//Lorsan és Thyrnitta//
* Hogy mennyire van/volt tudtában annak, hogy bókolt, szándékos, lehet. Miért is ne? Szép neve van, maga Nitta is szép, de ezekkel a szavakkal már óvatosan bánik. Nem akarja, hogy azt higgye, hogy rá akar mászni, vagy valami ilyesmi. Előbb elnyerné a bizalmát, teljesen, utána majd, nos hát majd lesz ami lesz. Vannak tervei, de még fejben sem ment végig minden eshetőségen, lassacskán haladna vele. Ezért kérdez most rá erre. Fontos, tudnia kell, hogy Nitta bízik már-e benne annyira, hogy ebbe bele menjen? *
- Kettőnknek, meg valami szélvédett zug Szelídnek, Acélnak. Róluk sem feledkeznék meg.
* Persze, gondol ő rájuk is, most már a kölyökkel is számol, bár ha Acél meg tűri maga mellett a lovat és viszont, akkor ez egy az egyben meg van oldva. Nittának nem kell nagyon nyújtózkodnia, kezét fogva mellé ül, közvetlenül. *
- Hát akkor, ezt én elintézem, szerintem egy hét alatt megjárom az utat, beszélek az óriáslánnyal, hozunk anyagot, meg ami kellhet még, nem csak az építkezéshez. Amúgy a lány eredetileg fazekas, szép edényeket készít, és van egy ács is. Furcsa, de ő is óriás. Viszont a gyógyítójuk egy elf nő, nagyon kedves és aranyos kis lánya van. Meg, na mindegy is. Szeretném, ha addig itt maradnál. Vigyáznál a táborra, meg hasonlók. Nekem egyedül lóháton gyorsabb átszelni ezt az utat, bár annyira nincsenek is messze.
- Amúgy pedig, a szádon, vagyis itt, a málna.
* Ujjával óvatosan ér hozzá, bár mikor először meglátta, más terve volt vele. Még annyira törékenynek érzi a bizalmat, nem akarja semmivel sem elrontani. Ahhoz túl hosszú ideig volt egyedül, már szinte teljesen megszokta Nitta társaságát és nem veszítené el. Semmiért. Egy apró csók, mondhatni semmiség, mégis elveszíthet ezzel mindent. Óvatosan ér egyetlen ujjával Nitta ajkához, ott, ahol evéskor a málna leve ott maradt. Hirtelen úgy gondolja, hogy még ez az érintés is sok lehet a lánynak azok után, amik történtek vele. Ha mégsem, ha olyasmit látna rajta, hogy nem zavarja, akkor talán, talán merészebb lenne. Akkor már nem hinné, hogy még túl törékeny a bizalom. *