//Nazrat Warlen//
*A másik dühöngése még mindig jól szórakoztatja. Nem nézi bolondnak, tisztában van azzal, hogy a hollóhajú is jól tudja, hogy ébren van. Pusztán csak bosszantja, mint ahogy oly sokszor szokta. Végül még is felhagy ezzel, és úgy tűnik, 'ébredése' elég is ahhoz, hogy a másik haragja elillanjon. Már csak a szavakkal kellene megtanulnia, hogy is bánjon, és egész megnyerő tudna lenni, lágy érintéseivel vegyítve. A mélységi azonban tökéletesen bánik a szavakkal ahhoz, hogy bármikor fel tudja húzni Nazratot. A választ szinte elereszti a füle mellett. Jól tudja, mennyi igazság van abban, amit a férfi mond, így hát felesleges lenne erre bármit is szólnia.
Még hallja a hollóhajú kérdését, miközben elhagyja a szobát, azonban erre sem felel. Hamarosan úgy is megtudja társa is, miért hagyta magára erre a rövidke időre. Ajkain apró mosoly pihen meg, bár ezt aligha láthatja a harcos, felszíni szemeivel. Visszatértekor csak azt sajnálja, hogy nem tudhatja, pontosan mi jár a másik fejében. Pedig igen kíváncsi lenne arra, mi is játszódott le a hímben, mikor meglátta az ében ujjak között pihenő borosüveget. Kényelmesen elhelyezkedik ismét az ágyon, belekortyolva a finom italba. Úgy tűnik azonban, hogy Naz jobbal elhatározta magát, mint ahogy azt Luna sejtette, és az alkohol helyett még mindig egész máson élvezeteken jár az esze.*
- Nekem megfelel az üveg is, de te egész nyugodtan szopogathatod azt a bizonyos 'mást' is, ha annyira szeretnéd. Meg ha elég hajlékony vagy.. *érkezik a válasz, és ha a hím nem látná, búgó hangjából ki tudja venni, hogy az éjbőrű milyen jót mosolyog. Úgy tűnhet, teljesen ridegen hagyják a másik által felvetett pajzán ötletek, de ez így nem teljesen igaz. Egyelőre viszont elég jól leplezi saját buja gondolatait.
Kicsit meglepik a csuklója köré fonódó ujjak, de nem igen ellenáll nekik. ~Eddig tartott volna az alkohollal szembeni ellenállásod?~ teszi fel a kérdést gondolatban, de a világért sem zavarná meg a másikat, ha az egyszer inni akar. Jobban mondva, jelen pillanatban nem zavarná meg. Azonban úgy tűnik, hogy itt nem csak a mélységi nőstényke az, kinek cseles észjárása van. Mivel engedi, hogy kezét a borosüveggel a másik arra vezesse, amerre csak akarja, így Naz könnyedén le tudja önteni a vörös színű itallal. Nem számított arra, hogy a hím ilyesmire folyamodik, pedig egyáltalán nem lepi meg. Főleg az nem, amit utána művel. A segítőkész kezek finom mozdulatai igencsak jólesőnek bizonyulnak. Mélyet sóhajt, közben ajkaira titokzatos mosoly kúszik. A kezében lévő nedűt félre teszi, mielőtt még többet magukra borítanának. Ujjai a hím erős karjára fonódnak, hogy a bortól nedves tenyereket kissé távolabb tolja, a szintén alkoholban fürdő keblektől. Nem löki túl messzire, csak annyira, hogy egy kis lendületet vehessen, hogy a hím fölé tudjon kerekedni. Forró csókot lehet az alatta fekvő nyakára, majd méregzöld íriszeit a barna lélektükrökbe fúrja, egészen közel hajolva a hímhez.*
- Kösz a segítséget, de egyedül is boldogulok.. *ejti ki a szavakat édes, mégis démoni mosollyal telt ajkain, melyek szinte súrolják a másikét. A következő pillanatban pedig már el is távolodik, ismét magára hagyva a másikat, hogy megtisztíthassa testét a rákerült folyadéktól.*