*Elveszi a kést a férfi nyakától és visszarakja a helyére. Feláll és elsétálva a még mindig ücsörgő elf mellett kilép a kitaposott ösvényre.*
-Sajnálom. A viselkedésem sokkal inkább mondható gyerekesnek, mint óvatosnak, igaz? *Mondja erőltetett nevetéssel, aztán arca ismét elkomolyodik.* Ostoba vagyok és gyáva. Pedig mindig azt hittem, hogy készen állok szembe nézni a démonaimmal, de mostanra rá kellett jönnöm, hogy még semmi esélyem sincsen. Olyan vagyok, mint egy figyelemre se méltó bogár, aki elmenekül, ha egy kicsit is veszélyben érzi magát. *Végre megfordul és Rhagox szemébe néz.* Köszönettel tartozom. Ha te nem jelensz meg, akkor valószínűleg sosem jövök rá arra, hogy melyik úton kellene mennem, hogy elérjem a célomat, bár a kapcsolatunk nem igazán kezdődött valami fényesen és ezt nagyon sajnálom. *Miközben beszél a férfi arcát fürkészi, aztán gyorsan hozzá teszi.* Ahogy eddig megismertelek, szerintem a hányinger kerülget az érzelgéstől, úgy, hogy azt hiszem, megyek és kitisztítom a fejemet.
*Laira eligazgatja a köpenyét, aztán egy őszinte mosollyal, amit már olyan régen öltött magára, biccent az elf felé és tovább indul az ösvényen.*
A hozzászólás írója (Laira Qualin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.11 10:44:50