen halállal. Beris mondata zökkenti ki borús gondolataiból, ahogy csodálkozva rápillant, ismét enyhe pír kúszik az arcára.*
-Ha ezt túléljük, elvárom, hogy meghívj egy italra.
*Közelebb csusszan és gyors puszit nyom a férfi arcára, mielőtt az még kiugorhatna a szekérből. Ha túlélik... Gyomra görcsbe rándul, ahogy nézi a szimpatikus alakot talán a vesztébe rohanni. Túl ismerős a látvány és a tehetetlenség érzése is. Minden további lépése attól függ, hogy korábbi terveiből mennyi vált valósággá, mennyi maradt meg csak elvi síkon.*

1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-05 23:57:44
 ÚJ
>Beris Thiorryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//A szivárványon túl//

*Fejével lomhán köröz néhányat, amit hangos roppanás kellemetlen hangja kísér. Eme mozdulattól kicsit enyhülni látszik a fájdalom; ha lenne szeme hátul, minden bizonnyal egy öblös tenyér tekintélyes, vörös lenyomata köszönne vissza tarkójáról - de mivel nincs, a látvány (ha van) csak a többieknek adatik meg. Most hogy túl van a csontropogtató kúrán, tekintetét a fák irányába tapasztja. Illetve tapasztaná ha lennének még ott fák. Azok azonban dominóként dőlnek ki egymás után, majd lassan kirajzolódik egy pofa, ami ezért felellős. A méregzöld pikkelyekkel tűzdelt ábrázat, a lángoló vörös szempár és az orrlyukakból kibukó füst nem épp egy emberszerető teremtmény képét adja vissza. Persze nem kizárt hogy szereti az embereket...megkóstolni. Jó pár ötlet végigcikázik Beris agyában. Az enyhe füstszag lehet arra utal, hogy a fenevad képtelen tűzet okádni; de ez esetben is valószínűleg szívesen vájja az éles tűkként meredő fogakat a húsba. Szárnya sincs, de ami ilyen nagy lábon él, az valószínűleg nagyot is lép vele. Így hát a fuss Beris ötlet is halvány remény csupán. Persze a négyesből az aggastyán biztos lassan szedi a lábait, hát ha még meg is botlik "véletlenül". Akkor bizony lenne ideje teázni a bestiával. A gondolatok közepette végigpásztázza a szekeret; egy itt felejtett tőr, kard, vagy bármi éles jó lehet, hogy megszabadítsa a kezét szorosan ölelő kötéltől. Ha talál valamit, úgy elvágja fonatokból sodort bilincsét, majd a többiekét is, a frissen szerzett fegyvert pedig keze ügyében hagyja. Ha nem talál... hát így jártak. Felugrik helyéről, majd mielőtt lepattanna a szekérről, Dawn felé fordul és (talán életében utoljára) egy bókot ereszt feléje.*
- Meg kell mondanom, nagyon tetszik a Napsugár név.
*Széles mosolyt tapaszt arcára, majd hangos puffanással a földre szökken. Egy letört ág után nyúl kezével, az akár szabad, akár nem (utóbbi esetben nehezebb dolga van). Majd tekintetét mélyen a pikkelyes tekintetébe fúrja, és amennyire csak tudja, a távolba hajítja a fadarabot.*
- Hozd vissza szépségem! *Félvállról veszi a helyzetet, persze ha megszakadna sem tudna másképp rögtönözni. Akkor meg már vigyorral az arcán haljon - vagy fusson. Mert ha bármi kecsegtető esélye lesz rá, hát nyakába kapja lábait (és Dawn-t), hogy futásnak eredjen.*

A hozzászólás írója (Beris Thiorryn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.06 00:06:09

1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-05 23:34:07
 ÚJ
>Loq Cordulk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*A műhelyből az erdőbe ment. Nem törődik olyasmivel hogy, a fákat és a zöld füvet szemlélje. Célirányosan halad a Pegazus felé.*
~Fekete hajú kis liba. Az égiek most veled voltak. Még egyszer látlak elnyesem a nyakad. Milyen kiválóan néznék ki azzal a vörös kővel. Mint valami nemesember. Szerzek majd valahonnan egyet. Most de jól jönne egy korsó sör. Vagy egy üveg rum. Bár nem hiszem, hogy ebben a tetves városban bármelyik utolsó szárazföldi féreg inna rumot. Nem is tudják ezek hogy, Mi az igazi ital.~

1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-05 22:47:37
 ÚJ
>Arnakh Harlin [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//A szivárványon túl//

*Út közben ki vették a szájából a csomót így hallhatják Arnakh elképzelését a sárkánylángról. Mikor a sárkányt meglátja elmosolyodik.*
-Ez csak egy sárkány. Nincs is ehhez semmi köze a kapitánynak. Az a beképzelt kopasz barom a tenger fenekén rohad azóta is.
*Ahogy a sárkány elnyeli a sötételfet Arnakh elneveti magát.*
-Kellett neked egy sárkánnyal kekeckedni.
*Ezután a sárkányt szólítja meg.*
-Hé te sárkány. Szerintem mi öregek fogjunk össze. Mit szólnál ha elengednél és teáznánk egyet.
*Közben jót nevet saját poénján.*

1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-05 21:56:49
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

//A szivárványon túl//

*Arnakh nem marad nyugton, míg nem kapja meg az ütést, így aztán szerencsétlen meg is kapja. Nagy szerencséjére ennyi is elég, pedig a sötételfek igen szívesen tanítanak meg a rendre bárkit. Viszont az ordibálása is éppen elég ahhoz, hogy egy másik sötételf mögé lépve egy újabb kötelet szorítson rá, egyenest a szájába, ezzel megfosztva a lehetőségtől, hogy nyögéseknél többet adjon ki magából. Csak később oldják le róla, mikor nyugodtabbnak látják.
Marint pedig nem a vicc kedvéért engedte útjára, jól tudta, hogy vissza fog térni. Ha meg elment volna, később kapják el. A látszat mindig csalja az embert, nem hihet a szemének. De szerencsére látva, mennyien jönnek rá is, esze ágában sincs ellenkezni. Na, úgy látszik ő a csapat esze.
Dawn ellenben igen botor módon nem is figyel, így aztán váratlanul érheti, de legalább könnyen átesik rajta. Ám egy pillanat alatt válik szeleburdi lányból vadásszá, s méri fel a helyzetet. A felszerelésük nem szenved hiányt, általánosan kard és tőr van mindnél, s a kötelek, mikkel megkötözik őket. Meg aztán a négyes minden fegyverét megkaparintják, de azokkal el is tűnnek a többiek. A rúgását pedig a tündér mintha előre látná, úgy rebben hátra előle.
Beris is van olyan ostoba, hogy ellent akarjon szegülni, így ő is egy szép ütéssel lesz gazdagabb. Mázlija, hogy nem valami nagyobb darab teremtmény áll mögötte, mert egy ork ökölcsapása valóban megremegtetné a szemeit. De így csak egy jó adag fájdalom lesz a jussa.
Az őrök se a gazdagnegyedben, se máshol nem hagynak alkalmat kitörésre. Az első gyanús mozdulatra csapnának oda. A negyedben kihaltság uralkodik, csak a szempárok. Mindenhol azok a szempárok figyelnek.
Az erdőben megállnak és a tündér eltűnik a szemük elől. Aztán furcsa hangok... Arnakh szájából már kikerült a kötél, ha nem hangoskodott úgy is, így pedig a többiek is hallhatják, amit a sárkány lángjáról mond. A többiek elég kétkedve állnak a dologhoz. Talán nekik van igazuk? Vagy tévednek és őket fogja előbb emészteni el a sárkány lángja?
A közelben lévő fák sorra kezdik megadni magukat és dőlnek a földre, végül megláthatja mindenki a fenevadat. Öt méter magassággal tör előre és emelkedik hosszúkás pofája a szekér fölé. Szeme vörösen izzó rubinpárnak tetszik, ahogy zöld pikkelyes fej előre lendül és megnézi magának a társaságot. Orrlukaiból füst szaga árad, de csak nagyon enyhén érzitek, főleg akinek jobb a szaglása.
A sötételfek mind leugranak a szekérről és egyenest a város felé, merről érkeztek, arra futnak. Csak a vezér marad, kivel először találkoztak.*
- Na, hisztek már nekem?
*Fordul a megkötözött négyes felé röhögve. Saccra tizennégy-tizenöt méter hosszú dög most még előrébb jön és hajol, hogy végül a sötételfet pofájával eltüntesse. Hangtalan vész el, s ti maradtok ott, négyen, megkötözve. Szárnya nincsen, de a füst szaga most erősebb. És elég fenyegetően néz felétek a két hatalmas vörös szem. Menekültök, vagy imádkoztok hiteteknek megfelelő entitáshoz, hátha meghallgatja könyörgésetek?*

1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-05 19:32:33
 ÚJ
>Wilson Veldo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Az erdőben sétálva az unalomra való tekintettel Wilson egy nótát kezd fütyülni amit még tengerészektől, csúnyán mondva kalózoktól tanult. Ez a dallam mindig a tengeren töltött időket juttatja eszébe.*
-Lassan csak eljutok a kikötőbe, igaz én még bírom legfeljebb lepihenek egy fa tövében ha nagyon elfáradtam.
*Sétája közben megpillant egy nemrég kialudt tábortüzet ami még egy kicsit füstölög, Wilson a mellénye zsebébe nyúl és kivesz egy szépen megfaragott pipát. Ránéz elmosolyodik majd megtömi és rágyújt. Most már boldogan pöfékel és sétál az erdőben. A pipázás kicsit elveszi a gondolatait a rumról is. Egyik kezét vívókardján azaz Maria-n tartja, a másikkal a pipát veszi ki néha a szájából ha füstöt akar kifújni.*

1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-05 18:23:42
 ÚJ
>Eris Ludus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27

Játékstílus: Megfontolt

//Reszkessetek, favágók!//

*A medve talán most a férfiakra figyel, így Erisnek van alkalma mögé lopózni, már amennyire lehetséges lopakodni a megbolondult állatseregletet kerülgetve. Türelmét vesztve időnként belerúg egy-egy kisebb jószágba, amikor az a lábának ütközik, épp az hiányzik még, hogy valami kis rettegő rágcsáló ledöntse a lábáról, és ezzel könnyen elérhető medvevacsorává tegye.
Amennyiben igyekezete nem hiábavaló, és ráadásul társai is eredményesen lekötik az ellenfél figyelmét, felemeli kardját, és megcélozza vele azt a helyet a medve hátán, ami mögött az állat szívét sejti - mert az még egy ekkora állatnak is van, és aligha sebezhetetlen...*

1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-05 15:21:50
 ÚJ
>Beris Thiorryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//A szivárványon túl//

*Ahogy a pironkodó fehér bőrű ajkait elhagyja nagy nehezen saját neve, Beris megereszt egy bájos mosolyt. Tetszetős név, főleg a Napsugár; talán aranyban játszó tincsei miatt kapta ezt a kedves becenevet? E gondolat surran át agyán, de ideje már nincs hogy a nő felé szegezze a kérdést. Semmiből előbukkanó kormos képű elfek fogják közre s fosztják meg fegyvereitől. Amikor az egyik éjbőrű az övébe tűzött tőrét ráncigálja épp kifelé, Beris hangosan rárikkant.*
- Te rusnya serpenyőképű, vigyázz már vele mert azt a nagyapám testvérének a fiá... *De mielőtt a családfa azon tagjához érkezhetne, akitől valóban kapta eme becses pengét, a szó megakad torkában, miután tarkóját valami tompa ütéssel kínálják meg. Szemgolyói valósággal kiugranak a gödréből, és néhány percig bárgyún figyeli szeme előtt a táncoló csillagok szapora játékát...

Megrázza fejét, mint egy ázott kutya hogy elűzze a maflás kábító utóhatását. Ekkor már javában egy hepehupás úton, szekéren zötykölődnek - nagy szerencse hogy nincs aranyere, persze ha ez az utazás így megy tovább, nem kizárt hogy lesz. Ahogy ezen morfondírozik, csüggedten veszi észre hogy Dawn - már ha ez a neve, a tockos után már ebben sem biztos - a mufurc férfi irányába fészkelődik. Persze egy félig kómás embertől senki sem remélhet védelmet - mert, bár maga sem tudja miért, megvédené az elfet ha arra kerülne a sor. A szekér kerekei egyszeriben csak már nem gurulnak tovább, miközben sejtelmes hangok szűrődnek az erdőből. Ha már azt várják el az embertől hogy szabadítson meg a fejétől egy pikkelyes dögöt, nem ártana ha a kötél is lekerülne a kezéről - persze már nem biztos hogy ilyen szívélyes szekérre kísérés után még mindig kívánkozik ebben a kalandban részt venni.*

1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-04 22:46:20
 ÚJ
>Ageolion Merg avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Kilép a kovácsműhely meleg, nehéz levegőjű helyiségéből, és fellélegzik. Hallja a madarak csiripelését, tücskök ciripelését, a távolban hallatszó farkasordítást, érzi az erdő jellegzetes illatát, és nézi az erdőt szegélyező fák égbenyúló, mélyzöld lombozatát, az alattuk elterülő cserjések bíbor virágzatát, a smaragdzöld gyepfoltok között növő törékeny virágokat. A távolban egy ragadozó madár körözik a leendő áldozata felett, majd hirtelen elkezd zuhanni, beleveszik az erdő rengetegébe. Távolban egy öt tagú embercsoport süti az aznap elejtett zsákmányt tűz fölött, közben beszélgetnek, egy-egy hozzászólásnál hangosan felnevetnek.*
~Ez a nekem való hely, a város koszos utcái, a tömeg szüntelen áradata már kezdett bosszantani. Itt az erdőben átgondolhatom a helyzetem.~
*Majd elindul úti célja felé.*

1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-04 22:43:53
 ÚJ
>Dawn Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Szelíd

//A szivárványon túl//

*Még szinte arra sincs ideje, hogy választ kapjon Beristől, bár valószínű, hogy a férfi elkönyveli félnótásnak és amúgy sem foglalkozna vele. Nagy kár... Zavartan süti le tekintetét, hogy a földet pásztázza inkább, lábával belerúgva egy-egy kavicsba. Akár még jó elfoglaltság is lehetne, ha egyik rúgásának eredménye nem a láma lábának csapódna. Fejét behúzva hagyja inkább abba hagyja a játékot, mielőtt valaki igazán mérges lesz rá.
Lehet, hogy néha körbe is kellene néznie, mert így teljesen váratlanul éri a szerinte semmiből érkező sötételfek felbukkanása. Mire eszmélne, már durván letépik róla a fegyvereit, kezeit pedig lefogják, hogy ne tudjon védekezni. A szikrázóan tiszta eget idéző tekintet elborul, a kislányos bájt mintha a szél fújta volna el, komor arccal, de nyugodtan tűri, hogy harcképtelenné tegyék. Tehát így állnak... Pillantása gyorsan méri fel ellenfeleik felszereltségét, számát, keresve valami lehetőséget a kitörésre, de ilyen úgy tűnik, nem kínálkozik. Sebaj, majd akkor út közben, egyszer úgyis lankadni fog a figyelem.
A tündérnek még van képe játszani az ártatlant? Bízik abban, hogy mivel eddig nem mutatott ellenállást, ráadásul keze már meg van béklyózva a háta mögött, talán nem fogják olyan erősen, így pedig lábával olyat tud rúgni a kis teremtménybe, amekkora csak kitelik tőle, ami törékeny alkata ellenére meglepően nagy, még úgy is, hogy levegőben lebeg a célpont. Ennyi a véleménye és válasza, még akkor is, ha tudja, hogy ezt nem fogja büntetlenül megúszni. Csak a becsület számít...
Reméli, azért eszméleténél marad, csontja sem törik, mire a szekérre kerül, próbál úgy helyezkedni, hogy Marin közelébe kerüljön. Bár fantáziáját Beris fogta meg jobban, nem is kétséges, hogy ha harcra kerül a sor, a páncélos lovag oldalán jobb helye lesz. Talán még segíteni is tud, elég hajlékony és fürge.
Figyelme nem lankad, bár ő nem az utat lesi, mert tudja magáról, hogy borzalmas az irányérzéke, így nincs is igazán értelme ezzel gyötörnie magát, inkább az őröket nézi, hogy mikor akadna lehetőség a kitörésre. kezei nem jelentenek gondot, egy könnyed mozdulattal át tudja őket húzni lábai alatt, hogy elöl legyenek, ráadásul, ha minden kötél szakad, lábaik szabadon vannak, tehát pár rúgást talán ki tudna osztani.
A szekér megáll, ők pedig hallgathatják az állítólagos sárkány keltette hangokat. Valahogy semmi nem hangzik vagy tűnik természetesnek. Mintha semmi nem stimmelne most a világgal. Az emberek eltűnnek, a természet szinte halott, akárcsak a láma. Lehet, hogy a többieket nem ez a probléma foglalkoztatja és igazuk is van, de ő nem tud csak így elsiklani efölött, túlzottan hevesen kötődik a természethez és állatokhoz.
Szinte már türelmetlenül pillant oldalra a vénemberre, aki az egész utat végignyüszítette. Hova lett a sötételfek híres büszkesége, önbecsülése? Szinte már saját magára nézve érzi szégyennek, hogy a fekete bőrű rokon ennyire megalázza magát.*
-Hét ellenség vagy egy sárkány?
*Teszi fel halkan, eltűnődve a kérdést, amire talán csak Marin figyelhet fel. Vajon melyikkel könnyebb megvívni jelenlegi helyzetükben?*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257