//Felkészülés a télre//
*Meglehet, hogy nem a legjobb taktika volt részéről a lény lenyugtatására tett kísérletek. Egészen addig semmilyen bántó szándékot nem mutatott, amíg „gazdája”, a szedett-vedett biztonságba volt, s mikor látta, hogy azt támadják, ő is elindul. Az első általa meghallott hang irányába, ami valójában őt figyelmeztette. A intés hatására, némileg lelassul, s a bal oldalt mellette jövők felé figyel. Nagy hiba volt, mivel a hang irányába megindul a Medgoly, s azt sem zavarja, hogyha közben valami útját állja. Így rajta keresztül halad tovább, hatalmas, puha testével átgázolva rajta, s lábát is megtaposva. A hatalmas testnek nem tud ellenállni, így hamar a földön végzi.*
- Jaj ne.
*Mondja, ahogy fejét felemeli, hogy lássa merre is megy a szörny. Nem lehetnek biztosak azok, akik hallják szavait, hogy most az üldözötteket sajnálja, vagy magát az üldözőt. A csapat többi tagja, vagyis a közelharcra kiképzettek egyöntetű támadást készülnek tenni a medgoly ellen. Ha másban nem, hát ebben segítségre lehet, ám ahogy próbálna felállni, hamar rá kell jönnie, hogy nem megy. Egyik lábába szúró, nyilalló fájdalmat érez, s így rögtön vissza is roskad fél térdre. A környező „harci” zajokban, meghall egy apró mondatot, amely a kis csöppség irányába hangzik el. Tekintetét rögtön abba az irányba kapja. Láthatja is, hogy pillanatokon belül mellette terem a kis elf, aggódó tekintettel.*
- Jól. *Mosolyog rá, miközben egyik kezével beleborzol a kicsi hajába, majd segítségével feláll.* - De menjünk innen, itt veszélyes neked.
*Zef segítségével távolabb megy a szörnytől, s a szedett-vedett öreg felé veszi útját, ha a kis elf szeretné, ha nem. Erre kérték meg, s ebben még ő is segíthet. Nem hallja, hogy, hisz nem is figyel a sötételf szavaira. Fájdalmát próbálja elfelejteni, míg a lény „gazdájához” érnek. Majd ott újra fél térdre ereszkedik, s a megállapíthatatlan entitás átkutatására készül, ha az még ájult állapotban van. Ha nem, akkor némi lefogás árán próbálja meg felforgatni annak rongyait, hogy bármilyen irányítható tárgyat találjon nála. Bár sejti, hogy a lényt nem mágikusan irányítja, hanem ő nevelte, s ebből adódóan hallgat csak rá.*