Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 327 (6521. - 6540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

6540. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-05-24 13:19:09
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 133

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

//Varya//

*Egyetlen szó, és mégis mennyi fájdalmat okoz. Persze Lorew sem gondolhatta komolyan, hogy csak úgy hinni fog neki a lány. Egy jöttment idegen, aki éppen csak erre járt, de máris segíteni akar? Ennek ellenére az érzés kiül az arcára, fáj neki, hogy hazugsággal vádolják, de nem kezdi el bizonygatni az ellenkezőjét. Mi értelme lenne? Csendben marad, és vár tovább, figyel, és reménykedik. Talán a lány már nem keresi oly buzgón a menekülőutat, mint korábban, sőt, mintha kicsit megnyugodott volna. Jóllehet, ez éppen addig tart, amíg Lorew nem közelít feléje, de egyelőre nincsenek ilyen szándékai. A következő kérdés nem lepi meg különösebben, és a választ is tudja rá. Szinte egy pillanat sem telik el, és már mondja is:*
- Mert talán senki más nem tenné *igazából ez volt az egyetlen oka, hogy úgy találta, talán kevesebbet árt azzal, ha marad, mint ha elmegy. Mert ha bárki más találna rá a lányra később, az nagy valószínűséggel megijedne a szárnyaktól, bántani akarná, meg akarná ölni, mert hát ez egy ilyen világ. Amit nem értenek meg, azt elpusztítják. Szóval ha kell, Lorew egész nap és egész éjjel a főben fog térdelni, és várja, hogy a lány közelebb engedje. Ugyanakkor ettől még mindig megjelenthetnek mások a környéken, szóval ha nem muszáj, nem vesztegeti az időt.*
- Nos... *ez a kérdés váratlanul éri, hiszen... nem, nem is igazán biztos benne, hogy miért éri váratlanul, elvégre nem egy megszokott dolog errefelé kóborolni* Csak el akartam távolodni kicsit a várostól. Így kerültem egyre beljebb az erdőbe, aztán meghallottam, hogy valaki sír. Őszintén szólva meglepődtem, mert errefelé azért már viszonylag magam szoktam lenni. Kíváncsi lettem, elkezdtem követni a neszt, és megtaláltalak téged.
*Nagyjából ennyi, legalábbis ha ennél pontosabb részletekre kíváncsi a lány, akkor remélhetőleg rá fog kérdezni. Ennek ellenére is folyamatosan figyel, keresi a másik tekintetét, nem mintha ilyen messziről bármit is sikeresen kiolvashatna belőle, egyszerűen csak boldoggá teszi a szerzetest, hogy a szárnyas entitás látszólag felhagyott a meneküléssel.*

6539. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-05-24 10:00:59
 ÚJ
>Quinn Hallion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Pintyikék//

*Lassan érkeznek, gazdagabban pár nyereg, és az erdőben lovaglás okozta könnyebb sérüléssel, és tennivalók egész garmadájával. Jó ha egy napjuk maradt, mire a Vashegyiek megérkeznek. Ő maga pedig már több, mint négy napja nem takarított. Kétségbe ejtő helyzet ez. De tűri az esélytelenek nyugalmával, a Hadúr és csapata biztos, hogy elégedetlen lesz, felesleges is itt már izgulni, heveskedni, aggodalmaskodni.
Hatalmas csoda kellene, hogy minden rendben alakuljon, a csodákban pedig, bár hisz, tisztán látja természetüket; azok mindig széles ívben elkerülték őt.*

6538. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-05-24 06:14:50
 ÚJ
>Varya Aegoniss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

//Lorew//

*A szavak megnyugtatóak, de Varya hallotta már őket. Hallotta százszor, ezerszer, hallotta őket, olyan édesen legördülni hazug ajkakról, akár a méz. Volt, amikor el is hitte őket, de sosem bizonyultak igaznak, mindig rácáfoltak önmagukra végül, mélységesen beleágyazva a bizalmatlanságot a démon lényének legmélyébe. Nem képes hát hinni, most sem, bármennyire is igaznak, őszintének tűnnek a mondatok, a száj, mely ejti őket, hazudhat most is, ahogy tette már oly sokszor. A körítés más, a hang és az arc, de a szavak ugyanazok.*
-Hazudsz. *nem kérdéssel él, örök érvényű igazságként közli, mely szilárdabb, az univerzum törvényeinél. Mégsem vádol a hangja, vagy a szemei, szinte már belenyugvást tükröznek csupán, mint aki belekapaszkodhat az önigazolásba, mint legvégső mentőkötélbe, hogy lám, nem őrült meg, hiszen a másik hazudik, tudja, hogy is ne tenné, mindenki azt teszi. Nem is hibáztatja ezért, hiszen ha nem ismer mást, csak hazug szót, úgy az igazat sem tudja értelmezni.*
-Miért segítenél nekem? *húzni akarja az időt, beszéltetni a másikat, nem jut eszébe hirtelen jobb. Még a hazug szó is jobb, mint a magány és a néma csend. Megtapasztalta azt is, elégszer, milyen a semmi, s inkább érezzen fájdalmat, mint az ürességet.*
-Miért jöttél ide? *ez végre egy megalapozott kérdés, amire tényleg érdekli a válasz, Varya elképzelni sem tudja, miért jönne bárki is ide, az erdőnek erre a részére. Hacsak nem azért, mert őt keresi. Ez a gondolat nem kicsit ijesztő, az eredar legszívesebben szűkölne félelmében, minden önuralmára szüksége van ahhoz, hogy ne tegye.*

6537. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-05-24 03:00:44
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 133

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

//Varya//

*A szavak nem bizonyulnak elég meggyőzőnek, így jobb híján marad a tartalékterv, miszerint vár. A tettek, illetve a tettek hiánya talán bizonyítja, amit az imént ecsetelt, hogy véletlenül sem akarna ártani egy ilyen csodálatos teremtménynek. Persze ezt igazolhatná azzal is, ha egyszerűen odébbállna, viszont azt továbbra sem tartja járható útnak. Sajnos a kezei néhány perc után elfáradnak, így azokat kénytelen nagyon lassan leereszteni, remélhetőleg a lány nem fogja támadó mozdulatnak gondolni. Igazából az idő egészen jelentéktelen tényezővé válik, ahogy a lényt figyeli, aki saját szárnyai rejtekében pihen, és... vár. Vagy ki tudja... A látvány mindenesetre egészen megbabonázza a szerzetest, így nem is bánja, hogy van ideje alaposan szemügyre venni. Egy darabig fel sem fogja, milyen nagy dolog történik, amikor a lány kérdez tőle valamit. Annyira elmerült a látványban, hogy első pillanatiban még a hang is egyfajta zavaró tényezőnek hat. Talán másodpercek is eltelnek, mire felocsúdik, és felfogja, hogy a szárnyas entitás megszólalt.*
- Nem *nem rázza meg a fejét, szerencsére még a folyamat megkezdése előtt ráeszmél, hogy éppen mozdulatlanságra törekszik* Nem akarlak bántani.
*Persze ez utóbbit már mondta egyszer, de nem sajnálja elismételni akár ezerszer is, ha arra van szükség. A további kifejtésről is lemond, kivételesen, elvégre nem látja értelmét. Sőt, talán minden felesleges szóval csak jobban összezavarja a lányt, ezt pedig szeretné elkerülni. Jobb híján vár tovább, hagyja, hogy az entitás megemészthesse a hallott szavakat, az időt pedig kihasználja, hogy tovább figyelje a szemei elé táruló varázslatos látványt. A második kérdést hamarabb észleli, azonban a válasz többet késik, elvégre ezen el kell gondolkodjon. Semmit? Beszélgetni? Gyönyörködni? Mindegyik válaszban van igazság, viszont egyik sem igazán... kielégítő. Ha semmit nem akar, miért van még itt? Ugyan miről akarna beszélni? És miért akarna gyönyörködni benne? Ha már a saját fejében is megfogalmazódnak kételyek a saját válaszával szemben, akkor aligha van értelme bármelyiket is felhasználni feleletként.*
- Segíteni *böki ki végül. Szinte azonnal, ahogy bevillan elméjébe a szó. Ezt a választ nincs ideje átgondolni, mégis, valahogy úgy érzi, ennél precízebb nincs* Segíteni szeretnék.
*A megerősítés inkább saját magának szól, persze az sem hátrány, ha a lány kétszer hallja. Ezután csendben vár tovább a következő kérdésre.*

6536. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-05-24 02:18:21
 ÚJ
>Varya Aegoniss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

//Lorew//

*A lény, legyen bármi is, szemmel láthatóan nem igazán érti, mit akarhat tőle az ember férfi. Mivel születése óta csak a fájdalmat ismeri, nem képes értelmezni azt, hogy ne akarjon neki ártani valaki. A biztonságot adó fa tövében marad, nem hajlandó elmozdulni egy tapodtat sem, szemmel láthatóan önmagának követeli azt a talpalatnyi földet, ahol pillanatnyilag kuporog, mintha ott nem eshetne baja. Ösztönös, gyermeki reakció ez, ahogyan az is, miképpen a szárnyaival körülvonja magár, épp csak az arca felső része látszik ki rejtekhelyéről. Hosszú, hosszú percek telnek el, talán fertályóra is, mire megnyugszik legalább annyira, hogy ne reszkessen, és kapkodjon levegőért. Pillantása űzött vadként cikázik, a férfiról a fákra, az égre, keresve a kiutat, amerre menekülhet. Lassan, nagyon lassan és nehézkesen veszi rá magát arra, hogy megszólaljon. Hangja törékeny, illékony, kislányosan vékony.*
-Azért jöttél, hogy megölj? *kérdi halkan, elcsuklón, szívet tépő a remény, mely a félelem mögött felsejlik. Eltekintve a körülményektől, melyek a legtermészetesebben nyilvánvaló módon ellentmondanak ennek, az egész lénye védtelennek, ártatlannak hat, groteszk megvilágításba helyezve a valóságot, mely most úgy tetszik, mintha felfeslene a varratoknál.*
-Mit akarsz tőlem? *kérdi egy újabb idő után, szárnyai óvó rejtekéből, a valószerűtlenül mélykék szempár most először megállapodik a férfi arcán, szinte már sértett értetlenséggel fürkészve azt.*

6535. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-05-23 22:28:24
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Hazafelé – Draenon, Deron//

*Szűrten felköhécsel az eposzi jelző hallatán.*
- Nagyon örülök. - *Hallatszik végül kissé kelletlenül és jócskán megszűrten a sálrétegek mögött a lány hangja, de fordultában azért az elfre parázslik a kíváncsi, borostyános szempár. Borzalmasan hálás volna érte, ha ezt az egész Fürdőházas topikot nem most kezdenék el boncolgatni, vagy legalábbis nem minden részletekbe menőn, mert az istenek látják a lelkét, nem gyakran jön zavarba, de most megest elvörösödne-lilna-kékülne az a pár centinyi kis felület is belőle, ami egyébként látható a lárvajelmezben.
Egyébként totálisan el tudja képzelni, hogy milyen benyomást tehet Deronra, csak inkább nem akarja. Így viszont majdnem bizonyos benne, hogy semmiféle támpontot nem ad ahhoz a minden bizonnyal igen hízelgő képhez, amit róla festhetett ez a daliás hóhányó. A legjobb forgatókönyv szerint viszont jelenlegi viselkedése passzentos a kalózok, pardon tengerészek vaskos férfivilágába, ugyanis jelen állapotában a lány a helyzet által megkövetelten visszafogottan viselkedik, hovatovább szemérmesen tartózkodó, színleg süketnéma, valamint sülthülye. Csak kerüljön a karmai közé valami gyógykenőcs vagy tinktúra...!
Ő a maga részéről seperc alatt összepakolt mindent, úgyhogy indulhatnak is tovább. Ha tudják tartani a tempót, alkonyatra elérik a Vashegyet, és mire felkúsznak az égre az első csillagok, ő már kétszer lerágta a Szellemjáró küszöbét a gyógyír végett.*

6534. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-05-23 21:04:41
 ÚJ
>Cahai Miwidia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Edyrm Omaran//

*Követi a másikat az erdő fele, hiszen elég jóhiszemű tündérről beszélünk, hiába a korábbi rablás, egy idegentől nem számít hasonlóra. Egyébként, ha belegondolna, ez még számára is ostobaságnak tűnne, de nem teszi, valamilyen okból.
Amikor hátrapillant, biccent egyet az elf felé, tartja ő a lépést, nincs semmi probléma. Még vásárlás közben éri utol az útitársát, és nézi, ahogy elteszi a paklit.*
-Talált valami érdekeset? *Kérdezi, a bódé felé pillantva. Cahai számára a kártya, meg úgy általában a szerencsejáték idegen dolog.
Válasszal, vagy válasz nélkül, csalhatatlan érzékkel lép a kovácsműhely felé vezető ösvényre. Mondjuk, ez a csalhatatlan érzés erősen táplálkozik a tapasztalatból, hogy az ösvény másik két ágát (azt, ahol most haladnak, és az Amon Ruadh felé vezetőt) már járta.*
-És, Edyrm, mi szél hozta a Levegő Városába? *Tesz egy társalgási kísérletet, ahogy a kovács műhelyét és az erdőt elválasztó keskeny fűsávra lép. Közben magában nevet a saját, gyatra szóviccén, bár ebből csak egy mosoly látszódik kifelé. Az ilyesmire szokás azt mondani, hogy annyira rossz, hogy már vicces, legalábbis, a druidatanonc szemében.*

6533. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-05-23 20:11:20
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Sa’argathot Ébredése//
//Nitta, Lorsan meg a farkasok//

* Bizony nem egy beteg őzgida köhécsel itt az erdőben. Egy jó pár éve az erdőket járó, bennük élő elf látott neki a favágásnak. A fejsze tehát kéznél van, és használja is. S bár a kopasz vakarékból tudja, hogy ezek élőholt farkasok, kicsit meglepi az, amit a fejszével elér. Meg amit a rajta lógó farkas tanúsít. ~Heh, ezt az asszony sem hiszi el, ha elmesélem!~ Mert el fogja mesélni, az biztos. Nem hagyja figyelmen kívül a kopasz jószágot, fürgén ellép jobbra, és az egy holt farkassal hosszabb fejszéjével csap felé. Konkrétan hozzá akarja vágni az egyiket a másikhoz. Ha ez valamennyire, akár kis mértékben is sikerül, akkor felkap egy nem túl nagy fadarabot a földről és felrugaszkodik vele egy közeli, masszívabb fa, nem épp törékeny ágára. A két farkasféle nem futásból támadt rá, így remélheti, hogy kicsit lassabban reagálnak, mint élő társaik. "Máglyákat kell rakni a ház köré." Ötlik fel benne a gondolat, még a kerítés előtt. De előbb ezzel a kettővel kell, hogy végezzen. Fejet levágni, vagy meggyújtani. Hamar dönt a két dög sorsa felől és hamarjában neki is rugaszkodik majd, hogy cselekedjen. *

6532. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-05-23 20:00:18
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Sa’argathot Ébredése//
//Nitta, Lorsan és a farkasok//

- Szóval polipot is? *néz némileg hökkenten a párjára Nitta, de aztán elmosolyodik.*
~Végtére is miért is ne tehette volna, hiszen Lorsan sokkal több évet élt már mint én. Meg különben is, akkor is megtehette volna, ha én lennék az idősebb.~
- Most kíváncsivá tettél, Lorsan *feleli mosolyogva, majd bólint, végtére is úgy nem haladnak előre, ha csak állnak egymást átölelve a házuk melletti tisztáson.
A házba lépve látja, hogy a párja azért felszerelkezik, vértet is vesz fel, fegyvereket is pakol, ahogy mindig is szokta, ha egyedül megy az erdőbe. Meg akkor is, ha vele együtt. És persze a szerszámok is sorra kerülnek, minden, ami csak kellhet. Nitta így valamivel nyugodtabb, ha tudja, hogy a párja nem csak ingben-gatyában vág neki.*
- Csak vigyázz magadra! Légy óvatos! *búcsúzik ő is a párjától. Nem teszi hozzá, hogy várja vissza, mert ez természetes, azt se, hogy ne maradjon el soká, mert tudja, Lorsan nem kirándulgatni megy, és igyekszik vissza hozzá ahogy csak lehet.
Nem is rohan utána, hogy a karjába csimpaszkodva hátráltassa, és mondogassa mennyire szereti és félti mindig, mert egyrészt gyerekes lenne, másrészt Lorsan pontosan tisztában van vele, hogy Nitta szereti őt. A lánynak ez a meggyőződése.
Mikor a párja útnak veszi magát, ő sem mered maga elé tétlenül.
Azt teszi, amit mindig, ha egyedül marad a házban, azt, amit már annyiszor megbeszéltek, gyakoroltak.*
~Ha egyedül vagy, sose légy fegyvertelen, állj készen, ne légy figyelmetlen!~
*Nitta tehát most is bemegy a házba, és felcsatolja az acél alkarvédőit, melyek adott esetben hasznosak lehetnek, ha valaki a háznál kellemetlenkedni akarna netán. A tőrét is magához veszi, a rövidkarját pedig készenlétbe helyezi, könnyen elérhető helyre. A pillantása a vértjére téved, a sarokban van, a láda tetején, még nem veszi fel, de szükség esetén nem egészen két perc belebújni. Eleget gyakorolta életében, hogy ez gyorsan menjen, akár csukott szemmel is.
A sodrófát is kiteszi az asztalra, amúgy is akart egyfajta laposkenyeret sütni a ragu mellé, tehát szükség is lesz rá.
Aztán hátramegy az istállóhoz. Ida rendben van, a csirkék, mit csirkék, tyúkok azok már, meg egy kakas, kint kapirgálnak, és Nitta most kiereszti Acélt is.*
- Gyere Acél! Gyere! Estére neked is jut ragu *biztatja a szürke farkas, kivel egészen szoros a kapcsolata, lévén Lorsan hozta haza neki az elárvult kölyköt és Nitta kézből cuclival nevelte fel.
Acél most szabadon fut két kört a lány körül, majd a ház nyitott ajtajáig üget, aztán vissza, majd előre Lorsan nyomán is vagy tíz métert, és újra vissza Nittához. Kicsit szűköl, mire a lány megsimogatja.*
- Igen, furcsán hirtelen lehűlt, és jól érzed, Lorsan arra ment *beszélget a farkashoz, miközben megy, hogy nekilásson a kenyér készítésének.
Az ajtót nyitva hagyja, Acél így ki-be szaladgálhat, bár most leginkább a küszöbön fekszik, Nitta úgy látja, hogy ő is várja a ház urát vissza.*

6531. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-05-23 19:24:42
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 133

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

//Varya//

*Elrontotta. Természetesen. Úgy fest, sikerült halálra rémítenie a lányt, aki pedig ennek hatására megkísérel elmenekülni. Egy szerencsés véletlen folytán az elmúlt évtizedek során a menekülőútját keresztülnőtte egy fa. Ez persze Lorew számára szerencse, habár nem igazán tudja annak felfogni a pozitív oldalát, hogy a szárnyas hölgy halálra rémülten tapad egy fához. Abban a pillanatban megáll, hogy elhangzik az első "ne", és felemeli a kezeit, hogy mutassa, nincsen benne semmiféle fegyver.*
- Rendben, bocsánat, nem akartalak megijeszteni *rövid gondolkodás után térdre ereszkedik, ez minden szempontból jó megoldásnak tűnik. Egyrészt egyfajta biztosíték, hogy nem fogja magát hirtelen meggondolni, és odarohanni a lányhoz, ahhoz fel kéne kelnie, vagy a térdén odacsúszni, mindkettő lényegesen több idő, mint néhány szökkenéssel áthidalni a távolságot. Persze ennyire nem gondolt ő bele, a célja valójában csak az volt, hogy a fejeik nagyjából egy magasságba kerüljenek. Ez még mindig nem tökéletes, de már közelebb jár a célhoz, mintha állva maradt volna. A kezeit továbbra is felemelt állapotban tartja, tenyérrel előre, hogy ténylegesen biztosítsa a lányt afelől: semmilyen ártó szándék nincs benne. Azt nem igazán tudja, mit mondhatna, vagy hogyan sikerülhetett volna úgy betoppannia ide, hogy ne rémítse halálra az entitást, viszont talán ez így volt a legjobb. Persze Lorew is fél, ő attól retteg, hogy nem tud idejében kitalálni valamit, hogy megnyugtassa a lányt, aki pedig rá fog jönni, hogy a fa megkerülhető. Ez az idegességének legfőbb forrása, és emiatt folytat komoly küzdelmet, hogy kitalálja: mit is kéne mondani?*
- Nem akarlak bántani *persze furcsán hangzik, de ha ez olyan egyértelmű volna, a lány sem ott lenne a fára simulva, halálfélelemmel a szemeiben* Kérlek ne haragudj, ha úgy tűnt volna.
*Persze megpróbálkozhatna olyanokkal, hogy csak beszélgetni szeretne, vagy hasonlók, de igazából talán ebben a helyzetben a legártatlanabb szándék is félelmet kelthet a lány szívében. Talán el kéne mennie? Hátrébb csúszni kicsivel, felállni, megfordulni, és elsétálni? Képes lenne rá? Talán, de utána sosem tudná megbocsájtani magának, hogy elmulasztott egy ilyen lehetőséget, vagy... vagy esetleg mi történne, ha valaki más találna rá? Nem, azt nem engedheti, ha ezzel a külsővel mászkál valaki az erdőben, ráadásul csurom véresen, annak rossz vége lehet. Nagyon rossz. Maradnia kell, és lehetőség szerint mozdulatlanul térdelni, amíg a lányt meg nem tudja győzni arról, hogy tényleg nem akar ártani neki. Vagy amíg el nem fáradnak a karjai, melyek továbbra is a levegőben vannak.*

6530. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-05-23 18:15:08
 ÚJ
>Edyrm Omaran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Cahai Miwidia//

- Akkor induljunk is az erdő felé úgy tudom arra a legrövidebb út a barakk felé. *Még az éjszaka beállta előtt szeretne túl lenni a mai edzésen, de már késő délután van. Ahogy előrefelé megy egy kitaposott ösvényt talál. Hátrapillant, de nem biztos látja a férfit. Félúton az erdőszéli tisztás felé haladva egy bódét pillant meg. Fölötte a tábla: Negyvenes. Nem tudja, mi ez ezért odamegy a bódéhoz. Ott azt az információt kapja, hogy ez egy kártyajáték. Amíg Cahai-ra várakozik átadja a pakli árát a 200 aranyatMesélő (Balszerencse)nek és elteszi köpenye zsebébe a kártyacsomagot. A vásárlás után különösebb bonyodalom nélkül jut át ezen az egyesek szerint veszélyes területen.*

6529. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-05-23 17:36:33
 ÚJ
>Varya Aegoniss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

//Lorew//

*Talán a világ akart végre válaszolni, talán csak a véletlen műve, a Sors fintora, vagy a képzelete szüleménye, de a hangok, melyek megszólítják, olyan valóságosnak tűnnek, hogy minden hitetlenkedése ellenére felkapja a tekintetét. A mélykék szemekben riadt félelem villan, ahogy megpillantják az embert. Varya korábbi tapasztalatai alapján tudja, mi történik, ha a közelébe mennek. Fájdalom, halál, aztán sötétség, és magány. Az örökkön ismétlődő ciklus, melybe beleragadt, onnan kitörni nem tud, tépett madárként csapkod, vergődik, nekirepül újra és újra a kalitka falának, de minduntalan csak önmagának ártva ezzel a mélybe zuhan, hogy ott szenvedjen tovább.
A vértől és zsigerektől maszatos, de egyébként szép
arcot két csíkban mosták tisztára saját könnyei, s ezen az arcon most félelem ül, az egyik legősibb ösztön, mely élőre hatást gyakorolhat. A saját életét féltő erő, mely a puszta létét hivatott megvédeni, ez az, mi most izmait mozdítja, a lány önkéntelenül hátrál az idegen elől, míg háta egy fának nem ütközik. Ott újra lerogy, szárnyairól hollófekete tollak hullanak le, ruhája szakadt és koszos, cipő nincs rajta, a lábait számtalan apró seb borítja, melyek közül néhány még mindig vérzik.*
-Ne... ne... *rázza a fejét, véres kezeit maga elé tartja, mintha így akarná távol tartani magától a másikat, mintha azok megvédhetnék minden bajtól.
Halkan nyöszörög, szinte reszket a félelemtől, mint egy bántalmazott gyermek, ki nem ismeri az ölelés biztonságát, a szeretetet, mert a világában csak fájdalom és félelem létezik, örökkön váltva egymást.*

6528. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-05-23 17:29:49
 ÚJ
>Deron Naharien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Hazafelé - Draenon, Rilai//

- Ó, ezekben a kiszámíthatatlan időkben jobb, ha a az ember a közelében tudhatja a barátait.
*Az elf kétkedő pillantást vet a kendőkbe bugyolált nőre, látszik az arcán, hogy nincs teljesen megbizonyosodva annak ép elméjéről, hiszen a hideg évszakok már tovaröppentek.
Szerencsére Draenon hamar letisztázza a dolgokat, így aztán Deron mélyen meghajol Rilai irányába.*
- Részemről a szerencse. Draenon hm... sok érdekeset mondott rólad.
*Cinkos vigyort villant a kalóz irányába, aztán abba is hagyja a piszkálódást, elvégre van most ennél sokkal fontosabb és érdekfeszítőbb beszédtémájuk is.*
- Érthető.*Biccent.*Reggel megkaptam az üzenetedet, így csak rövid ideig maradtam a városban, de több súlyos esetről is hallottam. Gyorsan terjednek a hírek. Ha alkalomadtán úgy érzed utána járnál ennek, nyugodtan kérd a segítségemet.
*Bár Arthenior polgárainak sorsát annyira nem viseli a szívén, sőt abban is biztos, hogy Draenon egyedül is boldogulna, azért mégis jobb, ha van egy megbízható egyén, akivel könnyen együtt lehet dolgozni.*
- A magam részéről indulhatunk, hacsak nektek nincs még valami tennivalótok...*Sandít először a kalóz aztán pedig Rilai irányába.*

6527. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-05-23 00:30:59
 ÚJ
>Draenon Argien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43

Játékstílus: Vakmerő

//Hazafelé - Rilai, Deron//

*Megállnak, épp csak fertályórányira, hogy szusszanjanak egyet, egyenek pár falatot, igyanak néhány kortyot, mielőtt lehetőleg egyben letudnák az út hátralevő részét. Természetesen kalózunknak nagyon is szándékában áll sietni, ugyanis már most elege van a viszketésből, pedig még csak egy fél napja tart. Magában megfogadja, hogy ezért még valaki szenvedni fog, méghozzá sokat, és nagyon.
Társaságot kapnak, a férfi keze önkéntelenül is a szablya markolatára csúszik, sosem lehet tudni, hogy kik járnak mostanában errefelé. Hall az ember ezt-azt, mindenféle útonállókról, gaz haramiákról, a járkáló hullákról meg már nem is beszélve. Egyik lehetőség sem kecsegtetne jelen helyzetükben sok jóval, az elővigyázatosság pedig ugyebár sosem árthat meg az egészségnek.
Szerencsére azonban rövid úton kisül, hogy a rőt hajú, hegyesfülű elsőtiszt fut be, s legyen bármennyire is siralmas a helyzetük, kalózunk őszintén megörül Deron jöttének.*
-Deron elsőtiszt, részemről a szerencse. Micsoda szerencse, hogy nem kerültük el egymást túlságosan. *lép közelebb, majd az önmagát hernyóvá alakított nőre néz.*
-Nem pont ilyen körülmények között akartam ezt a találkozást megejteni, de ha már így alakult...*elhúzza a száját, megvonja a vállát.*
-Hadd mutassam be Deron urat, mint azt gondolom már kitaláltad, ő erősíti elsőtisztként a legénység sorait.*mutatja be az elfet, majd visszafelé is letudja a formaságokat:*
-A hölgy pedig Rilai, a Vaskorsó Királynője. Ne vedd rossz néven, hogy ilyen sietve távoztunk, de hogy úgy mondjam...*megköszörüli a torkát.*
-Érzékenyen érintett a szerencsétlenség a fürdőházban. Egyelőre nem tudom, kik a felelősök, de természetesen nem maradhat válasz nélkül az eset. *morogja, majd összeszedi magát annyira, hogy nyeregbe tudjon ülni, s részéről akár indulhatnak is.*
-Jobb, ha sietünk, fél napi út ide a Vashegy, még lóháton is. Estére oda akarok érni.


6526. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-05-22 22:42:05
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Hazafelé - Draenon, Deron//

*S lőn a helyzet: ők ketten épp megálltak szusszanni egyet a magasra nőtt és dúsra lombosodott ágak hűvösében, a lány a lovakat itatja, a férfi valószínűleg a négyszázhuszadik halálnemet fundálja ki a Fürdőház népének, az aranyszemű majomka pukkadásig töltve az erdei bogyósgyümölcsökkel, hangosan hortyogva szundít a lány nyeregtáskán. A jelentnek eddig nem volt több szereplője, hacsak nem számítjuk ide a magasban csivitelő mézmadarakat, vagy az egyik-másik napsütötte kövön henyélő, türkiz hasú gyíkokat, ide toppanhat hát be a rőthajú elf. Idilli.*
- Ó, anyám. - *Nyögi Rilai amikor meglátja Deront közeledni, és menten igazgatni kezdi egész testét gubószerűen befedő fátyolruházatát.
De persze nem az anyja közeleg, hanem a kalóz városi pajtása, akinek - mint ez utóbb a lánynak bevillan - kíséretet ígértek a Vashegyig. Vidám társalgás lesz, villámgyorsan maga elé képzel egy ilyesmi helyzetet: "Ez itt az a villogó szemű, kacér teremtés tegnap estéről?" kérdezi majd a cimbi. "Eh-gen." lesz kénytelen válaszolni a szívének kedves kalóz. "Csak közelről meg ne nézd, ha kedves az életed." Na azt már nem! Állig rángatja maga előtt a smaragdzöld selyemkendőt.*
- Szép napot. - *Dünnyögi sálai rajtekéből félszegen, aztán a további beszédet ráhagyja a deli szép férfiemberekre, ő meg elmélyülten bóklászik tovább a cuccaik között, elpakolászva az előszedett reggelit, igazgatva a lószerszámokat. Sokért nem adná, ha hirtelen beleszervülhetne mondjuk az egyik közeli fa odvába. Kis híján felkacag, amikor eszébe jut az a lány, akit Albun szokott karonfogva cipelni jártában-keltében. A menyasszonya, így nevezte. Végletekig szégyenlősnek tűnő, szende kis teremtés, és Rilai eddig abban fedezte fel legszignifikánsabb képességét, hogy pillanatok alatt képes eltüntetni, eljelentékteleníteni magát bármikor, bármilyen helyzetben, akár egy tömött fogadó kellős közepén is. Hősnőnk a büdös életben nem gondolta volna, hogy valaha elirigyli tőle ezt a páratlan adottságot, ezért rázza kissé az elfojtott röhögés: úgy tűnik, ez az idő is elkövetkezett.*

6525. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-05-22 21:14:30
 ÚJ
>Nellara Han avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Az erdőfelfedezése//

- Ó, akkor biztosan családi vonás ez, nem? Akkor nagyo jó szemed lehet, főleg olyan magasról könnyű észrevenni a dolgokat, több mindent belátsz, mint én.
*Hátrapillant a szárnyaira.*
- A repülés nehéz és fárasztó, nem olyan, mint a madaraknak. Bárcsak úgy repülhetnék, mint egy madár!
*Ábrándozik el és pár percig a hatása alatt is marad.
Miközben a könnyed, gondtalan repülés jár a fejében az oldaltáskájából előhúzza apró furulyát, és miközben a város felé haladnak elkezd egy könnyed, vidám dallamot játszani a társának.*


6524. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-05-22 21:07:50
 ÚJ
>Sotheena Smaechit Driagont avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Irány a város//

*Ő még személy szerint nem érez annyira fáradtságot. Nem is emlékszik volt már ennyire tele a hasa azóta, hogy erre a síkra tette a lábát. Bizony nagyon is jóllakott, és így most a kedve is egész jó, amíg nem történik semmi váratlan, mi esetleg változtathatna ezen.
A hegyes fülű szavaira a városával kapcsolatban, csak addig pillant felé, míg végighallgatja, aztán ismét az útra szegezi a tekintetét. Szóbeli hozzáfűznivalója nem is igazán van. Ha a vörös hajú nem nagyon szeret a városáról beszélni, akkor pont jó partnert fogott ki, mert az Éji Démont kicsit sem érdekli a lány múltja, az utolsó lenne, aki faggatni kezdené, hogy milyen falu az, honnan jött, meg ilyenek. Meg aztán igazság is van a lány szavaiban. Fogalma sincs hogy fog ez az egész végződni, de kétli, hogy az a bizonyos elfek lakta sziget a közeljövőben veszélyben lenne a holtak inváziójától.*
- Nézőpont kérdése, valaki már azokat is halhatatlannak nevezi, akik természetes úton nem hallhatnak meg. De persze, amíg nem ismersz minden létező fajt, minden entitást, addig ezt nem mondhatod ki biztosra. *Ravasz, sötét mosoly jelenik meg az utolsó mondatnál az arcán. Nem szokása bölcsességeket mondogatni bele a világba, ez is pusztán csak azért hangzik el, hogy valamivel beleköthessen a lányba, de van benne igazság. A másik síkon már ki tudja hány évszázadot, évezredet élt már meg, és biztos benne, hogy vannak olyan lények, akik talán olyan idősek is lehetnek, mint az univerzum maga, és ha meg is lehet valahogy ölni őket, csak nagyon kevés hozzájuk hasonló lény lenne rá képes. A halandók viszont semmi esetre sem. Főleg nem a kastélynál lévők, és a hozzájuk hasonló primitív beképzelt majomivadékok.* A holtakat valószínűleg egyáltalán nem nehéz, a kérdés itt a fejlettebb entitásokon van, mint például az a lovas, akit te is láttál. Az már tudattal rendelkezik –részben- és gondolom sejted, hogy nem ölték meg azt a lényt. Pusztán csak visszatért a saját síkjára. A kérdés inkább ez, hogy ilyen, és ezekhez hasonlóakat milyen nehéz megidézniük, illetve hogy milyen időközönként és hányszor tudják ezt megtenni. *Meg még jó pár más kérdés. Halandók idézik-e meg őket, van e valamiféle energiaforrásuk és ezeknél mennyivel erősebbeket, és magasabb szintűeket képesek még erre a világra hozni. Fajtájánál fogva az Éji Démon sokkal jobban átlátja ezeket a dolgokat, mint egy evilági halandó, de hogy mennyire lehet súlyos a helyzet, ahhoz még túl sok a homályos folt.*
- Az se rossz. Bár álmos az én még nem vagyok. *Mosolyodik el ő is. Ilyenkor inkább élénkebb, mintsem fáradtabb, de a fürdés gondolata is hordoz magában némi fantáziát.
Ő nagyjából tudja merre lehet a város, párszor ingázott már unalmában a kikötő és Arthenior között unalmában.*
- Lehet. *Csak ennyit felel rá, a lányt utánozva szintén egy vállrándítás kíséretében. Erre csak akkor találnák meg a pontos választ, ha személyesen kérdeznének meg mondjuk egy olyan lovast. Már ha persze az hajlandó lenne választ is adni, így tovább gondolkodni se nagyon érdemes rajta.*
- Sotheena. *Ő sem emlékszik, hogy megejtettek volna bármiféle bemutatkozást, így dallamos hanggal csendül a saját neve is, ahogy feneketlen ónix lélektükreivel a lány felé fordul, annak zöldjeit kezdve tanulmányozni. Csoda, hogy őt még senki sem nézte ezzel a sápadt, szinte már szürkés beütésű bőrrel, és fekete szemekkel élőhalottnak, bár volt már a bőrére megjegyzés, azt csak elhessegette egy foghegyről odabökött félvérség kifogással.*

6523. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-05-22 20:08:10
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Sa’argathot Ébredése//
//Lorsan, meg a farkasok//

*A két farkas közül a "farkasosabb", a szimplán lelőtt megpróbálja hát elkapni Lorsant nekiugorva egyenesen torkának, a másik pedig megkerülve igyekszik hátulról bokájába kapni tűhegyes fogaival, a kutyafélék, vagy tán a ragadozók közkedvelt taktikájával élve, hisz, ha az első jár sikerrel nyert ügy, ha a második, akkor viszont nem tud mozogni, így a harmadik támadás nagy eséllyel talál. Csupán azt számolták el farkasaink, már ha tudnak holtan számolni, hogy itt bizony nem egy kis beteg őzgida köhécsel, hanem Lorsan hántolja a fát. Első mozzanatával bele is állítja vágóeszközét a ráugró farkasra. Az igazat megvallva nem is igazán csak ő a felelős, hanem a farkas is rásegít. Éppen ezért foroghat fenn a helyzet, hogy a fej olyan mélyen hatol a farkasba, hogy az "fel is ragad" a fejszére, mint egy göcsörtös kis fatönk, csontozatával felakadva a pengébe, és húsával rácuppanva a fej oldalára. Természetellenes módon nem sikolt, vinyít, és Lorsan el is bírja súlyát, bár nehézkesebbé teszi a mozgást, és figyelmét is elvonhatja egy "farkasos élvédő", így a kopasz elől csak ellépni tud, megsebezni őt nem. Alapvetően csak sima sovány, kissé strapabíró farkasok, azonban pont emiatt nem ajánlatos elbíznia magát emberünknek sem. Hogy hogyan keveredik ki ebből a favágásból, azt csak a jövendőmondók tudhatják.*

6522. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-05-22 18:53:14
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 133

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

//Varya//

*Lassanként az erdő elveszti azt a többletet, azt a pluszt amiért Lorew kifejezetten szereti itt tölteni az idejét. Ez persze a magány, a nyugalom, hogy távol lehet mindenkitől, és ráér átgondolni az életét. Persze az első pont mindig ugyanaz, a tőr. Valamit kezdeni kellene a helyzettel. Persze ha igaz, a hölgy már évszázadok óta vár, tehát néhány héten biztos nem múlik a dolog, ugyanakkor a szerzetes élete rövid, és múlandó. A saját érdekében nem szabadna húzni az időt, viszont ahhoz meg rá kéne vennie magát a kiruccanásra, aminek célpontja a csonttemető lenne. Csak a háború végéig itt van dolga, szóval addig legfeljebb álmodozhat róla, meg vagdoshatja magát a pengével, és mondogathatja, hogy ezzel vért áldoz az entitásnak, és ez egy olyan dolog, ami előremozdítja a kettejük ügyét. Valójában egyre kevésbé hisz benne. Mint ahogy az erdő csendjében is, elvégre legutóbb azzal a fura, ijesztő hölggyel futott össze, most meg... Most meg valaki éppen itt sír? Jó, hát nem éppen ott, ahol a szerzetes van, távolabbról hallja a neszeket, de ha már meghallotta, illene talán utánanézni. Nos, nem, ez így nem lenne pontos indoka annak, miért is követi a zajt, elvégre az illemnél kevésbé nem sok dolog érdekelte. Kíváncsi, unatkozik, vagy csak egy felsőbb sugallat vezérli, ez már sosem fog kiderülni, de amint rátalál a zaj forrására, már nem is igazán érdekli, miért is ment oda. Inkább simán csak áldja az eget, hogy megtette. A látvány, ami fogadja, gyakorlatilag minden képzeletet felülmúlóan gyönyörű, ha akarná sem tudná szavakba önteni. Nem mintha művelt ember volna, bárd, vagy ehhez hasonló, aki a csodálat minden fokát külön kifejezésekkel tudja illetni, ő leragadt ilyen téren az elkerekedett szemeknél és az eltátott szájnál. Csak egy dolgot nem ért... Jobban mondva sok dolgot, de az összkép esetében csak egyetlen dolog nem passzol számára a többihez, hogy ugyan miért sír a hölgy? Ez valahogy nem fér a fejébe. Nem arról van szó, hogy tökéletes képet elrontja ez a tény, mert ezt a képet lehetetlenség volna elrontani, csak... csak roppantul kíváncsi rá, hogy vajon mi nyomja a lány lelkét. Meg hogy... hogy milyen földre szállt istennővel lehet dolga. Miután tucatszor is alaposan szemügyre vette a gyönyörű szárnyakat (és remélhetőleg ezalatt még nem bukott le, hogy leskelődik), kilép a fa mögül, amely mostanáig úgy félig-meddig takarta, majd minden bátorságát összeszedve odasétál a hölgyhöz.*
- Ne haragudj, ööö... *a korábban említett nem túl ékes szókincse most egy az egyben megszűnik létezni, és a gyenge kezdés után néhány másodpercig meg sem tud szólalni* Van... valami baj?
*Majd egy kis belső hangja elüvölti magát: Hülye! Hát persze hogy baj van, ezt Lorew is tudhatná, nem véletlenül zokog a lány a nyúl megcsonkított teteme felett.*
- Miért sírsz? *ha nincs jó, ló lesz a szamár is, igazából ennél rosszabb kérdésekkel már amúgy sem állhat elő, szóval inkább csendben marad, és várja a választ, közben pedig igyekszik nem túl feltűnően a szárnyakra pillantgatni.*

6521. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-05-22 15:29:42
 ÚJ
>Varya Aegoniss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

//Lorew//

*Kellemes az idő, lágy szellő szalad végig az erdő fái között, helyenként madárcsicsergést hozva magával. Látszólag minden békés, a természet nyugalmát nem zavarja meg semmi, minden a megszokott medrében halad, ahogyan teszi azt már az idők kezdete óta.
Minden, kivéve egy valamit. Jobban mondva valakit. Valakit, aki nem tartozik ide, akinek nem kéne itt lennie, s nem is érti, mit keres itt. Az őt körülvevő szép, új világ nem hajlandó befogadni, kiveti magából, akár a tenger a partra vetett halat. Hiába csapkod, hiába vergődik, önerőből halálra van ítélve, lassú szenvedésre, melynek végén nem várja megváltás.
Térdeit maga alá húzva zokog, könnyei piszkos, szakadt szoknyájára potyognak, melyet sár és vérfoltok szennyeznek. Kezeire alvadt vér szárad, melybe apró szőrcsomók ragadnak, arca szintén vértől maszatos. Előtte egy nyúl szétmarcangolt teteme nyugszik békében, a fák között átszűrődő fény meg-megcsillan hollófekete tollakkal borított szárnyain. Magány és fájdalom a társai, az erdő vadjai messze kerülik, megtanulták, hogy távol tartsák magukat a nem evilági rettenettől, mely újabban a fák között jár. Az állatok talán megérzik azt, amit az emberek, s ennek a világnak a többi lakója nem: Varya nem tartozik ide, idegen ezen a síkon, egy szörnyeteg, lidérc, démon. Annak is érzi magát, egy szörnyetegnek, valaminek, ami a teremtésnél nagyon félresikerült, ami senkinek és semminek nem kell, eldobható, feláldozható.*
-Mi vagyok én...? *suttogja sírva a szélnek, de a szél nem felel. Most sem. Sosem szokott. Senki sem.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257