Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 97 (1921. - 1940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1940. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-11 17:32:56
 ÚJ
>Daleilor Narchenar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Nerin Delkar //

*Daleilor a mónyuszt és Nerint követve azt veszi észre, hogy a sötétség egyre nagyobb és nagyobb. Lassan már alig lát valamit. Csak a lány csillogó haját és lépteinek hangját követi. Furcsállja, hogy alig lát. Pedig kifejezetten jó a sötétben való látása. Mondjuk a hold fénye mindig segítette őt a látásban, de most alig látni a fák lombaji miatt. Közbe-közbe próbálja felidézni azt, amit még nagyapja mesélt neki a mónyuszról.*
~Megőrjít, hogy alig emlékszem arra, amit nagyapám mondott erről a lényről. Az is kész csoda, hogy a neve eszembe jutott. Pedig amit nagyapám mesélt mindig megjegyeztem, de úgy tűnik erre nem figyeltem oda eléggé. Annyit tudok, hogy fürge és az intelligenciája nagyjából átlagos lehet. Hmm, a nagyapám figyelmeztetett, hogy vigyázzak velük, de sehogy sem jut eszembe, hogy miért is. Na, de akkor végül is mindegy majd később lehet, hogy beugrik.~
*A férfi a távolba észrevesz, egy kisebb tisztást melyet beragyog a hold kékes fénye. Mikor a tisztásra érnek nagyjából tíz másik mónyuszt pillant meg. A lány hirtelen egy kérdést intéz hozzá melyre másodperceken belül választ is ad.*
- Hát persze hölgy... akarom mondani Nerin. Ezeket a lényeket mónyuszoknak nevezik. Az erdő mélyén élnek csoportokban.
*Ez után azt veszi észre, hogy egy szürke példány közelít a lány felé. Majd lassacskán a lábához ér. A többi állat csak figyeli az újonnan érkezett jövevényeket. A férfi ismét a lányra veti pillantását, aki ámultan figyeli az előtte ácsorgó lényt. A lány gyönyörű arca ismét kivilágosodik a hold fényében és minden arcvonását látni lehet. A férfi ismételten a gondolataiba merül.*
~Édes kis élőlények ártatlan szemekkel. Nem is tudom mért figyelmeztetett nagyapám arra, hogy vigyázzak, ha ilyenekkel kerülök szembe. Nem mondhatott bolondságot mivel nála épelméjűbb embert még nem láttam. Viszont ezek a lények nem néznek ki veszélyesnek. Bár a mókus is édes állatkának néz, ki mégis ha felhergeljük, veszélyes lehet, de legalább nem esz meg minket. Várjunk csak. Ó a pokolba ezek az izék ragadozók.~
*Daleilor felkiált.*
- Vigyázz Nerin ezek a kis szörnyek ragadozók.
*Már késő. A lány lábánál lévő szörny Nerin lábát harapdálja. A férfi kirántja hosszúkardját hüvelyéből és a mónyusz felé szúr vele. Ha a kardja betalál, a kis lény elpusztul és odaáll a lány elé. Ha nem ismét egy támadást intéz ellene.*

A hozzászólás írója (Daleilor Narchenar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.11 17:42:19

1939. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-11 15:18:33
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Szelíd

//A félelem háza//
//Mindkét csoport//

*A szoba bűzét és nyirkos páráját már lassan mindenki a bőrén is érzi, a padlón gyűlő tócsák növekedésének üteme szinte kiverhetetlenül a fülekbe mászik, s ezt először csak az egymásnak feltett kérdések törik meg.
Ami később emellé társul, az az ajtókon túlról hallható, egyre közeledő léptek és zokogás - egy idősebb férfi hangjai.*
- Ne! Ne! Már megint? Miért? Ne! És mások is? Ne!
*Összefüggéstelen, félelemmel teli, lassan halkuló beszéd, ahogy a hang gazdája ugyanolyanan gyorsan távozik, ahogyan érkezett.*

1938. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-10 14:39:38
 ÚJ
>Nerin Delkar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Daleilor Narchenar//

* Nerin nagyon örül annak, hogy a férfi elkíséri őt a kis kalandjában, és hogy van egy olyan személy mellette, akiben megbízhat,bár igaz, hogy nem rég találkoztak, de az eddigi eseményekre visszatekintvén azt lehet feltételezni, hogy egy nagyon udvarias, kedves, és megbízható személyiségre talált. Még mielőtt a nyúlféle valami eltűnne szemük elől, Nerin a nyomába szegődik. Az erdő egyre beláthatatlanabb, így lassacskán csak a hallásukra lehet támaszkodni. Nagyon vigyázni kell a kisebb nagyobb gyökérdarabokkal, ágakkal, lyukakkal, nehogy valami súlyosabb baleset bekövetkeztében ott ragadjanak az erdőben segítség nélkül. Hisz egyedül nem hagyhatják egymást a sötét bozótban, és egyes egyedül harcolni pedig olyan, mintha öngyilkossági kényszerünk lenne. Így nem szabad semelyikőjüknek súlyosabban megsérülni, mert különben halálra vannak ítélve. Egyre jobban beljebb haladnak a sötét erdőbe, s Nerin mindaddig gondolkodik.
~Vajh hova vezet ez a... Valami? Lehet hogy nem volt jó ötlet magammal hívni , hisz veszélyes is lehet, és nem szeretném bajba keverni őt is! Nagyon kedves, viszont ha egy mondhatni ismeretlen személyt bajba keverünk, az elég nagy szerencsétlenség. Bár, ha jobban belegondolok kezd megtetszeni! Soha nem ismertem még ilyen kedves velem egykorú férfit! Apám volt az egyetlen számomra fontos férfi, de lehet, hogy ez itt és most fog megváltozni? Ezt sajnos nem tudom megjósolni. De mi az ott?~
* Nerin egy kisebb tisztásnak kinéző területet vesz észre a távolban pár mozgó valamivel a füvön. Úgy veszi ki belőlük, hogy ők is ugyanolyan fajúak, mint az a lény, minek a nyomába szegődtek. Egyre világosabbá válik az erdő, s egyre jobban látni az élőlényeket a kis tisztás szerűségen. Körülbelül 10 darab nyusziféle teremtés hallgatózik, és szaglászik az erdő felé, hisz az egyik csapattársuk szagával és zajaival idegen tényezők is érkeznek. Nerin azzal küszködik, hogy meg ne szólaljon, mert nem tudhatja, mily veszély lehet a környéken, viszont annyira aranyosak azok a valamik, hogy nagyon nagy önuralom kell a hallgatásához. Mikor már majdnem kiérnek, az a lény amit követnek elvegyül társai között, viszont Nerin egy kicsit megáll az egyik fa tövében, egy darabig még áll, majd a tisztással szemben leül a fa tövébe, és úgy dönt, kicsit megpihen, és addig meg megfigyeli a furcsa teremtményeket.
~ Milyen fura lények léteznek még rajtunk kívül. Sok tud repülni, úszni, vadászni... Nagyon izgat, hogy mily nevet adtak ennek a lénynek! Oly aranyosan mozog a nóziuk! Vajon Daleilor tudja ezeknek az élőlényeknek a nevét?~ *
-Daleilor, te tudod ezeknek az élőlényeknek a nevét? Én még hallani sem hallottam mókusfarkú élőlényekről.
* Nerin feláll, majd lassan elindul a fura élőlények felé. Az egyik elég bátor, nagyon közel megy Nerinhez, pontosabban a lábához.*
- De bátor vagy, és milyen aranyos!
*Jelenti ki Nerin egy kissé elhamarkodottan. A többi is közel jön hozzá, de nem annyira, mint ez a szürke. Egy váratlan pillanatban hangos morgás keletkezik, majd Nerin lábába éles fogak mélyedtek. Nerin felkiált, s összeesik vérző lábát szorongatva. Nem nagy a seb, de nagyon fájdalmas. Fájdalom tűrő képességét még fejleszteni kell, viszont most lába folyamatosan vérzik, a morgó élőlények pedig egyre csak közelednek. Nerin gyorsan feltápászkodik, majd nem törődve lábával kicsit hátrébb vánszorog, de nem fordít hátat az ellenségnek nevezhető lényeknek, hanem előhúzza kardját, és lassan pár lépéseket téve próbál eljutni az egyik fához, hogy eltudja látni erősen vérző sebét.*

A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.01.10 17:28:16, a következő indokkal:
Kérésre

1937. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-09 20:38:27
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110

Játékstílus: Szelíd

// Nerin Delkar és Daleilor Narchenar //

*A kis mónyusz láthatóan nem zavartatja magát attól, hogy a nyomába szegődtök. nem vált gyorsabb iramra, nem próbál kitérve menekülni, hanem csak békésen halad előre, feltehetően oda, ahonnan jött. A fák egyre sűrűsödnek, a hold fénye egyre kevésbé ér el hozzátok, így egyre nehezebb látni a fekete jószágot, lassan nem elég már csak a szemet mereszteni, hanem inkább a hangokra kell támaszkodni, mint a látványra.
Talán egy kilométert is gyalogoltok a sűrűvé vált erdőben, mire egy kisebb tisztásra értek, amit szinte vakítóan önt el a hold fénye. Körben, mindenhol a korábbihoz hasonló mónyuszok láthatók, legalább 10 példány, többségük fekete, de akad szürke, fehér és még egy krémszínű példány is. Mind titeket néz, többségük két lábra is emelkedik, ahogy azt az is tette, amelyik eddig hozott titeket. Néhányan elég bátrak, hogy közelebb is jöjjön, az egyik szürke példány például Nerin lábánál állapodik meg, mellső mancsaival a lábfejére támaszkodva, lábszárát szaglászva a nadrágon keresztül. Nagyon aranyosnak tűnik, ahogy ismerkedik, láthatóan nem is annyira félénkek, mint amilyennek elsőre gondoltátok őket, sőt! Igazán közvetlenek.
A békés idill egy szempillantás alatt foszlik szerte, a mónyuszok torkából ugyanis morgás törik fel, és mire reagálhatnátok, a szürke példány éles, két sorban elhelyezkedő fogait már Nerin bokájába is mélyeszti. Nem halálos, nem is túl mély, de elég fájdalmas és kellemetlen. A többi állat pedig mintha csak erre várt volna, egyre biztosabban indul meg felétek, éles fogaikon megcsúszik a hold fénye is.*

1936. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-09 19:37:03
 ÚJ
>Daleilor Narchenar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Nerin Delkar //

*Daleilor jobb kezét a hátán levő hosszúkard markolatán tartja, és harcra készen várja, mi ugrik elő a bokorból. Míg a gyanúsan rezgő bokrot figyeli, melyben a rájuk leső lény jelenleg tanyázik, hirtelen azt tapasztalja, hogy Nerin szinte hozzábújik. Ennek hatására a férfi elpirul. Majd hirtelen a bokorból előbújik egy nyúlszerű valami. Aranyos állatka szép fekete bundával min a hold fénye csillog. Látszik rajta, hogy szinte jobban fél tőlük, mint ők tőle másodpercekkel korábban. A nyúlszerű valami hirtelen visszafordul és a bokrok felé veszi az irányt. Eközben Daleilor próbálja felidézni, hogy nem e hallott már nagyapjától erről a nyúlszerű lényről. Valami dereng neki, de az állatka neve nem jut az eszébe. Hirtelen Nerin szól neki gondolatait megzavarva. Ezzel szinte porba tiporva Daleilor reményeit miszerint eszébe jut a lény neve. Viszont a lány szavaitól ismét elpirul. Most mondjuk, a lányon is látja az arcpírt.*
~Hmm, ez a lány egyre jobban kezd megtetszeni. Eddig még senki sem mondott rólam ennyi kedves dolgot. Ráadásul eddig még senkinek sem sikerült az, hogy elpiruljak miatta. Ráadásul mikor először megláttam azt hittem álmodom. Bár ezt az is kiválthatta, hogy éppen akkor keltem fel. Most viszont el kéne döntenem, hogy kövessem őt, vagy induljak el a város felé. Le kéne néznem a városba valami munkát keresni. Ez a lény pedig még ki tudja, mennyi bajba keverhet minket. Ezért is kéne elkísérnem a lányt. Nyilván nem én vagyok a legjobb harcos, akit ez a világ látott, viszont egy kicsit átlagon felül harcolok. Szóval, ha valami, vagy valaki ránk törne, miközben ezt a nyúlszerű állatkát követjük, fel tudnám tartani, amíg a lány elfut. Vagy az is lehet, hogy nyernék. Ki tudja? Ez az ellenség tapasztalatától és mennyiségétől függ. Bár ha Maldor mellettem dönt, akkor ellenségeim a halál birodalmába kerülnek, koponyájuk pedig a tűzisten hegyére. ~
*Hirtelen azt veszi észre, hogy Nerin elindul az állatka után. A lány pedig ismét rákérdez, hogy arra, hogy a férfi követné e. Daleilornak ekkor jut eszébe, hogy még nem válaszolt a lány első kérdésére. Viszont feltűnik neki, hogy a lány letegezi őt. Csodálkozik rajta, hogy a lány letegezi őt. Nem zavarja, viszont csodálkozik rajta, hogy még alig ismeri, mégis letegezi.*
- Igen örömmel tartok önnel.
*Elindul, a lány után majd hirtelen eszébe jut a neki a lény neve.*
~Mónyusz. Igen, ha jól rémlik ez a neve.~

1935. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-09 16:57:30
 ÚJ
>Nerin Delkar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Daleilor Narchenar//

*Nerin már nagyjából hozzábújik a férfihoz félelmében. És egyszerre a bokorból egy nyusziféleség bújik elő. Nerin megnyugodott, bár még sebesen ver a szíve. Kissé furcsálja, hogy nem ugrál a teremtmény, viszont nagyon aranyosnak tűnik. A szép fekete bundácskája bársonyosan csillog a hold halovány fényében.*
~Olyan aranyos, ahogyan szaglászik, és közben mozog a nózija. Szívesen megsimogatnám, de mivel vadon él, biztos nem engedné magát. De nagyon aranyos!~
*Nerin végre teljesen lenyugodott, és gondolataiban a kis teremtésről logikázik, hisz ilyet nem minden nap lát az ember fia.Végre visszamer menni a férfi mellé, de még közel marad hozzá. A teremtés nagyon szaglászik, idegen neki az emberek jelenléte. Egyszeriben megfordul a fekete szőrű nyuszinak vélt valami, és lassan bár, de kezd misszamenni a sötét bozótba.*
~Kár, hogy máris elmegy, annyira cuki kis... valami. Talán követnünk kéne, hátha valami olyan helyre vinne minket, miről még nem hallottunk. Fura érzésem támadt!~
-Daleilor, szerintem követnünk kéne ezt a lényt! Nagyon nagy késztetést érzek, hogy utána eredjek. Bár ha nem szeretne jönni, megértem, hisz nemrég találkoztunk, és még alig ismer. De örülnék, ha velem tartana! Egy erősebb, és kedvesebb férfi társasága mindig megnyugtat!
*Nerin elmosolyodik, s kis arcpír is megjelenik hófehér arcán. Érzi, hogy nem olyan arca, mint szokott, így gyorsan lehajtja fejét. A teremtmény egyre csak tünedező félben van, a hold már nem világítja meg bársonyosan csillogó szőrét, s ahhoz a bokorhoz veszi irányát, ahonnan előbújt. Nerin előre szegezi tekintetét, majd ránéz Daleilorra.*
-Kérlek, gyere velem!
*Nerin véletlenül tegezve kérte meg a férfit, de nem bánja, mert nagyon szimpatikus számára. Izgatottan várja Daleilor válaszát, s gondolataiban már erről a "kalandról" vacilál. Izgatottsága az egekben szárnyal, s pirult arccal, csillogó szemekkel várja a férfi reakcióját, miközben idejük egyre csak csökken.*

1934. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-08 23:10:30
 ÚJ
>Rahil Asri Yalaedil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

*Miután a gnóm távozott, ő is bevetette magát az erdőbe arra az esetre, hátha az meggondolná magát, s netán visszajönne, hogy mégis elkapja. Nem tart tőle egyáltalán, csak már a háta közepére sem kívánja a társaságát. Elég volt az a néhány óra, míg az alárendeltjeként kellett viselkedjen, s egyébként is, minden pillanattal egyre kíváncsibb rá, mit is kapott valójában.
Hosszú percekig rója az erdőt mégis, igyekszik annak sűrűjébe jutni, hogy mindenképp elrejtőzzön az esetleges figyelő szemek elől, s hogy szerezzen végre valami fogára valót.
Ismét egy fa szolgál menedékéül, melynek egyik ágára telepszik, egészen a törzs tövében, hogy annak vethesse hátát. Egyelőre nem lát, nem hall mozgolódást, de nem bánja. Egyáltalán nem siet, van ideje kivárni, míg valami állat a közelbe nem lépdel, hogy az avar alatt a fákról és bokrokról lehullott bogyók-, vagy éppen csellengő jószágok jelentette húsfalatok után kutasson. Még az is lényegtelen, hogy jámbor állat jön, vagy épp ragadozó, a farkas rágós, kesernyés húsa épp úgy megteszi majd, mint egy nyúl szaftos combocskái.
Míg vár, zsebéből előhúzza a két tokot, s combjára fekteti őket egymás mellé, s végre szakít időt arra, hogy alaposan megvizsgálja tartalmukat.
Már a súlyukkal is elégedett, de mindenképp meg akarja csodálni őket. Először csak a közelebb esőt húzza ki a fekete tokból. A hideg fém puszta érintésébe is beleborzong. Akármennyire is vágyik már a domború minták és b csipkefinom élek érzetére az ujjai alatt; hagyja, hogy elsőként a Hold ezüstös fénye simítson végig rajta: az acélon, s a pirosas, rózsákat mintázó vereten. Ujjai csak az után kapják meg jussukat, hogy a gyönyörű fegyver bőven megfürdik az óriási égi csillag bűvöletében.
Baljának ujjai éppcsak végigfutnak lassú útjukon a precíz mintán, mire jobbjának ujjaival megteszi azt a hirtelen, de erős mozdulatot, amit ma hajnalban látott az óriástól, s amit utána maga is megpróbált már egyszer.
Apró sercenés, ahogy a fémek elsiklanak egymáson, majd picit halkabb kattanás, ahogy a hat pengét szétnyitva tartó újabb acéllapkák megfeszülnek. Néhány kecses mozdulat a levegőben, a műremek úszik a levegőben, újra és újra megmerítkezve a rá vetülő ezüstös fényben.*
- Szaggat...
*Újabb apró sercenés, majd kattanás...*
- És cincál.
*Ajkai széles mosolyra nyílnak, nem-létező lelke helyén pedig a harc tüze lobban, ahogy ismét végignéz a két tökéletesen egyező mintázatú holmin.*
- Igen. Tökéletesek. Pont mint én...
*Morogja maga elé. Mintha csak erre várt volna az éjszaka, meg is rezzen egy bokor valamivel arrébb, de még látó távolságán belül. Egy suta kutat élelem után, ahogy azt várta.*
~Ezt már szeretem.~
*Vigyorodik el még szélesebben, majd már készül is a támadásra. Jobbjából a pengék markolat-részét ajkai közé veszi, hogy keze szabaddá váljon. Megtámaszkodik a fatörzsön, s tekintetét végig az állatra szegezve, óvatosan és nagyon lassan ülő helyzetéből guggolásba helyezkedik.*
~Gyere csak közelebb, szépségem!~

1933. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-08 10:43:29
 ÚJ
>Zöldszarvas Daranel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Dawn//

*Szeme sarkából még sikerül észlelnie Dawn szája mozgását, de esélye nincs hogy leolvassa róla a mondanivalót. Mindegy is, mert immár szemtől szemben áll Ingara asszonnyal. Esélye sem lenne meglógni, de ugyan így van ezzel Ororn is, aki közvetlen az ember mellett áll.
Gondolatban fújtat egyet, és örül hogy nem akad ki azon, hogy egy idegen vigyázott az ő kicsi lányára. Meg is lepődik, amikor a letolást a férj kapja. Daranel próbálja védeni a vadászt.*
-A férje kiválóan végzi a munkáját asszonyom, mert sosem lehet tudni kivel állunk szembe.
*Tulajdonképpen mint kiderült nem is nézte orvvadásznak. Sőt mikor rálőtt, valószínűleg nem is akarta eltalálni. Lehet hogy csak próba elé akarta állítani, de hát ki tudja mi jár egy öreg vadász fejében.
Az udvarlás dolognál az ember arca rezzenéstelenné válik. Ez az amire végképp nem tud mit mondani. Ha elkezd nagyon mentegetőzni, akkor tovább mehet a kérdezősködés, és lehet hogy Dawn kerülne kellemetlen helyzetbe. Így is biztosan lesz mit elmagyaráznia. Észre sem veszi Dawn gyengeségét, csak mikor Ororn odamegy segítséget nyújtani. Így már csak ő marad szemtől szemben az elf asszonnyal. Így elsőre egy erélyes, kemény asszonynak tűnik, akinek megvan a maga tekintélye. Kíváncsi lenne hogy Ingara asszony mivel foglalkozott régebben, sőt ha lesz rá alkalma, valahogyan rá is fog kérdezni. Lehet hogy amazon volt, de az is lehet hogy alapjába véve ilyen típus.*
-De én.
*Maga elé emeli kezeit, mintegy mentegetőzve, de egy pillanat alatt belé fagy a szó, és a mozdulat is. Mikor az asszony rámosolyog, rögtön kapcsol, és kezeit leengedi vissza maga mellé. Aztán Ingara asszony szavai már kedvesen csengenek az ember fülében.*
-Egyenlőre biztosan nem. Jól érzem itt magam. Nagyon kedves asszonyom, köszönöm szépen, igazán jól hangzik. Ha úgy lesz, tisztelettel elfogadom a meghívást.
*Miután kedvesen arcon paskolják, Daranel meghajtja fejét az asszonykának köszönés gyanánt. Ekkor Ororn, és Dawn már a nyeregben ülnek, és várják hogy Ingara asszony elfoglalja a vezető szerepét. A vadásznak hasonlóképpen köszön, csak kicsit hosszasabban biccent. Aztán Dawn arcára vándorol tekintete. Van egy olyan érzése, hogy legszívesebben odarohanna és megkérné hogy ne menjen el, de elhatározza, hogy fognak még találkozni. Meg fogja keresni, ha más nem addig járja az erdőt még a vadászt meg nem leli, és ha szerencséje lesz, Ororn majd elvezeti hozzá.
Daranel felemeli kezeit, és a távolodó Dawn felé int.*
-Gyógyulj meg.
*Inkább maga elé mondja, mintsem az elfnek, így valószínű, hogy Dawn ezt meg sem hallja. Közben a három elf kikerül az ember látóköréből, és az ember egyedül marad. Felveszi a földről köpenyét és magára veszi. Szép darab, kár lenne itt hagyni. Daranel sem sokáig tétlenkedik. Elindul visszafelé arra, amerről jött, közben reméli, hogy talál az erdőségben barátságosabb helyet, ahol kellemesen meditálhat.*





1932. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-08 00:18:43
 ÚJ
>Dawn Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Szelíd

//Daranel//

-Segítség? A kivégzőosztag inkább.
*Súgja vissza Daranelnek kényszeredett arckifejezéssel, még mielőtt a hurrikán anyuka személyében odaérne hozzájuk.
Ameddig hallgatja a lehordást, szeme sarkából a férfit keresi, szívesen kérné, hogy most gyorsan rabolja el, mentse meg, de ahogy elnézi, neki is megvan a maga baja, méghozzá az édesapával. Elsőre tűnik csak bajnak, Dawn jól ismeri Ororn arcán a legapróbb jeleket is, így tudja, bármit beszéljenek is, nem lehet rossz vége. Ellenben ha anyuka is odapenderedik! Ajkaival némán formálja, hogy "fuss!", hátha Daranelnek még lesz esélye menteni az életét.*
-Te orvvadásznak néztél egy ilyen helyes fiú? Ej te vén medve, mondom én, hogy egyre jobban öregszel, ráadásul már a lányod udvarlóját is elkergetnéd. Hát mi lesz így? A sírba visztek, a sírba bizony...
*Ororn csak egy sunyi mosollyal puszit nyom a felesége arcára, Dawn pedig eközben kínosan nagyon próbálja kerülni Daranel pillantását. Ezért ne mutasd be azonnal a családodat... Viszont legalább van lehetősége a gyors eltűnésre, mivel anyuka jöttére talpra küzdötte magát, így most elég csak eljátszania, hogy térdei megroggyannak, ő pedig látványosan egy fának támaszkodik és próbál minél elesettebbnek, gyengébbnek tűnni. gyorsan, haza, minél előbb, mielőtt az ember férfi még erélyesen kikérné magának, hogy semmi olyasmi nincs közöttük. Otthon lesz mit magyarázkodni, az biztos...*
-Gyere, nem tudsz ilyen állapotban egyedül lovagolni.
*Apuka a megmentő, vélhetően sejti, hogy mi ez a hirtelen fellépő gyengeség lányánál, hóna alatt átnyúlva támogatja saját lovához, míg Ingara újra Daranel felé fordul.*
-Magán tartom ám a szemem, és ha bármi illetlenség jutna eszébe a kislányommal, hát olyan fapapucsot vágok a fejéhez, hogy valódi agancsa fog nőni.
*A vészjósló tekintet egy pillanat alatt csendesedik el, fenyegető arca kisimul és kedvesen elmosolyodik.*
-Egyébként még egyszer köszönöm, hogy vigyázott rá, örülök, hogy ilyen jóravaló fiúkkal ismerkedik. Remélem, nem tervezi egyhamar elhagyni a környéket, szívesen látnám egyszer teára, ahol nyugodtabban beszélgethetünk, akár még be is mutatkozhatunk.
*Kedveskedő gesztussal megpaskolgatja Daranel arcát, majd ő is nyeregbe pattan, mint jó családanya, előre menve mutatja az utat. Ororn némán biccent a férfi felé, ahogy elhaladnak, Dawn pedig rákvörös arccal, bátortalanul int és motyog el valami köszönömfélét. Egy darabig még hallani a három ló patáit, majd csend ül az erdőre, csakis a földön árválkodó köpeny tanúskodik arról, hogy nemrég még volt itt bárki is a férfin kívül.*

1931. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-07 18:23:44
 ÚJ
>Grendin Isayar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

// A félelem háza //

//1. csoport//

Szépen lassan felébred, majd kinyújtóztatja elgémberedett tagjait majd felül. Jót aludt, kell néha némi alvás a friss levegőn. És valaki még olyan figyelmes is volt, hogy rakjon neki egy kis tüzet, nehogy megfázzon itt este a tisztáson. Igazán kedves gesztus volt tőle, de... mióta lehet tüzet rakni a tisztáson? Hirtelen kezd elszakadni a felettébb idétlen álomtól, és realizálja, hogy nem ugyanott van, ahol elaludt. Vagy akkor valaki épített köré egy házat, ez viszont nem túl valószínű. Néhányat pislog, majd hunyorogva pillant körbe a szobában, és megnyugszik, amikor látja, hogy vannak itt még mások is. Legalább neki nem kell csinálnia semmit, viszont rátukmálhat az itteniekre néhány bájitalt. Ülő helyzetbe jutása után szépen a kandalló felé fordul, és elkezd melegedni, közben persze mindenki ébredezik. Elsőként az ork támad rá a férfire. Ostoba fajankók... Ami azt illeti, senki nem tűnik idebent olyan eszesnek, mint Grendin, de ezt csak a gnóm állítja. Időközben valaki, aki magához tér, odasétál az öreghez, és érzékeny pillanatában egy ostoba kérdést szegez az öregnek.*
- A tulaja? Ennek? Ha fizetnének sem... Na jó, talán ha sokat fizetnének (nagyon sokat) akkor laknék egy ilyenben. Talán tied a ház? *szegezi vissza a kérdést, persze tudja, hogy ostobaságot kérdez, de szereti a kard másik élét (avagy a bot másik végét) használni. Ezután egy újabb nő (hát ezek sosem fogynak el?) jelenik meg mellette, és megzavarja a nyugalmát a tűz mellett. Most már bele kényszerül kapaszkodni a kandalló szélébe, hogy annak segítségével lábra tornássza magát, majd töretlenül markolja, hogy el ne essen.*
- Nem, attól tartok nem tudom, lévén a botomat elkobozták, ami nélkül egy lépést sem tudok egyedül megtenni *a szavakat lassan ejti ki, és nyomatékosan, szinte sziszegve* Nem viccből üldögélek a tűz mellett, aki idehozott minket, engem ide tett le *talán még a szokottnál is ellenségesebben cseng a hangja, de ezúttal főleg a magatehetetlenség bosszantja, konkrét problémája nincs a kérdező felekkel (még). Mellesleg láthatóan nem csak ő vette észre az ajtót, ami a kiút lehet ebből az ostoba helyzetből, habár elég logikátlan volna, ha csak amiatt hozták volna őket ide, hogy ugyan ki tudnak-e nyitni egy ajtót.*
- Javaslom, haladjunk *jegyzi meg, majd az ironikus kijelentés után visszaül a földre, mivel mást jobb híján nem tehet.*

1930. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-07 16:21:42
 ÚJ
>Rahil Asri Yalaedil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//

*Dühbe gurul, mikor a gnóm kijelenti, hogy nem elégedett. Jobbja a kard markolatára szorul, de oly erősen, hogy körmei a tenyerébe vájnak. Meg akarja ölni az apró teremtményt, most azonnal végezni akar vele, hiszen az imént hallott "nem kell megölni, csak elfogni" és a mostani elégedetlenség semmiképp sem hat biztatóan.
Erők ereje kell hozzá, hogy visszafogja magát, s még akkor sem nyugszik meg igazán, mikor a gnóm felé dobja a két súlyos tokot.
Már kezében a fegyverekkel, szinte széttépik a saját érzései. Már kínozza kíváncsiság a kapott pengék élességeire, súlyára, s az érzésre, ahogy végigsimít a különböző fémeken... De vérre is szomjazik, ugyanakkor marja a düh is, amiért várnia kell. Mert várnia kell, hiszen a gnóm a kovácsinas válaszát várja.
A következő események olyan gyorsan peregnek, akár a homokszemek az órában, s neki már csak választani van ideje: segít-e az eltakarításban, avagy sem.
Peckesen kihúzza magát, fejét felszegi, s állkapcsa is megfeszül. Tétovázik pár pillanatig, majd úgy dönt, ennyit még elvisel, tetszeleg még kicsit a takarító szerepében, hiszen úgy tűnik, az apróság letett arról a szándékról, hogy rabságba ejtse. Miután a két legyezőt zsebeibe süllyeszti, segít hát a tetemet felpakolni a hátasra, majd ahogy a gnóm eltűnik, maga is visszahúzódik az erdőbe.*

1929. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-07 10:22:57
 ÚJ
>Zöldszarvas Daranel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Dawn//

*Örömmel tölti el, ahogy Dawn betakargatja magát. Azt hitte hogy az elf makacsabb lesz, de úgy látszik elfogadja hogy neki jelen pillanatban nagyobb szüksége van rá.
Szeme sarkából látja, ahogy az elf is mocorogni kezd a hangok hallatán, de mikor tudatja, hogy Lupo nem jelez, hirtelen elkerekednek szemei, és az elfre néz.*
-Tényleg ! Hogy ez nekem hogy nem jutott eszembe ! *értetlenül vakarja meg feje búbját, kissé kínosan is érzi magát.
Hát persze, hiszen Lupo nyilván jelzett volna ha idegenek érkeznek. Nem sokat ért a lovakhoz de azt biztosan tudja hogy a lovak is jóval előre megérzik a veszélyt. Sőt mikor odahaza őrjáratozni voltak az elfek, a lovak még azt is megérezték hogy éppen mi közeledik. Másképpen jeleztek ha ember, ork, törpe, vagy bármi más fajhoz tartozó lény érkezett.
Daranel tekintete éppen az elfre vándorol, és észreveszi rajta a vészjósló komorságot. Az ember picivel később hallja meg a lovak hangját mint Dawn, de nem aggódik. Ránéz még egyszer Dawn lovára, aki még mindig békésen álldogál, ezért jobb kezét kissé lejjebb ereszti. Pár pillanat múlva, előbukkannak az érkezők. Valóban nem egy, hanem két ló érkezik.*
-Megjött a segítség Dawn.
*Ennyit tud kinyögni még, aztán az asszony olyan sebbel-lobbal rohan a sérült elf felé, hogy kis híján felökleli Daranelt. Rögtön látható a hasonlóság kettejük között, annyi a különbség hogy Dawn valamivel csinosabb és fiatalabb.
Daranel úgy dönt nem avatkozik a dolgokba, és a háttérben marad, láthatólag nincs ezzel egyedül. Ororn is ott mérgelődik mellette, és láthatólag ő sem mer ellenkezni az elf asszonnyal. Érdekes helyzet, Daranel meg is mosolyogja, majd mikor Ororn rászegezi szúrós tekintetét, a mosolya egyből eltűnik az arcáról. Az elf férfi megindul az ember felé, és mellélép. Daranel már készült arra hogy kapni fog egyet a fejére.*
-Tudtam hogy nem vagy orvvadász.
*Hangja cseppet sem lágyul, sőt még csak rá sem néz az emberre. Daranel meglepődik, sőt igazából nem is tudja mit mondjon erre. Majd pár pillanat habozás után csak sikerül kinyögnie valamit.*
-Miből tudta ?
*Ororn szája széle picike mosolyra húzódik, majd vállát kissé megemeli, karjait pedig kicsit széttárja.*
-Egy orvvadász nem mond imát prédája fölött.
*Ekkor döbben rá az ember, hogy lehet hogy a vadász már jóval hamarabb felfigyelt rá mint gondolta. Daranel magában hálát ad a teremtőnek hogy nem nézik gyilkosnak. Mindez a beszélgetés a két elf nő mögött történik, akik valószínűleg Dawn sebeivel vannak elfoglalva, de mivel kiváló a hallásuk, talán ők is hallják.
Mikor Dawn talpra áll, az ember tesz feléjük pár lépést, és Ingara asszony ekkor szólítja meg. Közben Ororn Lupo felé veszi az irányt.*
-Szívesen asszonyom ! Áh nem régóta, tudja a Pegazus fogadóban futottunk össze pár napja, teljesen véletlenül. Kérem ne haragudjon a férjére. Én mondtam, hogy vigyázok a lányára, hogy ő gyorsabban segítségért siethessen.
*Noha konkrétan szavak nem hangzottak el korábban, csak gesztusok, de akkor is Daranel volt az aki megígérte hogy itt marad. A férfi figyeli az asszonyka reakcióját, közben Dawn felé is pillantgat, hogy szükség esetén segíthessen neki.*

1928. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-07 01:12:15
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110

Játékstílus: Szelíd

// Nerin Delkar és Daleilor Narchenar //

*A bokorból nem szűnik a zörgés, ahogy a morgás sem, hosszú másodpercekig csak találgathattok, mi is bújhat meg ott, míg végül az ágak szövedékéből előbukkan a tettes: egy bársonyosan fekete bundájú, nagyobb testű nyúlféle lépked felétek, lassan, bizalmatlanul közeledve, míg úgy nem dönt, hogy épp elég ennyi. Ekkor két hátsó lábára emelkedik, füleit hátracsapja, fejét előre nyújtja, orra folyamatosan jár, látszik rajta, mennyire új neki a szagotok, nem igazán tudja még eldönteni, hogy félnie kellene-e tőletek vagy sem.
Ahogy visszaereszkedik és megfordul, megfigyelhetitek, hogy farkas hosszú és lompos, teste vonalát követve kanyarodik vissza. Aligha hallhattatok még erről a lényről, a mónyuszról, de ahogy sárga gombszemei csillognak, egészen aranyosnak tűnik. nehéz elképzelni, hogy támadni akarna, ellenben a bundája olyan hívogató és bársonyos. Nerin talán szívesen megsimogatná, akár még Daleilor is, de ez esetben sietnetek kell, ugyanis az állatka elindult vissza a búvóhelye felé. Talán a szemetek csal, hogy nem szökdécsel, ahogy elvárható lenne, hanem egyenletesen halad? Érdemes követnetek?*

1927. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-07 00:47:22
 ÚJ
>Dawn Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Szelíd

//Daranel//

*Figyelmesen hallgatja a vallomást, közben észre sem veszi, hogy tenyere már nem csak pihen a ruha anyagán, hanem lassú, biztató és támogató mozdulattal ide-oda csúszik a vállon, lágyan cirógatva a férfit.*
-Sajnálom, nem akartam ennyire fájó dolgokat boncolgatni. Én köszönöm, hogy beavatott a bizalmába.
*Annak ellenére, hogy bánja, hogy faggatózott, nem hagyta elveszni a témát a feledés ködében, mégis ott van valami aprócska, kellemes érzés a mellkasában. Daranel nem hárított, hanem egyenesen elmondott mindent, megbízott benne.
Arcába újra vér tódul, száműzve a rendellenes sápadtságot, ahogy a férfi átnyújtja a köpenyét. Milyen figyelmes, mint a tündérmesék lovagjai... Bár ő sosem az a fajta kislány volt, aki fényes páncélos herceget várt maga mellé, ez az erény mégsem hagyja egészen hidegen.*
-Köszönöm, így már aligha utasíthatom el a kedvességed.
*Átveszi a felé nyújtott köpenyt és ölébe teríti, figyelve arra, hogy nadrágja tépett részét eltakarja, fedve így a védtelenül hagyott bőrrészt is. Valóban kellemesebb így, ettől függetlenül reméli, hogy nem kell sokáig várnia, tényleg bűntudata lenne, ha az ember férfi miatta betegedne meg.
Ahogy Daranel felfigyel, már ő is feltérdel, íja a kezében, de ahogy látja, hogy Lupo a füle botját sem mozdítja, hanem békésen fűcsomókat keres, ő is megnyugodva ereszkedik vissza a földre.*
-Igen, biztosan ő lesz, különben a kislány már jelzett volna.
*Ettől függetlenül tovább fülel, ahogy a neszek erősödnek, úgy komorul el az ő arca is. Jól hallja, hogy két lovat hall vagy csak képzelődik? Túl sok vért vesztett? Sokkos állapotban lenne? Nem lehet, hiszen nem érzi magát tompának annyira. Akkor viszont ez két ló. Talán Gilly jött? Nem, őt apuka nem engedné, hogy egyedül vezesse a lovat. Akkor viszont...*
-Dawn! Tudtam, én annyira tudtam! Hát nem megmondtam, hogy maradj inkább otthon, minthogy fenevadakkal hadakozz? Hát a sírba akarod vinni édesanyádat, hogy ennyi aggodalmat okozol neki?
*Az első ló, egy szürke kis kanca, hátáról egy termetes, szőke elf asszonyság ugrik le méretét meghazudtoló fürgeséggel és áll meg Dawn előtt, kötényét gyűrögetve, néha szeméhez is emelve, mintha csak könnycseppeket akarna kitörölni onnan. A hasonlóságot képtelenség nem észrevenni, itt bizony a lány anyja áll. Apuka szépen mögötte somfordál, inkább csak néha morog oda valamit feleségének, de a gyilkos pillantásokat látva jobbnak véli, ha Lupot gyűjti össze.
Dawn minden tiltakozása egy kézmozdulatra belé fojtódik, inkább meg sem mukkan, csak engedelmesen talpra áll, miközben próbálja nem terhelni sérült lábát.*
-Köszönöm, hogy vigyázott a lányomra, nem is értem, az az ostoba férjem miért nem hozta egyből haza. Jaj, drága jó szellemek, egyszer tényleg a sírba visz az örökös aggodalom. Régóta ismerik egymást? Hol találkoztak?
*Anyuka, a drága jó Ingara asszony az egyik pillanatban még sopánkodik, aztán szemei máris fürkészőn villannak Daranelre.*

1926. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-06 21:57:10
 ÚJ
>Daleilor Narchenar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Nerin Delkar //

*Daleilor rettentően szégyelli magát, amiért úgy megszorította a lány kezét. Tudja, hogy csak reflex volt és a lányt is megbocsátott neki érte, de akkor is rosszul érezte magát, amiért bántalmazott egy neki nem ártó nőt. Szerencse, hogy nem annyira erős, hogy pusztán a szorításból törje el a kezét. Akkor aztán már szörnyen szívszorító bűntudat gyötörné és a gondolkodás helyett most azon volna, hogy segítsen a lánynak ellátni az eltört kezét. Ezután a lány is bemutatkozik kellemes mosollyal az arcán.*
- Gyönyörű név hölgyem.
*A férfi arcára ismét megnyugtató mosoly ülepedig. Miután ennyire megrémiszthette a lányt úgy gondolja, ez a mosoly biztosan megnyugtatja őt. Viszont úgy érzi elpirult mikor a lány udvariasnak és kedvesnek írta le őt. Ő is tudja, hogy az, de egy ilyen szép lány szájából még jobb volt ezt hallani. Viszont ezek a szőke hajfürtök ismerősek voltak számára. Mikor az álmaiban úgy tűnt, hogy a jövőjét álmodta meg ezeket a szőke hajfürtöket látta nem egyszer. Bár homályosan, de látta. De lehet, hogy a múltbéli eseményeket felidéző álmaiban szerepelt. Bár jobban meggondolva nem ismerte emlékezett rá a múltjából csak az álmaiból. Ezért mondjuk, utálja az álmait. Olyan bizonytalanok és homályosak. Némelyikről azt sem lehet tudni, hogy valós vagy csak valami idiótaság, amit az agya levetít neki. Azokat aztán tényleg ki nem állja. Csupa zavarodott és érthetetlen képsorozat. Gyakran képtelenség felfogni azt, hogy mi is történik valójában. Sőt van, amikor nagyjából tiszta kép helyett csak férfi vagy furcsa formákat lát. Hirtelen az egyik bokor felől elég mérgesen hangzó morgás hallatszik. Nerin a férfi háta mögé bújik, és onnan figyeli a bokrot. Daleilor a jobb kezét felemeli és megfogja a hosszúkardja markolatát. Addig nem rántja kit a hüvelyéből, amíg a bokorban lévő ismeretlen lény fel nem fedi magát.*
- Nyugodjon meg. Ha az a valami nagyobb és erősebb a kelleténél, akkor fusson, majd én feltartom, amíg ön biztonságba nem ér. Aztán magára bízom a segítséghívás kérdését.
~Bár a hangokból ítélve ez egy farkas, vagy talán egy kutya. Bár bármi lehet, de a hangja leginkább ezekre az állatokra hasonlít. Kétlem, hogy egy medve így morogna. Annak sokkal mélyebb hangja van. A szörnyek pedig többnyire ordítanak, bár van, amelyik morog.~

A hozzászólás írója (Daleilor Narchenar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.06 22:01:40

1925. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-06 21:22:34
 ÚJ
>Quaoldanraku Echomalerana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//A félelem háza//

//1. Csoport//

*Echomelarana a hidegtől remegve tér magához,
többnyire jól viseli a hideget, de a hiányos sárga öltözékében szinte fagyosnak hat a huzat. Azonnal felül, és körbe néz. Az ismeretlentől ami körülveszi megretten. Kezd elege lenni a kalandokból. Elég felületes a szoba és társai vizsgálatát illetőleg. Nem kapcsolódik be a társalgásba se, még ha kérdezik akkor se válaszol, csak a torkára mutat és tátong, némának tetteit magát, hogy ne kelljen az élőkkel vacakolnia. Minden lényeges amit tesz az abból áll, hogy elmegy az ajtótól, ezzel szabaddá téve előtte a területet, de valójában az a célja, hogy megszabaduljon a hideg légmozgástól.*

1924. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-06 17:18:46
 ÚJ
>Nerin Delkar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Daleilor Narchenar//

*Nerinnek kissé fáj a férfi szorítása, fel is szisszen, de hamar enyhülni kezd, és elengedi végül a karját a másik, igen erős férfi kar. A férfi gyorsan bocsánatot is kér tőle, majd bemutatkozik, mit meghajlással kísér. Nerinnek tetszik, hogy ily udvarias személyiségre talált, mert mostanság nem sok ilyet talál az ember.*
-Semmi gond uram, ez csak természetes, hisz az ösztönök mindig is működni fognak bennünk, ha nem is olyan gyakran, de megvéd minket!
*Nerin elmosolyodik, majd folytatja.*
-Az én nevem Nerin Delkar! És nagyon örülök, hogy ily udvarias, és kedves emberre találtam így utam kezdetén.
*Miután abbahagyta a beszédet, furcsa hangra lett figyelmes. Valamilyen fenevad hangja, talán farkas, de már nem lehet tudni, hogy milyen fenevadakat hoztak létre akaratlanul is. Hideg szél fúj közben, és felhők kezdenek vészjóslóan gyülekezni az égen. Nerint kissé kirázza a hideg, de hamar alkalmazkodik, és tovább hallgatja az erdőben lévő, bár a távolból érkező hangokat.
~Vajon mi kószálhat errefelé? Valami fenevad? Gyorsan cselekednünk kell, ha igen, hisz nem tudhatjuk, hogy milyen veszély fenyeget. Nem látok semmi szokatlant, bár ha visszagondolok apám tanításaira, akkor ezt sem vehetem biztosra. Hisz a könyvet sem ítélhetem meg a borítójáról, hát akkor az erdőt sem, ha nincs is benne semmi különös. És mindig azt mondogatta, hogy éjjel mindig veszélyes az erdőben lenni. Hát igaza van!~
*Miközben gondolkozik az egyik bokor zörög, s morog, de tudtukkal egy bokor nem tud morogni. Vészesen morog, és morog, de nem látni, hogy ki, vagy inkább mi rejtőzik a sötét bozótban. Lehet, hogy több is van belőle, de az is lehet, hogy egyéni vadászgató. Vajh milyen fenevad rejtőzik ott? Nerin eléggé megrémült, és akaratlanul is a férfi háta mögé bújik, hisz a harc még mindig nem az erőssége, és most még rosszabb, hisz apja halála után letette a fegyvert,és több évig szemet sem vetett rá. Most viszont egy fenevad rejtőzik előle, és bármikor támadásnak eredhet. A férfi háta mögül próbál erőt gyűjteni, s próbál nem elveszettnek tűnni, de azon a tényen, hogy gyáva a harchoz, és még tanulnia kell, nem tud változtatni. Csak vár, hogy mi történik, és reméli, hogy nem lesz belőle nagyobb, véres harc.*

A hozzászólás írója (Nerin Delkar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.06 17:22:02

1923. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-06 13:24:27
 ÚJ
>Skree Yanah avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 297

Játékstílus: Szelíd

//A félelem háza//
//1. csoport//

*Kissé kótyagosan tér magához, szemeinek még nem nagyon akaródzik felnyílni, azonban érzi, hogy valami nagyon furcsa körülötte. ~Csak nem megint az átok?~ Jut eszébe sanyarú sorsának egy szelete, melyet mostanság szinte el is feledett. Mást is érez...mintha valaki feküdne szorosan mellette. Legutolsó emlékei között egy lovag képe dereng fel, aki mellé szegődött, azonban nem gondolta volna, hogy a férfi képes lenne ilyen udvariatlanságra. Azonban nem jut túl sokáig eme gondolatmenetben, mikor rájön, mi is olyan furcsa körülötte. Áporodott a levegő és hideg van. Egy nyűgös nyögés kíséretében kinyújtja a lábát és ekkor tűnik fel neki, hogy igazából a földön fekszik és mintha a másik oldalán is lenne valami...Talán egy szekrény. A másik illető is magához tér mellette, így úgy dönt, hogy lassacskán kinyitja ő is a szemeit. Egy sötét, ismeretlen helyen vannak és most már a nyirkosságot is kezdi érezni.
Miközben kezd magához térni, egy vörös hajú lány vigyorog le rá.*
-Üdv, hölgyike. Úgy látom szobatársak lettünk. Bár a ház elég fos állapotban van.*Mondja az idegen kissé nyersen. Skree egy halovány mosollyal válaszol csupán, hiszen még nincs teljesen magánál. De amúgy sem sértődött volna meg nagyon ezen a modoron, hiszen akadt már dolga orkkal is és bizton állíthatja, hogy azok modora sem jobb(tisztelet a kivételnek). Fejét elfordítja a másik irányba is, ahol valóban egy szekrény áll, tetején könyvekkel, amik között akad olyan, ami egy rossz mozdulat hatására akár jól fejen is kólinthatta volna. ~Még szerencse, hogy nem vagyok az a nagyon mocorgós fajta.~ Gondolja magában, majd kicsit megdörzsöli a szemeit, feltápászkodik és távolabb lép a szekrénytől, nehogy véletlen mégis sikerüljön valamit leverni onnan.
Szétnézve a helyiségben látja, hogy mások is vannak még odabent. Egy öreg úr a kandallónál, egy apró, feketeség valami elreteszelt ajtó előtt, valamint két férfi az egyik sarokban - egyikük ork, a másik ember -, akik nyilvánvalóan civakodnak valami miatt.
A vöröske jön, megy, mintha otthon volna és mindenkihez intéz pár szót, ami a félelf számára egy kissé furcsa, de úgy dönt, inkább nem von le elhamarkodott következtetéseket a lányról, hiszen még nem is ismeri.
Különös ez a hely számára, sőt az egész szituáció. Hogy kerültek mind ide? Egyáltalán hol vannak most? Egy kicsit még a feje is fáj, ahogy ezeken töpreng. Elindul az idős úr felé, hogy segítsen neki, ha szüksége van rá, ám alig tesz pár lépést, valami különöst vesz észre. Megtapogatja az oldalát, de nincs ott a már jól megszokott kardja. Ezen kívül mintha tőreit sem érezné a helyükön. Leellenőrzi és valóban, tőreinek hűlt helye csupán. ~Ez az egész kezd nagyon gyanús lenni nekem.~ Gondolja szemöldök ráncolva. Ezután tényleg odamegy az apókához és óvatosan felsegíti, ha az hagyja és képes felállni.*
- Maga tudja, hol vagyunk és hogyan kerültünk ide?*Kérdezi udvariasan az öregtől.*

1922. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-06 12:42:58
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110

Játékstílus: Szelíd

// Nerin Delkar és Daleilor Narchenar //

*Kettősötök jelenléte talán nagyobb feltűnést kelt az erdőben, mint szeretnétek. Fejetek felett bagoly huhog vészjóslóan, jeges szél rázza meg a fák csupasz ágait, amik mint feketéllő csontok, úgy verődnek egymáshoz, magából az éjből szőtt muzsikát dalolva nektek. Akaratlanul is eszetekbe juthat, hogy idősebbek miként intettek attól, hogy éjszaka az erdőben kószáljatok, mert míg nappal barátságos képet mutatva szinte kitárja karjait a vándorok fel, éjszaka szeszesélyesebbé, vadabbá válik, a szellemek kegyelmezzenek annak, akit egyszer elkap a balszerencse.
A távolból farkasvonyítás hangzik, egyelőre még csak egyet hoz felétek a szél, de ki tudja, hogy valójában hány fenevad kószál. Vajon megérezték már a szagotokat? Nem sok időtök van ezen töprengeni, ugyanis az egyik közeli bokorból motoszkálás és morgás hallatszik, nem a barátságosabb fajtából.*

1921. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-06 11:34:37
 ÚJ
>Timandra Reiman avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//A félelem háza//

//2.csoport//

*Az első, amit sikerül felfognia, az a kellemetlen hideg, ami testét magzati pózba rántja, majd ezt közvetlenül követi a bűz, a koppanó vízcseppek hangja és valakinek a motoszkálása. Elaludt volna megint a könyvtárban? Nem lenne szokatlan, hogy a buzgó tanulás közben titkon érje utol az álom, ott is hasonlóan átfagyva szokott ébredni. Igen, így kell, hogy legyen, de akkor mi ez a büdös? Szokatlan és idegen.
Szemeit csak lassan meri kinyitni, így is elsápad, amikor megérti, hogy ez bizony nem a könyvtár. Mozdulni nem igazán mer, csak tágra nyílt szemekkel nézi a mellette fekvő nőt. Élő? Holt? Egyik kezét előre nyújtja, hideg ujjai rutinosan keresik a nő nyakán a pulzust, amit remélhetőleg meg is talál. Halk szusszantással nyugtázza az eredményt, de mivel a motoszkálás nesze nem szűnik, így óvatosan felemeli a fejét, hogy meglesse, ami kelti a zajokat. Egy ork nő sétálgat, nézelődik. Talán az ő otthonában vannak? Csak felületesen veszi szemügyre a berendezést, de pillantása újra visszatér Mtach alakjához. A benne rejlő tudásszomj egy időre kizárja a félelmet, kíváncsi pillantással figyeli a számára ismeretlen és titokzatos faj jelenlevő képviselőjét. Vajon tényleg ilyen helyen lakna? Azokból a pletykákból, amiket eddig hallott, még ezt is el tudná képzelni, de az máris keményebb dió, hogy ő maga hogyan került ide.
Mielőtt ezen alaposabban eltöprenghetne, mások is neszelni kezdenek, úgy tűnik, nincsenek is annyira egyedül, csak ő nem figyelt fel a többi jelenlevőre. Ha lehet, megpróbálja még kisebbre összehúzni magát, fejét pedig épp csak annyira emeli fel, hogy ő maga kilásson a mellette fekvő nő teste fölött, de őt ne vehessék annyira könnyen észre. Szép terv, de kérdéses a sikere. Ameddig lát rá reális esélyt, hogy nem fedezték fel jelenlétét vagy éberségének tényét, addig inkább nem mozdul, próbál lapítani és csendes megfigyelőként kideríteni, mi is folyik itt. Persze ez sem tartható fenn örökké, kénytelen lesz felülni, esetleg fel is állni, ha lábai engedik.*
-Én nem tudom.
*Sajnos Mordokhai kérdésére nem tud kielégítő választ adni, de legalább más sem teszi őket okosabbá. Drayen kérdésére néma bólintással felel, azon kívül, hogy fázik, nem érzi, hogy bármi más baja lenne. Ha sikerült felállnia, megpróbál óvatosan a kandallóhoz somfordálni, megnézni, van-e a közelben fa, amit rádobhatnának, hogy fellobbanjon a tűz. Nem annyira kislány ő, mint amilyennek látszik, bár beesett arca és csenevész alkata megnehezíti korának meghatározását, húszon felül van már ő is.*

A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.01.13 15:28:33, a következő indokkal:
Mesélői hozzászólásban történt helyesbítés miatt.

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257