*Mint eddig szinte mindent, az életről való elképzeléseit is érdekesnek véli, és nyugodt mosollyal az arcán hallgatja.
Olyannyira belefeledkezik szavaiba, hogy válaszolni is elfelejt, ám mikor a férfi jegyzetelése közben furcsa tekintettel találja szemben magát, ő is meglepődik.*
- Tán történt valami? *kérdez rá, hisz ő nem tudhatja, hogy Wynn épp démonokhoz vagy sárkányokhoz hasonlítja gondolatban, ahogy azt sem, hogy a keleti harcos hazájában a varázslás csak mondákban fér meg.
De végül ismét kíváncsivá válnak smaragd szemei, és figyelmesen hallgatja Wynn meséjét a hazájáról, közben gondolatban mindent lejegyez. Szigorú értékrend, főleg a Harcosoknál, amely tán az ő számára is ismerősen cseng. Seregeik határozottak, és apja is szigorra nevelte, hogy létük ne kerüljön veszélybe, de Ealwen már kisgyerekként is más volt. Így hát nem is meglepő, hogy magas rangú nemesi család sarjához méltatlanul, vándorútba kezdett, hogy tanuljon, és barátságokat köttessen az Égiek áldásával.*
- Igazán rendezett, és jó alapokon működő társadalom jelent meg szemeim előtt, de egy valami még igen, foglalkoztatna, ha nem bánod *szól kedves, lágy hangján, és arcán sincs jele viszolygásnak a férfi, vagy társadalma iránt, bár ez eddig sem volt tapasztalható.*
- Említetted, hogy hősöknek helye nincs a társadalmatokban, és bár lehet, hogy csak számomra természetesek a hősökről szőtt nóták, történetek, de bizonyára ti is rendelkeztek egynéhánnyal, vagy tán tévedek? *érdeklődik, mert valahogy nem tudja elképzelni, hogy ne lenne ember, aki ellenszegül társadalma normáinak, és ezzel írja magát a jövő történeteibe.*