Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 190 (3781. - 3800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3800. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-05 14:13:09
 ÚJ
>Aokin Uehoshi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//Egy szörnyű nap//

*Aokin látszólag felkeltette a fiú érdeklődését. Odamegy a vezetőjéhez és egy pofon után mindketten visszatérnek Aokinhoz. Úgy látszik a vezér félreértette Aokin történetét.*
-Nem gyűlöletből tették hanem mert szegények voltak. Nem rabszolgának adtak hanem szerzetesnek.
*De a vezér úgy látszik nem érti. Aokin nem is érti miért ő parancsol. Nem képes a többieket megérteni és csak parancsolni tud. Miután elment Arstha tovább kérdezi Aokin-t.*
-A nevető ember nagyon régen élt. A kolostor egy domb tetején van. A domb alján pedig ott a falu. Azt a falut régen folyton banditák fosztogatták. Ezért olyan szegények voltak, hogy az árva gyerekek éheztek. De egy nap megjelent a faluban a nevető ember. Tél volt és ugyan ilyen ruházata volt mint nekem. Hatalmas nagy hasával és mindig nevető arcával könnyedén megszerettette magát az emberekkel. Megosztották vele is azt a kevés ételüket amijük volt és szállást adtak neki. Viszont azt mondták, hogy a falut gyorsan hagyja el mert jönnek majd a banditák és ha meglátják milyen nagy hasa van akkor még képesek és megölik csak ezért. Viszont a nevető ember ezen is csak nevetett és tréfálkozott. Viszont tényleg eljöttek a banditák és követelték az emberek javait. Ekkor a nevető ember kiállt a tömegből rátámadt a banditákra. Azt mondják, hogy a mozgása olyan tökéletes volt, hogy meg sem bírták érinteni és harc közben képes folt a földet, a szelet, a vizet és a tüzet is irányítani. Egymaga elkergette a banditákat. Az árva gyerekeket befogadta és velük együtt felépítették a kolostorunkat. Miután megtanított nekik mindent amit kell és biztos volt benne, hogy meg tudják védeni elhagyta a falut. A szegény, elárvult vagy túlzottan vad gyerekeket hozzánk hozzák el és a nevető ember tanításaiba beavatjuk. Mi vagyunk akik egy támadás esetén megvédenénk a falut de, mi gyógyítjuk meg a betegeket is és sokszor segítünk mikor szükség van rá. Azt valljuk, hogy az élet értelme, a tökéletesség elérése. Ehhez pedig fejleszteni kell a testünk és a lelkünk. Úgy kell élnünk, hogy másoknak ne ártsunk és tapasztalatokat kell gyűjteni a bölcsességhez.

3799. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-05 12:47:31
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80

Játékstílus: Szelíd

//Egy szörnyű nap//

//Aokin Uehoshi//

*Arstha szó nélkül hallgatja, amint a szerzetes az életéről beszél, miközben a többiek hatalmas köveket hordanak a rétre, és kör alakba rendezik őket, mint egy hatalmas tábortüzet, vagy máglyát készítenének. Amikor végeztek a kőkör elkészítésével, akkor hárman neki állnak a kör belsejét ásóval kimélyíteni, míg a többiek két asztalt hoznak be, s teszi le a körgyűrű mellé.*
-Nevető ember? *csodálkozik rá, majd feláll, s oda megy a vezérhez. Látszik, hogy fél feltenni a kérdést, aminek a következménye egy újabb pofon, de már a vezérrel tér vissza.*
-Szóval a szüleid eldobtak, mint egy ruhát, még egy rabszolga is ér valamennyit. *közli a tényt a vezér, hangjában mérhetetlen gyűlölettel.* Nevezd meg őket, és megkapják a méltó büntetésüket. *a vezéren látszik, hogy komolyan gondolja, amit mond, s ha a szerzetes megmondja, akkor véres bosszút áll érte. Ha a szerzetes mond neki nevet, akkor a vezér némán bólint, hogy megjegyezte. Ha nem mond neki, akkor csak egy megvető szót lök oda, s ott hagyja őket.*
-Szánalom.
*Miután távozott, Arstha felteszi a kérdést, amely idáig foglalkoztatta.*
-Még soha nem hallottam róla. Mármint a Nevető Emberről. Tudnál mesélni még?

3798. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-04 21:02:46
 ÚJ
>Vén Myrka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Először a másik gnóm, aztán Isurii és Dharren keveredett el valahová, utóbbiak szekérrel együtt, így hát Myrka magára maradt, szerencsére csak az után, hogy a holmija felkerült a szekérre. Ha már így otthagyták, elbeszélgetett pár arra járó negyedbelivel, elmesélte nekik, mi történt vele és hová költözött, kitűzött erről egy cédulát az ajtóra, majd fuvar után nézett. Hosszas keresgélés után találta azt a jókedvű parasztlegényt, akinek a zöldségesládái között most is kuporog. Még el is csevegnek kicsit, ahogy haladnak a kikötő felé, és így máris gyorsabban telik az idő, még ha nem is esik nagyon kényelmes ülés a kicsi kocsin, a ládák között.*

3797. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-04 15:04:10
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48

Játékstílus: Szelíd

//Az ezüstróka nyomában//

*Ewangel találata egyértelműen és visszavonhatatlanul sikeres volt, az állat felnyikkan, majd összecsuklik a földön. Különös, mintha még próbálna el-el tűnni, mint a pislákoló gyertyaláng, hol elhalványodik, egy pillanatra láthatatlanná válik ismét, majd újra megjelenik tekeregve, rángatózva a földön, mielőtt végleg kimúlik.
A vadászat sikeres volt hát, innentől nincs más dolguk, mint maguk javára fordítani a történteket. Megannyi különös lény kószál errefelé: veszélyesek, varázslatosak, vadak, védtelenek... De mind közül az elejtett állat kifejezetten különlegesnek számított.*

3796. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-02 22:41:28
 ÚJ
>Laice Namarié Ránen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

*Igazából nem számít ez a kis séta. Az érdeklődését ugyan felkeltette az az ismeretlen hely, de nem ezt a napot választotta annak, hogy szó nélkül lelép otthonról. Ruhájának szegélye így is saras lett, s habár szakadást nem lát sehol, nem tartja kizárt dolognak, hogy az anyag valahol beleakadt egy kinyúló ágba vagy egy tövises bozótba. Azért reménykedik ennek az ellentetjében, mert akkor nem csak a kései hazamenetel miatt fog kapni, hanem vagy egy órán keresztül hallgathatja még a perelést a ruha miatt.
Hogy egy kisasszonynak nem szabad így, megy hogy egy kisasszonynak nem szabad úgy... Mondjuk az is igaz, hogy ő azért többet meg tehet, mint egy igazi kisasszony. Mégis! Annyira boldog lenne, ha végre olyan életet élhetne, amilyet ő szeretne! Nem kellene neki sokminden hozzá! Nem a pompát veti meg ezzel vagy hasonlók, hiszen egy-egy szép ruhának nagyon is tud örülni, de az a mindent szabályozó etikett néha levegőt venni is alig hagyta. Akárcsak a fűzők. Az elején utálta őket mára viszont többnyire megszokta vagy egyszerűen nem vesz fel őket.
Amint a fák között lépdel, keze óvatosan tőrére csúszik. Lassan kezd szürkülni, így lépteit megszaporázza, hogy még az éj beállta előtt vissza érjen a városba. Ugyan íja is nála van, de azt nehezebb elővenni, ha pedig a kezében tartaná, veszélyforrásnak tűnhet. Már amennyire ezt a veszélyt kinézik egy fiatal lányból. Azaz, nem elég gyakran történik meg ilyesmi.
Nem csoda, ha egy fokkal megkönnyebbül, mikor eléri az erdő szélét. A fák halkan susognak még a feje fölött, de előtte már Arthenior morajlik. A biztonság kedvéért a kovácsműhely felé veszi az irányt. Így juthat a lehető legrövidebb úton a gazdagnegyedbe.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.03 12:12:36, a következő indokkal:
Jelek pótlása.

3795. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-02 14:06:42
 ÚJ
>Miryell Noldaryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Scorrage Argethlam//

- Kisasszony... A jó ég áldja meg, évek óta jövök már keresztül az erdőn, higgye el tudom merre megyünk. * Morogja a törp hosszú ősz bajszába, ám a szemét idegesen kapkodja és úgy látszik zavarba is jött.*
- Márpedig nem vagyok vak kegyes uram, látja? Most jön majd az a lapos csapás ott oldalt, ott ni. * Köti az ebet a karóhoz, s felegyenesedve mutogatni és magyarázni kezd a körülötte lévő már ismertnek vélt dolgokról, ám ekkor a kocsijuk elé lép egy idegen, kezében karddal.*
- Az áldóját! * Fékezi le a lovakat a törpe, s zsebében idegesen kotorászni kezd, bizonyára a fegyveréért, eközben Miriel is halkan felsikkant és még a zsákot is elejti a kezéből, hogy gondterhelten beletúrjon szőke hajzuhatagába.*
- Óh, ne! Fosztogatók, fosztogatók! Csináljon valamit maga fajankó, nem látja milyen hosszú kardja van?! * Rázza meg az alacsony növésű kocsis vállacskáit áthajolva a palánkon, ám ezzel párhuzamban a rejtélyes idegen el is rejti kardját annak nyughelyére, s még a segítségét is felajánlja, mire a kocsis abbahagyja a zsebében való kotorászást, Miri pedig a kocsis vállának rázását és gyors pillantást vetnek egymásra.*
- Hmmm... Akkor hát... Nem is vagy fosztogató? * Kérdi Mir felegyenesedve a szekéren és csípőre tett kézzel alaposan végigméri az útjukat álló magas férfit. Nem tudja igazán, hogy mitévő legyen, úgyhogy pillanatnyi töprengés után megpöcköli a süveges törp hátát, hogy az beszéljen... már ha el nem aludt az izgalmak közepette.*
- Hrrr * Horkan fel, s Scorr-ra fókuszál.*
- Aztán mond csak fiam... Honnan tudjuk, hogy bízhatunk-e benned? Ne vedd magodra na... de hát jobb ha elővigyázatos az ember fia az idegenekkel, nem igaz? Hrrr.
* Mir mindeközben hevesen bólogat, s meghallva a férfi nevét Noldarynék lánya lepattan a szekérről és elébe sétál. Hogy bátor-e vagy botor előbbi tette miatt, azon még ő is gondolkodik, de udvariasan bemutatkozik ő is.*
- Üdv néked senki fia Scorrage. Én Miriel vagyok de a legtöbben Szemő-nek hívnak. Ami azt illeti azt jobban is szeretem. * Mondja és kezét kissé felemeli, hadd leheljen gyors csókot rá az egyébként egész elrettentő fizimiskájú férfi.*
- Nos Arthenior felé. És valóban szükségünk lenne némi útmutatásra. * Biccent felé, mire az idegen futva visszaindul, hogy összecsomagoljon magának az útra és hozza a lovát is eltűnik a fák rengetegében.*
* Miri a kocsis felé fordul miután egyedül maradtak és értetlenül megvonja a vállát.*
- Egész jóképű idegen... ráadásul segítőkész. * Jegyzi meg mire a kocsis levéve süvegét megcsóválja a fejét.*
- Hát hölgyem... maga meg túl vakmerő...

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.02 14:44:26, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.

3794. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-02 13:12:22
 ÚJ
>Scorrage Argethlam avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Miryell Noldaryn//

*Dereka nagyot roppan és ő megkönnyebbülten fújja ki a levegőt. Kikászálódik a barlangjából ahol már rég óta él és mi tagadás, kezd kicsit elege lenni a szűkös szállásból. Gyors reggelit készít magának sajtból, tojásból és gombából mivel elfogyott a hús készletei közül és most valamiért nem is kívánja annyira de a vadászat gondolata azért gondolatai közé férkőzik de elhessegeti és inkább a lustaságnak hódol a mai napon. Miután Fédra sem éhes többé felül a hátára, hogy megmozgassa lovát. Csak néhány kört tesz egy kisebb tisztáson "lakása" mellett e közben a mai nap tervein gondolkozik.
~Fogytán vagyok a készleteimnek talán elindulok vadászni...~*

*A lovát a barlang szájánál hagyta mert ugyan gyorsabb lenne de sokkal feltűnőbb is aminek nem nagyon örülne. Egy őz van a közelben. Egy bokor mögött térdel. Övéből három tőrt vesz elő. Céloz és mikor már a keze a levegőben lendül az őz elszalad.
~Nem én ijesztettem el. Jön valaki.~ Kardját halkan de fürgén tépi elő hüvelyéből és a bokorban még lejjebb lapul. Egy szekér hangját hallja és mivel csak egy leányt és egy szórakozottnak látszó törpét talál rajta ezért némiképp megnyugszik, pláne amikor rájön, hogy nem találják az utat. Igaz ő se nagyon ismeri az erdőt de valamennyire el tud tájékozódni a sűrű fák útvesztőjében így arra a következtetésre jut, hogy illendő lenne segíteni a hölgyön. Előlép a fák közül és a kocsi elé lép kardja a kezében lóg hegyével a földre mutatva. Hirtelen eszébe ötlik, hogy milyen ijesztő lehet ezzel a beállással majd kardját gyorsan a hüvelyébe löki hátha enyhíthet a fenyegető jellemén és a szekér oldalához megy.*
-Segíthetek? Úgy látom eltévedtél.
*Ennyi tellett tőle bár lelke mélyén igazán segíteni akar ezért gyorsan megejti a bemutatkozást is.*
-Scorrage vagyok, senki fia. Mi járatban erre és merre tartotok hátha ki tudlak vezetni az erdő végtelen útvesztőjéből.
*Hangjában nem volt kedvesség így szavai akár hátsó szándékra is utalhatnak a hölgy szemében. Most bánta meg igazán, hogy nem hozta magával Fédrát így ha el akarja kísérni őket haza kell szaladnia érte amit el is mond a lánynak és a kocsisnak bízva benne, hogy a kocsi Arthenior felé veszi az irányt ugyanis neki is arra felé van dolga. Miután kezet csókolt a fiatal elfnek futva indul el, hogy összecsomagoljon ami pillanatok alatt kész is és már vágtázik is vissza bízva benne, hogy a szekér megvárja és nem próbál továbbindulni, hogy úgy eltévedjen, hogy még ő se találjon vissza.*

3793. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-02 12:16:58
 ÚJ
>Miryell Noldaryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

// Scorrage Argethlam //

* Lassan gördül a szekér végig a kanyargós erdei úton, mögötte felporzik a száraz föld. Noldarynék egy szem lánya a portékával teli zsákocskáját szorongatva ül a palánk tetején, s szőke fejét sűrűn forgatja a fákkal tarkított erdőre.*
- Mondja csak... Itt vannak olyan lények? * Kezd bele elgondolkodva Miryel, s rájön, hogy a kocsis így egy üresfejű fruskának gondolhatja, úgyhogy gyorsan kiegészíti magát.*
- Haha! No nem az erdei állatokra gondolok én, hanem veszélyesebbre. Amik akár most is árthatnának nekünk. * Fordul hátra és a csúcsos süveges kocsisra pillant. Elég nyugodtnak tűnik a tag, úgyhogy bizonyára minden a legnagyobb rendben, ő pedig feleslegesen aggódik.*
- Nem értek én ehhez hölgyem, de az biztos is, hogy nem kellene messzire szaladnia a fák közt, máris elkapná valami nyavalya... Van itt minden randaság, ne kérdezzen róluk! * Húzza a száját a törp kocsis, mint Mir akinek meg kell elégednie ennyi információval. Ha szemmel lehet ostorozni, hát ő most az előbb megtette. *
- Akkor siessen már az ég szerelmére! Nem óhajtok én warg vagy tudom is én milyen lény eledele lenni! * Mondja még jobban szorítva a kövér zsákocska száját, s még a térdeit is maga mellé húzza. Úgy egy órája gurulhatnak csendesen, mire Miriel eltűnődve megszólal.*
- Tapasztalt erdőjáró maga, nem igaz? Mondja, hogy az kérem, nyugtasson meg, ugyanis kétségbe vagyok esve...
- Aztán miért kedves hölgyem? * Igazítja meg süvegét a férfi.*
- Mert már harmadszorra haladunk el emellett az öreg tölgy mellett maga fajankó! Hát körbe-körbe megyünk, nem látja?! Eltévedtünk!
* Fújja kétségbeesetten, s kedve támad átmászni a palánkon és kitúrni a helyéről a férfit, hogy kezébe vegye a gyeplőt.*

3792. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-01 21:43:12
 ÚJ
>Isurii Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139

Játékstílus: Vakmerő

//Dharren - Isu//

*Miután összeszedelőzködtek és aludtak egyet a tegnapi eseményekre, neki is indulnak, hogy minél hamarabb visszatérhessenek a táborba. Egyiküknek sem olyan sietős, ha már Engrifet elhagyták, Myrka pedig csak később fog ismét csatlakozni hozzájuk, miután megfelelő búcsút vett korábbi otthonától. A küldetést teljesítették: bevásároltak és elhozták a néni cuccait, mégis bántja valami a lányt ezzel kapcsolatban. Mégpedig az, hogy bár jól végezték dolgukat, előrébb nem jutottak. Korábban voltak kotyvászaik, nem volt alapanyaguk. Most van alapanyaguk, de egyik alkimista sincs a közelben. Sehogy sem akar ez összejönni, nem is érti Kagannak miért olyan fontos...
Bátyjának újabb rengeteg dolog jár a fejében, de aki egyszerre mindent akar, annak végül semmije sem lesz. Remélhetőleg Isunak például igaza nem lesz ezzel kapcsolatban.*

3791. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-01 18:48:56
 ÚJ
>Dharren Tinshyth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Dharren - Isu//

* Valahogy nem bánja, hogy csak ők ketten térnek most haza. Noha sejtelme sincs arról, hogy az az Engrif hová tűnt el és miért, nem sajnálja. Akkor elég volt neki Isuriira, Myrka nénére és a pakolásra figyelnie, a kötözött gnóm meg szőrén-szálán eltűnt a Szegénynegyed szagos utcáin. Úgyhogy mos kettecskén tartanak hazafelé, Myrka néne holmijával és a Piacon megvásárol árukkal felpakoltan. A maga részéről a megszokott csendesen és éberen, figyelve a környéket. De most már néha vet egy pillantást a Hóhajúra. Persze beszélgethetnek is, ha a lánynak kedve van hozzá, nem zárkózik el ettől. A növekvő borosta ellenére nem néz már ki úgy, mint aki unja az életét. Sőt! Láthatóan jó kedve van, kipihentebb és kisimultabb, mint amilyen már régen nem volt. A vállai sem fájnak már úgy, szóval ezt a masszírozós programot majd megpróbálja rendszeresebbé tenni. Apropó rendszeresség: beszélnie kellene majd a vezérrel is, erről. Is. *

3790. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-30 20:59:50
 ÚJ
>Aokin Uehoshi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//Egy szörnyű nap//

*Aokin bizonytalan volt mikor feltette a kérdését és Arstha viselkedése se teszi őt nyugodtabbá. Mikor megszólal és amiket Aokin hall azok se teszik nyugodtabbá. Hát még amit megmutat neki a másik. A kolostorban néhány mester viselt tetoválást és sokuknak voltak sérülései is. Azokhoz Aokin hozzá szokott. De ez teljesen más. Ezek nem harci sérülések és Aokin számára teljesen értelmetlen is. Főleg, hogy Arstha mások haláláról beszél. Aokinnak sok kérdése van de, a másik kérdését hallva inkább későbbre hagyja azokat. Összeszedi magát hisz megrázta amit látott és utána válaszol.*
-A szüleim nagyon szegények voltak és ezért a nevető ember kolostorába adtak engem be. Ott valóban törődtek velem és megtanítottak, hogy ismerjem meg önmagam és segítsek másokon. A nevető ember tanításai alapján élem az életemet. Most pedig a kolostor hagyományai szerint világot látok, hogy minél több dolgot megismerjek és visszatérve ezt átadhassam másoknak és segítsem az utánam következő szerzetes nemzedéket. Én csak egy egyszerű ember vagyok aki a világot szeretné megismerni.

3789. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-30 18:30:02
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80

Játékstílus: Szelíd

//Egy szörnyű nap//

//Aokin Uehoshi//

*Aokin hamar felismeri, hogy a vezér nem foglalkozik avval, hogy kinek milyen fájdalmat okoz. Látszólag érthetetlen okok miatt okoz másoknak, még a saját társainak is. A készülődés alatt ezt többször bizonyítja. Ha valaki hibázik, azonnal ordít vele, s felpofozza, vagy megrugdossa. Nem törődve avval, hogy Aokinnek ez tetszik, vagy sem.
A szerzetes előtt ülő férfi a kérdést hallva egy kicsit elbizonytalanodik, lehajtja a fejét, s próbál a földre tekinteni, mint aki tépelődik, hogy mit is válaszoljon. Amikor döntésre jut, akkor feláll.*
-A Fényt nehéz megfogalmazni. Érezni lehet, hallani lehet a szavát, de megfogalmazni nem biztos, hogy megtudnám. *Miközben beszél lassan leveszi a köpenyét, majd ugyan olyan lassú mozdulatokkal kigombolja az ingét, s leveszi.* Amikor a halálodon vagy, s úgy érzed, hogy nem bírod tovább, akkor a Fény ad neked erőt a túléléshez.
*Arstha jobb karját teljes egészben égési heg borítja, de a felső testének többi része sem mentes a hegektől. Mellkasán újabb égés nyomok vannak, de nem olyanok, amiket egy tűzesetnél szerezhet az ember. Ezek szabályos alakzatok. Olyan mintha egy izzó pengéjű tőrt nyomtak volna hozzá több helyen. Máshol hosszú szabályos vágások hegei éktelenkednek, amelyek nem csatából eredhetnek. Arstha a szíve fölé mutat, ahol valamiféle billog éktelenkedik a sok heg között.*
-Én így fogadtam be a Fényt. Amint befogadtam, azonnal megértetem, hogy miért történt az egész. Megértetem, hogy miért kellet meghalniuk a többieknek, ahogyan azt is, hogy mi az én feladatom.
*Vissza veszi az ingét, s ismét leül a szerzetes elé, majd megkéri a szerzetest.*
-Kérlek meséld el, hogy ki vagy.

3788. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-30 10:20:18
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//A küldetés//

*Nadae első szavai után, egy egészen röpke pillanatig elgondolkodik rajta, hogy egyáltalán érdemes-e most tiltakozni, de kénytelen magának bevallani, hogy végülis teljesen igaz, amit a másik mond. Pontosan ezért is vág olyan arcot, mintha kikapott volna valami játékban, vagy éppenséggel akinek elvették a játékszerét. Kicsit csendben is marad, de mégsem bírja ki, hogy nagyképűen, de a mondat felét elnevetve ne szólaljon meg ismét.*
- Áh, nem tudnátok kinyírni. Született túlélő vagyok. *Tekintetét a fáklyafényben megvillanó útra szegezi, s meglepetten veszi tudomásul, hogy egyre jobban sűrűsödnek a fák, de gondolatban vállat ránt a dolog felett, talán csak túl régen járt erre, s azóta újak nőttek. Ráadásul hallja a folyó csogogását is nem messze tőlük, így végül nyugtázza magában, hogy jó helyen járnak.
Néha megenged maguknak egy csendet, épp elég zsivalyban volt részük mára, s maga sem gondolta volna, hogy ilyen békés hangulatot teremt számára az, ahogy hallgatja a saját és a társa lába alatt aprókat reccsenő gallyakat. Egészen addig teljesen nyugodt, amíg meg nem hall valami ismeretlen állathangot. Rögtön meg is torpan.*
- Mi volt ez? *Kérdezi síron túli hangon, holott valahol mélyen még ő is tudja, hogy bagoly lehetett, hisz ilyen magas hangon medvék ugyan meg nem szólalnak, de azért rendesen beparázik.*
- Hát rendben. *Hagyja Nadaera a dolgot, bár ő szíve szerint nem halasztaná holnapra a dolgot.* Végtére is, ha Taug rólunk is ír benne valamit, akkor még lesz időnk visszafordulni.*Vonja meg ő is vállát.*
- Majd megpróbálom felvenni a legbájosabb arcomat, és visszahívni az emlékeimből néhány dolgot az illemről, hátha mégis hatásos lesz. Ha meg nem, hát akkor még mindig ott lesz a tőr a csizmámban. *A küldetésükkel kapcsolatos aggodalmait innentől inkább magában tartja, főleg, miután úgy tűnik a kalózka sem zavartatja magát túlságosan, nem akar mellette úgy tűnni, mint egy aggódós vénasszony.
Azonban továbbra sem tud magán uralkodni, ami a Mortar és Nadae sutyorgását illeti. ~Akkor is sutyorogtak.~ Még a fejében zengű hangja is gőgős és sértődött, arcáról pedig pontosan leolvasható mennyire utálja, ha kihagyják valamiből. Nadae pedig ügyesen húzza, halasztja, hogy némi információt is kibökjön, amivel az instabil idegzetű leányzó agyvizét is sikerül jobban felpumpálni.* Megkérted, hogy hozzon fel valakit? *Kérdezi monoton, meglepettségtől mentes hangon, miközben jobb szemöldöke flegmán ívet húz a homlokán.* Hát persze. Pont Mortart. Na igen. *Nevetgéli el a dolgot.* Ennél azért jobbat kell kitalálnod, hogy elhallgatass. S mégis kit hozna fel? Az egyedüli személy, akihez hozzányúlna az a döglött Szürke a mélyben. Na persze, na ne etess... *Tovább kacarászik komolytalanul, majd hirtelen csak hátrafordul, s igyekszik adni a lazát.* De, ha persze elhinném a kis mesédet, mégis kit hozna el? Férfit... vagy öhm... esetleg egy nőt? *Szegezi tekintetét az avarra, olyan hányaveti módon, mint akit egyáltalán nem érdekel.
A karizma szón megakad a füle. Valahol már biztosan hallotta, s szinte pontosan emlékszik is rá, hiszen fejében ugyanolyan a károgós hangon hallja ezt a szót, mint annak idején nagyanyja szájából. ~Neenta, a karizma az fontos, megadja a tiszteletet. Kiállást ad, és komolyan vesznek az emb... Neenta! Az Őseink Isteneire mondom, hogy helyben megnyúzlak, ha mégegyszer idebüfögsz, amikor hozzád beszélek!~ Gyéren elmosolyodik. Hiszen olyanja neki is van! Egyre biztosabb benne, hogy a kardforgató tehetsége mellett ez az, ami miatt eddig képes volt túlélni.*
- Karizma vagy sem, én ismerem. *Ennél a pontnál kimondottan büszkén húzza ki magát.* Talán volt nálad egy élő béka? Azt nagyon szereti... megenni. *A nyers állat fogyasztásra gyomra ismét görcsbe húzódik, de valójában semmi baja vele, ha a másik ezt szereti, csak éppen felidéződik egy emlék, amikor beleharapott egy nyers kígyóba és alig tudott elmenekülni a másik elől, hogy gyomra tartalmát a nagy világ számára is kiterítse.
Amint Nadae megáll és fáklyájával fényével körbevilágítja a helyet, ő már egészen biztosan tudja, hogy túlhaladtak. Valószínűleg kicsit gyorsabban szedték lépteiket, ugyanis, bár még a folyón nem keltek át, de éppen az artheniori erdő szélén ácsorognak. Ebben biztos, de legalább nem tévedtek el túlságosan, innen még mindig rövidebb az út.*
- Öhm... remek ötlet. *Erőltet magára egy kelletlen vigyort, miközben igyekszik kendőzni kétségbeesését. ~Hogy a fenébe jutottunk ide?~ Néz a háta mögé, mintha a mögöttük levő ösvénytől várna magyarázatot.* Szerzek fát, csináljunk valami nagyobb tüzet, különben jégtömbökben ébredünk. *Veti fel az ötletet, majd meg is indul a koromsötétben. ~Remek ötlet, miért is ne indulnék én fát keresni, amikor nála van a fáklya?~ Morgolódik saját magán, de némiképp segítségére van a hold erőtlen fénye, legalább lenne telihold. Az avarban tapogatózva kezébe kap néhány elszáradt ágat, amennyi csak a kezébe fér, s közben elpróbálja, miként fogja másnap közölni Nadaeval, hogy rossz irányba mentek.*
- Öhm... Figyelj csak, mi lenne, ha most kicsit mennénk visszafelé? Olyan békés volt az az út... Áhh nem... *Rázza a fejét. Megfordul a fejében a gondolat, hogy egyszerűen, csak reggel addig fogja pörgetni saját tengelye körül a másikat, míg úgy el nem szédül, hogy már azt sem fogja tudni merről jöttek. Jelenleg ez tűnik számára a legkézenfekvőbb megoldásnak, amit valószínűleg még a rum mondat vele.
Visszatér a másikhoz és legórja fákat a földre, majd összerendezgeti őket, végül kezét megtörölve kiegyenesedik és büszkén néz alkotására. Szebb tábortüzet is látott már az biztos, hiszen itt az ágak már attól összedőlnek, hogy rájuk néz, de hát nem erdőlakó ő, csak improvizált.* Gyújtsd meg. *Bök fejével a fáklya felé, s ha ez megtörtént, akkor közelebb húzódik a tűzhöz.*
- Reggel pedig amint felkeltünk, folytatjuk utunkat arra. *Mutat abba az irányba ahonnan jöttek, abban bízva, hogy a másik mégicsak egy kalóz, aki nem igen tudja megkülönböztetni a fákat egymástól, így talán nem tűnik fel neki.*

A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.30 10:45:16

3787. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-29 16:36:47
 ÚJ
>Nadae Eilwen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//A küldetés//

*Szemöldökét vonja fel a másik szavaira.*
- Te? Eltűnni? Előlünk? Te? Aki folyamat kelti a feltűnést bárhova is jár? *Neveti akár egy hiéna. Jót szórakozik a lány felvetésén, s azon, hogy ennyit néz ki belőlük, hogy nem találnák meg. Pedig csak az egyik hosszúfülűt kéne rávenni, hogy szagolja ki, vagy hallja meg a lányt, s már meglenne.* - Nem-e? Azt hiszed? Hidd el, ha eltűnsz a pénzünkkel, bántunk téged. Nem teszünk kivételt tolvaj és tolvaj között. Legfeljebb nehezebb szívvel tesszük meg. *Vonja meg a vállát.* - Senkivel sem járnám! Intézze Taug magának! Ha már annyira akar közösködni, holmi királyságra törő barbárokkal.
*Húzza fel az ügyön újra az orrát. Nem vesz tudomást az utolsó mondatra, így nem is gondol senkire. Még mindig nem érti, hogy miért pont őket küldte erre az útra. No nem mintha, nem így tudna a kalózzal a legjobban kitolni. Hiszen minél messzebb van a tengertől annál házsártosabb a természete.
A fáklya fényével megvilágítva halad a városon keresztül. Néha-néha lelassítja lépteit, hogy bevárja Vörikét. De úgy látja, hogy feleslegesen, hiszen inkább a fényen kívül halad. Érdeklődve tekintget felé, ahogy járkál a sötétben. Mintha megváltozott volna a menése. Nem tudja miért, de úgy tűnik. Vállát megvonva halad tovább. Ő éjjel-nappal ugyanúgy megy. Kivéve, ha felhúzzák, s akkor úgy megy, mint egy öreg, csípőficamos vénség.*
- Oh, könnyen fel lehet tépni. De hagyjunk szórakozást holnapra is, vagy szétunjuk az agyunkat, amíg odaérünk nem? Te mondtad, hogy nem egy nap oda az út, nem? Majd holnap, világosban megnézzük mitet írt ez a bolond azoknak.
*Ahogy haladnak egyre közelebb az erdőben, hallgatja a barbárokról a lány beszámolóját. Nem érti ő a barbárokat, már amit a száraz földieket illeti.*
- Nyugi, nem volt még olyan helyzet, amiből ne vágtam volna ki magamat. Nem lesz ott gond. Pedig hidd el nekem, hogy számos alkalom volt már, hogy ott hagytam majdnem a fogam. Ha rajtam múlik, akkor túléljük. Az már csak részlet kérdés, hogy épp bőrrel, vagy épp kicsit felcakkozva.
*Kacarászik, ahogy beér az erdőbe.
Tagadásának látszata szórakoztatja őt, ám társát már kevésbé. Mégis szórakoztatónak találja annak féltékenységét, és gyanúsítgatását, s addig élvezi ki a helyzetet, ameddig lehet.*
- Nem sutyorogtunk mi. Az hogy te nem hallottad, az nem a mi gondunk. Süket vagy. *Nyújtja ki a nyelvét a másikra mókásan.* - Oh, csak erre, meg arra bíztam meg, semmi komolyra. *Legyint kezeivel. Ködösítve beszél, legalább csak addig, amíg az erdő sűrűjébe nem érkeznek, hogy még véletlen se akarjon a sötétbe, egyedül az erdőbe visszafordulni.* - Csak megkértem, hogy hozzon fel valakit a barlangba.
*Fordul hátra, sejtelmesen vigyorodva el. A fáklya narancsos fénye arcának mimikáját csak még jobban sejtelmessé s baljósabbá teszi. Amire a másik biztos harapni fog, s azt csak még joban fogja élvezni.*
- Hát tudod, tudni kell, mi kell a másiknak. Ez egy olyan adottság, amit nem lehet tanítani. *Vigyorodik el.* - Ezt hívják úgy, hogy karizma.
- Nem fog itt semmi sem megenni. Félnek ezek az ostoba állatok a fénytől. De lassan megállhatnánk estére. Hogy reggel folytassuk az utunk nem?
*Áll meg, egy termetesebb fa mellett, s a környező vidéket megpróbálja megvilágítani.*

3786. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-28 21:42:30
 ÚJ
>Aokin Uehoshi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//Egy szörnyű nap//

*Aokin elmondja a történetét és érzi, hogy most valóban figyelem övezi őt. Miután befejezte a fiú pontosította. Aokin nem vette ezt támadásnak de, a vezér ismét odamegy és most a fiú sérült kezére tapos rá. Aokin most sem szólal meg de, mikor elkezdi akkor Aokin akaratlanul is elfordítja a fejét. Nem bírja a másik ok nélküli szenvedését látni. A férfi ezzel a tettével elásta magát Aokin szemében. Ez a cselekedete a szerzetes számára teljesen ok nélküli volt és durva. Meg is könnyebbül mikor a férfi otthagyja őket. A fiú történetét hallva bizonytalanul de, Aokin feltesz egy kérdést.*
-Bocsáss meg de, mit jelent az, hogy magadba engedted a fényt?
*Ez valóban érdekli. A próbáról is először azt hitte csak az ártatlanságát kell bizonyítania de, kezd egyre zavarosabb lenni számára ez az alapból is zavaros helyzet.*

3785. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-28 20:23:43
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80

Játékstílus: Szelíd

//Egy szörnyű nap//

//Aokin Uehoshi//

*A fogva tartói az oszlopokat a kiásott gödrökhöz illesztik. A tetejüket kötelekkel kötik át, majd kézi erővel emelik fel amíg fel tudják emelni, utána a kötéllel feszítik a helyére. Amikor a helyére kerül, akkor földdel töltik fel a gödröt, hogy stabilan álljon. Közben Aokin elmeséli, hogyan is találkozott a hölggyel. Arstha türelmesen hallgatja, látszik rajta, hogy próbálja a legtöbb részletet megjegyezni.*
-Értem. *mondja, amikor a szerzetes befejezi.* Ez csak annak a története, hogy miként került ide. Engem az élete érdekel. Hogy ki is maga.
*A vezér oda lép ismét, de most nem kever le pofont, hanem a csizmája sarkával Arstha égett kezére tapos, amire hangos ordítással felel a másik.*
-Támogasd! Ne kritizáld! Meséld el neki, te hogyan keveredtél ide. Ha elmond egy történetet, akkor meséld el a sajátodat, s csak utána kérd, hogy meséljen. *a mondóka felénél, még forgatja a lábát, amivel tapossa a kezét, s csak amikor végzett, akkor veszi le. A fiatal gyorsan magához rántja a kezét,s magához öleli.
Arstha szemébe könnyek gyűlnek a fájdalomtól, már a sírás határán tart, de a vezér egy újabb pofonnal helyre igazítja.*
-Ne merj bőgni, mint egy gyerek! *Arstha némán bólint, hogy értette. A vezér megvárja, amíg bele kezd a történetbe, csak utána megy tovább a dolgára.*
-Majdnem egy éve volt, hogy részesültem a találkozásban. Egy átlagos nap volt, amikor egy virágárus leány elejtette a virágait. Segítettem össze szedni, amiért adott egy virágot. Akkor talált rám Kheb. Kheb elmondta nekem, hogy a virág egy ritka mérgező növény. Ha haza vittem volna, akkor reggelre meghal mindenki a házban. Este részt vettem a próbán, ahol magamba engedtem a Fényt, így most itt vagyok.

3784. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-28 15:44:16
 ÚJ
>Gi Komiko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Az erdő sűrű növényzettel rendelkezik. gyönyörű virágok, bokrok, fák mellett megy el. Szinte már táncolva lép. Ő mindig az erdőket tekintette igazi hazájájnak. Egy erdőben nött fel és úgy érzi ott kibontakozhat. Felkapaszkodik egy fára. Átvergődik az ágakon, a lombon át. Felmászik egészen a fa csucsáig. Beleszippant a friss levegőbe. Haját csípős szél dobálja ide-oda. A csillagok csodásan ragyognak az égen.*

3783. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-27 22:28:33
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Balszerencse)(inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Szelíd

// Ha bevallják, hát börtönt nekik! //

*A férfinak egyrészről úgy tűnik szerencséje van, másrészt nem biztos, hogy a legbölcsebb dolog volt az erdő sűrűje felé venni az irányt, majd letérni az ösvényről. A városőrök le-lemaradoznak mögötte, lehagyja őket, már nem is látja azt, hogy azok nem is mennek néhány tíz méternél mélyebbre az erdőbe, ehelyett inkább kigyalogolnak annak szélére. A férfi viszont kellőképpen beleveti magát a fák és gyér aljnövényzet sűrűjébe, és nem kell sok ahhoz, hogy teljesen elvesszen, és ne tudja, merre van, és melyik irányban is lehet kijutni. Most a városőröknél (akiket nem is lát, hall, és feltűnően lemaradtak) nagyobb gondja is akadni fog, ha nem találja meg sötétedés előtt a kiutat.*

3782. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-27 21:08:20
 ÚJ
>Aokin Uehoshi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//Egy szörnyű nap//

*Úgy látszik Aokin megjegyzése hiábavaló. Ismét arcon ütik. Az oszlopok rendeltetésére fény derült Aokin előtt. Miután kikötözték egy férfi ott maradt vele. A hangjából ítélve nem szívleli Aokint amit a szerzetes meg is ért. Úgy gondolja azért nem szereti mert miatta halt meg a barátja. Belekezdene egy szövegbe de, odamegy az eddigi vezér és elkezd pofonokat osztogatni. Aokin nem érti a jelenetet de, nem szól közbe. A magát Arstha-nak bemutató férfi ismét belekezd a szövegébe.Végre megkérdezik Aokint a történetéről. A szerzetes kicsit vár majd belekezd.*
-A nőt ma reggel láttam először. Épp a piacon sétáltam. Azt terveztem talán veszek valamit enni. Ekkor odalépett hozzám és megkérdezte merre találja a Pegazus fogadót. Elmondtam neki a két utat oda. Ekkor azt kérte kísérjem el és pénzt adott nekem. Nem akartam elfogadni de, azt mondta, hogy ha más nem akkor elosztom a szegény gyerekek között. Így a pénzt elfogadtam és az erdő felől közelítettük meg a fogadót. Út közben a nő arról beszélt, hogy a Hold Karavánpihenőből származik és az ottani tó szépségét írta le. Egyszer csak meglőtték a nőt és maguk előléptek a bokrokból. A helyzet alapján úgy gondoltam, hogy egy védtelen nőt védelmezek. Sajnálom a barátjukat.

3781. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-27 20:57:50
 ÚJ
>Nideron Válináf de'l Galdien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

*Még pislákolt a parázs mikor reggel felkelt. A dér még mindent elfedett, mintha máris leesett volna az első hó. az erdőben sem más a helyzet. Néhány erdei állatka még mozgolódik az avarban, de a legtöbbje már elkezdte téli álmát aludni. Hát igen, ha lehetne ő is tovább maradt volna a meleg ágyában. Leveszi válláról a nehéz harci fejszét. Nem kimondottan favágásra találták ki, de de a célnak megfelel, még ha egész felületét rozsda is borítja. Ilyen régi, elhasznált fegyverek gyakran kerülnek sötét utakon a Szegénynegyedbe. Szerencsére néhány tallérért cserébe mára és holnapra kölcsönkapta, egy kézikocsival együtt, amivel haza is tudja szállítani. Gyorsan meg is találja első áldozatát egy kiszáradt, kidőlt fában. A fa már félig elkorhadt állaga miatt gyorsan végez a felaprítással és bele is pakolja a kocsiba. A sűrűsödő erdő miatt ott kell hagynia és csak a baltával továbbmennie. A következő fa is kiszáradt, de még nem dőlt ki. Így Nideronnak kell ezt megtennie, viszont a közeli fák megnehezíthetik a dolgát. Megkeresi a legtisztább utat, amerre a fa dőlhet, majd belehasít. A hideg fatörzs nehezen adja magát. Többször is meg kell pihennie, mire eléggé meg tudja gyengíteni ahhoz, hogy kidőljön. Ám végül mégis ő nyer. A fa tetejével kezdi az aprítást. A kisebb gallyakat csak félredobja, egy kupacba, csak a vastagabb ágakat teszi a kocsira. Mikor megtelik lekötözi a tetejét és egy másik kötéllel néhány vékonyabb gallyat is összekötöz és a hátára veszi. Majd hazaindul a mai nap első rakományával.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257