Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 124 (2461. - 2480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2480. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-15 20:53:06
 ÚJ
>Andala Orterona avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Újra szabadon- Seorical Ackehrin//

* Barátnője már nyúl az íjért, de mikor látja, hogy kivel van dolguk, akkor kéri, hogy legyen csendesebb. Egy fontos kérdést tesz fel az öregnek. Hogyan juthatnak ki innen?*
- Há' az nem nehéz! Menjenek egyenesen, míg el nem jutnak egy óriási fához! Fel fogják imserni, mer' olyan nagy, hogy még egy olyan nincs e rengetegben. Ott menjenek el míg egy kis patakho' nem jutnak, azon köll átvágni, azt már csak egy kicsit kő egyenesen menni, azt ott vannak.
* Látszik ezen a szerezten, hogy régen beszélt valakivel, mert nagyon oda kell figyelni, hogy Andala megértse. Minden információt próbál fejben tartani, s reméli, hogy tényleg kijutnak innen.*
- Köszönjük, viszlát!
* Az öreg csak biccent, majd már el is tűnik a bokrok, s fák sűrűjében. Andala körülnéz, majd leugrik a fáról. Ha Seorical is jön utána, akkor elindulhatnak. S remélhetőleg ki is érnek.*

2479. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-14 21:37:48
 ÚJ
>Dralg a Vérontó avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Lehola Sar//

*Dralg kipihenten lép be az erdő hatalmas fái közé. Egy séta mindig megnyugtatja őt az erdőben. Ami elég ironikus főleg mivel az erdőnél kevés nyugtalanítóbb hely van, de hát nincs mit tenni, ha a férfi úgy gondolja, hogy az erdő nyugtassa, meg akkor örömmel sétálgat benne. Mivel nem az ösvényen lépked elég sok az ág és a bozót is elég nagy, szóval próbál odafigyelni, hogy hova helyezi hatalmas lábát. Hiába figyel oda akkor is rengeteg gally roppan össze súlya alatt. Lassan kiér, egy tisztásra ahol leül egy rönkre. Rápillant fokosára, majd végighúzza pengéjén az ujját. Még csak egy karcolás sem esik rajta. Megcsóválja fejét, majd lecsatolja övéről a fokost. Előkap egy kaszakövet, s nekilát élesítésének.*
~Na, mire ezt rendbe hozom, lemegy a nap. Nem mintha látnám a fák lombjaitól, de akkor is. Nem lesz rövid munka.~
- Talán bölcsebb döntés lenne venni egy újat.
*Gondolkodik, hangosan miközben élesíti egyszerű fokosát. Az erdő sűrű növényzetéből felettébb gyanús hangok szűrődnek ki, de ez a férfit, cseppet sem zavarja. Csak folytatja fokosa rendbe hozatalát. Szép lassan végez vele, aztán ismét végighúzza ujját az élén. A vér kis gyöngyökben hullik a földre. Dralg elvigyorodik majd, majd belevágja egy nagyjából négy centiméter vastag gyökérbe. A gyökeret sikeresen kettévágja vele, úgyhogy visszaakasztja övére a fokost.*
~Na, ezzel sem lesz egy ideig gondom. De vajon meddig? Majd az istenek eldöntik, mikor csorbul ki ismét fegyverem éle. Csak ne akkor mikor hű szolgájuk épp egy kart szeretne levágni vele. Az elég kellemetlen volna, ha csak félig sikerülne. Nem szeretem a félmunkát, főleg ha azt egy kovács teszi a jövendőbeli fegyveremmel...~
*A bozóton túlról hangos puffanás és üvegtörés hallatszik. A férfi azonnal feláll, kihúzza magát és elindul a hang felé. Nem igényel túl sok időt az odaérés. Egy eszméletlen lányt vesz észre a testében több üvegszilánkkal. Dralg furcsa egy barbár. Legalább akkora szíve van, mint ő maga, viszont ha a szükség megköveteli, akkor ez a hatalmas szív kővé dermed. Odasétál a lányhoz, leguggol mellé és felemeli, majd valamivel arrébb leteszi, nehogy még több szilánk fúródjon testébe. Igyekszik kiszedni a lány testéből az üvegdarabokat. A sebei sem tűnnek túl vészesnek, szóval nem áll fent az elfertőződés veszélye. Viszont valamit furcsa löttyben feküdt, ami nagyon nyugtalanítja Dralgot, de mivel nem szeretné, hogy a lány az erdő közepén feküdjön eszméletlenül mellette marad, amíg fel nem ébred.*

A hozzászólás írója (Dralg a Vérontó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.14 21:44:02

2478. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-14 20:47:03
 ÚJ
>Lehola Sar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Bár már rég nem üldözik, a lábai még mindig rohannak, a félelem és a kétségbeesés teljesen urrá lett az elméjén. Azóta, mióta elindult a kezében szorongatja a három bájitalos üvegcsét. Mind a három másra jó, az eddigi legjobb munkája. Nem is csoda, hogy másnak is fáj rá a foga. Nem szeretné eladni őket, ezeket nem, túl értékesek ahhoz. El akarják venni tőle, ezért rohan most annyira. Sajnos a kétségbeeséssel együtt jár a figyelmetlenség is. Hatalmasat esik egy farönkben, az üvegcsék a földre zuhannak. Darabokra törnek, a bennük lévő bájitalok pedig összefolynak a földön. A lány pont oda esik, a szilánkok belefúródnak a bőrébe, az elméje pedig mély álomba zuhant.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.04.14 21:36:33, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; helyesírás.

2477. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-14 18:00:31
 ÚJ
>Seorical Ackehrin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Újra szabadon - Andala Orterona//

~Itt? Biztonságos hely?~ *Csodálkozik el a hallottakon, de próbál nyugodt arcot mutatni. Sajnos erősen kétli, hogy míg az erdőben vannak létezne ilyen hely.*
- El kell hagynunk ezt az erdőt, és minél messzebb kerülni innen. *Válaszolja végül. Ezt tartja az egyetlen lehetséges lépésnek. Szinte biztos benne, hogy míg csak nagyjából 3-4 sötételf képes nappal mozogni, a többi most sötétedés után fog kiseregleni a városból, hogy utánuk vessék magukat. Egy bérgyilkost éppen erre képeznek ki, hogy képesek legyenek megtalálni a célszemélyt, és a leggyorsabb módon ki is iktatni azt. Ugyan a nyilak gondolkozóra bírhatják őket, de mi van, ha átlátnak a turpisságon?
A bokrok neszére már azonnal a kezében is egy újabb nyílvessző, és felhúzva az íjat fordul a törzse a hang irányába. Szerencsére, vagy éppen hogy nem szerencsére csak egy öregember az, aki elkezd kiabálni nekik fel a fára.*
- Sss! *Reagálja le a helyzetet, majd gyorsan körbepillant, hogy nem-e hallotta meg esetleg más is az öreg kiáltozását. Egy pillanatra összenéznek Andalával, aztán visszafordul a fura alakhoz.*
- Elnézést, nem tudja esetleg megmondani merre juthatunk ki ebből az erdőből? Lehetőleg minél messzebb a várostól. *Próbál hangosan suttogni lefele hajolva amennyire az egyensúlya engedi. Kinézetre pont úgy néz ki ez az alak mint aki úgy ismeri az erdőt mint a tenyerét. Talán meg tudja mutatni merre van a külső területek felé a kijárat.*

2476. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-14 11:27:57
 ÚJ
>Wram Vrauk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Worenth//

*Wram fújtatva csörtet a botos férfi után, szemeit folyamatosan a környék fáin cikázik.*
-Én is remélem. Majdnem olyan ez az erdő, mint a kastély. Habár a szigethez képest ez még kalandtúrának is kevés. De legalább nem akarnak megzabálni.-
*Morogja félhangosan Wram, majd a mágus mellé érve folytatja.*
-Egyébként te miért tanulod a mágiát? Milyen cél vezérel?-
*Kérdezi összehúzott szemekkel.*
-Remélem te nem vagy olyan mániákus flugos, mint a templombeliek, hogy így szent erők, úgy szent erők!-
*Forgatja a szemeit az ork, miközben kezeivel is rásegít.*
-Én, a magam részéről nem tekintem többnek, mint egy eszköz. Akár a kardom, vagy a tőröm. Nem több.-
* Magyarázza nekihevűlten Wram.*

2475. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-13 22:47:36
 ÚJ
>Llogen Ricmorn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Utazás //

~ Hej bajtársak, bajtársak, nincsen szép a halálban, csak, hogyha a szörnyű vég, egy szépasszony csecsén ér. Oda tedd a két kezed, hol, a szilfa oly merev...~
* Órák óta csak magában dudorássza a dalt. Egyedül van, de nem hangoskodik. Úgy pletykálják, ez az erdő veszélyes. Hogy egy veszélyes erdőn dalolva haladjon át, ahhoz részegnek kell lennie. Nagyon részegnek.
Kezd esteledni és kezd türelmetlen lenni. A városban úgy mondták, errefelé kell jönnie. Éjszaka egy bevallottan veszélyes erdőben nyilván sem pipázni, sem inni nem ajánlott. *
~ Fa, fa, fa és fa. Sehol egy ösvény. ~


2474. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-13 21:37:48
 ÚJ
>Lanar Norfirion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Lanar hosszas séta után lép be Arthenior erdejébe. A fák hatalmas óriásként tündökölnek a kitaposott erdei ösvényen. Bokrok, növények és a fák lombjai egyaránt csörögnek a köztük lévő állatkák mozgásától. Közbe-közbe nagyobb zajok is kiszűrődnek a bozótból tehát a férfi karját kardja markolatának gombján pihenteti meg, csak a biztonság kedvéért. Nem bánik rosszul az oldalán pihenő pengével, de rengeteg olyan embert hord hátán a föld kik egy ilyen kis játékszerrel, sokkal jobban bánnak. A gyalogtúra kissé fárasztó, főleg ha azt fél napon át csinálja az ember. Épp ezért Lanar is meglehetősen fáradt. Egy része azt mondja, hogy menjen tovább, a másik pedig, hogy üljön már le és pihenje ki magát. Sajnos az utóbbi hangnak már nem képes ellenállni ezért hát lekuporodik egy hatalmas tölgyfa tövében. Szemei szép lassan leragadnak és álomba szenderül. Eme dologra főleg abból jön rá, hogy képek és emlékek villannak be előtte, de csak pár pillanatig. Majd egy hosszabb álomba csöppen. Egy olyanba mely számára rettentően ismerős. De nem tudja honnan. Egy romos fogadó falához tapadva vár valamire néhány számára ismerős sötét alakkal. Nem tart neki sok időbe, amíg rájön, hogy ez az a csata melyben nem csak mesterét, de egyben legjobb barátját is elvesztette. Főleg abból jön rá, hogy eme álom kísérti őt majdnem minden éjszakán, mikor lehajtja fejét és álomba szenderül. Mindig újra kellett élni eme hatalmas veszteséget, de ma egészen másképp lesz. Ma úgy dönt változtatni fog a dolgon, ha már az múltban nem is, de legalább az álmában változtathat a események kimenetelén. Tehát az ellenség ismét talpig felfegyverkezve halad végig a város romjai közt, majd az egyik zsoldos legyint ezzel jelezve a roham kezdetét és megindul a csata. Ismét megtörtént az oldalba támadás, de most Lanar egy pillanatra sem téveszti szem elől mesterét. Vállvetve küzdenek, az el nem fogyó ellenséggel, míg az álom szerte nem foszlik. A férfi kinyissa szemeit és csalódottan tapasztalja, hogy ez nem történt meg. Eleinte még tudta, hogy csak álmodik, de a vége fel ez már a feledés homályába került. Tehát megdörzsöli szemeit, feláll, nyújtózkodik egyet, majd folytatja útját az ösvényt követve. Közben arra gondol, hogy most talán sikerült megmentenie mestere életét.*

A hozzászólás írója (Lanar Norfirion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.13 21:38:35

2473. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-13 21:10:07
 ÚJ
>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Eyela Nanesh//

*Látszik, hogy a lányt megzavarta a túlzott közvetlenségével. Gyakran jár így de, ez sosem zavarta őt. Pedig volt már, hogy nők felháborodtak ettől de, az is fordult már elő, hogy egyenesen az ágyába mentek az effajta modora miatt. Mint múltkor a fogadóban. Még rágondolva is mosolyognia kell a kapitánynak. Persze a mosolygásra most van is oka. Itt vannak az erdőben a fiúkkal és találkoztak egy félénk kis vörös elf nőcskével. A vörösök és az elfek mindig is Aern kapitány kedvencei voltak. Bár már jó ideje nem sikerült egyet sem becserkészni. Múltkor majdnem de, kidobták a fogadóból. Talán a mai a szerencsenapja de, előtte a legfontosabb kérdést még fel kell tennie.*
-Megtudhatom a neved vörös angyalom?

2472. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-13 18:19:06
 ÚJ
>Andala Orterona avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Újra szabadon- Seorical Ackehrin//

* Barátnője beleegyezik abba, hogy másszanak fel. Nem mulasztja el azt, hogy körülnézzen. Ugyan nem lát senkit, azért igazat ad Seoricalnak, hogy nem jó az időpont a mesélésre. Biztonságos helyet kell keresniük... Na de hova menjenek? Ezt már nem fogják bírni sokáig. A nap lenyugvóban van. Ha több mélységi van a nyomukban, akkor azoknak kedvező ez a dolog.*
- Igazad van. De hol lesz itt biztonságos hely?
* Mintegy varázsütésre megmozdul egy bokor, s kilép onnan valaki. Biztosan nem egy üldözőjük. A lény valami botra támaszkodik, vállán mocskos köpeny. Nem lehet megállapítani a faját és nemét. Andala nem ijed meg, s reméli, hogy Seorical sem akarj lelőni az öreget. A görnyedt lény megáll, s mintha fülelne. Felnéz a fára.*
- Há' mit keresnek maguk ott fenn?
*Andala egyelőre csendben ül. S csak megnézi, hogy kivel hozta össze őket a sors. Egy asszony az, bőre egész sötét, haja ősz, de egy kissé koszos, kezei földesek. Azt már eddig is látta, hogy botra támaszkodik. Vállán egy madár ül, kezében valami kosárféle, abban egy állatkölyök, de hogy milyen azt innen nem tudja megállapítani.*
~ Miféle szerzet ez? Csaknem egy erdei remete?~
* Kérdőn néz Seoricalra. Ha barátnője sem válaszol semmit a nagyon öreg asszonyak, akkor majd ő mondd valamit.*

2471. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-13 17:02:14
 ÚJ
>Eyela Nanesh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

//Dongnor Aern//

- Kicsi galambom?!?!
*Mindenre számított, csak arra nem, hogy a férfi majd ilyen egyszerűen kicsi galambomnak szólítja. Ilyen még nem történt vele, ezért meglepődik.*
- Köszönöm, de elég sokat éltem erdőben, tudok vigyázni magamra. ~Általában~ *teszi hozzá gondolatban. Pontosan tudja, hogy az emberektől meg tudja védeni magát, ha olyan helyzetben van, hogy tud lőni az íjával, de ha orkok támadják meg, akkor bepánikol és nem találja el a célpontot. És közelharcban természetesen nem sok esélye lenne bárki ellen. De a férfinek erről nem kell tudnia.*
- Elnézést, hogy megzavartam a munkát.

2470. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-13 15:55:12
 ÚJ
>Bron von Naberus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//A félelem háza//

*Serényen bontogatja ő is a téglákat. A többiekkel ellentétben egyelőre nem ostromolja kérdésekkel a fal túloldalán lévő hangot. Amennyire az be van rezelve, kötve hiszi, hogy válaszokat is fognak kapni. Akkor már sokkal célravezetőbb lesz, ha bejutnak, megragadják az illető nyakát, és addig rázzák, amíg mindent el nem énekel, amit hallani akarnak. Ezért hát még nagyobb hévvel kezd neki a bontásnak, néha már lábbal is besegít, egy-egy jókora rúgás formájában.
Szinte észre sem veszi közben, hogy bőrig ázik, a dörgéseket is csak tudatának legszélső peremén észleli. Hogy közben Tima ijedten belékarol, jelen körülmények között nem is kommentálná. De mivel némileg hátráltatja a nehéz munkában, úgy dönt, engedélyez magának egy kis pihenőt és kifújja magát.*
- Hé, kislány *néz hátra, miközben megpróbál mosolyt varázsolni képes felére. Nem igazán sikerül neki.* - Ha van valaki, aki teljes mértékben megérti, hogy miért akarsz egy ilyen fölöttébb izmos karba kapaszkodni, hát az pont én vagyok. És biztosíthatlak, hogy fordított helyzetben én is egy ilyen daliás legény oltalmát keresném, de az a helyzet, hogy jelenleg eléggé elfoglalt vagyok, és pillanatnyilag az köti le figyelmem java részét, hogy valami kiutat találjak szorongatott helyzetünkből.
*Kicsit ki tudja fújni magát, mire végére ér hosszú és teljesen értelmetlen körmondatának. Kézfejével letöröl homlokáról egy adag vizet, majd bocsánatkérően pislog.*
- Csak azt akarom mondani, hogy szedd össze magad. Úgy érzem, hogy jól haladunk!
*Persze ez csak üres kijelentés, mert fogalma sincs róla, hogyan haladnak.. ha haladnak egyáltalán.
Közben a helyzet is egyre nyomasztóbb. Villámok, dörgések, hangok az ajtó túloldaláról, a fáklya is egyre gyatrább lánggal ég, ráadául az orkjuk is visítozik odalent. Csak nem beragadt mégis? Na majd ha lesz egy kis szabad ideje, vet rá egy futó pillantást. Közben Mordokhai felvetése szöget üt a fejébe.*
- Nem kerülőúton ment. Magára zárta az ajtót.
*Legalábbis ez a valószínűbb. Közelebb lép hozzá.*
- Nyissa ki, hallja! Ha nekünk kell kemény meló árán bejutnunk oda, akkor nagyon.. nagyon bosszúsak leszünk!
*Ha nem történik semmi, akkor nagy sóhajjal nekigyürkőzik és tovább segédkezik a bontásnál. Így vagy úgy, de kiszedik onnan azt a fickót.*
- Add össze *motyogja közben. Fülei hátrafelé figyelnek.* - Talán a számokat, amik a dobozkát nyitották. Első körben négyet kellett fordítani, másodikban hármat. Vagy mit tudom én.
*Na de hogy ez mire lesz jó! Mármint ha ily módon kijön valami összeg. De mi mást lehetne még összeadni?*

2469. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-13 12:49:48
 ÚJ
>Draza a Nyelv avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//A félelem háza//

*Draza csapkodása nem vezetett sok eredményre, bár ezt valahogy előre sejtette. Feje fölül kiáltozás hallatszik, bár már meg sem lepődik ezen, tekintve, hogy kikkel zárta össze a sors, vagy a véletlen, ahogy tetszik.
Nem igazán érti a házat. Mármint, hogy mi a célja azzal, hogy apró morzsákat hagy el, hogy azok segítségével az áldozatok kijussanak belőle. Hacsak nem az apró morzsák valójában csak afféle csalik, amikkel még a saját sírjukat is áshatják a kijutni igyekvők. Milyen mókás lenne, és mennyire logikus. De persze valószínűleg nem így áll a helyzet, s az ork nem is fog választ kapni a kérdéseire. Legalábbis úgy nem, ha nem találja meg Garahaedet.*
- Kriehen Garahaed *üvölti bele a levegőbe, ahogy a tüdeje engedi. Elég valószínű, hogyha ő hallotta fentről a hangokat, ezt is megfogják hallani odafönt, főleg mivel minden erejét beleadta* - Híreim vannak a feleségéről.
*Mit mondott volna, hogy szeretne kijutni végre ebből az egérlyukból, és gondolta segíthetne? Bár valószínűleg a felesége híre sem fogja meghatni, bár tény és való Garahaed önként hagyta el feleségét, de lehet azért, hogy megóvja. Persze az sem kizárt, hogy egyszerűen nem tartotta már fontosnak a kapcsolatukat, és inkább arra tette fel életét, hogy a háztól tartsa távol az embereket. A pergamenjeivel persze eléggé mellélőtt, de legalább igyekezett.
A kiáltás azonban legalább olyan elveszett ötlet, mint a fal ütlegelése volt. Mert mi van ha Garahaed nem hallja? Ha nem érdekli? Ha nem tud válaszolni? Elég is annyi, hogy Draza már kezdi is megbánni amit tett.*

2468. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-12 21:32:01
 ÚJ
>Xares Dhel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Rahil//

*Még a levegőt is visszafojtja, mikor a penge mélyebbre hatol húsában. Rég érzett már ilyet. Túl rég, ha őt kérdezik, mégis, nem sürgeti tovább a némbert. Egyszerűen tűri fájdalmas érintéseinek halvány darabkáit, melyekben részesül. A bizonyosság egyre inkább szöget üt fejében, most még akkor is, mikor a szavakat hallja.*
- Ilyen téren nem vagyok már olyan türelmes *formál szavakat, résnyire nyílt ajkakkal. Hantja mélyebb, mint korábban. Talán kissé reszelősebb is a vágytól, és az édes sajgástól, mit érez. Az időhúzás viszont most sem kedvére való. Kíváncsi arra, miféle fájdalmat lenne képes okozni a másik. Tudni akarja, meg akarja tapasztalni saját bőrén. A bőrén, melyen a vékonyka ujjak nyoma szinte égető nyomot hagynak, miközben haladnak felfelé. Az esőhöz képest perzselőek az érintések. A hűvöset felváltja a hevítő forróság. Egészen új érzés ez a számára, hát még mikor karmok vájnak irhájába. Egy pillanatra meg is feszül. Efféle dologra eddig nem is gondolt, mivel léte során mindig valamiféle eszköz okozott neki fájdalmas örömet, nem a test. A körmök pedig határozottan a testhez tartoznak, ahogyan az ajkak is, melyeknek csókját nem rest viszonozni. A némber azt is eléri, hogy férfiként is vágyjon rá, megtagadva önnön türtőztetését. Ujjai finoman szorulnak a torkon, közelebb emelve magához a kívánatos szájat, ezzel elérve, hogy ne kelljen túlontúl lehajolnia. Másik kezének ujjai a vörös tincsek közé vándorolnak. Csak közéjük fészkelődik, nem halad semerre, tartva attól, hogy csomókat okozna benne, vizessége miatt. Az elválás viszont kényszerű, a játéknak azonban úgy tűnik, nincs vége. Míg hallgatja a szavakat, légzését nyugtatja. Egyszerre kapott mindent, mire vágyhat. Egy gyönyörű nőt és fájdalmat, mit ezen szépség képes neki okozni. Ezzel szemben egyfajta üresség is felütötte fejét bensőjében. Ha célja teljesül, a helyén nem marad semmi. Ez viszont a legkevésbé sem foglalkoztatja jelen helyzetben. Elereszti a nőszemély nyakát, majd az újabb, röpke csók után, térdre ereszkedik, hogy ismételten kezébe fogva a fehér bőrű kézfejek egyikét, csókot leheljen rá.*
- Ahogy óhajtod! *mondja, mint valami megbabonázott szörnyeteg. Vele szándékozik tartani, amíg úgy látja jónak. Addig pedig teljesíteni akarja a nőszemély kéréseit, bármi legyen is az, remélve, hogy cserébe gyönyörökben lehet része. Nemigazán érdekli, hogy hova kell menni. Nem érdekli a sok jelentéktelen léte. Ha kell öl, ha kell boldogít, vagy meghal, ha úgy látja szükségesnek, míg elérheti, amit akar. Fel is áll hamarosan, kiegyenesedve, mit sem törődve sérüléseivel. Mozdulatai mindvégig kimértek és határozottak, közben pedig újra magára öltötte szokásos, érzelemmentes álarcát. Olyan most, mint egy sötét márványból faragott, vérző szobor, ki lesi ideiglenesen, vagy akár újonnan kinevezett úrnője parancsát.*

2467. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-12 19:59:06
 ÚJ
>Rahil Asri Yalaedil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

//Xares//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Elégedett mosollyal nyugtázza a férfi apró nyögését, még igazán halkan -éppcsak hangosabban a sóhajnál- kuncog is rajta kicsit. A felé szintén közeledő arctól halványan elhúzódik, hogy az ajkak közti leheletnyi távolságot megtartsa. Élvezi a játéknak ezen részét is, felkelteni, aztán csak fokozni a másik fél érdeklődését. Húzni előtte a mézes madzagot, incselkedni...
A kérdésre nem felel rögtön, csak egy árnyalatnyival erősebben feszíti a tőrt a sötét bőrnek, hogy még jobban utat engedjen a lassú patakban kicsorduló vérnek. Még lassan feljebb is húzza a pengét, hogy hosszabbra nyújtsa a sebet és a férfi vágyának tárgyát.
Fejét kissé oldalra is biccenti, tartva még mindig a szürke és a tejfehér arc közti távolságot. Ajkai eltávolodnak egymástól, s szegletükben megjelenik újra a pajkos mosoly.*
- Mert...
*Nyújtja el a szót a suttyogó nyöszörgésben, miközben a Jelenséget ölelő balja lassan feljebb kúszik hátán. Egész tenyerével simítja végig a nyirkos, kissé áthűlt bőrt; be, egészen a másik fehér tincsei alá, a válláig.*
- Máshogy akartam sebet okozni, csak nem hagytad, hogy kifejtsem.
*Ujjait begörbíti, s karmainak éppcsak a hegyét kimeresztve húzza végig azokat ezúttal lefelé az izmos háton.
Lassú művelet ez, eleinte éppcsak karcolja a Jelenség bőrének felszínét, míg pillantását annak vörös tekintetébe fúrja, s saját alsó ajkába harap. Ám ahogy a karmok egyre lejjebb haladnak, egyre erősebben feszíti őket a bőrbe, szépen lassan fokozva a fájdalmat egész addig, míg már szó szerint végig nem szántja az erős hátat.
Ekkorra úgy ítéli meg, hogy a tőrre nincs is már szükség, elemeli a fehér hajútól, s helyette inkább megcsókolja végre.
Jobbjában ugyan még mindig ott a fegyver, de ezúttal ezt a kezét is körbefuttatja a férfi derekán, hogy a hideg pengét végigfektetve ott, maga felé húzhassa csípőjét, s végre teljesen egymáshoz simuljanak -már majdnem úgy, ahogy azt ő akarja.
Ha a Jelenség nem tiltakozik, csókja addig tart, míg karmai a lassan megtett, vérrel mosott útjukon el nem érik a nadrág övét. Ekkor távolodik el tőle ismét leheletnyire, majd pilláit lassan felnyitva, jellemzően vágytól ittas hangján szólal meg.*
- Tudok egy jóval alkalmasabb helyet... Mindenhez.
*Újabb rövid csók következik, melyben a férfi alsó ajkait sajátja közé zárja, s fogaival bele is csíp, egy újabb, igazán apró, de fájdalmas sebet okozva.*
- Velem tartasz?

2466. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-12 19:14:34
 ÚJ
>Xares Dhel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Rahil//

*A gúnyos hangvételt nem veszi zokon. Szinte már természetessé vált számára, hogy ha valakit keserű véleménnyel illet, az ilyesféleképp reagál. Az emberi természet már csak ilyen, bár nem csak az emberi. Őt magát nem érdeklik a kritikák, ahogyan az sem, hogy kiket sért meg sajátjával, azon viszont elgondolkodott már, hogy miért pont így reagálnak rá a semmik, miért nem másként? Most viszont nem kell ezzel foglalkoznia. Nem is talált rá magyarázatot, csupán arra jutott a múltban is, hogy így van és kész. Az őszinteség néha fájdalmas lehet a gyengék számára, ugyanakkor sértő a magukat erősnek tartóknak. Vannak viszont, akik hiába dühösek, nem mutatnak belőle szemernyit sem, csak ha már oly szinten jár fortyogó mérgük.*
- Meglehet, csakhogy a bíráknak sem kell sokat tudniuk ahhoz, hogy ítéletet mondjanak *nyilvánítja ki véleményét. Mert ők már csak ilyenek. Elég némi pénz, vagy valami olyasmi állítás, mi kiváltja ellenszenvét a vádlottal szemben, s máris hull a szerencsétlen feje a porba. Nem kell komolyabb vizsgálódás, azt a nép sem szereti, mert időigényes. Csak legyen egy bűnbak, ki hamar a vesztőre kerül.
Igen, szándékában áll elmenni. Semmi értelmét nem látja tovább maradni. Már át is kel az imént megmászott rönkön, csakhogy amint csizmái a puha sárban landolnak, elébe kerül a némber. Szemei egy pillanatra elkerekednek, mikor meglátja a lehulló csuklyát. A vöröslő tincsek ismét megbabonázzák, de csak rövid időre. Inkább a szavakra figyel, mik bár kecsegtetik, nem hisz nekik. Egészen addig nem, mígnem a penge bőrébe váj, miközben oly közel kerülnek hozzá a nő ajkai. Halk nyögés hagyja el ajkait. Élvezi, ez látszik rajta. Egész teste megremeg a hideg érintéstől, miközben szemei lecsukódnak néhány pillanatra. Feje enyhén előre bicsaklik. Érzi, ahogy folyékony léte szivárogni kezd testéből. Karja azonnal megindul a némber nyaka felé. Megragadja azt, de nem szorítja, csak erősen tartja, magasba emelve állát, hogy szemeibe nézhessen. Úgy tűnik, nem csak őt borzongatja meg a tudat, hogy valaki késel vájt belé. Az asszony szemében ugyanezen jeleket véli felfedezni. A támadó sajátos örömeit, mi azzal jár, hogy húzása sikerrel jár, s azzal, hogy a seb környékén járó kezén érezheti a cseppeket, melyeket ő maga fakasztott.*
- Ha ennyire élvezed, miért nem tetted korábban? *Talán ez az egy dolog van, ami jelen pillanatban zavarja. A tudat, hogy imént nem történt semmi. A tény, hogy korábban nem kapta meg azt, mire vágyott, holott nyilvánvaló, hogy ez mindkettejüket jó érzéssel tölti el. A fájdalom viszont most már nem csak karjából árad, hanem hasa tájékáról is. Édes, szédítő lüktetés ez, melyet sosem tud megunni. Sőt, újabb sebekre vágyik, ezt viszont nem árulja el. Még nem, amíg bizonytalan a másikban. Először azt hiszi, ő az, utána jön a csalódás, most pedig mégis ott tart, hogy talán elérte célját. Túlontúl nagy ez a bizonytalanság ahhoz, hogy elárulja magát.*

2465. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-12 18:44:07
 ÚJ
>Rahil Asri Yalaedil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

//Xares//

*Annak hallatán, hogy a másik szerint tétovázik, képtelen nem-elmosolyodni. A vérvörös, vékony ajkak egész szélesre szaladnak ráadásul ahhoz képest, hogy az előbb milyen komoly volt ábrázata. Azonban ahogy a fehér hajú sarkon fordul és újabb becsmérl ő szavakkal illeti, feltámad benne a düh, gyomra is beleremeg.
Máskor felmetszené azt, aki így beszél vele. Vagy ha sürgősebb dolga van, kiröhögné és sorsára hagyná a balgát. De most... Csak arcára fagy a mosoly, aztán lehervad onnét, ahogy a gyűlölettel teli, megvető tekintetbe vész, amivel a férfi amolyan búcsúzóul megajándékozza.*
- Semmi?! Ugyan, mit tudsz te?
*Harsogja a zivatar jellemző hangjai közé gúnyosan.*
- Megmondom én. Semmit!
*Szíve ugrál mellkasában, a csontok kalitkájában. Mérhetetlenül dühös a fehér hajúra, ám valahogy mégsem vágyik arra, hogy vérét literszám ontsa, vagy hogy belső szerveit a földön szétterülve lássa viszont. Nem kívánja a grafitbőrű kínok közti, szenvedéssel telt halálát... Ennél jóval többet érez.
Vonzónak tartja azt, hogy ennyire nem fél, és azt, hogy ilyen bátran fordít neki hátat, miközben pocskondiázza - ráadásul annak ellenére, hogy a kezében még mindig ott a tőr, amit egyetlen erősebb mozdulattal markolatig megmárthatna tüdejében vagy akár veséjében.*
- Sebeket akarsz, meg fájdalmat? Hát megkaphatod.
*Még a mondatok végére sem ér, máris megindul a Jelenség után, máris átszökken a rönkön, amin keresztül ő jött és készül most távozni. Lábait olyan gyorsan szedi, hogy ne csak utolérje őt, hanem elé is toppanhasson. Csuklyája a következő pillanatban le is kerül fejéről, s súlyosan omlik vissza a zöld köpeny vállaira, hogy felfedje és hagyja elázni a vörös tincseket is.*
- Nesze neked, sebek.
*Sziszegi, majd balját körbefuttatja a sötét bőrön, valamivel a dereka fölött, hogy így, szinte átölelve őt, magához szoríthassa. A tőrt ekkorra megfordítja kezében, hogy a penge a kisujja felől, alkarjával egyvonalban nyúljon ki markából. Így nyomja a pengét annak teljes hosszával a férfi hasfalának. Akármilyen dühös is rá, ügyel arra, hogy csak fájdalmat okozzon, túl komoly sebet ne.*
- Most jó?
*Búgja felé, arcát közelítve az övéhez, hogy ajkuk már-már súrolja egymást. Kéjesen puha hangja és félig leeresztett pillái tanúskodnak arról, hogy nagyonis kedvére való egyébként a helyzet.*

A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.12 18:50:09

2464. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-12 18:07:32
 ÚJ
>Xares Dhel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Rahil//

*A tétovázás számára nem megengedett. Az pedig, hogy a kést forgató kéz még mindig nem tesz semmi egyebet, kissé bosszantja az éjlényt. A férfi csak áll, érzéketlen arccal, miközben fürkészi a vörösesbarna pillantást. A kérdések hallatán azonban egy pillanatra megrándulnak izmai. Bensőjében a düh kezd fortyogni. Nagy valószínűséggel mégiscsak elméje játszadozik vele. Pedig most is látja. Az a tekintet sokat elárul, mégis, a cselekedetek teljesen mást mondanak. Csupán a szemnek viszont nem hisz. Másénak sem, nemhogy sajátjának, éppen ezért érezte szükségesnek eme játékot. Tudja jól, hogy meghalhatna. Tisztában van vele, csakhogy ő olyan lény, ki nem fél holmi haláltól. Bátran néz szembe vele, akármikor, akárhányszor, ha azzal mosolyt csalhat a lelke által formált alak ábrázatára, merthogy külsejére nem hajlandó effélét kipakolni, mint valami kirakatba. Saját öröme, s többi érzelme nem tartozik holmi jelentéktelenekre.*
- Tétovázol *jegyzi meg egyszerűen. Hanghordozása olyan, mint pillantása, ámbár utóbbiban egy pillanatra megvetés villan. Hogy kire irányul jobban, saját magára, vagy a másik személyére, nemigen tudná elmondani. Az viszont biztos, hogy a hiány lassan kezdi elvenni józan eszét, elméje pedig csúf játékot űz vele. Azzal, ki tényleg vágyja a fájdalmat, de nem akárkitől. Nagy elvárásai vannak az illetékes személyt illetően, most viszont ismét átverték érzékei. Lassan nem lát mást, csak egy újabb nőt, ki azt sem tudja, mit kell tenni egy késsel. Pedig a penge arra való, hogy sebezzen. Hogy a bőrnek támadva átvágja azt, kinyitva a kaput, kiszabadítva ezzel a vért, mely be van börtönözve holmi halandó testbe.*
- Tudod mire való az acél, mégsem használod. Csak ostoba kérdéseket teszel fel, holott én adtam kezedbe az eszközt *ejti ki a szavakat. Száraz, rideg kijelentések csupán, mégis jól rávilágítanak arra, hol hibázott a némber. A férfi egyszerűen csak megfordul. Most már nemigen kíváncsi a másikra, legalábbis jelenleg úgy érzi. Csalódott a nőstényben, kiben reményét látta. Van, amikor árt a tétlen gondolkozás, holott az elvárás teljesen érthető. Oly bonyolultul pedig nem fogalmazott saját cselekedeteivel, hogy ne lehessen érteni. A szavak csupán arra voltak jók, hogy ne adjanak teljesen konkrétumot, felvázolva ezzel más lehetőségeket is.*
- Úgy tűnik, mégsem te vagy. Te is csak semmi vagy *fordul hátra, válla felett, hogy tudassa, miként tekint most a nőre. Tekintetébe pedig visszaköltözik a könyörtelen gyűlölet, mellyel a csaló remény előtt szemlélte a világot.*

2463. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-12 17:42:00
 ÚJ
>Rahil Asri Yalaedil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

//Xares//

*Indulni készülne, hogy végre behúzódjon valahova az eső elől, mely egyre nehezebbé teszi a sűrű szövésű köpenyt, amit egyéb ruhái fölé vett fel. A cél a fogadó lenne egyelőre, hiszen úgy gondolja, oda mehetnek a legtöbben az eső elől, főleg így, már kissé belelépve a délutánba. Tapasztalatai szerint ez az időszak másoknak is az ebédé, vagy a korai iszogatásé egyébként is. És most még az eső is úgy esik, mintha órákig nem akarna elállni.
Az ég dörren egy nagyot, hogy bizonyosságot is adjon a gondolatnak. Még visszanéz az alaposan helybenhagyott nyúlra, de fejét vissza is kell kapja. Alig akar hinni a szemeinek, mikor meglátja a fehér hajút. Mintha a sors -vagy akármi, amiben errefelé hisznek- akarta volna így.
Vörösbarna pillantása végigsiklik a közeledő meztelen, sötét bőrön, mely a formás izmokon feszül; s a víztől erre tapadó hófehér tincseken.
Kész lenne ugrani, s leteríteni a másikat, ha az valami gyanús mozdulatot tenne, de ismét nem gondolja úgy, hogy a Jelenség lesz olyan hülye, hogy rátámad. Pont, mint a templomban. Bár ezúttal fegyverrel lépdel elé, mozdulatait nem tartja fenyegetőnek. Ha támadni akarna, már rég megtehette volna, s valahol ott feküdne már a nyúlmaradék mellett, hogy vérét az esővízzel együtt, mélyen beigya a szomjazó föld.
Az érintés, ahogy a férfi megfogja kezét, ismét puha, bár most kevésbé meleg és erősen nedves is.
Rahil pillantása akaratlanul is a sötét bőrön feszülő kötésre siklik -mely felől érzi is a friss vér illatát-, majd ismét végigkúszik a pőre felsőtesten. A Jelenség távolodik, s ismét megszólal azon a kellemesen zúgó hangon, amitől ezúttal is borsódzik a háta.
Kissé előre biccentett fejjel figyeli őt továbbra is, a zöld csuklya fekete öltéses szegélye alól, pillanatokig némán.*
- Meg is ölhetnélek...
*A szavak már-már ijesztően gyengéden és lassan gördülnek végig nyelvén, hogy gyöngysorszerű fogai és meggypiros ajkai közt belebújjanak az eső pergő dobjátékába, mely a leveleken és földön szólal meg.*
- Jól meggondoltad te ezt?
*Folytatja némi ismét csak bámulással töltött szünet után. Ujjai közt, tenyerében forgatni kezdi a tőr markolatát. Kellemes érzés ez a kezének, de valahogy mégsem annyira, mint saját, csakis az ő számára készült különleges fegyvereié. Bár azok érintésébe minden bizonnyal valóban belehalna a drága Jelenség.*
~Igazán kár lenne érte!~
*Továbbra is figyeli őt, szinte pislogás nélkül, nehogy arcának vagy testének akár egy apró rándulása is elkerülje figyelmét. Nem moccan, nem lép felé, noha az eső ellenére is legszívesebben ott folytatná kettejük dolgát, ahol a templomban vége szakadt: egy őrjítő csóknál.
A vágy beteljesülése azonban várhat még. Egyelőre kíváncsi arra, mi szól a Jelenés mentségére; mi lehet az oka annak, hogy ilyesmit kér tőle. Netán csak valami bérenc, aki le akarja buktatni, vagy... valaki, aki tényleg vágyja a fájdalmat?*


2462. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-12 17:00:12
 ÚJ
>Xares Dhel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Rahil//

*Jó ideig csak ücsörög és saját magán elmélkedik. Azon, mily ostoba módon reagált annak a nőnek a jelenlétére. Így még csak meg sem tudott bizonyosodni néhány dologról. Csak egyetlen, hosszú pillantásból ítél, és abból, amit kiváltott a másikból. De mégis miért reagált úgy, ahogy? Oly némber lenne, ki csupán néhány átható szempár láttán elcsábul? Ha igen, s azért vált ily vaddá, akkor nagyot tévedett. Akkor csupán egy heves vérmérsékletűvel van dolga, semmi többel. Akkor az időt is felesleges lenne rá pazarolni, főleg arra, hogy utána kutasson. Pedig ezt kellene tenni. Ha tényleg ez a nő az, kit keres, akkor sötét valójának kell utána koslatni, nem pedig fordítva. Ingét lehámozza fekete bőréről. Letépi a fehér ruhadarab ujját, hogy azzal állja útját a vér további folyásának alkarjából. Pedig még nézegetné. Órákig, szüntelen, ha nem tudná, hogy az is csupán tovább mutatná saját gyengeségét, mit sajnálatos mód felfedett az erdő előtt. Egyszerűen nem bírta tovább, szüksége volt erre, ahogyan most is csak élvezni tudja a sajgó lüktetést, mi a kötözés közben átjárja testét. Szemeit egy pillanatra lehunyja, miközben fogai közé kaja a fásliként használt cafat egyik végét, míg másik végét szabad kezével húzza. Így köt csomót a kötés végére, ezzel meggátolva lehullását, majd tenyerét a nedves kéregre fektetve felkel. A felhők árnyékba taszították a földet, miközben továbbra is hullajtják könnyeik. A vörös szempár egy ideig felfelé tekintget, figyelve, hátha meglát odafent valamit, ezt megelégelve azonban megindul az erdőben.
Elhatározta magában, hogy megkeresi őt. Reményei szerint még a templomban ólálkodik. Azon gyűlölt helyen, mi holmi mágiaimádó bolondok iskolája, nem több. Nem szívesen jár arra, most viszont kivételt tesz. Csak besandítana az ajtón, semmi több. Egy pillantás elég lenne vérszín íriszeivel, hogy megtudja, ott van-e még az idegen. Most viszont esze ágában sincs a mocskos bosszantóktól hemzsegő piacon és egyéb helyeken áthaladni. A csendesebb, néptelenebb útirányt választja, ezért indul meg az erdő belseje felé. Sokat azonban nem kell járnia.
Úgy fél órányi séta csupán, majd egy kidőlt rönkre való fellépés, s meg is pillantja őt. A nőt, ki éppen most döngöli földbe egy nyúl maradékát, ki tudja, hogy milyen okból? Az ég dörgése ad hangot belépőjének. Egyszerűen leugrik a rönkről, min eddig ácsorgott, majd határozott léptekkel halad a másik felé. A karjára aggatott tokból kirántja tőrét. Mozdulatai kimértek, még fenyegetőnek is tűnhetnének, a fegyver miatt, de egyáltalán nem szánja annak. Vörös tekintete a nőt figyeli. Az arcot, mit a villámok, fák lombjai közt átszökő fénye világít meg számára, tudatva vele, hogy bizony ő az, ha a köpenyből nem jönne rá. S ott van még az az árulkodó fehér bőr, mi oly fényesen rikít a sötétben. Egészen addig megy, míg el nem éri őt. Légvételei mélyek, olykor pedig összeszorított fogai közt fújja ki a levegőt, ezzel nyugtatva tomboló érzelmeit. Nem sűrűn kell ilyesmivel foglalatoskodnia, talán éppen ezért is ideges. Szabad kezével azonnal a törékenynek tűnő kézfejért kap, hogy megragadva maga felé fordítsa a némbert, ha még nem fordult volna felé. Ha igen, akkor is igyekszik elkapni kezét, hogy érzelmektől megszabadított szemeivel rá meredhessen a vékony kacsóra. A tőrt ekkor adja bele az elkapott kézbe, ő pedig csak vár. Elereszti a kart, s ott áll előtte, várva mit lép, miközben hajának fehér szálai lekúsznak válláról az esőcseppek terhe miatt, majd csupasz, sebhelyektől gazdag mellkasára tapadnak.*
- Tégy, amit akarsz!

2461. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-12 13:49:53
 ÚJ
>Aravae Mithraniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132

Játékstílus: Vakmerő

*A piacon igen sokáig bámészkodik, járkál fel-alá a hatalmas tömegben, azonban se neki tetszőt nem lel, s a félig-meddig vándorló életmódját se segítené, ha mindenféle csecsebecsével fegyverkezné fel magát. Így is bőven elegendő az apróra hajtott váltóruhája, mely merőben eltér utazó holmijától, s két kardja sem mondható könnyednek. Ezen felül még ott vannak személyes tárgyai, apró-cseprő dolgai, mik túlélését segítik, ennél többre pedig nincs szüksége.
Leszámítva egy valamit, ami annak ellenére is az erdőbe csalogatja, hogy lassan lemenőben a nap. Tudja, hogy veszélyektől nem épp mentes ilyenkor az arra tett séta, azonban nem is tervezi hosszas maradását.
Szóval miután nagy nehezen kijut a mindenféle népek halmából, a kovácsműhelybe lép, ahol ugyan megáll egykét szóra, de nem vesztegel sokáig. A Mester a lelkére köti, hogy menjen vissza másnap legalább, hogy megcsodálja újonnan készített munkáit, minekután jól tudja, hogy Aravae igazi megszállottja a kardoknak. A nő ígéretet is tesz a visszatérésre, utána viszont búcsúzik s kilép a hátsó ajtón, hogy felfedezze az erdőt.
Beljebb már egészen sötét van, a nap fénye képtelen áthatolni a sűrű lombok s vaskos törzsek rengetegén, azonban van még némi reménye arra, hogy lassan már gyakorlottnak mondható szeme fellelje az áhított növényt.
Legutóbb puszta szerencséjének tudhatta, hogy rátalált a köznép által holdsajtként emlegetett csodára, most viszont már jól tudja, hol és mit keressen. Azonban így is felkel a Hold, mire végre le tud szüretelni párat a különleges termésből.
Nem mondható gazdag éteknek, viszont félig elfként többre becsüli a természet adta élelmet, mint a fűszeres, zsíros ételeket, miket a Pegazusban ajánlanak. Egyedül gyümölcsös tálukkal szimpatizál, de hát nem lehet mindig azon élni. Na, nem mintha a holdsajt megunhatatlan és örök tápanyagforrás lenne, ám jó rég nem kóstolta már. Ha nem is főéteknek, de rágcsálni valónak elmegy napközben, ha az elf lányára rátör az éhség.
Dolga végeztével nem rest sietősre fogni lépteit, hogy minél hamarabb elhagyhassa a megannyi veszélytől terhes rengeteget. Farkasok, ellenséges népek s még kitudja miféle szörnyek lappangnak a helyiek által is csak kevéssé ismert erdőben, hol még a nappalok sem világosak, s az éjszakák sötétebbek, mint legrosszabb rémálmaik.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257