- Hozzám nem lehet csatlakozni. Én fogok csatlakozni, de csakis egy személyhez, aki nem te vagy. Ahhoz, aki még a halál kapujában sem könyörögne. *jelenti ki határozottan. A választ is megkapja. Száját elhúzza csalódottságában, de több jelét nem adja érzelmeknek, s ezt is gyorsan eltünteti. Egy a vadnál is gyengébb vadász, kit a vad gúnyol. Pedig tiszteletre méltó az, ki nem a gyengébbre, hanem az erősebbre vadászik. Talán ezért becsülhetné is ezt a némbert, hisz mégiscsak utána ment. Talán ezért nem hagyta még faképnél miután megjelent, széttörve csendes békéjét az erdővel. Erre azonban csekély esélyt látni. Valószínűbb az, hogy még lát benne némi szórakozási forrást. Ezen képzelgését a nőszemély meg is erősíti, némiképp eltalálva a férfi véleményét.*
- Nem annak nézlek, hanem azt látok magam előtt. A valót mondom, ha neked nem tetszik, nem kérek bocsánatot. Sőt, örülök neki, mert a düh valamivel erősebbé tesz. *jelenti ki fagyosan. Eddigi műveletét tovább folytatja. Nyugodtan ízlelgeti az olykor kiserkenő vércseppeket, majd mikor azok elfogynak, nyelvét végigvezeti a nőstény nyakán, egészen álláig. A kis monológ után megérzi a fémet saját torkán. Fejét egy kicsit hátrébb húzza, s élvezettel néz bele a sötét tekintetbe, hogy azokban láthassa saját vörösét. Érzi ahogy a hideg acél húsába váj. Érzi végiggördülni saját ereinek származékát testén. Az illat azonnal megcsapja orrát. Szemeit behunyja hát a hím, előrébb nyomja fejét, ezzel tovább mélyítve a nyakán lévő sebet, hiszen a késhez is jobban hozzálapul, ahogy a nőstényhez is. A játékot kezdi élvezni. Bizarr szórakozás lehet ez másoknak, de őt ez élteti a keresés közben.*
- Ha nem tudnám, hogy csak dühös vagy, azt mondanám, hogy erősebb lettél. De a düh csak pillanatnyi erőforrás, semmi több. Elmúlik, ahogy a sérülések. Elmúlik, ahogy az érzések. *jelenti ki higgadtan. Egyik kezét leereszti, majd a némber tőrt tartó kezéért nyúl. A fegyvert igyekszik kicsalni ujjai közül. Amennyiben nem sikerül, a nő kezét használva, erővel irányítja azt, megvágni saját mellkasát, hogy onnan is vér csoroghasson. A zamatos vért onnan nem tudja megkóstolni, csakis keze közbenjárásával, ami már nem annyira élvezetes. Helyette újabb ötlete támadt, amihez azonban meg kell várnia a másik reakcióját. Kénytelen, csak akkor tudja meg, hogy terve beválik-e, vagy rögtönöznie kell másikat. Ez a játék része, mi ki tudja, hogy meddig fog fajulni.*
- Egyszerűen nevetséges amit mondasz.