// Felkészülés a télre //
*Ki-ki jelleme, múltja, lelkiállapota, személyisége, előképzettsége... vagy kedve szerint reagál az elhangzó üvöltésre, Kagan ismét összeszólítja övéit, Darel a hang nyomába indulna és próbál valami támpontot keresni, de az egyetlen amire rábukkan az egy szakadt gyöngy lánc pár szőr- vagy hajszállal. A méretéből tekintve vaskos nyaka volt az előző tulajnak, de egyéb érdekesség nincs rajta. Még értékesnek sem lehetne nevezni.
Freyai úgy véli be tudja azonosítani a pontos irányt ami egészen konkrétan "valamerre" van, amerre éppen mutat.
Salanel, Waldran, Letrion és Hroti kellően fel vannak már tüzelve, Harath ötletelni próbál, Eran melléjük bóklászik. Zef... Zef. Darfang aléltan kókadozik, bár nincs súlyos baja, mert sérülése elégségesen el lett látva ahhoz, hogy jelentősen ne hátráltassa.
Shauri továbbfűzi a félvér szavait, kiegészítve pár apró pontosítással; a banda így ácsorog nagyjából egy kupacban a táborhelyen.
Jellemzően nem nagyon osztják meg egymással gondolataikat -már ha azok megfogalmazódnak-, csupán magukban rágódnak azon, hogy miként tovább. (A kivételek pedig csak erősítik a szabályt.)
Kadar az egyetlen, aki komolyabb tettlegességre szánja el magát és elindul, hogy szétmarcangolt lovának teteme után nézzen és mentse ami menthető. Bár úgy hiszi, hogy a farkasok végleg elhagyták a tetemet, jobb lesz vigyázni. Nem minden úgy van, ahogy elsőre tűnik, illetve ahogy azt Plevaen elképzeli.
De legalább az eléggé meggyötört Daerosra rábukkan. Hogy mit kezd vele, az már az ő dolga, de hiába beszél neki, mert a Vadász nem fogja hallani. Egyéb érzékszerveivel nincsen semmi problémája, csupán kialvatlanság és az őrjítő hangok miatt nyúzott.
Végül hát a többiek "mert miért ne" alapon elindulnak északnak szép lassan. Valamilyen formában. Mivel erről egyelőre nem tudtak határozni, mert energiájuk nagy részét a helyes irány megtalálása kötötte le véletlenszerűen alakul az alábbi sorrend: Kagan halad az élen, az ő jobbján Darel. Őket követi Harath és Waldran a két szélen. Zef Waldran keze alá sodródik akarva akaratlanul. Itt elég tuti helyen lesz, mert minden irányból védik. Ha ezt elég hamar fel tudja ismerni a kölyök akkor nagyon ügyes és szerencsés, mert megkímélheti magát és társait a további hisztitől.
Tőle kissé lemaradva battyog Hrothgaar is középen. Shauri Harath mögött a szélen, Freyai pedig a másik oldalon követi őket. A két lány után halad Letrion és Eran, mögöttük középen Salanel, mint hátvéd. A sort a kóválygó Darfang zárja, aki próbál lépést tartani a félvérrel.
Ezt a formációt tartva haladnak hát rendületlenül és elszántan észak felé. Az erdő csendes körülöttük, na meg lépteik zajától amúgy sem hallanak sokat az apróbb neszekből, csak a vájt fülűeknek van erre némi esélye.
Eseménytelenül törnek előre a kietlen erdőben, egy óráig nem történik semmi, de aztán...
A többiek lóháton (vagy simán ügyességüknél fogva) észre sem vették a földből kiálló gyökereket, melyekben Eran hasra esik. Alaposan megüti magát, ami nem hiányzott neki a fájós vállai mellé, de szerencsére nem csapja szét magát teljesen a mellette lévő kőkupacon. Nem sokon múlt, de mázlija volt.
Micsoda véletlen, hogy valami épp nemrég rángatta ki a földből ezt a gyökeret és pont ott voltak azok a kövek, ahova az eleső Eran fejének kellett volna érkeznie!
Remélhetőleg azért komoly fennakadást nem fognak okozni a történtek.
Fertály óra múlva Darfanggal történik hasonló baleset. Nem tudta elég gyorsan vonszolni magát és elvesztette szemei elől a csapatot. Épp csak egy pillanatra, mikor belé hasított valami határozottan és élesen... -hát nem gondolat volt, az tuti...-
Egy faág csapja hátulról hókon.
Nem tudni, hogy ő is csak simán ügyetlen volt és nekiment, majd visszakézből kapott a kérges testűtől egy pofont, vagy valaki szándékosan megfeszítette neki, mert mikor észhez tér pár pillanatnyi szédüléséből, akkor sem lát maga körül senkit. De azért fura...
A csoporthoz gond nélkül vissza tud csatlakozni ha összeszedi magát, mert a hangokat követni tudja.
Amint visszacsatlakozott a többiekhez a sérült, Salanelt megdobják hátulról egy kővel. Olyan jól sikerül eltalálni a félvért, hogy feje búbján felreped a bőr és vérezni kezd, de legalább csontja nem törik. Az éles szemű hátvéd megtántorodik, de egy kis szédülésen és a harci sérülésén túl komolyabb baja nem lesz.
Kérdés, hogy ki küldte meg őt hátulról egy tenyérnyi nagyságú szürke kaviccsal?
Csak Darfang áll mögötte, de ő olyan kis nyekenyóka jelenlegi állapotában, hogy saját lábait is alig bírja emelgetni. Különös.
Ezeket az eseményeket követően további két óráig nem történik semmi. Ám aztán az eddigi furcsaságoktól eltérően egy nagyobb horderejű dolog történik, mégpedig Darellel. A férfi ugyanis beleléptet lovával egy csapdába. Már Kagan alatt is recsegtek az "ágak", de az őt szorosan követő északi és hátasa alatt adták meg magukat.
Mivel a szerencse (nem) létező istennője a vadászok mellett áll, a Farkasfinak nem esik bántódása, ám lova hátsó combjának bőre alá befúródik a farkasverem egyik karója. Nem szakad be alattuk teljesen, így próbálja magát feljebb küzdeni mellső lábaival az állat, de mindhiába. Lovasa lába a kengyelbe szorul.
Letrion a vér látványától és a paripa fájdalmas nyerítésétől teljesen rosszul lesz. A szagok, a stressz és minden egyéb megteszi hatását, s míg a többiek próbálják (remélhetőleg) leszedni a lóról a nyeregben ragad Darelt, addig ő diszkréten okádik egyet a szomszédos fa tövében. Ez nem tesz jót állóképességének.
Darel, Letrion, Darfang (már ha még nem ásták el és velük van), Eran és a fejét fájlaló Salanel nem, vagy csak nagyon kis mértékben tudnak eközben figyelni arra, hogy mi történik körülöttük, így a többieken a sor, hogy valahogy normalizálják a helyzetet, ám akkor ők sem tudnak másra koncentrálni.
Végül is eddig is viszonylag nyugalmas útjuk volt idáig, semmi megmagyarázhatatlan nem történt, csak pár furcsaság... Még az üvöltés sem hangzott fel egyszer sem a nap folyamán.
Ez most a megnyugtató csönd, vagy a gyanús csönd?*