Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 279 (5561. - 5580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5580. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-12 18:55:02
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy különleges rendelés//

~Ismerkedjek meg vele?~
*Ezt mondani könnyű, de jelenleg még lépni sem tudna felé. Az evés utáni alvásban meg nem igazán bízik, abból bármikor felriadhat valaki, de ha a réti ármány üti ki akkor nyugton marad egy darabig. Csak honnan szerezzen? Nem nő az minden bokor mögött... Az állatok többsége különben is ismeri az illatát és elkerüli ha lehetősége van, biztosan nem tűrné egyszerűen hogy az orra alá dugják. Altató mérge sincsen se kéznél se otthon jelenleg, mostanában nem kísérletezik ilyesmikkel.*
~Hogy a fenébe lehetne ezt megoldani? Igyam le magam?~
*A félelmén biztos hogy oldana, ettől függetlenül nem biztos hogy túl is élné.*
~Kerekedj felül rajta! Mindig olyan büszkén mondod hogy az érzelmeket le lehet győzni, hát rajta!~
*Igen, szokta mondani, de mondani mindent sokkal könnyebb mint meg is tenni, pláne ha az életét félti valaki.*
~Gyerünk, menni fog, őt sem bántja! Csináld!~
*Fegyverét még mindig maga előtt a föld felé tartva tesz egy bátortalan lépést előre, aztán bár egy picit, és mivel az állat leginkább érdektelennek bizonyul a jelenlétét tekintve, megismétli a lépést. Egyelőre ennyivel megelégszik, így hogy a warg is közelebb lépkedett, és most ő is tett két lépést, már nincsen túl messze a céltól.*
- Hogy sikerült megszelídítened?

5579. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-12 11:59:50
 ÚJ
>Ágrólszakadt Janemita avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Gabrien//

*Kicsit keservesen nevet fel, mert igen, ez valóban vitathatatlan. Ám azt is tudja, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje és még náluk is vannak sanyarúbb sorsúak, igaz, ez se a lovagot, se a félvért nem vigasztalja.
Csendesen fülel Gabrien mögött, hallgatja, hogy bizony tévedett. Hiába hitte, hogy a nemesek okosabbak, tévednie kellett. Érti ő, hogy élete szerelmét vesztette el az apja, de azt nem, hogy miért kellett egy szem gyermekét is elveszítenie emiatt. Kíváncsi, vajon mennyivel lett jobb az öreg élete így, hogy magányosan él egy kastélyban, mert az, akire büszke lehetett volna, aki tarthatta volna benne a lelket és boldogan élhettek volna, most kóbor lovagként tengődik a világban egy rangján aluli fattyú lányt ölelve.
Öröm az ürömben, hogy Gabriennek mégis volt támasza a nehéz időkben, ki is hozta magából és a helyzetből a maximumot. A tanítói, mesterei vitathatatlanul jó munkát végeztek rajta, hiszen remek kardforgatóvá vált és a lovagi értékrendet is valahogy mindig képes szem előtt tartani. Legalábbis a félvér így látja.
A lánynak nincs szüksége rá, hogy az emberóriás túlmagyarázza a dolgot, így is megérti. Összevesztek, amikor már Gabrient nem érdekelte, hogy az apja kedvére tegyen és eljött. Nincs ezzel baj, sőt, igazából ez volt a legjobb, amit tehetett.*
-Jó kiszakadni abból a közegből, ahonnan csak elutasítást kapsz.
*Mondja bólogatva, hogy bizony, érti ő, hiszen nála is ilyesmiről volt szó valamilyen szinten, amikor nem akart birkászfeleség lenni szinte gyereklányként és meglépett hátrahagyva a falut, amit a mai napig átkoz.*
-Gyűlölöd apádat, amiért téged okol? Mert ugye tudod, hogy nem tehetsz anyád haláláról. Ahogy arról sem, hogy apád képtelen megbocsátani. Talán azért, mert könnyebb neki így, hogy van kit hibáztatni.
*Vállat von, mert nem ismeri az öreget, fogalma sincs, mi játszódhat le benne. De hogy ennyi idő után sem tudta legyűrni magában a gyászt és foglalkozni a felesége utolsó ajándékával, azt nem tudja megmagyarázni magának, hát még Gabriennek. A férfi fájdalmát viszont teljes mértékig fel tudja fogni, még ha nem is tudja a sajátjává tenni, mivel ő nem szerette a szüleit, sőt, valamilyen szinten meg is veti mindet.*
-Nekem te vagy az otthonom. És igen, minden rendben van.
*Mosolyog a hangja is és szája sarkai is felfelé görbülnek, miközben megint szorít az ölelésén. Szépen lecsengett minden, új célokat tűztek ki maguk elé, hogy olyan életet élhessenek, amilyet csak akarnak. Egymástól pedig megkapják azt a szeretetet és támogatást is, amit eddig nem. Ha ez nem viszi őket előre, nem feledteti el a múltat, akkor semmi.
A félvér nézegeti egy ideig a lenyugvó nagy fényes égi jelenséget, ami megszínezi vörös fényével a kék lélektükröket elnyomva annak valódi színét.*
-Lassan le kellene táboroznunk.
*Mondja csendesen, tovább bámulva az erdő fái között átszűrődő vörös fényeket. Elpillant a másik irányba is, ahol egyre feketébb a lombkoronák alatt az erdő, ki tudja, miféle lényeket és veszélyt hozva magával. Szíve dobogása mégsem lesz szaporább, hiszen azzal az emberrel van, aki olyan biztonságérzetet kelt benne, amire Janemitának nincsenek szavai.*

5578. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-12 10:53:22
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Nitta//

*A szeme sarkából nézi Lorsant, de csak mert nem akarja annyira bámulni. Új még neki az, ami kezd kettőjük között formálódni, bár egyre inkább úgy érzi, nem csak egyszerű lakótársak lesznek ők ketten ebben a házikóban.*
~Már maga az ötlet is, hogy felépítsük, az is azt mutatta, hogy Lorsan úgy gondolta, nem válunk szét a nyár végén.~
- Így sincs okom panaszra. Elkényeztettél. A csibék, de főleg Ida, olyan meglepetés, amire nem is számítottam. És ahogy látom a liszt és a cukor is elég lesz egy darabig. Elboldogulunk, úgy vélem, éhezni nem fogunk, fázni nem fogunk, és szerintem unatkozni sem fogunk.
*Nitta lágyan elmosolyodik, és most egyenesen a halványzöld szemekbe néz. Először nem akar, de végül mégis felel az elf megjegyzésére.*
- Bry felnyitotta a szemem pár dologra. Nem mondott semmi olyat, amit én magam ne láttam volna, csak ő más szemszögből nézte a dolgokat, és... nos... Észrevett olyasmit is, amit én nem. Tudod van az úgy, hogy valami nem látszik jól, ha túl közel állsz hozzá.
*Lorsan az utolsó szavaknál már kifelé tart, és Nitta halkan kuncog magában, miközben azon gondolkodik, hogy ezt akkor most taktikai visszavonulásnak, vagy menekülésnek kellene-e neveznie.*
~A lényegen úgysem változtat, minek hívom.~
*De a lány hamarosan elmerül a munkában, igyekszik a lehető legjobbat összehozni szerény készleteikből és bár tud főzni, azért már elég régen nem volt alkalma, hogy valódi tűzhelyféle mellé álljon, rendes edényeket használjon. Ki is akar tenni magáért, hiszen az új házban ez lesz az első közös étkezésük kettesben. Azt nem tudja ugyan, hogy a férfi mit gondol erről, de számára az alkalom jelentős, majdhogynem ünnepi, ehhez mérten igyekszik hát.
Fel se figyel a férfi visszatértére, amíg az meg nem szólal, akkor aprót sikkant, majd megfordul.*
- Szép? *A hangja halk, a mosolya viszont bizakodó és örömteli.* Ezt sem?
*Nitta végre megtalálja magában azt a lányt, aki elég bátor volt átölelni a hazatérő férfit.*
- És még mit nem? Ezek szerint figyelsz, mikor nem látom? *Kíváncsian pillant Lorsanra a válaszát várja, de nem sürgeti.*
- Remélem, éhes vagy. Mindjárt terítek, ha előtte le szeretnéd mosni a kezed *veti fel finoman, miközben két mélyebb tálkát keres ki a Bry által készített edények közül.*

5577. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-11 20:45:05
 ÚJ
>Ryakim Sindri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Areda Kuen//

*Délnek indulnak, de nem az ösvényen. Sokat járt-kelt a környező erdőkben Kim amióta itt van és egész kiismerte a terepet, az ösvénytől nem túl messze és annak irányába haladnak, de beljebb az erdőben. Kartávolságnál nem engedi magától messzebb a tündért, de nem korlátozza őt, inkább saját lépteit igazítja megfelelőképpen. Ez a maszk nem a legalkalmasabb dolog arra hogy egyszerre nézzen a lába elé és mindenhova máshova, korlátozza a látókörét, nem is erre lett kitalálva, de most nincs más lehetősége. Elsiklott afölött is hogy Ada majdnem visszakérdezett, a két pofon nyoma már így is ott van arcocskáján, nem akarja feleslegesen tovább rongálni a portékát. Mondania egyelőre nincs mit, ha rajta múlik akkor csendben haladnak. Hagyta volna az egészet a fenébe, túlságosan rizikós ez az emberrablás, hát most már legalább tapasztalata van ez ügyben. Megmarad inkább a fegyveres rablásnál, ahhoz ért igazán és álruháinak köszönhetően nehezen is bukhatna le.*
- Értesz valamihez?
*A hosszas csendet mégis megtöri két szóval, ennek esetleg jelentősége lehet akkor amikor majd értékesíteni próbálja, persze könnyen lehet hogy csak hazudik majd a tündér. Még mindig gondolkodik rajta hogy ne ölje-e meg inkább, itt az erdőben sokára találnák meg, ha egyáltalán megtalálnák, hiszen egy éjszaka alatt megtalálhatja bármilyen ragadozó hogy elcibálja és megegye. De mit mond majd a mélységinek ha visszatér a rejtekébe és a másik tündér sem lesz ott? Már előre várja és rögtön ajánlja fel hogy kifizeti? Vagy csak bújjon meg máshol és reménykedjen hogy nem akad a nyomára? Ez utóbbi kevésbé tetszetős lehetőség hiszen ismeri igazi arcát... Most viszont jobban teszi ha a jelenre figyel, a jövővel majd ráér akkor foglalkozni ha eljön.*

5576. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-11 20:23:47
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Nitta//

* Bry is megérdemel egy olyat, aki neki való. Ők meg, úgy tűnik jó úton haladnak, de azért még mindig nem akarja nagyon elsietni. Habár. Ezek után már nem maradtak kétségei, viszont hagyni fogja, hogy Nitta diktálja a tempót. Acél dolgára csak bólint egyet, végül is a farkas szaga elriasztja ezeket az apróbb ragadozókat. *
- Ami eszembe jutott és el tudtam hozni, az itt van. Legközelebb majd jobban felkészülök egy ilyen bevásárlásra.
* Akkor majd már Nittát is viszi magával, úgy tervezi, és akkor már Acél nagyobb és ügyesebb lesz annyira, hogy őrizze a házat. *
- Valamiért úgy érzem, hogy Bry társasága jót tett neked.
* De nem is várja meg, mit mond Nitta, gyorsan az istálló felé fordul. Aranyos ezzel a pirossággal az arcán, de mielőtt újabb csókba bonyolódna, inkább a dolga után néz. Bár nem megy olyan könnyen, de azért jól halad vele és végül is, egész biztonságosra és szárazra sikerülnek a kuckók a jószágoknak. Mire ezzel végez és a bejárat felé tart, már finom illatokat érez. Óvatosan beles, csak mert kíváncsi arra, milyen a nő, ha főz. Nos, Nitta egyik előnyös oldalát látja. Nem lesz nehéz ezt megszokni. Az ajtófélfának támaszkodva figyeli még egy kicsit, mielőtt megszólalna. Bár más is eszébe jut, de azt szemtelenségnek tartaná egy főző nővel szemben. Meg nem is akarná a frászt hozni rá azzal, hogy a háta mögé settenkedve átkarolja. *
- Szép vagy főzés közben is, ezt sem hagyhatom hát figyelmen kívül.

5575. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-11 20:14:43
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy különleges rendelés//

*Taitos figyeli ahogyan a kis gnóm picit megnyugszik, vagy inkább beletörődik.
Lehuppanva Ragronról töri a fejét ezen az elalvás dolgon.*
~Ha mágiát használok az csak még egy sokk lenne neki, ez ki van zárva.~
*Veti el a leggyorsabb gyógymódot.*
-Nos, egy óra múlva tuti elalszik, most evett. De ha akarsz ármánykodni, csak tessék. Csak nehogy mérget kapjon. Amit megetetsz vele, azt fogja megenni.
*Áll ki Ragron és Jeza közül.*
-De elsőre ismerkedj meg vele, ha megkedvel talán még csendben is marad. A lányokkal feltűnően mézes mázas kiscicus lesz.
*Néz lefitymálóan Ragronra, és elmosolyodik.*

5574. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-11 18:28:09
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ydriss és Iforr//

*Meglepte volna, ha belső tépelődése nem lenne figyelemfelkeltő, érzelmeit amúgy sem tudta soha leplezni, vagy igazán kordában tartani. Elvégre a vesztét is ez okozta, nemde? Gyengeségét azonban nem szívesen hozza mások tudtára még ennél is nyilvánvalóbban, azonban belülről folyamatosan rágja, és szeretné már végre kiadni magából. De pont egy idegennek? Na meg, a félvérrel is beszélt róla tegnap. Pontosabban a férfi elkezdte szépen megfejteni a rejtvény apró cseprő árulkodó jelekből, és egy nagyjábóli képet össze is rakott. A részletekkel azonban nem tette színesebbé a lány.*
- Sok a kérdés és kétely bennem az elmúlt időszak kapcsán. Válaszokat azonban csak egy személytől kaphatnék, de nem vagyok benne biztos, hogy találkozni akarok az illetővel. *Szólal meg végül sóhajtva, lemondó hanggal próbálva leplezni a benne lüktető fájdalmat. Nem biztos, hogy akarna-e vele találkozni? Kit áltat. Látni akarja a hímet, beszélni vele, kérdőre vonni, számon kérni, visszaállítani mindent, csupán a találkozás végkimenetelében nem biztos. Nem akar megint gúzsba kötve, égő billogjellel a másik vállán ébredni.*

5573. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-11 18:18:22
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Nitta//

– Pontosan.
*Nitta elmosolyodik, majd érdeklődve hallgatja Lorsant. Aztán finoman felvonja a szemöldökét. Igaz, ami igaz, Lorsannak elég sok tennivalója volt, az építkezés mellett vadászni is járt, de a dolog úgy is érthető akár, hogy most ő támaszkodik a vállain, szó szerint.*
– Remélem, ő is megtalálja majd, aki hozzá való, igazán megérdemli *súgja, és az elf szemébe néz.
A csók persze véget ér, ez a dolog természete, de Nitta nem elégedetlen, úgy látja Bry jó tanácsot adott neki.
Mikor végül Lorsan újra talpra állítja, elmosolyodik, a simogatásra viszont el is pirul, mintha valami belső láz ütötte volna fel benne a fejét.*
~Hát így is lehetne nevezni, nem?~
– Rendben, legyen így, az istálló elég biztonságosnak tűnik, hogy se nyest, se menyét ne jusson be, meg talán Acél el is ijeszti őket, de talán már a szaga is elég hozzá *vélekedik a lány, mert igazság szerint még tétovázik azzal kapcsolatban, vajon Acél kint aludjon-e majd, vagy bejöhet-e.
Ez is egy olyan kérdés, amit majd együtt kell eldönteniük, mert nem lenne jó a kölyöknek, ha esetleg összezavarnák azzal kapcsolatban, hogy hol a helye. Szólnak érvek az istálló és a ház mellett is.*
– Csak menj, nyugodtan, én elrendezkedek bent *mosolyodik el és komolyan is gondolja. Bry elég sok edényt hagyott nekik, és Nitta kezdi lassan belakni a konyhát.
A lisztnek is örül, de a fűszereknek különösen, mosolyogva szagolgatja a különböző zacskókat.*
– Mindenre gondoltál. *Néz fel elismerően a férfira.* No, de most dologra! Hogy alkossak meglepetést, ha közben nézel?
*Miután Lorsan kimegy az istállóba, Nitta nagyot szusszan. Elsőnek az egyik cseréplábasban odatesz egy kis levest, zöldségek – már amit az erdőben talált, vad gumók-, pityóka, némi gomba, zöldfűszerek, mikor már puhára rotyogott minden, némi hamis habarással sűríti. Egy másik cseréptálban vadhagymával borítva egy pár kisebb törpeharcsát kezd el sütni.
Hamarosan finom illatok terjengenek a kis házban, Nitta pedig igyekszik odafigyelni az ételre, miközben készül már a meglepetés is, ami nem más, mint egy kis erdei gyümölcs szósz, az újonnan érkezett liszt is hasznos adalék hozzá, a cukor is.*
~Sőt talán maradt még egy kis kalácsféle is abból, amit Bryvel sütöttünk. A szósz jól megpuhítaná.~
*Mikor nyílik mögötte az ajtó, Nitta lehajolva keresget a kenyeres ládikában, illetve a kis faládában, amit erre a célra nevezett ki.*

5572. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-11 16:05:16
 ÚJ
>Galmiusz Leranmon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Az utolsó falatokat eszi a zsákmányolt nyúlból, amit gyors nyila ejtett. Megsütötte és elgondolkodva lassan ráérősen ette meg. Hosszú úton érkezett ebbe az erdőbe és jó volt egy kicsit megpihenni itt. Nem szereti a várost, sem a városiakat és ez talán az utolsó pihenő mire eléri Artheniort. Azt az átkozott várost már most ki nem állhatja, de belátja, ha többet akar tudni, akkor itt a helye nem abban az eldugott faluban, ahol született. Szereti a szülőhelyét és ragaszkodott is hozzá, de nem fejlődhetett volna ott tovább. Amit tanulhatott megtanulta. Meditálni és elmélkedni a nagyok gondolatairól. Nyíllal célozni és lőni elég jól. Tovább azonban nem fejlődhetett ott, ha nem lett volna az a szerencsétlen eset az elf lánnyal akkor is eljött volna onnan. Ez vigasztaló gondolat kíséri útközben ami sokkalta jobb, mintha arra gondolna ami a valóság, hogy lényegében nem volt más választása. Apja és a falu tanácsa döntött így, ha nem egyezik bele, akkor a legkevesebb az, hogy száműzik és nem térhet vissza soha többé. Pedig szereti azt a helyet és minden szempontból jobb, hogy önként és tiltakozás nélkül fogadta el a döntést. Persze a legjobb az lett volna, ha nem kellett volna eljönnie egyáltalán sehogy. Mostanra legalább vannak céljai, igaz elég kellemetlen módon szerezte őket, de mostanra legalább látja értelmét ennek az útnak. A városban csak talál egy nagy tudású harcost, vagy egy tanítót, aki segít neki a tökélyre fejleszteni a harci tudását, vagy beavatja a mágia titkaiba. Az amiért elküldték, hogy a jelleme fejlődjön az egyértelműen értelmetlen, a jellemének nézete szerint az ég világon semmi bja. tudja mit akar és megszerzi, ezzel vajon kinek és mi gondja lehet, soha nem értette. Az utolsó falatot is elrágja, aztán a tábortüzet, amit gyújtott annak rendje és módja szerint eltakarítja. Felvéve a hátára számszer íját, indul tovább ki az erdőből. Nem lehet már messze város. Könnyed elf léptei egyre nagyobb iramban hajtják felé.*


5571. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-11 13:55:31
 ÚJ
>Iforr Adum avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Ydriss, Iforr és Shenlina//

*Shenlina reakciója kicsit meglepi a szerzetest. Elmosolyodik, majd búcsúzásként megöleli az elf lányt.*
- Vigyázz magadra, és sok szerencsét!* búcsúzik el tőle a férfi, majd egyedül marad Ydrissel.*
- Nos hova tovább?* érdeklődik a szerzetes majd újra megszólal.*
- Látom rajtad, hogy valami bánt, küzdesz valami ellen. Mi az?* érdeklődik Iforr, hiszen szerzetesként feladata, hogy segítsen mindenkin, akin tud, természetesen egy tolvajnak nem segít a rablásban, és egy gyilkosnak sem az ölésben, de nem akarja az elfet egyedül hagyni, még ha van is társasága az állatai által.*

5570. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-11 01:26:57
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy különleges rendelés//

*Igazán érdekes dolognak lehetett most szemtanúja, de ez még mindig nem győzte meg arról hogy az állat őt sem bántaná. De legalább nem hátrált el ahogy a bestia közeledett hátán az emberrel és még mindig ott áll ahol eddig is, leengedett ámde felajzott nyílpisztolyával. Nincs kifejezett baja az állatokkal, de nem is különösen vonzódik hozzájuk, a kúria kutyáit is nehezen szokta meg, és azóta is csak ennyiben maradt a kapcsolatuk. Az eszével azt is tudja hogy ha meg akarta volna enni ez a négy lábon járó hatalmas fogsor, akkor már rég megtette volna, most is megtehetné. Tudja, mégsem képes felé mozdulni. Még a szemét sem képes levenni róla, pislogni is csak akkor pislog amikor már nem bírja tovább. Talán meg tudná szokni ezt is idővel... Nagyon sok idővel, amit a megbízó valószínűleg nem akar belefektetni. Sokkal egyszerűbb lenne mindhárom félnek egy altatás, ha rá lehetne tuszkolni mondjuk egy szájkosár féleséget amit teletömnek réti ármánnyal, vagy valami mágiával elkábítani ha létezik olyasmi. Lassan felemeli az egyik lábát és közelebb helyezi, de a súlypontját nem tudja áthelyezni rá, egyszerűen tiltakoznak az izmai, így csak áll egy másodpercig aztán előrefelé helyett hátrébb lép és ismét megcsóválja a fejét.*
- Sajnálom de nekem ez nem fog menni úgy hogy ébren van. Mérés nélkül pedig nem vállalom mert kontármunkát nem adok ki a kezemből.
*Hangjából hallatszik hogy nem nézi ki az emberből hogy az altatással hajlandó lenne vesződni, így részéről ez egy bukott ügy, ennek megfelelően lemondóan beszél. Az ötletét azért még elmondja mielőtt végleg búcsút mond az aranynak, ártani sosem árt ha próbálkozik.*
- Ha valami zsákot megtömnénk réti ármánnyal és a szájára húznánk... Ha hagyná, biztos elaltatná még őt is.

5569. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-10 20:25:00
 ÚJ
>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Hazafelé//

*Dünnyögve, dúdolva halad dél felé, pedig tudja, hogy ha sietne, nem lenne olyan nagy baj. A válaszlevél már jóval előtte odaérhetett, de ő nem bírta ki, hogy ne legyen egy kicsit civilizációban - fürdőben, ágyban, párnák között. Persze a kötelesség egy idő után visszaterelte erre az útra. Először hajóval akart menni, de nem tudta rádumálni a kapitányt, hogy kikössön a Vashegy közelében - a folyami hajósok még mindig félnek, és a gonosz elleni jelet mutatva köpnek ki, ha Tharg területek mellett hajóznak el.*
~ Csak bírjátok nyállal, srácok. ~ *somolyog, aztán lovát ösztökélve fordul rá a Tharg ösvényre.*

5568. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-10 20:07:53
 ÚJ
>Rahan Maorens avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Megfontolt

* Telek az órák, a csillagos eget sejtelmes felhők takargatják a lenn élők elől. Igaz nincs csodálatos látvány, de Rahannem tudna panaszkodni. Nincs miért, pediglen többszörösen is veszteséget szenvedett. Elsőre a díszes kést hagyta ott a megrémült leánynak, na meg kedvenc, vastag köpönyegét, ami híján csontig fázott. Most nem érez mást, csak azt, hogy izmai néha össze- össze rándulnak s fogsora is össze koccan.*
~ Butaság volt részemről, hogy otthagytam a lánynak a holmim egy részét. Pedig annak annyira sem volt normális ruhája, mint nekem. Vagyis volt, de nem vastag. Ó Rahan! Te ostoba félnótás! Miért kell mások bajával foglalkoznod? Miért nem tudsz olyan önző és egoista lenni mint mások?!~
* Korholja magát menet közben. Válaszokat már nem akar adni magnak. Minek? Avval nem tud, s talán legbelül nem is akar változtatni a helyzeten. Valamiért elégedett döntésével, s avval, hogy igen, jó fogást mutathat fel megbízójának. Zsigerei egyre jobban óhajtják az alvást, a pihenést, a meleget és a nyugalmat. Rahan tudja meddig képes elmenni saját erejéből. A fák lassan elmaradoznak mellette s mögé keverednek, látni véli a kovácsműhelyt*

5567. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-10 19:40:46
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Szelíd

// Ármányos erdő //

*Rahan tapasztalt erdőjáró lévén problémamentesen halad a célja felé, csak a sötétség nehezíti és lassítja a dolgát, de van még ideje bőven. A vadállatok is inkább elkerülik, ha lenne ragadozó a közelben, egyik sem annyira kétségbeesett vagy vakmerő hogy kétlábúra támadjon. Beletelik ugyan pár órába, de még bőven pirkadat előtt visszaér a város szélére. Köpenye híján viszont már igencsak átfázott, nem biztos hogy következmények nélkül marad majd könnyelműsége. Egy kiadós alvás után majd kiderül hogyan érzi magát. Gazdagabb lett hát két ritka virággal is, bár az elsőből nem sikerült sokat szereznie, amit tényleg keresett abból elég szép adag összegyűlt.*

5566. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-10 17:14:51
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Nitta//

- A csibék meg egyelőre maradjanak csibék.
* Majd később kapnak nevet, csak élje túl mind a telet. Igyekezni fog, kigondolta már, mit kell tenni ezért. Nem lesz gond. *
- Mert te jó melós vagy, meg én is, csak le van terhelve a vállam mostanra. Mindkettő.
- Bry munkáját mindenki értékeli, de az egyik óriás gyagya, van egy másik, ő lót-fut, de az sem teljesen megbízható. Van még egy, na ő értelmes fej, de egy elfet szeret. Hát hadd szeresse, nekem nem tűnt viszonzatlannak. És szerintem ezzel nincsen baj, mindketten rászolgáltak arra, hogy olyas valaki legyen mellettük, akiben bízhatnak. Tudom amit kell, maradjon ez ennyiben. Bry majd talál jobban, hozzá illőt.
* A további kérdéseknek gátat vet egy csókkal. Igaz, Nitta lépett közelebb hozzá és tette meg azt a bátor bátortalan lépést, ám ő pedig kihasználja ezt. Nem is bánja meg, Nitta sem. Nem is sietnek. *
- Igen. Segíts bepakolni a házba és amíg én barkácsolok a gidának és a csibéknek helyet, addig főzzél valamit finomat. Az a meglepetés reggeli amúgy is elmaradt.
* Volt ahelyett is más, nem volt azzal sem gond. Na meg. Ideje lenne letenni Nittát, mert így nem jutnak egyről a kettőre, legalábbis nem pakolás szempontjából. Leteszi őt, elengedi, de még végigsimít Nitta arcán, mielőtt pakoláshoz lát. *
- Fűszerek főleg, apróságok amiket el tudtam hozni lóháton. Kevéske liszt, majd ebből még hozni kell.
* Segít bevinni mindent, de azt már Nittára és női érzékére hagyja, mit hová pakol el. Ő meg barkácsol is addig. Keres néhány vastagabb ágat és kevéske szerszámával az istállóba megy. Elkerít egy hosszú részt és egy kisebb, két nagyobb részt kerít még le. Picit magasabbra csinálja, mert úgy tervezi, hogy csak estére teszi be ide az állatkákat. Most még elég a kisebb hely nekik, nem lesznek így sem szűken. Nem lesz teljesen zárt sem, mert az ágak között vannak rések. Mindhárom részbe régi szőrméi közül kerül bele egy-egy. Acélét leteríti és a gidáét is. A csibékét pedig felszögeli körben, hogy melegen tartsa őket. Az istálló pedig van annyira zárt, hogy jó helyen legyenek itt. Az alján nem tudnak már a csibék sem kilógni, fölötte meg még nem tudnak átmászni. Nem engedi őket szerte-széjjel kószálni a ház körül. Itt hagyja a gidát is, és a csibéket is összevadássza valahogy. Végül bemegy a házba és megnézi, hogy Nitta hogy áll a főzéssel? *

5565. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-10 07:58:09
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy különleges rendelés//

*Jogos kérés, viszont Taitost ez nehéz helyzetbe hozza. Ragron makacs természete miatt, ami a wargok között egyedülállóan engedelmes, a Zöldfülű nem sok trükköt taníthatott meg neki.*
-Hát, nem ismer sok mutatványt, de rendkívül sérülésmentesen tud leteperni bárkit.
*Mondja Ragron legkülönlegesebb képességét.*
-Nos, akkor lássuk mit tud.
*Néz a vele szinte egymagas állatra.*
-Ragron, fekszik!
*A warg hideg szeme Taitosra villan. És apró morranás keretében leül.*
-Azt mondtam fekszik!
*Rivall rá a fiú, mire újabb pár másodperc szemezés után Ragron engedelmeskedik.*
-Az ember azt hinné, hogy egy legendás fenevad kevésbé makacs, de ő rosszabb, mint öregapám összvére.
*Dohog egy picit, aztán fejét töri egy újabb trükkön. Felugrik hát a fekvő rémfarkasra, és megcsapkodja lapockáját.*
-Na, mutassd meg hogy sétálsz.
*Ragron mély torokhang kíséretében egyenesedik fel, és a kis gnóm felé indul gazdájával, aki bizony a léptek ruganyossága miatt szinte le is esik. Pár lépés után elkapja Ragron szőrét a grabancánál, és álljt parancsol.*
-Ő is csak egy kiscica.
*Veti oda nevetve, miközben ülepét fájlalva leszáll újdonsült hátasáról.*
-Nos, most már láttad is a kiküszöbölendő problémát, mit gondolsz?
*Néz a magát mesterembernek mondó rémült gnómra.*

5564. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-09 23:58:23
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy különleges rendelés//

*A félelem bizony olyan dolog amivel a kis gnóm manapság sok harcot vívott, de itt nem ennyire egyszerű a helyzet.*
- Benne nem bízom. Nincs rá garancia hogy engedelmeskedni fog neked.
*Talán ha tudná hogy mágia van a dologban akkor egy fokkal könnyebben enyhülne. Persze Taitosban sem bízik, de vele szemben nem bizalomról van szó, egyszerűen butaság lenne részéről bántani a gnómot. De mi a biztosíték hogy ha Taitos azt mondja hogy ne bántsa Jezabielt, a warg engedelmeskedni is fog? Ez egy hatalmas vadállat, lehet hogy ma rossz napja van és nem fog foglalkozni azzal hogy Taitos mit "parancsol" neki. Még mindig nem mozdul, azon töpreng vajon a Réti Ármány a wargokra is hatásos-e, de arra jut hogy minden bizonnyal, csak nem lenne egyszerű találni eleget így hirtelen. Az nem megoldás hogy Taitos mérje le, egyszerűen nem bízik a pontosságában és hogy jó helyen mérné, főleg nem egy bottal. Neki az alkarvédőjében van egy mérőszalag, csak talán nem lesz elég hosszú. Azaz lenne, ha nekiállna, de még mindig erősen küzd magában az arany és az élet iránti vágy.*
- Csináltass vele valamit hogy lássam szót fogad.
*Kezdésnek nem lenne rossz az ötlet, de nem biztos benne hogy ténylegesen enyhít majd a félelmén ha pár trükköt bemutat ez a wargidomár.*

5563. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-09 23:46:29
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Nitta//

*Halkan kuncog.*
– Akkor ő lesz Ida, a gida.
*Lorsan szavaira bólint, mert maga is így véli.*
– Hát, akkor itt könnyű dolga volt, mert én szívesen dolgoztam, és ahogy láttam veled se volt nagyobb gondja. De egyébként teljes mértékben el tudom róla képzelni. Kár, hogy Amon Ruadhon azok az óriások nem értékelik őt. Kettőt említett. Tényleg olyan kevesen vannak?
*Nitta kíváncsi, de aztán a figyelme hamar elterelődik. Igaz, ez nem jelenti azt, hogyha nem is rögtön most, de később mindenképp hallani akarja majd a választ.
Most egyszerűen csak boldog. Lorsan hazatért, és a kis gida, a csibék, ezek mind azt jelzik a lány számára, hogy az elf hosszabb távra gondol. Tervezget.
Ez pedig átmelegíti Nitta szívét. Boldoggá teszi. Nem csak annak örül, hogy simogathat egy törékeny kis jószágot Ida személyében, de annak is, hogy tudja, még hónapok, mire a gida elég idős lesz és tejet át, Lorsan pedig a tejről beszélt.
Nitta kezdi egyre komolyabban úgy érezni, hogy az, hogy ők ketten együtt, az nem ér véget a nyárral, de talán még az évvel sem.*
~Talán tovább tart majd. Mi ketten. Együtt. Jó lenne.~
*Nitta arra gondol, Brynek igaza van, és arra, amit mondott, hogy ugorjon csak az elf nyakába nyugodtan.
Nem nehéz megtennie. Sőt!
Lorsan ismeri őt annyira, hogy tudja, sosem jött volna ki vele ide, ha nem bízna benne. Ez egy dolog. De a vonzalom már egy másik. Bár talán Lorsan sejtheti a múltkori csók után, hogy az is megvan.*
~Mégis, immár tudni fogja biztosan is. Meg én is, hogy ő mit gondol ez ügyben.~
*A válasz nem késik sokat, Nitta kérdésére Lorsan könnyedén fogja át a derekát, és emeli őt fel, a lányt meglepi az ereje, és a könnyedsége is. Elmosolyodik, talán szólna is valamit, igen, szóra nyitná a száját, miközben kezei a férfi vállain támaszkodnak.
De a szóból csók lesz, lágy, és finom most is, de talán némileg mélyebb, tapogatózóbb, mint az első volt, és hosszabb is. Aztán vége szakad, nem hirtelen, de talán levegőt kellene venni.
Nitta Lorsan szemeibe néz.*
~Az egekre, ez a halványzöld szempár!~
– Igen, persze… Ida és a kiscsibék. Segítek *jelenti ki, de nem moccan amúgy, kezei még az elf vállait markolják, ugyanúgy simul hozzá, és még ugyanúgy nem érik el a lábujjai sem a talajt.
Láthatóan Lorsan sem kapkodja el azt, hogy letegye.
Nittának pedig eszében sincs sürgetni.*

5562. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-09 22:13:50
 ÚJ
>Gabrien Chor'Un avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Janemita//

- Akkor azt kimondhatjuk, hogy egyikünk sorsa sem indult valami fényesen.
*A szavak mosolyognak, de az arca komoly marad, bár ezt Janey valószínűleg nem látja, mert a kolosszus előre szegezi aranyba olvadt tekintetét. Sejtette, hogy egy félvér sorsa nem könnyű, mindenkinek meg van a keresztje, amit egész életében hordoznia kell. Tele van velük a világ. A legtöbben ezért indulnak útnak, sötét sorsok és kegyetlen múltak hordozói mind.
A nap már laposan süt be a fák koronáján, narancsszínnel festve meg az avart Balthazard patái alatt. Nincsenek messze a várostól, a hósörényű mégis mérföldekkel messzebb van éppen a múltban.*
- Az apám…
*Torpannak meg a szavak a kolosszus ajkán, mintha nagyon régóta nem ejtette volna ki ezt a szót.*
- Az apám sohasem bocsátotta meg nekem, hogy elvettem tőle élete szerelmét. Nem, mint fiára, hanem mint anyám gyilkosára tekintett. Minden az enyém lesz egyszer otthon, mégse volt soha semmim. Talán nem is lesz.
*Halkul el. Keserű szavak ezek, marják a torkát. Nagyon régen beszélt bárkinek is erről utoljára. Számára az otthon nem az a hely, ahol nyugalom és béke várja. Apja nem akarta látni, mégis egyetlen fia lévén foglalkoznia kellett vele. Persze helyette drága tanítók és fegyverforgatók révén sajátította el a lovagi lét szabályait és harcmodorát, de sohasem volt büszke rá. Akkor sem, amikor legfiatalabbként nyerte meg a kardvívó versenyt. Sem akkor, amikor először öltött páncélt.*
- Egy ősz hajú lovag tért be egyszer a várunkba, apám ismerte, de csak átutazóban volt. Addig könyörögtem neki, amíg maga mellé nem fogadott fegyverhordozónak. Apám látszólag ellenezte, de alig várta, hogy eltűnjek a várból.
*Sajnos ezek nem egy duzzogó gyermek gondolatai, hanem egy ifjúvá érő kamasz tapasztalatai. Egyszerűen érezte, hogy nincs helye ott.*
- Férfiként, lovagként tértem vissza, az öregem pedig az udvarba akart küldeni, hogy ott parolázzak, de már nem érdekelt, hogy a kedvére tegyek. Összevesztünk, kiabáltunk egymással. Aztán eljöttem.
*Fejezi be, mintha ezzel mindent megmagyarázott volna.
A múlt felelevenítése a szokottabbnál is hallgatagabbá teszi, Janey érezheti mögötte, hogy még most is fájó sebként érzi a régmúltban történt dolgokat. Mióta is nem volt már otthon? Tíz éve, tizenkettő? Van egyáltalán még otthona?
Pedig ő az örökös, apja halála után rá szállnak a földek és a vár, de most már azt sem tudja, akarja-e? Persze a névnek tovább kell élnie, a Chor’Unok évszázadok óta birtokolják azt a vidéket és falvakat. Apja intézője megígérte neki, hogy ha bármi komoly dolog történik, levelet ír neki, ezért a kolosszus minden városból küldött életjelet, hogy megtalálják.*
- De most már minden rendben van.
*Szorítja meg a kócos lány kezét a derekán. Elég sok mindenen mentek keresztül mostanában, de a végére rendbe jöttek a dolgok és ők együtt maradtak. Janeynek sincsen már mitől tartania, míg a kolosszus lélegezni bír, nem hagyja, hogy baja essen.*

5561. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-09 21:31:17
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ydriss, Iforr és Shenlina//

*Még alig indulnak el, de Shenlina máris megtorpan. Ydriss megáll, vele együtt a kanca is, ám csupán az elf az, aki hátrafordul a lány felé.*
- Minden rendben? *Kérdezi némi aggodalommal a hangjában. A kérdésre hamar meg is kapja a választ, amit egy bólintással vesz tudomásul. Ha a lány így látja jónak, akkor miért is tartóztatná fel? És miért akarná ebben a romlott városban tartani.*
- Légy óvatos, az erdő éjszaka veszélyes. Vigyázz magadra, Shenlina, és sok szerencsét! *Búcsúzik tőle halvány mosollyal az ajkán. ~Legyen sokkal több szerencséd, mint amennyi nekem jutott.~
Az ölelés meglepi. És majdnem ripityára töri azt a kevéske tartást is, ami megmaradt benne. CSupán ekkor tudatosul benne, hogyha a felszínen nem is látszott, de örült, és némi megnyugvást hozott, hogy egy fajtársával lehetett. Most pedig elmegy, Ydriss pedig ismét az emberek, félvérek, városi elfek, mélységiek és a többi civilizáltnak mondott lény otthonában marad.
Némán figyeli, amint Shenlina alakját lassan elnyeli a sötét, és még utána is a tinta fekete erdőszélet nézi. Mintha gyökeret vert volna a lába.
Végül némán, komoran ismét elindul, akár a szerzetessel, akár nélküle. Hogy már csak ketten vannak, vagy egyedül marad állataival, nem változtat azon, hogy szállásra van szüksége az éjszakára. Ahhoz pedig ideje szembenéznie a démonaival.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257