Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 273 (5441. - 5460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5460. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-27 11:41:35
 ÚJ
>Khan Lero avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Vakmerő

- Nem bírod megállni, hogy az utolsó szó jogával ne ítélj, igaz, szépségem? - *Játékosan nyelvet ölt a másikra, de tovább nem feszíti ezt a húrt. Más helyzetben és mással valószínűleg nem bánna így, mi több: torkán keresztül tépné ki az illető nyelvét, de fogalmazzunk úgy, hogy Rilai egy igen megbecsült és speciális helyet bérel magának a félszemű szívében.
A lány is hajlandónak tűnik felvonni a horgonyt és tovább állni, bár nem találják magukat sokkal messzebb akkor sem, amikor újra kihajítják azt a láthatatlan vasmacskát. Khan némileg elégedetlenül, várakozásai beteljesülésétől megfosztottan ereszkedik a földre, minekutána térdeplős jelenet kudarcba fullad. Egészen segélykérőn hat az, ahogy e pillanatban a macskaszeműre tekint, mintha csak tőle várná a feloldozást, a segítséget, a reménykeltést, bármit, ami átsegítené ezen az érzésen.*
- Miért volna másabb, ha asszonyomnak mondanálak, ha egyszer biztosra veszem, hogy életem végéig elkísérsz, akárhová mennék is? Ez neked a rabláncokat jelentene? - *Élete alakítása kialakulóban van.* - Én nem a szélnek kiáltottam ki, hogy szeretlek. Miért ne viselhetném érzéseid zálogát büszkén mások előtt is? - *Más kérdés, hogy erre egyébként semmi szükség nincs, hisz az, aki csak egy lapos, és alapjaiban is félreérthető pillantást vetne Rilaira, az hamar megízlelhetné z acélba álmodott, pehelykönnyű halált.
Végül elhagyja a megtöretett férfi nyughelyét és összeszedi azt a kevéske mivoltot, amit egy efféle komoly helyzetben még felkaparhatna magának egy szentimentális lélek.*
- Valami ilyesmit mondanék szerintem, ha nem a hideg futkosna a hátamon. - *Helyzetmentésre tett kísérlet vagy őszinte vallomás: talány, mint Khan legtöbb históriája a régmúltról.*
- Ja, hát én csak akkor érzek kedvet a danolászáshoz, amikor ilyen szép virágosréten andalgunk. Szerinted a gyomorbántalmakra is jók ezek, mert hát a szememen nem sokat segítettek. Főzünk belőle teát valamelyik vendégnek, azt ha fejre állna tőle legalább megvan a vészterv is, ha kifutnánk a kerítésszaggatóból. - *Ezt a megnevezést egyébként nem igazán kedveli, járatta is egy időben agyát azon, hogy milyen saját kútfőből merített italnévvel járulhatna hozzá a leendő fogadó kínálatához. Már van is egy jelöltje, ami az ő esetében azt jelenti, hogy az egyetlen, és nem hajlandó lemondani róla, mert már eldöntötte, hogy tökéletes lesz.*
- Fura. Azt hittem, hogy eddig is a bolondját járatod velem, de akkor még nem láttalak igazán próbálkozni. - *Karba penderülést megelőzendő ő vonja közelebb magához a fellelkesülő lányt és gondot visel arra is, hogy karjai alapos munkát végezve tartsák meg ebben a sóhajtásnyi távolságban.*
- Jól figyelj rám Rilai, és ha akarod, vedd ezt olyan fenyegetésnek, amilyennel még nem éltem egy ellenségemnek sem... - *De a szóbeliség elmarad, mert valahol félúton gondolat és tett között meggondolhatta magát, ezért a kézenfekvőbb megoldással él, és inkább elveszi a riposzt lehetőségét is Rilaitól. Mindezt egy csókkal.*
- Cseresznyefa, ácsolok rá egy hintát a kölyköknek és egy nyugágyat neked, ahol megpihenhetsz. - *Kénytelen egy újabb csókot kimérni, mert ha valamit, ezt bizton nem akarja majd szó nélkül hagyni a szépség.*
- Remek tulajdonos lesz belőled, én pedig ígérem neked, hogy büszkévé teszlek azzal, hogy a délvidék legveszettebb hírű haramiája leszek. Mindig lesz egy új történet, amivel hazamehetek és bebújhatok a közös fogadónk közös emeletén a közös szobánk közös ágyába. - *Mérlegelni látszik Rilai izgatottságát és mostanra elérkezettnek ítéli az időt ahhoz is, hogy eleressze az izgága teremtést.*
- Visszamegyünk. Most. - *Eleget voltak távol már és noha egyetlen szót se emelt ezért Rilai, Khan bizton érzi, hogy a lány boldogsága ezzel kiteljesedhet. Ő pedig annak akarja látni a lányt. Most és amíg élete kitart.
Felnyergeli újra a lovat és Amon Ruadhnak fordítja.*

5459. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-27 10:08:37
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

- Nem is vonom kétségbe, hogy remekül helyt állnál bármelyik feladatban, dalia. - *Fejét csóválja, karba teszi kezét, csücsörít. Nem mutatja, hogy túlsággal meghatná Khan műsora, de azért pontosít mondandóján.* - Külön-külön. Egyesével. De nem lehetsz minden egyszerre.
*Gátat azonban nem sikerül szabnia az összetört lelkületű férfiú rögtönzött előadásának.*
- Persze, hogy rabságnak találnám, és te is annak találnád! - *Vágja rá kacagva, sarkán megpördülve, hogy szembefordulhasson az előtte illedelmesen térdeplő lovaggal. A kizártabbnál is kizártabbnak tartja, hogy valaha is elformátlanodjon, elaszalódjon egy szakajtónyi apró ördög mellett, vagy élethosszra a hímzőráma fölé szegezze magát, hogy ennek a szónak megfelelő formát hozzon: feleség. Még a lúdbőr is megborzongatja. Mert ő így képzeli a házaséletet, jórészt. Hogy lőrésnyi ablakon át elbámul a távolba, ahol talán az Élet lelheti, amíg az urak hajtóvadászaton, csatában vagy az ágyasuknál villogtatják férfiasságukat. Összehasonlíthatatlanul jobban izgatja minden, amíg nincsen bebörtönözve mázas esküdözések meg álságos szabályok által. Kész szerencse, hogy Khan aligha beszél komolyan. Ujjaival mosolyogva végigfésül a másik sörénydús hajzatán.*
- Majd ha meglesz a fogadó, bizton dalolhatsz. A többség napszálltakor már úgyis merev részeg lesz, nekik aztán teljesen mindegy. Ha mégsem tudnék megbarátkozni az énekhangoddal, majd félsüketnek és teljesen agyalágyultnak tetetem magam a kedvedért. - *Súgja vigasztalólag. Mi tagadás, beismerni kényszerül, hogy szíve választottja ez alkalommal igazat mond, valóban ellenállhatatlan, mi más oka volna máskülönben annak, hogy ő is folyvást késztetést érez, hogy karjába-ölébe penderüljön? Ezen lehetőség híján valószínűleg ő is hüppögve hisztizne pár éjszakát, akárcsak a gyógyító tette. Micsoda szerencse, hogy erre nem ma fog sor kerülni!*
- Látom, mire gondolsz. Épp egy kőhajításra az úttól. - *Lelkesülve mutogat a kijelölt pontra a messzeségben, heves gesztikulálás közepette már részletekbe menőn ecseteli otthonuk milyenségét. Izgatottan hátraveti súlyos tincseit hátára.* - Ott még van hely a cseresznyefámnak is, ami bólogat majd esténként! Kabócák meg szerenádbogarak laknak majd rajta. Meg hátsó kertnek is van hely, ahol kedvedre nevelgetheted a pityókát, vagy mifrancot szeretnél. Lehet istálló, borospince is, meg egy egész emeletnyi takaros, tisztán tartott vendégszoba. Viaszgyertyák, diófa padozat. Zöldre festett, spalettás ablak, abba könyökölve várom majd jöttöd a következő kalandodról. Tán lehet egy-két jámbor juhászkutya is elfér, akik majd a tanya rendjét őrzik.
*Zaklatottságában fel-alá rója a köröket.*
- Menjünk oda! Vagyis nem... Menjünk vissza és induljunk ide, máris! Alig várom. Alig hiszem el.

5458. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-26 22:26:41
 ÚJ
>Khan Lero avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Vakmerő

*Hatodik érzéke óvatosságra inti: ha egy nő (különösen ha észjárásban és temperemantumban olyan, mint Rilai) látszólag megadja magát, akkor többnyire csak időlegesen hagy fel a terveivel, hogy valamely váratlan irányból szálljon újra frontra. Ezt alátámasztandó nyilatkozik is az emberbőrbe börtönzött cirmos, meglehetős szkepticizmussal fogadva gaztevőjének legújabb életpályabeli ambícióit.*
- Tudod, engem csak az bánt, hogy még ezeknél is jóval kevesebbet feltételezel rólam. - *Összegyűrtté válik mellkasán az ing, ahogy rámarkol szíve felett a ruhaanyagra. Ezzel szinkronban az arcán táncoló vigyor is megereszkedik, utóbb úgy tűnik el, mint a nyárutó utolsó boldog madárdala azután, hogy beköszönt az esős évszak.*
- Bebizonyítom neked, hogy jó paraszt vagyok. - *Ha megjátszásra van szüksége, ahhoz neki sem kell leckéket vennie vándorkomédiásoktól. A félszemű életviteléhez elengedhetetlen, hogy mindig éppen azt a maszkot fűzhessék arcuk elé, amire adott momentumban szükségük van. Ám most kevéssel tudja csak megállni, hogy ne robbanjon ki röhögésben.*
~ Paraszt, mi? ~
*Ezt még tanulnia sem kellett. Természet adta tehetséggel művelte, világ életében. Fejét finoman oldalt biccenti, amikor tónust vált a lány hangja és keveslő-dorgálón megjegyzést tesz arra, amiért nem hagyta érintetlenül leesni az iménti labdát. Hevenyészett térdeplő pózt keres magának és csípőnél megragadva Rilait maga felé fordítja őt. Arckifejezésének keserű és sértett volta emlékké válik, helyébe egy ceremoniálisabbat költöztet, nagy kijelentések és vallomástételek alkalmával használtat.*
- Hogyan lehetnél a birtokom, amikor nincstelen gazember vagyok csak és értékeim egyetlen darabját is a te őrizetedre bíztam? Vagy te tán rabságnak találnád, ha nőül vennélek? - *Rilai remélheti csak, hogy ez még mindig a játékos évődés része, máskülönben seggre kellene ülnie a valaha mondott legidiótább lánykérések egyikétől. A húrpengetésen kívül elvégre minden hozzávaló adott volna akár ehhez is.
Akárhogy alakuljon, ő a következő minutumban megsemmisülten rogy hátsó felére, kiejtve markából a benne ragadt sziromágyat. Szívébe tépő érzés azzal gondolni, hogy a leszakajtott szálak lassú halálra vannak ítélve, mint az ő reményei, hogy belekezdhessen egy másik nótába.*
- Óóó... - *Beletelt némi időbe, de ha papírvékonyságú a tallér, eltart egy darabig hogy földet érjen. Nem foglalhat helyet komolytalan ábrázat a rókaképű arcán most sem: meg akar felelni erre a kérdésre: "ismertem régen egy nőt. Úgy ismertem, ahogy téged is és sokáig arra tudtam csak gondolni, hogy nekem sikerült megtalálnom azt, akit más férfi egy emberöltőn keresztül keres, eredménytelenül. Szerettem őt, de idővel mintha elhidegült volna tőlem. Később derítettem csak fényt az igazságra, hogy rajtam keresztül akart eljutni az íjászok egyik szakaszvezetőjéhez, aki történetesen maga is nő volt. El tudod képzelni, hogyan éreztem akkor?! - mondaná valahogy így, ha mellkasa közepét nem venné célba a vékonyka nőujj. Legyen.*
- A rövid verzió az, hogy ellenállhatatlan vagyok. A hosszabb ugyanez, bővebben kifejtve. Gabrien az indulás előtt kiadott néhány feladatot, azok egy részéhez szükségem volt a segítségére, később a szememet is megnézettem vele, hátha tud vele valamit kezdeni. A többi már olyan mint a láng fölött hagyott kondérkaja: megfőzte saját magát, aztán mikor túlforrt, valahol ki kellett szaladnia. - *Most ő vonja fel mindkét kezét, egyúttal vállakat is rándítva. Ezért a lelkiismeretért nem ő tartozik elszámolással.*
- A fogadónk ott lesz, Amon Ruadh lábánál, mielőtt az út elkanyarodna Thargarodnak.

5457. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-26 22:05:32
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

*Két tenyerét feltartva megadja magát.*
- Én kérek elnézést, hogy feltételeztem, hogy nem vagy akkora ezermester, hogy egyszerre légy a hét tenger félelmes kalóza, meg a háziúr, meg a legendás harcos, meg dörzsölt kereskedő, meg zsoldos, meg lelkes széptevő, ügyeletes széltoló, hmm, mit hagytam ki?
*Nagyrészt csak ugratja Khant, de az is igaz, hogy nem is veszi túl komolyan ezt az egész hajós dolgot. Nincs kétsége afelől, hogy a rókamosolyú könnyedén keresztülviszi akaratát sokféle élethelyzeten, és nem is tart attól, hogy ne állná meg a helyét mindenféle helyen, pusztán az utóbbi időben derékon kapta a légvárépítés, és Rilai úgy véli, ez is oly módon fog csak megvalósulni, mint ahogy az, hogy az ő délceg, harcra termett, szilaj lovagja arra kárhoztassa legszebb férfiéveit hogy kapával-kaszával a kezében hajlongjon egy szántóföldön – legyen az bár akár a sajátja. Szóval, kábé sehogy.*
- Szégyelld magad, hogy ilyenekkel dobálózol szíved hölgye előtt! - *Ripakodik rá csípőre tett kézzel, mikor az elrabolandó szüzek tolongó sora kerül szóba.* - Ez lett volna az illő válasz: Mit nekem a végtelen víz összes kincse,, ugyanis birtokolhatlak téged, a nemsikoltozó többé-kevésbé szüzet. Közben lantpengetés, féltérd, ilyesmi.
*Neki nem kell különösebben parancsolni arcvonásainak, mivel veleszületettem remek adottsága van mindenféle színészi játékhoz, könnyedén eljátssza a fátyolos szemű, rebegő szerelmest, ahogy Khan kezébe nyomja a gyűjtött virágocskákat.*
- Tényleg arra megy ki a játék, hogy az összes lehetséges nőszemélyt megríkasd magad körül? - *Forgatja szemét a borzalmas dalocska hallatán, s bár neki úgy tűnik, Khan nem veszi fel a kesztyűt, a leány nem adja könnyen magát. Bár hagyja a széplelkű lovagját, hadd fonogassa kedvére a koszorút, tovább nyaggatja az őt foglalkoztató ügyben.*
- De komolyan. Azt gondoltad tán észre se veszem, mi pengeváltás volt kettőtök közt a gyógyítóval, mikor útra keltünk? Miért az én szoknyámon ültél Liahwulfe-é helyett?
*Persze tudja: ő maga is kifutna a világból, ha mókázás, kacér játékok helyett savanyú féltékenységgel próbálná bárki is maga mellett tartani, de attól függetlenül kíváncsi, mi oka lehetett a másik nőnek egyáltalán a hisztikére. Mielőtt Khan belekezdene egy újabb hossza-vége nincs, félkamu históriába, mutatóujjával mellkason böki.*
- Őszintén!

5456. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-26 18:27:53
 ÚJ
>Khan Lero avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Vakmerő

*"Nem is volt rá soha szükségem" - vágná rá csuklóból, de most kivételesen egy kevéskének örült volna, hisz ha visszagondol rá, hogy milyen körülmények között keltette életre halott szövetből alkotómunkáját... Enerváltan felsóhajt, túl korai volt lelkesedése és jóval kevesebbet lelt csak várakozásaiból. Az igazságot dacos ellenállással fogadó kisfiúként szanaszét rugdossa az ágkarókat és a tűzkör hamvadt romjait.*
- Szerzek majd újakat és cégér helyett azok fognak lógni a taverna ajtaja felett. Ivó a Vérmes Macskához. - *Rilaiban kétség sem merülhet fel, hogy ha megvalósításról lenne szó, a félszemű volna olyan elvetemült, hogy véghez is vigye a szóban körülírt elképzelést. A móka kedvéért.
Hajón ő is egyszer járt csak életében, igaz, akkor egy álló héten át semmilyen étel nem maradt meg a gyomrában. A tengerlátott vízi patkányok azzal hitegették, hogy ez a betegség néhány nap múltán eltűnik, de ő még a kikötésük reggelén is émelyegve esett ki függőágyából. Azóta nem ment egy bárka közelébe se, de attól még vonzódhat a hajózás gondolatához, nem? Elég idő telt el azóta, gyomrát megest edzette az efféle próbatételekre, és mostanság éppen akad némi pénzmag is, amit jó lenne fialtatni.*
- Az üzletnek majd úgyis kell mindig valami. Szesz, a barmok által szétrúgott bútorok kicseréléséhez alapanyag, meg ilyesmi. Ha mi nem is játszunk éppen felfedezősdit a déli tengeren, szerzünk rá legénységet, aztán azok majd csinálják amit a kereskedő- (meg csempész)ladikok szoktak. - *Hallható rajta, hogy ezt sem tartja múló hóbortnak, és miért ne akarhatna mindenből magának egy szeletet? Mintha a kapzsiság fekete-fehér kérdés lenne csak, és amíg ragaszkodni valakihez elfogadható, addig az aranyhajszolás már kóros betegségként kezelendő.*
- Tévedsz. Már a tizedik nyaramon is viador voltam, a tengerről elég annyit tudnom, hogy nem árt rá a masszív hajó és egy próbált legénység, az utolsóval meg nehogy már ne birkózzak meg. Az ürgét ki kell önteni a földbű', a pityókát meg ha magára hagyom akkor is hoz termést. - *A leírás egyébiránt teljesen korrekt és nem talál benne pótolnivalót. Leszámítva talán a háromszögletű sapkát, amely minden, magára valamit is adó kalózkapitány ruhatárának nélkülözhetetlen darabja. Egy sálat, vagy valamiféle kendőt is el tud képzelni rá, lehetőleg valami rikító színűt, hisz a kapitány legyen jól megkülönböztethető-felismerhető.
A szüzek említése markolja ki egyszemélyes évődéséből.*
- Ne aggódj, vannak még várományosok bőséggel. - *Legyint csak, túl közhelyes lett volna azzal a hasonlattal élni, hogy az elragadható fehérnépeknek annyi a száma, mint halászható kopoltyúsoknak a vizekben.*
- De a sikongatás részére még visszatérünk. - *Rókavonások ide, most farkasként vigyorodik el: szélesen és számítón. Tart is ez, amíg el nem kezdi fejben kijelölni birtokuk határait. A végeredmény valószínűleg egy tanult matematikusnak is fejtörést okozna, mert a szemmértékkel körbekerített terület semmilyen általuk ismert idomra nem hasonlít. De mint utóbb észreveszi, ez a lányt már nem is érdekli annyira, mint a lábuk alatt szőnyegként heverésző virághalmok.
Megállja a fetrengve röhögést, helyette inkább odahagyja a nyerget és tüzetesen megszemléli a marokba gyűjtött példányokat.*
- Az én galambomnak dombon van a háza; két keréken fordul csikorgós kapuja, az ablakja alatt két szép koronafa, kire a galambom neve van ráírva! - *Khannak nincs kellemetlen hangja, ha csak ő nem akarja úgy. És most úgy akarja, hogy a strófákat kappanhangon adja elő, miközben a fehér szirmú virágokból koszorút kezd el fonni.*
- Tessék Pocó, ezt neked, mert tudod: virágot a virágnak! - *Énekelve persze ezt is.*

5455. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-26 18:12:47
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

*Hümmögve megszemléli táboruk romjait.*
- Nincs szerencséd. - *Állapítja meg rezignáltan, mikor hűlt helyét találják a macskafejeknek. Szinte nosztalgikus érzeteket kelt, ahogy felidézi azt a bizonyos éjszakát. Lidércnyomásosakat főképp, de azért akad olyasmi is, amire jólesőn néz vissza.* - Azért emlékezetünkben örökre megőrizzük művedet. Pfuj.
*Megcsóválja fejét. Tovább haladnak.*
- Hajón? - *Felkapja fejét Khan szavaira.* - Nem igazán. Sőt, még olyanon sem jártam, ami a dokkban állt volna. De borzalmasan szeretnék! Mármint, nem ilyenen. Hanem amit elvisz a szél, a hullámok. Messzire.
*Igazából korábbi éveiben itt is, ott is futott össze hétpróbás tengeri medvékkel vagy vidám, dalos kedvű matrózokkal, akik – ez már csak szokásuk – teletömték a lány, és mindenki más fejét is hossza-vége nincs, hősies históriákkal tengeri szörnyekről, háborgó habokról, rettenthetetlen kalózkirályokról, ügyes kezű csempészekről, szirénekről, tengeristennőkről. Így hát a végtelen vizet valamiféle veszélyes, kalandos, végtelenségében egyszersmind megunhatatlan színnek képzelni, mindenféle kalandos dologhoz megfelelőnek. Elneveti magát.*
- Túl sokat markolsz, dalia. Viador is lennél, meg tengerész, meg árnyas lombok alatt henyélő földműves? - *Felkaptat a dombra, az alant széles, ezüst szalagként tekergő folyót szemléli. Orrát ráncolja, mint mindig, amikor elgondolkozik.* - Szóval, most már hajót is akarsz. Derék kalóz lennél. A fél szemed, meg a vállon ülő káráló madarad már megvan. Már csak a zsákmányolandó kincs, és a sikongató szüzek hiányoznak.
*Felmerül benne, hogy ez utóbbi magas labdára sikeredett, így hát megvonja vállát.*
- Látod, én sikongattam volna, de már késő. Bocsesz.
*Hamarosan ismerős táj felé kanyarog az út lábuk alatt. Már alig járásnyira vannak az emelkedőtől. Rilait derékon kapja a vágy, hogy vágtára fogja lovát, és meg se álljon Thargarodig.*
- Úgy várom már, hogy visszajöhessünk, igazából! - *Szűköl szemeit a Hegyre szegezve.* - Sose gondoltam volna, hogy így tud majd hiányozni az az egész. Na, mutasd a birtokunk.
*Végül mégsem a férfi mutogatása köti le figyelmét. Ugyanis lovaik lába alatt apró, fehér, ékes szirmú kis virágokat lel. Kissé kárörvendve villan be egy emlék. Lepattan a nyeregből, teret enged a lelkében lakozó romlottságnak. Ha Khan is lemászik lova nyergéből, hogy megtekintse, hölgye mit bogarászik a talajközelben, láthatja, hogy teleszedi a markát a csillagvirágokkal. Sarkon fordulva merő vásottságból meglengeti a férfi arca előtt a szüretelt növénykéket.*
- Na, megeszegeted egyesével szépen, hogy visszanyerd a szemed világát, vagy kezdjek el énekelni?



5454. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-26 16:38:18
 ÚJ
>Khan Lero avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Vakmerő

- Többször, mint szerettem volna. - *A megfelelősen klisés válaszokat mindig jó érzékkel találja el, de úgy sejti, hogy Rilai nem ezért, hanem mindezek ellenére ragaszkodik gaz személyéhez annyira.
Hümmentéssel nyugtáz ölelésre rásegítést, a karok engedelmes bilincsként záródnak össze a lány körül. Ugyanilyen beletörődéssel hagyja, hogy most Rilai lehessen a késő délután mesemondója. Az első néhány percben még nem igazán sejti, hogy hova akar majd kilyukadni ezzel macskaszemű szépsége, de a saját históriáiból indul ki: azok bőséggel terjengősek és általában nincs is morális tanulnivaló belőlük. Javarészüket csak kitalálja, olyan módon, ahogy az ember egy spájzban válogat a polcokról hozzávalókat egy kiadós ebédre valóhoz. A férfi hitvallása szerint a történeteknek nem mindig-feltétlenül kell okítaniuk, megszolgálják a céljukat úgy is, ha pusztán szórakoztatnak, elringatják az e világhoz szokott fantáziát.*
~ Az otthon ott lesz, ahová én megyek? ~
*Tarkója alá temeti kezeit, lábat vet át a másiknak térdén, épp csak szájából fityegő fűszál hiányzik a vidék elmélkedőjének illusztris ábrázolásához. Szimpatikusnak leli a gondolatot, az érzésről pedig már jó ideje tudja, hogy nem vehetik el tőle. S ha mégis megpróbálnák, úgy tüzes halál vár mindenkire. Egyszerű, pragmatikus ember ő. Néha kicsit végletekben gondolkodó és cselekvő, de gyakorlatias.
Amikor mindennek a végére jut azon leli magát, hogy nincsen benne késztetés szóbeli konfirmációra.
Egy csók is megteszi.*

- Hát, lebuktam - *somolyog frissen serkenő borostája alatt, amikor Rilai elkezd ráismerni a tájegységre.*
- Ha tippelnem kellene azt mondanám, hogy még aznap éjjel széthordták a maradékot a hollóm családtagjai vagy más cimboráik, de a karókat még megtalálhatjuk. - *Emlékszik ő még rá pontosan, hogy mik is voltak a pontos szavak, amiket Rilai használt, amikor meglátta mit is művel a félszemű. Emiatt röhöghetnékje is támad, mert saját kretén és elborult humorától, ahogy a legtöbb akasztófára való bitang, úgy ő sem tud (és nem is akar) megszabadulni.
Némileg csalódottan kell szemrevételeznie a tett helyszínét. A rögtönzött karók töröttek, a csapatuk által gyújtott tűzkört elmosta a víz, a maradványokat pedig az erdei vadak taposták el. Ahogy sejtette, a "trófeáiból" sem lel itt már semmit. Kétségbeesése viszont nem tart sokáig, mert amikor lefelé ereszkedtek a domboldalról, eszébe ötölt valami egészen más is.*
- Jártál már hajón? Igazából. Nem csak úgy, hogy a dokkokban vesztegelt, hanem amikor kint a nyílt vízen úszott? - *Visszakapaszkodik az emelkedő gerincére, onnét meg lehet pillantani a tenger felé kanyargó nagy folyót is.
Furának tűnhet most ez az új hóbort, hisz eleddig egyszer sem említette a lánynak, hogy a szárazföld biztosnak számító talapzatát szívesen cserélné a bizonytalan vízfelszínére.*
- A fogadót olyan helyen építenénk fel, ami nincs messze a folyótól, és ha néha túl sok lenne már a zsivaj ott is a falak közt, leúsznánk a Kikötőig, onnan meg amerre éppen a szélirány tart. - *Szeme mint a kisfiúké, akik életükben először kapnak festett játékkatonát. Annyi különbséggel, hogy neki csak egy szeme csillog, mert a másik ugye elég hasznavehetetlen mostanság.*
- Rilai, én akarok egy hajót.

5453. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-26 16:24:34
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

- De gondolom, nem gyakorta estél ágynak. - *Firtatja komiszul, miközben összehúzza magán a férfi karjait.* - Így módon igazoltak tekintem eddigi nyughatatlanságod.
*Később ő is elheveredik a fűben, szemléli a fölöttük a kristálytiszta, mélykék égbolton lustán úszó hasas felhőket, melynek alját lángnarancsra, rózsapírosra festi a lemenő nap fénye. Úgy veszi, most rajta van az esti mese sora.*
- Régen, mikor még valódi uralkodók regnáltak, nem dívott a halálbüntetés. Az óidők igazságos királyai zarándoklatra küldték a gonosztevőket. Ilyesféle tájakon kellett elhaladniuk, ki volt jelölve számukra az út. Ha a gyilkosok, tolvajok, céljuk tévesztett tévelygő lelkek végigjárták, szabadon engedték őket, ha feladták, mentek a zárkába. Akik rájöttek, hogy az utazáson önmagukat kell megtalálniuk, sikerrel jártak. - *Oldalra sandít. Bár a tanmese őszinte örömére úgy tűnik, mind kevésbé érinti a férfit mellette, azért nem tartja kártékonynak kihangsúlyozni a tanulságot.* - Meg kellett tanulniuk másképp nézni a fűnövést, az esőneszt, holdvigyorgást, mindenfélét. Elmulasztani az „ezt már láttam“ érzést. Unottságot, ürességet, kedvetlenséget, mely időről időre az ember szívére telepszik. Látod, érzed most te is, ahogy elmúlik, dalia? Nem „otthon“ fog ez várni, hanem viszed majd magaddal, mindenhova. Legalábbis a cél az lenne, hogy így legyen.

*Másnap reggel továbbindulnak. Hamarosan beérnek a fák közé, meglelik az ismerős patakot. Rilai feltölti a kulacsokat, megitatja a lovakat, s mivel van idejük, átadja magát a fürdőzés örömeinek, bár hiába kristálytiszta a víz, jéghideg mivolta végett nemsoká szöszölhet. A kanyargós erdei útnál meglelik a leágazást, ami fölött az a sziklakiszögellés található, amiben meghúzták magukat Artheniorba tartván. Khanra vigyorog.*
- Figyeled, merre járunk? Vajon megvannak még az ottjártunk alkalmából emlékül állított szörnyfejeid? - *Finoman meghúzza lova kantárát, ültében a férfi felé fordul. Ha ő meglátogatná néha táboruk, a lánynak nincs ellenére. Nem járnak már messze a céljuktól sem.*

5452. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-26 15:55:59
 ÚJ
>Khan Lero avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Vakmerő

*Tetszésére való ez az ujjösszefonósdi, noha elképzelnie magát egy ilyen élethelyzetben soha nem tudta volna ezelőtt. Ha visszagörgetnék az idő kerekét és ellenségei most láthatnák őt, nyugodt elégtétellel fordulnának át másik oldalukkal sírjukban, gondolván: "hamarost követsz bennünket, testvér".*
- Mit mondhatnék, túlélő típus vagyok. - *Valamint több és kevesebb is annál. A kiskapukhoz jó szimata van, a munkát szereti a lehető legegyszerűbben letudni, főleg ha rosszul fizetőről van szó és az újszerű szituációkhoz is általában egész ügyesen szoktatja magát hozzá, különösen ha az életszínvonalának drasztikus emelkedését foglalja magába.
A kantáros nadrágról lemondana, a földművelést nem tartja teljesen elvetemült ötletnek. A kikötőben biztos be tudna szerezni néhány napcserzett bőrű munkáslegényt, akik felett cserdíthetné az ostort is, ha épp nem találná megfelelő iramúnak a munkát, vagy ha túl melegnek, habtalannak vagy fakóaranynak találná a sörét. Ez vonatkozhatna a földparcella bármely részére, mindazonáltal a pityókákhoz senki nem nyúlhatna büntetlenül. Privilegizálná, igen.
Gonosz fényt csillant egy szem szemében annak lehetősége, hogy talán mégsem kell teljesen lemondania Taknyos Törpe nevéről. Úgy féltucatnyi terv ki is körvonalazza magát a fejében arra az esetre, ha gyors cselekvésen múlna minden. Például elébe vághatna a dolognak azzal, hogy előre legyártatja a cégért, orrát szívó törpével minta gyanánt. Egy agyagművessel meg formát adhatnának néhány pucér seggű, süveges kerti rosszakarónak is. Épp kapóra jön, hogy Rilai rábiccent az elszökős ötletre.
Szélesen vigyorog, de most már csak azon, amit Gabrienről kitárgyalnak. Ha nem ismerné jobban Rilait azt gondolhatná, hogy az imént lehülyézte hóhajú testvérét. Még szerencse, hogy jobban ismeri ennél.*
- Akárhogy is, nemsoká jön a válaszút. Örülnék, ha most nem balnak tartana, amikor mi jobbra térnénk inkább le. Az is egy lehetőség, hogy leütöm azt a megátalkodott szamarat és magammal vonszolom délnek. A haragjával meg majd törődnék, amikor magához tér. - *Előkészületekkel nem bajlódik sokat, minden amire szükségük lehet a spontán kirándulás során megtalálható karnyújtásnyi távolságban közös (milyen jó is így tekinteni már a bérleményre) szobájukban van.
A rosszemlékű kitérőjük CicÚrral és társaival elsápadt emlékként él csupán benne: vajon az útszélen összefutnak még a mostanra alaposan megaszott fejeikkel, vagy az erdő mélyén hagyott társak már elcsomagolták? Viszket a tenyere, hogy arrafelé húzza a kantárt.*
- Én valami tudományosabbra gondoltam inkább. Nem lehet olyan nehéz kiaknázni a mágiában rejlő lehetőségeket, láttam már félkegyelmű barmokat is használni. Amint megtanultam olvasni és használni azokat az igéket kitalálok egyet erre a célra is. Semmi kirívó, mondjuk forduljon ki a bele az alfelén, ha a szoknyádhoz, vagy egy általam nagy becsben tartott porcikádhoz kívánna nyúlni. - *Nem tartja fontosnak hozzáfűzni, hogy ezen halmaz kiterjed a lány feje búbján kiálló hajszáltól az apró talpakig mindenre.*
- A miheztartás végett. - *Szeret lopni, most is azt teszi egy csókkal, még akkor is, ha egyébként a lány önszántából is odaadná. Arra is rájött már, ha túl sok lehetőséget hagy nyitva a lány előtt, akkor hajlamos összekombinálni is őket, és akkor a hatból egy hetediket csinál.*

*A városba még a nyári nap fényénél tértek meg, most pedig őszelő szele köszönti őket a lassan sárguló-barnuló mezőkön. A bekatarítás hatai előtt állnak a vidék földművesei, a domboldalak gazdagon érett szőlőfürtjei hatalmas dézsákba kerülnek, hogy jövő ilyenkorra dicsérjék vagy elátkozzák az elmúlt nyár termését. Szereti ezt az időszakot, mert a kapujában állnak az év azon szakának, amikor minden lélegzetvétel egy külön bizonysága a változásnak.
Lova tomporára sújtva nekiereszti a legelőnek, miután lenyergelte és elrendezte alkalmi alvóhelynek. Szoknyás szépségét a hullámzani látszó fűtenger közepén találja meg. Mögé lépve ugyanazt, és nagyon is mást lát maguk előtt lustán terpeszkedve.
Amióta megvallotta érzéseit, ugyanúgy képes nyugalmasnak érezni az életet Rilai közelében, mint bosszantóan zsúfoltnak. Ezt többnyire a lány életritmusa diktálja, a reggeleken például egész síri tud lenni a hangulat, máskor pedig olyan, mintha egy zsúfolásig telt kocsmában ülne, ahol még a mestergerendáról is emberek csüngnek alá. A lányon keresztül ismeri meg azt az életet, aminek szeretetére kérte őt, s ami nélküle nem volna már az.*
- Ezt jobbára csak akkor éreztem, ha sérülés miatt ki kellett hagynom egy-két pofozkodást. Olyankor akár hetekig is nyugalomban feküdtem valamelyik vajákos sátrában. De ez itt, valami teljesen más. Bármilyen módon is alakuljanak a következő napok, bennük akarlak tudni. - *Így vérttelenül nem okoz gondot, hogy hanyatt vágja magát a földön, úgy téve, mintha a fűtenger alá bukna. Ilyenkor a fülben zümmögő-kerregő bogarak neszezése, a bőrt szúró növények se zavarják valamiért.*
- Ha ez az érzés fog várni, akárhányszor leszek távol tőled, visszajövök a világ bármely sarkából. - *Lustán hunyja le szemét és még lustább az, ahogy mosolyra szalasztja száját.*

5451. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-26 15:40:56
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

*Míg a városban múlatták idejük, fel sem tűnt a lassan rájuk ereszkedő, szelíd nyár végi időjárás. Már szinte ismerősként üdvözli a délnek vezető utat, mentében szeretettel látja viszont a széles utat, a szántóföldeket. A szél érett kalászt perget a mezőkön végig-végig simítva, halomba hordott bálák gömbölyödnek itt is, ott is a tikkadt barna, napsárga színeket váltogató vetett földeken. Egy darabig sík tájon haladnak. Ezersok hangon muzsikál, gőzölög és széplik köröttük a napmelegből, madárdalból, esőázott, friss földszagból összerakott késői nyár.
Nem feledkezik meg a megával cipelt csomagról sem. Hosszasan szemlélődik, felidézi a rajzolt térképet. Az egyik felismerhető útkanyarulatban megismeri a terebélyes tölgyet, amit a Gabrienéknek írt levélre is rákanyarított. A karcsú levélbontó kést, az arannyal telt erszényt rejtő csomagot, mely összesen 400 arany értékű lehet, a famatuzsálem odvába rejti Gabrien Chor'Un számára. Felkuncog. Végül is, még az sincs kizárva, hogy megtalálják.
Bár élelemmel nem készült, meg-megállnak időnként. A lány barackot, szilvát szed a terhüktől hajlott ágakról. A fakadásig érett és a falánkságra ingerlően formás termések édes illata elnehezíti érzékeiket. A gyümölcsökkel szétdurranásig töltött majomka az út hátralévő részében hangosan hortyog a párductarka ló sörényében. A nap elteltével Rilai engedélyezi a pihenést céljuktól számított félúton. Lova a potyaóráknak megörülve lustán elporoszkál a simogatóan selymes, szügyig érő fűben. A lány kart karba fonva, elfogódottan szemléli a látványt.*
- Pedzed már, miként értettem azt, hogy nyugalom? - *Tudakolja Khantól, orrát ráncolva.* - Van, hogy vissza se mennék a nyüzsibe.

5450. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-25 21:43:40
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Thyrnitta//

* Megérti ő is, végül is aranyos ez a kölyök és később még jó segítségük lehet. De a farkasok prémje akkor is szükséges dolog. Ez ugyan olyan, minthogy a csapdájába egy nyúl kerül. Az is tud aranyos lenni, de akkor is élelem, ahogyan az őz és a szarvas is. *
- Ez a hely itt megfelelő. Meg van, ami kell, az építkezéshez is. Az a hegy pedig pont jó távolságban van.
* Erről is mesél egy keveset, de jobban foglalkoztatja az a gyümölcs folt a szájánál. Hát, megpróbálja. Legfeljebb kap egy nagy pofont. Vagy Nitta fogja magát és lelép. Bár utóbbit nem hinné, mert akkor nem lennének itt. Szóval ha már ilyen közelségben van, akkor megcsókolja. Csak egy csók, apró, picike. De utána el is húzódik, pofonnal vagy anélkül. *
- Akkor én ma el is indulok, megkeresem az óriáslányt és kérek tőle segítséget. A nyár folyamán felhúzzuk azt a házat. Viszont te maradj itt és vigyázz Acélra. De főleg magadra. Szerintem két-három napnál tovább nem maradok távol. A hús mára meg holnapra szerintem elég lesz neked, még akkor is, ha Acél nagyon szépen nézne rád. Utána pedig van a tartóban hal, a vízben. És a menedéknél beljebb ne menjetek az erdőbe. Ott nagyobb vadak is akadnak már, de nyugi, kigondolok mindent, mire nekilátunk a háznak. Nem lesz baj, ígérem.
* Végül is van Nittánál fegyver, és meg is tanította néhány trükkre már, úgyhogy nem lesz semmi baj. Ezt pergeti magában, míg felnyergeli lovát és elindul a hegy irányába, hogy össze szedje Bryt. *

5449. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-25 20:19:22
 ÚJ
>Xiniel Lotfork avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ouragarth Hróhath//

*Mikor Xiniel kirohan az erdőből egyenesen a város felé veszi az irányt. A rohanás közben kiszúr egy rejtélyes törpöt enyhén takarva a lombok által, de nincs ideje ezen elmélkedni mert hallja a dühöngő ork, hangját a nyomában. Bemenekül egy félreeső ház mögé, hogy kifújja magát. Körülbelül öt perc múlva mikor megnyugodott, hogy az ork nincs a közelben odalopakodik a rejtélyes törphöz* -Nem tudom, ki vagy és mit akarsz de meneküljünk.

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.09.26 12:02:53, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.

5448. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-25 19:08:01
 ÚJ
>Ouragarth Hróhath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Xiniel Lotfork//

*Egy ág reccsen meg, amikor Ouragarth Hróhath kilép az erdő sűrűjéből és meglátja Artheniort. ~Végre! Ezért éltem sovány ételen sokáig, ezért tévedtem el kétszer! Nagyon remélem, hogy nem késtem el az elffel való találkozásról.~ Pár pillanatig csak áll és hagyja hogy a győzelemmámor a hatalmába kerítse. Pár pillanat múlva felkapja a fejét.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.09.26 12:01:35, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; szám/személy helyreigazítása. Nem irányíthatod mások karakterét.

5447. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-25 17:09:46
 ÚJ
>Khan Lero avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Vakmerő

// Kő kövön //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //

*A lány halott, a faterját az apai szívek fájdalma mardossa (bármi legyen is az), a boszorkány meg természetesen mindennel célba ért. Igaz, ők, a kalandozócsapat is megkapják a kialkudott árat, de a félszemű száját még a visszaúton sem hagyja el a keserű íz, hogy kurvára feleslegesen törték magukat, hisz jobbára csak utánkövetői voltak az eseményeknek, sohasem tudták megelőzni a szipirtyót. Ilyenkor sajnálja csak igazán, hogy az idővel kapcsolatos mágiaformulákhoz (sem) nem ért, mert különben biztos, hogy belebabrált volna annak folyamába, hogy ne áldozzanak még többet ebből az igen drágán mért fizetőeszközből egy olyan misszióra, amihez ők voltaképp csak statiszták.
Osztozik abban az élményben, amitől Rilai szinte újjászületik, így maga is alámerül egy dézsányi forró vízben. Sokkal tisztábbak ugyan a gondolatai nem lesznek tőle, de legalább a boszorkányűzés mocskát lemoshatja magáról.
A karjának egész hosszát végigtépő karomnyomokra talált gyógyírt is: napközben herbákból kikevert kotyvalék, esténként pedig macskaszemű hantakirálynőjének közelsége.
Eltelik a visszaút is tehát, Vinerra és Rilai között beváltatik a szóbeli egyezség minden pontja, ők pedig készen állnak arra, hogy megszervezzék visszatérésüket délre.*

5446. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-25 16:47:45
 ÚJ
>Rawe Ortov'Dur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Xiniel Lotfork//

*Madarak röppennek fel Arthenior sűrű erdejéből, mikor Kamnard nagy robajjal átvágtat az aljnövényzeten. Rawe tudja, hogy az elf meg fogja hallani, de a fülével meghallaná akkor is, ha osonna, így nem különösebben érdekli a dolog. Vágta közben emeli fejére nehéz fémsisakját, és előhúzza a Klerokkot. Kemény zöld kezén kidüllednek az erek, ahogy megszorítja a hírhedt csatabárdot. Érzi, hogy nem csak őt, hátasát is felélénkítette a nyom, és mindketten elfelejtették fáradtságukat. Az ork fejét lehajtva ráhajol lovára, hogy ne akadályozzák az ágak. Vagy tíz percen keresztül vágtattak így, mikor Kamnard hirtelen megtorpan. Rawe felegyenesedik az állaton, és csalódottan lát meg egy alacsony kőépületet. Mikor leugrik a nyeregből, orrát olvadt fém szaga csapja meg. ~Tehát egy kovácsműhely. Itt a város, de már nem veszíthetem el a nyomát.~ A zöldbőrű végiggondolja a dolgot, majd visszakapaszkodik hátasára.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.09.26 12:09:01, a következő indokkal:
A helyszínhez nem tartozó, és helyszínleírásnak ellenmondó részek törlése és javítása.

5445. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-25 15:55:51
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//

*Az események láncolatán gyakorlatilag passzívan végigviteti magát, szörnyülködik a szűzleányfeszítő rituálén, fogat csikorgat a dajkára, Utóbb, mikor az köddé válik, megest elkezd aggódni kijutásukon. Micsoda égbőlpottyant szerencse, hogy az idegroppant férfi kikalauzolja őket a képből, és hogy, hogy nem, ismét a faluban találják magukat. Táncra perdülni támad kedve, hogy az egész kalandot relatíve ép bőrrel megúszták, de a prioritások, azok még mindig megvannak, ezért aztán elsőnek egy őket az éjszakára vendégüll látó házba viharzik be, mentében sűrűn emlegetve egy dázsét, forró vizet, tiszta vászon törölközőt. Megtisztulva még körbe is ugrálja a szipirtyó lángoló házát, nyugovóra tér, aztán a többiekkel együtt diadalittasan rongyol be a Vinerra házba.
Illőn szöntyög egy sort a nemesurat ért veszteség okán, de hát az ígéret szép szó, zsebrevágja a szajrét és az aranyat. Ékesszólón magasztalja Vinerra jólelkűségét, biztosítja mélységes átérzésükről, és ígéretet tesz, hogy haláluk napjáig az ilyen rút cselpókokat, azazhogy: cselszövőket fogják irtani, majd meghagyja az időpontot, amikor majd jönnek a kövekért, áhítatosan köszönetet mond társainak is kérlelhetetlen küldetéstudatukért, fennhangon körbeugrálja rettenthetetlen harci természetüket, szilárd jellemüket, éles eszüket. Kifáradtan visszapattan a párductarka nyergébe. Kiléptetve a kovácsoltvas ajtón rádöbben hullafáradtságára. Komiszkás vigyorral hajába csapja a díszes tűt, melyet az egykori dajka földi javaiból zsákmányolt. Borostyánszemeit még utoljára végigfuttatja a baljós emlékű kúrián, megcsóválja fejét, aztán angolosan távozik a fogadó felé.*

5444. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-25 14:55:58
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

// Kő kövön//

* Khan hiába is próbálkozik az ajtók feltárásával, görcsösen ragaszkodnak titkuk megőrzéséhez. Társai már a folyosóra léptek, mikor beéri őket. Ki kardot, íjat vagy éppen fáklyát szorongatva kezében lépked az ajtó felé. Nyomasztó csendet, mely rájuk telepszik, csak neszező lépteik s lélegzetük halk hangja töri csak meg. Már csak pár lépésen múlik, hogy elérjék a fehérnek csúfolt ajtót, mely innen a félhomályból nézve egy arasznyira nyitva lenne. Ám ekkor a kintről beszűrődő ezüst fény, vörösbe vonja a falakat, hogy ezzel egy időben halál sikoly szökjön ki a szobából. Az esetleges gyorsuló lépteket, mely a hang irányába indulnak, egy vakító villanás akasztja meg. Mire a látás kitisztul, addigra a folyosót is újra a beborítja a hold elhaló fénye. Egy lökés és az ajtó sírva nyílik, hogy feltárja az érkezők előtt a borzalmat. A legedzettebb harcos szívet is összeszorítja a látvány. A kőpadlóra egy pentagrammát rajzoltak, melynek csúcsaihoz, egy-egy fiatal lány mezítelen testét feszítették. Nem kell sok, hogy rájöjjenek az érkezők, hogy távoztak már az élők sorából. Erről a nyakukon, csuklójukon, bokájukon ejtett vágások árulkodnak, s az alattuk levő tálak, melyekbe vérüket fogták fel. A közepén lévő leány sem járt másképp, annyira van ereje, hogy felpillantson az érkezőkre s egy könnycsepp gördüljön ki a szeme sarkából. Ismerős az arca, hisz a képe ott lógott a dajka házában. Ril és Khan tudhatják ki is ő, hisz a boszorkány beavatta őket. Minthogy a nő, aki mögötte áll, az is ismerős, hisz ő róla is lógott egy kép a falon. Nem a ráncos, s szottyant test áll előttük, hanem az, aki egykoron volt. Régi fényében pompázva mered, a betérő kalandorokra. Kezében vértől mocskos tőrrel. Gunyoros vigyor ül ki arcára, majd kacag fel hangosan, mikor megpróbálnak átjutni a körön. Legyen az bármilyen tűzben edzett acél. Hangos koppanással állja útját valami láthatatlan erő. Halk majd egyre erősödő ropogásra lehetnek figyelmesek. A levegő is egyre forróbbá válik, s füst is kaparni kezdi torkukat. A falakat lassan tűz emészti fel, narancsvörösen kezdenek zsugorodni. *
- Úgy tűnik, kezd forróvá válni a helyzet. Az idő sürget, így távozom. Talán, máskor. Bár, ahogy elnézem, ilyen nem lesz.
* Veti oda, minden lenézéssel s megvetéssel. Elkéstek s ez neki bőven elég, nincs dolga velük. Sűrű fehér füst kezdi körbe vonni testét, s hűlt helye maradjon, miután az eloszlik a szobából. A kérdés csak az, hogyan is jutnak ki a festményből. A sarokban mozdulni látszik valami, egy férfi bújik elő egy lánnyal a kezében. Arca hasonlít, az egyik lányra, aki ki van feszítve. A férfi arca meggyötört s szemei is zavarosak. Összefüggéstelenül beszél, s a haját tépi. Az első agresszív fellépésnél összehúzza magát s hintázni kezdi, s agában kezd el motyogni. *
- Én, nem akartam. Én, nem. Kényszerített. Kényszerített.
* Fullad zokogásba, amit mond. Ám néhány nyugtató szó után, ha akad olyan, aki ezt megteszi, megnyugszik, bár az idő vészesen fogy. Velük tart , ki a kastélyból. Kint az erdő is lángol a forróság szinte teljesen elviselhetetlen. Az ösvényen indul meg, arra amerről jöttek. Láthatják, hogy a ház mely egykor a dajka háza volt, lángokba borult, ég bent minden. *
- Siessetek, siessetek, siessetek… ha… elpusztul, bezárul a kapu, kapu, kapu.
* A fickó nem törődve vele indul meg a másik irányba, mely látszólag a semmibe vezet. Majd tűnik el a társaság elől. Követve az erdőbe lyukadnak ki. Este van már, csillagfényes éjszaka, melyre árnyékot vet a bent látottak s a sok ártatlan halála. Kimerültség, frusztráltság, üresség telepszik a csapatra. A férfi egy fához kucorodik, s reggelig nem mozdul, elvesztette józan eszét vagy annak egy részét az már biztos.
Délutánra érnek el a faluba, ahol meglepődve ám örömmel, aggodalommal fogadják őket. Asszonyok, testvérek, férfiak omlanak össze a hír hallatán, hogy vérük odaveszett. Gor szinte rezzenéstelen arccal veszi a híreket, de szemében látszik, hogy a hallottak bizony őt is megérintik. A dajka házának felgyújtására akkor került sor mikor leszállt az éj, s nem jött ki onnan senki.
A nemes aggódó tekintettel méri végig a kis csapatot, ahogy belovagolnak. Bármilyen szégyen is legyen, de apai szíve összeszorul leánya halál hírére, s bizony könnyekkel küszködve mond köszönetet a társaságnak, s szavát is állja, megkapják, amit ígért nekik az ügy felderítésért. Magához veszi a ládikát is, s a benne lévő hajtűt és levélbontót, s az aranyat. Mivel ő nem tart rá igényt így átnyújtja Rilai Raeling-nak a 200aranyat. Mellé megkapja még Rilai Raeling a háromszáz arany értékű ládikát, az ötven, ötven aranyat érő hajtűt és levélbontót, azaz a 400 arany összértékű szerzeményüket. A négy szekérnyi követ másnap vehetik birtokukba. Négy kocsissal. Mivel azok a lepakolás után visszatérnek a városba. *


A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.25 14:56:52

5443. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-24 22:15:05
 ÚJ
>Ágrólszakadt Janemita avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

// Kő kövön //

*Nem igazán foglalkoztatja, hogy Khan és Rilai az ajtókkal babrálnak, gyújtogatják, homokozzák, fújják és ki tudja még mit csinálnak vele. Követi szeretett kolosszusát és idegre illesztett nyíllal marad a hatalmas vállak árnyékában, hogy ha szükség lesz rá, akkor szemközt lőjön valakit.*
~Aki nem hasonlít szűz lányra. Rullit azért életben hagyom.~
*Gondolatai után válaszol is az emberóriásnak.*
-Nem kell kétszer mondanod.
*Mondja elszántan előre nézve, ameddig Rilai fáklyája engedi. Örül, hogy a lány és a kóbor lovag is velük tartanak felfelé a lépcsőn, majd végig a folyosón. A fura, nyugtalanító érzés így nem megy az idegeire, akármennyire és érzi, hogy ez nem jó.
Maga a tény, hogy egy festményben vannak, nem bántja Janemita csöppet korlátozott elméjét, a megtapasztalható dolgok szokatlansága viszont boldogtalanná teszik. Viszont ha végre homlokon lőheti a nyanyát, az kárpótolja majd az itt elszenvedett percekért.*
-Hol bujkál a dajkaszajha?
*Teszi fel a költői kérdést, pedig tart tőle, hogy mágia ellen semmit sem érnek majd a kis nyílvesszői. Talán szerez majd olyanokat, amik nem csak páncélt törnek, hanem varázst is.
Miközben szedegeti lábait Gabrien mögött, tekintetével a környezetét fürkészi, hogy se csapda, se rejtező ellenség ne kerülhesse el elfektől lopott örökségét és még időben figyelmeztethesse társait az esetleges veszélyre.*

5442. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-24 14:22:12
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//

*Mikor leesik neki, hogy bár nagyon ügyesen csinálja, teljesen felesen osongat egyik ajtótól a másikig, ugyanis Khan már megint kajabálva adja mindenkinek a tudtára közeledtüket, csak lemondóan legyint, motyog magában valamit, ami leginkább arra hasonlít, hogy „tökkelütött“. Félig még el is vigyorodik a lovag kreténkedésén. A többiekre pislog. Kellőképp kellemetlenül hat rá a borzongató miliő.*
- Itt ténykedhet a szipirtyó, nem?
*Követi a hóhajút, sercen és fellángol kezében a fáklya, majd ő viszi a többiek közvetlen közelében, hogy nekik két karjuk legyen lesújtani vagy nyilazni, ha épp úgy adná a helyzet. A tarkóján futkározó hangyahad érzését szinte ismerősként köszönti. Szívből kezdi meggyűlölni a varázshasználat mindenféle és –fajta megnyilvánulását. Ha Janey Gabrien mögött szeretne menni, úgy előreengedi, ha inkább minél hátrébb szeretne sorolni a szűköcske folyosón, úgy ő megy másodikként, hogy a magasra emelt fáklyával amennyire tudja, bevilágítsa az utat a harcos előtt, íly módon kizárva a sötétből rájuk ugrást, árnyékos sarokból történő előpenderülést. Nem mintha egyébként Rilait olyan nehéz lenne éles helyzetben megkerülni még ezen a keskeny folyosón is, ő meg, hát, mind tudjuk, milyen bátor, az első őt érő attrocitásra be fog bújni úgyis a legközelebbi széles váll mögé és átadja a terepet a fegyvereseknek.*

5441. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-24 14:10:30
 ÚJ
>Khan Lero avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Vakmerő

// Kő kövön //

*Szívélyes köszöntését nem viszonozzák, ez némileg kedvét szegi és tesz is egy jelzőt emlékeztetőül arra az esetre, ha ő bizonyul majd ama szerencsés egyednek, aki a boszorka nyomára akad elsőként.
A kúria olyan, amilyennek kívülről is tűnt: ősöreg és unalmas, mint a történet is volt, amivel a banya elaltatta mindkettejük figyelmét.
A hangulat elég borsos, mindenki legalább torkig van ezzel a szituációval, de ő ezt saját részről pozitívan értékeli, így már nem fogják szem elől téveszteni, hogy miféle praktikákkal húztak is ujjat.
Az ajtók vizsgálatával eltölti életének néhány szívdobbanását. Az alkímia tudományának ismerete és megértése (mint bármely más, a szürkeállomány kritikusabb tömegét igénylő tudományterület) igen mélyen lappang benne, de az alapokkal azért még tisztában van, már ahogy ő hiszi magáról. A dolgok szétbontása és újra összerakása, erről szól a félszemű értelmezésében az alkímia. Fáklyafénynél a szimbólumokhoz elemek is társíthatók, kivéve az utolsóhoz. Megpróbál rányitni arra, amelyen a víz jelét sejti, és ha nem nyílik, akkor összekötve a kellemeset a hasznossal, ráköp a jelre.*
- Ez itt valami emberi áldozatot jelenthet. - *Mostanra Gabrien vezetésével a többiek elindulhattak felfelé, ezért többnyire csak magának fogalmazza meg hangosan is gondolatait. Mi kell az emberből ahhoz, hogy az ötödik ajtót is felnyissák? A boszorkány tudhatja és most már alanya is van megkísérelni.
Ha sikerül felnyitni az ajtót, ha nem, tesz egy próbát a többivel is: ráfúj, homokot szór és lánggal ízlelteti meg a mintákat. Kivéve az utolsót. Az utolsó ajtó és ami mögötte lehet, az aggasztja leginkább.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257