// A Westmorthy Elmegyógyintézet //
*Nem sikerül. Nem tudja megmenteni Xareth-et és magát se. Nem tudtak elmenekülni és mindketten bénultan kerülnek külön kocsiba. Miért kell elválasztani? Bár teste nem igazán ura akaratának, felfogja, amit hall. Pár óra? Ennyit kell kibírnia, s nem szakadni meg az aggodalomtól. De nehéz ez, mivel Xareth nélkül amúgy is gyengének érzi magát. Most érzi csak, hogy eddig a fiú adott neki erőt, benne lévő hite biztosította, hogy bármit is tesz, sikerrel jár.
Ez az út hosszú lesz, hosszabb, mint azt a fehér ruhások hinnék. Nem azért, mert Alexis azt tervezné, hogy megkeseríti nekik. Csak neki lesz rémesen hosszú. Hiszen míg semmit nem tehet, elméje dolgozik. Feleleveníti az időket, mikor magányos volt, mikor senki nem törődött vele. Mikor az utcán élt és kéregetésből tudott csak életben maradni. Mikor egy falat kenyér többet ért neki, mint testének épsége. Mikor még nem tudta, hogy a szenvedésen kívül létezik más is a világon. Persze, álmodott minden éjen, hogy eljön érte a hős lovagja és elviszi egy kastélyba, ahol boldogan élnek, gazdagságban. De erre hiába várt. Nem lehetett mindig az álmodozó leány, ahogy egyre idősebb lett, végül már nem kért, hanem lopott. Tabita volt az utolsó valódi áldozata, akit meg akart lopni, ám felsült és éhsége lebuktatta, mikor rejtőzése közben hasának korgása annyira elterelte a figyelmét, hogy lebukott. Pedig már megszerezte az erszényt.
Ám ezzel nem egy még rosszabb kor jött, hanem egy aranykor. Először ugyan szerényen éltek, ám később Cikornya valódi aranyt hozott az aranykorba. Éppen úgy az Árnyak, az Archelek és minden más, mi övezte új életét. Ám akkortól ismeretlen lett a nélkülözés, ő pedig mások számára lett az. Ritkán járt a városban, csak pár alkalommal, akkor is addig elzártságát feledve élvezte ki szabadságát. Ugyan nem ivott és nem dorbézolt, inkább a maga módján tette ezt. Harcolt. Miután megtanulta, hogy érte egy herceg sem fog jönni, nem hitt már a mesékben, megtanulta, hogy magának kell kiharcolnia az elismerést. Ha nem jön érte herceg, akkor ő lesz az a királynő, aki kiválaszthatja saját hercegét.
Egészen addig gondolta így, míg nem találkozott Xareth-el. Ő megváltoztatott mindent. Szegény, szerencsétlen sötételf, akin mindenképpen segíteni akart. Maga sem tudja miért, talán megsajnálta. Anyáskodó énje a semmiből kerekedett felül és kezdte oltalmazni az akkor még ismeretlen fiút, kivel lassan közelebb kerültek egymáshoz. És minden jó perc, minden kellemes nap végül ide vezetett? Ez lenne az, amit érdemelnek? Nem!
Bár nem látszik rajta, ahogy magába merülve gondolataival játszik, mélyen magában már a menekülést tervezi. Nem fogják bezárni. Őt sehová nem fogják. És Xareth-et sem. Ki fognak szabadulni, ha az életébe is kerül. Nem hagyhatja, hogy egy ilyen helyen legyen a sötételf túl sokáig, ki tudja, nem térnek-e vissza a hangok... *