//Lorsan és Nitta//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Igazság szerint a mozdulat önkéntelen volt, de amikor meglátta Lorsan tekintetét, nos, akkor rájött, hogy a férfinak valami más is eszébe juthatott, mert úgy nézett rá, mint mikor a szája szélét nyalta meg. Így hát végül, bár fogalma sincs, hogy mennyire csinálja ügyesen, picit elnyújtja a mozdulatot, ahogy az ujját kihúzza a szájából.*
– Köszönöm *mosolyodik el, ahogy helyet foglal.
Elgondolkodva néz a halványzöld szempár mélyére.*
– Igen, ha ott ahol van, ha ott tudnak rólunk, erről a világról, akkor bizonyára elégedetten dörzsölgeti most a kezeit. Próbálta ő elrendezni a sorsom, és, nos, igazából nem hibáztatom, hogy nem sikerült neki, nem érte meg, úgy értem, ha nincs a rablótámadás, akkor bizonyára találkozott volna azokkal a… *Nem is tud kellően ocsmány szót mondani azokra az alakokra*, és akkor nem hagyta volna. Akkor ő maga fújta volna le az esküvőt. Szeretném ezt hinni, hogy átlátott volna rajtuk is.
~Abban meg biztos vagyok, hogy benned meglátta volna azt, hogy… Igen, azt, hogy jó leszel hozzám, hogy, igen, talán látta volna a szikrát. Olyan jó azt hinni, hogy helyeselné, hogy veled vagyok, kedvesem.~
*Elégedett, ó nem csak a sorsával, bár persze azzal is, de most éppen az elf étvágyával.
Van abban valami nagyon is jó, ha egy nő látja, hogy jól tudja lakatni a párját. Büszkeség, öröm, és igen egyfajta női öntudat, jó érzés tudni, hogy a férfinak ízlik az étel, amit készít, hogy szereti a főztjét, hogy képes megadni neki amire vágyik.
Pedig Nittának saját otthon híján nem volt olyan sok lehetősége gyakorolni, abból él, amit még lánykorában lesett el az udvarházuk konyháján.*
– Rendben, Lorsan.
*Igazság szerint Nitta sem akar sokáig vacakolni a rendrakással, így gyorsan dolgozik.
Hallja a dézsába zúduló víz hangját, de csak akkor fordul meg, mikor a mosogatás készen van.
Aztán csak áll, és hevesen dobogó szívvel bámulja Lorsant.
Nézi, ahogy kibújik a csizmájából, tesz két lépést felé, majd még egyet, és még, míg csak oda nem ér mögé, könnyedén simogat végig a vállán, a karján.*