//Régi ház és új otthon//
*Megrázza a fejét lassan, aztán elmosolyodik amikor kedvesére néz.*
-Ne gondold, hogy gondod lesz a konkurenciával kedvesem. Nálad jobb gyógyítót nem fognak találni. Lehet, hogy vannak mások is, de gondolj bele. Elterjesztem, hogy csodát vittél végbe és mindenki nálad fog sorakozni.
*Jókedvűen mosolyog tovább, nem tudja, hogy Lia tudja e mire célzott. Aki csókkal életre képes kelteni egy haldoklót az minmum csoda számba megy. Mikor hallja, hogy Lia sem szeretne tovább várni a kézfogóval, nem tudatosul benne, hogy ezt azért mondja, mert talán már útban van egy új Tawinn, egész egyszerűen csak egybeesik azzal amit mindennél jobban szeretne. Nem minthogyha nem szívesen dolgozna még az új otthonukon. Világos, hogy az Owairat házra bőven ráfér a karbantartási munka, akár egy festés is. Jelahan ki tudja melyik szárnyban, vagy hol húzta meg magát. Liát már ismeri annyira, hogy gondoskodni akar majd az öregről, mielőtt megint csak útra kelnek. Az összecsapás óta tiszteli maga is. A kérdésre a lány felé fordul és elgondolkodva válaszol.*
-Anyám most Pirtianes közelében él, egy szerzetes renddel. A legutolsó levele is onnan érkezett.
*Elgondolkodva nézi az utat maga előtt, aztán újra Liához fordul.*
-Nem hiszem, hogy elmozdult volna azóta onnan. Szerintem még mindig ott él közöttük. Kérte, hogy hadd maradjon és azóta is önkéntesen segít nekik. Visszavonultan él azóta…
*Elhallgat, mert azt akarta mondani, mióta Ehnora és az unokája meghalt, de ez rosszul esne Liának, hát inkább elharapja a végét. Az apja is meghalt nem sokkal azután, hogy a családja felét elvesztette. A mély bánat is közrejátszott, hogy a bosszúhadjárat közben esett sebeiből sosem gyógyult fel. Igyekszik elterelni a figyelmét valami vidámabb felé, elvégre nemsokára a városba érek és szomorúnak lenni semmi okuk nincsen. Ahogy viszont jobban belegondol, egyre inkább nyomasztja, hogy az út nem biztonságos most Prtianes felé. Alig, hogy egy veszélyes útról megjöttek, máris egy másikba akarnak vágni és ez könnyelmű dolog. Mélyen elgondolkodva néz maga elé. A hirtelen támadt boldogsága, hogy Lia igent mondott neki és aztán az a kegyes Nivere is beleegyezett és a pártfogásba vette Liát, na és még hajlékot is adott fejük fölé. Persze, hogy ennyi jó elfeledtette vele, igazából milyen is most a helyzet Lanawin szerte.*
-Liám… talán mégis el kellene ezt halasztanunk az utazást.
*Kezd bele óvatosan, mert nem akarja letörni a lány iménti lelkesedését.*
-Írok egy levelet anyámnak, amiben elmondom neki, hogy megtaláltam a nőt, akivel le akarom élni a hátra lévő életemet.
*Elmosolyodik és gyengéden simogatja meg tekintetével a sötétkék szempárt, aztán folytatja.*
-Megírok neki mindent, de várjunk még a hírek kedvezőbbek lesznek. Hidd el nekem sem öröm, hogy a város határait azok az élettelen csontok ostromolják, de nem akarlak kitenni ennek még egyszer.
*Böki ki végre egészben. Nyíltan beszél, nincs miért titkolnia amit tud. Nyilvánvalóvá vált tegnap, hogy Lia is értesült a városban a hírekről. Nehéz volt ilyen súlyos dolgot az örömeik közepette kimondani, de egyiküknek ki kellett.*
-Márpedig, ha most vágunk neki az útnak, szinte biztosan keresztezzük az útjukat.
*Nehezére esett a józan ész szavára hallgatni és mindezt kimondani, de amikor Liára néz csak az jár a fejében, hogy nem akarja elveszíteni. Ha ennek az az ára, hogy pár hétig még a városban kell maradniuk mielőtt összeadják őket, akkor az csekély ár a biztonságáért. Nem tudja, hogy az eddigiek után, hogy fogadja Lia, hogy szerinte várniuk kellene még.*
-Ne gondold, hogy én nem vennélek el akár ma is. De gondolnom kell arra mivel jár, ha most viszlek el anyámhoz.
*Mondja halkan, aztán fürkészve nézi kedvesét.*
-Értsd meg nem veszíthetlek el! Még egyszer azt nem bírnám ki, ami történt.
*Reményei szerint ezzel nem szomorította el nagyon liát, de kibukott belőle.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.01 14:19:36