Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 80 (1581. - 1600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1600. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-15 22:51:44
 ÚJ
>Yinash Eoda avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Kellemetlen dolgok//

*Yinash meglepődik, amikor Lendor előlép rejtekhelyéről. A férfi szavait hallva megrémül, hiszen egyáltalán nem kelt egymagában félelmetes látványt, és tart tőle, hogy ezzel a viselkedésével csak még jobban magukra haragítja az idegen alakokat.
Amikor a sötételf megszólal, a lány sejtése beigazolódik. Azonban szerencsére egyikőjük se támadja meg Lendort… egyelőre.
Yinash már nem tud nagyon mit hozzászólni az előbbi mondandójához, így inkább a dühöngő sötételf kérdésére nem felel semmit. Valószínű úgy is csak rontana a helyzetükön. Ő már az előbb elmondta a kérdésre adott válaszát, mást nem tud nagyon hozzáfűzni.
„Lendor, ne csinálj semmi hülyeséget.” Gondolja, miközben tekintetét a férfi felé fordítja, mintha csak azt várná, hogy az meghallja gondolatait.*

1599. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-15 18:50:47
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Szelíd

//Kellemetlen dolgok//

*Az ork rápislant Eodára, de nem válaszol, mert Lendor megelőzi a kérdésével. Erre egypár pillanatig csak néz, majd válaszolna, de a sötételf társa megelőzi.*
-Meg akarsz halni? A helyedben leállítanám magam. Nem az a kérdés, hogy kik vagyunk, hanem, hogy veletek mi legyen.*Hangjából érezni, hogy végtelenül ideges, sőt inkább dühös. Orrcimpái remegnek elfojtott haragjától, és a szeme is enyhén bevérzik, ami nem feltétlenül a haragtól van, de akár attól is lehet. Az óriás mindeközben a fél-elfet tanulmányozza mit sem törődve a vitatkozókkal. A tanulmányozás egyik része, hogy kicsit pofozgatja, ami arra mutat, hogy nem hulláról, hanem egy ájult személyről van szó.*

1598. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-15 13:42:55
 ÚJ
>Mourya Hasnog avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Találkozás Arsenorral//

*A lány örül, hogy Arsenor elvállalta az "idegenvezetői szerepet". Kicsit azért fél attól, hogy nem tudja majd később viszonozni eme hatalmas szívességet. Éppen ezért lerí róla a bizonytalanság, a kétes érzés.*
- Szeretnék előre is megköszönni mindent. Őszintén szólva nekem teljesen mindegy, hogy merre megyünk, csupán annyit kérek, hogy minél gyorsabban jussunk ki innen *válaszolja széles mosolyt erőltetve arcára.*
~Talán most jóvá tehetem, amit mondhatni, elrontottam~ *gondolja magában képletesen.*


1597. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-14 20:55:26
 ÚJ
>Sem Skarten avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Melyk Rakenwardan//

*Sem rögtön kinyitja a szemét, Melyk hangjára.*
-Mi kéne, ha volna? Remélem nem gondolsz valami disznóságra, mert én a nőket kedvelem.
*Beszéd közben akaratlanul is elneveti magát. Felül az ágyban, és vigyorogva ránéz a zavart fiúra.*
-Na, bökd ki, csak vicceltem. Mit szeretnél?
*A hogy levegőt vesz választ kap a kérdésre. Az ablakon dől befelé a lócitrom szaga. Kezét arca elé kapva, odasiet egyik fiókjához, és egy kis lapátot vesz elő belőle.*
-Tessék, itt van.
*Ő is kimegy a fiú után. A hatalmas trágyakupac szagától, szinte bukfencezik a gyomra. Szemei könnybe is lábadnak.*
-Csak dobd abba a levélkupacba. majd ha kiszárad, eltüzeljük. Jól ég.
*Újra a házban, leülteti Melyk-et, és feltesz egy kis vizet melegedni, a kályhacsőbe.*
-Remélem szereted a teát.
*Leül ő is az asztalhoz. Egy darabig a fiú arcát fürkészi, majd újra megszólal*
-A történeted. Nem volt túl jó gyerekkorod, ahogy nekem se. Én is nem kívánatos gyermek voltam. Helyesbítve, az anyám nem volt kívánatos. Egy hatalmas nemesi birtokon laktam, aminek egy sötét, sűrű erdő volt a telkén. Apám sűrűn vadászott benne, és egy alkalommal a fák között találta anyámat. Együtt folytatták a vadászatot, aztán egyre többet találkoztak. Egyszer csak hazavitte, de mivel a családja emberekből állt, senkinek nem volt jó kedve, mikor maguk közé kellett fogadniuk, egy elfnőt. A legnagyobb botrányt mégis én jelentettem. Miután megszülettem, apámat kitagadta a család, és egy szegény kis városban tengődtünk, adósságtól hemzsegve. Míg egy napon, megjött az a féreg nagybátyám. Apám bátyja volt, de cseppet sem hasonlítottak egymásra. Az görény mindent kihasznált, hogy keresztbe tehessen apámnak, és a következő "ragyogó" tervel állt elő: Megszabadítja őket, a gyermektartás terhétől, és elvisz engem a birtokára, ahol megfelelő neveltetést kapok.
Mivel anyám abban az időben tüdőgyulladásban szenvedett, nem volt más választásuk, elvitettek. Ekkor voltam nyolc éves. A nagybátyám házában, mondanom se kell, nem láttak szívesen. A személyzet nem volt oda a gondolattól, hogy egy fattyú gyermeket szolgáljanak ki, és én sem voltam oda, a nagybátyámért, aki egyre jobb módokat talált, hogy nekem gondokat okozzon. Egyre több, haszontalan tanórát tűzött a naprendembe, felfogadott egy nevelőnőt, aki vert, és nem adott ételt ha nem úgy viselkedtem, ahogy az "méltó". Ehhez hozzájött, hogy dolgoztatott a baromfi udvarban, a lovászmester felügyelete alatt, aki sosem volt rest, jól megverni a lókorbáccsal, vagy egy bottal. Pedig, én nem törtem soha borsot az orruk alá, nem csináltam hülyeségeket. Sőt, szinte semmit nem csináltam. Ha kérdeztek válaszoltam, ha kértek csináltam, de nem kommunikáltam senkivel, ha nem volt rá igény. Egyszer aztán elhatároztam, hogy elszökök. Tizenöt éves voltam. Szökés közben, összetűzésbe keveredtem a lovásszal, akiről már meséltem, és hát, nem akart elengedni. De nem ez volt a legnagyobb baj. Elkövette azt a hibát, hogy az anyám becsmérelte. Ezért végtelen düh kerített hatalmába, és leszúrtam egy lopott konyhakéssel. Aztán ide jöttem, és itt orvgyilkosnak álltam. Nem túlzottan vagyok oda a munkámért, gyűlölöm elvenni egy ember életét, de nem volt más választásom, mivel nem volt semmilyen anyagi hátterem. Itt építettem ezt a házat. Senki sem találhat itt rám, mivel az erdő körbeveszi a helyet, és a megfelelő nyomok nélkül, bárki eltéved egy szempillantás alatt. Tehát, kölyök, itt ellehetsz, amíg csak akarsz. Nem fognak itt keresni, vagy ha mégis, nem találnak rád. Legfeljebb leöljük őket. Addig maradsz amíg akarsz. De ha le is mész, bármikor vissza jöhetsz. Örömöm telik benne, ha rokonlelkeknek segíthetek.
*Feláll az asztaltól, és kiveszi a forró kannát, a tűz mellől. Két fa pohárba, szárított bogyókat szór. Csipke bogyót, Kökényt, Vadkörtét, Szedret, Szamócát. És még egy kis Bodzát is szór a poharakba, majd leforrázza őket a vízzel. A pompás illatú tea hívogatón gőzölög, immár az asztalon. Sem visszaül a székébe, és lassan kortyolgatni kezd.*
-Amúgy, hány éves vagy? Ha már, így rádagasztottam a "Kölyök" megszólítást, szeretném tudni, van-e rá okom. Nem mintha leszoknék róla.
*Nevet egy kicsit, és újra a fúra méri tekintetét.*

1596. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-14 13:40:46
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

//találkozás Mouryaval//

*A nő csak hebeg és habog. Arsenor is kicsit belezavarodik a magyarázatba.*
~Miért hagyta ott azt a kalandozót ha egyedül eltévedt? Mindenesetre furcsa gondolkodásmódja van az biztos.~
*A célzáson Arsenor elmosolyodik. Értette és szívesen is segít. Igaz eredetileg az egész napját a szabadban szerette volna tölteni és szétnézni a szántóföldeken de, nem zavarja hogy a program változott. Így legalább valami hasznosat is csinál.*
-Szívesen segíttek. Merre szeretnél kijutni az erdőből. A fogadó vagy a piac fele?

1595. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-13 22:26:14
 ÚJ
>Mourya Hasnog avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Találkozás Arsenorral//

*Még mindig zavarban érzi magát Mourya, ám a nehéz részen már túl van Arsenorral, azaz a bemutatkozáson. Meglepetésként éri, amikor a férfi nem hiszi el róla, hogy egy szál maga is képes lenne betévedni egy hatalmas erdőbe.*
- Kezdetben nem egyedül jöttem. Egy nagyon kedves és rokonszenves kalandorral keringtem mindenfelé mindaddig, amíg úgy nem döntöttem, hogy magányosan folytatom tovább az utat. Egy különös érzés súgta, hogy tegyem ezt, én pedig hallgattam rá. Bár így utólag belátom, hogy makacs és önfejű voltam ez ügyben. Ha lenne rá lehetőség, visszatekerném az időt, hogy eme döntésemet eltöröljem. De hát sajnos nem lehet... *zagyvál összevissza, próbál összehozni valami értelmes magyarázatot.*
- Viszont ha jól hallottam néhány perce, van valaki, aki szívesen kivezetne innen egy védtelen nőt, nemdebár? *kacsint a férfira, reméli, érti a célzást.*


1594. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-13 19:30:05
 ÚJ
>Melyk Rakenwardan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Sem Skarten//

*Melyk mindenre számított, csak erre a válaszra nem. Hogy hasonlítanak? Sem és ő? Mégis milyen gyerekkora lehetett, ha orvgyilkos lett belőle? Egyszerűen nem tudta hova tenni a választ. Vagyis nem éppen választ, inkább reakciót a mesére. Dehát, hogy hogy maradhat ameddig csak akar? Azt mondta neki Sem, hogy a sztorija milyenségétől függ, hogy maradhat e vagy sem. Tehát jól szórakozott rajta? Arra használta ezt a beszélgetést, hogy kiszínesítse unalmas hétköznapjait? Ez hirtelen nagyon felbőszíti Melyket, de ugyanolyan hamar, ahogy a harag fellobbant, el is múlt az érzés, hiszen bizonyára nem így van. Nem úgy néz ki, mint aki örömét leli a dologban. Inkább valamiféle szomorú nosztalgiázásra hasonlíthat az érzése, figyelembe véve, hogy azt mondta, hasonlítanak. Úgy érzi, szétveti a kíváncsiság, és mindenképp tudni akarja Sem történetét. De ha most megkérdezi tőle, valószínűleg nem mondja majd el. Biztosan nem. Különben magától is elkezdett volna mesélni. Az előtte landoló vízzel teli pohár, minden gondolatától megfosztja. Azonnal nekiesik, mint nemrég az ételnek, és egy szuszra be is dönti.*
-Köszönöm. Mármint a vizet. Az ízetlen torokvágós viccedet pedig meg sem hallottam.
*Gúnyosan fintorog Semre, aztán leteszi a poharat az asztalra. Nagyot sóhajt aztán folytatja.*
-Nem hinném, hogy jó ötlet lenne huzamosabb ideig itt tartózkodnom. Már Artheniorhoz közeledtem mikor az a fazon rám támadt. Ami azt jelenti, hogy már az indulásom előtt tudta a fúria, hogy hová tartok. Szóval, lehet hogy már a városban is vannak bérgyilkosok, és az emberei elég hamar a nyomomra fognak bukkanni itt is. Nem szeretném a nyakadra hozni őket.
*Nem várja meg Sem válaszát. Még egyszer megköszöni a reggelit, és zekéjét magára kapva, már bent sincs a kis faházban. Gyorsan ki akart onnan szabadulni. Annyi mindent mondott most ennek az ismeretlen fél-elfnek. Annyi mindent amit nevelő anyja halála óta senkinek sem. Az összes akkor érzett fájdalom, harag, és bosszúvágy most újra előtör belőle. Hálás volt, amiért Sem tulajdonképpen megmentette az életét, mert ha ott marad a főtéren, márpedig annyira fáradt volt és átfagyott, hogy el nem tudott volna moccanni onnan, biztosan feldobja a bakancsot. És most a nyakára fog hozni egy tucat bérgyilkost. Nem kételkedik Sem képességeiben, de egy csomó képzett gyilkossal szemben közel sem biztos, hogy hatékonyak lesznek. Gondolni sem akart rá. Sőt nem is akart látni már egyet sem. Egyre inkább azt érzi, hogy képtelen leölni őket. Nem a félelemtől. Csak egyszerűen undorodik magától, hogy így nem különb, mint a haramiák akik az életére törnek.
Megkönnyebbülve tapasztalja, hogy Chaspaar ott ácsorog, ahol tegnap hagyta. És Semnek megint csak igaza volt. Egyszerűen szörnyen néz ki. Csupa retek és vér, mellesleg olyan szagot áraszt mint valami dögtemető. Nem is érti, hogy a vérnyomok mellett a városőröknek hogy nem tűnt fel. Most döbben rá, hogy valójában mekkora mázlija van, hogy Semmel összefutott. Lovához lépve kicsatolta a torokszíjat ahogy szokta. Igazából nem is értette soha, hogy ezt miért csinálja, mert az elnyűtt fekete bőrkantár egy hatalmas hidegvérűé volt, és a tetejében még ki is nyúlt. Most pedig úgy állt ezen a nagyméretű csődörön, mintha a kantárjának az előző gazdájának háromszor akkora feje lett volna mint Chaspaarnak. Kell szereznie egy újat. Mindenképp. Nem csak esztétikai szempontból, hanem azért is, mert a túl hosszú pofaszíjaknak köszönhetően a zabla minden ügetésnél, vagy vágtánál hozzákoccan a fogaihoz, ami nem egy kellemes dolog. Áthúzza a fülei felett, és az egész kantárt a szárral együtt a fűbe hajítja. Majd ha végzett, köt rá még egypár csomót, amíg nem lesz másik. Akkor aztán ezt majd eldobja valahol. Oldalához sétál és a hevedercsatokat is kikapcsolja, hogy a nyerget a szakadt alátétként funkcionáló rongydarabbal együtt leemelje. Most nem vacakol azzal, hogy a nyergen lógó mindenféle batyut és kardhüvelyeket a nyeregtáskával együtt lecsatolja. Az egészet ahogy van a földre teszi. Bár most még nehezebb, még is hiányzik valami. A fej. Az hol van? Talán Sem tegnap eltüntette? Nem ott van. Egy kis bokor tövében van a kisház fala mellett. Legalább postázhatja. Kikapta a táskájából a gyökérkefét, és egy fém vakarót, amit anno a kovácsműhelyből lopott, és nekiesett a ménnek. Irdatlan erővel súrolja az állatot a fémmel. Látszólag nem tetszik neki, mert folyton ide oda táncol, és feszt behomorítja a hátát, hátha Melyk úgy nem ér hozzá a vakaróval. Úgy egy tonna szutyok és kiesett szőr hullik ki belőle, aminek a fele mind Melykre megy. Ha másért nem is, de fürödni mindenképp vissza kell mennie a házba. Még nem akar elmenni, de sokáig maradni sem. És valamiért nem akar oda visszamenni. De ahogy már kinéz, muszáj lesz. Meg amúgy is. Nem akar itt ücsörögni egész nap sem. Ahogy végez, kerítenie kell egy vödör vizet. De hamar feltalálja magát. Nincs kedve felzargatni Semet egy vödörért. Az is meglehet, hogy nincsen neki. Bár ezt nehéz lenne elhinni. Inkább a kulacsából locsolja le és nedvesíti be a kefét. Víz itt is van. Majd megtölti megint. Egy cirka órába telik neki a szépségápolás. Miután azzal is végez, a kampó alakúra hajlított fémmel, amint ugyancsak a műhelyből szedett össze, kikaparja a felgyülemlett trágyát, sarat, és kavicsokat a patáiból.*
-Csinálj már úgy mintha élveznéd, OKÉ? Mert nekem rohadtul nem okoz örömet, hogy a berohadt cuccot kaparásszam a csülkeidből. Mellesleg rohadt büdös. És jó lenne, ha felemelnéd a lábadat! Végeztünk. Nehéz volt? Neked nem is kellett csinálnod az ég világon semmit, de látom cserébe kitettél ide magadért. Ezt is takaríthatom el. Köszönöm, hogy gondolsz rám.
*Fintorog egy darabig a trágyakupacra bámulva, de nem állhat itt egész nap. A szerszámokat egy helyre halmozva, a kantárt megcsomózva, visszahúzza a ló fejére zabla nélkül, és a ház mellett álló fához köti. A szár kellően hosszú, hogy legeljen körülötte. Melyk visszamegy halkan a házba, és az alvó Semhez lép, hogy kérjen tőle valami eszközt, amivel a lócitromot arrébb dobálja, hogy ne az ablak alatt illatozzon.*
-Sem....ébredj! Kellenél. Vagy legalábbis valami, ami a tied.

1593. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-13 19:02:48
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

//találkozás Mouryaval//

*A nő látszólag teljesen jól van csak kicsit zavarban van. Arsenor ezt meg is érti. Bizonyára kellemetlen lehet ha úgy találnak rád hogy, leestél egy fáról.*
~Ez mindenkivel megeshet nem kell ügyetlennek lenni hozzá. Egyszer lehet hogy, majd én is járok hasonlóan és rám is így fog majd valaki találni. De legalább semmi baja nem esett.~
*A felé nyújtott kezet megfogja és ő is bemutatkozik.*
-Az én nevem Dongnor Arsenor de, én is csak az Arsenort használom.
*Az ez utáni megjegyzésen meglepődik.*
-Egyedül jött el ide az erdőbe vezető nélkül? Ez akár veszélyes is lehetett volna. Én majd segítek. Kivezetem az erdőből.

1592. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-13 18:43:27
 ÚJ
>Mourya Hasnog avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Találkozás Arsenorral//

*Nem telik el túl sok idő, mire sikerül felhívnia magára a figyelmet. Egy férfi siet a hangok irányába. Megpillantja a földön heverő nőt, érdeklődik hogyléte felől.*
- Köszönöm a kérdést, jól vagyok. Nem tört el semmim, és sehol sem sérültem meg *feleli halkan, kissé félénken, de ugyanakkor dühösen is.*
~Csak én lehetek ilyen szerencsétlen... Ha nem hagytam volna ott Aleynt, most nem foglalnék helyet a földön~ *korholja magát.
Nehezen ugyan, de sikerül összeszednie magát. Feláll, majd leporolja ruháját. A férfi szemeibe néz mélyen, s jobbját nyújtja felé egy kézfogásért.*
- Mourya Hasnog a nevem, de szólíts csak Mouryának *mutatkozik be.*
- Szörnyen sajnálok mindent, még egyszer elnézést kérek, csak hát az igazság az, hogy néhány órája céltalanul járok-kelek, keresem a kiutat, de sehol sem lelem *vallja be, miközben enyhe pír jelenik meg arcán.*

1591. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-13 15:58:14
 ÚJ
>Sem Skarten avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Melyk Rakenwardan//

*Hát igen, a fiú története sokban hasonlított Sem-é re. Rögtön magára ismert a fiúban, és egyre szimpatikusabbnak is látta. Bár kissé szertelen, de ez betudható családi hátterének is. Fattyú, utálat, dühös bajkeverés, ugyan ezek a kulcsszavai az ő múltjának is. A beszámoló alatt végig a fiút nézi. Látja az arcán, a mérget, és az indulatokat. Teljesen át tudja érezni a helyzetet.*
-Jól van kölyök. Mi ketten sokban hasonlítunk.
*Felállva az asztaltól, odalök egy pohár vizet a fiúnak, majd elmossa a két fatányért. Szótlanul súrolja a tálakat.*
-Addig maradsz, ameddig csak akarsz.
*A tálakat visszateszi az egyik polcra, majd megtörli kezét egy konyharongyba. Nem ül vissza az asztalhoz, helyette az ágra heveredik, és karba tett kézzel kémleli a plafont.*
-Én sem voltam kívánt gyerek.
*Kicsit elmosolyodik ezen a mondaton. Hiszen ez így teljesen nem volt igaz. A szülei szerették. Sokkal inkább az apja családja nem volt oda sem érte, sem az anyjáért. De mindegy is. Most fontosabb dolga van. Aludni. Mivel egész este hanyagolta ezt a tevékenységet, alaposan kimerült.*
-Remélem nem vágod el a torkom, ha most alszom egy kicsit. Megbízom benned, kölyök. Talán addig lemoshatnád a lovad.

1590. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-13 14:34:37
 ÚJ
>Melyk Rakenwardan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Sem Skarten//

~Hát ez jó. Ha nem nézne így rám, most biztosan dőlnék a röhögéstől. Hogy én őrült sorozatgyilkos? Ha tudná, hogy majdnem összerókáztam magam attól, hogy csak ránéztem a fickóra, meg se hallgatna. Arról nem is beszélve, hogy még le is kellett vágnom a fejét.~
*Holott ezt már megtette és túl van rajta, még most is kirázza a hideg, ha csak rágondol. Rágondol arra, hogy hogyan futott bele a kard a tarkójába, kicsurgatva néhány deci vért, és hogyan akadt meg a csigolyák között egy döccenésre, hogy aztán a porcot áthasítva lenyesse a fejet a nyakáról. Úgy érzi, hogy most az összes reggeli, ami a gyomrában pihen, megunja az ücsörgést, és elindul visszafelé, hátha az asztalon landolva láthat valami izgalmasat. Nagyot nyel, hogy visszafogja a löketet. Kicsit remegő hangon kezd bele a mesébe az undortól.*
-Egy jelentéktelen kis faluban kezdődött az egész. Semmi érdekes nincs benne, csak az hogy az ország királynője várának a tövében épült ki. És mivel a drága úrnő nem részesítette világi örömökben az udvarban lébecoló népséget, gondolok itt a "méltóságuknak" parancsolni nem bíró nyomoronc férfiakra. A férjét, a királyt, azt már régen kicsinálta, amint megszerezte a vagyonát. Ez tipikus. De úgy állította be mint egy balesetet. De a falumban, ott mindenki, ha nem is tudta, de sejtette, hogy benne van az a hárpia. Aki sajnos történetesen az anyám. És ugyebár mondtam az előbb, hogy az udvari nép nem nagyon volt a kedvére való, pont az apámat találta meg, aki a faluban lakott. Jóvágású volt, szóval nem csodálom. Úgy kerültek össze, hogy apám patkoló kovács volt, és az udvar hiányt szenvedett képzett munkaerőben. Szóval gondolom tudod, hogy hogy került oda. Nos elég jó szolgálatot tett, mint kovács, de sajnos más téren is. Az előző feleségét elvitte valami betegség, szóval özvegy volt. Az a nő pedig kivetette rá a hálóját, apám pedig gyengeségének köszönhetően ágyba bújt vele. De nem azonnal, félre ne értsd. Kellett egy két év hozzá. Aztán mindenki kezdte rebesgetni, hogy az Úrnő félrehál. És lett belőle egy baleset. ÉN. És mivel, özvegy a némber is, nem volt kitől örökös. De nem is akart. Ezért csinálta ki a királyt, hogy egyedül övé lehessen. Nem is értem, hogy képzeli el a trónöröklést. De mindegy is, engem aztán rohadtul nem érdekel. Végül az lett, hogy takargatta a hasát meg mit tudom én, hogy hogy oldotta meg, de úgy születtem, hogy senki sem tudott róla. Ezt az egészet ugyebár mind apám mesélte el. Viszont ő mégis megtudta, és nyilván követelt magának, mégis csak a fia vagyok. De annak a hárpiának más tervei voltak. A világért sem akarta, ahogy most sem, hogy kitudódjon, hogy fattya született. És úgy tervezte, hogy meggyilkoltat. De apámnak hála, nem sikerült, mert rábeszélte, hogy had ő nyírjon ki. Jó mi? Egy normális gyerekes pár azon vitázna, hogy mi legyen a csecsemő neve, ezek meg azon kaptak hajba, hogy ki öljön meg. Aranyos. Mindegy. A lényeg, hogy belement, nem is értem, hogy hogy nem látott át az egészen. Végül is bizonyára voltak más problémái is. Elvitt valahová messzire. Egy mocsárba. Ott a húgával és vele nevelkedtem, inkább a húga nevelt, mint ő, mert még mindíg kovács volt az udvarban. Az úrnő pedig, mikor 10 éves lehettem, nem tudom, meggyilkoltatta apámat, nehogy beszéljen bárkinek is. És ehhez az elhatározásához 10 év kellett a hülye némbernek. Mert addig figyeltette, és nem engedte ki az udvarból. De mivel többször is hazaszökött hozzánk, sejteni kezdett valamit, és egy napon, szintén balesetnek beállítva megölette. A műhelyben ráadásul. Nem tudom, hogy hogyan, nem is érdekel. Akkor aztán természetesen nem jött soha. A húga tanított ki a kardforgatásból. Nagyon jó volt benne. Aztán egyszer mikor nagyobb lettem, kibuggyant belőle az igazság. Mindent elmondott, mert üvöltöztem vele. Este összepakoltam, és elmentem onnan. Álruhában beálltam lovásznak. Csak a trágyájáról ismertem a lovakat addig. Senki se tudta, hogy ki vagyok. Mégis honnan? Aztán mindent megtettem, hogy megkeserítsem az életüket a várban élőknek, mert mindenkire dühös voltam. És mivel közvetlenül nem, így közvetve a királynőnek is. Mindent elkövettem, hogy feldobja azokat a csinos csülkeit. Közben ugyebár már új kovács munkálkodott ott, jo viszonyba kerültem vele. Kiderült, hogy ismerte apámat. Jó öreg figura volt. Úgy tettem, mintha nem is tudnék apámról semmit. Kamu előéletet találtam ki magamnak. Aztán mesélte, hogy a fúria adott egy fekete, akkor még fiatal mént apámnak. Pár hónappal az előtt, mielőtt megölette. Tulajdonképpen nem is ajándék volt. Selejtes csikónak lett leírva és odaadta apámnak azért, hogy ha gondoskodik róla a kovácssága mellett, levághassák. Mert nem fért már el az istállóban, a lovász pedig nem volt hajlandó foglalkozni vele. Úgyhogy apámon maradt, és miután megölték, erre a fickóra szállt a teher. Mindig halogatták a vágást, mert egyszerűen nem volt idejük azzal foglalkozni. Én meg megszerettem, mert mint lovász a többi állaton kívül vele is foglalkoznom kellett mert a kovács rám hagyta. Szóval amikor egyszer jött érte valami hentes, hogy viszik a vágóhídra egy hasonló öreg gebét adtam oda. Így maradt nálam Chaaspar. Nos egy idő után természetesen kiderült hogy a lovász, vagyis én vagyok a felelős azért a sok bajért ami a várban történt. Úgy derült ki, hogy a kovács aki akkorra már a végét járta, feldobott. Mégpedig azért, mert már annyira bíztam benne, hogy elmondtam hogy én vagyok a fia annak a nőszemélynek. Mindenki tisztában volt vele, hogy anno ki akarta csinálni az újszülöttet, de belenyugodott, mikor úgy hitte apám már elintézte. Szóval arra várt a vén áruló, hogy kap valami jutalmat azért, hogy feladott. Először senki se hitte, hogy igazat beszél, mivel mindenki tudta, hogy én már halott vagyok. Mindegy, így is kitették a szűrömet. Attól fogva pár hónapig itt ott szálltam meg, betörtem, meg loptam, és közben folyton visszamentem a várba, hogy meggyilkolhassam az Úrnőt. Nagy hülyeség volt. Sose gondoltam bele akkor, hogy mi lesz ha elkapnak. Nem érdekelt. Egyszer aztán feljutottam a szobájába, és én hülye elmondtam neki mindent. Mindent arról, hogy ki vagyok, és még a szándékomat is. Mert tisztában voltam vele, hogy sarokba szorítottam. Hát kiderült, hogy nagyon nem. Épphogy meglógtam. Vittem Chaspaart is. Mielőtt elmentem megöltem a kovácsot hirtelen felindulásból. Azóta menekülök előle. Mármint a hárpia elől. És már majdnem mindennapos, hogy bérgyilkossal találkozok. Ja persze a nevelőanyámra is ráküldték, de ő felakasztotta magát, mikor megtudta, hogy miket műveltem. Szóval már csak a holttestével találkoztak. Nos ennyi. Ezért féltem tőled annyira. Csak az járt a fejemben, mikor kell kardot rántanom. Az ürge a zsákban az aznapi "gyilkos-adagom". Mindig eljuttatom a fejeket az udvarba, hogy hadd örüljön neki anyám.
*Innen már nem tud egy szót sem kinyögni, a harag és az érzelmek teljesen belefojtják a szót.*


A hozzászólás írója (Melyk Rakenwardan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.13 14:37:04

1589. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-13 13:35:40
 ÚJ
>Sem Skarten avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Melyk Rakenwardan//

-Hát, gondolom éltél valahol. Miért jöttél el? És ami a legfontosabb, ki az a félkegyelmű a lovadon? Gondolom nem zsákbamacska. Ha már itt szállsz meg, szeretném tudni, hogy nem egy őrült sorozatgyilkossal szívok egy levegőt. Amúgy, kölyök. A történetedtől függ, meddig maradhatsz. De ha nem jelentesz veszélyt, nem zavar ha itt vagy. Kezdheted. Érdeklődve hallgatlak.
*Az üres tányérokat egy vízzel teli lavórba dobja, és visszaül az asztalhoz. Jól hátradől a székében, s várakozón nézi Melyk-et. Érdekli a történet, a fiú egy érdekes figura.*

1588. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-13 11:28:19
 ÚJ
>Melyk Rakenwardan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Sem Skarten//

*Ahogy a kanál beleérkezik az ételébe, azonnal nekiesik. Nem is érdekli, hogy forró, hihetetlen gyorsasággal lapátolja befelé a kását. A kenyér is ízlik neki, és nem is tudja igazán, hogy melyiket szereti jobban. Pedig egy ilyen étel nem nagy tudomány, őt kivéve, mert semmit sem konyít a főzéshez, mégis annyira finomnak találja mint valami lakomai étket. Eszébe jutnak azok a maradékok, amiket a várkastélyba lopózva, lopott el magának. Még azok sem ízlettek neki ennyire. Pedig aztán nem rossz lakomákat csaptak, és a szakácsra sem lehetett panaszkodni. De ez már a múlté. valószínűleg a közelébe sem megy már többet annak az átkozott birtoknak. A nagy gondolkodásban hirtelen feltűnik neki, hogy a tálja és most már a keze is üres. A kenyér is elfogyott. De nem érzi magát éhesnek. Sőt teljesen eltelítődött a reggelitől.*
~Csodálatosan összeégettem a szám. Mindegy is. Vajon miért néz így? Ja persze, hisz mesélnem kell neki.~
-Köszönöm a reggelit még egyszer. Rég nem ettem hasonlóan finom ételt. Szóval, honnan kezdjem a sztorit? Mennyit akarsz hallani?


1587. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-12 22:04:35
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

//találkozás Mouryaval//

*Arsenor élvezi a nyúlcsalád figyelését. Mindig megnyugtatta őt a természet. Egy idő után mégis tovább sétál az erdőben. Élvezi hogy, szinte csak a lába alatti levelek megzörrenését hallja. De egyszer csak Valami reccsenést hall. Kíváncsisága kifog rajta és elindul a hang irányába. Lassan sétál de, gyorsít léptein mikor női káromkodást hall. Mikor odaér akkor már csak a sóhajtást hallja. Mikor meglátja a nőt a földön és hogy, nincs semmi baja akkor kicsit megnyugszik. Mosolyogva közelít felé.*
-Semmi bajod nem történt? Eléggé veszélyesnek hangzott ez a reccsenés?
*Föl sem fogja hogy, egy idegennel beszél. Ő csak segíteni akar.*

1586. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-12 19:37:24
 ÚJ
>Sem Skarten avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Melyk Rakenwardan//

-Csak reggelizz meg, utána mindent megbeszélünk.
*Hátradől a széken, majd feláll, mikor eszébe jut, nem rakott ki kanalat. Az egyik fiókból előkotor lét kis fából készült kanalat. Visszaülve az asztalhoz, beledugja a egyiket Melyk tányérjába.*
-Ez kása. A kenyeret pedig most sütöttem, de ha kérsz még, csak szólj.
*Sem is belekezd az evésbe. Néha felnéz a fiúra, jól érzi e magát, vagy ízlik-e neki az étel.*

1585. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-12 19:06:09
 ÚJ
>Mourya Hasnog avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Aleyn//

*Előző nap sikerült Mouryának megismerkednie egy Aleyn nevet viselő férfival. A Gazdagnegyedben futottak össze, s úgy döntöttek, másnap bejárják közösen a környéket. Máshol nem találtak olyan szállást, ahol nem kell fizetni, csupán az erdőben. A nő nem tudott könnyedén elaludni, nagyon sokáig gondolkozott.*
~Talán jobb lenne egyedül folytatnom az utat? Valószínű, hiszen csak a bajt és a rosszat vonzom. Azonban nem akarom megbántani ezt a kedves és figyelmes férfit. Biztosan azt gondolná, hogy valami problémám van a személyével, noha ez egyáltalán nem igaz. Csupán úgy gondolom, hogy így szerencsésebb lenne mindkettőnknek. Furcsa egy érzés ez. Pedig ő egyike azon ritka egyéneknek, akik nem akarnak megölni. Nem is tudom igazán...~
*Kora hajnalra sikerül meghoznia döntését. Nehéz ugyan, de muszáj közölnie Aleynnel.*
- Fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjem el, ezért inkább rögtön beleugrom a mély vízbe. Rengeteget agyaltam, és arra a döntésre jutottam, hogy inkább egyedül folytatom az utat. Nincs veled semmi gondom, és örülök is annak, hogy találkoztunk és megismerkedtünk. Egyszerűen így látom jónak. Remélem, nem haragszol meg rám, amiért a magányomba menekülök, amiért azt választom. Bízom abban, hogy össze fogunk majd még valahol futni. Ég veled!
*Így köszön el tőle, majd útnak indul.*

//Találkozás Arsenorral//

*Miután elbúcsúzott Aleyntől, folytatja tovább a bolyongást az erdőben. Azt a célt tűzte ki maga elé, hogy valamilyen módon a belvárosba jusson, lehetőleg minél előbb. Azonban nem találja a helyes irányt, még arra sem emlékszik, hogy egy nappal ezelőtt merről jött.*
~Vajon kijutok innen valaha?~ *teszi fel magának a kérdést.
Nem sokkal később megpillant egy hatalmas fát. Eszébe ötlik valami.*
- Ha felmásznék a tetejére, és onnan néznék körbe, biztosan megtudnám, merre kell mennem. Nincs is túl messze az a fa, gyorsan ki fogok jutni innen *mondja félhangosan.
Úgy próbál cselekedni, ahogy kitalálta, rövid idő elteltével odaér a fás szárú növényhez, s próbál feljutni a legfelső ágakhoz. Magabiztosan mászik, mígnem az egyik ág először csupán megreccsen, ám utána el is törik. Mourya lezuhan a földre. Hosszas káromkodást követően mély sóhaj hagyja el ajkait. Ez nem az ő napja.*


1584. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-12 09:57:45
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

*Arsenor rég sétált már egy kicsit a szabadban. Mostanában vagy folyton dolgozott vagy pedig a városban volt. Jól esik neki egy kis csend és zöld növények. Miközben sétál végig azon a furcsa fickó viselkedésén gondolkozik aki csak úgy otthagyta őt.*
~Ahhoz képest amennyire ügyelt a tartására és a szavaira ahhoz képest túlzottan is sietősen távozott az asztalomtól. Még elköszönni se köszönt el rendesen. Biztos valami olyan halaszthatatlan problémája volt hogy, valóban nagyon sietett.~
*Eközben megáll az egyik fa mellett mert észrevett egy nyúlcsaládot. Ők távol vannak úgyhogy, nem törődnek vele. De ő nem is akarja bántani őket csak nézi.*

1583. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-11 21:55:20
 ÚJ
>Rahil Asri Yalaedil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

*Órák óta járja az erdőt - legalábbis így érzi. Szerencséjére nem találkozik senkivel ez idő alatt. Bár... Ami azt illeti, igazán azt sem bánná. Akkor legalább már lenne végre valami meleg a gyomrában. De nem... Mintha minden összeesküdött volna ellene, vagy mintha az Úr mágiája még ide is kihatna, vagy átok lenne rajta... Útja során képtelen akár csak egy nyulat is észrevenni, akárhogy figyel és akármilyen óvatosan lépdel a bokrok közelében, amik az apró állatok rejtekhelyét jelenthetik.
Madarat, azt persze talál - vagyis inkább hall. Mind fent csicsereg a fák ágain, ahol nem érheti el őket.*
~Vajon egymással beszélgetnek ilyen vadul? Talán a madarak figyelmeztetnek minden mást, és ösztönöznek más állatokat bújkálásra? Milyen kár, hogy az ő nyelvükön nem értek! Pedig annyira hasonlítanak rám. Legalábbis, ha igaz az, amit mások beszélnek: hogy az állatok képesek megérezni a közelgő bajt, a rossz szándékot is...~
*Addig-addig kóvályog az erdőben, mígnem valóban leszáll az est. Ekkorra már félreteszi azon vágyait, hogy éhségét valami erdei lény pusztulásával csillapítsa. Már épp gondolatai közé férkőzik az ötlet, hogy így, a sötétség egyre sűrűsödő leple alatt már inkább a város valamelyik utcájára térjen be, hogy valaki olyannak a vérét ontsa, aki minden bizonnyal hiányozni fog valakinek; mikor valamivel távolabb egy kisebb szempár sárgás villanására figyel fel. Ajkai azonnal félmosolyt formálnak, tüdejét pedig ezzel egyidőben elégedett sóhaj hagyja el.*
~Eljött a mi időnk...~
*Megtorpan egy pillanatra, s figyeli a távolodó, kisebbecske árny mozgását.*
~Talán valami vadmacska? Egy nagyobb kutya? Medvebocs?~
*Nem találgat túl sokáig, elvégre szinte teljesen mindegy, mi vagy ki is lesz ma a vacsora, a lényeg annyi, hogy legyen. A találgatás helyett máris a teremtmény nyomába ered, akár egy másik vadállat. Nem mögé lopakodni a célja, hiszen azzal nem azt érné el, amit akar. Egy kis kerülővel, oldalról próbálja megközelíteni a prédát, vagy ami még jobb lenne: elébe kerülni. Érzi a szellő mozgását arcán és hajtincsei lebbenésén, a szélirány mindenképp neki kedvez, nem fogja az illatát az állat felé sodorni. Feltéve persze, ha nem húzza túl sokáig a 'taktikázást'.*

1582. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-11 18:19:30
 ÚJ
>Melyk Rakenwardan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Sem Skarten//

-Köszi, azt hiszem egyedül is menni fog!
~Megáll az eszem. Jó, hogy azt nem mondja, hogy merre vizeljek.~
*Megdöbben saját hangja hallatán. Teljesen be van rekedve. Valószínűleg úgy hangozhatott, mintha macskát kínoznának. Miután nagy megkönnyebbülésére elvégzi a dolgait a mosdóban, kitámolyog az öreg, kopott faajtón. Rendesen becsukja maga mögött. Az, hogy arcot is mosott, azonnal kijózanította reggeli kómájából. Csak most tekint végig igazán a szobában. Egész takaros. Kandalló, ágy tűzifa. Minden. És még az illemhely is elfogadható. Sőt szuper ha arra gondol, hogy napjait a szabadban töltötte. Nem akar azon gondolkodni, hogy merre tovább, vagy, hogy meddig maradhat egyáltalán. Most ki akarja élvezni az otthonos kis ház előnyeit, és Sem különös vendégszeretetét. A viszonylagos jó kedvét a torokfájás rontja el. Sebaj, majd kiheveri. Biztos jót fog tenni neki a meleg étel. Szinte le sem tudja venni a szemét az asztalon gőzölgő valamiről. Lassan, úgy ahogy van odaül Sem elé. Óvatosan emeli csak a tekintetét a fél-elfre.*
-Köszönöm, hogy bevarrtad a sebem. És azt is, hogy a nyakadra vettél. De gondolom, ma már el kell hagynom a házad, igazam van? Ja...persze. A sztori. És hálás vagyok a reggeliért, amennyiben nekem készítetted. Mert mielőtt belekezdenék, nem gond ha nekiesek?

1581. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-11 14:15:29
 ÚJ
>Ferdnichar Ni avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

* A karaván tényleg elviszi egy darabon, de sajnos a maradék utat az erdőben saját magának kell megtennie. Vidáman sétál az erdőben. A kellemes idő és az erdő sajátos hangulata magával ragadja. Fütyörészni kezd, de hamar abba hagyja mikor egy mókus ugrik a kalapjára.*
- Hé! Én nem vagyok mászóka! *kiált és a rakoncátlan állat után nyúl. A következő tíz perc azzal telik, hogy Ferdnichar megpróbálja lerázni magáról a kis szőrmókot, ami nagy nehezen sikerül is neki.*
~Ezt a szégyent! Remélem senki sem látott meg.~ *Gondolja és folyatja útját mint ha mi sem történt volna.*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.10.11 18:28:34, a következő indokkal:
Jelpótlás.

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257