Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-14 11:27:55
Üzenet elküldve: 2012-10-14 11:27:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//Kaleya Seron figyelmébe//
-Kockázat mindég van... ha én nem terveztem volna előre az életembe valószínű már a kezdetekkor elbuktam volna. *Mondja az ork, majd megvakarja a tarkóját.* Elnézést de a sajnos csak a saját példáimból szeretek kiindulni...
*Jegyzi meg Chothal, mire Varkasz is igazolva odaszól:*
-Nem vicc... jobb ha tervez. A világ amit ismerünk egyre sötétebb és sötétebb. Egy álláson vagyok Narrallal...
*Chothal bólint majd megropogtatva tagjait belekezd a kifejtésbe. Láthatón Kaleya még nincs ereje teljében, és szíve szerint elmenekülne a világból vagy legalábbis elrejtőzne, de az ork ezt nem hagyja.*
-Vegyük ezt a segítséget egy üzletnek... A gyilkosai... a családtagjai, valószínű előbb utóbb visszatérnek... be akarják majd fejezni a munkát és addig nem fognak nyugodni míg meg nem ölik. Három alternatíva létezik... első, menekül a világ végezetéig, hogy elkerülje az összecsapást. Második, végez önmagával ezzel elmenekül az üldözők elől végleg és van egy harmadik amit csak a legtökösebbek választanak... az Ön esetében a legbátrabbak... szembeszáll velük. Ám csak egyféleképp szállhat velük szembe...
*Itt az ork megáll és a druida előrébb lép majd így szól:*
-Csapatban... falkában... szervezetten.
*Majd az ork beleéléssel folytatja.*
-Pontosan... a farkasok is csapatban vadásznak. Én felajánlom a segítségemet és együttes erővel leszereljük az üldözőit. Ketten viszont nem leszünk elegek... a város tele van ismerős arcokkal és vállalkozó szellemű harcosokkal szövetségeseket keresünk... az üzlet másik fele viszont ezután jön...
*Az ork Varkaszra néz, mire az ellépdel egy poros fiókhoz és matatni kezd benne.*
-Tudja mennyien szenvednek a világban mások által? Zsarnokok... basáskodó urak... csempészek... alvilági alakok... terror és rettegés. Sokan... túl sokan. Én azt mondom a pokolba is NEM.
*Majd a druida odaad a kezébe egy feketedő ezüst díszt. A dísz alakja egyszerű, de megigéző. Vonzza a tekintetet. Olyan mintha egy kereszt volna. Ám a szárai elvékonyodnak és úgy néz ki mint valami kard.*
-Tudja minek a jelképe ez? A szabadságé... egy régi letűnt kultúra jelképe. Egy kard...
*Az ork nem árulja el, de ez a jelkép az Ő népéé volt. Vaskezén is megtalálható egy ilyen jelkép.*
-Csatlakozzon hozzám és nem csak a maga kötelékeit szüntetjük meg... hanem tisztára mossuk ezt a várost egyszer és mindenkorra.
-Kockázat mindég van... ha én nem terveztem volna előre az életembe valószínű már a kezdetekkor elbuktam volna. *Mondja az ork, majd megvakarja a tarkóját.* Elnézést de a sajnos csak a saját példáimból szeretek kiindulni...
*Jegyzi meg Chothal, mire Varkasz is igazolva odaszól:*
-Nem vicc... jobb ha tervez. A világ amit ismerünk egyre sötétebb és sötétebb. Egy álláson vagyok Narrallal...
*Chothal bólint majd megropogtatva tagjait belekezd a kifejtésbe. Láthatón Kaleya még nincs ereje teljében, és szíve szerint elmenekülne a világból vagy legalábbis elrejtőzne, de az ork ezt nem hagyja.*
-Vegyük ezt a segítséget egy üzletnek... A gyilkosai... a családtagjai, valószínű előbb utóbb visszatérnek... be akarják majd fejezni a munkát és addig nem fognak nyugodni míg meg nem ölik. Három alternatíva létezik... első, menekül a világ végezetéig, hogy elkerülje az összecsapást. Második, végez önmagával ezzel elmenekül az üldözők elől végleg és van egy harmadik amit csak a legtökösebbek választanak... az Ön esetében a legbátrabbak... szembeszáll velük. Ám csak egyféleképp szállhat velük szembe...
*Itt az ork megáll és a druida előrébb lép majd így szól:*
-Csapatban... falkában... szervezetten.
*Majd az ork beleéléssel folytatja.*
-Pontosan... a farkasok is csapatban vadásznak. Én felajánlom a segítségemet és együttes erővel leszereljük az üldözőit. Ketten viszont nem leszünk elegek... a város tele van ismerős arcokkal és vállalkozó szellemű harcosokkal szövetségeseket keresünk... az üzlet másik fele viszont ezután jön...
*Az ork Varkaszra néz, mire az ellépdel egy poros fiókhoz és matatni kezd benne.*
-Tudja mennyien szenvednek a világban mások által? Zsarnokok... basáskodó urak... csempészek... alvilági alakok... terror és rettegés. Sokan... túl sokan. Én azt mondom a pokolba is NEM.
*Majd a druida odaad a kezébe egy feketedő ezüst díszt. A dísz alakja egyszerű, de megigéző. Vonzza a tekintetet. Olyan mintha egy kereszt volna. Ám a szárai elvékonyodnak és úgy néz ki mint valami kard.*
-Tudja minek a jelképe ez? A szabadságé... egy régi letűnt kultúra jelképe. Egy kard...
*Az ork nem árulja el, de ez a jelkép az Ő népéé volt. Vaskezén is megtalálható egy ilyen jelkép.*
-Csatlakozzon hozzám és nem csak a maga kötelékeit szüntetjük meg... hanem tisztára mossuk ezt a várost egyszer és mindenkorra.
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-14 09:30:28
Üzenet elküldve: 2012-10-14 09:30:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Chothal Narral figyelmébe//
- Előre tervezni? Majd fogok... Ha kevesebb lesz a kockázati tényező. *sóhajt. Nem, tényleg nem hiszi, hogy támadói nem fognak visszatérni. Sőt, mivel az ork szép számban ritkította őket, valószínűleg többen fognak jönni, mint legutóbb. Tekintve, hogy számolniuk kell a Chothal-féle jótét lelkekkel.
A férfival nem teljesen ért egyet. Véleménye szerint nem mindennel van gond, amit felsorolt. Például a családdal. Vannak normális családok is, csak ritka. És vannak normális családtagok, melyeket ő már sajnos elvesztett. A hírek szerint, igen. "Lehet, hogy csak hazudtak... De miért tennék? Elvégre... Abban is hihettek, hogy ha megtudom, hogy Rína halott, akkor visszamegyek. Talán... Vissza kellene mennem?" elmélkedik. Most igazán nem tudja, hogy mit csináljon. Amióta meghallotta a család szót, tekintetében mély gyász ül. Köpenyét győri gyenge ujjaival. Tényleg nem tudja, hogy mégis mit kellene tennie.
Az ork szavai rángatják vissza a világba. Felemeli rá tekintetét, s kíváncsian méregeti a nagy darab alakot. Azon kezd tanakodni, hogy vajon mire célzott. Miben tudna segíteni és hogyan. "Ha nem kérdezem meg, sose jövök rá. Kérdés az, hogy jól járok-e vele, ha megkérdezem... 'Fair ajánlat egy fair sötételfnek...' Ezt mondta, tehát... Mindegy, megmentett, bíznom kell benne, ahogy akkor is, amikor ide hozott." jut döntésre.*
- Mégis... Mire céloz? Miben tudna nekem segíteni? Mellesleg hogyan, miért cserébe? Röviden... Miről lenne szó? *foglalja össze kérdéseit egyetlen mondatba a végén. Igaz, hogy előtte felsorolta szinte mindet, de jobbnak látta tisztázni. Közben kezdi érezni, hogy mégiscsak éhes. Enni viszont nem akar. Szerette elvesztése túl mély nyomot hagyott benne. Nincs kedve lényegében... Semmihez, de nem akar udvariatlan lenni megmentőjével.*
- Előre tervezni? Majd fogok... Ha kevesebb lesz a kockázati tényező. *sóhajt. Nem, tényleg nem hiszi, hogy támadói nem fognak visszatérni. Sőt, mivel az ork szép számban ritkította őket, valószínűleg többen fognak jönni, mint legutóbb. Tekintve, hogy számolniuk kell a Chothal-féle jótét lelkekkel.
A férfival nem teljesen ért egyet. Véleménye szerint nem mindennel van gond, amit felsorolt. Például a családdal. Vannak normális családok is, csak ritka. És vannak normális családtagok, melyeket ő már sajnos elvesztett. A hírek szerint, igen. "Lehet, hogy csak hazudtak... De miért tennék? Elvégre... Abban is hihettek, hogy ha megtudom, hogy Rína halott, akkor visszamegyek. Talán... Vissza kellene mennem?" elmélkedik. Most igazán nem tudja, hogy mit csináljon. Amióta meghallotta a család szót, tekintetében mély gyász ül. Köpenyét győri gyenge ujjaival. Tényleg nem tudja, hogy mégis mit kellene tennie.
Az ork szavai rángatják vissza a világba. Felemeli rá tekintetét, s kíváncsian méregeti a nagy darab alakot. Azon kezd tanakodni, hogy vajon mire célzott. Miben tudna segíteni és hogyan. "Ha nem kérdezem meg, sose jövök rá. Kérdés az, hogy jól járok-e vele, ha megkérdezem... 'Fair ajánlat egy fair sötételfnek...' Ezt mondta, tehát... Mindegy, megmentett, bíznom kell benne, ahogy akkor is, amikor ide hozott." jut döntésre.*
- Mégis... Mire céloz? Miben tudna nekem segíteni? Mellesleg hogyan, miért cserébe? Röviden... Miről lenne szó? *foglalja össze kérdéseit egyetlen mondatba a végén. Igaz, hogy előtte felsorolta szinte mindet, de jobbnak látta tisztázni. Közben kezdi érezni, hogy mégiscsak éhes. Enni viszont nem akar. Szerette elvesztése túl mély nyomot hagyott benne. Nincs kedve lényegében... Semmihez, de nem akar udvariatlan lenni megmentőjével.*
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-14 00:18:58
Üzenet elküldve: 2012-10-14 00:18:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A harapós ordas//
*Evane tovább bámul, ahogyan az állat közeledik és eszébe sem jut megakadályozni, hogy a combjait párnaként használja. Elmosolyodik, lassan felemeli a kezét, hogy megsimogassa az állat fejét. Először csak óvatos, félénk mozdulattal ér hozzá, majd bátrabban kezdi vakargatni a füle tövét, majd a nyakát. Figyelmét nem kerüli el, hogy új barátja talán megsérült, s halkan beszélni kezd hozzá, miközben ha a farkaskutya engedi, kezével megpróbálja felfedezni, hol és milyen mértékű lehet a károsodás.*
-Te aztán furfangos egy valaki vagy. Jössz-mész az emberek között vicsorogva, a frászt hozod a szegény járókelőkre, magaddal csalsz engem és kiderül, hogy nem is az vagy, akinek gondoltalak. Nagy hős voltál ma, ugye tudod? Na, mutasd, hol sérültél meg?
*Gyengéd, figyelmes mozdulatainak engedelmeskedik a csapzott, hatalmas, fekete szőrkupac és kiderül, hogy nincs nagyobb baj, nem vérzik és eltörve sincs csontja. Amint simogatja és nézegeti az állatot kis deja vu érzése támad. Elsőre nem is akarja elhinni, de az állat jobb mellső lábánál hiányzik a szőr egy kis foltban és ez bizonyosságot ad számára.*
-Hé, hiszen én ismerlek téged!
*Felsejlik a kép elméjében, a sérült farkaskölyökről, akit Vaille-lel, a nevelőjével találtak. Gondozták néhány napig, majd visszavitték az alomba. Veszélyes vállalkozás volt, az anya nagy termetű, félelmetes pára, de Vaille megoldotta. Eva pedig a fákon keresztül megközelítve a helyet, a magasból követte figyelemmel, hogy visszafogadják-e övéi a kis kölyköt. Már akkor is látszott, hogy szép, fejlett példány lesz belőle.*
-Hogyan kerültél Te ide? Ez nem is lehet igaz
*Hitetlenkedik a lány nevetve. Most, hogy nincs itt senki, nem fél kimutatni érzelmeit. Az eső időközben elállt, ám ez nem változtat a tényen, hogy Eva csuromvizes, és már reszket a hidegtől.*
-Na, figyelj, én örülök, ha ezentúl velem maradsz. Kell majd találnunk egy nevet neked. De előbb még, kellene egy száraz hely. Vissza kell mennünk a fogadóba, velem jössz, ugye?
*Félve kérdi, miközben megmozdul, hogy felálljon. Tőrét övébe dugja, kardját halk csendüléssel visszadugja hüvelyébe és amikor elindul a fogadó felé, megnyugodva tapasztalja, hogy farkasa vele tart. Remek kezdésnek bizonyult első városi kalandja, máris új barátra sikerült szert tennie, aki ezentúl mindig vele lesz.*
*Evane tovább bámul, ahogyan az állat közeledik és eszébe sem jut megakadályozni, hogy a combjait párnaként használja. Elmosolyodik, lassan felemeli a kezét, hogy megsimogassa az állat fejét. Először csak óvatos, félénk mozdulattal ér hozzá, majd bátrabban kezdi vakargatni a füle tövét, majd a nyakát. Figyelmét nem kerüli el, hogy új barátja talán megsérült, s halkan beszélni kezd hozzá, miközben ha a farkaskutya engedi, kezével megpróbálja felfedezni, hol és milyen mértékű lehet a károsodás.*
-Te aztán furfangos egy valaki vagy. Jössz-mész az emberek között vicsorogva, a frászt hozod a szegény járókelőkre, magaddal csalsz engem és kiderül, hogy nem is az vagy, akinek gondoltalak. Nagy hős voltál ma, ugye tudod? Na, mutasd, hol sérültél meg?
*Gyengéd, figyelmes mozdulatainak engedelmeskedik a csapzott, hatalmas, fekete szőrkupac és kiderül, hogy nincs nagyobb baj, nem vérzik és eltörve sincs csontja. Amint simogatja és nézegeti az állatot kis deja vu érzése támad. Elsőre nem is akarja elhinni, de az állat jobb mellső lábánál hiányzik a szőr egy kis foltban és ez bizonyosságot ad számára.*
-Hé, hiszen én ismerlek téged!
*Felsejlik a kép elméjében, a sérült farkaskölyökről, akit Vaille-lel, a nevelőjével találtak. Gondozták néhány napig, majd visszavitték az alomba. Veszélyes vállalkozás volt, az anya nagy termetű, félelmetes pára, de Vaille megoldotta. Eva pedig a fákon keresztül megközelítve a helyet, a magasból követte figyelemmel, hogy visszafogadják-e övéi a kis kölyköt. Már akkor is látszott, hogy szép, fejlett példány lesz belőle.*
-Hogyan kerültél Te ide? Ez nem is lehet igaz
*Hitetlenkedik a lány nevetve. Most, hogy nincs itt senki, nem fél kimutatni érzelmeit. Az eső időközben elállt, ám ez nem változtat a tényen, hogy Eva csuromvizes, és már reszket a hidegtől.*
-Na, figyelj, én örülök, ha ezentúl velem maradsz. Kell majd találnunk egy nevet neked. De előbb még, kellene egy száraz hely. Vissza kell mennünk a fogadóba, velem jössz, ugye?
*Félve kérdi, miközben megmozdul, hogy felálljon. Tőrét övébe dugja, kardját halk csendüléssel visszadugja hüvelyébe és amikor elindul a fogadó felé, megnyugodva tapasztalja, hogy farkasa vele tart. Remek kezdésnek bizonyult első városi kalandja, máris új barátra sikerült szert tennie, aki ezentúl mindig vele lesz.*
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-13 23:02:01
Üzenet elküldve: 2012-10-13 23:02:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A harapós ordas//
*A farkas felemeli fejét, mikor a fegyverek a földön kötnek ki. Bátortalanul felkel, majd közelebb sétál a nőhöz. Fejét folyamatosan lent tartja, jelezve, hogy nincs ártó szándéka. Továbbra is nyüszít néha. Mintha kissé sántítana is. Amint Evane mellé ér, ismét lefekszik, fejét ezúttal a nő ölébe helyezi. Most, hogy közelebbről megfigyelheti, látható az állaton, hogy nem tiszta vérű farkas. A négylábú bizony félig eb. Egészen szelíd, jelen pillanatban. Tekintete továbbra is értelmet sugároz, de mintha megjelenne benne némi szomorúság és fájdalom. Ha esetleg a nő megkéri, hogy szálljon le róla, parancsra engedelmeskedik. Egy emlékkép is bevillanhat neki erdőben töltött idejéről. Már találkozott ezzel az állattal, csak akkor még sokkal kisebb volt és nem itt, hanem máshol. Úgy tűnik, most szándékában áll Eva mellett maradni.*
*A farkas felemeli fejét, mikor a fegyverek a földön kötnek ki. Bátortalanul felkel, majd közelebb sétál a nőhöz. Fejét folyamatosan lent tartja, jelezve, hogy nincs ártó szándéka. Továbbra is nyüszít néha. Mintha kissé sántítana is. Amint Evane mellé ér, ismét lefekszik, fejét ezúttal a nő ölébe helyezi. Most, hogy közelebbről megfigyelheti, látható az állaton, hogy nem tiszta vérű farkas. A négylábú bizony félig eb. Egészen szelíd, jelen pillanatban. Tekintete továbbra is értelmet sugároz, de mintha megjelenne benne némi szomorúság és fájdalom. Ha esetleg a nő megkéri, hogy szálljon le róla, parancsra engedelmeskedik. Egy emlékkép is bevillanhat neki erdőben töltött idejéről. Már találkozott ezzel az állattal, csak akkor még sokkal kisebb volt és nem itt, hanem máshol. Úgy tűnik, most szándékában áll Eva mellett maradni.*
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-13 22:53:52
Üzenet elküldve: 2012-10-13 22:53:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A harapós ordas//
*Bátorság, az állatok között és az erdőben eltöltött gyermekkor mind mit sem ér, amikor egy vadállattal kerül szembe az ember. Itt érezni csak igazán, mennyi értelem is van ezekben a sokszor lenézett élőlényekben. Terve nem jött be, a karját sikerült ugyan elrántania az éles fogakkal teli veszedelmes állkapocs elől, ám a mozdulatot sikerre juttatnia nem sikerült. Érzi az állat súlyát, testének párás melegét, az esőtől és sártól lucskos, iszamós szőrt és a vérszomjas leheletet.
Mennyit ér egy pillanat töredéke? Még átsuhan a gondolat, hogy felemelje karját fegyverével, s talán a mozdulat el is kezdődik, de befejezni már nem volna ideje. Felvillan egy kép, egy arc, és ő kész megadni magát az erdőnek.
El kell telnie egy kis időnek míg felfogja mi történt. Nem halott, még csak komolyabb karcolás sem érte. Az elmenekülő felszíniekkel nem törődik. Annál inkább leköti figyelmét az üldözött állat. Felkecmereg a földről, csak térdelő helyzetbe. Bár fegyvereit szorongatja még, valamiért úgy érzi nem lesz rájuk szükség. Csak nézi némán, fejét kissé oldalra hajtva az értelemtől sugárzó tekintetet egy ideig. Hiszi is, nem is, amit tapasztalt, amit átélt, amit most is lát.*
-Ki vagy Te?
*Teszi fel a kérdést, melyre nem remél választ. A helyzetből egyértelműen kiderül, hogy Evane nem fogja bántani a farkast, s amikor az nyüszítve lefekszik, ő is leteszi fegyvereit. Tovább csodálja a kócos bundájú, gyönyörű teremtést, nem tud elszakadni a látványtól. Íriszei hálát és csodálatot tükröznek. Eszébe jut a fánál felmerült gondolat. Tévedett. Megérezte a kapcsolatot kettejük között, csakhogy ez nem a vad és vadász között feszülő vékony kis húr volt. Ez valami egészen más, amit Eva képtelen megmagyarázni. Eva soha nem bántott olyan állatot, amelyik nem támadta meg, és olyat meg pláne nem fog bántani, aki megmentette.*
*Bátorság, az állatok között és az erdőben eltöltött gyermekkor mind mit sem ér, amikor egy vadállattal kerül szembe az ember. Itt érezni csak igazán, mennyi értelem is van ezekben a sokszor lenézett élőlényekben. Terve nem jött be, a karját sikerült ugyan elrántania az éles fogakkal teli veszedelmes állkapocs elől, ám a mozdulatot sikerre juttatnia nem sikerült. Érzi az állat súlyát, testének párás melegét, az esőtől és sártól lucskos, iszamós szőrt és a vérszomjas leheletet.
Mennyit ér egy pillanat töredéke? Még átsuhan a gondolat, hogy felemelje karját fegyverével, s talán a mozdulat el is kezdődik, de befejezni már nem volna ideje. Felvillan egy kép, egy arc, és ő kész megadni magát az erdőnek.
El kell telnie egy kis időnek míg felfogja mi történt. Nem halott, még csak komolyabb karcolás sem érte. Az elmenekülő felszíniekkel nem törődik. Annál inkább leköti figyelmét az üldözött állat. Felkecmereg a földről, csak térdelő helyzetbe. Bár fegyvereit szorongatja még, valamiért úgy érzi nem lesz rájuk szükség. Csak nézi némán, fejét kissé oldalra hajtva az értelemtől sugárzó tekintetet egy ideig. Hiszi is, nem is, amit tapasztalt, amit átélt, amit most is lát.*
-Ki vagy Te?
*Teszi fel a kérdést, melyre nem remél választ. A helyzetből egyértelműen kiderül, hogy Evane nem fogja bántani a farkast, s amikor az nyüszítve lefekszik, ő is leteszi fegyvereit. Tovább csodálja a kócos bundájú, gyönyörű teremtést, nem tud elszakadni a látványtól. Íriszei hálát és csodálatot tükröznek. Eszébe jut a fánál felmerült gondolat. Tévedett. Megérezte a kapcsolatot kettejük között, csakhogy ez nem a vad és vadász között feszülő vékony kis húr volt. Ez valami egészen más, amit Eva képtelen megmagyarázni. Eva soha nem bántott olyan állatot, amelyik nem támadta meg, és olyat meg pláne nem fog bántani, aki megmentette.*
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-13 22:45:03
Üzenet elküldve: 2012-10-13 22:45:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//Kaleya Seron figyelmébe//
*Chothal kicsit körbemozgatja a jobb kezét és megigazítja a kötést a vállán, mire így folytatja befejezve Kaleya félbehagyott mondatát:*
-Mindég próbáljon előre tervezni... az fontos. Ha valami az elvek és a tervek halhatatlanok. Kiállnak minden ütést és minden vágást... Higgyen nekem.
*Mutat az ajkán áthúzódó viszonylag 'friss' vágásra. Majd az összeégett kézre.
Ami megfogalmazódik a lány fejébe az Chothaléba is... mi van ha utána jönnek? Sosem lenne vége? Igen... sosem. A sötételfek olyanok mint a pókok amiket annyira imádnak... kirajzanak egy kis helyről és mindég egyre többen vannak.
A vándor ork is elgondolkodik... valóban így kell ennek lennie? Az üldözöttet levadásszák? A gyengét megölik? A védtelent terrorizálják? Az igazságot kiirtják tövestől? A pokolba is nem... Majd hirtelen a méregsárga szemek feltöltődnek valami energiával, egy pillanatra. De csak egy pillanatra. Van itt mód arra, hogy az ilyen férgekre vadásszanak... Ha falkába vadásznak rád, vadássz te is falkában... Ha pedig nincs falkád... csinálj egyet. Keress olyanokat akik ugyanezt akarják...
Majd mikor Kaleya felnevet az ork ismét felnéz és így szól:*
-Akkor ezek szerint nem akar közéjük tartozni... a kérdését meg is válaszolta.
*Majd így folytatja:*
-A sötételfekkel mint népekkel külön-külön nincs problémám. Ismertem egy... *Itt hirtelen eszébe jut egy jó régi porosodó emlékkép az előző 'életéből', mielőtt megváltozott volna. Elwyrien. A hangja elhalkul, majd ismét megerősödik.* párat. Ám mikor klánba, családba rendeződnek... rabszolgákat fognak... embereket terrorizálnak és egymást kínozzák... meg a kélyeiket élik ki a világon... azt nem igen bírom tolerálni... elviselni. Ha érti mire gondolok...
*Mondja kissé bizalmasan Chothal, majd így szól:*
-Mit szólna... ha azt mondanám Önnek... segítek? Hmmm? Egy üzlet... Fair ajánlat egy fair sötételfnek...
*Vezeti föl az ork az ötlete, mire Varkasz is megfordul. Szereti ha az ork ötletel, mert azokban mindég van valami egyedi és új.
Chothal pedig tudja mit szeretne...*
*Chothal kicsit körbemozgatja a jobb kezét és megigazítja a kötést a vállán, mire így folytatja befejezve Kaleya félbehagyott mondatát:*
-Mindég próbáljon előre tervezni... az fontos. Ha valami az elvek és a tervek halhatatlanok. Kiállnak minden ütést és minden vágást... Higgyen nekem.
*Mutat az ajkán áthúzódó viszonylag 'friss' vágásra. Majd az összeégett kézre.
Ami megfogalmazódik a lány fejébe az Chothaléba is... mi van ha utána jönnek? Sosem lenne vége? Igen... sosem. A sötételfek olyanok mint a pókok amiket annyira imádnak... kirajzanak egy kis helyről és mindég egyre többen vannak.
A vándor ork is elgondolkodik... valóban így kell ennek lennie? Az üldözöttet levadásszák? A gyengét megölik? A védtelent terrorizálják? Az igazságot kiirtják tövestől? A pokolba is nem... Majd hirtelen a méregsárga szemek feltöltődnek valami energiával, egy pillanatra. De csak egy pillanatra. Van itt mód arra, hogy az ilyen férgekre vadásszanak... Ha falkába vadásznak rád, vadássz te is falkában... Ha pedig nincs falkád... csinálj egyet. Keress olyanokat akik ugyanezt akarják...
Majd mikor Kaleya felnevet az ork ismét felnéz és így szól:*
-Akkor ezek szerint nem akar közéjük tartozni... a kérdését meg is válaszolta.
*Majd így folytatja:*
-A sötételfekkel mint népekkel külön-külön nincs problémám. Ismertem egy... *Itt hirtelen eszébe jut egy jó régi porosodó emlékkép az előző 'életéből', mielőtt megváltozott volna. Elwyrien. A hangja elhalkul, majd ismét megerősödik.* párat. Ám mikor klánba, családba rendeződnek... rabszolgákat fognak... embereket terrorizálnak és egymást kínozzák... meg a kélyeiket élik ki a világon... azt nem igen bírom tolerálni... elviselni. Ha érti mire gondolok...
*Mondja kissé bizalmasan Chothal, majd így szól:*
-Mit szólna... ha azt mondanám Önnek... segítek? Hmmm? Egy üzlet... Fair ajánlat egy fair sötételfnek...
*Vezeti föl az ork az ötlete, mire Varkasz is megfordul. Szereti ha az ork ötletel, mert azokban mindég van valami egyedi és új.
Chothal pedig tudja mit szeretne...*
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-13 22:30:00
Üzenet elküldve: 2012-10-13 22:30:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A harapós ordas//
*A farkas még időben észre veszi, hogy mi készülődik, így kitér a támadás elől egy kisebb ugrással. Ezek után nagy lendülettel veti magát a nőre. Súlyának köszönhetően fellöki és állkapcsával azonnal torka felé kap. Ekkor következik be egy újabb váratlan. A fekete bundás, ki eddig célpont, most megmentővé válik. A farkasnak nekiront és leszedi az éjbőrűről. Ekkor már fajtársa oldalába harapott, így az is perceken belül kimúlik. A két férfinak is sikerül győznie.
A lány megmenekül és egy szó nélkül eltűnik a férfiakkal együtt, tartva attól, hogy újabb fenevadak jönnek. A farkas azonban marad. Tisztában van azzal, hogy őt követte a nő. Azt is sejti, hogy miért, most viszont csak áll. Tekintetéből csupa értelem sugárzik. Nyüszít kicsit, majd lefekszik a földre, várva, hogy mi fog történni. A döntés úgy tűnik az éjbőrű kezében van.*
*A farkas még időben észre veszi, hogy mi készülődik, így kitér a támadás elől egy kisebb ugrással. Ezek után nagy lendülettel veti magát a nőre. Súlyának köszönhetően fellöki és állkapcsával azonnal torka felé kap. Ekkor következik be egy újabb váratlan. A fekete bundás, ki eddig célpont, most megmentővé válik. A farkasnak nekiront és leszedi az éjbőrűről. Ekkor már fajtársa oldalába harapott, így az is perceken belül kimúlik. A két férfinak is sikerül győznie.
A lány megmenekül és egy szó nélkül eltűnik a férfiakkal együtt, tartva attól, hogy újabb fenevadak jönnek. A farkas azonban marad. Tisztában van azzal, hogy őt követte a nő. Azt is sejti, hogy miért, most viszont csak áll. Tekintetéből csupa értelem sugárzik. Nyüszít kicsit, majd lefekszik a földre, várva, hogy mi fog történni. A döntés úgy tűnik az éjbőrű kezében van.*
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-13 22:22:11
Üzenet elküldve: 2012-10-13 22:22:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A harapós ordas//
*A csel hatásos volt, a megdobott farkas figyelme rá irányul. Legalább eggyel kevesebb a lánykának, és csak a szeme sarkából látja, hogy végül a testvérpár is megmozdul. Evane azt tervezte, hogy lassan hátrál majd az állat elől, hogy egy kissé elcsalja, de mivel alkalmas ág nincs a közelben, okafogyott lenne. Bár nem szívesen teszi, ölnie kell. Az erdő farkastörvénye ez, hiába kerülné ő a vérontást, ha nem teszi, akkor ő harap a fűbe ma éjjel.
És egy kis bökkenő is történt, a farkast elfelejtette beavatni a szépen elgondolt kis tervébe és az bizony nem engedi, hogy holmi lassú hátrálásba kezdjen. Egyetlen ugrással előtte terem és máris támad. Megveti lábát támadóállásban, a bestia a bal keze után kap, melyben ott a tőr. Ezt Eva ösztönösen hátra-felfelé rántja, míg a jobbjában tartott karddal ugyanakkor megpróbálja az állat nyakát egy jól irányzott döféssel elérni. Igyekszik jó mélyen beszúrni a pengét, ám tervezni, mint az előbb volt rá példa, csak egy bizonyos pontig lehet.*
*A csel hatásos volt, a megdobott farkas figyelme rá irányul. Legalább eggyel kevesebb a lánykának, és csak a szeme sarkából látja, hogy végül a testvérpár is megmozdul. Evane azt tervezte, hogy lassan hátrál majd az állat elől, hogy egy kissé elcsalja, de mivel alkalmas ág nincs a közelben, okafogyott lenne. Bár nem szívesen teszi, ölnie kell. Az erdő farkastörvénye ez, hiába kerülné ő a vérontást, ha nem teszi, akkor ő harap a fűbe ma éjjel.
És egy kis bökkenő is történt, a farkast elfelejtette beavatni a szépen elgondolt kis tervébe és az bizony nem engedi, hogy holmi lassú hátrálásba kezdjen. Egyetlen ugrással előtte terem és máris támad. Megveti lábát támadóállásban, a bestia a bal keze után kap, melyben ott a tőr. Ezt Eva ösztönösen hátra-felfelé rántja, míg a jobbjában tartott karddal ugyanakkor megpróbálja az állat nyakát egy jól irányzott döféssel elérni. Igyekszik jó mélyen beszúrni a pengét, ám tervezni, mint az előbb volt rá példa, csak egy bizonyos pontig lehet.*
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-13 22:18:20
Üzenet elküldve: 2012-10-13 22:18:20
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Léteznek afféle nők is kiknek mindennél fontosabb, hogy nyerjenek és a céljuk eléréséért képesek áttaposni bármin. Ewa nem olyan. Nem hagyja az álmait de ő nem tapos el senkit, inkább kikerüli azt aki az útját állja vagy egy apró rafinált trükkel elhárítja az akadályt. Ez történt az imént is, már ha Alvost alakját lehet akadálynak tekinteni.*
- Talán igen. *mondja nevetve miközben a fűbe hasalva követi tekintetével a férfi útját. Amikor kirándulótársa visszatér természetesen felé fordul.*
- Igazán szép hely. *szól modorosan de szemeiben ott csillognak a fények mik értő olvasónak talán többről beszélnek.*
* Fejét a kézfejére fekteti és félig az eget félig pedig Alvost figyeli. Huszonöt évéhez képest ténylegesen meglepően tiszta és egyszerű teremtés és pont ezt a két tulajdonságot értékeli a legtöbbre másokban is.*
* Most képes volna perceket némán elgyönyörködni a kilátásban amit igen csak megtör a férfi földön pihenő fejének kontúrja ezért néha Alvos érezheti talán magát egy kevéssé zavarban amint Ewa kék lélektükrei igen hosszan állapodnak meg az ő arcán. Azt nem lehet pontosan tudni, hogy őt látja-e a lány vagy pedig ráfókuszált a háttérben morajló vízesésre.*
* A kérdés zökkenti ki révületéből. Fél könyékre emelkedve néz le a zöld szemekbe és némi idő múltán vállat rándít.*
- Pontosan nem tudom. Egy a biztos a mágia és az íjászat benne kell legyen.
* A motoszkálásra a lány is a bokor felé néz de mivel hanghoz tartozó állatot vagy egyéb élőlény vonalait nem sikerül kivennie a bokor sűrűjéből, így csak a fegyvereit húzza közelebb. Ha netalán egy őz vagy nyúl keresgél élelmet akkor akár a saját ebédjüket is meg tudják helyben oldani.*
- Talán igen. *mondja nevetve miközben a fűbe hasalva követi tekintetével a férfi útját. Amikor kirándulótársa visszatér természetesen felé fordul.*
- Igazán szép hely. *szól modorosan de szemeiben ott csillognak a fények mik értő olvasónak talán többről beszélnek.*
* Fejét a kézfejére fekteti és félig az eget félig pedig Alvost figyeli. Huszonöt évéhez képest ténylegesen meglepően tiszta és egyszerű teremtés és pont ezt a két tulajdonságot értékeli a legtöbbre másokban is.*
* Most képes volna perceket némán elgyönyörködni a kilátásban amit igen csak megtör a férfi földön pihenő fejének kontúrja ezért néha Alvos érezheti talán magát egy kevéssé zavarban amint Ewa kék lélektükrei igen hosszan állapodnak meg az ő arcán. Azt nem lehet pontosan tudni, hogy őt látja-e a lány vagy pedig ráfókuszált a háttérben morajló vízesésre.*
* A kérdés zökkenti ki révületéből. Fél könyékre emelkedve néz le a zöld szemekbe és némi idő múltán vállat rándít.*
- Pontosan nem tudom. Egy a biztos a mágia és az íjászat benne kell legyen.
* A motoszkálásra a lány is a bokor felé néz de mivel hanghoz tartozó állatot vagy egyéb élőlény vonalait nem sikerül kivennie a bokor sűrűjéből, így csak a fegyvereit húzza közelebb. Ha netalán egy őz vagy nyúl keresgél élelmet akkor akár a saját ebédjüket is meg tudják helyben oldani.*
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-13 22:03:12
Üzenet elküldve: 2012-10-13 22:03:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A harapós ordas//
*A farkas feszülten figyel, ahogyan a két férfi is. Az alakok először nem fogják fel a jelzést. A fiatalabb böki oldalba a nagy darabot, mire az kapcsol. A lány közben megfagy. Képtelen megszólalni, vagy tenni bármit. A fekete bundás továbbra is védelmezően áll. Előrébb sétál, ezzel hátrálásra késztetve két fenevadat.
Akit eltalál a földdarab, azonnal az éjnőre morran. Vicsorogva közelít hozzá. Ágat nem talált a nő. A tisztáson nehéz is lenne, a környező fák alsó gallyai pedig túl magasan vannak. A farkas megiramodik. Egy nagy ugrással az éjbőrű előtt termed, majd agyaraival kezéért kap.
Eközben a két férfi támadásba lendül. Kardokat vesznek elő és viaskodni kezdenek a két rájuk bízott vaddal. A farkasé maradt az utolsó. Az rá veti magát a kisebb állatra és torkába mar. Gyors és kíméletlen kivégzés, mely alighanem sok kínnal jár még fajtársa számára.*
*A farkas feszülten figyel, ahogyan a két férfi is. Az alakok először nem fogják fel a jelzést. A fiatalabb böki oldalba a nagy darabot, mire az kapcsol. A lány közben megfagy. Képtelen megszólalni, vagy tenni bármit. A fekete bundás továbbra is védelmezően áll. Előrébb sétál, ezzel hátrálásra késztetve két fenevadat.
Akit eltalál a földdarab, azonnal az éjnőre morran. Vicsorogva közelít hozzá. Ágat nem talált a nő. A tisztáson nehéz is lenne, a környező fák alsó gallyai pedig túl magasan vannak. A farkas megiramodik. Egy nagy ugrással az éjbőrű előtt termed, majd agyaraival kezéért kap.
Eközben a két férfi támadásba lendül. Kardokat vesznek elő és viaskodni kezdenek a két rájuk bízott vaddal. A farkasé maradt az utolsó. Az rá veti magát a kisebb állatra és torkába mar. Gyors és kíméletlen kivégzés, mely alighanem sok kínnal jár még fajtársa számára.*
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-13 21:55:57
Üzenet elküldve: 2012-10-13 21:55:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A harapós ordas//
*Célját nem tévesztve figyel fel a sikolyra, s lassan összeáll a kép. ~ Bajban van a hugi, fiúk. ~ sóhajt egy kisebbet. A víztől csillogó, ezüstszínűvé vált bőrét gallyak karcolják, ahogyan átvágja magát a növényzeten. A fehér kis husika halálra rémülten igyekszik a fába olvadni, s Eva, aki eddig a vadász ösztöneivel követte az állatot, meglepődik. Az korábban veszettnek hitt vicsorgó ördög most a lány védelmére kel. Ám holmi gondolatokra pocsékolni a drága időt nem jelen helyzetben kell.
Tőrét bal kezébe fogja, kardját a jobba, s az őt maguk közé engedő négy farkas mögé-közé lép, de nem támad. Fegyvereit továbbra is csak védekezésül tartja maga előtt, ám ha arra kerül sor, nem tétovázik majd használni azokat. Amennyire lehet, szemmel tartja a bestiákat, közben viszont a lányhoz intézi szavait, viszonylag halk, egyenletes és nyugodt hangon.*
-Ne mozdulj meg. Maradj nyugodtan, ahol vagy.
*Felméri a terepet, olyan ágat keres a tekintete, melyre fel tud kapaszkodni alkalomadtán. El kell csalnia őket. Az eddig üldözött farkasra néz, aztán a két fickónak int fejével, hogy a két szélső farkasra figyeljenek. A másik oldalán állót megdobja egy darab földdel, hogy magára terelje a figyelmét. Ha sikerül, lassan hátrálni kezd, tekintetét mélyen az állatéba fúrva, hogy lássa, nem ijed meg tőle. *
A hozzászólás írója (Evane Aiwollye) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.13 22:03:14
*Célját nem tévesztve figyel fel a sikolyra, s lassan összeáll a kép. ~ Bajban van a hugi, fiúk. ~ sóhajt egy kisebbet. A víztől csillogó, ezüstszínűvé vált bőrét gallyak karcolják, ahogyan átvágja magát a növényzeten. A fehér kis husika halálra rémülten igyekszik a fába olvadni, s Eva, aki eddig a vadász ösztöneivel követte az állatot, meglepődik. Az korábban veszettnek hitt vicsorgó ördög most a lány védelmére kel. Ám holmi gondolatokra pocsékolni a drága időt nem jelen helyzetben kell.
Tőrét bal kezébe fogja, kardját a jobba, s az őt maguk közé engedő négy farkas mögé-közé lép, de nem támad. Fegyvereit továbbra is csak védekezésül tartja maga előtt, ám ha arra kerül sor, nem tétovázik majd használni azokat. Amennyire lehet, szemmel tartja a bestiákat, közben viszont a lányhoz intézi szavait, viszonylag halk, egyenletes és nyugodt hangon.*
-Ne mozdulj meg. Maradj nyugodtan, ahol vagy.
*Felméri a terepet, olyan ágat keres a tekintete, melyre fel tud kapaszkodni alkalomadtán. El kell csalnia őket. Az eddig üldözött farkasra néz, aztán a két fickónak int fejével, hogy a két szélső farkasra figyeljenek. A másik oldalán állót megdobja egy darab földdel, hogy magára terelje a figyelmét. Ha sikerül, lassan hátrálni kezd, tekintetét mélyen az állatéba fúrva, hogy lássa, nem ijed meg tőle. *
A hozzászólás írója (Evane Aiwollye) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.13 22:03:14
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-13 21:16:53
Üzenet elküldve: 2012-10-13 21:16:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A harapós ordas//
*A farkas eltűnése után, de még a nő bozótosba ugrása előtt, ismét éles sikoly zavarja meg az erdő némaságát. Eddig csak a loholók lihegése és a gallyak, talpak alatt recsegése volt hallható, a néhány kiáltás mellett. Most a sikoly és hangos morgás is párosul.
Mikor Eva átjut a növényzeten, egy kisebb tisztásra érkezik. A túloldalán egy magasabb fa áll, annak veti hátát az emberlány. A lány sikoltozott, az már biztos. A fekete farkas felé tart. Köztük azonban van még négy ordas. A lány felé közelednek vicsorogva. Az új fegyveres érkezésére csak egyikük figyel. A most érkezett bundással nem foglalkoznak, egy bizonyos pontig. A négylábú átrohan a másik négy között és az ember védelmére kel. Támadó állást vesz fel a vicsorgó fenevadakkal szemben, fogai kivillannak, s a többiekénél jóval hangosabb morgást hallat. Az állat nagyobb is, mint a többi. Szép, kifejlett példány. A többi nem tágul. Ahogy a sötételf közeledik, előtte oldalra húzódnak a farkasok. Kicsivel később, nagy lármával megérkezik a két férfi is.*
- Éleva! *hallatszik a leány neve, melyre úgy tűnik hallgat is, tekintve, hogy felkapja fejét a név hallatán. A jövevényeket felismeri. Rettegve néz körbe, s nyomja hátát egyre jobban a fának. A farkas egyelőre egyetlen védelmezője, ha a többiek nem lépnek közbe. A férfiak szemében azonban némi félelem és vacillálás tükröződik.*
*A farkas eltűnése után, de még a nő bozótosba ugrása előtt, ismét éles sikoly zavarja meg az erdő némaságát. Eddig csak a loholók lihegése és a gallyak, talpak alatt recsegése volt hallható, a néhány kiáltás mellett. Most a sikoly és hangos morgás is párosul.
Mikor Eva átjut a növényzeten, egy kisebb tisztásra érkezik. A túloldalán egy magasabb fa áll, annak veti hátát az emberlány. A lány sikoltozott, az már biztos. A fekete farkas felé tart. Köztük azonban van még négy ordas. A lány felé közelednek vicsorogva. Az új fegyveres érkezésére csak egyikük figyel. A most érkezett bundással nem foglalkoznak, egy bizonyos pontig. A négylábú átrohan a másik négy között és az ember védelmére kel. Támadó állást vesz fel a vicsorgó fenevadakkal szemben, fogai kivillannak, s a többiekénél jóval hangosabb morgást hallat. Az állat nagyobb is, mint a többi. Szép, kifejlett példány. A többi nem tágul. Ahogy a sötételf közeledik, előtte oldalra húzódnak a farkasok. Kicsivel később, nagy lármával megérkezik a két férfi is.*
- Éleva! *hallatszik a leány neve, melyre úgy tűnik hallgat is, tekintve, hogy felkapja fejét a név hallatán. A jövevényeket felismeri. Rettegve néz körbe, s nyomja hátát egyre jobban a fának. A farkas egyelőre egyetlen védelmezője, ha a többiek nem lépnek közbe. A férfiak szemében azonban némi félelem és vacillálás tükröződik.*
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-13 21:03:57
Üzenet elküldve: 2012-10-13 21:03:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A harapós ordas//
*A felhők gyülekezése önmagában még nem zavarta a lányt, az emberek által hőn szeretett napsütés neki többnyire szenvedést okozott, ám most hogy zuhogva esik, ez már cseppet sem kellemes. Kevésnyi kis ruhája hamarosan teljesen átázik, a fekete felső bőreként tapad idomaira, hosszú hajából is hamarosan csíkokban folyik végig a víz az ében bőrön. Csak az vigasztalja, hogy a farkast most sikerült elég korán üldözőbe vennie, és látja, nem kell a nyomokat követnie, amelyek lassan láthatatlanná válnak az egyre jobban átázott talajon. Bakancsa óvatlan tapos sárba mindent, ami a talpa alá kerül, miközben fröcsögve szórja szét a koszos vízcseppeket. Futás közben nyelvével törli le ajkairól az egyre sokasodó nedvességet. A légvételeire koncentrál, nem szabad kifogynia az erőből a zord körülmények ellenére sem. Íriszei hol a farkasra, hol annak hűlt helyére tapadnak, de nem téveszti szem elől egyelőre.
Távolabbról kiáltásfélét hall, majd újra, immár tisztábban. Igen, a hang ismerős. A fiatalabb fajankó tegnap estéről. ~ Tehát még mindig itt vannak? ~ csodálkozik magában. A kiáltások egyre közelebbről hallatszanak, ő pedig kitartóan fut az ordas után.*
-Vigyázz, farkas!
*Kiáltja feléjük, amikor megjelennek látómezejében, de nem teketóriázik, kivont karddal a bozótba veti magát a farkas után.*
*A felhők gyülekezése önmagában még nem zavarta a lányt, az emberek által hőn szeretett napsütés neki többnyire szenvedést okozott, ám most hogy zuhogva esik, ez már cseppet sem kellemes. Kevésnyi kis ruhája hamarosan teljesen átázik, a fekete felső bőreként tapad idomaira, hosszú hajából is hamarosan csíkokban folyik végig a víz az ében bőrön. Csak az vigasztalja, hogy a farkast most sikerült elég korán üldözőbe vennie, és látja, nem kell a nyomokat követnie, amelyek lassan láthatatlanná válnak az egyre jobban átázott talajon. Bakancsa óvatlan tapos sárba mindent, ami a talpa alá kerül, miközben fröcsögve szórja szét a koszos vízcseppeket. Futás közben nyelvével törli le ajkairól az egyre sokasodó nedvességet. A légvételeire koncentrál, nem szabad kifogynia az erőből a zord körülmények ellenére sem. Íriszei hol a farkasra, hol annak hűlt helyére tapadnak, de nem téveszti szem elől egyelőre.
Távolabbról kiáltásfélét hall, majd újra, immár tisztábban. Igen, a hang ismerős. A fiatalabb fajankó tegnap estéről. ~ Tehát még mindig itt vannak? ~ csodálkozik magában. A kiáltások egyre közelebbről hallatszanak, ő pedig kitartóan fut az ordas után.*
-Vigyázz, farkas!
*Kiáltja feléjük, amikor megjelennek látómezejében, de nem teketóriázik, kivont karddal a bozótba veti magát a farkas után.*
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-13 20:24:11
Üzenet elküldve: 2012-10-13 20:24:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Nem mondhatni, hogy nem lepődik meg, mikor Ewa "fegyvert fog rá", de első sorban inkább a lány hangos szavai miatt áll meg, mivel megijed, hátha valami baja történt.*
- Ne kérem, ne bántson!
*Tartja fel kezeit a levegő mintha teljesen le lenne fegyverezve, immáron együtt nevetve a másikkal, látván hogy csak ártatlan tréfa az egész. Persze átfutott az agyán a gondolat, hogy mégsem az, hiszen már sok, az elf lánykához hasonlóan bájos és ártatlan nőszemélyről hallott - és néhánnyal sajnos találkozott jó maga is - akik könnyedén rászedték az arra fogékony férfiakat.
Minden erejét latba vetve szalad a lány után, de még kardja és zsákja nélkül sem tudja felvenni a versenyt egy tiszta vérű elffel. Kifulladva érkezik meg a lány mellé.*
- Szóval akkor én...
*Ismeri be vigyorogva amint beéri Ewat, majd elhaladva mellette nagyot kortyol a vízesés finom vízéből. Aztán visszasétál partneréhez és lehuppan mellé a földre, hátra dől és elnyúlik a gyepen.*
- Egyszerűen gyönyörű itt. Örülök, hogy itt vagy most velem.
*Szalad ki a száján meggondolatlanul a mondat, de igazából észre sem veszi, hogy mennyire közvetlenül kimondta amit gondolt. Egyszerűen csak ennyire közvetlenné válik a természet lágy ölén, békés, nyugodt környezetben, ahol végre maximálisan jól érzi magát ő is.*
- És mik a terveid a jövőre nézve, kedves Ewangel?
*Kezd társalgásba, amikor valami motozás hallatszik ez egyik közeli bokor mögül...*
- Ne kérem, ne bántson!
*Tartja fel kezeit a levegő mintha teljesen le lenne fegyverezve, immáron együtt nevetve a másikkal, látván hogy csak ártatlan tréfa az egész. Persze átfutott az agyán a gondolat, hogy mégsem az, hiszen már sok, az elf lánykához hasonlóan bájos és ártatlan nőszemélyről hallott - és néhánnyal sajnos találkozott jó maga is - akik könnyedén rászedték az arra fogékony férfiakat.
Minden erejét latba vetve szalad a lány után, de még kardja és zsákja nélkül sem tudja felvenni a versenyt egy tiszta vérű elffel. Kifulladva érkezik meg a lány mellé.*
- Szóval akkor én...
*Ismeri be vigyorogva amint beéri Ewat, majd elhaladva mellette nagyot kortyol a vízesés finom vízéből. Aztán visszasétál partneréhez és lehuppan mellé a földre, hátra dől és elnyúlik a gyepen.*
- Egyszerűen gyönyörű itt. Örülök, hogy itt vagy most velem.
*Szalad ki a száján meggondolatlanul a mondat, de igazából észre sem veszi, hogy mennyire közvetlenül kimondta amit gondolt. Egyszerűen csak ennyire közvetlenné válik a természet lágy ölén, békés, nyugodt környezetben, ahol végre maximálisan jól érzi magát ő is.*
- És mik a terveid a jövőre nézve, kedves Ewangel?
*Kezd társalgásba, amikor valami motozás hallatszik ez egyik közeli bokor mögül...*
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-13 20:23:13
Üzenet elküldve: 2012-10-13 20:23:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A harapós ordas//
*A farkas néha feltűnik, miközben folyamatosan lohol. Bundájának sötét körvonala néhol elüt a növényzet világos színétől, ezért látható. Gyorsan halad valamerre. Hátra sem néz. A nyomok tisztán láthatóak még. Az eső lassan elered, majd egyre jobban zuhogva kezdi el mosni a nyomokat. Mivel a bundás néha feltűnik, nem olyan nehéz követni, a nyomok elmosódása után sem.*
- Éleva! *hallatszik egy kiáltás. A hang ismerős lehet Eva számára. Az előző este találkozott tulajdonosával. Az alacsonyabb, udvariasabb és jóval beszédesebb alak képe jelenik meg lelki szemei előtt. Ő kiabálja a nevet. A nevet, mi ismét felhangzik. Újra és újra hallani, később már egy mélyebb, rekedtesebb hangon is. Egy pillanatra a két férfi is feltűnik. Kezükben karddal futnak valamerre. A farkas eközben ismét feltűnik, amint egy sűrűbb bozótosba veti be magát.*
*A farkas néha feltűnik, miközben folyamatosan lohol. Bundájának sötét körvonala néhol elüt a növényzet világos színétől, ezért látható. Gyorsan halad valamerre. Hátra sem néz. A nyomok tisztán láthatóak még. Az eső lassan elered, majd egyre jobban zuhogva kezdi el mosni a nyomokat. Mivel a bundás néha feltűnik, nem olyan nehéz követni, a nyomok elmosódása után sem.*
- Éleva! *hallatszik egy kiáltás. A hang ismerős lehet Eva számára. Az előző este találkozott tulajdonosával. Az alacsonyabb, udvariasabb és jóval beszédesebb alak képe jelenik meg lelki szemei előtt. Ő kiabálja a nevet. A nevet, mi ismét felhangzik. Újra és újra hallani, később már egy mélyebb, rekedtesebb hangon is. Egy pillanatra a két férfi is feltűnik. Kezükben karddal futnak valamerre. A farkas eközben ismét feltűnik, amint egy sűrűbb bozótosba veti be magát.*
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-13 18:53:50
Üzenet elküldve: 2012-10-13 18:53:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Chothal Narral figyelmébe//
*Kaleya elgondolkozik az ork szavain. Az idő elteltének hasznosságán tanakodik. Vajon tényleg megérte neki? Elvégre ha most nem halt meg és tudomást szereznek róla, valószínűleg ismét utána erednek. Az pedig újabb gyötrelmekkel jár és ismét megsérülhet valaki, aki segíteni akar neki.*
- Majd az idő eldönti... Előre inkább nem vélekedek. *válaszolja egyszerűen. A vaskezet kezdi tanulmányozni. Úgy tűnik a remete és közte elég jó kapcsolat van. Valami emlékezetes történhetett a múltban, ha mindketten felnevetnek. Eddig még nem is hallotta nevetni az orkot. Eszébe jut, hogy általánosságban orkot nem hallott még nevetni. Saját magát sem nagyon. "Más lennék, mint ők? Igen, de mégis mennyire? Elvégre... Bennem is ott van. Az őrület elől nem menekülhetek, ez... Ez tényleg a Seronok átka. Ez ellen semmit nem tehetek." A családdal kapcsolatos megjegyzést hallva akaratlanul is elneveti magát. A fájdalom eközben erősödik. Mellkasába erősebb fájdalom hasít, melynek következtében felszisszen és elhúzza a száját.*
- Ami azt illeti... A családomat követtem, ezért vagyok itt. Pontosabban... A választott családomat. *magyarázza nevetésének okát.*
- Jól sejtem, hogy Ön nem kedveli túlzottan a sötételfeket? *kérdi kíváncsian. Érdekli a válasz, bár nagyon is sejti, hogy mi lesz az. Nagy meglepetésre nem számít. A fajtáját senki nem szereti, az orkokkal pedig voltak gondjaik a múltban, az ősök korában. Ezek az ellentétek pedig mai napig nem enyhültek túlzottan.*
*Kaleya elgondolkozik az ork szavain. Az idő elteltének hasznosságán tanakodik. Vajon tényleg megérte neki? Elvégre ha most nem halt meg és tudomást szereznek róla, valószínűleg ismét utána erednek. Az pedig újabb gyötrelmekkel jár és ismét megsérülhet valaki, aki segíteni akar neki.*
- Majd az idő eldönti... Előre inkább nem vélekedek. *válaszolja egyszerűen. A vaskezet kezdi tanulmányozni. Úgy tűnik a remete és közte elég jó kapcsolat van. Valami emlékezetes történhetett a múltban, ha mindketten felnevetnek. Eddig még nem is hallotta nevetni az orkot. Eszébe jut, hogy általánosságban orkot nem hallott még nevetni. Saját magát sem nagyon. "Más lennék, mint ők? Igen, de mégis mennyire? Elvégre... Bennem is ott van. Az őrület elől nem menekülhetek, ez... Ez tényleg a Seronok átka. Ez ellen semmit nem tehetek." A családdal kapcsolatos megjegyzést hallva akaratlanul is elneveti magát. A fájdalom eközben erősödik. Mellkasába erősebb fájdalom hasít, melynek következtében felszisszen és elhúzza a száját.*
- Ami azt illeti... A családomat követtem, ezért vagyok itt. Pontosabban... A választott családomat. *magyarázza nevetésének okát.*
- Jól sejtem, hogy Ön nem kedveli túlzottan a sötételfeket? *kérdi kíváncsian. Érdekli a válasz, bár nagyon is sejti, hogy mi lesz az. Nagy meglepetésre nem számít. A fajtáját senki nem szereti, az orkokkal pedig voltak gondjaik a múltban, az ősök korában. Ezek az ellentétek pedig mai napig nem enyhültek túlzottan.*
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-13 17:47:30
Üzenet elküldve: 2012-10-13 17:47:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Aida Nomini és Mesélő #3 figyelmébe//
*Miután a sebesült oltja szomját, Gimesad Aida felé nyújtja a kulacsot, hátha a lány is megszomjazott már. Abban az esetben , ha a lány nem kér inni, a vándor megvonja a vállát, és elteszi a kulacsot.*
- Hogy érzi magát? *Kérdi a kezelttől.
Ekkor meghallja a farkaskölyök hangját. Kinéz a sárban fetrengő, és tátogva anyja emlőjét kereső apróságra, és eltűnődik azon, vajon érdemes-e behozni. Arra a megállapításra jut, hogy nem, hiszen a picinek tejre van szüksége, így hát csak akkor lehet esélye, ha a farkasok veszik magukhoz, és gondoskodnak róla. Így hát figyelmét újra az üregen belülre irányítja.*
*Miután a sebesült oltja szomját, Gimesad Aida felé nyújtja a kulacsot, hátha a lány is megszomjazott már. Abban az esetben , ha a lány nem kér inni, a vándor megvonja a vállát, és elteszi a kulacsot.*
- Hogy érzi magát? *Kérdi a kezelttől.
Ekkor meghallja a farkaskölyök hangját. Kinéz a sárban fetrengő, és tátogva anyja emlőjét kereső apróságra, és eltűnődik azon, vajon érdemes-e behozni. Arra a megállapításra jut, hogy nem, hiszen a picinek tejre van szüksége, így hát csak akkor lehet esélye, ha a farkasok veszik magukhoz, és gondoskodnak róla. Így hát figyelmét újra az üregen belülre irányítja.*
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-13 16:34:21
Üzenet elküldve: 2012-10-13 16:34:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Sziéna del La Morte részére//
*Hosszú nap telt el a lovag feje fölött és gondolni sem akar arra, hogy mit érez a vöröslő emlékkép iránt, Sziéna iránt... fél tőle? Utálja? Megveti? Taszítja? Vagy pont, hogy imádja, szereti mint valami szeretőt vagy vonzza?
Ezek az érzelmek kavarognak fel és alá a haza felé vezető úton, ami szürkén telik Saravulnak.
Hol a kapott kis ajándékra, hol pedig a bevásárolt dolgaira veti tekintetét.
Ahogy elhagyja a jelző köveket valami megváltozik... mintha a hely... már mint otthona, a mélyerdő fel lenne dúlva. Valami nincs rendjén... A helyet ismeretlen patanyomok és lábnyomok tarkítják valaki erre járt volna?
Saravul megböki Kapitány oldalát, mire átvágtatnak a bozótoson és ott teremnek a tisztáson, ahol a nagy kőkör és vén Luman fája nő.
A fa melletti hely füstölög és bizony a támadók megpróbálták a fát felégetni. Nem sikerült nekik, de csúnya vágásokat és égéseket hagytak rajt. A kövekkel nem bírtak mit csinálni, de minden ami mozdítható volt, az fel lett borítva és le lett dibolva.
Saravul keze ökölbe szorul, előrántja kardját és lovával körbe járja a fát, mire meglátja a vén Lumant.
Az öreget valószínűleg kicsit megráncigálták és felkötötték egy fára. Mármint derekánál fogva. Valószínű a fával együtt akarták égetni...
De nem jött össze, ezért fenn hagyták, bekötözött szájjal.*
-A Farkasra Luman mester...
*Száll le lováról Saravul és lesegíti a vén fehér szakálló öregembert.*
-Áhh nekem nincs bajom... Jajj azok az enyveskezűek... A szürkék voltak...
*Saravul leülteti az öreget, mert eléggé lefárasztották a bugris vénembert.*
-Megint... Hogy néztek ki? Merre mentek?
*Kérdez vissza vérmesen a lovag.*
-Áhh haggyad fiam... a városba mentek vissza. Azt mondták, hogy ha tovább hallanak a zöld lovagról meg a mi gyógyításunkról... na meg a Régiekről... biztosra vehetjük, hogy visszajönnek és befejezik.
*Mondja az öreg és kortyol egyet a vizeskulacsából ami mellette hever a fűben.*
-Ki vezette Őket? A rózsás farkas?
*Kérdez ismét Saravul, de kardját immáron elteszi.*
-Igen... igen. Rózsa és farkas volt szürke alapon... Ő volt az a lovag...
*Saravul valamit mond magának nem kivehetően és így szól Lumannak:*
-Itt vagyok... rendbe tesszük a helyet és most pár napig itt fogok őrjáratozni... ha ezek erre jönnek biztosra vehetik Harral eljön értük...
*Mondja a lovag gyűlöletesen és nekilátnak az öreggel a munkálatoknak... van mit rendbe rakni a tisztáson.*
*Hosszú nap telt el a lovag feje fölött és gondolni sem akar arra, hogy mit érez a vöröslő emlékkép iránt, Sziéna iránt... fél tőle? Utálja? Megveti? Taszítja? Vagy pont, hogy imádja, szereti mint valami szeretőt vagy vonzza?
Ezek az érzelmek kavarognak fel és alá a haza felé vezető úton, ami szürkén telik Saravulnak.
Hol a kapott kis ajándékra, hol pedig a bevásárolt dolgaira veti tekintetét.
Ahogy elhagyja a jelző köveket valami megváltozik... mintha a hely... már mint otthona, a mélyerdő fel lenne dúlva. Valami nincs rendjén... A helyet ismeretlen patanyomok és lábnyomok tarkítják valaki erre járt volna?
Saravul megböki Kapitány oldalát, mire átvágtatnak a bozótoson és ott teremnek a tisztáson, ahol a nagy kőkör és vén Luman fája nő.
A fa melletti hely füstölög és bizony a támadók megpróbálták a fát felégetni. Nem sikerült nekik, de csúnya vágásokat és égéseket hagytak rajt. A kövekkel nem bírtak mit csinálni, de minden ami mozdítható volt, az fel lett borítva és le lett dibolva.
Saravul keze ökölbe szorul, előrántja kardját és lovával körbe járja a fát, mire meglátja a vén Lumant.
Az öreget valószínűleg kicsit megráncigálták és felkötötték egy fára. Mármint derekánál fogva. Valószínű a fával együtt akarták égetni...
De nem jött össze, ezért fenn hagyták, bekötözött szájjal.*
-A Farkasra Luman mester...
*Száll le lováról Saravul és lesegíti a vén fehér szakálló öregembert.*
-Áhh nekem nincs bajom... Jajj azok az enyveskezűek... A szürkék voltak...
*Saravul leülteti az öreget, mert eléggé lefárasztották a bugris vénembert.*
-Megint... Hogy néztek ki? Merre mentek?
*Kérdez vissza vérmesen a lovag.*
-Áhh haggyad fiam... a városba mentek vissza. Azt mondták, hogy ha tovább hallanak a zöld lovagról meg a mi gyógyításunkról... na meg a Régiekről... biztosra vehetjük, hogy visszajönnek és befejezik.
*Mondja az öreg és kortyol egyet a vizeskulacsából ami mellette hever a fűben.*
-Ki vezette Őket? A rózsás farkas?
*Kérdez ismét Saravul, de kardját immáron elteszi.*
-Igen... igen. Rózsa és farkas volt szürke alapon... Ő volt az a lovag...
*Saravul valamit mond magának nem kivehetően és így szól Lumannak:*
-Itt vagyok... rendbe tesszük a helyet és most pár napig itt fogok őrjáratozni... ha ezek erre jönnek biztosra vehetik Harral eljön értük...
*Mondja a lovag gyűlöletesen és nekilátnak az öreggel a munkálatoknak... van mit rendbe rakni a tisztáson.*
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-13 15:13:39
Üzenet elküldve: 2012-10-13 15:13:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Egy jó hosszú sétának indult az egész. Ewangel már járt erre, nem mostanában hanem még régen mikor erre is kijött a város apraja-nagyja köszönteni a tavaszt. Emlékei vannak róla, a kis patakról, a tavacskáról meg a fényben csillogó vízesésről és természetesen most ahogy ismét közelednek hozzá minden emléke felerősödik és érdekes módon minden mintha megváltozott volna. Az egykori patak sokkal nagyobb volt, a fű is általában térdközépig ért a szőke copfos lánykának akit szülei vezettek le a tisztásra, hogy a többi városbeli avagy épp, hogy falusi gyermekkel játszhasson. Talán ami a legtöbbet változott az a vízesés. Mintha legalább kétszer ilyen magas lett volna utoljára. Az ibolyaszín íriszek vidáman szívják magukba a látottakat. Néha kérdőn néz Alvost felé. Érdekes mód azt várná, hogy a férfi is hasonlóképpen rácsodálkozzon a változásokra pedig neki talán kimondottan új ez az idilli világ.*
- Igen, az! *hagyja jóvá boldog tekinteteket vetve majd minden fára, madárra. Azért természetesen lassan napirendre tér a természet ezen tökéletes kis darabján és méltatlankodva kiált fel amikor társa eliramodik mellette majd visszakiabál neki.*
- Alvost, azonnal állj meg, ez csalás. *panaszkodik de azért ő maga is nekiiramodik és talán nemsokára sikerül be is hoznia egy keveset a lemaradásából. Könnyed léptű, az erdőben, vagyis inkább az erdő közelében nőtt fel. Talpai alig hagynak nyomot a fűben amint méterről méterre lecsalja a távolságot.*
- Úgy is utolérlek. *szól már nevetve épp csak pár lépéssel a férfi mögött. Az íj és a tegez keresztbe át van vetve a hátán és talán pont mivel megérezte a súlyát jut eszébe egy bolondos vicci. Szaladtában kanyarítja le a hátáról az íjat és rak egy nyílvesszőt az idegre.*
- Állj vagy lövök. *hangzik hátulról a nem túlságosan biztató kijelentés és még csak el sem neveti magát, csakis szemeiben csillog valami nagyon huncut fény.*
* A szaladást nem hagyja abba és ha minden igaz és beválik a csele, a férfi megtorpan akkor kacagva szalad el mellette és odakiáltja mielőtt óvatosan a fűbe ejtené az íjat a patak közelében nyílvesszővel és tegezzel együtt.*
- Szóval akkor ki a záptojás? *kérdez vissza miközben ő maga is a főbe telepedik. Alvos még éppen nyerhet ha komolyan be akar gázolni a patakba de, hogy Ewa ezt csak tisztes távolból fogja szemlélni az már biztos.*
- Igen, az! *hagyja jóvá boldog tekinteteket vetve majd minden fára, madárra. Azért természetesen lassan napirendre tér a természet ezen tökéletes kis darabján és méltatlankodva kiált fel amikor társa eliramodik mellette majd visszakiabál neki.*
- Alvost, azonnal állj meg, ez csalás. *panaszkodik de azért ő maga is nekiiramodik és talán nemsokára sikerül be is hoznia egy keveset a lemaradásából. Könnyed léptű, az erdőben, vagyis inkább az erdő közelében nőtt fel. Talpai alig hagynak nyomot a fűben amint méterről méterre lecsalja a távolságot.*
- Úgy is utolérlek. *szól már nevetve épp csak pár lépéssel a férfi mögött. Az íj és a tegez keresztbe át van vetve a hátán és talán pont mivel megérezte a súlyát jut eszébe egy bolondos vicci. Szaladtában kanyarítja le a hátáról az íjat és rak egy nyílvesszőt az idegre.*
- Állj vagy lövök. *hangzik hátulról a nem túlságosan biztató kijelentés és még csak el sem neveti magát, csakis szemeiben csillog valami nagyon huncut fény.*
* A szaladást nem hagyja abba és ha minden igaz és beválik a csele, a férfi megtorpan akkor kacagva szalad el mellette és odakiáltja mielőtt óvatosan a fűbe ejtené az íjat a patak közelében nyílvesszővel és tegezzel együtt.*
- Szóval akkor ki a záptojás? *kérdez vissza miközben ő maga is a főbe telepedik. Alvos még éppen nyerhet ha komolyan be akar gázolni a patakba de, hogy Ewa ezt csak tisztes távolból fogja szemlélni az már biztos.*
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-13 14:48:59
Üzenet elküldve: 2012-10-13 14:48:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Egy korántsem furcsa páros, egy fiatal elf leányzó és egy valamivel korosabb - bár fizimiskája alapján nem számottevően - fél-elf férfi hagyják el a város nyújtotta biztonságot és szelik át az Arthenior falait és az erdőt elválasztó széles füves sávot.
Alvost arcán elégedett és felszabadult mosoly terül szét az erdő hatalmas lombhullatói és főként az örökzöldek látványa miatt (ez utóbbiak ugyanis a hegyekben lévő kis falut juttatják eszébe, ahonnan évekkel ezelőtt elindult, s így mindig régi ismerőseiként üdvözli újfent a fenyőket).
Már messziről hallatszik a patak csobogása, amely a gyér aljnövényzetű erdőben bukik a felszínre egy vízesés formájában majd kacskaringózik tova a fák között.*
- Hát ez egyszerűen gyönyörű!
*Mondja elhűlve a férfi, aki félig elf lévén szintén nagyon nagyra értékeli a természetes nemes vadságát és egyszerű gyönyörűségét.*
- Aki utoljára ér a patakhoz, az a záptojás!
*Kiált hátra a válla fölött a férfi aki már mondandóját megelőzően futásnak eredet, ezzel valószínűleg nagy meglepetést okozva a másiknak. Hiába, a természet közelsége mindig kihozta a férfiból a gyermeket és ez most sincsen másképp. Igaz, mások előtt többnyire visszafogott, visszahúzódó, de Ewa előtt ez valahogy máshogy csapódik le. Talán az ifjú leányzó közvetlensége vagy ártatlan viselkedése az ami ilyen felszabadulttá teszi a kovácsot. Ki tudja?
A lényeg, hogy Alvost már tetemes előnyre tett szert és ha társa még bármi esélyt kíván magának a győzelemre, akkor gyorsan fel kell vennie a versenyt a fürge férfival.*
- Na mi lesz már?
*Nevet hátra a válla fölött a férfi (ha a másik a nő még sokáig teketóriázna), miközben nagy szökkenésekkel galoppozva vág keresztül a füves sávon.*
Alvost arcán elégedett és felszabadult mosoly terül szét az erdő hatalmas lombhullatói és főként az örökzöldek látványa miatt (ez utóbbiak ugyanis a hegyekben lévő kis falut juttatják eszébe, ahonnan évekkel ezelőtt elindult, s így mindig régi ismerőseiként üdvözli újfent a fenyőket).
Már messziről hallatszik a patak csobogása, amely a gyér aljnövényzetű erdőben bukik a felszínre egy vízesés formájában majd kacskaringózik tova a fák között.*
- Hát ez egyszerűen gyönyörű!
*Mondja elhűlve a férfi, aki félig elf lévén szintén nagyon nagyra értékeli a természetes nemes vadságát és egyszerű gyönyörűségét.*
- Aki utoljára ér a patakhoz, az a záptojás!
*Kiált hátra a válla fölött a férfi aki már mondandóját megelőzően futásnak eredet, ezzel valószínűleg nagy meglepetést okozva a másiknak. Hiába, a természet közelsége mindig kihozta a férfiból a gyermeket és ez most sincsen másképp. Igaz, mások előtt többnyire visszafogott, visszahúzódó, de Ewa előtt ez valahogy máshogy csapódik le. Talán az ifjú leányzó közvetlensége vagy ártatlan viselkedése az ami ilyen felszabadulttá teszi a kovácsot. Ki tudja?
A lényeg, hogy Alvost már tetemes előnyre tett szert és ha társa még bármi esélyt kíván magának a győzelemre, akkor gyorsan fel kell vennie a versenyt a fürge férfival.*
- Na mi lesz már?
*Nevet hátra a válla fölött a férfi (ha a másik a nő még sokáig teketóriázna), miközben nagy szökkenésekkel galoppozva vág keresztül a füves sávon.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257