Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 102 (2021. - 2040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
2040. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-29 20:29:52
Üzenet elküldve: 2014-01-29 20:29:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Zikurskij Zimankow//
*Kicsit meglepődik a férfi viselkedésén, bár nagyon udvariasnak tartja. Ellenben neki mindig is furcsák voltak az ilyen gesztusok, lehet azért, mert az erdőben, a vándor utakon mindenki mindenben megosztozott és valahogy az udvarias gesztusok nem voltak, ilyen mértékben jelen.*
- Erre sok munka lehetőség van, de én mindig itt leszek, ha segítség kell. Bármilyen segítség.
*Mondja kedves mosolyával az arcán. Majd a következő megjegyzésre már nevet is.*
- Úgy, hogy odaadom te meg elfogadod. Persze nem akarlak rákényszeríteni, ha te ezt így találod jónak magadban, ám legyen. Csak tudod nekem furcsa az ilyen, annyi ideig éltem egyedül, hogy nem tudom, hogyan kell ilyenkor viselkedni. Meg mikor a mesteremmel éltem, akkor is mindent megosztottunk, bár ennek inkább a szűkölködés volt az oka.
*Jegyzi meg egy kis grimaszt vágva, de a gondolattól megint mosolyognia kell, s a grimasz szinte ugyanabban a pillanatban le is szalad az arcáról.*
- És ez még nem is az igazi. Láttad volna azokat, amiket a mesterem csinált. Egyszer egy igazi szabó meg is kérdezte tőle, hol vett olyan jó munkát, mire ő mondta, hogy bizony maga varrta. Hát képzelheted, hogy nézett a szabó. Azóta nem láttam olyan nevetséges képet.
*Mondja nevetve, ahogy visszagondol a régi időkre. Majd a férfi következő megszólalására gyorsan felel.*
- Nekem már az is sokat jelent, hogy meghallgattál. Hidd el, ha sokat élsz egymagad társaság nélkül megtanulod becsülni a legkissebb beszélgetést is. Azt pedig, hogy segíthetsz valakinek egyenesen imádni fogod. Tapasztalatból beszélek, úgyhogy jobb, ha hiszel nekem.
*Mondja egy kacsintás kíséretében, azzal megint az útra koncentrál. Mikor meghallja a vicces megjegyzést, félig oldalra pillantva felel rá.*
- Meg se fordult a fejemben, hogy keveset ennél. Azért mondtam, hogy jól fogsz lakni, mert olyan az étel, hogy tíz ujjad megnyalod utána. Amúgy meg láttam én már egy két éhes embert, akiből nem lehetett kinézni, hogy mennyit tud megenni.
*Amikor a mágustanonc körbe néz Kelteria is megszemléli a helyet. Hamar rájön hol vannak, s kicsit sem lepi meg, hogy a férfi nem tudja megkülönböztetni a terep fáit egymástól.*
- Természetesen tudom. Ne aggódj nem tévedünk el.
*Kicsit meglepődik a férfi viselkedésén, bár nagyon udvariasnak tartja. Ellenben neki mindig is furcsák voltak az ilyen gesztusok, lehet azért, mert az erdőben, a vándor utakon mindenki mindenben megosztozott és valahogy az udvarias gesztusok nem voltak, ilyen mértékben jelen.*
- Erre sok munka lehetőség van, de én mindig itt leszek, ha segítség kell. Bármilyen segítség.
*Mondja kedves mosolyával az arcán. Majd a következő megjegyzésre már nevet is.*
- Úgy, hogy odaadom te meg elfogadod. Persze nem akarlak rákényszeríteni, ha te ezt így találod jónak magadban, ám legyen. Csak tudod nekem furcsa az ilyen, annyi ideig éltem egyedül, hogy nem tudom, hogyan kell ilyenkor viselkedni. Meg mikor a mesteremmel éltem, akkor is mindent megosztottunk, bár ennek inkább a szűkölködés volt az oka.
*Jegyzi meg egy kis grimaszt vágva, de a gondolattól megint mosolyognia kell, s a grimasz szinte ugyanabban a pillanatban le is szalad az arcáról.*
- És ez még nem is az igazi. Láttad volna azokat, amiket a mesterem csinált. Egyszer egy igazi szabó meg is kérdezte tőle, hol vett olyan jó munkát, mire ő mondta, hogy bizony maga varrta. Hát képzelheted, hogy nézett a szabó. Azóta nem láttam olyan nevetséges képet.
*Mondja nevetve, ahogy visszagondol a régi időkre. Majd a férfi következő megszólalására gyorsan felel.*
- Nekem már az is sokat jelent, hogy meghallgattál. Hidd el, ha sokat élsz egymagad társaság nélkül megtanulod becsülni a legkissebb beszélgetést is. Azt pedig, hogy segíthetsz valakinek egyenesen imádni fogod. Tapasztalatból beszélek, úgyhogy jobb, ha hiszel nekem.
*Mondja egy kacsintás kíséretében, azzal megint az útra koncentrál. Mikor meghallja a vicces megjegyzést, félig oldalra pillantva felel rá.*
- Meg se fordult a fejemben, hogy keveset ennél. Azért mondtam, hogy jól fogsz lakni, mert olyan az étel, hogy tíz ujjad megnyalod utána. Amúgy meg láttam én már egy két éhes embert, akiből nem lehetett kinézni, hogy mennyit tud megenni.
*Amikor a mágustanonc körbe néz Kelteria is megszemléli a helyet. Hamar rájön hol vannak, s kicsit sem lepi meg, hogy a férfi nem tudja megkülönböztetni a terep fáit egymástól.*
- Természetesen tudom. Ne aggódj nem tévedünk el.
2039. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-29 17:33:09
Üzenet elküldve: 2014-01-29 17:33:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//A félelem háza//
//2. csoport//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Mordokhai maga sem gondolta volna, hogy sikerül kinyitnia az ajtót a tolvajkulcscsal. Nem túl tapasztalt a tárgy használata terén, de párszor azért igénybe vette.*
~Hja, a szükség nagy úr.~
*Mivel az ajtó a zár rövid megdolgozása után enged, a rugdosásra nincs szükség, aminek a vándor szívből örül. Nem akarja az erőtartalékait pazarolni, mert van egy olyan érzése, hogy arra még szüksége lesz. Még mielőtt kilépne, visszafordul és megnézi, hogy miben mesterkedik az ork és a másik férfi. Végül úgy határoz, hogy az ötlet nem rossz, csak nem vezet sehova. Ellenben valami fegyverféleségnek tudna örülni.*
~A deszkák túl korhadtak, a lombik még hasznos lehet, tehát marad a...~
*Mordokhainak veszélyes és őrült gondolata támadt, ami ugyanakkor kicsit morbid is. Odaballag az egyik rothadó testhez és csontot keres rajta. Mivel azok alaposan kilátszódnak a rothadó hús alól, keres egy számára "szimpatikusat" és megragadja. Aztán teljes erejébőlo húzni kezdi kifelé és ha sikerül kitépni a húsból, akkor aztán letöri a végét, hogy nagyjából hegyes legyen. Ezekután kiballag a folyosóra és szemügyre veszi a környezetet. Jól sejtette, ez ugyanis még messze van a kifelé vezető úttól. Legalábbis nem venne rá mérget, hogy a folyósó kanyarán túl már csak a kifelé nyíló ajtó van. Az valahogy túl egyszerű lenne. A férfi kezdi nagyon megbánni, hogy otthagyta Mordachot a karavánnál. Ha vele marad, akkor ez most nem történik meg vele. Csakhogy nem maradt vele, a vörös messze van, ő pedig bezárva ide. Nem megy előre, ezt a megtiszteltetést átadja valaki másnak.*
A hozzászólás írója (Mordokhai Elladur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.29 17:35:51
//2. csoport//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Mordokhai maga sem gondolta volna, hogy sikerül kinyitnia az ajtót a tolvajkulcscsal. Nem túl tapasztalt a tárgy használata terén, de párszor azért igénybe vette.*
~Hja, a szükség nagy úr.~
*Mivel az ajtó a zár rövid megdolgozása után enged, a rugdosásra nincs szükség, aminek a vándor szívből örül. Nem akarja az erőtartalékait pazarolni, mert van egy olyan érzése, hogy arra még szüksége lesz. Még mielőtt kilépne, visszafordul és megnézi, hogy miben mesterkedik az ork és a másik férfi. Végül úgy határoz, hogy az ötlet nem rossz, csak nem vezet sehova. Ellenben valami fegyverféleségnek tudna örülni.*
~A deszkák túl korhadtak, a lombik még hasznos lehet, tehát marad a...~
*Mordokhainak veszélyes és őrült gondolata támadt, ami ugyanakkor kicsit morbid is. Odaballag az egyik rothadó testhez és csontot keres rajta. Mivel azok alaposan kilátszódnak a rothadó hús alól, keres egy számára "szimpatikusat" és megragadja. Aztán teljes erejébőlo húzni kezdi kifelé és ha sikerül kitépni a húsból, akkor aztán letöri a végét, hogy nagyjából hegyes legyen. Ezekután kiballag a folyosóra és szemügyre veszi a környezetet. Jól sejtette, ez ugyanis még messze van a kifelé vezető úttól. Legalábbis nem venne rá mérget, hogy a folyósó kanyarán túl már csak a kifelé nyíló ajtó van. Az valahogy túl egyszerű lenne. A férfi kezdi nagyon megbánni, hogy otthagyta Mordachot a karavánnál. Ha vele marad, akkor ez most nem történik meg vele. Csakhogy nem maradt vele, a vörös messze van, ő pedig bezárva ide. Nem megy előre, ezt a megtiszteltetést átadja valaki másnak.*
A hozzászólás írója (Mordokhai Elladur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.29 17:35:51
2038. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-28 22:51:02
Üzenet elküldve: 2014-01-28 22:51:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A félelem háza//
*Izmai megfeszülnek a gerendán. Aztán el is ernyednek egy röpke pillanatra.*
- Hümm *látványosan eltűnődik* - Lehet, hogy igazad van.
*Valóban azon sopánkodott a hang, hogy már megint ide került.*
- Nade akkor sem változtat semmin, ha ez a fickó itt van újra. Ha megtaláljuk, kikérdezhetjük, de addig.. dolgozzunk mások helyett is!
*Kis bosszankodás vegyül a hangjába, amikor végre-valahára másodmagával nekifeszül annak a bizonyos gerendának. Ez annak köszönhető, hogy vannak páran, akik csak ejtőznek idebent és jól érzik magukat. No jelenleg kivételesen nem az öregre gondol, legalább az kelletlenül, de megcsinálja, ha mondanak neki valamit. Mindegy is, ez van, ezt kell szeretni. És Bron már igencsak szeretne kijutni innen!
Mielőtt az ajtót kiszabadítják, egy futó, hátrafelé vetett, lapos pillantással elcsípi, hogy az öreg megtalálja a drágakövet, felfedik magukat a fura henger-számhelyek, nameghogy fekete-sárga tündérkéjük nem csinál az égvilágon semmit se. De hamarosan már más dolgok kötik le figyelmét, és ellép a meghökkenő Draza mellett.
Két dolog történhet. Egyik, Bron szintén alaposan meglepődik, amikor megpillantja szomszédaikat, közülük is azt, aki nő létére ott törné őt ketté, ahol a legvastagabb (mentségére szóljon, ork nővel van dolga). Másik, ha sorstársuk tényleg kihajítja a másik nőt a folyosóra, akkor aztán Bron még jobban megdöbben. Szemből előreppenő emberkékre aztán végképp nem számít!
Nade, mint ahogy korábban szó volt róla, kevés olyan dolog van, amin úgy _istenigazából_ meglepődne és elgondolkozna. Egyetlen, minden másnál fontosabb és sürgetőbb feladatuk adódik: megtalálni a kiutat.
Az, hogy az ork nő ott szemben szintén rab, puszta következtetés. Nála sincs fegyver, és valószínűleg ő is meglepődik az új kollégák felbukkanásán.
Bron nem hezitál sokat. Kilép a szűk folyosóra, és megnézi, mit lehet itt tenni.*
- Mi a helyzet? *Veti oda üdvözlésképpen az orknak.*
*Ezzel minden fontosat meg is beszéltek, egyelőre. Észreveszi, hogy még egy ajtó van a falban, velük szemben. Persze nem nehéz észrevenni, mivel ott ég az egyetlen fáklya. Sejtelmes árnyakat vet a fekvő, és a mellette álló alakra.
Bron közelebb megy hozzá. Óvatosan, lépésről lépésre, rosszat orrontva halad, tekintetét le nem veszi egy pillanatra sem a dermedt madárijesztőként álldogáló nőről. Ha most valahonnan máshonnan érné támadás, bizony nem tudná hárítani. Ahhoz túlságosan koncentrál, lévén ezt a különös figurát véli a legnagyobb veszélyforrásnak, jelenleg. Azért közben titkon reméli, hogy hátrébb Draza, meg Synalys (vagyis a csapatuk használható tagjai)figyelnek rá, nehogy történjen valami szokatlan.
Bron első gondolata a fáklyáért nyúlni, mikor kartávolságba ér. Ha el tudja marni a nő mellől, akkor ezek után bármi is történjen, ő a világ minden aranyáért sem fogja elereszteni a tüzes botot. Rögtönzött fegyvernek jó lesz majd, és az se nagy baj, ha lát valamit.
Fogja a fáklyát, és a megkövült alak orra alá dugja, hadd nézzék meg alaposan, kivel, mivel van dolguk. Ha netán rá akarna ugrani közben, hát a pofájába nyomja a lángokat.
Ha viszont a fáklya túl messze van, és előbb tudná megérinteni a nőt, mint megkaparintani azt.. Akkor kénytelen lesz mutatóujját rányomni a halántékára, és a fejet, enyhén erőszakosan a fény felé fordítgatni.
Lélegzetét is visszafojtja, úgy lesi, mi fog történni.*
*Izmai megfeszülnek a gerendán. Aztán el is ernyednek egy röpke pillanatra.*
- Hümm *látványosan eltűnődik* - Lehet, hogy igazad van.
*Valóban azon sopánkodott a hang, hogy már megint ide került.*
- Nade akkor sem változtat semmin, ha ez a fickó itt van újra. Ha megtaláljuk, kikérdezhetjük, de addig.. dolgozzunk mások helyett is!
*Kis bosszankodás vegyül a hangjába, amikor végre-valahára másodmagával nekifeszül annak a bizonyos gerendának. Ez annak köszönhető, hogy vannak páran, akik csak ejtőznek idebent és jól érzik magukat. No jelenleg kivételesen nem az öregre gondol, legalább az kelletlenül, de megcsinálja, ha mondanak neki valamit. Mindegy is, ez van, ezt kell szeretni. És Bron már igencsak szeretne kijutni innen!
Mielőtt az ajtót kiszabadítják, egy futó, hátrafelé vetett, lapos pillantással elcsípi, hogy az öreg megtalálja a drágakövet, felfedik magukat a fura henger-számhelyek, nameghogy fekete-sárga tündérkéjük nem csinál az égvilágon semmit se. De hamarosan már más dolgok kötik le figyelmét, és ellép a meghökkenő Draza mellett.
Két dolog történhet. Egyik, Bron szintén alaposan meglepődik, amikor megpillantja szomszédaikat, közülük is azt, aki nő létére ott törné őt ketté, ahol a legvastagabb (mentségére szóljon, ork nővel van dolga). Másik, ha sorstársuk tényleg kihajítja a másik nőt a folyosóra, akkor aztán Bron még jobban megdöbben. Szemből előreppenő emberkékre aztán végképp nem számít!
Nade, mint ahogy korábban szó volt róla, kevés olyan dolog van, amin úgy _istenigazából_ meglepődne és elgondolkozna. Egyetlen, minden másnál fontosabb és sürgetőbb feladatuk adódik: megtalálni a kiutat.
Az, hogy az ork nő ott szemben szintén rab, puszta következtetés. Nála sincs fegyver, és valószínűleg ő is meglepődik az új kollégák felbukkanásán.
Bron nem hezitál sokat. Kilép a szűk folyosóra, és megnézi, mit lehet itt tenni.*
- Mi a helyzet? *Veti oda üdvözlésképpen az orknak.*
*Ezzel minden fontosat meg is beszéltek, egyelőre. Észreveszi, hogy még egy ajtó van a falban, velük szemben. Persze nem nehéz észrevenni, mivel ott ég az egyetlen fáklya. Sejtelmes árnyakat vet a fekvő, és a mellette álló alakra.
Bron közelebb megy hozzá. Óvatosan, lépésről lépésre, rosszat orrontva halad, tekintetét le nem veszi egy pillanatra sem a dermedt madárijesztőként álldogáló nőről. Ha most valahonnan máshonnan érné támadás, bizony nem tudná hárítani. Ahhoz túlságosan koncentrál, lévén ezt a különös figurát véli a legnagyobb veszélyforrásnak, jelenleg. Azért közben titkon reméli, hogy hátrébb Draza, meg Synalys (vagyis a csapatuk használható tagjai)figyelnek rá, nehogy történjen valami szokatlan.
Bron első gondolata a fáklyáért nyúlni, mikor kartávolságba ér. Ha el tudja marni a nő mellől, akkor ezek után bármi is történjen, ő a világ minden aranyáért sem fogja elereszteni a tüzes botot. Rögtönzött fegyvernek jó lesz majd, és az se nagy baj, ha lát valamit.
Fogja a fáklyát, és a megkövült alak orra alá dugja, hadd nézzék meg alaposan, kivel, mivel van dolguk. Ha netán rá akarna ugrani közben, hát a pofájába nyomja a lángokat.
Ha viszont a fáklya túl messze van, és előbb tudná megérinteni a nőt, mint megkaparintani azt.. Akkor kénytelen lesz mutatóujját rányomni a halántékára, és a fejet, enyhén erőszakosan a fény felé fordítgatni.
Lélegzetét is visszafojtja, úgy lesi, mi fog történni.*
2037. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-28 16:28:53
Üzenet elküldve: 2014-01-28 16:28:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Zöldszarvas Daranel//
-Rendben van, talán valóban ránk fér majd egy kis pihenő. Én is jól laktam.-
*Csap elégedetten a hasára a törpe, majd miután kikeverednek a barlangból, nekikezd álca anyagokat gyűjteni, ám Daranel megelőzi. Meglepetten vizsgálgatja a nagy követ, felméri annak nagyságát, és a távolságot.*
-Igen, azt hiszem jó lesz. Tessék, itt van köték, amennyire lehet kösd át vele, én mindjárt jövök.-
*Ezzel lemálház, a csomagjában lévő kötelet az embernek dobja, és elmegy az erdőbe. Nem sokára egy nagy és erős ággal tér vissza.*
-Tessék. Használd tolókarnak, én pedig húzom a kötélnél fogva.-
*Hosszas csata kezdődött, ám végül sikerül a követ a helyére tenni.*
-Nah, tessék. Jobb mint hittem volna! Jó ötlet volt!-
* Biccent társa felé a törpe, majd összeszedve holmiját felzárkózik az ember mellé, és elindulnak visszafelé.*
-Rendben van, talán valóban ránk fér majd egy kis pihenő. Én is jól laktam.-
*Csap elégedetten a hasára a törpe, majd miután kikeverednek a barlangból, nekikezd álca anyagokat gyűjteni, ám Daranel megelőzi. Meglepetten vizsgálgatja a nagy követ, felméri annak nagyságát, és a távolságot.*
-Igen, azt hiszem jó lesz. Tessék, itt van köték, amennyire lehet kösd át vele, én mindjárt jövök.-
*Ezzel lemálház, a csomagjában lévő kötelet az embernek dobja, és elmegy az erdőbe. Nem sokára egy nagy és erős ággal tér vissza.*
-Tessék. Használd tolókarnak, én pedig húzom a kötélnél fogva.-
*Hosszas csata kezdődött, ám végül sikerül a követ a helyére tenni.*
-Nah, tessék. Jobb mint hittem volna! Jó ötlet volt!-
* Biccent társa felé a törpe, majd összeszedve holmiját felzárkózik az ember mellé, és elindulnak visszafelé.*
2036. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-28 13:49:57
Üzenet elküldve: 2014-01-28 13:49:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A félelem háza //
1. csoport
*Draza felvetésére csupán az a fickó reagál, akit nem rég még szorongatott, s most parancsokat kezdett osztogatni. Ez több dolog miatt is különös, hiszen ha Garahaed hangját nem is, az orkét mindenképp hallaniuk kellett a bentlévőknek. Úgy tűnik nem szívesen figyelnek a fajtájára hiszen az ember adta utasításokat, szinte kivétel nélkül csinálni kezdik.
Az ork észreveszi, hogy míg a férfi mindenkit utasított, őt megkérte a segítségre. Bölcs ember, annyi szent. Ám mivel úgysincs más dolog amit megtehetne, Draza valószínűleg mindenképp segített volna.*
- Hogy érted, hogy honnan vettem? Te nem hallottad az előbbi hangot? * Draza elgondolkozik rajta, mi van akkor, ha csak valamilyen okból senki más nem hallotta Garahaed hangját, csakis ő. Bár az is igaz, hogy egy ork kevésbé tudja aláásni a belé vetett bizalmat annyival, hogy hangokat hall.*
- Az az ember azt mondta, hogy már "megint". Ahogy a levélből is kiderül, Garahaed az egyetlen aki kijutott innen - legalábbis akikről én tudok, és ha ez az a ház, amit kerestem -, így egyszerű kikövetkeztetni, hogy ő van itt valahol.
*Drazával karöltve már sikerül kiszabadítaniuk az ajtót, melyet az ork ki is nyit, hiszen semmi sem történik.
Szemben egy másik ajtó, s egy másik ork. Egy nőstény. Draza egy pillanatig meghökken, de ami azt illeti látott már ilyeneket a városban. Szívébe keserűség, és harag párosa költözik. Nem szereti a fajának ilyen kigúnyolását látni.*
1. csoport
*Draza felvetésére csupán az a fickó reagál, akit nem rég még szorongatott, s most parancsokat kezdett osztogatni. Ez több dolog miatt is különös, hiszen ha Garahaed hangját nem is, az orkét mindenképp hallaniuk kellett a bentlévőknek. Úgy tűnik nem szívesen figyelnek a fajtájára hiszen az ember adta utasításokat, szinte kivétel nélkül csinálni kezdik.
Az ork észreveszi, hogy míg a férfi mindenkit utasított, őt megkérte a segítségre. Bölcs ember, annyi szent. Ám mivel úgysincs más dolog amit megtehetne, Draza valószínűleg mindenképp segített volna.*
- Hogy érted, hogy honnan vettem? Te nem hallottad az előbbi hangot? * Draza elgondolkozik rajta, mi van akkor, ha csak valamilyen okból senki más nem hallotta Garahaed hangját, csakis ő. Bár az is igaz, hogy egy ork kevésbé tudja aláásni a belé vetett bizalmat annyival, hogy hangokat hall.*
- Az az ember azt mondta, hogy már "megint". Ahogy a levélből is kiderül, Garahaed az egyetlen aki kijutott innen - legalábbis akikről én tudok, és ha ez az a ház, amit kerestem -, így egyszerű kikövetkeztetni, hogy ő van itt valahol.
*Drazával karöltve már sikerül kiszabadítaniuk az ajtót, melyet az ork ki is nyit, hiszen semmi sem történik.
Szemben egy másik ajtó, s egy másik ork. Egy nőstény. Draza egy pillanatig meghökken, de ami azt illeti látott már ilyeneket a városban. Szívébe keserűség, és harag párosa költözik. Nem szereti a fajának ilyen kigúnyolását látni.*
2035. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-28 10:57:14
Üzenet elküldve: 2014-01-28 10:57:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Adgal Traain//
-Szerintem előtte egy kis pihenő azért nem árt. *mondja mosolyogva az íjász. Mire visszaérnek az még szép kis séta lesz, és valószínűleg be is fog esteledni. Egyébként is degeszre ette magát, és teli hassal ha elkezdene harcolni, abból katasztrófa lenne. Majd a kijáratnál újra eljátssza a bujkálást. Most kicsit gyorsabban, és könnyebben préseli ki magát a szűk kijáraton. Még ha párszor ezt megteszi, hozzá is fog szokni. Kiérve a barlangból, szét is néz, hogy mit lehetne felhasználni.*
-Azt a nagy kődarabot ide is görgethetjük a bejárathoz. *mutat Daranel a tőlük alig harminc lépésnyire lévő méretes szikladarabra. Meg is indul felé, azonban mindenképpen szüksége lesz Adgal segítségére.*
-Na gyere, kapaszkodjunk bele. *fogja meg úgy, hogy lehetőleg minél jobb fogást sikerüljön találni rajta.*
-Vagy rákössük a kötelet, és húzzuk meg ? *kérdezi a törpét. Ha végképp nem bírnak vele sehogy sem, akkor muszáj lesz valami más megoldást keresni. Ha viszont túlságosan betakargatják levelekkel és ágakkal, azzal talán még nagyobb feltűnést keltenek.*
-Muszáj lenne lezárni a bejáratot, így legalább a vadállatok biztosan nem mennek be. *állapítja meg az íjász, majd egyszer bevillan agyába valami. Csettint egyet, majd kérdően útitársához fordul.*
-Apropó Adgal ! A barlangnak van szellőzése a bejárati nyíláson kívül ?
*Teljesen kiment a fejéből ez az aprócska, ám annál lényegesebb dolog. Így attól sem kellene tartaniuk, hogy éjszaka vadállatok támadják meg a barlangot, mert egyszerűen csak belülről is elzárnák valamivel. Kérdéses, hogy ha van, vagy vannak is szellőző nyílások, azokon képes lenne e a levegőn kívül bármi is átférni.*
-Szerintem előtte egy kis pihenő azért nem árt. *mondja mosolyogva az íjász. Mire visszaérnek az még szép kis séta lesz, és valószínűleg be is fog esteledni. Egyébként is degeszre ette magát, és teli hassal ha elkezdene harcolni, abból katasztrófa lenne. Majd a kijáratnál újra eljátssza a bujkálást. Most kicsit gyorsabban, és könnyebben préseli ki magát a szűk kijáraton. Még ha párszor ezt megteszi, hozzá is fog szokni. Kiérve a barlangból, szét is néz, hogy mit lehetne felhasználni.*
-Azt a nagy kődarabot ide is görgethetjük a bejárathoz. *mutat Daranel a tőlük alig harminc lépésnyire lévő méretes szikladarabra. Meg is indul felé, azonban mindenképpen szüksége lesz Adgal segítségére.*
-Na gyere, kapaszkodjunk bele. *fogja meg úgy, hogy lehetőleg minél jobb fogást sikerüljön találni rajta.*
-Vagy rákössük a kötelet, és húzzuk meg ? *kérdezi a törpét. Ha végképp nem bírnak vele sehogy sem, akkor muszáj lesz valami más megoldást keresni. Ha viszont túlságosan betakargatják levelekkel és ágakkal, azzal talán még nagyobb feltűnést keltenek.*
-Muszáj lenne lezárni a bejáratot, így legalább a vadállatok biztosan nem mennek be. *állapítja meg az íjász, majd egyszer bevillan agyába valami. Csettint egyet, majd kérdően útitársához fordul.*
-Apropó Adgal ! A barlangnak van szellőzése a bejárati nyíláson kívül ?
*Teljesen kiment a fejéből ez az aprócska, ám annál lényegesebb dolog. Így attól sem kellene tartaniuk, hogy éjszaka vadállatok támadják meg a barlangot, mert egyszerűen csak belülről is elzárnák valamivel. Kérdéses, hogy ha van, vagy vannak is szellőző nyílások, azokon képes lenne e a levegőn kívül bármi is átférni.*
2034. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-27 20:25:02
Üzenet elküldve: 2014-01-27 20:25:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Zöldszarvas Daranel//
*Adgal mosolyogva fogadja a válaszokat. Kiváncsi, mit tud mutatni ennek a láthatóan képzett harcosnak.*
-Számomra a megtiszteltetés!-
*Mondja. Mikor a barlangtúra a végéhez ér még indulás előtt megjegyzi.*
-Mondtam, egy kis takarítás, néhány priccs, pár láda, szék, asztal, és idilli lesz! Amúgy, azt hiszem, igen végeztünk. Akkor most irány a barakk? Amúgy örülök, ha megtetszett. A barakkban megmutatom mit tanított még az öregem.-
*Kacsint Daranelre, és követi őt ki a barlangból.*
-Ha gondolod, gyorsan fabrikálhatunk valami álcát.-
*Mondja, és várakozón tekint barátjára.*
*Adgal mosolyogva fogadja a válaszokat. Kiváncsi, mit tud mutatni ennek a láthatóan képzett harcosnak.*
-Számomra a megtiszteltetés!-
*Mondja. Mikor a barlangtúra a végéhez ér még indulás előtt megjegyzi.*
-Mondtam, egy kis takarítás, néhány priccs, pár láda, szék, asztal, és idilli lesz! Amúgy, azt hiszem, igen végeztünk. Akkor most irány a barakk? Amúgy örülök, ha megtetszett. A barakkban megmutatom mit tanított még az öregem.-
*Kacsint Daranelre, és követi őt ki a barlangból.*
-Ha gondolod, gyorsan fabrikálhatunk valami álcát.-
*Mondja, és várakozón tekint barátjára.*
2033. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-27 19:45:29
Üzenet elküldve: 2014-01-27 19:45:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Adgal Traain//
*Csak helyeslően bólogat a törpe szavaira. Nem vitás, hogy az adódó helyzet olykor felülírhat bármilyen tudást vagy képességet. Számtalan példát fel lehetne hozni, de Daranel most inkább ebbe nem megy bele. Daranel szintén felemelkedik, közben íját a kezébe veszi. Magasra emeli maga előtt, majd lassú mozdulatokkal maga elé húzza szív tájékra, dobbant egyet jobb lábával, és nevetve szól a törpéhez.*
-A Zöld Légió nevében, elfogadom a kihívást.
*Így már hivatalosan is párbajellenfeleknek tekinthetők, szóval ez alól nem lesz kibúvó. Az íjásznak kapóra jön, mivel a következő állomása úgy is a barakk lenne.*
-Jó fej lehet az öreged. Tetszik a mottója.
*Valahol sejtette is, hogy Arastor neve nem lesz ismeretlen, mivel Eelaran urat szinte minden hová elkísérte. A csatatéren pedig kitűnt méreteivel, így nem is lehetett nem észrevenni.*
-Rendben. *szedi össze a motyóját Daranel is, utána még le is ellenőrzi, hogy semmit ne hagyjon itt. Épp a fáklyáért nyúlna, de Adgal már megelőzi. Szorgalmasan hallgatja a törpe szavait, és figyeli a helyiségeket. A kis csarnok után nagyjából ilyennek képzelte el. Minden kis zugot megnéz a fáklya fényénél, hogy mindent alaposan felmérjen.*
-Egy kis takarítás sem árt majd. *mondja Daranel, közben az újabb hajába fonódott pókhálót próbálja kibogarászni.*
-Hogy mit szólok ? Szerintem kiváló ! *mondja örömteli, őszinte hangon. Itt kényelmesen tudnak majd a szörnyvadászok beszélgetni is, és nem kell azon aggódni, hogy bárki illetéktelen is meghallja.*
-Van még valami, vagy egyenlőre ennyi ? *kérdezi útitársától.*
-Mert ha ennyi, akkor talán kicsit előrébb is hozhatjuk azt a párbajt nem gondolod ? *kacsint egyet, majd feltehetőleg megindul a kijárat felé.*
*Csak helyeslően bólogat a törpe szavaira. Nem vitás, hogy az adódó helyzet olykor felülírhat bármilyen tudást vagy képességet. Számtalan példát fel lehetne hozni, de Daranel most inkább ebbe nem megy bele. Daranel szintén felemelkedik, közben íját a kezébe veszi. Magasra emeli maga előtt, majd lassú mozdulatokkal maga elé húzza szív tájékra, dobbant egyet jobb lábával, és nevetve szól a törpéhez.*
-A Zöld Légió nevében, elfogadom a kihívást.
*Így már hivatalosan is párbajellenfeleknek tekinthetők, szóval ez alól nem lesz kibúvó. Az íjásznak kapóra jön, mivel a következő állomása úgy is a barakk lenne.*
-Jó fej lehet az öreged. Tetszik a mottója.
*Valahol sejtette is, hogy Arastor neve nem lesz ismeretlen, mivel Eelaran urat szinte minden hová elkísérte. A csatatéren pedig kitűnt méreteivel, így nem is lehetett nem észrevenni.*
-Rendben. *szedi össze a motyóját Daranel is, utána még le is ellenőrzi, hogy semmit ne hagyjon itt. Épp a fáklyáért nyúlna, de Adgal már megelőzi. Szorgalmasan hallgatja a törpe szavait, és figyeli a helyiségeket. A kis csarnok után nagyjából ilyennek képzelte el. Minden kis zugot megnéz a fáklya fényénél, hogy mindent alaposan felmérjen.*
-Egy kis takarítás sem árt majd. *mondja Daranel, közben az újabb hajába fonódott pókhálót próbálja kibogarászni.*
-Hogy mit szólok ? Szerintem kiváló ! *mondja örömteli, őszinte hangon. Itt kényelmesen tudnak majd a szörnyvadászok beszélgetni is, és nem kell azon aggódni, hogy bárki illetéktelen is meghallja.*
-Van még valami, vagy egyenlőre ennyi ? *kérdezi útitársától.*
-Mert ha ennyi, akkor talán kicsit előrébb is hozhatjuk azt a párbajt nem gondolod ? *kacsint egyet, majd feltehetőleg megindul a kijárat felé.*
2032. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-27 16:03:31
Üzenet elküldve: 2014-01-27 16:03:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Zöldszarvas Daranel//
*Adgal bólogatva, hallgatja barátját, miközben maga is lassan befejezi az étkezést. Megrázza a fejét.*
-Nem a fegyver a fő, hanem az, hogy hogyan forgatják. Meg persze a helyzet. Például , ha te karddal lennél ellenem, két lépcsőfokkal magasabbról, igencsak szorult helyzetbe tudnál hozni, ha belegondolsz. De majd meglátjuk. Ha itt végeztünk, az Artheniori felderítők nevében kihívlak téged, a Zöld Légió fiát, egy tiszteletbeli párbajra!-
*Emelkedik fel ültéből a törpe, és tisztelgésre emeli fegyverét, majd kacagva elteszi, és befejezve az étkezést gyakorlott mozdulatokkal rendet téve elpakol.*
-Hát, tudod, nálunk a kovácsolás és a katonáskodás apáról fiúra száll. Ha harcoltál az otthonodért, utána dolgozhatsz is érte! Ez apám mottója. Amúgy Arastor parancsnok neve nem ismeretlen számomra. Egyszer azt hiszem, még láttam is. Nem csoda, hogy tisztelettel beszélsz róla.-
*Biccent, szavai megerősítéseként majd int, hogy Daranel kövesse.*
-Menjünk hát beljebb. Az első termet teljesen elszigeteli egy fal a második, kisebb teremtől, leszámítva egy nyilván utólag vágott ember nagyságú nyílástól.-
*Lép be a belső, aránylag nagy alapterületű helységbe a törpe. A magával hozott fáklya kisérteties fénnyel világít, pókhálókat és egyes helyeken támgerendák fáját megvilágítva. A talaj, bár nem sima, sokkal egyenletesebb, mint azt elsőre gondolná a belépő. Elsőre úgy másfél, két tucat ember fér el benne tűrhetően.*
-Hát ez lenne a nagyobbik rész. Kicsit sivár, bevallom, de ha belakjuk, megfelel.-
*Miközben körbe sétál, látni, hogy az egyik sarokban mintha valaket elégettek volna. Ugyanígy a sarokban látható a nyílás, amely a másik helységbe vezet.*
-A benti a fele ennek. Pihenőnek, raktárnak ideális.-
*Világít be, hogy az ember benézhessen, majd odafordul.*
-Szerencsére üres. Na, mit szólsz hozzá?-
*Kérdezi türelmesen várva a választ.*
*Adgal bólogatva, hallgatja barátját, miközben maga is lassan befejezi az étkezést. Megrázza a fejét.*
-Nem a fegyver a fő, hanem az, hogy hogyan forgatják. Meg persze a helyzet. Például , ha te karddal lennél ellenem, két lépcsőfokkal magasabbról, igencsak szorult helyzetbe tudnál hozni, ha belegondolsz. De majd meglátjuk. Ha itt végeztünk, az Artheniori felderítők nevében kihívlak téged, a Zöld Légió fiát, egy tiszteletbeli párbajra!-
*Emelkedik fel ültéből a törpe, és tisztelgésre emeli fegyverét, majd kacagva elteszi, és befejezve az étkezést gyakorlott mozdulatokkal rendet téve elpakol.*
-Hát, tudod, nálunk a kovácsolás és a katonáskodás apáról fiúra száll. Ha harcoltál az otthonodért, utána dolgozhatsz is érte! Ez apám mottója. Amúgy Arastor parancsnok neve nem ismeretlen számomra. Egyszer azt hiszem, még láttam is. Nem csoda, hogy tisztelettel beszélsz róla.-
*Biccent, szavai megerősítéseként majd int, hogy Daranel kövesse.*
-Menjünk hát beljebb. Az első termet teljesen elszigeteli egy fal a második, kisebb teremtől, leszámítva egy nyilván utólag vágott ember nagyságú nyílástól.-
*Lép be a belső, aránylag nagy alapterületű helységbe a törpe. A magával hozott fáklya kisérteties fénnyel világít, pókhálókat és egyes helyeken támgerendák fáját megvilágítva. A talaj, bár nem sima, sokkal egyenletesebb, mint azt elsőre gondolná a belépő. Elsőre úgy másfél, két tucat ember fér el benne tűrhetően.*
-Hát ez lenne a nagyobbik rész. Kicsit sivár, bevallom, de ha belakjuk, megfelel.-
*Miközben körbe sétál, látni, hogy az egyik sarokban mintha valaket elégettek volna. Ugyanígy a sarokban látható a nyílás, amely a másik helységbe vezet.*
-A benti a fele ennek. Pihenőnek, raktárnak ideális.-
*Világít be, hogy az ember benézhessen, majd odafordul.*
-Szerencsére üres. Na, mit szólsz hozzá?-
*Kérdezi türelmesen várva a választ.*
2031. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-27 10:55:25
Üzenet elküldve: 2014-01-27 10:55:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Adgal Traain//
-Meglehet, hogy a buzogányforgatásba pedig én maradnék alul. *mondja mosolygósan, hiszen mindenkinek megvan a maga erőssége. Nincs kétsége afelől, hogy jobb íjász a törpénél, ám fegyverforgatásban biztosan alulmaradna.*
-Olyan is van persze. Láttad volna Arastor parancsnok urat. *nyel közben egy nagyot, iszik egy kortyot, és lelkesen kezd el mesélni.*
-Ő a Zöld Légió főparancsnoka. Olyan könnyedséggel forgatja a nehéz pallost, mint én ezt a pici tőrt. *közben elméje elé vetíti a képet, mikor Arastor megsuhintja levegőbe a pallost, és az orkok fejei csak úgy hullanak szerte szét.*
-A legbátrabb és legnagyobb harcos, akit csak ismerek. *hangjában felfedezhető a szomorúság, és a hiányérzet. Eleinte nem szerette a parancsnokot, mert túl keménynek tartotta a módszereit. Így utólag belegondolva azért meglett az eredménye.*
-Úgy tudom egy éves koromtól. *válaszol a törpe kérdésére, majd megtörli a száját, összecsapkodja tenyerét, és leporolja a kósza kenyérmorzsákat köpenyéről. Úgy látszik befejezte az evést. Kissé féloldalasan hátradől, csípőre teszi jobb kezét, könyökével pedig megtámasztja magát a földön.*
-Értem. És apád nyomdokait követve mentél szolgálatba, vagy egyébként is ez érdekelt ? *néz kérdően a törpére, majd válaszol a kérdésére.*
-Sehogy. *mondja egykedvűen, szája szélét elhúzza, majd azért bővebben is megpróbálja kifejteni a dolgot.*
-Apám meghalt csatában, anyám a születésemkor, egyéb rokonokról nem tudok.
*Volt híre, miszerint apjának volt egy testvére. Egy idő után azonban felhagyott a kereséssel, mert mindenféle információ amit kapott, tévesnek bizonyult.*
-Völgyerdő vezetője Eelaran úr fogadott be az elfek közé. Állítólag megmentette az életét, utolsó kívánsága pedig az volt, hogy vigyázzanak rám. *szavai nem szomorúságot, vagy gyászt, hanem inkább büszkeséget hordoznak magukban.*
-És ők lettek az én családom. *mondja már újra mosolyogva, bal kezét magasabbra emeli és széttárja.*
-Röviden ennyi.
*Mesélhetné napokig is a történteket, vagy könyvet is írhatna az életéről, de valószínű hogy Adgal megelégszik ennyivel is.*
-Ha te is befejezted az evést, lassan megnézhetnénk a többi termet is. *bök fejével a megfelelő irányba, majd újra a törpére néz.*
-Egyébként köszönöm az ételt, nagyon finom volt. *mondja elégedetten, közben megpaskolja teli hasát. Közben várja, hogy Adgal is befejezze a falatozást.*
-Meglehet, hogy a buzogányforgatásba pedig én maradnék alul. *mondja mosolygósan, hiszen mindenkinek megvan a maga erőssége. Nincs kétsége afelől, hogy jobb íjász a törpénél, ám fegyverforgatásban biztosan alulmaradna.*
-Olyan is van persze. Láttad volna Arastor parancsnok urat. *nyel közben egy nagyot, iszik egy kortyot, és lelkesen kezd el mesélni.*
-Ő a Zöld Légió főparancsnoka. Olyan könnyedséggel forgatja a nehéz pallost, mint én ezt a pici tőrt. *közben elméje elé vetíti a képet, mikor Arastor megsuhintja levegőbe a pallost, és az orkok fejei csak úgy hullanak szerte szét.*
-A legbátrabb és legnagyobb harcos, akit csak ismerek. *hangjában felfedezhető a szomorúság, és a hiányérzet. Eleinte nem szerette a parancsnokot, mert túl keménynek tartotta a módszereit. Így utólag belegondolva azért meglett az eredménye.*
-Úgy tudom egy éves koromtól. *válaszol a törpe kérdésére, majd megtörli a száját, összecsapkodja tenyerét, és leporolja a kósza kenyérmorzsákat köpenyéről. Úgy látszik befejezte az evést. Kissé féloldalasan hátradől, csípőre teszi jobb kezét, könyökével pedig megtámasztja magát a földön.*
-Értem. És apád nyomdokait követve mentél szolgálatba, vagy egyébként is ez érdekelt ? *néz kérdően a törpére, majd válaszol a kérdésére.*
-Sehogy. *mondja egykedvűen, szája szélét elhúzza, majd azért bővebben is megpróbálja kifejteni a dolgot.*
-Apám meghalt csatában, anyám a születésemkor, egyéb rokonokról nem tudok.
*Volt híre, miszerint apjának volt egy testvére. Egy idő után azonban felhagyott a kereséssel, mert mindenféle információ amit kapott, tévesnek bizonyult.*
-Völgyerdő vezetője Eelaran úr fogadott be az elfek közé. Állítólag megmentette az életét, utolsó kívánsága pedig az volt, hogy vigyázzanak rám. *szavai nem szomorúságot, vagy gyászt, hanem inkább büszkeséget hordoznak magukban.*
-És ők lettek az én családom. *mondja már újra mosolyogva, bal kezét magasabbra emeli és széttárja.*
-Röviden ennyi.
*Mesélhetné napokig is a történteket, vagy könyvet is írhatna az életéről, de valószínű hogy Adgal megelégszik ennyivel is.*
-Ha te is befejezted az evést, lassan megnézhetnénk a többi termet is. *bök fejével a megfelelő irányba, majd újra a törpére néz.*
-Egyébként köszönöm az ételt, nagyon finom volt. *mondja elégedetten, közben megpaskolja teli hasát. Közben várja, hogy Adgal is befejezze a falatozást.*
2030. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-27 09:35:10
Üzenet elküldve: 2014-01-27 09:35:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Daleilor Narchenar//
*Nerin nem álmodik, csak pihen, viszont az látszik rajta, hogy kimerült. Több ok is lehet, mi miatt ennyire kimerült: régen harcolt, a vérveszteség, és az éjszakai élet, vagy ez a három ok egyszerre vetette rá magát Nerinre. Kissé sápadt, hisz elég sok vért vesztett, de a kis amatőr kötés, mit tett a lábára, hála az égnek elállította a vérzést. Egyszeriben érzi, hogy Daleilor megfogja, és gyengéden felébreszti. Nerin kinyitja szemét, miközben próbál felállni. Azt gondolja, hogy, ha eddig lábon tudott lenni, akkor most is sikerülni fog neki. Ezeket mind rosszul gondolta. Felállni még csak- csak sikerül, de járni... *
- Nem tudok járni! Nagyon fáj a lábam, lehet,hogy eddig az adrenalin dolgozott bennem, így tudtam járni, de most olyan gyengének érzem magam, mint egy védtelen gyermek!
* Nerin nekitámaszkodik a fának, minek segítségével felállat, és rátámaszkodik arra a lábára, mi nem fáj.
~ Mi ez a gyengeség? Soha nem éreztem mgam ennyire rosszul! Életemben sokszor fáradtam el, vágtam magam meg, harapot meg kutya, macska, ló, de azok sem voltak ennyire durvák! Egyáltalán hogy tud ekkorát harapni egy "nyúl"? És az is érdekelne, hogy ezek hogyan születtek erre a világra, hisz ilyen magától... Bár ott vannak a törpök, kik kedvesek, az orkok, kik óriási nagy egóval rendelkeznek, a tündérek, kik törődnek minden élőlénnyel, de ez a mónyusz, ki ragadozó nyúl létére, az már kicsit tényleg nagyon fura! Remélem azért a kutya túléli a harci sebeket!~
- Daleilor, ugye túléli a kutya a sebeket? És a te kezeddel mi van? Nagyon sújos a seb? Nem szeretném, ha valami bajod esne!
* Samira elmosolyodik, felnéz az égre, majd meghallja a vonyításokat a távolban. Megrémül a hangok hallatán, majd gyorsan oda blattyog a férfi mellé. Kezét ráteszi a vállara, és próbál megállni.*
- Menjünk mielőtt nagyobb mészárlás lenne itt!
* Samira elkezd lassacskán előre menni, de hamar a földön köt ki. Majd újra próbálkozik a felállással, és az előre menetellel.*
*Nerin nem álmodik, csak pihen, viszont az látszik rajta, hogy kimerült. Több ok is lehet, mi miatt ennyire kimerült: régen harcolt, a vérveszteség, és az éjszakai élet, vagy ez a három ok egyszerre vetette rá magát Nerinre. Kissé sápadt, hisz elég sok vért vesztett, de a kis amatőr kötés, mit tett a lábára, hála az égnek elállította a vérzést. Egyszeriben érzi, hogy Daleilor megfogja, és gyengéden felébreszti. Nerin kinyitja szemét, miközben próbál felállni. Azt gondolja, hogy, ha eddig lábon tudott lenni, akkor most is sikerülni fog neki. Ezeket mind rosszul gondolta. Felállni még csak- csak sikerül, de járni... *
- Nem tudok járni! Nagyon fáj a lábam, lehet,hogy eddig az adrenalin dolgozott bennem, így tudtam járni, de most olyan gyengének érzem magam, mint egy védtelen gyermek!
* Nerin nekitámaszkodik a fának, minek segítségével felállat, és rátámaszkodik arra a lábára, mi nem fáj.
~ Mi ez a gyengeség? Soha nem éreztem mgam ennyire rosszul! Életemben sokszor fáradtam el, vágtam magam meg, harapot meg kutya, macska, ló, de azok sem voltak ennyire durvák! Egyáltalán hogy tud ekkorát harapni egy "nyúl"? És az is érdekelne, hogy ezek hogyan születtek erre a világra, hisz ilyen magától... Bár ott vannak a törpök, kik kedvesek, az orkok, kik óriási nagy egóval rendelkeznek, a tündérek, kik törődnek minden élőlénnyel, de ez a mónyusz, ki ragadozó nyúl létére, az már kicsit tényleg nagyon fura! Remélem azért a kutya túléli a harci sebeket!~
- Daleilor, ugye túléli a kutya a sebeket? És a te kezeddel mi van? Nagyon sújos a seb? Nem szeretném, ha valami bajod esne!
* Samira elmosolyodik, felnéz az égre, majd meghallja a vonyításokat a távolban. Megrémül a hangok hallatán, majd gyorsan oda blattyog a férfi mellé. Kezét ráteszi a vállara, és próbál megállni.*
- Menjünk mielőtt nagyobb mészárlás lenne itt!
* Samira elkezd lassacskán előre menni, de hamar a földön köt ki. Majd újra próbálkozik a felállással, és az előre menetellel.*
2029. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-26 22:56:23
Üzenet elküldve: 2014-01-26 22:56:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Zöldszarvarvas Daranel//
*Adgal átveszi a fegyvert, és kiváncsian forgatja ujjai között, majd hamarosan vissza is adja.*
-Szép darab, meglátszik rajta, hogy elf készítette. Mi is szeretjük a díszes fegyvereket, de ennyire nem.-
Megemeli a mellette heverő számszeríj faragott tusát.*
-Magam is egész jól lövök, de azért nem versenyeznék veled! Igen ez bevett szokás, bár én láttam már hosszúkardot is ijász oldalán.-
*Nagyot harap egy darab húsból, majd sörrel öblíti le, és folytatja.*
-Mondtam, hogy jó kis hely! Mennyi ideje is laksz te ott?-
*Kérdezi, miközben elszántan igyekszik eltűntetni az ételt.*
-Hát van még. Apám kovács, de a gyalogságnál szolgált. Anyám is él még, bár ő most elutazott a húgához. Te hogy áll a rokonsággal?-
*Adgal átveszi a fegyvert, és kiváncsian forgatja ujjai között, majd hamarosan vissza is adja.*
-Szép darab, meglátszik rajta, hogy elf készítette. Mi is szeretjük a díszes fegyvereket, de ennyire nem.-
Megemeli a mellette heverő számszeríj faragott tusát.*
-Magam is egész jól lövök, de azért nem versenyeznék veled! Igen ez bevett szokás, bár én láttam már hosszúkardot is ijász oldalán.-
*Nagyot harap egy darab húsból, majd sörrel öblíti le, és folytatja.*
-Mondtam, hogy jó kis hely! Mennyi ideje is laksz te ott?-
*Kérdezi, miközben elszántan igyekszik eltűntetni az ételt.*
-Hát van még. Apám kovács, de a gyalogságnál szolgált. Anyám is él még, bár ő most elutazott a húgához. Te hogy áll a rokonsággal?-
2028. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-26 10:32:25
Üzenet elküldve: 2014-01-26 10:32:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Adgal Traain//
-Igen az. Tessék vess rá egy pillantást. *nyújtja útitársa felé a tőrt.*
-Igazából mindkettő. Ajándékba készítette egy elf kovács, mielőtt Völgyerdőből útnak indultam. Így első sorban dísz. De ha a szükség megköveteli, forgatom is. *magyarázza, közben mutogatásokkal próbálja még inkább nyomatékosítani szavait. Közben a díszes tőr ismét visszatér gazdája kezébe.*
-Egyébként is, mi íjászok jobb szeretjük a tőröket, vagy a rövid kardot másodlagos fegyvernek. *mondja tovább, bár biztos benne, hogy a törpének ezt nem kell különösebben megmagyarázni. Az íjászok nem nagy fegyverforgatók, inkább még a pusztakezes harc az, amit előnyben részesítenek.*
-És te hogy boldogulsz a számszeríjjal ? Gondolom felderítőként aranyat ért a buzogány mellett. *kérdezi mosolyogva. Ritkán látott íjászkodó törpéket, ám a számszeríjjal különösebb tudás nélkül is könnyen lehet boldogulni. Felderítőként pedig egy távolsági fegyver elengedhetetlen.*
-Igazad lehet, nagyon egyben van az egész. *fejét ismét körbeforgatja, és a barlang falait figyelgeti. Nem sűrűn járt efféle helyeken, így nem nagyon tud mihez viszonyítani, de úgy véli, vannak sokkal romosabb és omladozóbb barlangok.*
-Még az eszemet sem tudtam, mikor már az elfek ételeit ettem. Így nem nagyon kellett hozzászoknom. Majd talán később megnézem, most azonban az a hús jobban csábít. *bök fejével a nyárs végén ropogósra sülő húsra. Az illatáradat megtölti az egész barlangot. Daranel elvesz egy Adgal szerint már megfelelően átsült húst, és kis várakozás után falatozni kezdi. Elsőre azt hitte sósabb lesz, de egészen jó ízű.*
-Nahát ez igazán príma ! *mondja elégedett fejrázással, mutató és hüvelykujja végét összenyomja. Egy újabb korty a vízből, közben megkóstolja a sajtot is, ami a hússal együtt kiváló ízkavalkádot képez.*
-És mond Adgal. Neked van családod ? *kérdezi, közben megint csak harap egy jókorát a sült húsból.*
-Igen az. Tessék vess rá egy pillantást. *nyújtja útitársa felé a tőrt.*
-Igazából mindkettő. Ajándékba készítette egy elf kovács, mielőtt Völgyerdőből útnak indultam. Így első sorban dísz. De ha a szükség megköveteli, forgatom is. *magyarázza, közben mutogatásokkal próbálja még inkább nyomatékosítani szavait. Közben a díszes tőr ismét visszatér gazdája kezébe.*
-Egyébként is, mi íjászok jobb szeretjük a tőröket, vagy a rövid kardot másodlagos fegyvernek. *mondja tovább, bár biztos benne, hogy a törpének ezt nem kell különösebben megmagyarázni. Az íjászok nem nagy fegyverforgatók, inkább még a pusztakezes harc az, amit előnyben részesítenek.*
-És te hogy boldogulsz a számszeríjjal ? Gondolom felderítőként aranyat ért a buzogány mellett. *kérdezi mosolyogva. Ritkán látott íjászkodó törpéket, ám a számszeríjjal különösebb tudás nélkül is könnyen lehet boldogulni. Felderítőként pedig egy távolsági fegyver elengedhetetlen.*
-Igazad lehet, nagyon egyben van az egész. *fejét ismét körbeforgatja, és a barlang falait figyelgeti. Nem sűrűn járt efféle helyeken, így nem nagyon tud mihez viszonyítani, de úgy véli, vannak sokkal romosabb és omladozóbb barlangok.*
-Még az eszemet sem tudtam, mikor már az elfek ételeit ettem. Így nem nagyon kellett hozzászoknom. Majd talán később megnézem, most azonban az a hús jobban csábít. *bök fejével a nyárs végén ropogósra sülő húsra. Az illatáradat megtölti az egész barlangot. Daranel elvesz egy Adgal szerint már megfelelően átsült húst, és kis várakozás után falatozni kezdi. Elsőre azt hitte sósabb lesz, de egészen jó ízű.*
-Nahát ez igazán príma ! *mondja elégedett fejrázással, mutató és hüvelykujja végét összenyomja. Egy újabb korty a vízből, közben megkóstolja a sajtot is, ami a hússal együtt kiváló ízkavalkádot képez.*
-És mond Adgal. Neked van családod ? *kérdezi, közben megint csak harap egy jókorát a sült húsból.*
2027. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-26 01:15:08
Üzenet elküldve: 2014-01-26 01:15:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Zöldszarvas Daranel//
*Adgal kiváncsi tekintettel adja át a kulacsát. Tudja, hogy az elfek nem igazán nagy alkohol fogyasztók, dehát ez mégiscsak méhsör. Közben sikerül egy hevenyészett nyárstartót eszkábálnia, így elkezdi feltűzni a húsokat a nyársra. Némi sajtot is feltűz minden húshoz, hogy rásűljön a húsra.*
-Hát, jobb körülmények között valóban értünk hozzá, de azért ez is megteszi. Az ott smaragd akar lenni?-
*kérdezi, és méregeti a fegyvert.*
-Dísznek hordod, vagy valami haszna is van? Mert azt látom, hogy nem szoktál viaskodni vele.-
*Majd, hogy a beszélgetés a barlangra terelődik a sülteket forgatva nézelődik.*
-Nem tudom, milyen régi lehet, de az biztos, hogy a kibővítették. Látszanak a megmunkálásnak néhol nyomai. Elözőleg egy favágó tanyázott itt, egy pálinkafőzdével, őt ölték meg az orkok. Előtte talán egy haramia csapat használhatta.-
*Amikor végül Daranel beleiszika kulacsba, a fintora láttán Adgal kedélyesen, de cseppet sem gúnyosan felkacag.*
-Ej, nem hittem volna , hogy ember létedre ennyire megszereted az elf konyhát! De sebaj, több marad nekem!-
*Veregeti hátba az embert, miközben cinkosan kacsint rá, és állával a bejárat felé int.*
-Itt van a kis csermely, és mintha vadalma fát is láttam volna.-
*Miközben beszél, a termet a tűz melege és a sűlö hús illata tölti be.*
*Adgal kiváncsi tekintettel adja át a kulacsát. Tudja, hogy az elfek nem igazán nagy alkohol fogyasztók, dehát ez mégiscsak méhsör. Közben sikerül egy hevenyészett nyárstartót eszkábálnia, így elkezdi feltűzni a húsokat a nyársra. Némi sajtot is feltűz minden húshoz, hogy rásűljön a húsra.*
-Hát, jobb körülmények között valóban értünk hozzá, de azért ez is megteszi. Az ott smaragd akar lenni?-
*kérdezi, és méregeti a fegyvert.*
-Dísznek hordod, vagy valami haszna is van? Mert azt látom, hogy nem szoktál viaskodni vele.-
*Majd, hogy a beszélgetés a barlangra terelődik a sülteket forgatva nézelődik.*
-Nem tudom, milyen régi lehet, de az biztos, hogy a kibővítették. Látszanak a megmunkálásnak néhol nyomai. Elözőleg egy favágó tanyázott itt, egy pálinkafőzdével, őt ölték meg az orkok. Előtte talán egy haramia csapat használhatta.-
*Amikor végül Daranel beleiszika kulacsba, a fintora láttán Adgal kedélyesen, de cseppet sem gúnyosan felkacag.*
-Ej, nem hittem volna , hogy ember létedre ennyire megszereted az elf konyhát! De sebaj, több marad nekem!-
*Veregeti hátba az embert, miközben cinkosan kacsint rá, és állával a bejárat felé int.*
-Itt van a kis csermely, és mintha vadalma fát is láttam volna.-
*Miközben beszél, a termet a tűz melege és a sűlö hús illata tölti be.*
2026. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-25 19:04:12
Üzenet elküldve: 2014-01-25 19:04:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Adgal Traain//
*Kicsit meglepi, mikor a törpe gallyakat meg leveleket kezd összeszedni, de hamar kiderül, hogy mi jár Adgal fejében.*
-Hát nem bánom. *mondja, és felszerelését a földre rakja. Ő is megéhezett a nagy séta után, úgyhogy nem veti el az ötletet. Ráérnek még megnézni azokat a termeket.*
-A törpék a sózott húsok szakértői nemde ? *vigyorodik el, és elveszi a nyársbotot. A tűzrakó helyet a terem közepén jelöli ki. A leveleket összenyomja egy pici kupacba, és köréje építi a vékonyabb gallyakat sátor alakban. A vastagabb fákat egyenlőre egy karnyújtásnyira arrébb teszi. Majd kiveszi a fáklyát a tartóból, odateszi a levélhez, és a tűz már be is lobban. Visszateszi a fáklyát a tartóba, közben a vékonyabb fák ropogni kezdenek. Daranel lekuporodik, és előveszi díszes tőrét, amin a smaragd ragyogni kezd, mikor a fény a felszínén megtörik.*
-Nem egy buzogány, de megteszi. *mosolyog a törpére, majd bal kezébe fogja a nyársbotot, és a jobb kezében lévő tőrrel faragni kezdi, addig amíg nem lesz kellőképpen hegyes. Látszik a tőrön, hogy nem sokat volt forgatva, szinte újnak tűnik. Kíváncsi lesz hogy meg akadnak e rajta Adgal szemei.*
-Úgy ahogy mondod, viszont másnak is biztosan jó szolgálatot tett a barlang.
*Hiszen a fáklyatartó, a gallyak, és a fák bizonyára nem maguktól sétáltak be.*
-Mióta lehet itt ez a barlang ? *kérdezi a törpére nézve, aki biztosan ha nem is pontosan, de hozzávetőlegesen megtudja válaszolni a kérdést, mivel a törpék jártasak az építészetben.*
-Normál esetben nem fogyasztok alkoholt, de ez esetben kivételt tehetek. *mondja, és kis hezitálás után elveszi a felé nyújtott kulacsot. Nem kezdi el szagolgatni a sört, mert akkor biztosan nem kóstolná meg. Egyszerűen csak a szájához emeli, és egy kortyocskát nyel belőle. Szemei kicsit elkerekednek, szája pedig reflexszerűen húzódik szélesre, mint mikor undorodik valamitől az ember.*
-Ne haragudj, nem vagyok hozzászokva. *adja vissza a kulacsot, és reméli hogy nem sérti meg vele útitársát.*
-Tudod én a gyümölcs és növényfőzetekhez vagyok hozzászokva. Ne is mondj semmit ! *emeli fel kezeit megadóan, közben elneveti magát. Ha ettől nem fordul fel Adgal gyomra, akkor semmitől. Hiszen ki látott már gyümölcsteázó törpét ? A nyársbot közben már kellőképpen meg van faragva, és Daranel átnyújtja a törpének. Kulacsából iszik egy korty friss vizet. Még jó hogy megtöltötte a főtérnél lévő kútnál, így leöblítheti vele a sör ízét. Az ember a tüzet nézi, és várja hogy a törpe elkezdje a sütést.*
-Biztos sok törpe életét mentették meg a barlangok a háborús időkben. *bámulja a tüzet, közben felelevenednek benne a háború képei.*
-Az orkok még oda is bemerészkedtek utánuk ? *kérdezi kíváncsian, majd szomorúan fűzi hozzá a továbbiakat.*
-Mert sajnos a fák, és az erdők nem állták útjukat. *mély sóhajtás következik a mondata után, és Adgal is valószínűleg tudja hogy ez mit is jelent Daranel számára.*
*Kicsit meglepi, mikor a törpe gallyakat meg leveleket kezd összeszedni, de hamar kiderül, hogy mi jár Adgal fejében.*
-Hát nem bánom. *mondja, és felszerelését a földre rakja. Ő is megéhezett a nagy séta után, úgyhogy nem veti el az ötletet. Ráérnek még megnézni azokat a termeket.*
-A törpék a sózott húsok szakértői nemde ? *vigyorodik el, és elveszi a nyársbotot. A tűzrakó helyet a terem közepén jelöli ki. A leveleket összenyomja egy pici kupacba, és köréje építi a vékonyabb gallyakat sátor alakban. A vastagabb fákat egyenlőre egy karnyújtásnyira arrébb teszi. Majd kiveszi a fáklyát a tartóból, odateszi a levélhez, és a tűz már be is lobban. Visszateszi a fáklyát a tartóba, közben a vékonyabb fák ropogni kezdenek. Daranel lekuporodik, és előveszi díszes tőrét, amin a smaragd ragyogni kezd, mikor a fény a felszínén megtörik.*
-Nem egy buzogány, de megteszi. *mosolyog a törpére, majd bal kezébe fogja a nyársbotot, és a jobb kezében lévő tőrrel faragni kezdi, addig amíg nem lesz kellőképpen hegyes. Látszik a tőrön, hogy nem sokat volt forgatva, szinte újnak tűnik. Kíváncsi lesz hogy meg akadnak e rajta Adgal szemei.*
-Úgy ahogy mondod, viszont másnak is biztosan jó szolgálatot tett a barlang.
*Hiszen a fáklyatartó, a gallyak, és a fák bizonyára nem maguktól sétáltak be.*
-Mióta lehet itt ez a barlang ? *kérdezi a törpére nézve, aki biztosan ha nem is pontosan, de hozzávetőlegesen megtudja válaszolni a kérdést, mivel a törpék jártasak az építészetben.*
-Normál esetben nem fogyasztok alkoholt, de ez esetben kivételt tehetek. *mondja, és kis hezitálás után elveszi a felé nyújtott kulacsot. Nem kezdi el szagolgatni a sört, mert akkor biztosan nem kóstolná meg. Egyszerűen csak a szájához emeli, és egy kortyocskát nyel belőle. Szemei kicsit elkerekednek, szája pedig reflexszerűen húzódik szélesre, mint mikor undorodik valamitől az ember.*
-Ne haragudj, nem vagyok hozzászokva. *adja vissza a kulacsot, és reméli hogy nem sérti meg vele útitársát.*
-Tudod én a gyümölcs és növényfőzetekhez vagyok hozzászokva. Ne is mondj semmit ! *emeli fel kezeit megadóan, közben elneveti magát. Ha ettől nem fordul fel Adgal gyomra, akkor semmitől. Hiszen ki látott már gyümölcsteázó törpét ? A nyársbot közben már kellőképpen meg van faragva, és Daranel átnyújtja a törpének. Kulacsából iszik egy korty friss vizet. Még jó hogy megtöltötte a főtérnél lévő kútnál, így leöblítheti vele a sör ízét. Az ember a tüzet nézi, és várja hogy a törpe elkezdje a sütést.*
-Biztos sok törpe életét mentették meg a barlangok a háborús időkben. *bámulja a tüzet, közben felelevenednek benne a háború képei.*
-Az orkok még oda is bemerészkedtek utánuk ? *kérdezi kíváncsian, majd szomorúan fűzi hozzá a továbbiakat.*
-Mert sajnos a fák, és az erdők nem állták útjukat. *mély sóhajtás következik a mondata után, és Adgal is valószínűleg tudja hogy ez mit is jelent Daranel számára.*
2025. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-25 17:40:32
Üzenet elküldve: 2014-01-25 17:40:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Zöldszarvas Daranel//
*Adgal kényelmesen leül a sarkaira, málháját maga mellé ejtve. Némi fát , gallyat, levelet szed össze a teremben, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy tüzet rakjon.*
- Legelőszőr is a főzőtudományunkat nézzük meg.-
*Mondja mosolyogva és egy csomagból néhány szelet sózott húst szed elő, efy kis cipó kenyeret és némi sajtot. Az elmaradhatatlan kulacs, a zamatos méhsörrel, szintén előkerül.*
-Nos, szeretnél te sütni, vagy süssek én, de akkor tiéd a nyárs hegyezés, és a tűzrakóhely kialakítása!-
*Mondja a törpe, és láthatóan az evés az egyetlen dolog, ami most lázba hozza.*
-Igen, valóban jó kis hely, rejtett, és tényleg csak egy kis igazítás kell ahhoz, hogy alkalmas legyen.-
*Biccent Daranel felé, majd egy darab sajtot majszolva nyújtja kulacsát az ember felé.*
-Méhsör. Hazai fajta. Megkóstolod?-
*Adgal kényelmesen leül a sarkaira, málháját maga mellé ejtve. Némi fát , gallyat, levelet szed össze a teremben, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy tüzet rakjon.*
- Legelőszőr is a főzőtudományunkat nézzük meg.-
*Mondja mosolyogva és egy csomagból néhány szelet sózott húst szed elő, efy kis cipó kenyeret és némi sajtot. Az elmaradhatatlan kulacs, a zamatos méhsörrel, szintén előkerül.*
-Nos, szeretnél te sütni, vagy süssek én, de akkor tiéd a nyárs hegyezés, és a tűzrakóhely kialakítása!-
*Mondja a törpe, és láthatóan az evés az egyetlen dolog, ami most lázba hozza.*
-Igen, valóban jó kis hely, rejtett, és tényleg csak egy kis igazítás kell ahhoz, hogy alkalmas legyen.-
*Biccent Daranel felé, majd egy darab sajtot majszolva nyújtja kulacsát az ember felé.*
-Méhsör. Hazai fajta. Megkóstolod?-
2024. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-25 17:28:18
Üzenet elküldve: 2014-01-25 17:28:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
// A félelem háza //
*Mtach egy egyszerű kérdést tett fel és egyszerű választ is kap rá. A dudorászó nő mosolyogva közli, hogy szerinte mindenki meg fog itt halni, csak ő nem. Más helyzetben az ork lány tovább faggatná, ököllel, fegyverrel, de most nem teszi. Azok a szemek, amiket lát, nem arról tanúskodnak, hogy a haját fésülgető nőnek egyáltalán van fogalma arról, hol kel fel a Nap és hova fekszenek a kutyák.*
~Nem művész, hanem bolond. Még jobb...~
*Az ork csak morog egyet, nem foglalkozik a nővel, hanem teszi a dolgát. Segítsége akad a vörösköpenyes férfi személyében. Nem mond semmit, csak bólint és bontja vele együtt a polcot. Sikerül is széttörni és egymásra pakolni a darabjait, viszont még ez is kevés. Az ork lány a szuszogó nőt nem tartja többre a polc darabjainál, ezért egyszerűen ráteszi a primitív lépcsőre és rálép a nőre, nem kímélve azt. Még az ő magasságának is kell ennyi, hogy elérje a plafont.
A víz tényleg megrongálta a fát és puszta kézzel is bontható. A kár viszont akkora bennük, hogy nem ajánlatos megkapaszkodni, ez tisztán látszik. Ha elég sokat kibontanának és bakot tartanának, akkor talán fel tudnának mászni, de az orkot ki fogja elbírni? Mtach arca poros lesz és elkezd dühösen köpködni és köhécselni. Odafent nem lát semmit, így egyelőre jobbnak látja, ha lemászik.
Valaki közben már kinyitotta az ajtót és ki tudnak menni. Az öregember nem felelt és Mtach megjegyzi ezt. Ha összefut vele, jól nyakon fogja vágni, hogy miért nem segített.
Az ork még megnézi, mire jutottak a lombikkal. Ha valaki mond valamit a tárgyról, akkor azt meghallgatja. A szétbontott polc darabjaiból elvesz egyet, amit szükség esetén használhat. Megvárja, hogy valaki kilép-e az ajtón. Ha nem, akkor ő maga nem teszi ezt meg. Először megnézi, van-e odakint csapda. Erre pedig a legalkalmasabb megfogni a szuszogó nőt és kihajítani a folyosóra. Ha annak nem lesz semmi baja, akkor Mtach is kilép. Mások élete nem igazán jelent neki többet, csak annyit, hogy van-e belőlük haszna vagy nincs. Ez az ernyedt test másra nem jó, ha még arra sem ébred fel, hogy rálép egy ork. Ha mégis, akkor majd lehet faggatni, bár szinte biztos, hogy semmit nem tud, különben nem itt lenne.
Ha végül Mtach kimegy, kezében a fadarabbal, akkor megnézi, kiket lát a másik szoba bejáratánál és a folyosó végén. Egyelőre csak nézelődik és megvárja a többieket. Nem akar belerohanni valami csapdába, ezért kivár. Ha más megsérül, ő már fogja tudni, hogy nem érdemes követni abban a formában.*
*Mtach egy egyszerű kérdést tett fel és egyszerű választ is kap rá. A dudorászó nő mosolyogva közli, hogy szerinte mindenki meg fog itt halni, csak ő nem. Más helyzetben az ork lány tovább faggatná, ököllel, fegyverrel, de most nem teszi. Azok a szemek, amiket lát, nem arról tanúskodnak, hogy a haját fésülgető nőnek egyáltalán van fogalma arról, hol kel fel a Nap és hova fekszenek a kutyák.*
~Nem művész, hanem bolond. Még jobb...~
*Az ork csak morog egyet, nem foglalkozik a nővel, hanem teszi a dolgát. Segítsége akad a vörösköpenyes férfi személyében. Nem mond semmit, csak bólint és bontja vele együtt a polcot. Sikerül is széttörni és egymásra pakolni a darabjait, viszont még ez is kevés. Az ork lány a szuszogó nőt nem tartja többre a polc darabjainál, ezért egyszerűen ráteszi a primitív lépcsőre és rálép a nőre, nem kímélve azt. Még az ő magasságának is kell ennyi, hogy elérje a plafont.
A víz tényleg megrongálta a fát és puszta kézzel is bontható. A kár viszont akkora bennük, hogy nem ajánlatos megkapaszkodni, ez tisztán látszik. Ha elég sokat kibontanának és bakot tartanának, akkor talán fel tudnának mászni, de az orkot ki fogja elbírni? Mtach arca poros lesz és elkezd dühösen köpködni és köhécselni. Odafent nem lát semmit, így egyelőre jobbnak látja, ha lemászik.
Valaki közben már kinyitotta az ajtót és ki tudnak menni. Az öregember nem felelt és Mtach megjegyzi ezt. Ha összefut vele, jól nyakon fogja vágni, hogy miért nem segített.
Az ork még megnézi, mire jutottak a lombikkal. Ha valaki mond valamit a tárgyról, akkor azt meghallgatja. A szétbontott polc darabjaiból elvesz egyet, amit szükség esetén használhat. Megvárja, hogy valaki kilép-e az ajtón. Ha nem, akkor ő maga nem teszi ezt meg. Először megnézi, van-e odakint csapda. Erre pedig a legalkalmasabb megfogni a szuszogó nőt és kihajítani a folyosóra. Ha annak nem lesz semmi baja, akkor Mtach is kilép. Mások élete nem igazán jelent neki többet, csak annyit, hogy van-e belőlük haszna vagy nincs. Ez az ernyedt test másra nem jó, ha még arra sem ébred fel, hogy rálép egy ork. Ha mégis, akkor majd lehet faggatni, bár szinte biztos, hogy semmit nem tud, különben nem itt lenne.
Ha végül Mtach kimegy, kezében a fadarabbal, akkor megnézi, kiket lát a másik szoba bejáratánál és a folyosó végén. Egyelőre csak nézelődik és megvárja a többieket. Nem akar belerohanni valami csapdába, ezért kivár. Ha más megsérül, ő már fogja tudni, hogy nem érdemes követni abban a formában.*
2023. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-25 12:57:14
Üzenet elküldve: 2014-01-25 12:57:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//A félelem háza//
1. csoport
*Draza felvetésére elsőként Bron reagál, aki máris átgondolja a feladatokat, s szét is osztja a jelenlévők közt. Azonban a szekrény átkutatása elmarad, mivel a szőke lány egyáltalán nem reagál a neki szegezett kérésre. Csak áll egyhelyben, nem is pislog, légzése is felszínes, s valami halvány, kéken derengő fény veszi körbe.
Ha az ork hajlandó segíteni az irányítást átvevőnek, a kettejük ereje már elég ahhoz, hogy a fémpántokba szorult gerendát kimozdítsák a helyéről, ezzel pedig az ajtó is nyithatóvá válik.
Syn hiába várja, hogy valaki berontson, az ajtó túloldalán a tökéletes csend honol. Nincs más társaság a közelben, csupán ők maguk, akik ezideig a szobában ragadtak.
Grendinnek akármennyire nem tetszik, hogy megmondják, mit tegyen, végül kutakodni kezd. A koponyát széttörve beigazolódik a gyanúja, a csonthalmaz közt egy lapos, 10 oldalúra csiszolt -egyik oldala kilenc lapú, másik oldala viszont teljesen sima-, zöld drágakövet talál. Következő lépése a festmény leakasztása. Ezen nem lát semmi különöset, a tárgy csupán egyvalamit rejtett: egy kisebb ajtót a falban, méghozzá egy számzáras fém ajtócskát. Ennek közepén három tekerhető henger látható egymás mellett -jelenleg 0-0-0 számokkal-, ez alatt pedig egy másik kerek valamivel, ami leginkább a hajók kormánykerekére hasonlít. Ezutóbbiakat a kandalló tüzénél ácsorgó Echo veheti észre elsőként, míg Grendin magával a festménnyel van elfoglalva. Emellett a kandalló párkányán egy pár tűzkő is helyet kapott.
Ha a csoport kilép a szobából, egy hosszú folyosón találja magát, szinte pontosan szemközt a másik csoport tettei nyomán kinyíló ajtóval.
2. csoport
*Mtachnak Drayen segítségével többé-kevésbé sikerül szétszednie a polcot, ám szüksége van valóban arra a kissé morbid lépésre, hogy a deszkák halmára tegye az ernyedt testet is, mivel enélkül nem éri fel a plafont. Az ottani korhadt deszkákat már könnyűszerrel betörheti, egy darabon elbonthatja. Odafent csak még mélyebb sötétséget láthat, és temérdek por zúdul arcába. Az egyetlen dolog, amiben biztos lehet, hogy a szinte porladó deszkák, melyeket könnyedén tördelt le, nem alkalmasak arra, hogy valaki súlyát megtartsák, s ugyanígy fegyverként is aligha hasznosíthatók. Ugyanígy kiabálásai sem hozzák őket közelebb a kijutáshoz. Az öreg alak nem felel, sőt, távolodó léptei csak gyorsabbra váltanak.
Mordokhai hiába kutat tárgyak után, nem talál a már felfedezett lombikon és tolvajkulcson, meg az erősen oszló testeken, néhány élesre tört csonton kívül semmit. Azonban a tolvajkulcs, amit Mtachtól vett át, nyitja az ajtót, így nincs szükség annak betörésére.
A lombikban, amit Drayen közben megvizsgál, nem tartalmaz semmit a bele szállt poron kívül, s ugyanígy mentes mindenféle mintától és vésettől - eltekintve persze néhány karcolástól, amit a fújt üveg tárgyak a használat közben szereznek.
A félretett lombikot Timandra is szemügyre veszi. Különöset ő sem vehet rajta észre, de biztosan találkozott már ilyen holmival. Ilyesmiben nem tárolnak gyógyitalokat, általában csak a nagyobb mennyiségű alapanyagok, szárított növények tárolására szolgálhat, illetve a főzetek elkészítéséhez szükséges víz vagy szesz kimérésére használják.
Ha a csoport kilép a szobából, egy hosszú folyosón találja magát, szinte pontosan szemközt a másik csoport tettei nyomán kinyíló ajtóval.
Mindkét csoport
*A második csoport szobája mellett bal kéz felé újabb ajtó, mellette egy fákja ontja fényét. Pontosan az ajtó előtt újabb test fekszik, emellett pedig egy rongyos ruhákba öltözött nő áll, hasonlóan az első csoport szobájában rekedt Skreehez. Csak áll, nem reagál az érkezésükre, s ugyanígy nem fog a szavaikra, egyéb tetteikre sem.
A szűk folyosó ebbe az irányba folytatódik csupán, s elkanyarodik jobbra. Ám a továbbhaladás útját teljesen elzárja a holt és a mozdulatlan test.*
1. csoport
*Draza felvetésére elsőként Bron reagál, aki máris átgondolja a feladatokat, s szét is osztja a jelenlévők közt. Azonban a szekrény átkutatása elmarad, mivel a szőke lány egyáltalán nem reagál a neki szegezett kérésre. Csak áll egyhelyben, nem is pislog, légzése is felszínes, s valami halvány, kéken derengő fény veszi körbe.
Ha az ork hajlandó segíteni az irányítást átvevőnek, a kettejük ereje már elég ahhoz, hogy a fémpántokba szorult gerendát kimozdítsák a helyéről, ezzel pedig az ajtó is nyithatóvá válik.
Syn hiába várja, hogy valaki berontson, az ajtó túloldalán a tökéletes csend honol. Nincs más társaság a közelben, csupán ők maguk, akik ezideig a szobában ragadtak.
Grendinnek akármennyire nem tetszik, hogy megmondják, mit tegyen, végül kutakodni kezd. A koponyát széttörve beigazolódik a gyanúja, a csonthalmaz közt egy lapos, 10 oldalúra csiszolt -egyik oldala kilenc lapú, másik oldala viszont teljesen sima-, zöld drágakövet talál. Következő lépése a festmény leakasztása. Ezen nem lát semmi különöset, a tárgy csupán egyvalamit rejtett: egy kisebb ajtót a falban, méghozzá egy számzáras fém ajtócskát. Ennek közepén három tekerhető henger látható egymás mellett -jelenleg 0-0-0 számokkal-, ez alatt pedig egy másik kerek valamivel, ami leginkább a hajók kormánykerekére hasonlít. Ezutóbbiakat a kandalló tüzénél ácsorgó Echo veheti észre elsőként, míg Grendin magával a festménnyel van elfoglalva. Emellett a kandalló párkányán egy pár tűzkő is helyet kapott.
Ha a csoport kilép a szobából, egy hosszú folyosón találja magát, szinte pontosan szemközt a másik csoport tettei nyomán kinyíló ajtóval.
2. csoport
*Mtachnak Drayen segítségével többé-kevésbé sikerül szétszednie a polcot, ám szüksége van valóban arra a kissé morbid lépésre, hogy a deszkák halmára tegye az ernyedt testet is, mivel enélkül nem éri fel a plafont. Az ottani korhadt deszkákat már könnyűszerrel betörheti, egy darabon elbonthatja. Odafent csak még mélyebb sötétséget láthat, és temérdek por zúdul arcába. Az egyetlen dolog, amiben biztos lehet, hogy a szinte porladó deszkák, melyeket könnyedén tördelt le, nem alkalmasak arra, hogy valaki súlyát megtartsák, s ugyanígy fegyverként is aligha hasznosíthatók. Ugyanígy kiabálásai sem hozzák őket közelebb a kijutáshoz. Az öreg alak nem felel, sőt, távolodó léptei csak gyorsabbra váltanak.
Mordokhai hiába kutat tárgyak után, nem talál a már felfedezett lombikon és tolvajkulcson, meg az erősen oszló testeken, néhány élesre tört csonton kívül semmit. Azonban a tolvajkulcs, amit Mtachtól vett át, nyitja az ajtót, így nincs szükség annak betörésére.
A lombikban, amit Drayen közben megvizsgál, nem tartalmaz semmit a bele szállt poron kívül, s ugyanígy mentes mindenféle mintától és vésettől - eltekintve persze néhány karcolástól, amit a fújt üveg tárgyak a használat közben szereznek.
A félretett lombikot Timandra is szemügyre veszi. Különöset ő sem vehet rajta észre, de biztosan találkozott már ilyen holmival. Ilyesmiben nem tárolnak gyógyitalokat, általában csak a nagyobb mennyiségű alapanyagok, szárított növények tárolására szolgálhat, illetve a főzetek elkészítéséhez szükséges víz vagy szesz kimérésére használják.
Ha a csoport kilép a szobából, egy hosszú folyosón találja magát, szinte pontosan szemközt a másik csoport tettei nyomán kinyíló ajtóval.
Mindkét csoport
*A második csoport szobája mellett bal kéz felé újabb ajtó, mellette egy fákja ontja fényét. Pontosan az ajtó előtt újabb test fekszik, emellett pedig egy rongyos ruhákba öltözött nő áll, hasonlóan az első csoport szobájában rekedt Skreehez. Csak áll, nem reagál az érkezésükre, s ugyanígy nem fog a szavaikra, egyéb tetteikre sem.
A szűk folyosó ebbe az irányba folytatódik csupán, s elkanyarodik jobbra. Ám a továbbhaladás útját teljesen elzárja a holt és a mozdulatlan test.*
2022. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-25 11:12:05
Üzenet elküldve: 2014-01-25 11:12:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Adgal Traain//
*Daranel is megkönnyebbül, mikor meglátja a törpe felszerelését. A másik a kötél lett volna, de hála a teremtőnek Adgal megelőzte, mielőtt feltette volna a kérdést. Míg a törpe a cuccai között matat, Daranel megtapogatja a barlang boltozatát. Aránylag szilárd, stabil állapotban van, nem omladozik vagy ilyesmi.*
-Remek ! *majd a kezébe nyomja a fáklyát, és a tűzszerszámot. Daranel a földre térdel, az acélt és a kovát összeütögeti. Jó minőségű eszközök, mivel a szikra szinte rögtön kipattan, és meggyújtja a taplót. Fújkálni kezdi, majd mikor kis lángra lobban, meggyújtja a fáklyát. Mikor a fáklya fénnyel árasztja el a barlangot, Daranel egy pillanatra behunyja a szemét, aztán pedig kinyitja. Szemei már épp kezdtek hozzá szokni a sötéthez, de szívesebben alkalmazkodnak a világossághoz. A fáklyát úgy tartja maga előtt, hogy a láng nagyjából középre világítson. Így sem a törpe nem botlik meg, sem ő nem veri be a fejét.*
-Jó kis hely ez. *mondja elégedett hanglejtéssel. Bár nem biztos hogy mindenki díjazná a helyet, sőt Daranel is az elején elég szkeptikus volt, de ennél eldugottabb helyet keresve sem találhatnának. Jó pár métereket haladnak előre, és egyenlőre minden rendben. Néha kell az embernek még jobban lehajtani a fejét a kiálló kőszikla darabok miatt, vagy néha le kell porolnia hosszú éj fekete hajáról a pókhálót. Majd egy kisebb csarnokba érkeznek. Daranel meglát egy tartót a falon, és belehelyezi az égő fáklyát, ami bevilágítja a teret. Láthatóvá válik, hogy az út három irányba folytatódik tovább. Lehet hogy azok vezetnek a három terembe, amit Adgal említett. Közben egyszer csak észreveszi, hogy már nem kell lehajtania a fejét, mivel még több mint egy fej magasságra van tőle a plafon. Mosolyogva húzza ki magát immár teljesen.*
-Így már jobban tetszik. *neveti el magát, legalább most már nem fog megfájdulni a dereka.*
-Ezek vezetnek a termekhez ? Melyiket nézzük meg először ? *teszi fel az újabb kérdést, közben lenéz a törpére. Lehet hogy nem is lesz szükség itt bontásra, hiszen azt a kis távot mindenki képes lesz megtenni, még ha egy kicsit görnyedni is kell.*
*Daranel is megkönnyebbül, mikor meglátja a törpe felszerelését. A másik a kötél lett volna, de hála a teremtőnek Adgal megelőzte, mielőtt feltette volna a kérdést. Míg a törpe a cuccai között matat, Daranel megtapogatja a barlang boltozatát. Aránylag szilárd, stabil állapotban van, nem omladozik vagy ilyesmi.*
-Remek ! *majd a kezébe nyomja a fáklyát, és a tűzszerszámot. Daranel a földre térdel, az acélt és a kovát összeütögeti. Jó minőségű eszközök, mivel a szikra szinte rögtön kipattan, és meggyújtja a taplót. Fújkálni kezdi, majd mikor kis lángra lobban, meggyújtja a fáklyát. Mikor a fáklya fénnyel árasztja el a barlangot, Daranel egy pillanatra behunyja a szemét, aztán pedig kinyitja. Szemei már épp kezdtek hozzá szokni a sötéthez, de szívesebben alkalmazkodnak a világossághoz. A fáklyát úgy tartja maga előtt, hogy a láng nagyjából középre világítson. Így sem a törpe nem botlik meg, sem ő nem veri be a fejét.*
-Jó kis hely ez. *mondja elégedett hanglejtéssel. Bár nem biztos hogy mindenki díjazná a helyet, sőt Daranel is az elején elég szkeptikus volt, de ennél eldugottabb helyet keresve sem találhatnának. Jó pár métereket haladnak előre, és egyenlőre minden rendben. Néha kell az embernek még jobban lehajtani a fejét a kiálló kőszikla darabok miatt, vagy néha le kell porolnia hosszú éj fekete hajáról a pókhálót. Majd egy kisebb csarnokba érkeznek. Daranel meglát egy tartót a falon, és belehelyezi az égő fáklyát, ami bevilágítja a teret. Láthatóvá válik, hogy az út három irányba folytatódik tovább. Lehet hogy azok vezetnek a három terembe, amit Adgal említett. Közben egyszer csak észreveszi, hogy már nem kell lehajtania a fejét, mivel még több mint egy fej magasságra van tőle a plafon. Mosolyogva húzza ki magát immár teljesen.*
-Így már jobban tetszik. *neveti el magát, legalább most már nem fog megfájdulni a dereka.*
-Ezek vezetnek a termekhez ? Melyiket nézzük meg először ? *teszi fel az újabb kérdést, közben lenéz a törpére. Lehet hogy nem is lesz szükség itt bontásra, hiszen azt a kis távot mindenki képes lesz megtenni, még ha egy kicsit görnyedni is kell.*
2021. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-25 10:21:05
Üzenet elküldve: 2014-01-25 10:21:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Zöldszarvas Daranel//
*Nagy megkönnyebülésére, az előterem üresen tátong, csupán, néhány éhes pók szövögeti hálóját. Épp leveszi táskáját a hátáról, amikor a logikus kérdés elhangzik Daranel szájából.*
-Uhh, jó kérdés! Midjárt megnézem.-
*Mondja, miközben túrkálni kezd a málhájában.*
-Kötél, kulacs, pokróc, tapló, fáklya!-
*Kis híján a keresett dolgot is félretette volna, ám időben észrevette. A tűzszerszámmal együtt az ember kezébe nyomja, miközben visszapakolja holmijait, és a bejáratot kémleli.- Azt hiszem, kitudjuk bontani majd kicsit,hogy kényelmesebb legyen nektek.-Mondja,és jót húz a kulacsából.*
*Nagy megkönnyebülésére, az előterem üresen tátong, csupán, néhány éhes pók szövögeti hálóját. Épp leveszi táskáját a hátáról, amikor a logikus kérdés elhangzik Daranel szájából.*
-Uhh, jó kérdés! Midjárt megnézem.-
*Mondja, miközben túrkálni kezd a málhájában.*
-Kötél, kulacs, pokróc, tapló, fáklya!-
*Kis híján a keresett dolgot is félretette volna, ám időben észrevette. A tűzszerszámmal együtt az ember kezébe nyomja, miközben visszapakolja holmijait, és a bejáratot kémleli.- Azt hiszem, kitudjuk bontani majd kicsit,hogy kényelmesebb legyen nektek.-Mondja,és jót húz a kulacsából.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257