// Farkas lakodalom //
*A csapat létszáma csökken, ahogy Amax testéből a vérrel együtt az élet is távozik. De a farkas biztos már a halálában, így a többiek felé kezd sietni, mikor falkatársába nyílvesszőt állít a másik kétlábú. Veszett morgása félelmetes is lehet, kár hogy már csak egyedül teszi. i tudja, mekkora falka érkezhet hamarosan. Akár még egy rivális falka is lehet a közelben, kik miatt voltak csak hárman, esetleg valami nagyobb vad.
Eva Thoren mögé áll és fegyvert ránt. A farkas megfeszül, éles tekintete és vérszomjas pofája rémítő, ahogy várja, hogy csak egy fél lépéssel közelebb akarjon jönni valamelyik, torkából ökölnyi darabot fog kitépni.
Jelenleg a farkasok állnak hátrányosabban, az emberfajzatok pedig jobban, hiszen két élő közül egy sérült, nem is komolyabban, míg az ő társa, kit oltalmazón takar saját testével, nem biztos hogy megéli a holnapot. Harmadik társuk már rég csak dög a parton, hulla, üres bunda.
Ahogy távozni készülnek, a farkas még mindig kész a lehető legjobb támadásokra. Kitérés, rejtőzés, lecsapás. Egyedül is páratlan ragadozók, bár falkához szokott lények. De hagyja, hogy távozzanak, nem fog utánuk támadni, ha ők se támadnak vissza. Okos állat, tudja, hogy egyedül az esélyei nagyon kevesek, még ha képes is lenne megsebezni újra valamelyiket, az életébe kerülne. Inkább foglalkozik társával, amint elég messze érnek. Illetve Amax testével, mit nem adnak. Nem a legjobb élelem, kevés rajta a finom hús, de elég lesz ahhoz, hogy éhen ne vesszenek.
Ha elég messze ér Eva és Thoren, már nem látják a farkasokat, hallhatják vonításuk, ahogy szinte fájdalmasan szól, mégis élesen, majd egy másik, gyengébb, de élő hang követi. Ketten maradtak...
Kis idő múlva már csak a földet színező vér árulkodik ottjártukról, se a sérül farkas, se Amax. Csak vér és sár, más semmi.*