// Reszkessetek, favágók! //
*Egy fél pillanatra értetlenség, aztán bosszúság fut át agyán, amikor az asztal túlfelén álló férfi csakúgy leint maga körül mindenkit, bosszúsan válaszolgat, mintha vendégei hívatlanok lennének, aztán papírt tol a két férfi elé. Abelben felötlik a gondolat, hogy itt hagyja ezt az ostoba csőcseléket, aztán végül a koszt, a szállás, a pénz eszébe juttatja, hogy egy szegény szerencsétlen művésznek nincs választása. Így hát neve egy pislantás múlva ott díszeleg a papír alján. A másikra néz, bizonyos Theraxinra, ha jól értette a nevét, azt próbálja megállapítani a fél-elf válla fölött, hogy vajon aláírta-e az elé tolt irományt. Közben fülét megüti a nő és Harald társalgása is. Ugyan nem híve az egyenlőségnek, nem is ellenezné egy ilyen szép nő társaságát, pláne, hogy előítéletei nyilván félrevezetik, és valószínűleg az elf hölgy legalább olyan veszélyes, mint amennyire gyönyörű.*
"Megszólaljak, ne szólaljak?" *Dilemmázik magában, aztán végül csak nem megy ki, hogy megkeresse Miront, aki majd beosztja őket.*
- Uram, a hölgy nyilván nem azért jött ide, hogy papírokat tologasson. *Csak ennyit jegyez meg, nem akarja nagyon védeni Elanie-t, hiszen ki tudja, kinek mikor lesz elege az istápolásból.* - Hadd döntse el ő, hogy mit akar csinálni.
*Úgy érzi, ez az ő végszava. Távozni készül a sátorból, egyedül vagy társakkal, az számára mindegy, zavarja az áporodott, pálinkabűzös levegő, ami odabent megragadt. Megáll a bejárattól alig három lépésnyire, onnan figyeli a munkásokat, méregzöld szemei pedig élénken pásztázzák végig az arcokat, a mozdulatokat, melyikük lehet a keresett személy, akinél jelentkezni kell. Egy férfit szúr ki a sok közül, akivel kicsit mintha tartózkodóbban viselkednének. Magázódnak, holott nem olyan idős, a többiek fölött áll, nem ül közéjük, alig száll be a kockapartikba, és nem is mondanak róla disznóvicceket.*
"Vajon ő lesz az?"
A hozzászólás írója (Abel Gastrow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.21 21:46:12