Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 93 (1841. - 1860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1860. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-14 11:17:46
 ÚJ
>Raodlun Estezeg avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

*Érdekes fordulata az eseményeknek, mikor a nő ajkain hallja távozni a következő szavakat: nem lesz abban sok köszönet. Magában gondolkozni kezd, hogy a partnere talán előrelát a jövőben, mert ilyen állítással válaszol neki. Ennek tetejébe, úgy érzékeli, hogy a másik mosolyog. Vagy tán rosszul látja? Ha eddig nem találta volna különlegesnek Naowhát, akkor azután sorra kerülő beszéde meglepi.*
-Szerinted én gyengének és butának tartalak? Höh? Semmi hátsó szándék nincs bennem. Ráadásul jóindulatánál fogva átverni? * Ingatja meg a fejét, hogy nem tud egyetérteni vele, sőt távol áll ezektől. Őt leginkább a szükség vezérli, mert egyedül képtelen megélni. A drága gyógynövények elviszik a pénzét, s emellett egy labor sem olcsó dolog. Mivel nem fogadta be a város mint hivatásos alkimistát, így kénytelen egyedül boldogulni. A nő megerősíti elgondolását, hogy nem szabadna megköszönnie, azonban továbbra sem osztja a véleményét. Ezután következik a művelet a virággal, ami csendet igényel, mert kényes dolog leszedni az apró virágokat. Jól ismeri, azonban előtte szintén lehetnek ismeretlen tudás. Egy-egy kísérlet során nem biztos, hogy felfedezi a valódi célját, meg a mellette számottevő hatásokat. Bonyolult tudomány, amihez türelem és idő kell. Mikor végeznek, akkor csendül a fülében Naowha kérdése, hogy annyi biztos elég lesz?*
-Neked lesz?*Közben látja a szépséget közeledni hozzá, akinek jelenléte cseppet sem borzasztja el. Megfogja az állát, ami a gondolkozásának a jele.*
-Rendben, szedhetünk még, ha neked ennyire kell. *Meghallgatja a lány utána következő mondatait, amire egyetértően bólint, s csak később nyitja a száját.*
-Ha azt mondod nem vagy érintetlen vadvirág, akkor rendben. Inkább keressünk neked még növényt, ha ennyire szeretnéd. Teljesen megértettem, s hidd el már kellett csonkolt kezet ellátnom. Óvva intelek az ilyen esetektől, mert azok azonnali ellátást igényelnek. Így vagy kerülöd a veszélyes helyzeteket, avagy magad mellett tartasz, mint akik sülve főve együtt vannak. Azonban mielőtt még bármit mondanál erre, akkor gondolkozz el rajta. Nem kell rögtön válaszolnod rá.* A társa kérdéseket tesz fel, azonban nem neveti ki. Lehet suta kérdései, azonban ez természetes, aki nem járatos a témában.*
-Keressünk még akkor neked a főzethez alapanyagot. Minden növény eláll egy darabig, így nem kell aggódnod, hogy a hatása elmúlik, mikor visszaérkezel a városba.* Magyarázza el nyugodtan, mint aki szeretné tanítani a másikat. Meggondolatlan lenne? Cseppet sem, mert tán később rájöhet Naowha, hogy mennyire hasznos tud lenni. Kivárja azt a pillanatot, mikor megérik ez a lányban, de addig várnia kell.*
-Ha szeretnéd, akkor én szívesen segítek a főzet elkészítésében, azonban annyira meg kell bíznod bennem, hogy elmeséled mire kell pontosan. Ráadásul az én főzetem biztosan hatásos. Elfelejtheted a gondokat.* Itt azonban elhallgat, mert kissé távolabb megpillantja a következő növény csoportot. Elindul felé, mert szeretne mindenképpen visszaérni a városba. Éhes és szomjas, ami lehetőleg a legrosszabb társa az élőnek, mert elég gyakran jelez, mikor elérkezik annak ideje.*

1859. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-13 16:03:35
 ÚJ
>Naowha Arieth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

- Nem lesz abban sok köszönet.
*Reagálja a férfi hálálkodására a meghívásba való beleegyezésével kapcsolatban. Mellé még mintha ajkai igazán apró mosolyra is húzódnának - legalábbis ajai halványan megrándulnak efelé, mielőtt ismét fagyossá válna az arca.*
- Nos... Valakit a jóindulatánál fogva lehet legkönnyebben átverni. Ezalatt a kihasználást is érteni kell, persze. Főleg az én szakmámban... Ráadásul én még nő is vagyok. És milyen kép él a nőkről az itteniek fejében? Hogy gyengék és buták, könnyen megvezethetőek. Nem is tudod, hanyan vannak olyanok, akik erre támaszkodva akartak túljárni az eszemen. Alábecsülnek, pedig az én fajtám... Az én fajtám, az nem ilyen. Én például a magam szintjén is, egyetlen apró erőfeszítés nélkül is képes vagyok tönkretenni valaki perceit, vagy jövőjét.
*Megvonja a vállát, majd ezúttal már ő keresi Raod pillantását, hogy 'oda' mondhassa a következőket. Nyomatékosításnak szánja ezt, ha már máshogy ezt nem teszi - például a hangszíne is ugyanaz a nyugodt, hűvös, ami eddig is volt.*
- Szóval ezt a helyedben nem köszönném meg.
*A többi kérdéssel, mondattal nem foglalkozik egyelőre, csak előre siet a növénykéhe otthonául szolgáló fához. Ott már megvárja az igenlő választ, s ahogy azt megkapja, már nyúlna is a virágért, hogy letépje, azonban hallgat az intésre és még idejében visszarántja a kezét, s a feladat nehezét ráhagyja a hozzáértőre.
Figyeli az óvatos mozdulatokat, ezúttal már látszik rajta, hogy kiváltanak belőle némi érdeklődést a körülötte történtek.*
~Ha ő nincs velem, hogy szóljon erről, akkor most hatástalan gazt vinnék vissza a papnak. Ezzel alaposan keresztbetettem volna magamnak. És miért? Tényleg nem árthat tanulnom kicsit.~
*Fogalma sincs, végül miért csak annyi növénykét tesz el Raod, amennyi a ládikába kerül, s ezúttal fel is teszi a benne megfogalmazódó kérdéseket, még mindig a fa mellett állva.*
- Az biztos elég? Több főzet is fog kelleni. Nekem lesz.
*Lépdel már a férfi felé, ezúttal valóban halvány mosoly-félét öltve.*
- Nem vagyok én olyan érintetlen vadvirág, mint gondolod. Ilyesmi miatt nem alkotok véleményt én sem másokról. Könnyű melléfogni.
*Meglegyinti -mert ezt vállveregetésnek aligha lehet nevezni- Raod vállát, ahogy elhalad mellette.*
- Ami pedig a fizetséget illeti a segítségedért... Rendben, akkor hetven-harminc, az ellátásért pedig nem fizetek. De emlékezz erre akkor is, ha az éjszaka közepén rohanok hozzád fejfájással, vagy ha netán egy szinte csonkolt kezet kell helyrehoznod. Velem lehet alkudni...
*Egy hanyag vállrántással le is tudja a témát.*
- Nos, akkor merre? Rögtön meg kell főzni ezt az izét, vagy eláll valameddig?
*Fogalmazza meg a kissé suta kérdéseket, még mindig változatlan hangszínen. Ettől talán kissé viccesnek is hathat.*

1858. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-12 17:51:16
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Balszerencse)(inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Szelíd

//Csak egy rablás?//

- Rosszul értetted, gyermek. Téged nem öl meg a méreg, az történne újra, ami korábban is történt, csupán nem lenne senki, aki elhurcoljon, és "megmentsen". Ne kívánd annyira a halált, szórakozz egy kicsit. *Mutat a fiolákra.* Erre lettünk teremtve. Mérgezz meg másokat, majd játszadozz el velük erejük teljében, majd élvezd szenvedésüket és lassú halálunkat. Szabadulj fel. Ne te szenvedj, élvezd, ahogy mások szenvednek. *Gonosz mosoly húzódik ajkaira.* A szárnyad miatt pedig ne aggódj. A ruha eltakarja, de amúgy se foglalkoznak majd vele. Tapasztalat. *Mozog meg valami a nő hátán a ruha alatt, miközben sandán válla fölött hátranéz, elfordulva Varyától.* Most pedig menj utadra.

1857. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-11 21:25:07
 ÚJ
>Iana Nadzyr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Noxként//

*A kúriában olyan nyomott a hangulat, és annyira nincs kedve a tanuláshoz, hogy Nox úgy döntött: itt az ideje egy kis kiruccanásnak. Éppen kapóra jött a hajókirándulás, amivel teleplakátolták a várost, a családot - legalábbis azokat, akikkel eddig találkozott - pedig valószínűleg nem izgatja a lány jelenléte vagy távolléte, hogy különösebben aggódjanak, ha pár napig nem jelenik meg otthon.
Az erdő nem különösebben köti le Noxot, a gondolatai inkább már a kikötő és a kirándulás helyszíne felé járnak, így elég gyorsan átvág a fák között.*

1856. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-11 16:38:17
 ÚJ
>Keren Loyara avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Loyara rájön, hogy az az árny nem a valóság. Csak a képzeletének szüleménye.* ~De nem úgy van, hogy minden embernek erős a fantáziája?~ *Választ ugyan erre a kérdésre nem kap, de tudja, hogy ez így van.*
-Vigyázz, még a végén elesel! *szól egy kedves fiatalember a háta mögül.*
-Jaj, tényleg *lépi át Loyara az előtte álló faágat.* -Köszönöm, hogy szóltál.
-Ugyan, ez csak természetes *legyint a fiú* - de legközelebb legyél figyelmes, nehogy megsérülj!
-Köszönöm *szól a lány.*
-Majd találkozunk. Szia *köszön el kedvesen a fiú és ezzel el is megy Loyara mellett. Még egyszer utoljára visszamosolyog rá a fiú, ezzel eltűnik Loyara látóteréből, talán örökre. Loyara eközben újra eltöpreng.* ~Kedves ez a fiú. Hálával tartozom neki, hiszem ha nem szól, el is eshetek. Remélem még találkozunk, hátha megtudom hálálni valamivel.~

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.12.11 16:42:26, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; E/3.

1855. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-11 13:32:45
 ÚJ
>Gilvar Westros avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Bryril //

* Ahogy sejtette,vagyis inkább remélte: Bryrilnek nincsen férfi az életében. A gondolat egészen jókedvre deríti, bár Gilvar alapjáraton jó kedélyű és nincs felhő, mi azt beárnyékolhatná. A lány szívmelengető kacagása mosolyt csal az arcára. Már már beteges az esztétikumok iránti vonzalma a férfinak, de ő az élet minden terén ezt keresi, jelen pillanatban pedig Bryril személyébe koncentrálódott a dolog.*
- Igazán? Pedig biztosra vettem volna, hogy egy ilyen szép hölgynek van az életében valaki. * Lehúzza bőrkesztyűjét és nekilát vacsorájához. A szárított hús rágós és még az állkapcsa is belezsibbad mire eljut a nyelésig, de jobb híján ezzel is be kell érnie. Legalább dús tápanyag. Erőteljes köhögésbe és fuldoklásba kezd, ahogy Bry visszakérdez, hogy vajon Gilvar nős e. Meg kell veregetnie mellkasát. A képtelen ötlet ilyen hatással van a férfira. Miután kiköhécselte magát megigazítja kócsagtollas kalapját és szívélyesen elmosolyodik.*
- Óh dehogy. Túl szabadon szárnyalok én ahhoz hogy lekössem magam. Meg aztán mindig úton állok. * Gilvar afférjait leginkább a hajósokéhoz hasonlatos: Minden kikötőben várja valaki. A bárdot is várnák pár városkában, de ritkán fordul meg kétszer ugyanazon a helyen. Gyerekekről meg nem tud, tehát nincsenek.*
- Oly idősnek látszom, hogy családfőnek néz? Magam is gyerek vagyok még. A szerelem szerelmese. Nálad talán, erdei nimfa testű Bryril pár évvel volnék csak idősebb. * Szépen ívelt ajkai feljebb emelkednek. A bárd őszintesége sokszor terhes szokott lenni a hölgyek számára, s ilyenkor általában hozzávágnak valamit, vagy a klasszikus módszer, az ágyékon rúgás mindig beválik. Most azonban valamiért úgy érzi, hogy nem egy szokásos lánykával sodorta össze a sors és kár lenne menni hagyni. Gil nem fordítja el tekintetét a lányról, és tetszik neki, hogy annak porcelánbőrén vörös rózsák nyílnak miután a sötétbarna és a majdnem fekete szempár összetalálkozik. A már jól ismert kellemes bizsergés kúszik fel a gerincén.*
- Udvarlója sem akad? * Kérdi a földet néző lánykától, s bár a választ már sejti, hiszen egy hozzá hasonló teremtésnek miért ne tennék a szépet a legények. A nemleges választ úgy sem hinné el. Komoly arccal az égre tekint. Észre sem vette, hogy így elszaladt az idő és újból besötétedni látszik. Az ég királya lassan a horizont felé csusszan, s körülötte bíbor és rózsaszínre festve maga mögött az eget tűnik el lassacskán.*
- Hideg éjszaka elébe nézünk. * Mondja a hangsúlyosan, ennek ellenére a legkevésbé sem kell komolyan venni, csupán megszámlálta hány takarójuk van az éjszakára. Cseppet sem bánja jelen esetben, hogy egyet számlál belőlük.*

1854. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-10 22:26:11
 ÚJ
>Allyn Thaira Kvillon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Még magát is meglepte az a hihetetlen gyors változás, ami végbe ment benne, hiszen nem is olyan régen még nagyon ellene volt a varázslásnak. Viszont most valahogy egészen megledvelete, s ha lehet ilyet mondani az ő esetében, akkor kifejezetten érdekli is a varázslás. Bár azt be kell vallania, hogy furcsállja, hogy nem az a legfőbb oka a tudásvágyának, hogy a gnóm is varázsol. Ez mögött valami más van. Lehet, hogy az az egyszerű oka van ennek az egésznek, hogy varázslattal lényegesen könnyebben tudná megvédeni magát. Márha lenne elég bátorsága ahhoz, hogy megpróbáljon akár egy varázslatot is. Ehhez még nem érzi magát elég ügyesnek. Kell még idő, hogy higgyen magában, annyira hogy merje használni is amit tud. De egyenlőre az a legfontosabb, hogy tovább képezze magát, amiben a gnóm is fog neki segíteni. S aminek ebben Allyn a legjobban örül az az, hogy Zrekil maga ajánlotta fel és neki nem kellett érte könyörögni. Bár elképzelése sincs róla, hogyan fog majd rá időt szakítani a férfi, ha egy olyan fontos posztot fog betölteni, mint a kikötő vezetőmágusa. Ezen elmélkedve alszik el, viszont ezek a gondolatok gyorsan forognak a fejében, így gyorsan el is alszik. Minden fáradtsága kiül most rajta, s nincs az az Isten, aki most megakadályozná, hogy kialudja magát. Igaz, hogy kicsit sem kellemes dologra kel fel, hiszen egy pikkelyes farok a fél-elf arcában, kicsit sem jó érzés, ennek ellenére kipihente magát. Még kicsit lustálkodik a padon, viszont Thaira hisztije miatt, nem sokat tud már. Felül, s köszön a gnómnak, ezzel párhuzamosan pedig Xini is visszatér és gazdája vállára mászik. Majd a férfi hirtelen felpattan és megszólal. Allyn pedig követi a példáját és felkel a padról.*
- Igen ideje lenne. Nem kellene megvárakoztatni az öreg mágust.
*Mondja kuncogva, majd követi a gnómot a temető felé. Miközben ott haladnak a férfi kérdez tőle. Allyn már várta ezt a kérdést ezért sem lepődik meg, inkább kedvesen mosolyogva válaszol.*
- Igen értem mire célzol. És semmi fájdalom, minden ujjam mozog. Nézd! *felemeli az újonnan kinőtt kezét és megmozgatja az ujjait* Tegnap kicsit szúrt, mint mikor növünk. Viszont reggelre úgy elmúlt, hogy ezen az oldalamon keltem fel és kicsit sem fájt. Nagyon hatásos volt a varázalatod, akkor is ha a főpap meg az idős mágus rásegített kicsit.
*Jegyzi meg kedvesen, hiszen abban biztos, hogyha a két tapasztaltabb mágus nem lett volna ez a karnövesztési folyamat hosszabb és esetleg fájdalmasabb lett volna, de akkor is Zrekil-nek köszönheti a karját. Nem valószínű, hogy a két idősebb mágus visszavarázsolta volna neki. Minden esetre örül neki, hogy megvan a karja és hogy teljesen épségben van, nem mellesleg pontosan olyan, mint a régi, így nem is nehéz használni. Megint azon az úton haladnak, amin már annyiszor végig mentek, ezen a gondolaton el is mosolyodik. Ez már kész hagyomány lesz, hogy erre közelítik meg a kikötőt, bár a legutóbbi ittlétük nem volt olyan kellemes, sőt inkább hátborzongató volt, az éjjeli erdő, annak tudatában, hogy el kell pusztítaniuk az entitást, pedig méginkább rémisztő volt. Ahogy haladnak, Allyn elgondolkodik az élelemkészelt feltöltésén, de mivel még van a batyujában étel ezért elveti az ötletet. Majd mikor lassan elérik az erdőt is. Ekkor a gnóm megszólal, Allyn figyelmesen végig hallgatja, majd az ösvényt keresve, s mosolyogva válaszol.*
- Engem is kirázott tőle a hideg. Egyszerűen hátborzongató volt. Viszont azt be kell vallanom, hogy hála a varázslatodnak kicsit nyugodtabb voltam. Adott egy kis biztonságérzetet. Tényleg hasznos egy varázslat. Jó lesz, ha kiemeled a hasznosságát. Az ilyen tapasztalatok lehet, hogy másoknak is segíthetnek. Azért majd szeretnék egy-két pillantást vetni, arra a tekercsedre, amit írni fogsz, biztos sok hasznos dolgot is belefoglalsz majd. Érdekes lenne a te írásaid olvasni.
*Mondja Allyn, s közben végig az ösvényt, így elkerülve az elpirulást, vagy minél kisebb lehetőséget hagyni rá. Ekkor azonban hirtelen váltás áll be, egy kérdés erejére vagy többre, de csak mert Thaira nem bírta tovább.*
- Mond csak Zrekil! Mit is érzel te Allyn iránt? Ne vedd zokon, nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni. Ő pedig nem fog belőle semmit sem hallani, csak kíváncsi vagyok, rá hogy te mit gondolsz róla. Mert azt tudom, hogy ő mit gondol rólad. Gondolom megérted, hogy tisztán akarom látni a dolgokat. Ügyelni fogok rá hogy erről a beszélgetésről a kis főnök ne tudjon. Persze, ha nem akarsz róla beszélni nem kell, de egyszer úgy is kiszedem belőled. Nehezen adom fel, ez egy közös vonásunk Allyn-nal, ha valamit elhatározunk, attól nehezen térünk el.
*Mondja Thaira szinte fel sem pillantva az ösvényről, csak azt teszi, amit szokot kavarja a port, ami körülötte forog. Közben pedig Allyn ordítozik vele, hogy nem hall semmit. De persze erre a belső hangjának nyomós oka van. Nem akarja elárulni Allyn-nak a gnóm titkait, ezt pedig legkönnyebben egy némasági zárral tudja elérni, meg kell próbálni a beszélgetés ideje alatt kizárni Allyn-t a fejéből, ami kicsit sem egyszerű.*

1853. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-10 21:25:34
 ÚJ
>Zrekil Losef avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Szelíd

*Az alvás jót tesz neki, mint ahogyan az a néhány perc elmélkedés is, mielőtt álomba szenderül. Meglepi, hogy Allyn most már ilyen lelkesen viszonyul a mágiatanuláshoz, holott nemrégiben még minden erejével igyekezett elutasítani azt. Tulajdonképpen nem tudja, mi is válthatta ki belőle ezt a változást, Zrekil azonban örül, hogy a lány tanulni vágyik, és hogy elfogadja őt, mint tanárát. Habár lehetséges, hogy ha valóban ő lesz a kikötő új mágusvezetője, akkor majd özönleni fognak hozzá a tanítványok, de ez mit sem változtat a tényen, még szép, hogy bármikor boldogan tanítja Allynt. Majd végre elszenderül, és igencsak sokáig alszik, nagyjából lecsapódik rajta az elmúlt hetek fáradtsága, viszont eleget is tesz a teste kérésének, és igencsak hosszan alszik. Mikor felébred, már világosság uralkodik a templom falain belül, és láthatóan a lány is felébredt már, hát nincs más hátra, lassan ideje indulni. Kinyújtóztatja elgémberedett tagjait, majd üdvözli Allynt. Eztán néhány másodperc múlva leugrik a padról, majd megjegyzi:*
- Akkor ideje indulni, oda kéne érni a mágustoronyba még ma *azzal ha a lány készen áll, már indulhatnak is. A temető felé hagyják el a templomot, közben pedig a gnóm megkérdi:*
- Rendbe jött a karod? Szóval teljesen rendben van? Olyan, mint a régi volt? Semmi fájdalom, tudod mozgatni minden ujjad... Érted, mire célzok *Zrekil rendkívül kíváncsi rá, hogy a varázslata valóban működött-e. Habár ezt nem tudhatja biztosan, hiszen benne volt a két idős mágus keze is a dologban, azonban neki ez is elég volna. Egyelőre úgysincs a közelben visszanövesztésre váró végtag. Azon az ismerős úton mennek, amelyen már annyiszor azelőtt, és mint mindig, a gnómnak most is azon jár az esze, vajon szedjen-e gyümölcsöt a batyujába. Habár még maradt néhány a legutóbbi alkalom óta, szóval semmi szükség ilyesmire. Az erdőbe érve óhatatlanul is megjegyzi:*
- Sokkal barátságosabb, mint aznap este volt... Őszintén szólva kirázott tőle a hideg, még jó, hogy a fényár miatt nem kellett teljes sötétben haladnunk. És ha befejeztem a Napmágiával kapcsolatos tanulmányaimat, lemásolhatom néhányszor a tekercset, és az én írásomban külön ki lesz emelve, milyen hatékony is ez a varázslat *jegyzi meg, miközben újból az ösvény keresésébe kezd.*


1852. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-10 15:46:14
 ÚJ
>Vaslábú Argus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87

Játékstílus: Vakmerő

*Nem hitte volna, hogy egyszer kijut innét. De mégis sikerült neki. Már kezdte azt hinni, hogy olyan helyre keveredik, ahova nem kellene. Kezdet kételkedni benne, hogy sötétedés előtt kitalál ebből a rengetegből. Nem akarja az éjszakát itt tölteni. Nappal az erdőben egy dolog, de éjjel, az egy másik dolog.*
- Végre! *nyöszörög, amikor meglátja a város fényeit.*
*Ruhája több helyen elszakadt, de még él, és ez a lényeg. A ruhát pedig meg lehet varrni.*


1851. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-10 12:53:01
 ÚJ
>Tyria Sylthis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Miután kiért a városból, sebes léptei az erdő fái közé irányítják Tyriát. Temérdek alkalommal járt már itt, nem egyszer kellett menekülnie a fák közé, így meglehetősen jól ismeri a járást. Persze az erdő mélyére sosem merészkedett, s nem is tenné soha, elvégre nem ment el az esze...
Hall az ember mindenfélét, hogy mik lakoznak ott, de a maga részéről úgy van a dologgal, hogy legkevésbé sem érdekli miféle bestiák járnak a fák közt, amíg tőle jó messze vannak. Legalábbis idáig mér nem látott volna kimerészkedni efféle rémálombeli fenevadakat. Persze farkasokkal találkozott már, de általában elegendő kitérni a falka útjából, no meg azok fára sem igen tudnak mászni. Vannak azonban a farkasoknál jóval veszélyesebb állatok is, ha máshonnan nem, egyes fogadóbeli történetekből hallott már róluk. Visszaemlékezve volt egy eset, mikor szent meggyőződése, hogy valami hasonlóval találkozhatott. Akkor is egyedül volt idekint, méghozzá éjszaka, ami a lehető legnagyobb botorság amit ember lánya elkövethet széles e világon. Persze szükségből éjszakázott az erdőben, s olyan mélyre kellett menjen a fák közé, ahová az őrség már nem merte követni. Ott aztán dideregve kuporgott egy fa ágai közt hajnalhasadásig, amikor rohamléptekben tűnt el a rengetegből. Valami ugyanis volt ott, valami járt a fák között az éj leple alatt, valami olyasmi, aminek nem lett volna szabad ott lennie... Tyria egyetlen általa ismert állathoz sem tudta volna hasonlítani, s bár a sötétség miatt nem tudta teljesen kivenni, máig emlékszik a hangjára... mintha ruhadarabot húznának az avaron, s az a földöntúli nyöszörgés... egy pillanatra látta csupán, a szemeit, melyek vörösen villantak felé. Sosem fogja elfelejteni...
De most ilyesmitől nem kell tartania, már látja a tisztást, ahonnan elérheti a folyót, s azt követve napnyugtára a kikötőben lehet.*

1850. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-09 18:40:29
 ÚJ
>Keren Loyara avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Az erdő árnya//

*Minden faj megszegi a rá tartozó szabályokat. Most Loyara is ezt teszi.* ~Sétálgatni az erdőben egy csodálatos dolog. Látni, ahogy a virágok kinyílnak, a futkározó állatokat figyelni és csodálni a nap ragyogását. Engem ez mindig megnyugtat.~ *Nincs itt senki, csak egy lelket kivéve. Egy hatalmas fa ücsörög a rét közepén arra várva, hátha valaki elkezd vele beszélgetni. Érzi. Nagyon is érzi, hogy ez a fa mit érez. Azt akarja, hogy öleljük át.*
-Gyere velem, vissza a valóságba! *jön a hang a háta mögül.
-Ki volt az? *fordul meg Loyara* -Ki az? Gyere elő, ha mersz!
*Nem jön válasz. Senki nem ad jelet. Ekkor Loyara elindul a hang felé, ami a sötét erdőbe viszi. Loyara nem fél.*
-Gyere csak, nem bántalak *jön újra a hang.
Loyara már érdeklődve közeledik a hang irányába. Mikor bemegy az erdőbe, hatalmasra megnőtt fák és teljes sötétség fogadja. Csak megy tovább. Útja során baglyok figyelnek le rá.
Egyszer valami elmegy Loyara mellett. Egy árny, egy sötét lélek.* ~Ilyen gyakran megesik egy ilyen erdőben. Nem lehet tudni, mi vesz téged körül. Bármikor rád ugorhat valami bármely irányból. Itt a félelem örök.~ *Ahogy egyre jobban halad előre Loyara nyugtalanságot érez. A gyaloglást leváltja futásra.*
-Na, mi van? *jön újra a hang* -Már azt hittem megijedtél és elfutottál.
-Te engem sosem ijesztesz meg! *feleli Loyara.*
-Kár, pedig azt hittem ijesztő vagyok!
-Rosszul hitted!
-Nem tudod mit akarok!
-Jól tudom!
Egy bagoly suhan el Loyara feje fölött. Leszáll a földre és sötételf alakot ölt. Arcát nem lehet látni, csak fekete köpenyét.*
-Gyere velem!
-Akárhova is akarsz cipelni, nem megyek!
-Velem jössz, akár akarod, akár nem!
*Ekkor megfogja Loyara karját és elkezdi rángatni.*
-Nem megyek sehova!
*Loyara próbál szabadulni. Kisebb harcba keveredik az árnnyal. Az árny egyre jobban szorítja Loyara karját. Nagyon akarja Loyarát. De ezt Loyara nem hagyja! Ha meg is hal, addig harcol, míg el nem engedi.*
-Add fel, engem úgysem győzöl le! *mondja fennhangon az árny.
Ekkor sikerül Loyarának kiszabadulnia az árny kezei közül. Ekkor félrelép Loyara elől és gúnyosan suttogja neki:*
-Még visszajövök...
*Ekkor a titokzatos árny újra bagoly alakot ölt és elrepül a messzeségbe. Loyara kifáradtan és csodálkozva áll az erdő közepén. Egyedül maradt.*
~Nem tudom, hogy ki, vagy mi volt ez az alak, de a találkozásunkat sosem felejtem el. És mint megmondta, még találkozunk. Még találkozunk...~

A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.09 20:48:01, a következő indokkal:
Jelek javítása, múlt helyett jelen idő, E/3

1849. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-09 17:56:45
 ÚJ
>Raodlun Estezeg avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

*Hogy miért kutatja a nő pillantását? Mert hallott egy bölcs mondást, hogy miszerint ha beszélget egy személlyel, akkor annak szemébe kell megtenni. Arról fogalma sincs, hogy a nőt kisebb korában miként nevelték, s egyes jelzésekhez mi társult. Próbálkozik szüntelenül és némán, mert ha egyszer tényleg sikerülne felvenni a kapcsolatot a mellette haladó, egészséges Naowhával, akkor a beszélgetéseik könnyebbé válnának. Természetesen nem az erőszak híve, s van annyira visszafogott, hogy meghagyja a másiknak a felfedezést.*
-Köszönöm a beleegyezésed. * Válaszol egy biztató mosollyal az arcán, aztán a következő mondatok igazán meglepik. Hetven harminc arányról sosem álmodozott életében, főleg a másik viselkedése miatt. Itt eljön az idő, hogy megtorpan és elgondolkozik.*
-Miért vernélek át? Ami az arányt illeti, igazán bőkezűen bánsz velem. * Hangja hálálkodó, de cseppet sem az idegesítő szóismétlős módszer. Azzal jobban fel lehet húzni másokat, amit jelen esetben sem tenne.*
- Nem, nem. Túlságosan sok pénzt nem kérnék el tőled, főleg gyógyítás címszó alatt. Volt egy esetem, amikor egy vak nőt gyógyítottam két éven keresztül, s nem kértem érte pénzt. Mindig megoldottam valahogy. Tudod szívesen segítek.* Íriszeivel Naowha tekintetét keresi, miközben azt kéri a jó élettől, hogy egyszer nézzen fel rá. Mikor a másiknak hirtelen gondolata támad, akkor megörül, és utána abban a másodpercben elkomorodik. Nem volt megfelelő a szóhasználata, így eljött az ideje, hogy elmagyarázza a társának.*
-Cseppet sem nézlek cafkának, könnyűvérűnek vagy gyorsan elcsábíthatónak. A vadvirág jelentése számomra azt jelenti, hogy érintetlen és tiszta. Nem ért még hozzá egy nép keze sem.* Sóhajt egyet, aztán hamar hozzáteszi a következőket.*
-De ha úgy véled belegázoltam a lelki világodba, akkor elnézést kérnék. Nem volt szándékomban ilyet tenni, egy ennyire csinos nő előtt.*Nem marad más hátra, mint előre. Percek telnek el egymás után, mikor a partnere kérdésére lesz figyelmes. Odanéz, aztán megerősíti őt.*
-Igen, az a növény lesz az, azonban ne nyúlj hozzá kézzel. Elveszti gyógyító hatását.* Figyelmezteti komolyan Naowha-t, hogy ne tegyen semmi meggondolatlan mozdulatot, mert kereshetnek egy másik virágcsoportot. Megérkezik a célponthoz, s hagyja, hogy alaposan szemügyre vegye a növényt. Leguggol a másik mellett, miközben összeérnek egy pillanatra lábaik. Nem veszi észre, mert komoly előkészületeket tesz a virág leszedésére. Nem kézzel fogja meg, mert van neki egy fogója. Belepakolja egy kisebb dobozba, ám viszont négy vagy öt virágot ottmarad a helyén. Visszapakol a táskájába.*
-Ezzel megvolnánk.

1848. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-09 16:24:19
 ÚJ
>Naowha Arieth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Nem igazán érti, miért miért kutatja a pillantását Raod minden áron. Azt, hogy miért bámulják meg a férfiak, érti. Már serdülő korában is észrevette, hogy a kis közösségük hímjei hogy méregették, anyja pedig nem sokkal később fejtágítást is tartott arról, mennyire szerencsés ő, hogy rá hasonlít.*
~Könnyebb párválasztás. Jobb külső egyenlő a befolyásosabb tisztséget viselő párral... Nohiszen.~
*Korához képest igen fejlett volt, de ami azt illeti, esze ágában sem volt a mátriárkák valamelyik intézőjével, tanácsnokával összeállni, noha azok hajlottak volna erre.
Szóval a lényeg egy. Az elismerő, nyálcsorgató pillantásokat felfogja és képes értelmezni -és bolond lenne, ha nem használná ki azt, ahogyan adottságaira reagálnak-, de azt már nem érti, hogy Raod miért akarja mindenképp elcsípni a pillantását. Bár a férfi alaposan végignézte őt, valahogy mégsem úgy reagál szinte pőre közelségére, mint az átlag.*
~Mert az átlag tekintete nem vándorol nyak fölé, ha egyszer megállapodott más területeken. Jobban szeretnek a hegyekkel társalogni, mint velem.~
- Ha feltétlenül szükségesnek érzed, legyen.
*Válaszol ismét szűkszavúan, jóváhagyva a meghívást.*
- Még nem vélekedem rólad sehogy. Egyelőre csak segítesz és én is segítek. Ez is csak kereskedelem. És az ajánlatod elfogadom, de a hetven-harmincat valamivel elfogadhatóbb aránynak tartom. De csak ha nem versz át.
*Bólint az elmondottak mellé, hogy nyomatékosítson. Csak kereskedő, ráadásul egyszerű nő, de a maga szintjén neki is megvannak a módszerei arra, hogy elvegye a kedvét másoknak a vele való játszadozástól.*
- Viszont ha értesz a gyógyításhoz, akkor talán később is szükségem lesz a segítségedre, saját magam számára. Azért persze szintén megfizetlek majd.
*Észre sem veszi, hogy önmagához képest hogy megered a nyelve az erdőben járkálás közben. Raod következő mondatánál azonban megtorpan, nem követi tovább, pillanatokig csak áll, bámulva segítőtársát.*
- Most jött el az a pillanat, hogy gondolok rólad valamit. Igen, tagadhatatlanul férfi vagy. De ne nézz cafkának.
*Még mindig száraz a hangja és hűvös, pedig ennél a pontnál, egy ilyen célzás hallatán más nők talán emelt hangon szólalnának meg. Minimum.*
- Az ott nem az, amit keresek?
*Mutat végül az egyik fára, aminek a törzsén lát valami sárgát, ahogy az a versben is volt. Igazán meg sem várja a választ, máris indul, hogy közelebbről is megnézze a növényt.*

A hozzászólás írója (Naowha Arieth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.09 16:28:54

1847. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-08 20:59:00
 ÚJ
>Urfang Ulippo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Szelíd

*Igazából Urfang csak átutazóban van az erdőben, de nem kerüli el a figyelmét milyen különös erdő is ez, első látásra sima fenyvesnek tűnik, de beljebb hatolva sajátos atmoszférájú nyíreseket rejt, ahol furcsa élénk színű és mintázatú gombák tenyésznek. Egyszer érdemes lenne visszatérni ide és begyűjteni néhányat, mert bizonyára különleges hatóanyagokat lehetne kivonni belőlük a megfelelő laboratóriumban. Igencsak érdekes dolgokat olvasott egyszer hasonló gombákról, de az alkímiai ismeretei kissé elhomályosultak mióta a aeromechanika területén specializálta magát. És különben is, ő most a kikötő felé tart úgyhogy nincs ideje holmi bolondgombákra fecsérelni az idejét.*

A hozzászólás írója (Urfang Ulippo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.08 21:00:06

1846. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-08 19:30:50
 ÚJ
>Endon Mohrinel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

"Á az Artheniori erdő. Gyönyörű hely. Bár rengeteg itt a vadállat, a szörny és a rabló ennek ellenére szép a táj és friss a levegő."
*Sétál tovább a kikötőhöz vezető ösvényen és reménykedik benne, hogy nem támadják meg banditák, vagy vadállatok. Majd lecsatolja övéről kulacsát és párat belekortyol.*
"Ó az áldott bor. Mindig képes még jobb kedvre deríteni."
*Azzal folytatja gyalog útját a kikötőhöz. Jót fog neki tenni a friss tengeri levegő. Habár azt is némi halszaggal keveredik, de ez őt soha sem zavarta. Leginkább abban reménykedik, hogy talál valami jó kis kalandot.*

1845. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-08 16:54:26
 ÚJ
>Asvil Emeris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

*A nap kezd nyugovóra térni, vörös és arany színekbe borítva az égboltot. Asvil már reggel óta úton van, de a hely mintha semmit sem változott volna.*
-Eltévedtünk, Ravasz, ez már kétségtelen.- *a madár elfordul, és felborzolja tollait*
-Tudom, hogy az én hibám, de hát mit tegyek ha egyszer nem örököltem őseim erdőjáró készségeit? Még jó, hogy tudok zenélni, különben vadász lettem volna. Legalábbis arra az két hétre, míg fel nem fal egy bestia, vagy éhen nem halok.- *megpróbálja könnyen venni a helyzetet, de igazság szerint semmi kedve ahhoz, hogy az éjszakát az erdőben töltse, egyedül, ki tudja, milyen vadállatok között, úgy, hogy még tüzet sem tud gyújtani.*
-Hát ha már nem vagyok jó vándornak, legalább azt csinálom, amihez értek.- *így szólva leül egy fa tövéhez, előveszi lantját, és játszani kezd.
Az erdőt gyorsan ellepi a homály, az ég aranyról szürkére vált. Asvil már legalább fél órája zenélhet. Hirtelen egy hang üti meg a fülét, és megmozdul az előtte lévő cserjés.
A fél-elf leteszi hangszerét, felpattan, és előhúzza kardját. Fegyverét előreszegve várja, hogy ki, vagy mi lép ki a sűrű növények közül.
Először egy bot jelenik meg, majd az azt tartó kéz, végül pedig az egész ember: egy barna köpenyes öregapó.
Asvil megnyugszik, de kardját továbbra is kezében tartja.*
-Ki vagy te?- *kérdezi az öregtől*
-Egy remete. Hallottam a dalt, és jöttem megnézni ki a dalnok. Tehát te ki vagy?
-A nevem Asvil Emeris. Ma reggel indultam Artheniorból. A kikötő felé tartok, de eltévedtem.
-Hát ha reggel óta mész, bizony, hogy eltévedtél.- *mondja nevetve a remete* -Mivel még alig távolodtál a várostól. A kikötőbe kétféleképpen juthatsz el: az erdőn keresztül, vagy a folyón. Az első út elég hosszadalmas, ha gyalog megy az ember, és mivel én nem tudlak végigkísérni egész bizonyos, hogy újra eltévedsz. A második út már könnyebb: vagy lehajózol a folyón, vagy végigmész a parton.
El tudlak kísérni egy tisztásra, ami közvetlenül a folyó mellett terül el, de ennek ára van.
-Mennyi aranyat kérsz?- *Asvil erszénye után nyúl*
-Fiam- *az öreg megint nevetni kezd* -Úgy gondolod, ha aranyra vágynék, akkor itt élnék? Ugyan mi szükségem van rá az erdő közepén?
-Akkor meg mit kérsz tőlem?
-Egy dalt. Ez útmutatásom ára.
-Elég szerény fizetség.- *a bárd hüvelyébe dugja kardját, és felveszi lantját*
-Szerény szolgálatért szerény fizetség jár. Ráér a végén törlesztened. Gondolom miharabb a ki akarsz jutni az erdőből. Jer' hát!
*A remete botjára támaszkodva elindul a fák között, Asvil pedig követi.*

A hozzászólás írója (Asvil Emeris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.08 17:00:53

1844. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-08 08:39:10
 ÚJ
>Bryril Enmory avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Gilvar//
*A lány felvidul, mikor meghallja, hogy Gilvar még örül is a társaságának.*
- Férj! Dehogyis, nem vagyok férjnél. Szeretőm sincs. - *Kacag fel Bryril. Nevetséges gondolat. A szülei ki se engedték a házból, akkor hogy egyezhettek volna bele bármiféle kapcsolatba az ellenkező nemmel? Rögtön szörnyethaltak volna, ha Bryril felveti, hogy férjhez akar menni. Mert az egyet jelentett volna azzal, hogy elköltözik otthonról. És nem bírták volna, ha a legkisebb, legszebb lányuk otthagyja őket. Ezért hát tiltották mindenféle érintkezését a külvilággal. Az oktatói is mind nők voltak.*
- És Önnel mi a helyzet? Nős? Vannak esetleg gyerekei? -*Buta kérdés, a férfi nem tűnik olyan idősnek, hogy gyerekei legyenek. De meg kellett kérdeznie, egyszerűen tudnia kell. Reménykedik benne, hogy nemleges választ kap.*
~Miért érdekel ennyire? Nincs is közöm hozzá.~ *Töpreng Bry magában, miközben csendesen baktat a férfi mellett. Néha-néha lopott pillantásokat vet rá, mikor úgy hiszi, Gilvar nem figyel. De amikor tekintete találkozik a férfiével, elfordítja a fejét, és a földet kezdi bámulni. Az arca vörösre gyúl, mert érzi a férfi késként belé fúródó pillantását. Nem mer ránézni. Fekete szemei azonnal elárulnák vonzódását a férfihez. De jobb, ha útitársa nem szerez tudomást érzéseiről.*

1843. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-07 12:40:27
 ÚJ
>Varya Aegoniss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Csak egy rablás?//

*Varya csak pislog a temérdek hirtelen jött információ hallatán, melyek között akad örendetesebb és kevésbé jó hír is. A méreg működése nem teljesen tiszta számára, csak annyit ért meg belőle, hogy felfokozza a képességeket és a végén a megváltó halál a jutalom. És épp ő maga vonta meg saját megától ezutóbbit az imént, mikor megitta az ellenmérget. Most, hogy tudja, a piros folyadék megölné, képtelen lenne rá, hogy ezt hagyja. Elméje kényszeríti a puszta létezésre nap nap után. Ugyanakkor a szárnya ezek szerint többé nem húzódik vissza testébe, ami még okozhat bonyodalmakat. Nem is keveset, s ezen meglátásának hangot is ad.*
-A szárnyak kissé feltűnőek...*mondja szomorkás hangnemben, jobb szárnyát arca elé emelve, s bár kissé letargikus állapota van, kénytelen elcsodálkozni rajta, hogy a teremtés minő fennséges formáját képviseli. Ugyanakkor... újra repülhet... ez azért olyasmi, amiért a legtöbben ölni tudnának. Nem köti őt semmiféle béklyó a talajhoz... Ez is valami. Végigsimít a koromfekete tollakon, majd újra Vörösre emeli a tekintetét.*
-Sekélyes öröm a játék ha önmaguk okozzák vesztüket.*kissé gúnyos a hangnem, de tökéletesen tükrözi Varya meglátását.*
-Ha ők isszák meg úgyis meghalnak, s ha én, akkor is. Melyik okozna hát nagyobb örömet?*kérdi végül, bár a megfogalmazott gondolatok talán újra kissé kuszára sikeredtek, lehet hogy a másik érti mire gondolt ez alatt.*
-Nem mehetek közéjük, tudnák, hogy nem vagyok ember. S ily formában még repülni nem tudok, hát hogyan kéne menekülnöm...*nagy valószínűséggel nem akarta hangosan is kimondani ezeket, de ennek, mint általában, most sincs tudatában.*

1842. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-07 12:10:15
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Balszerencse)(inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Szelíd

//Csak egy rablás?//

- Azt hittem ennél okosabb vagy. *Mondja sóhajtva, szinte lemondóan. Elgondolkozik, hogy hogy is tálalja a dolgot a nő előtt, aztán úgy dönt, hogy az apró részletekbe nem megy bele, csupán a lényeget adja elő.*
- Hiába csak lelkek vagyunk egy testbe zárva, az eredarok teste úgy tűnik, máshogy reagál bizonyos szerekre. Olyan mérget fejlesztettem, ami az egyszerű kis korcsoknak hosszú szenvedést és lassú halált okoz, de a szenvedésük előtt egy kis időre hasonló képességekre tesznek szert mint a mieink, testük megerősödik, fürgébbek és okosabbak lesznek. Hogy el lehessen velük játszani egy kicsit. *Itt vigyorogva néz Varyára.* Ezt a mérget próbáltam ki rajtad is. A fogadónál te ölted meg a három szerencsétlent, puszta kézzel... illetve hát a fogaiddal is. Úgy tűnik, hogy a méreg számunkra még hatásosabb, ami a képességeket illeti, ellenben nem emlékszel semmire. *Itt mintha már-már szomorú arckifejezést vágna.* De nem is haltál meg. *Fejezi be a monológját. Pár pillanatot hagy a nőnek feldolgozni a mondottakat.* És úgy tűnik, hogy az átváltozást nem fogod tudni visszacsinálni. Örökre szárnyad marad. De nézd a jó oldalát, így meg fog erősödni, és tudsz majd repülni. *Gondolkozik el, mintha ő is hiányolná ezt magából, sajnos neki a telepátia adatott csak meg.*
- Amit az előbb beadtam Neked, az pedig az ellenméreg. *Majd négy fiolát fog a kezében, és Varya felé tartja. Háromban vörös folyadék, míg egy zöldet tartalmaz.* A vörös a méreg, a zöld az ellenméreg. Akarsz játszadozni egy kicsit a haladókkal? *Húzódik mosolyra a szája.*

1841. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-07 08:22:09
 ÚJ
>Nibat Uvekin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*A fogadóból kilépve a hátsó udvarba jut, melyről hallotta már, hogy holdudvarnak nevezik, s most azt is tudja, hogy miért. Mintha nappal volna, úgy veti a Nap fényét a földre. Nibat az erdőre tekint.*~Át kell vágnom rajta.~*Nála van íja és tőre, de egy kicsit tart éjszaka a vadaktól. Elindul, a kapun kilép, s egyenest neki a sűrű fáknak. Egyre kevésbé lát, az erdő szíve felé haladva fogy a holdfény. Igyekszik hangtalan léptekkel haladni, de az avar így is megropog néha talpa alatt. Hallani a vadak hangját. Nibatnak erősebben ver a szíve, ide-oda pillant, s felkészült, ha előugrik valamilyen állat, tőrével védekezzen. Verejtékező homlokkal érkezik egy tóhoz. Kicsit megnyugszik, mert itt nem csak pár méterre lát el, mint eddig a sűrű fák közt, s világosabb is van. Kigombolkozik, megmossa arcát, majd továbbindul. A tópart túlsó végében megpillant egy tetemet, amelyen dögkeselyűk lakmároznak. Nagyot nyel. Nem szeretne vacsora lenni. Innen egy szélesebb ösvényen haladhat tovább, melyen szekerek is kényelmesen közlekedhetnek.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257