Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 120 (2381. - 2400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9890_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
2400. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-03 19:05:49
Üzenet elküldve: 2014-04-03 19:05:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//A félelem háza//
*Bron felmarkol egy jó adag evőeszközt, s szétosztja maguk közt fegyver gyanánt, majd fáklyának valót keres. Ami a legalkalmasabb lehet a célra, az egy kopott, törött, régi járóbot, de ez is elég lehet, ha ügyes kezek szerelik össze a darabokat. Ha jobban szétnéz, egy kis olajat is találhat még, ami megkönnyíti a rögtönzött fáklya lángra lobbanását. A tárgy nem fog túl sokáig égni, de addig elég lehet, míg a valós fáklyát hordó visszaér.
Mord átnézi még a szobát, de nem talál semmi különöset, a falak sem üregesek - illetve ahol mégis, ott a kopogtatás hatására újabb vakolatdarabok omlanak le a falról. A földre lehelyezett fáklya nem gyújt lángra semmit, hiszen minden erősen nyirkos körülötte. Ezt az is jelzi, hogy a lángok földet éréskor sercegő hangot csalogatnak ki a padlóból. Ami azonban nem sejtet sok jót a lángokra nézve, a beszakadt tető fölötti sötét eget villám szeli ketté, s pár másodperccel lemaradva tőle nagy robajjal megérkezik a mennydörgés is.
Aztán nekiveselkedik a falnak a bal oldali ajtó mellett. Nem kis meglepetésére szolgálhat, hogy már a második erősebb lökésnél sikerül megmozdítania egy félig elmállott téglát. Nem sokat tolódik beljebb ugyan a kő -talán egy centit-, de megmozdul és ez a lényeg.
Tima kezei közé kapja a kis kockát, amivel először nem boldogul. Egyik négyzetet sem lehet benyomni, nem találtak hozzá való "kulcsot" sem, azonban a következő próbálkozást siker koronázza.
A hogy kíváncsian megkísérli elfordítani a négyzetek alkotta sorokat egymáson, azok olyan simulékonyan engedelmeskednek neki, ahogy a forró kés hasítja a vajat. Viszont a sorok egyben maradnak, tehát csak vízszintesen fordulnak el egymáson, függőlegesen nem forgathatóak.
Ahogy Bron, Tima és Draza az alsó szinten szöszmötölnek, mindhárman tanúi lehetnek egy újabb alak, a vörös halvány kéken derengő megmerevedésének is.
Mindössze négyen maradtak tehát, akik még tudatuknál vannak, noha több mint tizen indultak neki felfedezőútjuknak a házban. Az idő fogy és ezzel együtt egyre sürget is.
Drazanak ekkor villan be, hogy a vörösnél volt még valami hosszúkás kék kő és hogy a fáklyát a kandallós szobában rekedt ork nő gyújtotta be a tűzkövekkel - s azok már minden bizonnyal nem veszik hasznát a holmiknak jelenlegi állapotukban.*
*Bron felmarkol egy jó adag evőeszközt, s szétosztja maguk közt fegyver gyanánt, majd fáklyának valót keres. Ami a legalkalmasabb lehet a célra, az egy kopott, törött, régi járóbot, de ez is elég lehet, ha ügyes kezek szerelik össze a darabokat. Ha jobban szétnéz, egy kis olajat is találhat még, ami megkönnyíti a rögtönzött fáklya lángra lobbanását. A tárgy nem fog túl sokáig égni, de addig elég lehet, míg a valós fáklyát hordó visszaér.
Mord átnézi még a szobát, de nem talál semmi különöset, a falak sem üregesek - illetve ahol mégis, ott a kopogtatás hatására újabb vakolatdarabok omlanak le a falról. A földre lehelyezett fáklya nem gyújt lángra semmit, hiszen minden erősen nyirkos körülötte. Ezt az is jelzi, hogy a lángok földet éréskor sercegő hangot csalogatnak ki a padlóból. Ami azonban nem sejtet sok jót a lángokra nézve, a beszakadt tető fölötti sötét eget villám szeli ketté, s pár másodperccel lemaradva tőle nagy robajjal megérkezik a mennydörgés is.
Aztán nekiveselkedik a falnak a bal oldali ajtó mellett. Nem kis meglepetésére szolgálhat, hogy már a második erősebb lökésnél sikerül megmozdítania egy félig elmállott téglát. Nem sokat tolódik beljebb ugyan a kő -talán egy centit-, de megmozdul és ez a lényeg.
Tima kezei közé kapja a kis kockát, amivel először nem boldogul. Egyik négyzetet sem lehet benyomni, nem találtak hozzá való "kulcsot" sem, azonban a következő próbálkozást siker koronázza.
A hogy kíváncsian megkísérli elfordítani a négyzetek alkotta sorokat egymáson, azok olyan simulékonyan engedelmeskednek neki, ahogy a forró kés hasítja a vajat. Viszont a sorok egyben maradnak, tehát csak vízszintesen fordulnak el egymáson, függőlegesen nem forgathatóak.
Ahogy Bron, Tima és Draza az alsó szinten szöszmötölnek, mindhárman tanúi lehetnek egy újabb alak, a vörös halvány kéken derengő megmerevedésének is.
Mindössze négyen maradtak tehát, akik még tudatuknál vannak, noha több mint tizen indultak neki felfedezőútjuknak a házban. Az idő fogy és ezzel együtt egyre sürget is.
Drazanak ekkor villan be, hogy a vörösnél volt még valami hosszúkás kék kő és hogy a fáklyát a kandallós szobában rekedt ork nő gyújtotta be a tűzkövekkel - s azok már minden bizonnyal nem veszik hasznát a holmiknak jelenlegi állapotukban.*
2399. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-03 18:52:33
Üzenet elküldve: 2014-04-03 18:52:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Asiritay C'nila//
*Asiritay megállapítását ezúttal szavak nélkül hagyja. Túl későn? Már most is túl késő van, ezek után talán tényleg jobb lenne, ha a nőstény sosem jönne rá, mire célozgatott a hím. Túl könnyen elfelejti mellette, hogy nem ringathatja magát álmokba, hogy a szabadság illúziója csak pillanatnyi. Ha vele van, nem törődik a problémákkal, a jövővel, ami most nagyon jó érzés, de lehet, hogy hosszútávon mindketten rajta vesztenek. Egyetlen szerencséje, hogy ebbe most nem gondol bele, hagyja, hogy tudatát a tünékeny, kellemes percek burkolják ködbe.
A kard kérdéséről nem titkol el semmit, csak nem említi meg, hogy miféle levél kíséretében kapta kézhez.*
-Tudom, de más, hogy sejted és más, hogy az orrod alá dörgölik minden lehetséges helyzetben.
*Halk sóhajjal akasztja a fegyvert az övére, tekintetét nem mozdítva a földről, amíg Asiritay szavait hallgatja. Na igen, figyelmeztetőszöveg nincs rajta, azt ugyanis hatásosabbnak látták, ha kardja helyett a bőrébe varrják.*
-Igaz, mert mást csúfítottak el olyannal, amit már nem vakarhatok le. Egyébként ő csináltatta ezt a kardot, még mielőtt feljöttem volna.
*Mosolyodik el kényszeredetten. Azért nem árt tudni, hogy a nőstény a hím testének elcsúfításaként gondol a tetoválásra, ezt a későbbiekre még észben tartja, hogy ne akarjon előtte felső nélkül mutatkozni. Igazából nem hibáztatja, megérti, ő sem szívesen töltené az idejét azzal, hogy azt nézegeti, miként lett egy női testre felírva, hogy valaki máshoz tartozik. Különösen akkor, ha... Ha? Már megint túlzottan meglódult a fantáziája, olyan dolgokat képzeleg, amik nincsenek. Tényleg ideje indulni, még a végén elővigyázatlanságból kicsusszan valami olyan a száján, amit utána nehéz lenne kimagyarázni.*
-Azok a sima erdei farkasok néha halálosabbak, mert nincs mögötted hadsereg, nincsenek melletted őrök, akik megvédjék a csinos feneked.
*Bár kicsit nehézkes visszazökkentenie magát a megszokott, pofátlan stílusába, mégis igyekszik ezt nem mutatni, hanem természetesen viselkedni, mintha a kard nem hagyott volna kellemetlen szájízt maga után.
Kilépve a fogadó melletti istállóba vezeti a lányt, itt saját lovát felnyergelteti és ha a nőstény nem rendelkezne saját hátassal, hát bérel neki egyet. Ezen ne múljon, hogy a megszokott közegtől távolabb, valódi békében tölthessék az este hátralevő részét. Az erdőben könnyű lesz az esetleges kémeket lerázni magukról, hogy utána a kikötőben valóban kéretlen fülek és tekintetek nélkül üthessék el az időt.*
-Maradj közel, ha nem ismered ki magad az erdőben, könnyű eltévedni.
*Nem tervezi, hogy letérne a kikötőbe vezető útról, de azért jobb előre szólni. Lovát is visszafogja, hogy a nőstény mellett haladhasson, készen arra, hogy bármikor segítségére lehessen akármiben.*
*Asiritay megállapítását ezúttal szavak nélkül hagyja. Túl későn? Már most is túl késő van, ezek után talán tényleg jobb lenne, ha a nőstény sosem jönne rá, mire célozgatott a hím. Túl könnyen elfelejti mellette, hogy nem ringathatja magát álmokba, hogy a szabadság illúziója csak pillanatnyi. Ha vele van, nem törődik a problémákkal, a jövővel, ami most nagyon jó érzés, de lehet, hogy hosszútávon mindketten rajta vesztenek. Egyetlen szerencséje, hogy ebbe most nem gondol bele, hagyja, hogy tudatát a tünékeny, kellemes percek burkolják ködbe.
A kard kérdéséről nem titkol el semmit, csak nem említi meg, hogy miféle levél kíséretében kapta kézhez.*
-Tudom, de más, hogy sejted és más, hogy az orrod alá dörgölik minden lehetséges helyzetben.
*Halk sóhajjal akasztja a fegyvert az övére, tekintetét nem mozdítva a földről, amíg Asiritay szavait hallgatja. Na igen, figyelmeztetőszöveg nincs rajta, azt ugyanis hatásosabbnak látták, ha kardja helyett a bőrébe varrják.*
-Igaz, mert mást csúfítottak el olyannal, amit már nem vakarhatok le. Egyébként ő csináltatta ezt a kardot, még mielőtt feljöttem volna.
*Mosolyodik el kényszeredetten. Azért nem árt tudni, hogy a nőstény a hím testének elcsúfításaként gondol a tetoválásra, ezt a későbbiekre még észben tartja, hogy ne akarjon előtte felső nélkül mutatkozni. Igazából nem hibáztatja, megérti, ő sem szívesen töltené az idejét azzal, hogy azt nézegeti, miként lett egy női testre felírva, hogy valaki máshoz tartozik. Különösen akkor, ha... Ha? Már megint túlzottan meglódult a fantáziája, olyan dolgokat képzeleg, amik nincsenek. Tényleg ideje indulni, még a végén elővigyázatlanságból kicsusszan valami olyan a száján, amit utána nehéz lenne kimagyarázni.*
-Azok a sima erdei farkasok néha halálosabbak, mert nincs mögötted hadsereg, nincsenek melletted őrök, akik megvédjék a csinos feneked.
*Bár kicsit nehézkes visszazökkentenie magát a megszokott, pofátlan stílusába, mégis igyekszik ezt nem mutatni, hanem természetesen viselkedni, mintha a kard nem hagyott volna kellemetlen szájízt maga után.
Kilépve a fogadó melletti istállóba vezeti a lányt, itt saját lovát felnyergelteti és ha a nőstény nem rendelkezne saját hátassal, hát bérel neki egyet. Ezen ne múljon, hogy a megszokott közegtől távolabb, valódi békében tölthessék az este hátralevő részét. Az erdőben könnyű lesz az esetleges kémeket lerázni magukról, hogy utána a kikötőben valóban kéretlen fülek és tekintetek nélkül üthessék el az időt.*
-Maradj közel, ha nem ismered ki magad az erdőben, könnyű eltévedni.
*Nem tervezi, hogy letérne a kikötőbe vezető útról, de azért jobb előre szólni. Lovát is visszafogja, hogy a nőstény mellett haladhasson, készen arra, hogy bármikor segítségére lehessen akármiben.*
2398. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-03 15:01:23
Üzenet elküldve: 2014-04-03 15:01:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Szörnyvadászok-Hárpia vadászat//
*Az öreg vadász szavai teljesen lenyűgözik Arsenort. A lovag viselkedése nem tetszik neki de, az öreg nagyon jól csavarja a szavakat és nem sérti meg a lovag becsületét. Vagy ha mégis akkor nagyon sértődékenynek kell lennie. A rend egyre jobban megtetszik Arsenornak. Már tudja, hogy itt szeretne lenni. Hírnév, bajtársiasság. Ezek a dolgok számára is nagyon fontosak. Közben el is indulnak. Az erdőbe veszik az irányt. Arsenor már járt itt párszor és tudja, hogy merre vannak. Csak most tudatosul benne, hogy az itt lévőkkel együtt is kell éjszakáznia. Az ork bár nagyon szimpatikus de, még mindig ijesztő számára a hóhajú lovag pedig még inkább.*
*Az öreg vadász szavai teljesen lenyűgözik Arsenort. A lovag viselkedése nem tetszik neki de, az öreg nagyon jól csavarja a szavakat és nem sérti meg a lovag becsületét. Vagy ha mégis akkor nagyon sértődékenynek kell lennie. A rend egyre jobban megtetszik Arsenornak. Már tudja, hogy itt szeretne lenni. Hírnév, bajtársiasság. Ezek a dolgok számára is nagyon fontosak. Közben el is indulnak. Az erdőbe veszik az irányt. Arsenor már járt itt párszor és tudja, hogy merre vannak. Csak most tudatosul benne, hogy az itt lévőkkel együtt is kell éjszakáznia. Az ork bár nagyon szimpatikus de, még mindig ijesztő számára a hóhajú lovag pedig még inkább.*
2397. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-02 22:40:42
Üzenet elküldve: 2014-04-02 22:40:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok-Hárpia vadászat//
* Ahogy vége lesz az eszmecserének az Öreggel, úgy jön rá, kivillantotta kalapácsát, annyira ritka fegyverét és a harmadik nagy meglepetést magát. * ~ ÉN HÜLYE ÁLLAT. ~ * Ostorozza magát, bár ez csak egy csukott szemes sóhajban leledzik, amit nem biztos hogy sokan észrevesznek, mivel csak egy füstös kocsma, ahol nincs sok levegő a vendégek számossága miatt, és az ablakok, ajtók mennyisége miatt. És hosszú tőrét is felfedi, amivel egyszerű, de szemét dolgokat vihet véghez, gyakorlatilag vágásra teljesen alkalmatlan, ám védésre tökéletes, vékonyodó közepe miatt, a támadások nagyon sok része továbbmozdul, a kardközép felé, - ami vasből és acélból készült, egy különleges csavarási technikával - épp ezért, eléggé rugalmasnak de ridegnel is kell lennie egyben. A több év alatt míg Pelava használta nem tört el, épp ezért majd kizárt hogy pont a hárpiák karmai fogják meggyengíteni az egyik legjobb barátját. Szúrásra is alkalmas fegyver, sőt kivéreztetésre is a szúrófej nagyobb mint a tőr közepe, a maga ötvenhárom centijével elég mélyre tud hatolni. Ahol az áldozat sikeresen elvérzik. *
* Az ork sikeresen felhasználja az információt. Amíg szidja magát a nehézpáncélos. *
- Nos igen, ez a fajta páncél az egyik legjobb védelem a balták ellen. * Kacsint deformált szemével, felé és nem véletlenül a baltát hozta fel, és hangsúlyozza a balta kedvelt fegyvere az orkoknak vagy ha nem is balta de bárd ami hasonlít hozzá de ő érteni fogja a célzást, sokat megölt már a fajtájából még egy nem számít sem ide sem oda. De mivel értelmesen és kulturáltan szúrták meg ezért folytatja. *
- De tény, a hegyek, másik oldalán. * Biccent fejével a feltételezett objektumok felé. * Szüksége van az embernek jó felszerelésre. Ha életben akar maradni. * Ekkor szólal meg a szervezője az egész vadászatuknak. Apjaként megdorgálja de nem szorítja sarokba. *
- Melyik harcos akarná, hogy majd pár év múlva kifigyeljék a módszereit, és mozdulatait? Biztos hogy senki. * Feszült csendet vár, de ki tudja mit hoz a jövő, eléggé felemelte hangját hogy mindenki hallja akinek kell. *
- De köszönöm. * Hajtja meg fejét a tiszteletre méltó férfi előtt. De az öreg csak nem fogja be. A mosoly után még rákezd. Nem tudja hol a határ. A megörökítős mesére már csak morran egyet csukott szájjal, és tudatja az öreggel nem barátok, az hogy megnevettették egymást még nem jelent semmit. Ahogy megkapja a parancsszót, besorjázik a második helyre közvetlen az öreg mellé. *
* Ahogy vége lesz az eszmecserének az Öreggel, úgy jön rá, kivillantotta kalapácsát, annyira ritka fegyverét és a harmadik nagy meglepetést magát. * ~ ÉN HÜLYE ÁLLAT. ~ * Ostorozza magát, bár ez csak egy csukott szemes sóhajban leledzik, amit nem biztos hogy sokan észrevesznek, mivel csak egy füstös kocsma, ahol nincs sok levegő a vendégek számossága miatt, és az ablakok, ajtók mennyisége miatt. És hosszú tőrét is felfedi, amivel egyszerű, de szemét dolgokat vihet véghez, gyakorlatilag vágásra teljesen alkalmatlan, ám védésre tökéletes, vékonyodó közepe miatt, a támadások nagyon sok része továbbmozdul, a kardközép felé, - ami vasből és acélból készült, egy különleges csavarási technikával - épp ezért, eléggé rugalmasnak de ridegnel is kell lennie egyben. A több év alatt míg Pelava használta nem tört el, épp ezért majd kizárt hogy pont a hárpiák karmai fogják meggyengíteni az egyik legjobb barátját. Szúrásra is alkalmas fegyver, sőt kivéreztetésre is a szúrófej nagyobb mint a tőr közepe, a maga ötvenhárom centijével elég mélyre tud hatolni. Ahol az áldozat sikeresen elvérzik. *
* Az ork sikeresen felhasználja az információt. Amíg szidja magát a nehézpáncélos. *
- Nos igen, ez a fajta páncél az egyik legjobb védelem a balták ellen. * Kacsint deformált szemével, felé és nem véletlenül a baltát hozta fel, és hangsúlyozza a balta kedvelt fegyvere az orkoknak vagy ha nem is balta de bárd ami hasonlít hozzá de ő érteni fogja a célzást, sokat megölt már a fajtájából még egy nem számít sem ide sem oda. De mivel értelmesen és kulturáltan szúrták meg ezért folytatja. *
- De tény, a hegyek, másik oldalán. * Biccent fejével a feltételezett objektumok felé. * Szüksége van az embernek jó felszerelésre. Ha életben akar maradni. * Ekkor szólal meg a szervezője az egész vadászatuknak. Apjaként megdorgálja de nem szorítja sarokba. *
- Melyik harcos akarná, hogy majd pár év múlva kifigyeljék a módszereit, és mozdulatait? Biztos hogy senki. * Feszült csendet vár, de ki tudja mit hoz a jövő, eléggé felemelte hangját hogy mindenki hallja akinek kell. *
- De köszönöm. * Hajtja meg fejét a tiszteletre méltó férfi előtt. De az öreg csak nem fogja be. A mosoly után még rákezd. Nem tudja hol a határ. A megörökítős mesére már csak morran egyet csukott szájjal, és tudatja az öreggel nem barátok, az hogy megnevettették egymást még nem jelent semmit. Ahogy megkapja a parancsszót, besorjázik a második helyre közvetlen az öreg mellé. *
2396. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-02 20:44:23
Üzenet elküldve: 2014-04-02 20:44:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
- Látja, barátom *fordul Telpum felé Halmar*, ez a kis kaland és a rend igazán szép kezdetnek bizonyulhat, mellyel hírnévre is szert tehet. Egyre többen vagyunk, egyre több lesz a feladat, mely azt eredményezi, hogy egyre híresebbek leszünk. Hamarosan komolyan fogják venni, főleg azért, mert ifjú kora ellenére igen sok helyet megjárt már. Ez még akár magában is megmozdíthatja azokat az ősi dolgokat! *pillant Arsenor felé* A sok veszély és kaland talán sokkal jobban előhozza az effajta dolgokat, mint egy sivatagi remete lét. Hiszen a halál árnyékának völgyében bújnak elő a rejtett kincsek az emberből, nem igaz? *mondja bölcsen, miközben kacsint egyet a férfi felé, majd Ranára pillant* Akkor hát? Csupán a pénz vezérelte? Nem is kell mondanom, hogy a teljes jogú tagok mentesek a kapzsi és önös céloktól... *emeli fel intően az ujját egy sejtelmes mosollyal* Itt nem konkrétan a pénz a lényeg. Ha csak az lenne, akkor nem verődnénk nagy csapatokba. Mi itt *mutat körbe*, csak egy töredéke vagyunk az egésznek. Az alapítók távolabb vannak, s a többi tag is szétszórva a világban. Ez nem csupán pénzért való vadászat... *szólal fel ismét bölcsen, mikor fejcsóválva Paleva felé pillant* Fiam, mintha túl sok méreg lappangana ott benned. Nem is ismered ezt az ifjút, de az akaratod természetesen tiszteletben tartjuk, nem igaz? *villant egy biztató mosolyt Telpum felé* Ugyanakkor igazán remek dolog, hogy megörökíti a vadászatokat, hiszen így a rendnek lehet egy írója, ki szépen minden kis történetet papírra vet. Azt ne mondd, hogy nem akarnád, hogy ott virítson a papíron egy hőstetted... *kacsint a lovag felé, s úgy beszél, mintha tényleg igazán a békére és a barátságra törekedne, hiszen e nélkül felesleges is útnak indulni* Toragg pedig... Igazán örülök, hogy a csapatba kerültél! *látványosan mindenkit tegezni kezd, hiszen ő a legöregebb, megteheti* Még nem igazán volt dolgom orkhoz, főleg nem sámánhoz, úgyhogy a későbbiekben szerintem lenne hozzád pár kérdésem! *végül a társasághoz fordul* Azt végezetül hozzátenném, hogy ne becsüljétek alá egymást, hiszen nem tudhatjátok, hogy ki miben jeleskedik. Ha már jelentkeztetek a felhívásra, akkor valamennyire próbáljátok betartani az elvárásokat, ez különösen rád vonatkozik, Paleva. Bajtársiasság... Nem tudhatjátok, hogy mikor szorultok egy társatok segítségére, ehhez pedig kölcsönös bizalom szükséges.
*Az öregnek egyre jobban bontakozik az az énje, melyeket a hosszú évek tapasztalatai formáltak meg. Igazán bölcs, mely az idő múlásával egyre inkább csak látszik rajta, ezt pedig a társaság is remekül érzékelheti.*
- No, akkor induljunk, át az erdőn!
*Mondja nagy lelkesedéssel, majd a magasba emeli kardját, s egy amolyan csatakiáltást hallatva megindul kifelé az ajtón. Alig lép párat, hamarosan újra felszólal.*
- Estére elérjük a szántóföldeket, sötétben pedig nem lenne célszerű vadászni, így letelepedünk majd egy kicsit, és az első napsugarakkal tovább indulunk. *közli a tényeket, s beleveti magát a rengetegbe*
- Látja, barátom *fordul Telpum felé Halmar*, ez a kis kaland és a rend igazán szép kezdetnek bizonyulhat, mellyel hírnévre is szert tehet. Egyre többen vagyunk, egyre több lesz a feladat, mely azt eredményezi, hogy egyre híresebbek leszünk. Hamarosan komolyan fogják venni, főleg azért, mert ifjú kora ellenére igen sok helyet megjárt már. Ez még akár magában is megmozdíthatja azokat az ősi dolgokat! *pillant Arsenor felé* A sok veszély és kaland talán sokkal jobban előhozza az effajta dolgokat, mint egy sivatagi remete lét. Hiszen a halál árnyékának völgyében bújnak elő a rejtett kincsek az emberből, nem igaz? *mondja bölcsen, miközben kacsint egyet a férfi felé, majd Ranára pillant* Akkor hát? Csupán a pénz vezérelte? Nem is kell mondanom, hogy a teljes jogú tagok mentesek a kapzsi és önös céloktól... *emeli fel intően az ujját egy sejtelmes mosollyal* Itt nem konkrétan a pénz a lényeg. Ha csak az lenne, akkor nem verődnénk nagy csapatokba. Mi itt *mutat körbe*, csak egy töredéke vagyunk az egésznek. Az alapítók távolabb vannak, s a többi tag is szétszórva a világban. Ez nem csupán pénzért való vadászat... *szólal fel ismét bölcsen, mikor fejcsóválva Paleva felé pillant* Fiam, mintha túl sok méreg lappangana ott benned. Nem is ismered ezt az ifjút, de az akaratod természetesen tiszteletben tartjuk, nem igaz? *villant egy biztató mosolyt Telpum felé* Ugyanakkor igazán remek dolog, hogy megörökíti a vadászatokat, hiszen így a rendnek lehet egy írója, ki szépen minden kis történetet papírra vet. Azt ne mondd, hogy nem akarnád, hogy ott virítson a papíron egy hőstetted... *kacsint a lovag felé, s úgy beszél, mintha tényleg igazán a békére és a barátságra törekedne, hiszen e nélkül felesleges is útnak indulni* Toragg pedig... Igazán örülök, hogy a csapatba kerültél! *látványosan mindenkit tegezni kezd, hiszen ő a legöregebb, megteheti* Még nem igazán volt dolgom orkhoz, főleg nem sámánhoz, úgyhogy a későbbiekben szerintem lenne hozzád pár kérdésem! *végül a társasághoz fordul* Azt végezetül hozzátenném, hogy ne becsüljétek alá egymást, hiszen nem tudhatjátok, hogy ki miben jeleskedik. Ha már jelentkeztetek a felhívásra, akkor valamennyire próbáljátok betartani az elvárásokat, ez különösen rád vonatkozik, Paleva. Bajtársiasság... Nem tudhatjátok, hogy mikor szorultok egy társatok segítségére, ehhez pedig kölcsönös bizalom szükséges.
*Az öregnek egyre jobban bontakozik az az énje, melyeket a hosszú évek tapasztalatai formáltak meg. Igazán bölcs, mely az idő múlásával egyre inkább csak látszik rajta, ezt pedig a társaság is remekül érzékelheti.*
- No, akkor induljunk, át az erdőn!
*Mondja nagy lelkesedéssel, majd a magasba emeli kardját, s egy amolyan csatakiáltást hallatva megindul kifelé az ajtón. Alig lép párat, hamarosan újra felszólal.*
- Estére elérjük a szántóföldeket, sötétben pedig nem lenne célszerű vadászni, így letelepedünk majd egy kicsit, és az első napsugarakkal tovább indulunk. *közli a tényeket, s beleveti magát a rengetegbe*
2395. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-02 20:22:56
Üzenet elküldve: 2014-04-02 20:22:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A félelem háza//
*A nő persze nem felel a kérdésére, a a többiek pedig vannak olyan jól neveltek, hogy nem szólnak bele az egyirányú beszélgetésbe. Úgy tűnik itt csak a rejtélyek megoldására van igény, semmi másra.
Draza végighallgatja a férfi és a nő beszélgetését, majd távozását.
Rajtuk kívül nem maradtak sokan "talpon", sőt, mintha Draza lenne az utolsó idelent. Habár könnyen kinézné, hogy amennyiben a hármasnak sikerül kijutnia, itt is hagynák a többieket, így kénytelen visszasomfordálni a kis alagúthoz, vagy mi az, hátha valahogy mégis csak áttudja tuszkolni magát. Amennyiben nem... hát akkor lehet kénytelen lesz kiütni a falat, vagy valamilyen hasonló dolgot művelni.*
*A nő persze nem felel a kérdésére, a a többiek pedig vannak olyan jól neveltek, hogy nem szólnak bele az egyirányú beszélgetésbe. Úgy tűnik itt csak a rejtélyek megoldására van igény, semmi másra.
Draza végighallgatja a férfi és a nő beszélgetését, majd távozását.
Rajtuk kívül nem maradtak sokan "talpon", sőt, mintha Draza lenne az utolsó idelent. Habár könnyen kinézné, hogy amennyiben a hármasnak sikerül kijutnia, itt is hagynák a többieket, így kénytelen visszasomfordálni a kis alagúthoz, vagy mi az, hátha valahogy mégis csak áttudja tuszkolni magát. Amennyiben nem... hát akkor lehet kénytelen lesz kiütni a falat, vagy valamilyen hasonló dolgot művelni.*
2394. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-02 19:40:00
Üzenet elküldve: 2014-04-02 19:40:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Dongnor Aern//
*Éles elf füle valóban meghallja a hangos csörtetést és énekelgetést a bozótban. Lenéz, és egy csupa izom férfit lát, aki kissé részegen áll meg a fa alatt néhány társával együtt.*
~Ez hadovál itt összevissza?!~ *gondolja. Az izmos férfi társai fejszéket vesznek elő. Eyela későn jön rá, hogy mit akarnak.*
~Az istenekre, ezek kivágják alattam a fát!!~
- Hééé, állj! *kiabál le nekik.* - Elnézést, előbb lemásznék!
*Ügyesen lekúszik azokon az ágakon, amelyeknek még biztosan nincs semmi bajuk. Megáll a favágók vezetője előtt.*
~Szent ég, ez kétszer akkora, mint én!~ *állapítja meg meglepetten, de csak annyit mond:* - Bocsánat, most már vághatják.
*Éles elf füle valóban meghallja a hangos csörtetést és énekelgetést a bozótban. Lenéz, és egy csupa izom férfit lát, aki kissé részegen áll meg a fa alatt néhány társával együtt.*
~Ez hadovál itt összevissza?!~ *gondolja. Az izmos férfi társai fejszéket vesznek elő. Eyela későn jön rá, hogy mit akarnak.*
~Az istenekre, ezek kivágják alattam a fát!!~
- Hééé, állj! *kiabál le nekik.* - Elnézést, előbb lemásznék!
*Ügyesen lekúszik azokon az ágakon, amelyeknek még biztosan nincs semmi bajuk. Megáll a favágók vezetője előtt.*
~Szent ég, ez kétszer akkora, mint én!~ *állapítja meg meglepetten, de csak annyit mond:* - Bocsánat, most már vághatják.
2393. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-01 19:38:58
Üzenet elküldve: 2014-04-01 19:38:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Újra szabadon - Andala Orterona//
*Biztosítva az egyensúlyát az ágon, neki pár méteres körzetben tökéletes rálátása van az alattuk lévő területre. Ugyan sokkal messzebb is láthatna, ha nem lenne ennyi növény az útjában, de a talajon még előny is. Hiába nem látja azt amit a bokrok takarnak, ha valaki vagy valami megmozgatja a növényzetet, azt már jobban fogja látni.
Ágak recsegését hallja maga mögül, és mire fordul, barátnője már mellé is lendül.* ~Figyelt rám egyáltalán?~ *Semmivel sem maradt volna alul, ha ő most nem ugrik fel a fára, de ráhagyja. Kíváncsian pislog, ahogy még rá is kontrázik azzal, hogy feljebb ügyeskedi magát. Seorical viszont nem követi, hümmögve leül az ágon. Bármibe le merné fogadni, hogy ha most még egy fával előbbre ugrana nem telne bele pár pillanatnál több, és már követné is. Követi a pillantását, mikor az kíváncsian a föld felé kalandozik. Ő is meglátja a nyulat, majd visszakapja fejét Andalához. Mintha most nagyon koncentrálna valamire.*
- Jaj, nehogy már! Hány nap volt eddig a rekord amit ételmegvonással töltöttünk? 4-5 nap? Megvolt az már egy hét is? Majd később leszedünk kettő ilyet, de nem éri meg rájuk pocsékolni a nyilakat. Ráadásul hol sütöd meg őket? A füst azonnal idevonzana mindenkit. *Szól oda neki mielőtt barátnője tényleg komolyan kezdené fontolgatni. Jogos az érve, rengetegszer koplaltatták őket esetleges engedetlenség vagy bárminemű hiba miatt, ez már meg sem lenne szabad kottyannia nekik.*
- Hogy merre? *Tűnődik el elbámulva a lombok felé.* Van jelentősége? Semmit sem ismerünk erre, csak a várossal ellentétes irányba tudunk haladni. *Vonja meg a vállát nemtörődöm hangnemben, miközben tekintete ismét pásztázni kezdi a környéket. Az se gond ha rájuk sötétedik. Éjszak vagy nappal, sötét vagy világos, édes mindegy a túlerő a másik félnél van, ők pedig rendesen körhátrányban vannak.* Akkor legyünk bizakodóak, és ha kipihentük magunkat induljunk, mielőtt míg mi itt ücsörészünk azok megtalálnak, és lenyilaznak minket. *Mosolyog rá, mintha az imént kimondott szavaknak semmi súlyuk nem lenne.*
*Biztosítva az egyensúlyát az ágon, neki pár méteres körzetben tökéletes rálátása van az alattuk lévő területre. Ugyan sokkal messzebb is láthatna, ha nem lenne ennyi növény az útjában, de a talajon még előny is. Hiába nem látja azt amit a bokrok takarnak, ha valaki vagy valami megmozgatja a növényzetet, azt már jobban fogja látni.
Ágak recsegését hallja maga mögül, és mire fordul, barátnője már mellé is lendül.* ~Figyelt rám egyáltalán?~ *Semmivel sem maradt volna alul, ha ő most nem ugrik fel a fára, de ráhagyja. Kíváncsian pislog, ahogy még rá is kontrázik azzal, hogy feljebb ügyeskedi magát. Seorical viszont nem követi, hümmögve leül az ágon. Bármibe le merné fogadni, hogy ha most még egy fával előbbre ugrana nem telne bele pár pillanatnál több, és már követné is. Követi a pillantását, mikor az kíváncsian a föld felé kalandozik. Ő is meglátja a nyulat, majd visszakapja fejét Andalához. Mintha most nagyon koncentrálna valamire.*
- Jaj, nehogy már! Hány nap volt eddig a rekord amit ételmegvonással töltöttünk? 4-5 nap? Megvolt az már egy hét is? Majd később leszedünk kettő ilyet, de nem éri meg rájuk pocsékolni a nyilakat. Ráadásul hol sütöd meg őket? A füst azonnal idevonzana mindenkit. *Szól oda neki mielőtt barátnője tényleg komolyan kezdené fontolgatni. Jogos az érve, rengetegszer koplaltatták őket esetleges engedetlenség vagy bárminemű hiba miatt, ez már meg sem lenne szabad kottyannia nekik.*
- Hogy merre? *Tűnődik el elbámulva a lombok felé.* Van jelentősége? Semmit sem ismerünk erre, csak a várossal ellentétes irányba tudunk haladni. *Vonja meg a vállát nemtörődöm hangnemben, miközben tekintete ismét pásztázni kezdi a környéket. Az se gond ha rájuk sötétedik. Éjszak vagy nappal, sötét vagy világos, édes mindegy a túlerő a másik félnél van, ők pedig rendesen körhátrányban vannak.* Akkor legyünk bizakodóak, és ha kipihentük magunkat induljunk, mielőtt míg mi itt ücsörészünk azok megtalálnak, és lenyilaznak minket. *Mosolyog rá, mintha az imént kimondott szavaknak semmi súlyuk nem lenne.*
2392. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-01 19:08:01
Üzenet elküldve: 2014-04-01 19:08:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Újra szabadon- Seorical Ackehrin//
*Mikor barátnője feláll, s figyelmezteti, akkor egy faággal elmaszálja a sárban hagyott nyomokat. Majd Seorical felkapaszkodik egy fára. Utánamenne, de mivel jelzi neki, hogy maradjon, inkább csak áll. A lány egy másik fára ugrik, meglehetősen ügyesen. Andala sem késlekedik tovább, követi az elf lányt, s neki sem okoz különösebb gondot a dolog. Csak a lába fáj a futástól. Ő is átugrik a másik fára, barátnője mellé, majd megkapaszkodik egy feljebb levő ágban, s mivel az elég vastag, így felkapaszkodik rá. A víz zaja valóban elnyomja a hangokat. Azért ment feljebb, hogy talán láthat valakiket, de a lomkorona elég sűrű. Szétrántja az útjába kerülő kisebb ágakat, s már valamelyest van rálátása az erdő köelebbi részeire. Az egyik bokor mozogni kezd… De szerencsére csak egy nyúl az. Innen jól tudna célozni. De mi van, ha üldözőik felfigyelnének arra, hogy itt lődöz? Ha geyáltalán vannak üldözőik…. Inkább vár még. Visszamászik barátnőjéhez.*
- Nem láttam senkit. Bár az ágak bezavartak a képbe, azért legyünk biakodóak. Amúgy merre megyünk majd tovább? Van ötleted?
A hozzászólás írója (Andala Orterona) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.01 19:08:44
*Mikor barátnője feláll, s figyelmezteti, akkor egy faággal elmaszálja a sárban hagyott nyomokat. Majd Seorical felkapaszkodik egy fára. Utánamenne, de mivel jelzi neki, hogy maradjon, inkább csak áll. A lány egy másik fára ugrik, meglehetősen ügyesen. Andala sem késlekedik tovább, követi az elf lányt, s neki sem okoz különösebb gondot a dolog. Csak a lába fáj a futástól. Ő is átugrik a másik fára, barátnője mellé, majd megkapaszkodik egy feljebb levő ágban, s mivel az elég vastag, így felkapaszkodik rá. A víz zaja valóban elnyomja a hangokat. Azért ment feljebb, hogy talán láthat valakiket, de a lomkorona elég sűrű. Szétrántja az útjába kerülő kisebb ágakat, s már valamelyest van rálátása az erdő köelebbi részeire. Az egyik bokor mozogni kezd… De szerencsére csak egy nyúl az. Innen jól tudna célozni. De mi van, ha üldözőik felfigyelnének arra, hogy itt lődöz? Ha geyáltalán vannak üldözőik…. Inkább vár még. Visszamászik barátnőjéhez.*
- Nem láttam senkit. Bár az ágak bezavartak a képbe, azért legyünk biakodóak. Amúgy merre megyünk majd tovább? Van ötleted?
A hozzászólás írója (Andala Orterona) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.01 19:08:44
2391. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-01 19:03:24
Üzenet elküldve: 2014-04-01 19:03:24
ÚJ
![>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9890_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Eyela Nanesh//
*Ahogy a lány ott ül éles elf hallásával meghallhatja a bozót zörgését. Főleg, hogy az erősen ittas kapitány többször is néha beleesik és hangosan magyaráz.*
-...Szóval így lett töketlen a neve. Ezért ne adj favágók kezébe sose fejszét. Na ez jó is lesz. Ej de, szép hajó lesz belőled. De nem kell ám félni attól, hogy kivágunk. Nyugtasson az a tudat, hogy nagyon szép neved lesz. Roxanne.
*Az utolsó szót szinte áhítattal mondta ki majd hangos cuppogások után kiadta a parancsot.*
-Kezdhetitek.
*Ez után más hangoktól némi mormogás majd fejszecsapások hangja hallatszik. Közben hallatszik az üveg rum hangja ahogy a maradékot issza ki Aern.*
*Ahogy a lány ott ül éles elf hallásával meghallhatja a bozót zörgését. Főleg, hogy az erősen ittas kapitány többször is néha beleesik és hangosan magyaráz.*
-...Szóval így lett töketlen a neve. Ezért ne adj favágók kezébe sose fejszét. Na ez jó is lesz. Ej de, szép hajó lesz belőled. De nem kell ám félni attól, hogy kivágunk. Nyugtasson az a tudat, hogy nagyon szép neved lesz. Roxanne.
*Az utolsó szót szinte áhítattal mondta ki majd hangos cuppogások után kiadta a parancsot.*
-Kezdhetitek.
*Ez után más hangoktól némi mormogás majd fejszecsapások hangja hallatszik. Közben hallatszik az üveg rum hangja ahogy a maradékot issza ki Aern.*
2390. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-01 14:53:10
Üzenet elküldve: 2014-04-01 14:53:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Dongnor Aern//
*Meg szeretne nyugodni, így hát rögtön az erdőbe megy, miután elköszönt a férfitől, akit megtámadott az a két ork. Elhagyta a folyópartot, a tisztáson át érkezik az erdőbe. Körülnéz, keres egy nyugodt helyet, ahol senki nem zavarja. Mélyebbre megy az erdőben, és amikor már nem lát senkit, felkapaszkodik egy fára. Leül az egyik vastagabb, alsó ágra, a mókust simogatja, és mered maga elé.*
-Nyugodj már meg! *mormolja csak úgy saját magának.* ~Az orkok meghaltak. Senkinek sem lett semmi baja. Most már nem lesz baj.~
*Meg szeretne nyugodni, így hát rögtön az erdőbe megy, miután elköszönt a férfitől, akit megtámadott az a két ork. Elhagyta a folyópartot, a tisztáson át érkezik az erdőbe. Körülnéz, keres egy nyugodt helyet, ahol senki nem zavarja. Mélyebbre megy az erdőben, és amikor már nem lát senkit, felkapaszkodik egy fára. Leül az egyik vastagabb, alsó ágra, a mókust simogatja, és mered maga elé.*
-Nyugodj már meg! *mormolja csak úgy saját magának.* ~Az orkok meghaltak. Senkinek sem lett semmi baja. Most már nem lesz baj.~
2389. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-01 13:26:05
Üzenet elküldve: 2014-04-01 13:26:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A félelem háza//
*Úgy tűnik, a vörös nő ért a szóból, de legalábbis nem akarja megtapasztalni, hogy az ifjú tudóspalánta mennyire gondolja komolyan, amit mondott. Az ütés betalál, valószínűleg ennek is van visszatartó ereje, így Timandra megnyugodva folytathatja az útját. Még mindig azon töpreng, hogy a méretes kulcsnak is van-e haszna vagy csupán a fejében levő kőnek, amikor is összetalálkozik a bezárt csapatka egyik férfitagjával. Riadtan pillant rá, hiába tudja, hogy sorstársak, nem annyira könnyű legyőzni a természetes tartást, ami az idegenekkel, különösen a férfiakkal szemben él benne. Hogy vajon mennyire jó vagy sem, hogy őt kereste, majd idővel kiderül.
Meglepetten pislog a ládikára, mivel egyik kezét elfoglalja a kulcs, így csak a másikat tudja érte nyújtani, hogy átvéve megszemlélje. Egészen hétköznapinak tűnik, de a minta valami mást sejtet.*
-Nem volt mellette semmi más? Mondjuk ilyen alakú kis tárgy?
*Mutat a levelekre, ami ha vésetként van jelen, könnyen lehet, hogy valamit bele kell illeszteni. Kíváncsisága azonnal feltör, láthatóan még idegenkedését is elfelejti, ahogy mohón méregeti a dobozt.*
-Őt inkább meghagynám az orknak. Én ezt találtam, a követ ki lehet szedni a tetejéből, de ha közel hagyjuk, akkor valami visszavonzza a fejbe. A kő szerintem az ajtóba fog kelleni, ahova a zöld is való, de hogy a kulcs jó-e máshova, azt nem tudom. Mit gondolsz?
*Bron felé nyújtja az eddig makacsul szorongatott tárgyat, úgy tűnik, arra már rájött, hogy ha egyedül nem talál megoldást, kérdezzen meg másokat. Bron pedig messze jobb alanynak tűnik erre, mint a vörös nő, akitől végre megszabadult.*
-Inkább veled mennék, nem akarok vele egyedül maradni.
*Nyugtalanul pillant háta fölött arra az irányba, ahol Synt hagyta, ki tudja, nem akarna-e bosszút állni az ütésért, ezt pedig Timandra inkább elkerülné. Ki tudja, talán még odafent is segítségére lehet valamiben a két férfinak, annak ellenére is, hogy a fizikuma kifejezetten gyenge, ész dolgában nem áll éppenséggel rosszul.
Akár nála marad a kulcs, akár a férfi átveszi, mindenképpen újra szemügyre veszi a dobozkát, amit kapott, szabaddá téve eddig foglalt kezét is. Előbb a mintákon simít végig, óvatosan próbálgatja, hogy lehet-e őket benyomni, forgatni valahogyan. Valamit kell, hogy tudjon vele csinálni, ha egyszer rájött, hogy mit, onnantól már csak az a kérdés, hogy pontosan mi is a cél, amit el kell érnie.*
*Úgy tűnik, a vörös nő ért a szóból, de legalábbis nem akarja megtapasztalni, hogy az ifjú tudóspalánta mennyire gondolja komolyan, amit mondott. Az ütés betalál, valószínűleg ennek is van visszatartó ereje, így Timandra megnyugodva folytathatja az útját. Még mindig azon töpreng, hogy a méretes kulcsnak is van-e haszna vagy csupán a fejében levő kőnek, amikor is összetalálkozik a bezárt csapatka egyik férfitagjával. Riadtan pillant rá, hiába tudja, hogy sorstársak, nem annyira könnyű legyőzni a természetes tartást, ami az idegenekkel, különösen a férfiakkal szemben él benne. Hogy vajon mennyire jó vagy sem, hogy őt kereste, majd idővel kiderül.
Meglepetten pislog a ládikára, mivel egyik kezét elfoglalja a kulcs, így csak a másikat tudja érte nyújtani, hogy átvéve megszemlélje. Egészen hétköznapinak tűnik, de a minta valami mást sejtet.*
-Nem volt mellette semmi más? Mondjuk ilyen alakú kis tárgy?
*Mutat a levelekre, ami ha vésetként van jelen, könnyen lehet, hogy valamit bele kell illeszteni. Kíváncsisága azonnal feltör, láthatóan még idegenkedését is elfelejti, ahogy mohón méregeti a dobozt.*
-Őt inkább meghagynám az orknak. Én ezt találtam, a követ ki lehet szedni a tetejéből, de ha közel hagyjuk, akkor valami visszavonzza a fejbe. A kő szerintem az ajtóba fog kelleni, ahova a zöld is való, de hogy a kulcs jó-e máshova, azt nem tudom. Mit gondolsz?
*Bron felé nyújtja az eddig makacsul szorongatott tárgyat, úgy tűnik, arra már rájött, hogy ha egyedül nem talál megoldást, kérdezzen meg másokat. Bron pedig messze jobb alanynak tűnik erre, mint a vörös nő, akitől végre megszabadult.*
-Inkább veled mennék, nem akarok vele egyedül maradni.
*Nyugtalanul pillant háta fölött arra az irányba, ahol Synt hagyta, ki tudja, nem akarna-e bosszút állni az ütésért, ezt pedig Timandra inkább elkerülné. Ki tudja, talán még odafent is segítségére lehet valamiben a két férfinak, annak ellenére is, hogy a fizikuma kifejezetten gyenge, ész dolgában nem áll éppenséggel rosszul.
Akár nála marad a kulcs, akár a férfi átveszi, mindenképpen újra szemügyre veszi a dobozkát, amit kapott, szabaddá téve eddig foglalt kezét is. Előbb a mintákon simít végig, óvatosan próbálgatja, hogy lehet-e őket benyomni, forgatni valahogyan. Valamit kell, hogy tudjon vele csinálni, ha egyszer rájött, hogy mit, onnantól már csak az a kérdés, hogy pontosan mi is a cél, amit el kell érnie.*
2388. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-03-31 22:02:53
Üzenet elküldve: 2014-03-31 22:02:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Újra szabadon - Andala Orterona//
*Hogy mit tennének velük? Hát pontos leírást nem tud róla adni, mivel nincs miről. Egyszerűen csak akik előbb felfedezik őket azok egyszerűen csak megpróbálják őket levadászni. Ők már nem a rabszolgáik, hanem egyszerű áldozatok, kikre lehet hogy már meg is kezdték a vadászatot.*
- Oh, azt egy szóval meg tudom neked válaszolni: megölnének. *Mondja ásítva, majd a szokásos magabiztos, és pozitív szavakra mosolyogva felé kapja a tekintetét.*
- Mondtam, hogy én igen! *Feleli ismét az állóképességéről szóló kérdésre, és már talpon is van, majd elindul a nagy bokorcsoportosulás irányába, amit Andala figyel. Ülve egyáltalán nem volt annyira fájdalmas mint most. Combjai szinte égnek, az izmok kiáltanak, de nem aggódik, tudja, hogy ha kifújja magát, és rádolgoz gyorsan hozzászoknak a lábai. Csak a futást most egy időre felejtse el.*
- Attól függ! Ha csak valami kellemetlenkedő alak idő előtt nem veszi észre a hullákat, még nem valószínű, hogy a céhben feltűnik a késedelem. Hivatalosan talán még vissza se kellett volna érnie a csapatnak. *Szól hátra, de tényleg csak feltételez. Nem engedheti meg magának, hogy a megalapozatlan bizakodás miatt engedjék le a védelmüket.* De nem kiabálom el. Mindenesetre ne hagyj nyomot! *Mutat mosolyogva a földre. A hangja még mindig rekedtes, és nagyon liheg, de már határozottan jobb.
A kíváncsiság talán jobban utat tör benne, mint a barátnőjében, ugyanis a bokorcsoportosulás már a fák takarásában van, ő meg ahelyett, hogy bebújna a bokrok rejtekébe, egy ígéretesebb, magasabbnak tűnő fát céloz meg közvetlen a bokrok mellett. Gyorsan, és nem kissé fájdalmasan rugaszkodik el, és ugrik fel elkapva az egyik ágat, majd könnyedén felhúzza magát. A kezeivel nincs baj, azokat még tudja használni. Lihegve próbál alkalmas helyet találni, hogy egy kicsit jobban beláthassa a területet. Visszafordul Andalához, rámutatva a bokrokra, néma utalásként, hogy ő még egyelőre maradjon talaj közelben, ahol biztonságosabb. Ő még két ággal feljebb mászik arra a vastagabbra amelyik a másik, még magasabb fához van a legközelebb. Nagy levegőt vesz, és nem tudván milyen az egyensúlya egyszerűen csak nekifut ameddig az ág engedi, és átugrik a szomszédos fára. Ahogy megkapaszkodik az ágon, súlya nem kis zajt csap a levelekkel, de hát ezért akart a vízesés nyugtató csobogása közelében maradni. Mikor sikeresen féltérdre ereszkedve biztosan van az ágon, minél halkabban lihegve figyeli meg a terepet, lopva hátrapillantva a bokrok irányába. A víz zajától ő sem hall így semmiféle neszt, bár ha a céh mélységi tagjait küldik utánuk azok úgysem csapnának zajt a mozgásukkal, így a zubogás most csak a két fáradt lánynak kedvez.*
*Hogy mit tennének velük? Hát pontos leírást nem tud róla adni, mivel nincs miről. Egyszerűen csak akik előbb felfedezik őket azok egyszerűen csak megpróbálják őket levadászni. Ők már nem a rabszolgáik, hanem egyszerű áldozatok, kikre lehet hogy már meg is kezdték a vadászatot.*
- Oh, azt egy szóval meg tudom neked válaszolni: megölnének. *Mondja ásítva, majd a szokásos magabiztos, és pozitív szavakra mosolyogva felé kapja a tekintetét.*
- Mondtam, hogy én igen! *Feleli ismét az állóképességéről szóló kérdésre, és már talpon is van, majd elindul a nagy bokorcsoportosulás irányába, amit Andala figyel. Ülve egyáltalán nem volt annyira fájdalmas mint most. Combjai szinte égnek, az izmok kiáltanak, de nem aggódik, tudja, hogy ha kifújja magát, és rádolgoz gyorsan hozzászoknak a lábai. Csak a futást most egy időre felejtse el.*
- Attól függ! Ha csak valami kellemetlenkedő alak idő előtt nem veszi észre a hullákat, még nem valószínű, hogy a céhben feltűnik a késedelem. Hivatalosan talán még vissza se kellett volna érnie a csapatnak. *Szól hátra, de tényleg csak feltételez. Nem engedheti meg magának, hogy a megalapozatlan bizakodás miatt engedjék le a védelmüket.* De nem kiabálom el. Mindenesetre ne hagyj nyomot! *Mutat mosolyogva a földre. A hangja még mindig rekedtes, és nagyon liheg, de már határozottan jobb.
A kíváncsiság talán jobban utat tör benne, mint a barátnőjében, ugyanis a bokorcsoportosulás már a fák takarásában van, ő meg ahelyett, hogy bebújna a bokrok rejtekébe, egy ígéretesebb, magasabbnak tűnő fát céloz meg közvetlen a bokrok mellett. Gyorsan, és nem kissé fájdalmasan rugaszkodik el, és ugrik fel elkapva az egyik ágat, majd könnyedén felhúzza magát. A kezeivel nincs baj, azokat még tudja használni. Lihegve próbál alkalmas helyet találni, hogy egy kicsit jobban beláthassa a területet. Visszafordul Andalához, rámutatva a bokrokra, néma utalásként, hogy ő még egyelőre maradjon talaj közelben, ahol biztonságosabb. Ő még két ággal feljebb mászik arra a vastagabbra amelyik a másik, még magasabb fához van a legközelebb. Nagy levegőt vesz, és nem tudván milyen az egyensúlya egyszerűen csak nekifut ameddig az ág engedi, és átugrik a szomszédos fára. Ahogy megkapaszkodik az ágon, súlya nem kis zajt csap a levelekkel, de hát ezért akart a vízesés nyugtató csobogása közelében maradni. Mikor sikeresen féltérdre ereszkedve biztosan van az ágon, minél halkabban lihegve figyeli meg a terepet, lopva hátrapillantva a bokrok irányába. A víz zajától ő sem hall így semmiféle neszt, bár ha a céh mélységi tagjait küldik utánuk azok úgysem csapnának zajt a mozgásukkal, így a zubogás most csak a két fáradt lánynak kedvez.*
2387. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-03-31 22:02:34
Üzenet elküldve: 2014-03-31 22:02:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Kramlaf, Akheel, Lyriana //
*Lyriana visszakérdezésére csak megáll egy pillanatra és kezeit csípőre téve fordul az ég felé. Nagyot szusszant, mintha épp pukkadásig ette volna magát, s hagyni akar magának egy fél pillanatot, míg eldönti, hogy fossa, vagy hányja ki a gyomrába nem férő felesleget.
De sajnos szó sincs valójában semmi ilyesmiről. Csak reggelizett, azt se túl bőségesen.
Most kezdje el magyarázni a másik nőnek, hogy miért gondolja másik törzsből, másik környékről, másik bolygóról valónak őket? Nem, nem kezdi. Eddig se értették, eztán se fogják és annyira nem is fontos.
Úgy tűnik Kramlafnak nem sürgős már a favágás, nem erősködik, ezért Akheel behúz egy piros pontot neve mellé képzeletbeli kis listáján.
Ha szerencséjük van, akkor pár óra alatt lőnek pár fácánt, nyulat, kacsát, madarat és itt jönnek a képbe a zsákok! Akheel lepasszolja a másik kettőnek a dögöket, hogy ne zavarják őt.
Hamarosan már vissza is indulhatnak. Ezt a Vadász egy intéssel jelzi társainak.
Visszafelé elhaladnak ismét a kiszemelt fa mellett, de mivel "számára teljesen mindegy" nem fog megállni, csak ha emlékeztetik a dologra.*
*Lyriana visszakérdezésére csak megáll egy pillanatra és kezeit csípőre téve fordul az ég felé. Nagyot szusszant, mintha épp pukkadásig ette volna magát, s hagyni akar magának egy fél pillanatot, míg eldönti, hogy fossa, vagy hányja ki a gyomrába nem férő felesleget.
De sajnos szó sincs valójában semmi ilyesmiről. Csak reggelizett, azt se túl bőségesen.
Most kezdje el magyarázni a másik nőnek, hogy miért gondolja másik törzsből, másik környékről, másik bolygóról valónak őket? Nem, nem kezdi. Eddig se értették, eztán se fogják és annyira nem is fontos.
Úgy tűnik Kramlafnak nem sürgős már a favágás, nem erősködik, ezért Akheel behúz egy piros pontot neve mellé képzeletbeli kis listáján.
Ha szerencséjük van, akkor pár óra alatt lőnek pár fácánt, nyulat, kacsát, madarat és itt jönnek a képbe a zsákok! Akheel lepasszolja a másik kettőnek a dögöket, hogy ne zavarják őt.
Hamarosan már vissza is indulhatnak. Ezt a Vadász egy intéssel jelzi társainak.
Visszafelé elhaladnak ismét a kiszemelt fa mellett, de mivel "számára teljesen mindegy" nem fog megállni, csak ha emlékeztetik a dologra.*
2386. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-03-31 21:31:48
Üzenet elküldve: 2014-03-31 21:31:48
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Újra szabadon - Seorical Ackehrin//
-Igazad van. Nem kaphatnak el minket! Ki tudja mit tenénnek velünk? *Ezt ő maga is el tudja képzelni, csak nem akarja.*
-No, igen, az egyensúlyérzékünk már biztos nem a régi, de én elszánt vagyok! Megfogadtam magamnak, hogy nem kapnak el. Össze tudtad szedni magad valamennyire? Be kéne legalább menni a bokrok közé. Félek, hogy keresnek minket...
*A válszt meg sem várja, fölpattan, illetve nehézkesen föltápászkodik, s körülnéz, hogy hol tudnának elbújni. Meg is lát egy nagy bokorcsoportosulást, s mivel igen sűrűn állnak a növények, ott meg tudnák húzni magukat. Szomjukat csillapították, de étele nincs és nem gondolja, hogy barátnőjének lenne. Majd lőnek valami állatot, de egyenlőre várniuk kell.*
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.03.31 22:03:30, a következő indokkal:
Fejléc javítása.
-Igazad van. Nem kaphatnak el minket! Ki tudja mit tenénnek velünk? *Ezt ő maga is el tudja képzelni, csak nem akarja.*
-No, igen, az egyensúlyérzékünk már biztos nem a régi, de én elszánt vagyok! Megfogadtam magamnak, hogy nem kapnak el. Össze tudtad szedni magad valamennyire? Be kéne legalább menni a bokrok közé. Félek, hogy keresnek minket...
*A válszt meg sem várja, fölpattan, illetve nehézkesen föltápászkodik, s körülnéz, hogy hol tudnának elbújni. Meg is lát egy nagy bokorcsoportosulást, s mivel igen sűrűn állnak a növények, ott meg tudnák húzni magukat. Szomjukat csillapították, de étele nincs és nem gondolja, hogy barátnőjének lenne. Majd lőnek valami állatot, de egyenlőre várniuk kell.*
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.03.31 22:03:30, a következő indokkal:
Fejléc javítása.
2385. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-03-31 21:12:44
Üzenet elküldve: 2014-03-31 21:12:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
// Kramlaf, Akheel, Lyriana //
* A két nő, mondatai forognak fejébe, és megértette a két pólus szét felé húzza, Lyriana meg fogja érteni, ha nem beszél legalábbis reméli, hogy nem kényszeríti olyan szituációkra, amelyek a sok beszéddel állnak össze. Tehát az út további részében, csöndben marad. Legalábbis megpróbál. Az erőd teljesen virágba borult, gyönyörű látvány az ébredő természet, ahogy szállnak a leszakadt virágszirmok a levegőben, rengeteg szín található benne. A pirostól, egészen a fehérig. Igaz nem annyira jelentős ez a színskála mint ősszel a hulló levelek, de a télhez képest, olyan minthogyha egy művészhez nyitna be és az arcába tolódna a portrék, és piktúrák hatalmas mennyisége. Ahogy, végighallgatja a beszélgetésfoszlányok végét, meglátja ahogy egy kis nyuszi ugrál el előttük, a maga téli fehérségében. Izmos hátsó lábaival, átugrál az út teljes széltében, míg pisze orrát mozgatva, és szemét is erre fordítva pásztázza a három idegent, Kramlaf is csak szeme sarkából látja az állatot, és rá sem fókuszál rendesen, mivel tudja a lány mennyire rühelli a tábori életet, és ha nem egy nyulat lőne Akheel, akkor már mehetnének is vissza. Bár a fehér bunda nagyon kelendő, főleg nyúlból, aminek pörköltje, olyan ínycsiklandozó, borral keverve és természetesen hozzá fogyasztva királyok étke. Összefut a nyál a szájában a szerzetesnek, és nyel egy hatalmasat. Majd akkorát, hogy vízhangot keltsen az erdő kietlen közepén, ahol csak a három humanoid zavarja a harmóniát.
A borra szomjazó ember, bár tudja hogy most fejbe vágná, gyomrának üres tartalma miatt természetesen. De akkor is megkívánt, egy erős és száraz, vérvörös Atheniori bort, mely mindent feldob, sokan már csak azt fogyasztják étkek nélkül. Nos az ő testükön meg is látszik a folyamat, és hogy annak szorgos gyakorlói amit mi egyszerű emberek, alkoholizmusnak hívunk. Orruk ellilul, és ha nem isszák meg napi adagjukat, kezük elkezd remegni agresszívvá válnak, és nem tudják kontrollálni magukat. Bár ezek az egyének, nem bort szoktak fogyasztani, inkább annak töményebb, égetett változatát, a borpárlatot, bár látott már hasonló hatású, folyadékot, melyet nagyrészt alkimisták kevertek, tőzegből és fűből. Sőt otthon, a saját falujában a gyümölcsök és zöldségek kerültek hasonló sorsa, és volt aki direkt azért termesztette, hogy legyen mivel kábítani magát, az unalmas téli napokon. *
* A két nő, mondatai forognak fejébe, és megértette a két pólus szét felé húzza, Lyriana meg fogja érteni, ha nem beszél legalábbis reméli, hogy nem kényszeríti olyan szituációkra, amelyek a sok beszéddel állnak össze. Tehát az út további részében, csöndben marad. Legalábbis megpróbál. Az erőd teljesen virágba borult, gyönyörű látvány az ébredő természet, ahogy szállnak a leszakadt virágszirmok a levegőben, rengeteg szín található benne. A pirostól, egészen a fehérig. Igaz nem annyira jelentős ez a színskála mint ősszel a hulló levelek, de a télhez képest, olyan minthogyha egy művészhez nyitna be és az arcába tolódna a portrék, és piktúrák hatalmas mennyisége. Ahogy, végighallgatja a beszélgetésfoszlányok végét, meglátja ahogy egy kis nyuszi ugrál el előttük, a maga téli fehérségében. Izmos hátsó lábaival, átugrál az út teljes széltében, míg pisze orrát mozgatva, és szemét is erre fordítva pásztázza a három idegent, Kramlaf is csak szeme sarkából látja az állatot, és rá sem fókuszál rendesen, mivel tudja a lány mennyire rühelli a tábori életet, és ha nem egy nyulat lőne Akheel, akkor már mehetnének is vissza. Bár a fehér bunda nagyon kelendő, főleg nyúlból, aminek pörköltje, olyan ínycsiklandozó, borral keverve és természetesen hozzá fogyasztva királyok étke. Összefut a nyál a szájában a szerzetesnek, és nyel egy hatalmasat. Majd akkorát, hogy vízhangot keltsen az erdő kietlen közepén, ahol csak a három humanoid zavarja a harmóniát.
A borra szomjazó ember, bár tudja hogy most fejbe vágná, gyomrának üres tartalma miatt természetesen. De akkor is megkívánt, egy erős és száraz, vérvörös Atheniori bort, mely mindent feldob, sokan már csak azt fogyasztják étkek nélkül. Nos az ő testükön meg is látszik a folyamat, és hogy annak szorgos gyakorlói amit mi egyszerű emberek, alkoholizmusnak hívunk. Orruk ellilul, és ha nem isszák meg napi adagjukat, kezük elkezd remegni agresszívvá válnak, és nem tudják kontrollálni magukat. Bár ezek az egyének, nem bort szoktak fogyasztani, inkább annak töményebb, égetett változatát, a borpárlatot, bár látott már hasonló hatású, folyadékot, melyet nagyrészt alkimisták kevertek, tőzegből és fűből. Sőt otthon, a saját falujában a gyümölcsök és zöldségek kerültek hasonló sorsa, és volt aki direkt azért termesztette, hogy legyen mivel kábítani magát, az unalmas téli napokon. *
2384. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-03-31 18:19:43
Üzenet elküldve: 2014-03-31 18:19:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Kramlaf, Akheel //
* A fából készült falra odafordítja a fejét. Arra jól lehet vésni, s az ilyen kézműves dolgokat Liry mindig is nagyon szerette, hiszen apja boltjában is ilyenekkel foglalkozott. Cserép edényeket készített és faragott, festett ha éppen nem volt vásároló. Szerény kis boltjuknak sok látogatója volt egy nap, s ez éppen elegendő volt ahhoz, hogy szűkösen bár, de boldogan éldegéljenek nagyapjával, Arthenior szélén. Mélyen beleszippant a levegőbe.* ~ Vajon mi van most apával? Hiányzik nekem.~ * Lirynek az is bőven jó, ha csak pár kérget összeszedhet, annak belső oldalára is tud akár festeni, nem is kell hozzá sokminden, csupán egy madártoll és egy kis korom.*
- Hm? Óh értem.. * Feleli Kramlaf válaszára, de hazudik, mert koránt sem érti miért volna ő röhejes a vadásznak, de úgy érzi, most nem volna jó, ha rákérdezne. Van egy olyan érzése, hogy a favágás nem lesz megengedve, hiába csak itt nőnek ezek az érdekes törzsű fácskák.*
- Most miért? * Kérdi Akheelt, ki kijelentette, hogy úgy csinálnak, mintha nem velük élnének. Talán a kis erdei séta miatt gondolja így, de nem érti miért oly nagy gond ez, hiszen a kellemeset a hasznossal összekötve ő meg vadászhat is ha akar. Liry ezzel nem ért egyet, bár ennek cseppnyi jelét sem mutatja, továbbra is vidáman keresgéli a megfelelő kérgeket, melyre majd festhet, faraghat, akármit csinálhat ha lesz ideje. Bólint, hiszen neki úgy is jó. Csendesen követi Akheelt, s szótlanul, hogy egy árva okot se hagyjon a nő zsörtölődésének.*
* A fából készült falra odafordítja a fejét. Arra jól lehet vésni, s az ilyen kézműves dolgokat Liry mindig is nagyon szerette, hiszen apja boltjában is ilyenekkel foglalkozott. Cserép edényeket készített és faragott, festett ha éppen nem volt vásároló. Szerény kis boltjuknak sok látogatója volt egy nap, s ez éppen elegendő volt ahhoz, hogy szűkösen bár, de boldogan éldegéljenek nagyapjával, Arthenior szélén. Mélyen beleszippant a levegőbe.* ~ Vajon mi van most apával? Hiányzik nekem.~ * Lirynek az is bőven jó, ha csak pár kérget összeszedhet, annak belső oldalára is tud akár festeni, nem is kell hozzá sokminden, csupán egy madártoll és egy kis korom.*
- Hm? Óh értem.. * Feleli Kramlaf válaszára, de hazudik, mert koránt sem érti miért volna ő röhejes a vadásznak, de úgy érzi, most nem volna jó, ha rákérdezne. Van egy olyan érzése, hogy a favágás nem lesz megengedve, hiába csak itt nőnek ezek az érdekes törzsű fácskák.*
- Most miért? * Kérdi Akheelt, ki kijelentette, hogy úgy csinálnak, mintha nem velük élnének. Talán a kis erdei séta miatt gondolja így, de nem érti miért oly nagy gond ez, hiszen a kellemeset a hasznossal összekötve ő meg vadászhat is ha akar. Liry ezzel nem ért egyet, bár ennek cseppnyi jelét sem mutatja, továbbra is vidáman keresgéli a megfelelő kérgeket, melyre majd festhet, faraghat, akármit csinálhat ha lesz ideje. Bólint, hiszen neki úgy is jó. Csendesen követi Akheelt, s szótlanul, hogy egy árva okot se hagyjon a nő zsörtölődésének.*
2383. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-03-31 00:13:23
Üzenet elküldve: 2014-03-31 00:13:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Kramlaf, Akheel, Lyriana //
*Akheel csak megvonja a vállát. Ahhoz képest mennyit jártatja a száját a másik még nagyon nem tudja kihez, mikor és hogyan szóljon. De majd beletanul. Vagy beledöglik.*
-Úgy csináltok, mintha nem velünk élnétek.
*Legyint a párosra. Ha Kramlaf már utólag is rájött arra mekkora ostobaságot beszélt ki a szájából: jó.
Tovább nem érdemes foglalkozni a Nagynő esetével, hiszen itt sincs és nem a jelenlévők fognak arról dönteni, hogy milyen pozícióba kerül. Akheelnek csak akadt annyi sütnivalója, hogy a látottak alapján leszűrje: ha köztük marad a nő, akkor harcos lesz. Ha harcos lesz, akkor a vele lévő kettő fölött fog elhelyezkedni a törzsi hierarchiában. Reménykedni benne, hogy nem így lesz, olyan mint azt kívánni, hogy váltson vörösre az ég kékje. Egész pontosan ezt találta mulatságosnak Akheel.*
-Azért jöttünk ilyen messzire, hogy kivágjunk egy fát?
*Kezdi elveszteni a türelmét. Kagan egy árva szót sem szólt neki arról, hogy favágást akarnak rendezni a tábortól ilyen messze. Meg akart nézni valamit a szerzetes, ő pedig egy marék mogyoróért elkísérte. Na meg azért, hogy legyen aki helyette cipeli a zsákmányt és nem a kivágott fát. Kivágott fáról szó sem volt.*
-Nem ezért jöttünk, talán majd visszafelé.
*Zárja rövidre a témát és int a párosnak, hogy kövessék tovább.*
~Ha elriasztja a vadakat a környékről, a lovam után kötöm. Favágás...~
*Morgolódik magában. Ezért legalább egy zsák mogyorót fog kérni Kagantól.*
*Akheel csak megvonja a vállát. Ahhoz képest mennyit jártatja a száját a másik még nagyon nem tudja kihez, mikor és hogyan szóljon. De majd beletanul. Vagy beledöglik.*
-Úgy csináltok, mintha nem velünk élnétek.
*Legyint a párosra. Ha Kramlaf már utólag is rájött arra mekkora ostobaságot beszélt ki a szájából: jó.
Tovább nem érdemes foglalkozni a Nagynő esetével, hiszen itt sincs és nem a jelenlévők fognak arról dönteni, hogy milyen pozícióba kerül. Akheelnek csak akadt annyi sütnivalója, hogy a látottak alapján leszűrje: ha köztük marad a nő, akkor harcos lesz. Ha harcos lesz, akkor a vele lévő kettő fölött fog elhelyezkedni a törzsi hierarchiában. Reménykedni benne, hogy nem így lesz, olyan mint azt kívánni, hogy váltson vörösre az ég kékje. Egész pontosan ezt találta mulatságosnak Akheel.*
-Azért jöttünk ilyen messzire, hogy kivágjunk egy fát?
*Kezdi elveszteni a türelmét. Kagan egy árva szót sem szólt neki arról, hogy favágást akarnak rendezni a tábortól ilyen messze. Meg akart nézni valamit a szerzetes, ő pedig egy marék mogyoróért elkísérte. Na meg azért, hogy legyen aki helyette cipeli a zsákmányt és nem a kivágott fát. Kivágott fáról szó sem volt.*
-Nem ezért jöttünk, talán majd visszafelé.
*Zárja rövidre a témát és int a párosnak, hogy kövessék tovább.*
~Ha elriasztja a vadakat a környékről, a lovam után kötöm. Favágás...~
*Morgolódik magában. Ezért legalább egy zsák mogyorót fog kérni Kagantól.*
2382. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-03-30 23:44:34
Üzenet elküldve: 2014-03-30 23:44:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
// Kramlaf, Akheel, Lyriana //
- Számodra, teljesen mindegy, de ha tudni szeretnéd, egy falhoz kell, ami nem fából épül, a többit sajnos Kagantól kell megkérdezned. * Szól kedvesen, a nőhöz, aki kicsit olyan mint egy gyerek együgyűségében, bár ki tudja lehet az is. A vadász, elől megy, tehát tudja pásztázni a környezetüket. Itt az idő megfigyelnie mozgását, ki tudja mikor kellesz elsajátítania a csöndes lépteket, még egyszerű sima gyaloglásnál is. Amit a nő tud, és átlagos számára, az Kramlafnak hatalmas kincs lenne, bár így is elég halk a sok edzésnek köszönhetően, ahol sokat majd dobbantva, kell végezni, ámbár van ahol a csöndesség sokkal kifizetődőbb, és idegesítőbb az ellenfél számára, - természetesen - Ideje lenne azt is gyakorolnia. A nő, oldalra nézve, és lépve valószínű, bikaszemével pont egy diófára mutat. Amely, nem túl nagy, de épp elég 4 zsalu elkészítéséhez, könnyű legallyazni és ezért elszállítani is, egy órán belül meglesznek, és pont az ösvény mellet! Mekkora szerencséjük van. A fa körülbelül, két és fél méteres lehet. Át tudná ölelni Kramlaf a törzset egyszerűen, sőt akár egy kézzel is, szerencsére nem elég öreg még ahhoz hogy V betűt formáljon a fa, épp ezért, nem fog elveszni, remek anyag, a hozzáférhetetlensége miatt, körülbelül, nyolc komolyabb ág van a fán, amelyekhez már kellenek a fejszék. Igazából, könnyen le is törhetné, de akkor már remekül csinálja meg a feladatát, hogy az óriás famester, is megirigyelje. A színe a finom, szürke és barna keveréke, levelei épp kezdenek kinyílni termése még nincs, - hogy is lehetne, - és virágát sem mutatta még ki. Ahogy áll mellette a nő, mintha tűzre gyújtaná a fát, ahogy fújja a szél, pont a tűz pattogását juttatja eszébe, ám kizökkenti eszmefuttatásából, a másik vörös nevetése, és Lyriana, értetlensége, amelyre csupán egy fogkimutatás mosollyal tud válaszolni, a lány értetlensége megmosolyogtatja, gondolkodik, szóljon? Vagy hagyja, előbbi mellett dönt. *
- Én vagyok röhejes, a mi mélyen tisztelt, vadászunk számára, de hát, majd megbékél velem, talán.
* A nő elcsitítja őket, pedig most kellene jönni a nagy kattogásnak, és tompa püfölés hangoknak, ahogy nekiállnak a favágásnak, épp ezért fel is próbálja világosítani a nőt. *
- Akheel, ezt a fát ki kéne vágnunk, hogy csináljuk csendben? A világért nem akarlak megbántani, de az macerás lesz, fűrészünk nincs,
- Számodra, teljesen mindegy, de ha tudni szeretnéd, egy falhoz kell, ami nem fából épül, a többit sajnos Kagantól kell megkérdezned. * Szól kedvesen, a nőhöz, aki kicsit olyan mint egy gyerek együgyűségében, bár ki tudja lehet az is. A vadász, elől megy, tehát tudja pásztázni a környezetüket. Itt az idő megfigyelnie mozgását, ki tudja mikor kellesz elsajátítania a csöndes lépteket, még egyszerű sima gyaloglásnál is. Amit a nő tud, és átlagos számára, az Kramlafnak hatalmas kincs lenne, bár így is elég halk a sok edzésnek köszönhetően, ahol sokat majd dobbantva, kell végezni, ámbár van ahol a csöndesség sokkal kifizetődőbb, és idegesítőbb az ellenfél számára, - természetesen - Ideje lenne azt is gyakorolnia. A nő, oldalra nézve, és lépve valószínű, bikaszemével pont egy diófára mutat. Amely, nem túl nagy, de épp elég 4 zsalu elkészítéséhez, könnyű legallyazni és ezért elszállítani is, egy órán belül meglesznek, és pont az ösvény mellet! Mekkora szerencséjük van. A fa körülbelül, két és fél méteres lehet. Át tudná ölelni Kramlaf a törzset egyszerűen, sőt akár egy kézzel is, szerencsére nem elég öreg még ahhoz hogy V betűt formáljon a fa, épp ezért, nem fog elveszni, remek anyag, a hozzáférhetetlensége miatt, körülbelül, nyolc komolyabb ág van a fán, amelyekhez már kellenek a fejszék. Igazából, könnyen le is törhetné, de akkor már remekül csinálja meg a feladatát, hogy az óriás famester, is megirigyelje. A színe a finom, szürke és barna keveréke, levelei épp kezdenek kinyílni termése még nincs, - hogy is lehetne, - és virágát sem mutatta még ki. Ahogy áll mellette a nő, mintha tűzre gyújtaná a fát, ahogy fújja a szél, pont a tűz pattogását juttatja eszébe, ám kizökkenti eszmefuttatásából, a másik vörös nevetése, és Lyriana, értetlensége, amelyre csupán egy fogkimutatás mosollyal tud válaszolni, a lány értetlensége megmosolyogtatja, gondolkodik, szóljon? Vagy hagyja, előbbi mellett dönt. *
- Én vagyok röhejes, a mi mélyen tisztelt, vadászunk számára, de hát, majd megbékél velem, talán.
* A nő elcsitítja őket, pedig most kellene jönni a nagy kattogásnak, és tompa püfölés hangoknak, ahogy nekiállnak a favágásnak, épp ezért fel is próbálja világosítani a nőt. *
- Akheel, ezt a fát ki kéne vágnunk, hogy csináljuk csendben? A világért nem akarlak megbántani, de az macerás lesz, fűrészünk nincs,
2381. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-03-30 23:30:06
Üzenet elküldve: 2014-03-30 23:30:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Újra szabadon - Andala Orterona//
*Figyelmesen hallgatja barátnője minden érvét, bátorítását, biztatását. Na igen! Reménykedtek...bár néha fájdalmasabb volt, mint hagyni az egészet, és csak sodródni az árral, ahogy ő tette 10 évig, ha valami nemkívánatos munkát sóztak a nyakába. És csak az volt, nemkívánatos munka, de abból látástól vakulásig a 10 hosszú év minden egyes átkozott napján, de csak akkor volt idejük a bizakodásra mikor az a bizonyos munka olyan volt, hogy az elmét szabadon hagyta, hadd gondoljon arra amire ő akar.*
- Másunk sem volt csak a hit! *Veti oda. Mintha olyan nagy dolog lett volna, hogy végig reménykedtek!* Ha nem tettük volna, te is tudod, hogy a végén beleroppantunk volna. Otthon mindig is mondták, mindent elvehetnek tőled, de a hitet és a reményt soha! *Emeli még mindig szapora légzéssel az ég felé a fejét. Nemsokára úgyis fel kell állnia, de ha már ül egy pár pillanatnyi napozást megengedhet magának. Úgyis olyan fehér és sápadt mint egy több napos hulla.* ~Na igen, életünk első felét az erdőben a fák között töltöttük, na de hol voltunk a következőben?~ *Inkább nem mondja ki hangosan a nem kívánatos gondolatokat. Andalának hagyja a pozitív gondolkodást, kettejük közül inkább ő az optimista, Seorical pedig a realista, aki próbál elfogulatlanul a pillanatnyi gondolatokat és érzéseket kizárva külső szemlélődőként látni a szorultabb, baljóslatú helyzeteket, és úgy vázolni fel magában a tényeket, hogy ne érdekelje fájdalmas-e avagy örömteli a megállapítás. Ezért sokszor úgy tűnik, hogy ő inkább pesszimista, mivel a fájdalmas igazság ugyanúgy mindig a száján, mint a biztató* Hát azt mondják ha az elme már annyira nem is, a test még emlékezhet, felelevenítve az emlékeket és tanultakat az elmében, bár nem tudom ez az elmélet mennyi ideig lehet helytálló. Nem tudom. Az egyensúly romolhatott, sőt, biztos romlott. Talán a rugalmasságra rendesen rádolgoztunk, azzal nem lehet baj. ~És sajnos nem csak edzés, és harc közben kellett arra rádolgozni.~ Igen, itt az egyensúllyal lesz talán a legnagyobb probléma. Jobbik esetben talán 2-3 óra mire elfogadhatóan tudunk majd a fák között mozogni, legrosszabb esetben az egész nap rámehet, vagy talán még több is. Viszont van egy olyan érzésem, hogy az egyetlen gondolatunk az lesz, hogy csak árnyékai vagyunk régi önmagunknak. *Magyarázza elnézve a fákat. Dehogy nem lehet elfelejteni, mindent elfelejthet egyszer az ember, ha azt évekig nem használja, csak abban nem biztos, hogy mennyi idő kell mire újra belerázódnak. Mi a legrosszabb ami történhet? Lepottyannak a fáról közvetlen a banditák orra elé. Ezen már majdnem elmosolyodik, emiatt a félelem miatt nem képes még átérezni azt a boldogságot, ami már barátnőjét átjárja. Amíg el nem tűnnek, és úgy feküdhet le aludni, hogy tudja fel is fog ébredni, na akkor talán őt is átjárja majd ez a szabadságtól való mámorító boldogság.*
*Figyelmesen hallgatja barátnője minden érvét, bátorítását, biztatását. Na igen! Reménykedtek...bár néha fájdalmasabb volt, mint hagyni az egészet, és csak sodródni az árral, ahogy ő tette 10 évig, ha valami nemkívánatos munkát sóztak a nyakába. És csak az volt, nemkívánatos munka, de abból látástól vakulásig a 10 hosszú év minden egyes átkozott napján, de csak akkor volt idejük a bizakodásra mikor az a bizonyos munka olyan volt, hogy az elmét szabadon hagyta, hadd gondoljon arra amire ő akar.*
- Másunk sem volt csak a hit! *Veti oda. Mintha olyan nagy dolog lett volna, hogy végig reménykedtek!* Ha nem tettük volna, te is tudod, hogy a végén beleroppantunk volna. Otthon mindig is mondták, mindent elvehetnek tőled, de a hitet és a reményt soha! *Emeli még mindig szapora légzéssel az ég felé a fejét. Nemsokára úgyis fel kell állnia, de ha már ül egy pár pillanatnyi napozást megengedhet magának. Úgyis olyan fehér és sápadt mint egy több napos hulla.* ~Na igen, életünk első felét az erdőben a fák között töltöttük, na de hol voltunk a következőben?~ *Inkább nem mondja ki hangosan a nem kívánatos gondolatokat. Andalának hagyja a pozitív gondolkodást, kettejük közül inkább ő az optimista, Seorical pedig a realista, aki próbál elfogulatlanul a pillanatnyi gondolatokat és érzéseket kizárva külső szemlélődőként látni a szorultabb, baljóslatú helyzeteket, és úgy vázolni fel magában a tényeket, hogy ne érdekelje fájdalmas-e avagy örömteli a megállapítás. Ezért sokszor úgy tűnik, hogy ő inkább pesszimista, mivel a fájdalmas igazság ugyanúgy mindig a száján, mint a biztató* Hát azt mondják ha az elme már annyira nem is, a test még emlékezhet, felelevenítve az emlékeket és tanultakat az elmében, bár nem tudom ez az elmélet mennyi ideig lehet helytálló. Nem tudom. Az egyensúly romolhatott, sőt, biztos romlott. Talán a rugalmasságra rendesen rádolgoztunk, azzal nem lehet baj. ~És sajnos nem csak edzés, és harc közben kellett arra rádolgozni.~ Igen, itt az egyensúllyal lesz talán a legnagyobb probléma. Jobbik esetben talán 2-3 óra mire elfogadhatóan tudunk majd a fák között mozogni, legrosszabb esetben az egész nap rámehet, vagy talán még több is. Viszont van egy olyan érzésem, hogy az egyetlen gondolatunk az lesz, hogy csak árnyékai vagyunk régi önmagunknak. *Magyarázza elnézve a fákat. Dehogy nem lehet elfelejteni, mindent elfelejthet egyszer az ember, ha azt évekig nem használja, csak abban nem biztos, hogy mennyi idő kell mire újra belerázódnak. Mi a legrosszabb ami történhet? Lepottyannak a fáról közvetlen a banditák orra elé. Ezen már majdnem elmosolyodik, emiatt a félelem miatt nem képes még átérezni azt a boldogságot, ami már barátnőjét átjárja. Amíg el nem tűnnek, és úgy feküdhet le aludni, hogy tudja fel is fog ébredni, na akkor talán őt is átjárja majd ez a szabadságtól való mámorító boldogság.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257