//Daranel//
*Ahogy Daranel megtorpan és ránéz, csak egy halványat bólint, így jelezve, hogy nyugodtan folytassa. nem olyan kis mimóza ő, mint amilyennek látszik, ekkora fájdalmat még képes elviselni, csak hirtelen volt kellemetlen és ezért rándult meg. Azt kicsit szégyelli, hogy nem tudta teljesen mozdulatlanul tűrni a segítséget, ezért rántja vissza a kezét olyan gyorsan, holott lehet, hogy más esetben szívesen nyugtatná a férfi vállán.*
-Igazán köszönöm, hálás vagyok a segítségért.
*Zavar ide vagy oda, azért egy bájos kis mosoly lassanként rózsás arcára kerül, még jobban alátámasztva, hogy mennyire örül a figyelemnek, még ha ilyen kellemetlen körülmények között kapja is.*
-Tudom, sajnos volt már velük dolgom.
*Bel kezével önkéntelenül jobb könyökéhez nyúl, ha éppen nem fedi ruha a karját, akkor még a mai napig is ott viseli elbizakodottságának jelét. Akkor szándékosan kereste a ragadozó nyomát, hogy megmérkőzhessen vele, így bizonyítva érdemeit és tehetségét. Akkor csakis apja érkezése mentette meg, az is kérdéses volt, hogy egyáltalán a karja megmarad-e, csakis anyuka odaadó és szakszerű ápolásának köszönhető, hogy ronda hegeknél több kár nem maradt.*
-Igyekezni fogok, ígérem.
*Tekintetét lesütve kerít ujjai közé egy tincset, azt morzsolgatja, miközben boldog mosolyát próbálja palástolni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Némán bizonygatja magának, hogy pusztán a tény kellemes, hogy egy idegen nem gondolja szerencsétlennek, függetlenül attól, hogy ez az idegen kicsoda is. Igen, így kell lennie...*
-Ó értem. Pedig szerintem semmi baj nincs az erdővel, persze vannak sötét részei, amiket érdemes elkerülni, és este sem ajánlatos kijönni, de ettől függetlenül én nagyon szeretem.
*Hiszen kis túlzással állítható, hogy itt nőtt fel, így nem csoda, ha ő nem érzékeli barátságtalannak.
A kérdés kizökkenti a békés töprengésből, kicsit megzavarodva pillant a férfira. Gilly?*
-Ő most nem jött velünk, otthon van, valószínűleg anyuka épp arra próbálja nevelni, hogy miként kézimunkázzon és legyen jó háziasszony, feleség. De lehet, hogy ha apuka elmondja, hogy mi történt, ő is kijön, akkor találkozhat vele.
*Nem lepődne meg, ha húga mindenképp kihozatná magát, hogy látványosan kigúnyolja esetlenségéért, de mindketten tudják, hogy első sorban a féltés hajtaná, hogy saját szemével is meggyőződhessen róla, hogy nővérének semmi komolyabb baja nem esett. A látszat ellenére nagyon rajonganak egymásért.*
-Nem, köszönöm, a körülményekhez képest jól vagyok.
*Az arcpírnak hála még az sem látszik, hogy sápadtabb lenne, mint normálisan, azon kívül, hogy sajog és fázik a lába, más baja nem különösebben van, szerencsére sikerült elejét venni a komolyabb vérveszteségnek, mielőtt baj lett volna belőle.*
-Igen, azt különösen szeretem benne, hogy irányítás nélkül is tudja a fákat kerülgetni, jóval könnyebb vele az erdőben haladni.
*Az ő tekintete is a kancára téved, szerencsére legalább ő nem sérült meg, ezért is sikerült ennyire gyorsan elszállítania gazdáját.*