*Szokatlanul érik a hölgyet Syam szavai, hiszen ő ragaszkodott eddig ennyire hozzá, s ő próbálta meggyőzni Kinartothot, hogy mennyire is szükségük van egymásra, holott ez egyáltalán nem így van. Tény, hogy furcsán érik a férfi szavai, azonban valahol mélyen meg is nyugodott, hogy nem kell egy olyan valakit hátrahagynia, aki még érzelmeket táplál iránta. Jobb, ha nem is gondol rá senki a jövőben a Rend tagjain kívül, mert bármily furcsa, bizonyos emberek halványan érzékelik az ilyesmit.*
- Á, szóval itt is csak a munka... Azért lep meg, hogy itt alszol, mert a szobakulcsot ott hagytam neked, és bármeddig ott maradhattál volna...
*Mondja gúnyosan, majd kicsit furán néz az elfre, miközben ő hevesen próbál magyarázatot találni a 'találkozásukra'.*
- Mert szerinted az éjjel kellős közepén egy hálóingben, az erdő mélyén téged akarlak keresni, ahol eleve lehetetlen lenne megtalálni bárkit is?
*Néz rá kissé furán, hiszen ő maga sem gondolhatja komolyan, hogy a véletlenen kívül itt bármi más közrejátszhatott a találkozásban.*
- Szóval ahogy jött, úgy ment... *gondolkozik el* Sajnos én nem mondhatok ilyen pozitív véleményt: részemről ami nem jött, nem is tud elmenni...
*Mondja immáron ő is hidegen, már bánja, hogy egyáltalán ide jött el sétálni egy kicsit, s hogy élvezni akarta a nyugalmat, mert úgy látszik, mindenhol van valaki, még egy sötét erdő mélyén is.
Mikor Syam távolabb ül tőle, ez kissé meg is lepi a hölgyet, fel is vonja ívesen egyik szemöldökét. Azonban következő szavai Kinartoth számára jól tükrözik azt, hogy nem tette túl magát a múlton, s eléggé meg van sértődve. "Csinálja csak, ha ez kell neki." Mondja magában gúnyosan, majd a fa segítségével, melynek nekidőlt, feláll, odalép a gyertyához, melyet kihúz a földből.*
- Tudod mit, Syam? Nem azért jöttem az erdőbe, hogy egy magadfajtával itt trécseljek és hallgassam azt a sok sületlenséget, amit összehord! Elalvás előtt akartam tenni egy kellemes kis sétát, ami neked köszönhetően kudarcba fulladt, úgyhogy örülj. Nem is értem, hogy egyáltalán hogy ismerkedhettem meg egy ilyen férfivel?!
*Fakad ki magából erőteljesen, utolsó szavát pedig már úgy mondja, hogy hátat fordít az elfnek, s távolodni kezd.*
- Jól jegyezd meg ezt a pillanatot... Mert többet nem fogsz látni. Így jobb lesz mindkettőnknek...
*Már elhűlt az idegesség, s ennél érzéketlenebb, hűvösebb hangon nem is mondhatta volna. Visszatekintés nélkül halad a gyertyalánggal a kezében kifelé az erdőből, amerről jött, s úgy dönt, hogy majd a fogadóban rendel magának valami erős alkoholt, ami könnyebben álomba tudja ringatni majd...*