Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 155 (3081. - 3100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
3100. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-08-11 21:43:41
Üzenet elküldve: 2014-08-11 21:43:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Új nap, új álmok//
*Előre engedi hát a lányt és bezárja a kaput. Elhallgatnak. A csend hatására Arsenornak eszébe jut a tegnapi nap. Először a hárpiák majd pedig az-az érzés ami akkor hasított belé mikor a lánnyal fürdőztek és megzavarta őket az a tolvaj. A lány volt az aki kirántotta abból az érzésből és neki köszönhetően próbálta Arsenor összezavarni a tolvajt. Igaz a lány miatt nem sikerült ez és miatta kerültek veszélybe még egyszer és miatta nem kezdte el őt Arsenor üldözni sem de, nem haragszik a lányra. Szállást és ruhát is szerzett Arsenor-nak. És Arsenor nem tud sokáig haragudni egy szép lányra. Mikor Sancza-ra néz akkor a lány rámosolyog amit Arsenor viszonoz.*
*Előre engedi hát a lányt és bezárja a kaput. Elhallgatnak. A csend hatására Arsenornak eszébe jut a tegnapi nap. Először a hárpiák majd pedig az-az érzés ami akkor hasított belé mikor a lánnyal fürdőztek és megzavarta őket az a tolvaj. A lány volt az aki kirántotta abból az érzésből és neki köszönhetően próbálta Arsenor összezavarni a tolvajt. Igaz a lány miatt nem sikerült ez és miatta kerültek veszélybe még egyszer és miatta nem kezdte el őt Arsenor üldözni sem de, nem haragszik a lányra. Szállást és ruhát is szerzett Arsenor-nak. És Arsenor nem tud sokáig haragudni egy szép lányra. Mikor Sancza-ra néz akkor a lány rámosolyog amit Arsenor viszonoz.*
3099. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-08-11 21:11:26
Üzenet elküldve: 2014-08-11 21:11:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Új nap, új álmok//
*Ahogy a férfi udvariasan előre engedi, ő már is kilibben a kertkapunk. Kezdi vissza nyerni könnyed lépteit és mind inkább mosolygós arcát, mely jellemezni szokta. Mondjuk az erdőben átélt események van amit megváltoztattak benne, noha összefoglalni még maga sem tudja. Ez Arsenor-ral szemben is ihaz, hiszen nem szokott közvetlen lenni idegen személyekkel. Főleg nem férfiakkal. Ahogy belépnek az erdőbe elhallgat, s csendbe burkolódzik. Még s mosoly is eltűnik arcáról, s igyekszik mindinkább az erdő szélén haladni. Azóta egyikük se hozta fel a témát, pedig mindketten átélték. Ez a csönd már kezdi is egy kicsit zavarni. Nem akarja elsőként emlegetni, se felhozni. Talán majd egyszer, mikor már nem lesz jelentősége. Ha a férfi ránéz, magára erőltet egy kedves mosolyt, de különben némán kóveti őt. Csak minél előbb érjenek oda a műhelyhez!*
*Ahogy a férfi udvariasan előre engedi, ő már is kilibben a kertkapunk. Kezdi vissza nyerni könnyed lépteit és mind inkább mosolygós arcát, mely jellemezni szokta. Mondjuk az erdőben átélt események van amit megváltoztattak benne, noha összefoglalni még maga sem tudja. Ez Arsenor-ral szemben is ihaz, hiszen nem szokott közvetlen lenni idegen személyekkel. Főleg nem férfiakkal. Ahogy belépnek az erdőbe elhallgat, s csendbe burkolódzik. Még s mosoly is eltűnik arcáról, s igyekszik mindinkább az erdő szélén haladni. Azóta egyikük se hozta fel a témát, pedig mindketten átélték. Ez a csönd már kezdi is egy kicsit zavarni. Nem akarja elsőként emlegetni, se felhozni. Talán majd egyszer, mikor már nem lesz jelentősége. Ha a férfi ránéz, magára erőltet egy kedves mosolyt, de különben némán kóveti őt. Csak minél előbb érjenek oda a műhelyhez!*
3098. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-08-11 19:36:44
Üzenet elküldve: 2014-08-11 19:36:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// A Vörös Királynő átka //
*Mortar igyekszik nyugodt ábrázattal felvagdosni Rylielt, s ha esetleg összeér tekintetük, akkor biztatóan próbál felé biccenteni, jelezve, hogy majd ő megoldja, ne aggódjon. Szíve szerint még oldaná egy kicsit a helyzetet azzal, hogy mondjuk Amine, vagy Assim felé hajít egy döglött férget... Ám ez minden bizonnyal szép kis utálatot váltana ki a népből, úgyhogy egy sóhaj kíséretében álmai hamar szertefoszlanak. Főleg, mert mintha az éjhölgy apró kis vitába is akarna szállni az ébenhajúval, aki viszont nem mond ezekre semmit, hiszen jobban leköti a tudat, hogy a szőkeség teste BÁRHOL tele lehet petékkel, és az a "bárhol"... Hát, jobb nem gondolkozni ezen, mert még a végén tényleg kijön a férfi rákreggelije!
Két segítője beszédére olykor bólint, vagy éppen úgy csinál, mintha nagyon érdekeset mondtak volna, mindezt azért, hogy Rylielen csökkenjen a nyomás. Bár Mortarnak is megvolt a maga baja, ugyanakkor jelen esetben úgy tartja, hogy sokkal szerencsésebb, mint ezek ketten - még akkor is az lett volna, ha végleg elnyelte volna kezét a tenger. Hogy a teste tele legyen petékkel... Kizárt! A fiú jelzésére egy pillanatra az ébenhajú is odakapja a fejét, hiszen hirtelen azt hitte, hogy esetleg a büdös-gennyes halak tértek vissza, akik lerágták végtagját, ám hamar leesik neki az elterelés. Ryliel sebét végül hamar lefedi a kendővel, s kezét gyengéden felemeli, majd hasára helyezi.*
- Ezt semmilyen körülmények közt ne ereszd el, mert elvérezhetsz. *kissé tétovázik, ám folytatja higgadtan* Ülj fel. *segít neki, ha kell* Lehetséges, hogy több is van a testedben.
*Ennyi, nem mond többet, ebben minden benne van. A petékkel nem akar vesződni, nem akarja túlságosan elmondani a problémát, mert az még azt eredményezné, hogy túlságosan belegondolna a hölgyemény, s ki tudja, hogy mit váltana ki belőle. Az ébenhajú igyekszik egy mosoly-félét erőltetni az arcára, végül feláll a szőkeség mellől, s a két segítő felé biccent.*
- Szép volt.
*Azzal Daranelék felé pillant, s felé is bólint. Elég húzós volt a helyzet, de egyelőre megoldották, s megtették, ami tőlük tellett. Úgy látszik, hogy a csapatmunka megy, bár egyelőre nem kell elkiabálni.
S lőn csoda, a két hallény végre előállt egy épkézláb ötlettel, most először! Mortar nem szól semmit, nem köszönget, nem kérdez, csupán Ryliel mellé lép, s kérdezés nélkül felemeli őt - ez egyáltalán nem nehéz, hiszen vízben vannak, ugyanakkor jobb, ha a hölgyemény nem mozog, ki tudja, hogy milyen hatással van a petékre. Talán az izmok mozgása s az abból következő melegség jobban serkenti őket, ki tudja? Szíve szerint Daranelnek is jelezné, hogy nem nagyon kéne mozognia, bár az ő esetében már nem akar beleszólni.*
- Kardhal... Vicc az egész, komolyan...
*Hüledezik, miközben megindul a hal után, hiszen minek maradnának itt kint? Ők már semmit se tehetnek, itt egy evilági dög kezére, avagy uszonyára van szükség. Mikor jobban összeverődik a társaság, nyers, de felismerő hangon megszólal.*
- Hatból négy. Maradt kettő. *pillant Assimra és Chotalra* Az a baj, hogy tenni se tudunk az ellen, hogy elkerüljük a bajt.
*Jegyzi meg a levegőbe a többieknek. Bár lehet, hogy téved, de valóban véletlen lenne, hogy így párosával ragadja el őket az itteni világ, különböző formában? Ki gondolta volna, hogy nem lehet inni a patakból? Ki gondolta volna, hogy ott lappang a bőr alatt egy húsevő féreg? Hát, ez az... Ha tényleg mindenkire sor kerül, jobb lenne minél hamarabb letudni már az egészet.*
*Mortar igyekszik nyugodt ábrázattal felvagdosni Rylielt, s ha esetleg összeér tekintetük, akkor biztatóan próbál felé biccenteni, jelezve, hogy majd ő megoldja, ne aggódjon. Szíve szerint még oldaná egy kicsit a helyzetet azzal, hogy mondjuk Amine, vagy Assim felé hajít egy döglött férget... Ám ez minden bizonnyal szép kis utálatot váltana ki a népből, úgyhogy egy sóhaj kíséretében álmai hamar szertefoszlanak. Főleg, mert mintha az éjhölgy apró kis vitába is akarna szállni az ébenhajúval, aki viszont nem mond ezekre semmit, hiszen jobban leköti a tudat, hogy a szőkeség teste BÁRHOL tele lehet petékkel, és az a "bárhol"... Hát, jobb nem gondolkozni ezen, mert még a végén tényleg kijön a férfi rákreggelije!
Két segítője beszédére olykor bólint, vagy éppen úgy csinál, mintha nagyon érdekeset mondtak volna, mindezt azért, hogy Rylielen csökkenjen a nyomás. Bár Mortarnak is megvolt a maga baja, ugyanakkor jelen esetben úgy tartja, hogy sokkal szerencsésebb, mint ezek ketten - még akkor is az lett volna, ha végleg elnyelte volna kezét a tenger. Hogy a teste tele legyen petékkel... Kizárt! A fiú jelzésére egy pillanatra az ébenhajú is odakapja a fejét, hiszen hirtelen azt hitte, hogy esetleg a büdös-gennyes halak tértek vissza, akik lerágták végtagját, ám hamar leesik neki az elterelés. Ryliel sebét végül hamar lefedi a kendővel, s kezét gyengéden felemeli, majd hasára helyezi.*
- Ezt semmilyen körülmények közt ne ereszd el, mert elvérezhetsz. *kissé tétovázik, ám folytatja higgadtan* Ülj fel. *segít neki, ha kell* Lehetséges, hogy több is van a testedben.
*Ennyi, nem mond többet, ebben minden benne van. A petékkel nem akar vesződni, nem akarja túlságosan elmondani a problémát, mert az még azt eredményezné, hogy túlságosan belegondolna a hölgyemény, s ki tudja, hogy mit váltana ki belőle. Az ébenhajú igyekszik egy mosoly-félét erőltetni az arcára, végül feláll a szőkeség mellől, s a két segítő felé biccent.*
- Szép volt.
*Azzal Daranelék felé pillant, s felé is bólint. Elég húzós volt a helyzet, de egyelőre megoldották, s megtették, ami tőlük tellett. Úgy látszik, hogy a csapatmunka megy, bár egyelőre nem kell elkiabálni.
S lőn csoda, a két hallény végre előállt egy épkézláb ötlettel, most először! Mortar nem szól semmit, nem köszönget, nem kérdez, csupán Ryliel mellé lép, s kérdezés nélkül felemeli őt - ez egyáltalán nem nehéz, hiszen vízben vannak, ugyanakkor jobb, ha a hölgyemény nem mozog, ki tudja, hogy milyen hatással van a petékre. Talán az izmok mozgása s az abból következő melegség jobban serkenti őket, ki tudja? Szíve szerint Daranelnek is jelezné, hogy nem nagyon kéne mozognia, bár az ő esetében már nem akar beleszólni.*
- Kardhal... Vicc az egész, komolyan...
*Hüledezik, miközben megindul a hal után, hiszen minek maradnának itt kint? Ők már semmit se tehetnek, itt egy evilági dög kezére, avagy uszonyára van szükség. Mikor jobban összeverődik a társaság, nyers, de felismerő hangon megszólal.*
- Hatból négy. Maradt kettő. *pillant Assimra és Chotalra* Az a baj, hogy tenni se tudunk az ellen, hogy elkerüljük a bajt.
*Jegyzi meg a levegőbe a többieknek. Bár lehet, hogy téved, de valóban véletlen lenne, hogy így párosával ragadja el őket az itteni világ, különböző formában? Ki gondolta volna, hogy nem lehet inni a patakból? Ki gondolta volna, hogy ott lappang a bőr alatt egy húsevő féreg? Hát, ez az... Ha tényleg mindenkire sor kerül, jobb lenne minél hamarabb letudni már az egészet.*
3097. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-08-11 18:37:43
Üzenet elküldve: 2014-08-11 18:37:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// A Vörös Királynő átka //
*Ha meg is hatja az őröket az előttük lezajló dráma, nagyon jól titkolják, még csak nem is pislognak, miközben végignézik a rögtönzött operációkat. Bár a nyelvük hegyén lenne, hogy menjenek egy kicsit arrébb szenvedni, legyenek kedvesek, mégis van bennük annyi emberség, vagy halság, hogy csöndben maradnak. Ameddig nem érkezik újabb vendég, tulajdonképpen nem zavarnak, szerencsére a vér is a vízzel keveredik, nem mocskolja be a lépcsőket.*
-Még nem láttuk ehhez foghatót. Gyógyító... Nemrég ment be a színházba.
*Egymásra néznek, ők is érzik, hogy ez kezd súlyosra fordulni. Végül összebólintanak, az egyik szó nélkül elindul az épület belseje felé, a másik pedig újabb kendőt húz elő, ezúttal Chothal felé nyújtva.*
-Keressék meg a hátsó bejáratot, az vezet a kelléktárba. A társam most szól a kardhalnak, hogy menjen oda és nézze meg a barátaikat. Bár nem tudom, mennyit tud segíteni rajtuk.
*Uszonyával mutatja is az irányt, hogy a kis csapatnak merre kell haladnia. Valamennyire kényelmes megoldás ez nekik is, hiszen így eltakaríthatják a bajba jutottakat a színház elől, de a két sérült kapott reményt az orvosi ellátásra. Csak rajtuk múlik, hogy követik-e az iránymutatást és megkeresik azt a bizonyos hátsó bejáratot vagy pedig itt maradva rendeznek jelenetet és csődítenek ide minél több halat, köztük talán olyanokat is, akiket nem kellene.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.11 18:38:32
*Ha meg is hatja az őröket az előttük lezajló dráma, nagyon jól titkolják, még csak nem is pislognak, miközben végignézik a rögtönzött operációkat. Bár a nyelvük hegyén lenne, hogy menjenek egy kicsit arrébb szenvedni, legyenek kedvesek, mégis van bennük annyi emberség, vagy halság, hogy csöndben maradnak. Ameddig nem érkezik újabb vendég, tulajdonképpen nem zavarnak, szerencsére a vér is a vízzel keveredik, nem mocskolja be a lépcsőket.*
-Még nem láttuk ehhez foghatót. Gyógyító... Nemrég ment be a színházba.
*Egymásra néznek, ők is érzik, hogy ez kezd súlyosra fordulni. Végül összebólintanak, az egyik szó nélkül elindul az épület belseje felé, a másik pedig újabb kendőt húz elő, ezúttal Chothal felé nyújtva.*
-Keressék meg a hátsó bejáratot, az vezet a kelléktárba. A társam most szól a kardhalnak, hogy menjen oda és nézze meg a barátaikat. Bár nem tudom, mennyit tud segíteni rajtuk.
*Uszonyával mutatja is az irányt, hogy a kis csapatnak merre kell haladnia. Valamennyire kényelmes megoldás ez nekik is, hiszen így eltakaríthatják a bajba jutottakat a színház elől, de a két sérült kapott reményt az orvosi ellátásra. Csak rajtuk múlik, hogy követik-e az iránymutatást és megkeresik azt a bizonyos hátsó bejáratot vagy pedig itt maradva rendeznek jelenetet és csődítenek ide minél több halat, köztük talán olyanokat is, akiket nem kellene.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.11 18:38:32
3096. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-08-11 16:53:58
Üzenet elküldve: 2014-08-11 16:53:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Vörös Királynő átka//
*Mikor hátára fektetik, összeszorítja szemeit. Nem akar nézni semmit, sőt, tudomást sem akar venni semmiről, főleg nem a férgekről. Csak akkor nyitja ki könnyeitől nehéz pilláit, mikor az éjszín kezek vállaira tévednek. Akkor enyhe résen keresztül tekint fel a nőre, kinek szavaira csak bólint.*
- Örvendek! *szólal meg azonnal, bár inkább suttogás az egész, mintsem hangos szavak. További mondandóját pedig meggátolja a rongy, mit az ében hajú szájába töm. Fogai azonnal rászorulnak, készülve a legrosszabbra. Hiába nem túl nagy a vágás, s hiába nem tart oly sokáig, annak, ki nincs hozzászokva a fájdalomhoz, igenis nagy kín még ez is. Ha ő járt volna úgy, mint Mortar, vagy Amine, bizonyára eszméletlen feküdne most valahol, nem pedig itt feküdne, még ébren.
A vágás és a férgek kiszedésének ideje alatt teste megfeszül. Sebzett ujjai minduntalan kapaszkodót keresnek, miközben fogai egyre csak szorítják a szájában lévő rongydarabot, miközben szemei is újra lecsukódnak. A levegő tüdejében ragad, egész a fájdalom tompulásáig. Nem kell arra olyan sokat várni, akkor pedig résnyire ismét nyílnak barna lélektükrei, hogy mikor feje oldalra fordul, a semmibe meredhessen. A ruhafoszlányt nyelvével kilöki szájából. Gyors levegővételekre szánja el magát, már csak kényszerből is, igyekezve túllépni a minden egyes légvételkor érezhető sajgáson. Szinte fel sem fogja, hogy mi történik most körülötte. Csak mered a semmibe, mígnem eszébe jut a másik, ki ugyanilyen lényekkel volt kénytelen megbirkózni. Tekintetével őt kezdi el keresni, s igyekszik jobban figyelni a hallottakra, mert mit közben lát, az nem túl biztató, figyelve az arckifejezéseket. Nem kell néznie, elég csupán hallania, hogy a pánik újra eluralkodjon rajta. Bőre egyre sápadtabbá válik, miközben kiveri a víz. Próbál inkább arra figyelni, amit Assim mondott neki. Most már talán válaszolni is tudna, elvégre nincs betömve a szája, ha nem villanna állandóan elébe valamiféle rémkép, mit a jelenlegi helyzetként képzel el. ~Nem, annyira rossz nem lehet! Meg kell néznem!~ S már próbálná is emelni fejét, de a homlokán lévő tenyér megállítja. Az ifjú ekkor szólal meg ismét, így pillantása rá villan, majd azt a valamit kezdi keresni tekintetével. Azt a valamit, ami nem is létezik, s gondolkodóba is ejti. Vagy tényleg nincs ott semmi, vagy már annyira rossz a helyzet, hogy nem lát bizonyos dolgokat. Ha viszont az utóbbi, akkor az ájulás közelebb van, mint hinné, tekintve, hogy amit felfelé nézve lát, az egy egyszínű massza, mi csupán csak víz lehet, semmi más, közvetlen Amine látóterébe sejlő bőre mellett.*
- Van ott valami? Ahova mutattál, vagy... a hasamban?
*Mikor hátára fektetik, összeszorítja szemeit. Nem akar nézni semmit, sőt, tudomást sem akar venni semmiről, főleg nem a férgekről. Csak akkor nyitja ki könnyeitől nehéz pilláit, mikor az éjszín kezek vállaira tévednek. Akkor enyhe résen keresztül tekint fel a nőre, kinek szavaira csak bólint.*
- Örvendek! *szólal meg azonnal, bár inkább suttogás az egész, mintsem hangos szavak. További mondandóját pedig meggátolja a rongy, mit az ében hajú szájába töm. Fogai azonnal rászorulnak, készülve a legrosszabbra. Hiába nem túl nagy a vágás, s hiába nem tart oly sokáig, annak, ki nincs hozzászokva a fájdalomhoz, igenis nagy kín még ez is. Ha ő járt volna úgy, mint Mortar, vagy Amine, bizonyára eszméletlen feküdne most valahol, nem pedig itt feküdne, még ébren.
A vágás és a férgek kiszedésének ideje alatt teste megfeszül. Sebzett ujjai minduntalan kapaszkodót keresnek, miközben fogai egyre csak szorítják a szájában lévő rongydarabot, miközben szemei is újra lecsukódnak. A levegő tüdejében ragad, egész a fájdalom tompulásáig. Nem kell arra olyan sokat várni, akkor pedig résnyire ismét nyílnak barna lélektükrei, hogy mikor feje oldalra fordul, a semmibe meredhessen. A ruhafoszlányt nyelvével kilöki szájából. Gyors levegővételekre szánja el magát, már csak kényszerből is, igyekezve túllépni a minden egyes légvételkor érezhető sajgáson. Szinte fel sem fogja, hogy mi történik most körülötte. Csak mered a semmibe, mígnem eszébe jut a másik, ki ugyanilyen lényekkel volt kénytelen megbirkózni. Tekintetével őt kezdi el keresni, s igyekszik jobban figyelni a hallottakra, mert mit közben lát, az nem túl biztató, figyelve az arckifejezéseket. Nem kell néznie, elég csupán hallania, hogy a pánik újra eluralkodjon rajta. Bőre egyre sápadtabbá válik, miközben kiveri a víz. Próbál inkább arra figyelni, amit Assim mondott neki. Most már talán válaszolni is tudna, elvégre nincs betömve a szája, ha nem villanna állandóan elébe valamiféle rémkép, mit a jelenlegi helyzetként képzel el. ~Nem, annyira rossz nem lehet! Meg kell néznem!~ S már próbálná is emelni fejét, de a homlokán lévő tenyér megállítja. Az ifjú ekkor szólal meg ismét, így pillantása rá villan, majd azt a valamit kezdi keresni tekintetével. Azt a valamit, ami nem is létezik, s gondolkodóba is ejti. Vagy tényleg nincs ott semmi, vagy már annyira rossz a helyzet, hogy nem lát bizonyos dolgokat. Ha viszont az utóbbi, akkor az ájulás közelebb van, mint hinné, tekintve, hogy amit felfelé nézve lát, az egy egyszínű massza, mi csupán csak víz lehet, semmi más, közvetlen Amine látóterébe sejlő bőre mellett.*
- Van ott valami? Ahova mutattál, vagy... a hasamban?
3095. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-08-10 23:03:58
Üzenet elküldve: 2014-08-10 23:03:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Úton - Kagan, Isurii//
*Kagan teljesen egyetértene Isuriival, ha újonnan nyert mágikus képességei mellé gondolatolvasást is nyert volna: a lány hangja valóban benne van a legidegesítőbb hangok triójában. Talán ez, talán a lassan magára találó, opportunista elme az, mí végül úrrá lesz a pánikon.*
- Érdekes. Köhöm. Igazán érdekes. *pislog a kezére, majd dühödt pillantással fordul a lány felé.*
- Nem vagy vicces. Ez az egész kalamajka a te hibád. *ez egyértelmű és vitathatatlan, Isurii akart abba a hülye toronyba menni, Isurii akart ott mindent összetapogatni.*
- Szállj vissza a lovadra, továbbmegyünk! *dörren a bátyói fensőbbséggel kiadott parancs, majd Kagan is újra észak felé veszi az útját.*
*Mivel már jó ideje áthaladtak a gázlón, immár Arthenior közvetlen fennhatósága alatt járnak.*
- Na jó. Ne nagyon hirdessük, milyen kis ügyes és tehetséges cirkuszi páros vagyunk, oké? *füstölög magában, de már kezdi megszokni a dolgot. Igaz, hogy ezentúl a bal kezével se orrot túrni, se pömpölőt fogdosni, se segget törölni nem fog, de azért túl tudja tenni magát a dolgon.*
- Amúgy elmondtam volna. *tér vissza a korábbi témára, mint biztosabb talajra.*
- Amint biztos, hogy rendesen megfogant, és nem fog elmenni, mint annyi másik. *minek felesleges riadalmat és örömködést kelteni, ha a kölyök pár hetes korában elmegy? Ezért van, hogy a névadó szertartásaik is 1-2 évvel a születés után tartatnak - a kicsinyek majdnem fele meghal, mielőtt megérné ezt a kort; felesleges lenne annyit nyűglődni a dologgal.*
- És ez most mit jelent? Nem leszek olyan lökött garabonciás, mint az a gnóm, meg a kövér Argus, ugye?
*Kagan teljesen egyetértene Isuriival, ha újonnan nyert mágikus képességei mellé gondolatolvasást is nyert volna: a lány hangja valóban benne van a legidegesítőbb hangok triójában. Talán ez, talán a lassan magára találó, opportunista elme az, mí végül úrrá lesz a pánikon.*
- Érdekes. Köhöm. Igazán érdekes. *pislog a kezére, majd dühödt pillantással fordul a lány felé.*
- Nem vagy vicces. Ez az egész kalamajka a te hibád. *ez egyértelmű és vitathatatlan, Isurii akart abba a hülye toronyba menni, Isurii akart ott mindent összetapogatni.*
- Szállj vissza a lovadra, továbbmegyünk! *dörren a bátyói fensőbbséggel kiadott parancs, majd Kagan is újra észak felé veszi az útját.*
*Mivel már jó ideje áthaladtak a gázlón, immár Arthenior közvetlen fennhatósága alatt járnak.*
- Na jó. Ne nagyon hirdessük, milyen kis ügyes és tehetséges cirkuszi páros vagyunk, oké? *füstölög magában, de már kezdi megszokni a dolgot. Igaz, hogy ezentúl a bal kezével se orrot túrni, se pömpölőt fogdosni, se segget törölni nem fog, de azért túl tudja tenni magát a dolgon.*
- Amúgy elmondtam volna. *tér vissza a korábbi témára, mint biztosabb talajra.*
- Amint biztos, hogy rendesen megfogant, és nem fog elmenni, mint annyi másik. *minek felesleges riadalmat és örömködést kelteni, ha a kölyök pár hetes korában elmegy? Ezért van, hogy a névadó szertartásaik is 1-2 évvel a születés után tartatnak - a kicsinyek majdnem fele meghal, mielőtt megérné ezt a kort; felesleges lenne annyit nyűglődni a dologgal.*
- És ez most mit jelent? Nem leszek olyan lökött garabonciás, mint az a gnóm, meg a kövér Argus, ugye?
3094. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-08-10 22:56:26
Üzenet elküldve: 2014-08-10 22:56:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
*Visszajön a tisztásra, ahonnan még hallja a két másik ork hangját. Elindul az erdőbe ő is, majd néha elveszti a hangjukat is, néha még látja is fiait. De nem megy nagyon közel. Mikor megállnak, akkor ő is így tesz. Azt hiszi, hogy találtak valami elejtendő vadat. De nem. Kis idő múlva mennek tovább. ~Akkor minek álltak meg? ~ talált is valami elfoglaltságot az útra. ~Mi lehetett az? ~ míg ezen töri fejét, közben néha meg-megáll, nézni: nem jön-e valami. Mikor látja, hogy nem jön az a bizonyos "valami" tovább megy. Egy ösvényen mennek már, Ante úgy negyven-ötven méterrel lemaradva. Közben még mindig azon a jelentéktelen apróságon töri a fejét. * ~Mi lehetett az vajon? ~
3093. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-08-10 21:02:48
Üzenet elküldve: 2014-08-10 21:02:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Gravak//
*Amint látja, hogy testvére elindul, ő sem marad rest és azonnal nyomába indul az orknak. Habár, már járt erre, most nem fogja szóvá tenni a dolgot. Gyanítja, hogy bátyjának van valami terve, vagy bármije, ami miatt elindult. Ha nincs, az sem zavarja. Azzal a gondolattal szedi a lábait, hogy talán kap megint valami jófajta italt, mielőtt ez kimenne belőle és újra nyámnyila semmirekellővé válna, hiszen biztos, hogy ez egyszer be fog következni. Ha rajta múlik, akkor soká.* ~Még, hogy sok pénz, az mi és minek az?~ *Nem akar teljesen ostobának tűnni, ezért ezt nem mondja ki hangosan. Azt feltételezi, hogyha mond valami ideillőt, akkor testvére egyszer úgyis mond valamit, amiből megtudhatja mi fán terem is ez a sok pénz.*
-Bizonyára ilyen italt, mint előbb ittam! Hiszen ezt szeretem! *Reméli, hogy nagy hülyeséget nem mondott ezzel. Az erdő zajaival kénytelen törődni. A sok hang kicsit ingerli őt. Nagyon egyszerű teremtés, jobb szereti, ha nyugalom van körülötte és nem kell minden oldalról veszélyre számítania. Márpedig ahol hangok vannak, ott veszély is lehet. Így gondolja ő, mivel nem ismeri az énekesmadarakat és más állatokat, mindenféle gonosznak képzeli őket. Habár ez teljesen felesleges aggódás, még sok időnek kell eltelnie, hogy biztonságban érezze magát. Mikor az ork és a kutyák megállnak, Dargal már szinte biztos benne, hogy valami rossz dolog történik, ezért számszeríját lekapja hátáról és beletölt egy nyílvesszőt, úgy lépdel testvére után az ösvényhez. Mivel a kis ork eddigi tapasztalatai azt mutatták, hogy az állatok nem tudnak beszélni, így azonnal arra gondol, hogy bátyja tőle kérdez, ezért felel is rá.*
-Nem érzek semmit, csak éhséget!
*Amint látja, hogy testvére elindul, ő sem marad rest és azonnal nyomába indul az orknak. Habár, már járt erre, most nem fogja szóvá tenni a dolgot. Gyanítja, hogy bátyjának van valami terve, vagy bármije, ami miatt elindult. Ha nincs, az sem zavarja. Azzal a gondolattal szedi a lábait, hogy talán kap megint valami jófajta italt, mielőtt ez kimenne belőle és újra nyámnyila semmirekellővé válna, hiszen biztos, hogy ez egyszer be fog következni. Ha rajta múlik, akkor soká.* ~Még, hogy sok pénz, az mi és minek az?~ *Nem akar teljesen ostobának tűnni, ezért ezt nem mondja ki hangosan. Azt feltételezi, hogyha mond valami ideillőt, akkor testvére egyszer úgyis mond valamit, amiből megtudhatja mi fán terem is ez a sok pénz.*
-Bizonyára ilyen italt, mint előbb ittam! Hiszen ezt szeretem! *Reméli, hogy nagy hülyeséget nem mondott ezzel. Az erdő zajaival kénytelen törődni. A sok hang kicsit ingerli őt. Nagyon egyszerű teremtés, jobb szereti, ha nyugalom van körülötte és nem kell minden oldalról veszélyre számítania. Márpedig ahol hangok vannak, ott veszély is lehet. Így gondolja ő, mivel nem ismeri az énekesmadarakat és más állatokat, mindenféle gonosznak képzeli őket. Habár ez teljesen felesleges aggódás, még sok időnek kell eltelnie, hogy biztonságban érezze magát. Mikor az ork és a kutyák megállnak, Dargal már szinte biztos benne, hogy valami rossz dolog történik, ezért számszeríját lekapja hátáról és beletölt egy nyílvesszőt, úgy lépdel testvére után az ösvényhez. Mivel a kis ork eddigi tapasztalatai azt mutatták, hogy az állatok nem tudnak beszélni, így azonnal arra gondol, hogy bátyja tőle kérdez, ezért felel is rá.*
-Nem érzek semmit, csak éhséget!
3092. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-08-10 20:57:37
Üzenet elküldve: 2014-08-10 20:57:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Egy hosszú éjszaka //
*Az éj sötét ködmönként hullik rá a tájra. Óvó burkot képez lét s nem lét között… van, mi elcsendesül, és van, mi feléled. Ezért olyan különleges. A tökéletes harmónia apró szemeiből kovácsolódott, magába fogadja az arra tévedőt, és közben beavatja a rejtelmeibe. Vakon vezet.
Egy kósza szellő tör utat az erdő sűrűjében, hogy jótékonyan kéredzkedhessen be a lány álmos tudatába, hírt hozva magával a távoli farkas üvöltésről. A hűvös fuvallat megborzongatja a puha bőrét, s ő akaratlanul remeg meg, akár a fagy csipkézte levél. Gyengéd noszogatás éri fáradt elméjét, így válva percek múltán éberebbé. Az illatok kavalkádja öleli körül, és az erdei hangok minden nehézség nélkül szűrődnek át a feketeségen. Egyetlen apró fénypont jelenik csak meg a horizonton, majd egyre nagyobbá dagadva kitisztul a látása. És ő ott ül annak a fának a tetejében, amit még önként vett birtokába. Rászabadulnak emlékezete mély bugyraiból felszökő képei; pontosan így aludt el néhány órával ezelőtt. Nagy gonddal bebiztosított lábakkal egy vaskos ágon, méterekkel a föld színe felett. S most a megkönnyebbülés sóhaja pereg alá a fakószín ajkairól.
Nem csupán a szellő nyitotta fel szemeit. Érzékei nem csalnak, jól tudja ezt, mégsem tulajdonít a hangnak túl sok jelentőséget. A természet telis-teli állattal, közülük jó páran portyáznak éjjelente, eleget téve az ösztönüknek. Ez soha nem adott okot a csodálkozásra. Fáradtan dönti vissza fejét a göcsörtös törzsnek, ám mielőtt újra elnyomná őt a tapintható csend, felriad. Az újbóli hang azonban nem éppen állaté, mi több, emberi idegeskedésre engedi őt következtetni. Mert az a valaki fájdalmasan felszisszent odalenn, s amennyire a fészkelődéséből és az azt követő morgásából meg tudja ítélni, talán baj érhette. Talán fájlalja valamijét, és tehetetlen.
Kibújik az ágak nyújtotta menedékéből. Egyenesen a fa tövét vizslatja, de hamar arcon csapja a felismerés. Hiszen a kirajzolódó alak egy talpig páncélozott férfié, aki minden bizonnyal sebesült, legalábbis az iménti hangok ezt sejtették vele… nem túl szép helyzet, pláne, ha a farkasok üvöltését is számításba veszi. Ziswának ugyan sosem kellett a szomszédba mennie egy kis önzetlenségért, most mégis tanácstalanul mered a messzeségbe.
Kinyújtózik, aztán kioldja a lábszárát szorosan átfonó vékony köteléket, mely ez idáig kényelmetlen mozdulatlanságban – de biztonságban tudhatta. Elgémberedett végtagjaival keresi fel az elébe hajló biztos ágakat, hogy a félretett fegyvereit magához vehesse, hátára erősítse, majd lemászhasson a rejtekhelyéről.
Örökkévalóságnak tűnt számára, mire lépésről lépésre lebotorkált a hatalmas fáról, annál is inkább, mivel kialvatlansága lévén ügyetlennek érezte minden mozdulatát, ráadásul szerette volna már közelebbről is látni a szerencsétlenül járt férfit. Mikor talajt ért a lába, szemével körbekémlelte a közeli fákat és bokrokat, de egy pillanatig még a csalfa formájú árnyékokban sem bízott eléggé.
A mellette heverő férfihez guggolt, s elnyújtott óvatossággal helyezte kezét a mellkasára.*
- Nem bántalak. De téged… bántottak?
*Ez minden. Ajkai erőtlenül formálják a butának hangzó, ugyanakkor féltő szavakat. Sajnos vagy nem sajnos, Ziswa hallotta a szenvedését, és meg van róla győződve, hogy komoly gondokkal küzdhet.
Hirtelen ötlettől vezérelve a díszes kulacsa után kap, leakasztja válláról, majd a másik felé nyújtja. Egy alig látható, biztató mosoly ül ki az arcára. Jelenleg néhány korty borral szolgálhat, ami azért jóval több, mint a semmi.
A hold fénye néhány pillanat erejéig láttatni engedte a férfi arcát. Megviselt volt, ennek ellenére a lány vonzónak találja, s egészen elmereng rajta. Megesett rajta a szíve. Bele sem mer gondolni, mióta tengődhet ezen az átkozott helyen.*
A hozzászólás írója (Ziswa Rodhver) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.10 21:01:49
*Az éj sötét ködmönként hullik rá a tájra. Óvó burkot képez lét s nem lét között… van, mi elcsendesül, és van, mi feléled. Ezért olyan különleges. A tökéletes harmónia apró szemeiből kovácsolódott, magába fogadja az arra tévedőt, és közben beavatja a rejtelmeibe. Vakon vezet.
Egy kósza szellő tör utat az erdő sűrűjében, hogy jótékonyan kéredzkedhessen be a lány álmos tudatába, hírt hozva magával a távoli farkas üvöltésről. A hűvös fuvallat megborzongatja a puha bőrét, s ő akaratlanul remeg meg, akár a fagy csipkézte levél. Gyengéd noszogatás éri fáradt elméjét, így válva percek múltán éberebbé. Az illatok kavalkádja öleli körül, és az erdei hangok minden nehézség nélkül szűrődnek át a feketeségen. Egyetlen apró fénypont jelenik csak meg a horizonton, majd egyre nagyobbá dagadva kitisztul a látása. És ő ott ül annak a fának a tetejében, amit még önként vett birtokába. Rászabadulnak emlékezete mély bugyraiból felszökő képei; pontosan így aludt el néhány órával ezelőtt. Nagy gonddal bebiztosított lábakkal egy vaskos ágon, méterekkel a föld színe felett. S most a megkönnyebbülés sóhaja pereg alá a fakószín ajkairól.
Nem csupán a szellő nyitotta fel szemeit. Érzékei nem csalnak, jól tudja ezt, mégsem tulajdonít a hangnak túl sok jelentőséget. A természet telis-teli állattal, közülük jó páran portyáznak éjjelente, eleget téve az ösztönüknek. Ez soha nem adott okot a csodálkozásra. Fáradtan dönti vissza fejét a göcsörtös törzsnek, ám mielőtt újra elnyomná őt a tapintható csend, felriad. Az újbóli hang azonban nem éppen állaté, mi több, emberi idegeskedésre engedi őt következtetni. Mert az a valaki fájdalmasan felszisszent odalenn, s amennyire a fészkelődéséből és az azt követő morgásából meg tudja ítélni, talán baj érhette. Talán fájlalja valamijét, és tehetetlen.
Kibújik az ágak nyújtotta menedékéből. Egyenesen a fa tövét vizslatja, de hamar arcon csapja a felismerés. Hiszen a kirajzolódó alak egy talpig páncélozott férfié, aki minden bizonnyal sebesült, legalábbis az iménti hangok ezt sejtették vele… nem túl szép helyzet, pláne, ha a farkasok üvöltését is számításba veszi. Ziswának ugyan sosem kellett a szomszédba mennie egy kis önzetlenségért, most mégis tanácstalanul mered a messzeségbe.
Kinyújtózik, aztán kioldja a lábszárát szorosan átfonó vékony köteléket, mely ez idáig kényelmetlen mozdulatlanságban – de biztonságban tudhatta. Elgémberedett végtagjaival keresi fel az elébe hajló biztos ágakat, hogy a félretett fegyvereit magához vehesse, hátára erősítse, majd lemászhasson a rejtekhelyéről.
Örökkévalóságnak tűnt számára, mire lépésről lépésre lebotorkált a hatalmas fáról, annál is inkább, mivel kialvatlansága lévén ügyetlennek érezte minden mozdulatát, ráadásul szerette volna már közelebbről is látni a szerencsétlenül járt férfit. Mikor talajt ért a lába, szemével körbekémlelte a közeli fákat és bokrokat, de egy pillanatig még a csalfa formájú árnyékokban sem bízott eléggé.
A mellette heverő férfihez guggolt, s elnyújtott óvatossággal helyezte kezét a mellkasára.*
- Nem bántalak. De téged… bántottak?
*Ez minden. Ajkai erőtlenül formálják a butának hangzó, ugyanakkor féltő szavakat. Sajnos vagy nem sajnos, Ziswa hallotta a szenvedését, és meg van róla győződve, hogy komoly gondokkal küzdhet.
Hirtelen ötlettől vezérelve a díszes kulacsa után kap, leakasztja válláról, majd a másik felé nyújtja. Egy alig látható, biztató mosoly ül ki az arcára. Jelenleg néhány korty borral szolgálhat, ami azért jóval több, mint a semmi.
A hold fénye néhány pillanat erejéig láttatni engedte a férfi arcát. Megviselt volt, ennek ellenére a lány vonzónak találja, s egészen elmereng rajta. Megesett rajta a szíve. Bele sem mer gondolni, mióta tengődhet ezen az átkozott helyen.*
A hozzászólás írója (Ziswa Rodhver) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.10 21:01:49
3091. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-08-10 19:48:58
Üzenet elküldve: 2014-08-10 19:48:58
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Dargal//
*Maga mögött hagyja a tisztást és nekiindul az erdőnek. Azonban minél beljebb megy annál inkább veszíti el tájékozódóképességének maradékát is. A kutyák sem lehetnek a segítségére, azok ugyan másképp érzékelik a világot, de az ő fejükben sincs térkép az erdő kusza ösvényeihez. Csak remélni tudja, jó úton halad, vagyis haladnak hisz öccse és a két eb is vele van. Így aztán elképzelhetetlen, hogy bárminemű jelét produkálja a határozatlanságnak, legalábbis szándékosan. Közben próbál kedélyesen eltársalogni nehogy észre lehessen venni, gőze sincs a helyes irányról.* -Aztán mond, ha egyszer tényleg sok pénzünk lenne, te mit vennél a részedből? *Nem véletlenül ezt kérdezi, maga is állandóan aranyakról álmodozik, mert mióta nincs neki azóta értelemszerűen hiányzik. És hogy ezt a hiányt még jobban tudja érzékelni kerek hasfala alatt megkordul a bendője. Az álmok világából ez a gyomorkorgás rántja vissza az erdő közepére egy ork testébe akinek már két napja folyamatosan koplalnia kell.
Végig ugyanazon az ösvényen megy, nem tér le se jobbra, se balra, reméli ez lesz az az út ami a kikötő felé visz, bár pontosan nem tudná megmondani miért megy oda. Eddig senkivel nem futottak össze az úton. Az erdő nem mondható kihaltnak néha egy egy egér zörgeti meg az avart máskor meg énekesmadarak, kopogó harkályok és víjjogó szárnyasok hangjai vonhatják magukra a figyelmet.
Ahogy mennek tovább, az ork egyszerre csak megáll, érzi valami nem stimmel körülötte. Lenéz a lábaira és a legnagyobb megdöbbenéssel veszi észre két szőrös szolgálójának hiányát. Idegesen pördül meg tengelye körül egy darabig a fejét kapkodja aztán meglátja a két ronda bolhazsákot az ösvény egyik leágazásánál. Egyszerűen ott áll mind a kettő és néz az elkanyarodó ösvény irányába. Korábban is volt már hasonló, egy ürge vagy nyúlüreg néha túlzottan is felkelti az érdeklődésüket.* -Omug, Lash... ide hozzám! *Szólítja meg az ebeket miközben nagy tenyerével a combjára csap. Az állatok nem reagálnak. Gravak közelebb megy hozzájuk, talán neki is fontos az amit két rusnya társa észrevett. Dargalt is hívja maga után, nem tudni mit látott meg a két állat, ami tudható, hogy nem ellenség mert akkor morognának és a fogaikat villogtatnák. Sajnos csalódnia kellett, az ösvény teljesen üres, amire ebei felkapták fejüket, az nyilván messzebb van.* -Érzel valamit? *Kérdezi az egyik állatot miközben leguggol és elkezdi annak szőrös kobakját simogatni. Közben a gyomra megint megkordul.* -Vacsorát érzel? Hmm... Valami étel van arrafelé? *Az eb persze nem válaszol, de Gravak már eldöntötte merre fog továbbhaladni.*
*Maga mögött hagyja a tisztást és nekiindul az erdőnek. Azonban minél beljebb megy annál inkább veszíti el tájékozódóképességének maradékát is. A kutyák sem lehetnek a segítségére, azok ugyan másképp érzékelik a világot, de az ő fejükben sincs térkép az erdő kusza ösvényeihez. Csak remélni tudja, jó úton halad, vagyis haladnak hisz öccse és a két eb is vele van. Így aztán elképzelhetetlen, hogy bárminemű jelét produkálja a határozatlanságnak, legalábbis szándékosan. Közben próbál kedélyesen eltársalogni nehogy észre lehessen venni, gőze sincs a helyes irányról.* -Aztán mond, ha egyszer tényleg sok pénzünk lenne, te mit vennél a részedből? *Nem véletlenül ezt kérdezi, maga is állandóan aranyakról álmodozik, mert mióta nincs neki azóta értelemszerűen hiányzik. És hogy ezt a hiányt még jobban tudja érzékelni kerek hasfala alatt megkordul a bendője. Az álmok világából ez a gyomorkorgás rántja vissza az erdő közepére egy ork testébe akinek már két napja folyamatosan koplalnia kell.
Végig ugyanazon az ösvényen megy, nem tér le se jobbra, se balra, reméli ez lesz az az út ami a kikötő felé visz, bár pontosan nem tudná megmondani miért megy oda. Eddig senkivel nem futottak össze az úton. Az erdő nem mondható kihaltnak néha egy egy egér zörgeti meg az avart máskor meg énekesmadarak, kopogó harkályok és víjjogó szárnyasok hangjai vonhatják magukra a figyelmet.
Ahogy mennek tovább, az ork egyszerre csak megáll, érzi valami nem stimmel körülötte. Lenéz a lábaira és a legnagyobb megdöbbenéssel veszi észre két szőrös szolgálójának hiányát. Idegesen pördül meg tengelye körül egy darabig a fejét kapkodja aztán meglátja a két ronda bolhazsákot az ösvény egyik leágazásánál. Egyszerűen ott áll mind a kettő és néz az elkanyarodó ösvény irányába. Korábban is volt már hasonló, egy ürge vagy nyúlüreg néha túlzottan is felkelti az érdeklődésüket.* -Omug, Lash... ide hozzám! *Szólítja meg az ebeket miközben nagy tenyerével a combjára csap. Az állatok nem reagálnak. Gravak közelebb megy hozzájuk, talán neki is fontos az amit két rusnya társa észrevett. Dargalt is hívja maga után, nem tudni mit látott meg a két állat, ami tudható, hogy nem ellenség mert akkor morognának és a fogaikat villogtatnák. Sajnos csalódnia kellett, az ösvény teljesen üres, amire ebei felkapták fejüket, az nyilván messzebb van.* -Érzel valamit? *Kérdezi az egyik állatot miközben leguggol és elkezdi annak szőrös kobakját simogatni. Közben a gyomra megint megkordul.* -Vacsorát érzel? Hmm... Valami étel van arrafelé? *Az eb persze nem válaszol, de Gravak már eldöntötte merre fog továbbhaladni.*
3090. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-08-10 15:31:26
Üzenet elküldve: 2014-08-10 15:31:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lialeth//
- Valóban jó életem volt. De engem zavart, hogy nem tudtam mi van a szigeten túl, s milyen az, ha nem minden a kívánságodra történik. Nemrég érkeztem meg. Nehezen engedtek el, s biztosan bánni fogom valamikor, hogy meghoztam ezt a lépést, de visszatérhetek ha szeretnék. Tanítót rendeltek volna mellém, hívattak volna valakit, mondjuk innen Artheinorból. De én nem akartam, hogy ez történjen, hogy az én szobámban legyen az oktatás, hogy hozzám jön egy képzett mágus és nem én megyek hozzá. Tudom, hogy a szerencsémért hálát kéne adnom, s ez nem is maradt el, tudom, hogy sokat köszönhetek a szüleimnek, de… Mindig féltettek… Túlságosan is. Az utamon egyetlen kísérőm most az én kedves lovam.
*Simítja meg az állat fekete szőrét. Majd folytatja.*
- Itt olyan sok a lehetőség, amit ugyan megteremtettek volna nekem, de nem nevelkedhetek örökké úgy, hogy a valódi világról nem tudok semmit. Hisz egyszer meghalnak a szüleim, remélhetőleg még addig sok idő van. Azonban, ha akkor egyedül maradok mihez kezdhetnék?
* A kérdésre is válaszol.*
- Elfek éltek csak ott, néha-néha emberek, akiket maximum azért hívtak, mert jól képzettek voltak.
* Ő is szimpatikusnak tartja a lányt, furcsa, hogy ennyi közös vonásuk van, de egyben örül is neki. Talán talált egy barátot.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.08.11 18:47:38, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.
- Valóban jó életem volt. De engem zavart, hogy nem tudtam mi van a szigeten túl, s milyen az, ha nem minden a kívánságodra történik. Nemrég érkeztem meg. Nehezen engedtek el, s biztosan bánni fogom valamikor, hogy meghoztam ezt a lépést, de visszatérhetek ha szeretnék. Tanítót rendeltek volna mellém, hívattak volna valakit, mondjuk innen Artheinorból. De én nem akartam, hogy ez történjen, hogy az én szobámban legyen az oktatás, hogy hozzám jön egy képzett mágus és nem én megyek hozzá. Tudom, hogy a szerencsémért hálát kéne adnom, s ez nem is maradt el, tudom, hogy sokat köszönhetek a szüleimnek, de… Mindig féltettek… Túlságosan is. Az utamon egyetlen kísérőm most az én kedves lovam.
*Simítja meg az állat fekete szőrét. Majd folytatja.*
- Itt olyan sok a lehetőség, amit ugyan megteremtettek volna nekem, de nem nevelkedhetek örökké úgy, hogy a valódi világról nem tudok semmit. Hisz egyszer meghalnak a szüleim, remélhetőleg még addig sok idő van. Azonban, ha akkor egyedül maradok mihez kezdhetnék?
* A kérdésre is válaszol.*
- Elfek éltek csak ott, néha-néha emberek, akiket maximum azért hívtak, mert jól képzettek voltak.
* Ő is szimpatikusnak tartja a lányt, furcsa, hogy ennyi közös vonásuk van, de egyben örül is neki. Talán talált egy barátot.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.08.11 18:47:38, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.
3089. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-08-09 11:40:37
Üzenet elküldve: 2014-08-09 11:40:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Sebes vágtában jut el az erdő nyugalmat árasztó sűrűjébe, ahova már nem követi őt se az őrök hada, sem pedig a lovaglány, akivel pont a legrosszabbkor találkozott. Mindenesetre ez egy jó lecke volt számára, méghozzá az, hogy az itteni városőrök hiszékenyek és naivak. Pont mint Bloss.
A sebes, menekülésszerű vágta lassú ügetésbe torkollik át, és kényelmesebb tempóban hagyják maguk mögött a negyedeket, tereket, műhelyeket, és most itt vannak az erdő kellős közepén, ügetésben. Az éjszakában ordasok vonyítása fedezhető fel, és frissen ejtett dög szaga terjeng a levegőben. Ez pont kielégíti a két kisebbik érzéket, de a látvány szerencsére elmarad. Nem szeretne se farkassal, irbisszel, lupusfulgurral találkozni, hiszen két tőr a kabátujjban biztos hatástalan lenne ellenük.
Az ügetés újra vágtába megy át, majd sebesen robog tovább az erdő rengetegében.*
A sebes, menekülésszerű vágta lassú ügetésbe torkollik át, és kényelmesebb tempóban hagyják maguk mögött a negyedeket, tereket, műhelyeket, és most itt vannak az erdő kellős közepén, ügetésben. Az éjszakában ordasok vonyítása fedezhető fel, és frissen ejtett dög szaga terjeng a levegőben. Ez pont kielégíti a két kisebbik érzéket, de a látvány szerencsére elmarad. Nem szeretne se farkassal, irbisszel, lupusfulgurral találkozni, hiszen két tőr a kabátujjban biztos hatástalan lenne ellenük.
Az ügetés újra vágtába megy át, majd sebesen robog tovább az erdő rengetegében.*
3088. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-08-09 10:56:06
Üzenet elküldve: 2014-08-09 10:56:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ennail, Ealiel//
*A törpe csak morfondírozik magában, és szidja a sorsot, hogy miért pont alvóidőben jöttek ezek a jöttment idegenek?! Az élet kegyetlen, ezt sokan tudják, de hogy ennyire? Szegény Drogenre alapból rájárt a rúd az utóbbi időkben, de még így se kászálódott ki az egyik balhéból, hát jön egy másik. Kicsit enyhítő körülményként hat a mélységi nő kérdése, mely egy mosolyt húz arcára szakálla alatt. Tudja, hogy a nő nem akar véres mancsokkal és fejjel a városba menni, de nincs más választása.*
-A város főterén van egy mágikus kút, ott megmoshatod a praclijaidat és a kobakodat.
*Kicsit magasabb hangszínben beszél a tőle megszokott mély zümmögésnél, ezt pedig a kárörvendő mosoly teszi. A hátsó gyerek egy elf. Nem egy törpe-elf barátság volt e két faj közt, de Drogen biztos nem ennek a híve.*
-Drogen... Hratgurk...
*Csúszik ki a száján az elf férfi felé célozva, bár szája előrefelé néz. Néha-néha hal egy-két neszt, mely akár farkasnak, vagy két újdonsült társának tudható be, nem tudja. Lassan feltűnik a kovácsműhely fényeivel tarkított horizont, mely a város nyüzsgésének zaját hordozza az éterben, a szagok pedig, mind a bűz, mind a sózott vadkan illata tisztán érezhető. Lassan beér(nek) a városba.*
*A törpe csak morfondírozik magában, és szidja a sorsot, hogy miért pont alvóidőben jöttek ezek a jöttment idegenek?! Az élet kegyetlen, ezt sokan tudják, de hogy ennyire? Szegény Drogenre alapból rájárt a rúd az utóbbi időkben, de még így se kászálódott ki az egyik balhéból, hát jön egy másik. Kicsit enyhítő körülményként hat a mélységi nő kérdése, mely egy mosolyt húz arcára szakálla alatt. Tudja, hogy a nő nem akar véres mancsokkal és fejjel a városba menni, de nincs más választása.*
-A város főterén van egy mágikus kút, ott megmoshatod a praclijaidat és a kobakodat.
*Kicsit magasabb hangszínben beszél a tőle megszokott mély zümmögésnél, ezt pedig a kárörvendő mosoly teszi. A hátsó gyerek egy elf. Nem egy törpe-elf barátság volt e két faj közt, de Drogen biztos nem ennek a híve.*
-Drogen... Hratgurk...
*Csúszik ki a száján az elf férfi felé célozva, bár szája előrefelé néz. Néha-néha hal egy-két neszt, mely akár farkasnak, vagy két újdonsült társának tudható be, nem tudja. Lassan feltűnik a kovácsműhely fényeivel tarkított horizont, mely a város nyüzsgésének zaját hordozza az éterben, a szagok pedig, mind a bűz, mind a sózott vadkan illata tisztán érezhető. Lassan beér(nek) a városba.*
3087. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-08-08 21:25:24
Üzenet elküldve: 2014-08-08 21:25:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Vörös Királynő átka//
*Most már végképp nem érdekli a színház vagy a gyöngyök, hiszen éppen csak magukhoz tértek az előző ijedtségből, már jön is az újabb baj, és cselekedni kell. A rövid dermedtség után újra életbe lép Assimban a már-már ösztönként működő segítségnyújtó vonás, és kérés nélkül is közelebb lép, hogy megtegye, amit tud. A "Fel kell vágni!" felkiáltásra nyel egy nagyot, de nem ellenkezik, erősen hiányos képzettsége ellenére is tisztában van vele, hogy időnként csak a durva gyógymódok működnek. Egy pillanatig tétován figyeli, vajon hol lesz nagyobb szükség a segítségére, majd Daranel bátorságát látva (és magában csodálva) Rylielhez lép, aki közel sem reagál olyan higgadtan, mint az íjász.
Solak hozzálát, hogy módszeresen cafatokra szedje az elkapott férget. Megenni, úgy tűnik, nem hajlandó, ami figyelembe véve a macskák remek érzékét, amivel megkülönböztetik az ehetőt az ehetetlentől, nem túl biztató.
Hagyja, hogy ruháját újra megtépázzák, még így is marad belőle bőven, és másnak amúgy is nagyobb szüksége van rá. Srophius pedig mindig azt tanította, hogy azt, amink van, meg kell osztanunk azzal, aki rászorul, és ez egy olyan tanítás, amit még Assim is teljesen megért és magáénak érez.*
A többi sem ússza meg, meglásd *mosolyog rá a nőre.* Egy-kettőre vége is. Érdekes lehet az a zeneszerző polip, nem? Biztos nagyon ügyes billentyűs hangszereken, annyi csáppal! Nagyon érdekes lehet ez a színház, nem gondolod?
*Egy másodpercre elakad a szava, amikor meglátja a petéket, aztán villámgyorsan tovább beszél, hogy lekösse a lányt.*
Szerinted mi lehet az ott fönt? *mutat valahová véletlenszerűen, miközben a másik kezével Mortar kezébe nyomja a haltól kapott kendőt. Amikor ő is a mutatott irányba néz, rájön, hogy nincs is arra semmi, de talán Ryliel majd elhiszi, hogy látott ott valamit, és megpróbálja megtalálni, és ezzel elég időt ad a sebei bekötözéséhez.*
*Most már végképp nem érdekli a színház vagy a gyöngyök, hiszen éppen csak magukhoz tértek az előző ijedtségből, már jön is az újabb baj, és cselekedni kell. A rövid dermedtség után újra életbe lép Assimban a már-már ösztönként működő segítségnyújtó vonás, és kérés nélkül is közelebb lép, hogy megtegye, amit tud. A "Fel kell vágni!" felkiáltásra nyel egy nagyot, de nem ellenkezik, erősen hiányos képzettsége ellenére is tisztában van vele, hogy időnként csak a durva gyógymódok működnek. Egy pillanatig tétován figyeli, vajon hol lesz nagyobb szükség a segítségére, majd Daranel bátorságát látva (és magában csodálva) Rylielhez lép, aki közel sem reagál olyan higgadtan, mint az íjász.
Solak hozzálát, hogy módszeresen cafatokra szedje az elkapott férget. Megenni, úgy tűnik, nem hajlandó, ami figyelembe véve a macskák remek érzékét, amivel megkülönböztetik az ehetőt az ehetetlentől, nem túl biztató.
Hagyja, hogy ruháját újra megtépázzák, még így is marad belőle bőven, és másnak amúgy is nagyobb szüksége van rá. Srophius pedig mindig azt tanította, hogy azt, amink van, meg kell osztanunk azzal, aki rászorul, és ez egy olyan tanítás, amit még Assim is teljesen megért és magáénak érez.*
A többi sem ússza meg, meglásd *mosolyog rá a nőre.* Egy-kettőre vége is. Érdekes lehet az a zeneszerző polip, nem? Biztos nagyon ügyes billentyűs hangszereken, annyi csáppal! Nagyon érdekes lehet ez a színház, nem gondolod?
*Egy másodpercre elakad a szava, amikor meglátja a petéket, aztán villámgyorsan tovább beszél, hogy lekösse a lányt.*
Szerinted mi lehet az ott fönt? *mutat valahová véletlenszerűen, miközben a másik kezével Mortar kezébe nyomja a haltól kapott kendőt. Amikor ő is a mutatott irányba néz, rájön, hogy nincs is arra semmi, de talán Ryliel majd elhiszi, hogy látott ott valamit, és megpróbálja megtalálni, és ezzel elég időt ad a sebei bekötözéséhez.*
3086. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-08-08 19:09:16
Üzenet elküldve: 2014-08-08 19:09:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Egy hosszú éjszaka //
* Nagyot szisszen az oldalába maró fájdalomtól, ahogy egy ősöreg tölgy földből kifordult korhadt gyökerét kikerülve belép az erdő árnyai közé. A tisztás melengető délutáni fénye itt hirtelen fordul hűs félhomályba, majd sötétedik tovább, bentebb haladva a bokrokkal és girbegurba törzsű fákkal tarkított rengetegbe. Az artheniori erdőnek csak egy vékony szeglete ez, mi elválasztja a tisztást és a gyors sodrású folyót, átvágni rajta gyalogosan sem több, mint egy röpke fertályóra, Vinidisnek viszont lassacskán minden egyes fájdalmas lépés egy örökkévalóságnak hat.
Homlokát ráncolva szorítja jobbját zúzódott oldalára, még gyöngyöző homlokkal, csikorgó fogakkal küzdi magát előre, de pár méter után kénytelen vállát egy széles törzsű fának vetni, majd lassan, óvatosan a hideg földre ülni. *
~ Nem lesz ez így jó, nagyon nem jó! ~
* Ismételten megvizsgálja balján a pallos ütötte sebet; bőre csúful bekékült, sőt, befeketedett már jó tenyérnyi tájékon, most már biztos, hogy legalább egy-két bordája elrepedt, vagy eltörött. Ujjával feszegetni nem meri, az kéne csak, hogy elmozdítsa a deformált csontot, s átszúrja tüdejét- itt fulladna meg egyedül, magányosan a fák lombkoronája alatt, aztán napokkal később találnák csak meg vadállatok által szétmarcangolt tetemét. Sőt, az lenne csak az igazi, ha haláltusájában, még elevenen tépné szét egy erre tévedő éhes farkas falka. E gondolattól fájdalmasan felkacag- legszebb öröm a káröröm, pláne, ha saját magán tud szórakozni az ember.
Ennyi móka, s pihenés elég volt egy időre, nyögve feltápászkodik, vagy inkább felhúzza magát a fa kérgét marcangolva körmeivel, s dőlöngélve, fától-fáig haladva indul tovább a folyó felé, még mielőtt tényleg itt érné az éjjel. De nem megy... Pár méter után kénytelen lihegve megállni, újabb pár méter után pedig ismét földre rogyni. A Kikötőt elfelejtheti, jobban járna most már, ha visszavánszorogna inkább a városba, vagy legalább a kovácsműhelyig... Csak még pihen egy kicsit... csak egy pár percecskét, míg összeszedi magát...
Szemhéjait mintha ólomsúlyok húznák, úgy csukódnak le, s a Hallgatagot perceken belül, a fa tövében gubbasztva el is nyomja az álom. Napok óta alig aludt, ráadásul ez a sérülés se semmi, teste eddig bírta a küzdelmet a kimerültséggel szemben. Feje felett lassan eltűnik a fényes napkorong, s átadja helyét a kövér holdnak, a sűrű erdő pedig felélénkül: apró, karmos mancsok neszeznek az ágakon, vagy a bokrok mélyén, farkasok üvöltése visszhangzik a távolban. *
A hozzászólás írója (Vinidis Dharemon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.08 19:15:49
* Nagyot szisszen az oldalába maró fájdalomtól, ahogy egy ősöreg tölgy földből kifordult korhadt gyökerét kikerülve belép az erdő árnyai közé. A tisztás melengető délutáni fénye itt hirtelen fordul hűs félhomályba, majd sötétedik tovább, bentebb haladva a bokrokkal és girbegurba törzsű fákkal tarkított rengetegbe. Az artheniori erdőnek csak egy vékony szeglete ez, mi elválasztja a tisztást és a gyors sodrású folyót, átvágni rajta gyalogosan sem több, mint egy röpke fertályóra, Vinidisnek viszont lassacskán minden egyes fájdalmas lépés egy örökkévalóságnak hat.
Homlokát ráncolva szorítja jobbját zúzódott oldalára, még gyöngyöző homlokkal, csikorgó fogakkal küzdi magát előre, de pár méter után kénytelen vállát egy széles törzsű fának vetni, majd lassan, óvatosan a hideg földre ülni. *
~ Nem lesz ez így jó, nagyon nem jó! ~
* Ismételten megvizsgálja balján a pallos ütötte sebet; bőre csúful bekékült, sőt, befeketedett már jó tenyérnyi tájékon, most már biztos, hogy legalább egy-két bordája elrepedt, vagy eltörött. Ujjával feszegetni nem meri, az kéne csak, hogy elmozdítsa a deformált csontot, s átszúrja tüdejét- itt fulladna meg egyedül, magányosan a fák lombkoronája alatt, aztán napokkal később találnák csak meg vadállatok által szétmarcangolt tetemét. Sőt, az lenne csak az igazi, ha haláltusájában, még elevenen tépné szét egy erre tévedő éhes farkas falka. E gondolattól fájdalmasan felkacag- legszebb öröm a káröröm, pláne, ha saját magán tud szórakozni az ember.
Ennyi móka, s pihenés elég volt egy időre, nyögve feltápászkodik, vagy inkább felhúzza magát a fa kérgét marcangolva körmeivel, s dőlöngélve, fától-fáig haladva indul tovább a folyó felé, még mielőtt tényleg itt érné az éjjel. De nem megy... Pár méter után kénytelen lihegve megállni, újabb pár méter után pedig ismét földre rogyni. A Kikötőt elfelejtheti, jobban járna most már, ha visszavánszorogna inkább a városba, vagy legalább a kovácsműhelyig... Csak még pihen egy kicsit... csak egy pár percecskét, míg összeszedi magát...
Szemhéjait mintha ólomsúlyok húznák, úgy csukódnak le, s a Hallgatagot perceken belül, a fa tövében gubbasztva el is nyomja az álom. Napok óta alig aludt, ráadásul ez a sérülés se semmi, teste eddig bírta a küzdelmet a kimerültséggel szemben. Feje felett lassan eltűnik a fényes napkorong, s átadja helyét a kövér holdnak, a sűrű erdő pedig felélénkül: apró, karmos mancsok neszeznek az ágakon, vagy a bokrok mélyén, farkasok üvöltése visszhangzik a távolban. *
A hozzászólás írója (Vinidis Dharemon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.08 19:15:49
3085. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-08-08 18:30:11
Üzenet elküldve: 2014-08-08 18:30:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Tipli//
*Meglankadva lépdel a város felé. Csak a baj, folyton csak a baj. Feje immár tisztább és érzékeli a cserkésző szomjúság és az alattomos másnap közeledtét. A büdös életben nem fogja megbocsátani a kölyöknek, ha potyára kell itt szenvednie!
Miután ezt tisztázta magában, egy hatalmas harákolás után jóízűt köp a földre, és tovább vonszolja habtestét a cél irányában. Jobb, bal, aztán előre. Nem kéne olyan nehéznek lennie. Legalábbis elméletben.*
*Meglankadva lépdel a város felé. Csak a baj, folyton csak a baj. Feje immár tisztább és érzékeli a cserkésző szomjúság és az alattomos másnap közeledtét. A büdös életben nem fogja megbocsátani a kölyöknek, ha potyára kell itt szenvednie!
Miután ezt tisztázta magában, egy hatalmas harákolás után jóízűt köp a földre, és tovább vonszolja habtestét a cél irányában. Jobb, bal, aztán előre. Nem kéne olyan nehéznek lennie. Legalábbis elméletben.*
3084. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-08-08 17:30:44
Üzenet elküldve: 2014-08-08 17:30:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A szokásosnál mintha gyorsabban ért volna át a Holdudvarról az erdőbe. Vagy csak Ő érzi ezt így. Lehet a fáradtság teszi, hogy nem bírja felmérni az idő múlását. Erőltetett léptekkel halad tovább az útján, hisz dolga van. Szerencséjére Ő nem az az izzadós fajta és szagával nem fogja odavonzani az állatokat, remélhetőleg. Nem lenne kedve most egy farkassal összetűzésbe keveredni, valószínűleg a bundás kerülne ki győztesként ez alkalommal. Menetelése közben meg-meglát pár gyógynövényt amit fel is szedhetne magának, de úgy dönt, hogy most elég van neki, és amúgy se akar megállni. Szóval inkább ott hagyja azokat a földön és elszántan sétál tovább célja felé.*
3083. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-08-08 09:13:11
Üzenet elküldve: 2014-08-08 09:13:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Enneail, Drogen//
- Én nem…*kezdené a mondatot, de a törpe már el is tűnik házban, így el is hallgat. Ha nem verte volna be a fejét, válogatott fogalmai lennének arról, hogy miként is utasítsa vissza az asszonynak titulálást, de most nem ezen jár elsőként az agya. Kivételesen inkább szelíden hagyja, hogy Enneail kitisztítsa a sebet a homlokán, miközben reméli, hogy nem marad nyoma. Kisvártatva visszatér a törpe és odaad valamit társának, amiről később kiderül, hogy gyógynövény. Készségesen hagyja magát, rájön, hogy nem olyan rossz, amikor vele foglalkoznak, de be nem vallaná semmi pénzért a dolgot. A növény nevek nem mondanak neki túl sokat, egészen konkrétan semmit sem. A rövid „magyarázatból” viszont megtudja, hogy jobban jár vele, ha nyugton marad. Amikor a helyére kerül a növény, felszisszen. Nem éppen kellemes érzés, de ki fogja bírni, nem az a nyafogós. Amint megkapja kötést is, már kész az indulásra. Habár kicsit gyereknek érzi magát most Enneail jelenlétében.*
- Köszönöm *mosolyodik el, és ad egy puszit társa arcára* Igen, jobb. *A távozóban lévő törpe után néz ~Ahhoz képest, hogy milyen rövid lábai vannak, elég gyorsan halad.~ Hagyja, hogy társa húzza maga után, de nem nagyon figyel a lába elé, mert vérmocskos kezét nézi. ~úgy ragadok, mint aki mézbe esett… csak ez jobban fúj érzés… vizet akarok!!~ Egyszer majdnem orra is bukik, de Enneailbe kapaszkodik, így megússza. Innentől kezdve inkább a törpe hátát szuggerálja, meg maga előtt a földet. A további balesetek elkerülése végett.
Barátja bemutatkozására nem reagál különösebb képpen, inkább csak nyugtázza, hogy ez tényleg kimaradt. Megvárja, hogy a mogorvának látszó, ugyanakkor mégis segítőkész törpe mit reagál erre. Ha bemutatkozik ő is, azt szépen megvárja, és beleszövi nevét mondandójába, ha nem, akkor anélkül ad hangot óhajának.*
- Ne haragudj! Nem tudsz véletlenül errefelé egy helyet, ahol kicsit megmosakodhatok?*Teszi fel a kérdést, és ha a törpe veszi a fáradtságot, hogy hátranézzen rá, akkor mutatja is, miért szeretné. Ha nem, akkor egy esetleges kérdésre fogja szavakba foglalni. Nem lehetne finnyásnak nevezni, de azért egy településen mégsem szeretne úgy végigmenni, hogy kissé csatakos a vértől.*
- Én nem…*kezdené a mondatot, de a törpe már el is tűnik házban, így el is hallgat. Ha nem verte volna be a fejét, válogatott fogalmai lennének arról, hogy miként is utasítsa vissza az asszonynak titulálást, de most nem ezen jár elsőként az agya. Kivételesen inkább szelíden hagyja, hogy Enneail kitisztítsa a sebet a homlokán, miközben reméli, hogy nem marad nyoma. Kisvártatva visszatér a törpe és odaad valamit társának, amiről később kiderül, hogy gyógynövény. Készségesen hagyja magát, rájön, hogy nem olyan rossz, amikor vele foglalkoznak, de be nem vallaná semmi pénzért a dolgot. A növény nevek nem mondanak neki túl sokat, egészen konkrétan semmit sem. A rövid „magyarázatból” viszont megtudja, hogy jobban jár vele, ha nyugton marad. Amikor a helyére kerül a növény, felszisszen. Nem éppen kellemes érzés, de ki fogja bírni, nem az a nyafogós. Amint megkapja kötést is, már kész az indulásra. Habár kicsit gyereknek érzi magát most Enneail jelenlétében.*
- Köszönöm *mosolyodik el, és ad egy puszit társa arcára* Igen, jobb. *A távozóban lévő törpe után néz ~Ahhoz képest, hogy milyen rövid lábai vannak, elég gyorsan halad.~ Hagyja, hogy társa húzza maga után, de nem nagyon figyel a lába elé, mert vérmocskos kezét nézi. ~úgy ragadok, mint aki mézbe esett… csak ez jobban fúj érzés… vizet akarok!!~ Egyszer majdnem orra is bukik, de Enneailbe kapaszkodik, így megússza. Innentől kezdve inkább a törpe hátát szuggerálja, meg maga előtt a földet. A további balesetek elkerülése végett.
Barátja bemutatkozására nem reagál különösebb képpen, inkább csak nyugtázza, hogy ez tényleg kimaradt. Megvárja, hogy a mogorvának látszó, ugyanakkor mégis segítőkész törpe mit reagál erre. Ha bemutatkozik ő is, azt szépen megvárja, és beleszövi nevét mondandójába, ha nem, akkor anélkül ad hangot óhajának.*
- Ne haragudj! Nem tudsz véletlenül errefelé egy helyet, ahol kicsit megmosakodhatok?*Teszi fel a kérdést, és ha a törpe veszi a fáradtságot, hogy hátranézzen rá, akkor mutatja is, miért szeretné. Ha nem, akkor egy esetleges kérdésre fogja szavakba foglalni. Nem lehetne finnyásnak nevezni, de azért egy településen mégsem szeretne úgy végigmenni, hogy kissé csatakos a vértől.*
3082. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-08-07 19:38:10
Üzenet elküldve: 2014-08-07 19:38:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Eailel, Drogen//
*Most, hogy a törpe leengedte a fejszéjét, jobban szemügyre tudja venni. Még nem nagyon találkozott más fajból valókkal, vagy legalábbis nincs róla emléke. Magasságra nem nagyobb, mint Eailel. Alkatra viszont inkább egy száz éves tölgy tönkjére hasonlít. Hosszú, vörös szakálla a hasát veri. ~Mintha egyben akart volna lenyelni egy rókát, ami félúton megakadt.~ Törzsét láncing védi, fején egy nem igazán rá szabott szarvas sisak fityeg. ~Végül is, nem tűnik túl barátságtalannak.~ A társának még meg sem kellett szólalnia, egyik kezével már hátranyúl a táskájához és elkezd benne kotorászni, amikor a lány ránéz és megkéri, hogy kösse be a sebét. Azért szemmel tartja a törpét, aki visszasétál a kunyhóba, majd egy adag szárított, őrölt növénnyel tér vissza.*
-Köszönöm. *Elveszi a port. A törpe már hátat is fordít, hogy elinduljon a város felé. Sisakja meglódul a fején. Olyan hatást kel, mintha egy gyerek használná anyja legnagyobb lábosát fejfedőnek, miközben lovagosat játszik.* - Várj egy kicsit, hadd lássam el. *Szól utána. Leguggol, majd szabad kezével megtisztogatja a sebet, táskájából kivesz egy kevés kötszert, amivel óvatosan betekeri a lány fejét.*
-Jól áll. *Mosolyodik el, miközben megsimogatja az arcát.* Jobb? Gyere, menjünk. Képes lenne itt hagyni minket. *Néz a törpe után, majd feláll, megfogja a kezét és elindul.*
-Elnézést, az udvariatlanságért! Még be sem mutatkoztunk. Engem Enneailnak hívnak. Ő pedig itt mellettem Eailel. * Néz le a lányra.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.08.07 19:50:42, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.
*Most, hogy a törpe leengedte a fejszéjét, jobban szemügyre tudja venni. Még nem nagyon találkozott más fajból valókkal, vagy legalábbis nincs róla emléke. Magasságra nem nagyobb, mint Eailel. Alkatra viszont inkább egy száz éves tölgy tönkjére hasonlít. Hosszú, vörös szakálla a hasát veri. ~Mintha egyben akart volna lenyelni egy rókát, ami félúton megakadt.~ Törzsét láncing védi, fején egy nem igazán rá szabott szarvas sisak fityeg. ~Végül is, nem tűnik túl barátságtalannak.~ A társának még meg sem kellett szólalnia, egyik kezével már hátranyúl a táskájához és elkezd benne kotorászni, amikor a lány ránéz és megkéri, hogy kösse be a sebét. Azért szemmel tartja a törpét, aki visszasétál a kunyhóba, majd egy adag szárított, őrölt növénnyel tér vissza.*
-Köszönöm. *Elveszi a port. A törpe már hátat is fordít, hogy elinduljon a város felé. Sisakja meglódul a fején. Olyan hatást kel, mintha egy gyerek használná anyja legnagyobb lábosát fejfedőnek, miközben lovagosat játszik.* - Várj egy kicsit, hadd lássam el. *Szól utána. Leguggol, majd szabad kezével megtisztogatja a sebet, táskájából kivesz egy kevés kötszert, amivel óvatosan betekeri a lány fejét.*
-Jól áll. *Mosolyodik el, miközben megsimogatja az arcát.* Jobb? Gyere, menjünk. Képes lenne itt hagyni minket. *Néz a törpe után, majd feláll, megfogja a kezét és elindul.*
-Elnézést, az udvariatlanságért! Még be sem mutatkoztunk. Engem Enneailnak hívnak. Ő pedig itt mellettem Eailel. * Néz le a lányra.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.08.07 19:50:42, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.
3081. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-08-07 18:12:21
Üzenet elküldve: 2014-08-07 18:12:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ymra, Tucat//
*Összeszorított fogakkal egyenesedik föl gyomorszáját telibe találó ütés után. Legalább a kést tesztelte. A ruhák alatt nem csúszott el és nem is érződött nagyon, így ha motozásra kerül a sor, talán még meg se találják. Magában dühöngve, de feszülten hagyja, hogy kezet megkötözzék. Úgy se tehetne másképp. Az Ymra-ra tett célzás azonban megint felbőszíti és villámló tekintettel néz a számszeríjasra. Fenyegetőzhetne, de azzal csak rontana helyzetükön. Az ő élete így is hajszálon függ a felé fordított számszeríjból következtetve. Inkább lenyugszik. Fogva tartói, s főleg Ymra jól láthatják, ahogy izmai elernyednek, s arca is megnyugszik. Mintha csak feladta volna. Természetesen esze ágában sincs feladni, de légzése egyenletessé válik és tettetett unalommal és szánalommal néz a banditák szemébe.*
*Összeszorított fogakkal egyenesedik föl gyomorszáját telibe találó ütés után. Legalább a kést tesztelte. A ruhák alatt nem csúszott el és nem is érződött nagyon, így ha motozásra kerül a sor, talán még meg se találják. Magában dühöngve, de feszülten hagyja, hogy kezet megkötözzék. Úgy se tehetne másképp. Az Ymra-ra tett célzás azonban megint felbőszíti és villámló tekintettel néz a számszeríjasra. Fenyegetőzhetne, de azzal csak rontana helyzetükön. Az ő élete így is hajszálon függ a felé fordított számszeríjból következtetve. Inkább lenyugszik. Fogva tartói, s főleg Ymra jól láthatják, ahogy izmai elernyednek, s arca is megnyugszik. Mintha csak feladta volna. Természetesen esze ágában sincs feladni, de légzése egyenletessé válik és tettetett unalommal és szánalommal néz a banditák szemébe.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257