Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 363 (7241. - 7257. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

7257. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-26 16:14:43
 ÚJ
>Meryth Nemaw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Ruhája teljesen szétszakadt, így kénytelen fehérneműben folytatnia az útját. Most, hogy megnyugodott, ez nem is olyan nehéz. A magas szárú csizma még a lábán, talpát nem sértik fel a száraz gallyak, éles kövek. Léptei nyugodtak, könnyedén kerülgeti az útjába kerülő növényeket anélkül, hogy azok komolyabb kárt tennének finom bőrében. Szerencsére nem találkozik senkivel. A legutóbbi kis kalandja szórakoztató volt ugyan, de el is fáradt, nincs hangulata még egy vérengzéshez. Ha összefutna valakivel, az csak bonyodalmakhoz vezetne, magyarázkodnia kéne, mentegetőznie és valószínűleg elviselnie egy idegen társaságát, aki mindenképpen el akarná kísérni a városba. Jobb ez így, egyedül.
A nap lemenőben, a levegő egyre hűvösebb. Minél hamarabb el kell érnie Artheniort, ha nem akarja az erdőben tölteni az éjszakát egy sűrű lombkorona menedékében. Kellemesebb lenne egy meleg, puha ágyban, amihez már rég nem volt szerencséje. Lassan ki is ér a fák közül, de nem a közeli házakat veszi célba. Első útja a kis tisztásra vezet.*

7256. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-26 11:56:31
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Szelíd

// Feltárás a kazamatában //

*Reust már a fejét fogná, de inkább fizikálisan nem teszi meg, sokkal jobban megválogatja legközelebb a társaságát, ha ilyen kalandba kezdd majd bele, mert hát, mivel nem ért az ésszel való dolgokhoz, így azt másra bízza. A köveket Vlendorral elforgatják az elf lány által mondott irányba, mert hát mindenki haladni szeretne, a csapdákat meg Omonon kívül senki sem látta a falakon, lévén azt más nézte meg. A kövek forgatása után megint hallanak valami zakatoló hangot a terembe, de csapda nem indul el. Az ajtó még nem nyílt ki, valami még hiányzik hozzá.*

7255. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-25 10:35:26
 ÚJ
>Shyahar Ezymo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//

*Próbálja összetartani magát, valahogy visszajutni az apró tisztásra, a rejtekhelyre, hiszen nem is tehet mást, jó, ha odáig kibírja a bokája.
Mindenféle érzések kavarognak benne. A gondolatok csapongva jönnek, mindenféle logika nélkül.*
~El kellene mennem. Elmenni. Itt hagyni mindent. Úgysem számítok! Nem számít semmi, nem számít az egy évünk, nem is érdekli őt! Aztán kereshetne. Sose találna meg! Sohasohasoha... Ha rendesen tudnék járni... Nem találna meg. Lehet nem is keresne. Mit érdekli őt? Az számít csak, hogy széttegyem a lábam?! Ha csak egy szajha kell bárhol vehet! Miért nem vett az egy év alatt? Lehet, hogy visszajönne. Mire visszaérne már nem lennék sehol. Megérdemelné!~
*Shyahar szeméből patakzanak a könnyek, nem igazán nézi hova merre lép, ahogy visszafelé botorkál, arra sem igen figyel, hogy azt a csapást követi-e, amit a tisztásról a patakhoz bejárt.*
~És ha visszajönne? És keresne? És hiányoznék neki? És ha meg akarna találni?~
*Reszketeg lélegzetet vesz.*
~És ha már jön is visszafelé? De biztos nem. De ha mégis? És ha nem is gondolta komolyan? Azt a szerződést? De úgyse tudok eltűnni. A bokám. Úgy sajog. Ha nem fájna...~
*Próbál megnyugodni, a szomorkás kis dallam talán segít, és akkor történik, mert nem az orra elé néz, mert csak botorkál előre, mert igazából nem is figyel a környezetére.
A nyúlós, nyirkosnak rémlő, ragadós valami az arcára ragad, a nyakára, a hajába, belemegy a szemébe, a szájába.
A racionalitás most nincs sehol. Így is össze van törve, és akkor még az a kitudjami is bántja őt. Megtámadja. Megrémíti.
Sikolt. Átható, magas, erős hosszú hangon.
Benne van minden fájdalma, minden félelme, minden tehetetlensége.
Csapkod maga kerül, az izé a kezeire is rákerül.
Kétségbeesett.
Elesik.
Megüti az oldalát, a kezét. A bokája még jobban fáj.
Az az izé az arcán van. Zihálva kapkod levegő után, szemei csukva, kiveri a víz, a szíve dübörög, és még fektében is szédül. Hányingere van.*
~segítség~
*Keze lába remeg, próbál összekuporodni.
Lénye egyik fele kiáltást hall, rohanó léptek zaját, mintha valaki a bozóton törne át felé. A másik fele visszahúzódik egy kis pontba, egy másik világba, oda, ahol minden furcsa szürke és ahol már nem bánthatja senki. Egy olyan helyre, ahol nagyon rég járt utoljára, évekkel ez előtt, mikor az anyja után az apját is elvesztette.
Elmerülne talán, mert sok volt a fájdalom, sok. De most nem hagynak erre időt neki.
Kezeket érez, az arcát érintik, a hátát, felhúzzák. Ismerős kezek, annyiszor értek már hozzá becézve, ismerős az illat is. A hang is.
Az is, ahogy káromkodik.
Shya már egész testében remeg, levegőért kapkod. Próbál ülve maradni önállóan is.
Pislog.
De Morf már karba is veszi. Shya reszketegen fújja ki a levegőt, egy szót sem szól, de magánál van, feje nem tehetetlenül lóg, tartja, aztán az első pár lépés után Morf vállára hajtja, és ha nehézkesen is, de átfogja a nyakát.
Most érzi már, hogy itt is, ott is fáj az eséstől, de nem szól, nem panaszkodik. Ő volt a béna. Ő nem figyelt, mert mással volt tele a feje. Nem hibáztathat mást, csak saját magát.*
~Szerencsétlen liba. Ostoba, szerencsétlen.~
*Pár perc után a környék ismerőssé válik, ahogy Morf lép vele a ritmus megnyugtatja, a finom ringatás, halkan sóhajt.
De nem állnak meg a tisztáson, a férfi leviszi a rejtekhelyre. Az ágyra teszi.
Az arcát Morf felé fordítja, de egyébként nem moccan, csak hallgatja a férfi szavait, ahogy a faládán ülve kifújja magát közben, és persze letolja őt.*
- Nem *mondja ki végül.* ~Nem akartam meghalni. Nem. Azt nem. Biztos nem.~ Nem láttam.
*Óvatosan megrázza a fejét. Nem látta mekkora volt a pók, azt se, hogy egyedül volt-e. A háló nagyobbnak és erősebbnek tűnt, mint az átlagos pókhálók, de az is lehet, hogy csak ő érezte úgy. Eleve nem volt jól, nem is figyelt. Megrémült. Félt. Még mindig remeg.*
- Te láttad?
*Nem kezd tiltakozni, mikor Morfiusz azt mondja, nincs esze.*
~Hova figyeltem?~
*Természetesen tudja a választ, de most már nem számít.
A tekintete követi Morfot, még mindig ugyanúgy kuporog az ágyon, abban a pózban, ahogy a férfi letette, nem moccan, csak a szemei mozdulnak.
Lassan pislog.
Érzi, hogy a derékalj benyomódik mellette, mikor a férfi, ahogy van, csizmástól, az ágyra mászik, mellé ül, aztán az ölébe vonja.
Ha eltelt volna egy nap, most elhúzódna, vagy legalább megpróbálna elhúzódni, vagy talán semmit se tenne, talán ott ragadt volna azon a szürke helyen, ha testben nem is, de lélekben. De még egy óra sem telt el.
Shyahar megremeg. Homlokát Morf vállához támasztja, haja félig kibomolva hull alá.*
- Nem tudom. Nem. Nem. Nem sérültem meg *dünnyögi.* Csak picit.
*Talán csak apró zúzódások, horzsolások, a tenyerén, a csuklóján, a csípője oldalán, elég nagyot esett hozzá. A hajába még mindig bele van tapadva némi pókháló is.*
- Nem gondolom *suttogja, és furcsamód ez igaz. Nem gondolta. Még akkor sem, amikor mindenféléket gondolt, az akkor sem jutott eszébe, hogy Morfiusz azt akarná, hogy neki bármi baja essen.*
~Mindig vigyázott rám. Akkor is mikor a Borászatban osztoztunk az ágyamon, akkor is mikor kézen fogott. Elengedhetett volna egyedül haza, de nem tette, nem akarta, hogy bajom essen az úton egymagamban. Ahogy én sem akarom, hogy neki bármi baja essen. Hogy történt mindez? Mikor lett ilyen fontos?~
*Aprót moccan, közelebb simul a férfihoz, már nem csak nekitámasztja a homlokát a vállának, hanem odahajtja a fejét, orra hegye Morfiusz nyakának meleg bőréhez ér.
A férfi öleli őt, és Shya hozzábújik.*
- De te se, Morf. Én sem akarom. ~Nem akarom, hogy neked bármi bajod essen.~
*Óvatosan moccan, még közelebb fészkelődik, és kicsit félősen, kicsit óvatosan, de végül ő is átöleli a kedvesét. Arcát a nyakához simítja, és nem tesz mást, hallgatja Morfiusz lélegzését, behunyt szemmel simul hozzá percekig, vagy talán órákig, amíg az izmai lassan ellazulnak, amíg a fájdalom enyhülni kezd, amíg a sajgásból már nem marad csak egy halovány emlék.
Amíg a sok fájó gondolat el nem tűnik, és egyetlen valósággá az válik, hogy együtt vannak, hogy egymást ölelve némán összebújva ülnek a rejtekhely összetákolt ágyán.*

7254. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-24 23:56:02
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Tűz és Víz//
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//

~Megint csak azok az átkozott könnyek.~
*Dühös, nem szereti a sírást.*
~Legalább akkor sírna, amikor már elmentem.
Ezzel akarsz itt tartani? Nem fog összejönni, hiába eregeted a könnyeket, nem dőlök be neki.~
*Nem tarthatják vissza Shya szavai sem, amik elérik miközben távolodik tőle. Nem kell túl sokat gondolkodnia menet közben az időn, amit vele töltött. Az első este a Borászatban, akkor fogta meg a kedvességével, meg azzal a sajtdarabbal, amit felajánlott. Akkor éppen kiszívták az utolsó erejét és életkedvét, erre jött ez a szürke veréb, hogy jobb kedvre hangolja. Sikerült neki, aztán a rózsaillatú szappan, a jéghideg esővíz, amibe nem dobta és a szüret végleg elfeledtette vele a rossz kedvet.*
~Manipulálni akarsz most ezzel, ne próbálkozz. Ismerem az összes női trükköt, ennek nem dőlök be, hiába várod.~
*A felsorolás bármennyire nincs ínyére, azért megteszi a magáét. Tudja jól, hogy voltak olyan percek, amikor nagyon jó volt Shya társaságában. Volt, amikor tényleg semmi nem számított és mindennél jobban akarta magának. Elhessegeti magában a múlt jobb epizódjait. Ez csak arra jó, hogy megint megvezesse és meggyengítse az elhatározását. Nem dobja el, kell neki, valószínűleg visszamegy hozzá, de a bábja nem lesz. Hiába próbálja behálózni a könnyes szemeivel és a megható szavaival, azt csinál ezután is, amihez kedve van. Makacsul ellenáll a gondolatnak, hogy visszafordulhatna. Most nem, most elmegy és rabol, fosztogat, pontosan úgy mint Syha előtt és nem változik ettől semmi. Nem néz hátra, egyenletesen halad a maga útján, addig még meg nem hallja Shya velőt rázó kiáltását.*
~Mi történt, a rohadt életbe!~
*A kiáltás nem hagy felőle kétséget, hogy nagy baj van, talán életveszély. Minden más gondolat elhagyja, csak megfordul és széliramban vágtat visszafelé, hogy mentse a lányt, akivel ki tudja mi van. Egy gátfutó megirigyelhetné, ahogyan öles léptekkel ugrik át az aljnövényzet kisebb bokrain.*
-SHYA!
*Kiált, hogy érkezzen válasz és a megfelelő irányt vegye. Hallotta a sikítást és nagyjából az irány megvan, de nem tudja mi a vész és mekkora. Lehet minden pillanat számít most, nem veszthet időt a keresgéléssel. Iszonyú erővel diktálja a tempót visszafelé, keresi. Amikor, azután megtalálja nem késlekedik. Csak a másodperc tört része még felfogja, hogy a méretes pókhálóba akadt bele, ott vergődik a földön a kis veréb és a pók nem lehet messze, akkor se, ha nem látja. Odaugrik a lányhoz, szuszogva az előbbi iramtól, a háta alá nyúl, hogy felsegítse, másik tenyerét végig húzza az arcán, hogy eltávolítsa róla, amennyire tudja a rátapadt ragacsos hálót.*
-A büdös életbe!
*Káromkodik egyet, aztán feszült arccal kapja fel a lányt a földről és erőltetett menetben hagyja el a póktanyát, hogy a rejtek felé vigye. Nem szól hozzá csak a levegőt veszi egyre sűrűbben. Nem áll meg a rejtek előtt, lefelé kapaszkodik a lépcső ágakon, annak belsejébe. Közben Shyát, mint egy darab zsákot igazítja oda, ahova éppen tudja, hogy ne ejtse le. Odalent az ágyhoz viszi és ledönti rá, aztán leül a ládák tetejére, hogy kifújja magát.*
-Egy percre se hagyhatlak egyedül, he? Na mondd meg, ezután mindig legyek a nyomodban? Elesel, a lábad fáj, most meg pókhálóba gabalyodsz. Tudod te egyáltalán mekkora dög lehetett az a pók, ha ugyan egyedül volt. Mégis mit akarsz? Meghalni? Miért nem jöttél ide vissza egyből? Eddig azt hittem eszed is van, nem csak a formás feneked.
*Összevont szemöldökkel, feszült arcvonásokkal szuszog tovább, aztán egy mély levegőt vesz. Felkel a ládáról és odamegy az ágyhoz, ahova az előbb lerakta a lányt. Leül, felrakva a csizmás lábát az ágyra és az ölébe húzza.*
-Tudnám mit csinálok veled ezután, ha ilyen szerencsétlen vagy? Folyton járjak a nyomodban, mikor kerülsz bajba?
*Átöleli, mert azt már a pók hálónál látta, hogy Shya rossz bőrben van. El akart menni, de most mégsem hagyhatja magára.*
-Megsérültél?
*Kérdezi nyugodtabban, valamivel kedvesebb hangon.*
-Nem akarom, hogy bajod legyen, azt ne gondold.
*Ölelve tartja maga előtt, eszébe sincs ilyen könnyen elengedni. Nem azért cipelte idáig magával és amiatt nem hagyja most sem, hogy baja essen. Kell Shya, kell, hogy a magáénak tudja.*

7253. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-24 23:25:37
 ÚJ
>Vlendor Hughs avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

// Feltárás a kazamatában //

*Vlendor tapasztalt már egy s mást és magára szedett némi türelmet, de azért az elf tökölését nem bírja szó nélkül hagyni.*
-A szellemek hozzanak rád cifra... Mármint mondj már valamit mert ha csak itt állunk nem lesz semmi. Ha pár nyíl kilyuggat mert hülyeséget beszélsz még az is jobb mint a semmi.
*A lány megmondja, hogy szerinte hogyan kéne. Vlendor pedig bólint és ha másnak nincs ellenvetése akkor abba az irányba is tekerik azokat a köveket. Óvatosnak megpróbálhatnak óvatosak lenni, de ha valami rosszul sül el és Vlendor jóslata beválik akkor nem tudnak hová bújni.*

7252. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-24 10:58:38
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Még az Ébredés előtt - otthon//
//Lorsan//

*Lorsan szavaira önkéntelenül is elpirul, nem tud mit tenni, hiába van vele pontosan tisztában, hogy a párja észreveszi a dolgot.*
- Nos, az a bizonyos elf akkor majd este tudja meg, hogy mit súgnék neki. Igen, kénytelen lesz várni. Nincs más megoldás.
*A körülmények sem engednek mást. A mai egy munkás nap, de szerencsére az.
Amint a birtokuk falain belül vannak, Nitta megkönnyebbül, onnantól kezdve a mozgása is megváltozik. A vértet leveszi, a fegyvereket is leteszi, a mozdulatai lágyabbakká, könnyedebbekké válnak.
Persze a fegyverek így is a keze ügyében vannak, mindig, mindenhol, minden pillanatban, a nyár óta ez már szokássá vált nála, és valószínű hosszú idő kellene ahhoz, hogy ez megváltozzon.
Miközben az állatok ellátása és a zsákmány biztonságba helyezése után Lorsan kint lát dologhoz, ő bent folytatja a munkát, és halad is vele. Ami jó érzés, úgy érzi, nem haszontalan, bár fáradt kicsit, de nem dől ki, és erre büszke is.*
~Kisasszonyi származásom ellenére, nos igen a Wynn nemesi ház oda már, lévén én csak lány lettem, de mindezek ellenére egész jól boldogulok már, mint egy elf gazda asszonya.~
- Megköszönném, Lorsan *fordul Nitta ez ő elfje felé mosolyogva.* Te szebb szeleteket tudsz belőle vági, én még mindig ferdén faragnék bele, de a sütés már megy. Ez a nyársas ötlet meg tetszik, az gyorsan készen lesz holnap és akkor több időnk marad a hús előkészítésére, meg valami gesztenyét is emlegettél. Annak idején nálunk volt olyan, hogy a vad mellé is került gesztenye. Majd rágondolok, azt hogyan is csináltuk.
*Nitta a halványzöld szemekbe néz, aztán elmosolyodik.*
- Mi is lenne velem nélküled? *Igen, most hangosan is kiszökik a kérdés.
De egyébként igaz. Élt ő Lorsan nélkül is, vagy inkább csak létezett, megállt a maga lábán, elboldogult, de igazán élete csak a férfi mellett lett.
Aki most leteszi magát a székre és várakozóan néz rá, hogy vajon mit akarhat.
De lényegében semmi különöset. mindössze arról van szó, hogy Nitta nem feledte Lorsan kérését.
Két bögrét vesz elő, hogy a tűzről már félrehúzott teáskanna tartalmából öntsön beléjük, méz is kerül a bögrékbe, majd mindkettőt az asztalhoz viszi.
Aztán nem teketóriázik sokat, apró huncut mosollyal Lorsan ölébe ül, és utána adja a kedvese kezébe az egyik bögrét.*
- A teád, ahogy kérted, és ahogy szereted.

7251. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-23 20:22:25
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Még az Ébredés előtt - otthon//
//Nitta//

- Ezeket mind megpróbálhatod édesem, mégis arra vagyok kíváncsi, hogy elf fülekbe mit súgnál? De lovagias leszek, megvárom vele az estét és az édes-kettest.
* Nem mintha most nem lennének magukban, de a feldolgozásra való hús nem az a plusz, amit bármilyen romantikus helyzetben el tudna képzelni. Ilyen téren szívesen besegít a főzésnél, de jobb szeret Nitta körül motoszkálni és némileg láb alatt lenni. Kedveli a közös főzőcskézéseket. A kerítésen belül már sokkal-sokkal kellemesebb, kényelmesebb és biztonságosabb. Így már könnyebb dolgozni, kivéreztetni és kibelezni a két szarvast. S az egyiknek egy lábát vágja le. Megnyúzza és lefejti csontjáról, leinazza, hogy Nitta kedvére süthessen belőle. A két szarvas dolgát még lerendezi, mielőtt bemenne a házba a jókora adag hússal. *
- Felszeletelem neked kedvesem. Néhány szeletet elég lesz mára kisütni. Egy másik adagot felkockázok és bepácolok holnapra, majd nyársra húzva pár fej hagymával, krumplival és répával finom lesz egybesülve. Megcsinálom neked a keveréket és beleforgatom a húst, holnap már csak fel kell szúrni és megsütni. Közben pedig tudok foglalkozni a többivel is. Jó része mehet majd a kinti füstölőbe, és úgy is eláll majd sokáig.
* Külön kérésre viszont akkor előbb leteszi magát, egy kicsit, arra a székre. Várakozón tekint fel kedvesére, hogy most csak pihentetni akarja őt, vagy mi a helyzet? *

7250. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-23 19:31:20
 ÚJ
>Bildins Ysfissa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Feltárás a kazamatában //

*A csapdaveszély megszűntével már könnyen átjutnak a túloldalra, s rövid közjáték után vele együtt a következő terembe. Az imént leküzdött állatfigurák viszont makacsnak bizonyulnak, hiszen a többségük újra felbukkan. Heves fejvakargatás helyett inkább megfigyeli az ajtó feletti szimbólumokat, valamit a forgatható kövek elhelyezkedését. Feltűnő azonosságot mutatnak egymással. Ha a továbbjutásukra reményt jelentő ajtóval szemközti követ az ábrán fentinek feltüntetett madárral azonosítja, az kijelöli a többi helyet is. Persze a csapdákról mit sem tud, csak Omon látta őket, így ezzel egyelőre nem foglalkozhat. No és nincs egyértelmű támpont arra nézve sem, hogy melyik számít felső kőnek, és hogy a szempontjukból nézve belső köveket kell-e egy-egy állatnak tekinteni, meggyőződése lesz, hogy ez a helyes út.*
- Annak az oszlopnak a terem közepe felől nézve belső oldalát, ahol bejöttünk, fordítsátok a nyúlról a kígyóra. A kijárati ajtóval szembeni belső oldalát nyúlról a madárra, a harmadikat pedig hagyjátok úgy, ahogy van *adja ki az instrukciókat. Tehát az egyes kígyó, a kettes madár, a hármas nyúl. Ezzel tervei szerint továbbjuthatnak.*
- Azért legyetek óvatosak, nehogy csapdást indítsunk be! *Egyébiránt ahol szükség van az erejére, oda lép köveket forgatni.*

7249. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-23 17:40:08
 ÚJ
>Győzedelmes Lorcaen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Üldözöttek//

*A lány mintha meg se halotta volna a lovag nyugtató szavait, szemében páni félelem tükröződik, képzelődik, és az anyjához beszél.*~Remek! Egyszerűen csodálatos! Másra sem vágyik az ember fia, minthogy egy félőrült elf kisasszonnyal mászkáljon a sötét erdőben! Mi a… Jó atyám őszülő szakállára mondom… Most engem képzel a szülőanyjának? Vajon mi várhat még rám?~*Értetlenül áll a helyzet előtt. Útitársa hirtelen hátrálásba fog, majd fejét a kőrisfába vervén összerogy.*~Tán tennem kéne valamit.~*Ő is a kőrishez sétál. A leány már teljesen magán kívül van, magzat pózba kucorodva várja sorsának beteljesedését.*~Hogy a kénköves pokol urának vadászkutyái szaggatnának széjjel! Mi a fene lelt téged?~*Szitkozódik magában akár egy törpe, majd oda guggol a remegő lény mellé. A vállaira helyezi páncéllal borított kezét és óvatosan megrázza.*
- Hé! Nyugodj meg! Itt senki sem akar bántani téged. Amit láttál az nem a valóság, csak illúzió! Ne félj! Légy újra az, aki voltál! Egy erős, gyönyörű elfnő!*Reméli, valamennyire tud hatni Ezüstre.*~Ha végre kitisztul az elméje, talán tényleg elmeséli ezt az egész zavaros históriát!~

7248. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-23 17:02:32
 ÚJ
>Shyahar Ezymo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//

– Nyilván nem *mormogja válaszul.
Bár ha tudta volna, hogy ez elég lehet ahhoz, hogy azt az átkozott varázsgombát elkerüljék, akkor még lehet, hogy erre is hajlandó lett volna. De nem tudta. Így a balesete valóban csak az ami, semmi más, ostoba baleset.*
~Nem mintha annyira jó lenne most, hogy már ismered a múltat. Átkozott egy helyzet!~
*Morfiusz morran, és Shya tudja, hogy a férfi még messze nem nyugodott meg.
Az egyik része pontosan tudja, hogy ezt nem is várhatja tőle ilyen gyorsan, hiszen még annyira friss az egész, amit megtudott, amire sikerült emlékeznie.*
~És nyilván dühös rám. Mert miattam van, mert valahogy vissza tudtam vinni az emlékeihez, pedig aztán én egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy valóban sikerülhet. De bejött. És amit talált az nem szép és nem jó.~
*Morf szavaira, hogy mit tegyen, ha élni akar, vagy inkább a fenyegetésére csak morran egyet ő is.*
~Mégis mit hiszel, előtted hogy maradtam életben? A Borászatba sem kísért el senki. Magam mentem, a magam lábán álltam. Azt hiszed, nélküled nem lennék meg? Azt, hogy körötted forog a világ? Ostoba hím!~
*És igen, Shya is kezd dühös lenni.
Mert nagyon is igazságtalan, hogy őt egy kalap alá veszi az eddigi nőkkel. Mert ez nem tisztességes!*
– Vagy neked kell látnod, hogy… *kezdi, de aztán félbe is hagyja a mondatot, mert tudja, Morfiusz épp nincsen olyan állapotban, hogy gyalog lehessen beszélni vele.
Így inkább elhallgat, de ettől még ott forr benne minden.
És fáj. Rettenetesen fáj, úgy érzi darabokra szakad a szíve és hogy Morf minden egyes darabkáját a sárba tapossa.
Nem akar sírni, persze hogy nem, de a könnyek kiperdülnek. Nem emeli fel a kezét, nem törli le őket. De hangot sem ad ki, nem könyörög.
Nem nyafog.
Elfordítja az arcát, arrébb húzódik, sérült bokájával nehezen mozdulva.
Lábát kihúzza a patak vizéből, valahogy megtörli kicsit, de lényegében még mindig vizes, mikor felhúzza a bakancsát. Aprókat szisszen, miközben beköti.*
– Hozzászokni? *Néz fel az utolsó szóra. Az arca sápadt, nedves a könnyektől, a szemei kipirosodtak.*
~Mikor jössz rá? Mikor veszed észre, hogy nagyon is tudsz mást is adni? Hogy adtál is. Egy év, már majdnem annyi, Morf! Mikor veszed észre?~
*Shya még messzebbre csúszik, a fenekén és a két tenyerén, a sérült bokáját kímélve araszol hátrébb.*
– Nem fenyegettelek én semmivel. Amit mondtam, az van. Te is tudod. Ha végiggondolod, te is tudod. Majdnem egy év, Morfiusz. Vagy talán már éppen annyi. Te is tudod.
*Shya hangja halk, komoly, és persze szomorú.
Morf megbántotta. Ő nem valami szobor, hogy ne érezzen.*
~Nem is valami szajha. Azoknak mindegy, kapják az aranyat és akkor bármit lehet velük tenni. De én nem vagyok olyan. Én nem!~
– Remek szórakozás. Hát persze! Élvezed is? Mert nem hiszem.
*Nyel egyet.*
– Akármit is gondolsz most rólam Morfiusz, de tudd, nem tehetek róla, arról, ami veled a múltban történt. Nem tehetek arról az égő házról. Nem tehetek az évekről az utcán, sem arról, hogy miféle nőkbe akadtál korábban. Ezekről én mind nem tehetek! *kiáltja.
Aztán elhallgat.*
~Nem én tehetek róla! Nem én tettem veled! Hát nem látod? Neked semmit nem számít az idő, amit együtt töltöttünk eddig? Nem hiszem, hogy te semmit nem éreztél közben. Nem hiszem!~
*Arra hogy itt marad, mert szórakoztatja Morfiuszt összeszorítja az ajkait. Olyan szívesen visszaszólna, de azt utolsó pillanatban féket vet a nyelvére. Úgy érzi, Morf most képtelen lenne megérteni őt. Nincs abban az állapotban, ezt világosan látja a férfin.
Mikor Morf azzal a furcsa szinte torz mosollyal az arcán áll fel, Shya érzi, hogy nagy a baj, ő is feltápászkodik. Sérült bokája kegyetlenül sajog, de feláll és a férfi éjsötét szemeibe néz.*
~Szeretlek, te bolond.~
– Talán?
*Morf elindul, és nem néz vissza, de attól még hallhat, hallhatja Shya szavait, hiszen nem süket, sőt nagyon is jó a hallása.*
– Akkor talán lesz időd menet közben elgondolkodni azon, mi mindenünk is van nekünk, mi az, ami a mienk. Egy év. Nagyjából annyi. Talán végiggondolod majd, milyen nekünk együtt, és nem csak az ágyban, de azon kívül is. Talán eszedbe jut majd az első este a Borászatban, vagy a rózsaillatú szappan, vagy az, hogy miért is nem dobtál bele a jéghideg esővízbe, a szüreti bál, mikor együtt táncoltunk. Vagy az a gyönyörű vörös ruha, ami ott van ám a zsákomban, amit te vettél nekem. Vagy az a pillanat, mikor a tisztáson a kezembe adtad a kabalatőrödet, vagy mikor a folyóparton egymás mellett ültünk. Az első éjszakánk… Talán a fára is emlékszel a tisztás szélén, aminek az ágán ültünk, vagy arra, mikor az öledben ringattál a templomkertben, vagy mikor elloptad nekem azt a füvészkönyvet. Kell, hogy emlékezz! Ahogy arra is, mikor a piacon ettünk azon a zsúfolt padon. Mikor elvittél a Szegénynegyedbe. Mikor eljátszottam neked a pincérnőt a Pegazusban. A kókuszosgolyókra. Arra a sok pillanatra. Mikor megfogtad a kezem, ha indultunk valahova. Arra, hogy mit éreztél, nem akkor, mikor elestem a főtéren a szökőkút mellett, hanem mikor elvetted a kötést a kezemből, hogy te rögzítsd a bokámat. Talán lesz időd emlékezni. Gondolkodni. Érezni. Talán. Talán még itt leszek. Talán.
*Shyahar kimerült. A szavai elfogytak. Azt sem tudja, végül is Morfiusz mennyit hallott ebből. Mindent? Egy szót sem?*
~Lehet, hogy egy szót sem. Lehet, hogy tényleg nem hall engem. Lehet, hogy csak néz és nem lát? Áltattam volna magam? De nem, nem lehet ezt hazudni. Ahogy magához ölelt még ma reggel is, mikor a homlokát az enyémhez koccantotta, és a szemembe nézve mondta el a fájdalmát.
Morfiusz!~
*Shya mégsem indul most utána, nem, keserves kínnal a rejtekhely felé fordul, a táboruk felé. Ott a holmija. Akárhogy is van, akármi is lesz, oda kell visszaérnie.*
~Morfiusz holmija is ott van.~
*Shya lassan botorkál a patak partján. Most nem vezeti az ösztöne, nem húzza láthatatlan szálon Morfiusz.*
– Vékony a pókháló, az is megtart engem *halk dúdolás csak a lány hangja.* Csak egy hajszálon is hozzád ránthatsz engem *jönnek az ajkára a dal sorai.
Szomorú ének, szomorú dallam két szeretőről.
Shya a földet bámulja a bakancsa előtt ahogy bicegve lép, nem néz fel, így váratlanul éri az egyébként valószínűleg teljesen ártalmatlan, bár jókora pókháló, ami két bokor között feszül, és amibe belesétál. Ijedtében akkorát sikít, amekkora csak kifér a torkán.*
– ÁÁÁÁ!
*A hosszú áthatóan magas hangra a környékbeli madarak rikoltozva menekülnek. A lány elesik, az az izé az arcára tapad, a hajába, a szemébe, a szájába megy, és ő csak sikít, míg csak bírja szusszal.
Ki tudja, végül milyen messze hallatszik ez a hosszú sikoly az amúgy békés erdőben?
Ki tudja, ha hallja valaki, hogyan reagál a félelem és rettegés önkéntelen hangjára?*


A hozzászólás írója (Shyahar Ezymo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.23 17:23:50

7247. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-23 13:02:12
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Tűz és Víz//
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//

*Nem akar ő békülni, csak azon van, hogy amit ígért azt, valahogyan be tudja tartani, mert jelen pillanatban inkább hagyná itt az erdő közepén a lányt és menne, amerre az út viszi. Idegesítő ez az állandó mentegetőzés, magyarázkodás és nyafogás. A nők csak koloncok az ember nyakán, ha hosszan cipeli magával valaki őket.*
-Ezt már tisztáztuk nem kell mondanod. Nyilván nem beszélted meg előre az utcakővel, hogy akadjon bele a lábad.
*Pillanatnyi lenyugvás, de aztán ingerült lesz megint. Shya ért hozzá, hogyan kell kihozni a sodrából, meg sem próbálja leplezni, hogy a türelme újra fogytán. Itt az erdő közepén időt tölteni még, hogy Shya lába rendbe jöjjön, nem az amit hallani akart, de nincs mit tenni ezzel azt belátja. Morran egyet az elégedetlenség jeleként, aztán megint elkezdi Shya a fensőbbséges kioktatást. Ahelyett, hogy elfogadná, amit mond és mutatna valami alázatot, legalább köszönné meg neki, hogy elgondolkodott az alku lehetőségén, de nem, azt már nem.*
~Mennyi ideig maradnál életben, ha itt hagynálak az erdő közepén, ha nem mutattam volna meg a rejtekhelyet, vajon két napig kibírnád? De baromi nagy szád van most, aztán mire, mi?~
*A felére sem figyel annak, amit Shya mond, mert a hangja olyan anyáskodó, hogy az már-már kibírhatatlan.*
-Kereshettél volna, de most már én döntök arról, hogy mi lesz veled! Nem mész el, még azt nem mondom és pontosan azt teszed, amit mondok, feltéve, ha élni akarsz.
*Haragosan szakítja félbe az idegesítő mondatokat, amik elhagyják a lány telt ajkait, mert megint közel kerül ahhoz, hogy megüsse, akármilyen szép legyen. Komoran néz rá és nem enyhül meg.*
~Reménytelen vagy, soha nem érted meg a magam fajtát, hiába erőlködöm.~
-Azt hiszem meg kell tanulnod hol a helyed, ha már egy rablógyilkosba szerettél bele.
~Vagy legalábbis, ha azt hiszed, hogy beleszerettél és jársz utána, mint egy hűséges házi kedvenc.~
-Megadtam a lehetőséget nem is egyszer, hogy elmenj, de te maradtál, akkor pedig nincs több nyafogás.
~Meg kell leckéztetnem, hogy tudja végre, hogy a kezemben van, hogy hol a helye.~
-Felejtsd el, amit mondtam. Nem érted az alku lényegét, soha nem is fogod.
*Legyint Shya felé, hogy jelezze reménytelennek látja, hogy valaha megértsék egymást.*
-Különben sem vagy most már alku helyzetben, ezt jobb, ha tudod és hozzászoksz.
*Kétféle nő való egy rabló mellé, az egyik, aki azonnal tudja mi az alku és van valamije, amit adni tud és kéri az árát. A legjobb szajhák az ilyenek, a másik meg az aki nem tud róla, vagy nem akarja tudni, hogy csak szajha. Az ilyentől meg elveszi, amit akar, de ezek azok a lányok legtöbbször, akik aztán mind sírva könyörögnek, hogy maradjon velük és esküdöznek utólag, hogy soha nem felejtik el. Nem különb Shya se, mint a többi csak azt hiszi és fennen hirdeti magáról. Majdnem sikerült elhitetnie, hogy a bizonyos kivétel létezik, de nem fog ennek bedőlni többet.*
-Jogaid nincsenek, kár ezt elemezned tovább. Én alkut ajánlottam, de nem kell neked, azt se tudod milyen az. Arany se kell és nagyjából semmi, amit adni tudok.
~Akkor pedig marad az, hogy a zsákmányom vagy és kész, egyéb lehetőség nincs.~
*A közbe vágása után már felesleges minden szó, egyenesen a nevetséges kategóriába sorolja, amit hall.*
-Más vagy? Ezzel akarsz fenyegetni?
*Nevet, mert pontosan ezt várta, legalábbis egy ilyen a bevezető szöveg után.*
-Tudod mit? Tényleg más vagy, hihetetlen mennyire nem tudod elfogadni a tényeket, ennyi önámítással még nem találkoztam.
*Syha szeme sem az, amivel gyakran találkozott ezelőtt, de ezt nincs eszébe közölni, elvégre nem kedveskedni akar, hanem büntetni akarja éppen a fensőbbséges hangért, vagy valami másért.*
-Maradjunk annál, hogy egyelőre szórakoztatsz, ezért itt maradsz.
*Elintézettnek tekinti az ügyet, többet nem enged vitázni, sok értelme annak úgy sincs. Felkel a földről és elégedetten mosolyodik el. Nem teljesen nyugodott le, de az arca azt sugározza, hogy mindennel elégedett, minden letárgyalva.*
-Én most elmegyek innen, van pár elintéznivalóm, aztán pár nap múlva visszajövök… talán.
*Gonoszan villan a szeme, mielőtt nekiindul és anélkül, hogy visszanézne, beveti magát a fák sűrűjébe.*
~Elég volt ebből, vissza kell valahogyan térnem a régi önmagamhoz. Ezek az emlékek, Shya meg az egész, mióta a nyakamba varrta magát… pfh! Minden könnyebb volt ezelőtt, szórakozás volt az élet és nem számított semmi, az volt a jó. Most meg kísérgethetem a fejvadászlányt végig az erdőn, mint valami szánalmas idióta. Nagyobb szemfényvesztő, mint Myna valaha volt, pedig az értett a megtévesztéshez. Mióta velem van, azóta jöttek elő a múlt emlékei, a rohamok, mit nyertem vele, hogy mellettem van, semmit! Szórakoztató volt idáig, de most nem az, egyáltalán nem.~
*Az út felé veszi az irányt, ami innen még messze esik, de ideje van. Előtte az egész nap és talán még több is. Ellenőrzi a késeit, ezúttal nem hagy esélyt rá, hogy Shya követni tudja. Nem aggódik miatta, ahogy odatalált a patakhoz, úgy vissza is talál a rejtekhez. Nem valami tehetetlen úri lányka, tudja nem kell féltenie. Ideje, hogy csináljon valamit, ami eltereli a gondolatait róla. Valamit, amihez jobban ért, akkor talán visszatér a normál kerékvágásba és nem lesz olyan nyomasztó a múltja sem.*
~Miért kéne, hogy zavarjon? Az anyám egy ócska szajha volt, pont ez illik a magam fajtához. Rohadt egy élet, rohadt egy múlt, legalább a jelen legyen már szórakoztató.~
*Nem igazán tudja mit keres most, de azt igen, hogy Shya mellett jelenleg rossz érzések tömkelege van, amit maga mögött akar hagyni.*



7246. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-23 12:40:54
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Még az Ébredés előtt - hazatérés//
//Lorsan//

– Ahogy mondod*felel végül és komolykodó arccal bólint, ahogy veszi a lapot.* Ki tudja, mit tennék? Bűbájjal venném rá a kakast, hogy csakis a kendermagos tyúkra nézzen! Vagy bármi hasonlóra képes lehetek! Dalolok a halaknak és odaúsznak majd a lékhez, de az is lehet, hogy majd egy elfnek suttogok valamit…
*Nitta csintalan mosollyal néz Lorsanra.
Igen, immár könnyű mosolyogni, már tud játszani, hogy itthon vannak újra, hogy az erdő nem fenyegető, hogy békében és nyugton lehetnek.
Nem, ettől még nem vész oda az óvatossága és az ébersége, de már fel tud engedni, és ez jó és az is jó, hogy látja a párja halványzöld szemeiben, hogy ő is hasonlóan érezhet. Hallja a hangján, a nevetésében.
Szereti, mikor Lorsan nevet.*
– Ahogyan az én uram kéri *válaszol és aprót pukedlizik is tunikája szélét az ujjai közé csippentve.
De aztán kicsit komolyabbá válik az arca, ahogy bólint.*
– Valóban. Nem kell ahhoz ki tudja milyen különleges távoli tájról hozott méregdrága csemege, hogy valami különleges készüljön. Csak szív és gondolat. Szándék.
~És én neked mindig a legjobbat akarom. Próbálkozom. Minden pillanatban, minden órában, minden nap. Mindig.~
*Ez pedig nem esik Nitta nehezére, mert nem csak ő próbálkozik, mert látja, hogy Lorsan ugyanezt teszi. Érzi. Tudja.
Most is. Neki is van feladata, de az elf sem pihen. A párja a két szarvas testét rendezi el. Mert való igaz, az ő életük véget ért, de valószínűleg egyébként is ez lett volna az utolsó telük. Így viszont életet adnak majd kettőjüknek, élelmet, erőt a túléléshez. Nitta hálás mindezért.
Mert szép gondolat az, hogy ne bántson más élőt, de idekint a vadon közepén bizony nehézkes lenne csak növényi eledelen túlélni. És az erejükre szükségük lesz.*
~Kell az a hús. Nagyon is kell.~
*Közben persze kint és bent is halad a munka.
Nitta épp megtörli a kezeit egy konyharuhában mikor Lorsan a házba lép a friss hússal.*
– Hú, a mindeni! De hiszen ez rengeteg! *mosolyodik el, de már nézi és forgatja is.* Ebből szép szeleteket kellene vágni, és akkor lesütöm őket, jut ma estére, de el is tudjuk tenni, lesz holnapra is, meg zsír alatt el is áll. Kár lenne másra pocsékolni ilyen szép szeleteket.
*A párja szavaira csak bólint.*
– Ahogy jónak látod. Én a szarvasok megnyúzásához nem értek, ha úgy a könnyebb, akkor legyen úgy, amúgy is késő lenne már most nekikezdeni. Holnap is nap lesz. Inkább tedd csak le magad egy kicsit!
*Nitta az egyik szék felé biccent.*

7245. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-23 11:45:48
 ÚJ
>Omon Rabark avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42

Játékstílus: Vakmerő

// Feltárás a kazamatában //

- Hmm... * Ennél több most nem jut eszébe. Addig rendben van, hogy el kéne forgatni a köveket, azonban mikor arra kerül a sor, hogy asszisztálni kéne a forgatásokat, elbizonytalanodik. Először a kövekre néz, aztán Vlendorra, hiszen az ő ötlete volt elforgatni a köveket. Talán akkor tudja is, hogy miként kéne. *
- Hogyan? Minek kéne merre néznie? * Talán csak neki nem világos elsőre. Mármint tippe van neki is arról, hogy hogyan kéne, azonban inkább nem mond semmit egyelőre, mert, ha rosszul állítják be a köveket, talán még rosszabbul is járnak, mintha nem mozdítják meg azokat. *
- Talán úgy kellene, hogy a jó állat nézzen az ajtó felé, vagy ilyesmi... De az igazat megvallva nem akarok rosszat mondani, nehogy bajba keverjem magunkat. * Teszi hozzá, majd ismét elhallgat. *


7244. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-23 11:01:07
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Hát igen. Kinek mi az érdekes. Learon számára nem a kalandok, hanem az állatok okoznak izgalmakat, de normális ember számára ez unalmas, semmirekellő munka lehet.*
-Mivel ki akartak rabolni! *Adja meg a választ, és bólogat a koponyája dolgában.*
-Hát igen, biztos, hogy eltört, de annyi baj legyen! Nem lett semmi különösebb bajom, attól eltekintve, hogy amikor jön az eső, piszkosul tud fájni! *Learonra rájár a rúd ilyen szempontból. Kevés harcban olt eddig része, de mindegyikből maradandó sérüléssel tért vissza. Mintha az itteni, Artheniori emberek nem is halandóak volnának, úgy gondolja néha. Ismer olyat aki valami szörnnyel harcolt, és karcolása sem esett. Furcsa dolgok ezek... A kérdésre hatalmas mosoly ül ki arcára, és hevesen bólogatni kezd.*
-Már vártam a kérdést Kedvesem! Ha szeretné, önnel tartok, szívesen! *A következő mondatnál pedig egyenesen kacagni kezd.*
-Nocsak, hát az erdőben is eltévedt? Úgy tudtam, csak szeret errefelé szunyókálni! *Utal vissza a lány találkozásukkor elmondott hazugságára.*
-Ne féljen amíg engem lát! Én ugyanis sohasem tévedek el. *Ezzel lassan be is érnek a városba, amit a kecskék elégedetlen mekegése mutat. Ők ugyanis nem szeretik a zsúfolt, kövekkel kirakott Artheniort, hanem inkább maradnának az erdőben tovább legelészni, meg játszani.*
-Sshh! Nemsokára visszajövünk, csak elkísérjük a kisasszonyt!

7243. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-22 21:31:44
 ÚJ
>Avalija Taldan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Úton Artheniorba//

*Végül rendeződik Daewe problémája, bármi is legyen az, és visszaszáll Zaras mögé, így folytathatják utukat. Lapu pedig megnyugodhat. Így is van épp elég aggódni valója, élőholtak, istenségek, na meg persze bátyja, és Kriyon nem épp felhőtlen viszonya. Mindezek bizony még kellemetlenné tehetik kis kiruccanásukat.
Bár hallgatja a lány szavait, nem folyik bele a beszélgetésbe, csak a félvérre sandít olykor. De úgy fest a tűzmágus is elővette jobbik modorát, és nem illeti Zarast sértő jelzőkkel. Szerencsére. Lapu maga így is őrlődik a két szeretett, már-már családtagként tisztelt legény között, azok folyamatos szócsatái miatt.
Hosszas hallgatás után, végül csak megtöri a csendet.*
-A Pegazusban szállunk meg? Ott éjszakázunk?
*Fordul Kriyon felé, hagyva bátyját csajozni, végre egy szimpatikus leánnyal, nem egy olyan undok jószággal, mint az a Loka.*


7242. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-22 20:55:11
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Még az Ébredés előtt - hazatérés//
//Nitta//

- Hát nem lehet tudni, hogy mire vagy képes?
* Vigyorog galádul immár, bár nem gondolja, hogy ha Nitta így rápirítana egy kakasra, az menten mimózává válna. Ezen jót nevetnek és már könnyebben is megy, hiszen látják a kerítést, ami némi biztonságot nyújt nekik. A vadászat sikerült és úgy tűnik ilyen dolgok miatt nem kell aggódniuk a télen. Csak élvezni az otthon biztonságát és melegét. Még mindig vigyorog. *
- Persze, ne is felejtsd el. Se a nézegetést, és főleg ne a többi mindent.
* Majd otthon, ha már végeztek mindennel és kifújták magukat, elpihentek. Akkor majd visszatérnek ehhez a vonalhoz. Viszont az ötletére Nitta még több új ötlettel áll elő, ami finomnak ígérkezik. *
- Nahát! Ez jól hangzik. Látod-látod, ketten mennyi mindent ki tudunk hozni egy-egy gyümölcsből, zöldségből? A legegyszerűbb dolgokból pompás lakomát rittyentünk.
* Néhány gyógynövényt ő is ismer, van, amit eltanult, sokféle, és hát jól is jött néha az útjai során. Otthon immár nekilátnak a munka másik felének. Nitta sok kis aprósággal foglalja el magát, úgyis mint a jószágok ellátása, víz melegítés, készülődés a vacsorára. Így neki csak a két böszme húsforrással kell szöszmötölnie. Tálakat vesz elő, elsőként, kabátját és fegyvereit lepakolva maga mellé, a kivéreztetést oldja meg. Utána a belsőségeket távolítja el, aminek egy része jó csemege lesz Acélnak. Ami felhasználható lesz, úgyis mint szív és vese, például, azokat félreteszi egy külön edénybe, és letakarva hideg helyre teszi. Az egyik lábat vágja le és nyúzza meg, s a bőrt félretéve szedi le a húst a csontról. Figyelmesen megszabadítja az inaktól is. A húst viszi be Nitta keze ügyébe. *
- Tessék kedvesem, a mai húsadag. Hagyom állni a bundájában a húst, hogy puhuljon egy kicsit. Lefektetem a farácsokra és letakarom, hogy ne éreződjék annyira. Holnap majd elintézem a többi munkát vele. Kicsit könnyebb is lesz úgy megnyúzni.

7241. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-22 16:36:26
 ÚJ
>Rotar Polk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 33

Játékstílus: Vakmerő

//Úton Amon Ruadhba//

*Rotar hamarosan megérkezik az erdő széléhez. Útjában eddig semmi említésre méltó nem történt. Miután elhagyta a barakkot a gazdagnegyeden lovagolt át. A hely méltó a nevéhez. Az emberek itt díszes ruhákban járnak, a házak is nagyok és szépek. A szegénynegyed ellentéte. Amikor innen kiért a piactéren kellett átvergődnie. A tömeg még most is hatalmas volt. De nem csak a tömeg, hanem a zaj is nagy volt. Legjobban az árusok hangja hallatszott, ahogy a vevőket csábították különféle szövegeikkel, mint például "Itt találhatóak Arthenior legjobb gyógyfüvei olcsó áron!" vagy "Tessék, csak tessék, a leghatásosabb lábkenőcs egész Lanawinban! Mindenféle gombától megszabadítja a lábkörmeit!". Lovon csak nehezen tudott átmenni a tömegen. Mikor végre kiért, a kovácsműhely melege csapta meg az arcát. Ez a hely is zajos volt a sok kalapácsütéstől. Rotarnak már elege volt a zajból és alig várta, hogy az erdő nyugalmában lehessen. Ezért egy kicsit gyorsabbra fogta a tempót és kiért a városból oda, ahol most van. Ennyi volt tehá az útja. Ahogy belép az erdőbe olyan érzése támad, mintha egy másik világba csöppene. Eltűnik a városi hangzavar és az erdő nyugalma veszi át a helyét. Elindul a rövidke ösvényen ami kivezet Artheniorból és Amon Ruadh területére viszi majd át.*

7240. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-22 15:06:21
 ÚJ
>Naesala Wynroris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Megérti a férfi ellenérzéseit a mélységiekkel kapcsolatban, ha valamelyik az ő egyik karját tette volna használhatatlanná, bizonyára ennél is bizalmatlanabb lenne velük szemben. Naenak eddig nem volt szüksége különösebb indokra, hogy szívből gyűlölje mélységi "testvéreit", pedig neki néhány élesebb hangvételű szóváltást leszámítva nem volt komolyabb konfliktusa velük. Egyszerűen csak a vérében van.
Nem igazán várt ennél izgalmasabb történetet Learontól, egyértelmű, hogy a lány számára érdekesnek mondható dolgok nem éppen egy pásztorral történnek meg. Őszinte érdeklődéssel hallgatja a férfit, bár ennél azért valamivel hosszabb mesére számított.*
-Mivel ütötték le? *nézi koncentrált, összevont szemöldökkel a helyet, ahol útitársa a koponyáját tapogatja* - Úgy néz ki, mintha ott el is tört volna a csont, ha jól gondolom, nem egy túlságosan erős simogatás eredménye.
*Neki szerencsére eddig mindig sikerült kikerülnie a fejsérüléseket, néha talán ököllel kapott párat a járomcsontjára, de többnyire harmatgyengék voltak, akik ezzel próbálkoztak, megúszta kisebb zúzódásokkal.*
-A városban is velem tart? *teszi fel kérdését, ami már régóta foglalkoztatja, nem akar a terhére lenni, de jóformán semmit nem találna meg egyedül Artheniorban.* - Jó lenne egy hely, ahol tudnék kicsit gyakorolni, és van egy olyan érzésem, hogy el fogok tévedni. *vallja be őszintén, nem igazán van hozzászokva ahhoz, hogy városokban sétálgasson, jó ideje a természetben éli a mindennapjait.*

7239. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-20 18:49:39
 ÚJ
>Holló Doleros avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Átvágva a kovácsműhelyen sikerrel kiér az erdőbe. *
~A természet lágy öle mi ? ~
*Gondolja és kiköp. Mindig is irtózott a hasonlóterületektől. Ő városi lány volt és bár magának sem szívesen vallotta be, de feszélyezte a hasonló közeg. Már nem mintha az erdő lényeitől tartott volna, csak az a tiszteletet követelő légkör nem tetszett neki ami a városból hiányzott. Mégis egy pillanatnyi levegőhöz jut legalább. Itt nincsenek emberek, nincs semmilyen zavaró tényező, így legalább gyorsabban tud haladni. És ki tudja, ha eleget jár benne, talán a végén még az erdőt is megszereti. *

7238. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-10-20 16:14:07
 ÚJ
>Daewe Syl'dor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Úton Artheniorba//

- Ez végtelenül kedves tőled, hazafelé örömömre szolgálna.
*Lehet, hogy tényleg csak egy pici biztatásra volt szüksége, hogy visszajöjjön az önbizalma. Mivel Zaras jó érzékkel szolgált ezzel, nem durcásan vagy a sírás küszöbén fordul a félvérhez annak elég kétértelmű ajánlata után, és nem is küldi el a fenébe válogatott szavakkal, noha sejti, hogy Kriyon hecceli és tetszene neki egy kis felháborodott kiabálás. De úgy döntött, hogy előzékeny és nyájas lesz ezzel a kiállhatatlan alakkal is. Kicsit el is bámészkodik leplezetlenül a bamba képű figurán. Mostanra már biztos benne, hogy ez az arckifejezés csak amolyan álca, hiszen a nyelve éles, a modora kellemetlen, de nem ostoba. Hogy fattyú, azzal nincs különösebb baja. Apja valószínűleg azt is botrányosnak találná, hogy egyáltalán szóba áll egy ilyen korccsal, de neki nincsenek ilyen merev faji előítéletei. A mélységiek vagy az orkok persze más megítélés alá esnek, az utóbbiakról el sem tudja képzelni, hogy tagolt gondolatok megfordulnak a fejükben.*
- Szinte véletlenül. *Válaszol Zaras kérdésére, aki valószínűleg nem tudja, hogy érdeklődésével egy lavinát indíthat el. Mert ha épp nincs megszeppenve, Daewe imád beszélni.*
- Hajóval érkeztem, apám, ha jól tudom, komoly összeget fizetett a kapitánynak, hogy az úton ügyeljen rám, ne essen semmi bajom. Ő viszont ezt a felelősséget átpasszolhatta az egyik emberének, aki gondoskodott rólam. Egyébként nagyon kedves ember volt.
*Azt nem tudja, hogy a kedves matróz az út során közel állt hozzá, hogy a cápák közé vesse magát. Vagy Daewe-vel tegye ugyanezt.*
- A kikötőből aztán Artheniorba akartam utazni, mert egy akkora városban biztos találok helyet, ahol kamatoztathatom a tudásom, és egyszer egy kis saját műhelyem is lehet. Ez egy régi álom. Gondoltam, hogy nem gyalogolok, ha nem muszáj, végül egy fuvaros vett fel a szekerére. Nagyon kedves volt tőle, de borzasztó fickó volt. Megállás nélkül beszélt, be nem állt a szája. Azt hiszem, a végére már jobban ismertem három égetnivaló kölykét és házsártos feleségét, mint ő maga. Aztán amikor épp kifogyott a szusszból és megkérdezte, hogy mi járatban vagyok, megemlítette, hogy az erdei út mellett tud valami mágustanyáról, ahol esetleg hasznát vehetik az olyan haszontalanságokkal foglalkozónak, mint egy alkimista. Gondoltam, utánanézek, hátha igaza van. És legalább nem kellett tovább zötykölődnöm vele a szekéren. Synmirán aztán találkoztam Worenth mesterrel, és... itt vagyok.
*Vonja meg a vállát mosolyogva. Nem hinné, hogy érdektelen dolgokról mesélt, szinte biztos benne, hogy Zaras tudni vágyik a szekeres emberről.*
- És te? Te nem vagy mágus, ugye?

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257