Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 359 (7161. - 7180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

7180. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-26 15:54:34
 ÚJ
>Naesala Wynroris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Az ég fel bámulva elgondolkodva nézegeti, ahogyan a szél megmozgatja a fák lombjait. Igyekszik tényleg átgondolni a dolgokat, amiket Learon mond a szerelmével kapcsolatban, próbálja megérteni, miért is jó az embernek bárki iránt efféle gyengéd érzelmeket táplálni, ha a vége az lesz, hogy ilyen szomorúan emlékszik vissza. Elvégre a szerelmnek boldognak kellene lennie... vagy mégsem ilyen egyszerű?
Halványan megrázza a fejét, hogy elhessegesse a gondolatmenetet, hiszen ő nem ért túlzottan hozzá, s annyira nem is érdekli, hogy ennyi időt szánjon rá.
A gyermekes hasonlat nem nagyon érinti meg, egészen eddig eszébe sem jutott az, hogy esetleg szeretne családot. A férfi lelkesedését az állatai iránt így nem is igazán tudja hova tenni, bár bájosnak találja, nem tartja jó ötletnek, hogy ekkora érzelmi kötődéssel van irántuk.*
~A magány a vándor legjobb cimborája~ *idézi fel magában mestere szavait, melyet már annyiszor hallott az öreg elftől, hogy a könyökén jött ki. Egyetértett ugyan vele, de nem gondolta, hogy a férfi ekkora jelentőséget tulajdonít neki. "Ez az utolsó lecke". Úgy hallja fejében a hangját, mintha itt állna épp mellette. Már kevésbé fáj neki az, hogy magára hagyta, azonban még most is ökölbe szorul a keze, ha rágondol.*
-Érdekes egy ember maga ...*pillant föl félszemmel a félkarú pásztorra, de csak nagyon halkan jegyzi meg, szinte csak magának.* - Soha nem jutott eszébe, hogy esetleg harcoljon vagy kalandozzon? Tudom, hogy annyira nem izgalmas, mint a legeltetés *mosolyodik el* - De könnyedén el tudnám képzelni magáról, hogy még így fél karral is jól forgat kardot.

7179. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-25 22:49:08
 ÚJ
>Syvyan D'Arch avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Mofeta//

*A szekér begördül a fák közé. Az ágak szőtte sűrű hálón átcsusszanó napsugarak egészen a talajt borító avarig hatolnak, lángoló vörössé változtatva a sárgásbarna leveleket. Mikor már jócskán maguk mögött hagyják a gázlót, hogy a köveket görgető folyó morajlását sem hallják, az elf kinyújtózik és mélyet szippant az erdei levegőből, majd Mofeta felé fordul.*
- Igen, úgy terveztem, hogy az erdőben töltjük az éjszakát, de nem kell aggódnod, rengeteg, jól bejáratott táborhely van az út mentén Arthenior felé. Még zötykölődünk néhány órát aztán sötétedés előtt keresünk egy megfelelő táborhelyet.
*Syvyan mindig örömmel utazik át erdős területeken. Hegyes fülei meg-megrezzennek a fák közül kiszűrődő apró hangok hatására, melyek mindegyike az erdő dallamának egy szólama. Szerette ezt hallgatni, hiszen az apró zajok minden nap végén egy újabb történetté álltak össze. Arra figyel fel ismét, mikor a fák közé beszűrődő fény helyét folyamatosan enyhe árnyék hódítja el.*
- Lassan esteledik, de ez még mindig korai sötétedésnek. *mondja az elf, miközben tekintetét egyenesen az ég felé emelve próbál kilátást nyerni a lombkoronák között.* - Vihar lesz. Itt az ideje, hogy megfelelő táborhelyet találjunk! Hóó!*szól halkan a lovak felé, a két hátas pedig engedelmesen lelassít és megáll a szekérrel. Syvyan egy hirtelen mozdulattal lepattan a szekérről és a lovak elé sétál. Egy pár másodpercig figyelmét az előttük fekvő útnak szenteli, majd fejét a tündér felé fordítja.*
- Nemsokára egy élesebb, jobb kanyart vesz az út, úgy fordulunk szembe Artheniorral. *Az út széléhez sétál, majd néhány leszakadt faágat arrébb dobálva egy régi tűzrakó hely nyomaira bukkan.* - Meg is van a táborhelyünk! *mondja integetve Mofinak, széles vigyorral az arcán.
Ekkor hirtelen, hűvös szellő támad a fák közül és kúszik be az elf köpenye alá feje fölé emelve azt. Syvyan hirtelen megfordul és kezeit azonnal fegyverei markolatára helyezi. Ekkor dörren meg először fejük fölött az ég. Összepattintja köpenye csatját és csuklyáját a fejére húzza. Piééanatok alatt újra a szekérnél terem és fél lábbal feláll, hogy előkeresse a szekér egyik ponyváját amely megvédheti őket a közelgő esőtől.*
- Igyekeznünk kell! Gyors, de annál erős…*mondatát azonban nem tudja befejezni. Kezét a tündér felé emeli, próbálva jelezni neki, hogy maradjon csendbe. Nagyon mélyen morajlik az ég, az egymást egyre sűrűbben követő dörrenésekből mintha értelmes szavakat lehetne kihallani. Az elf arca minden egyes morajlás után egyre jobban eltorzul a koncentrálástól mígnem az égzengés valóban értelmes, igaz az erdő ezen részén kevésbé jól kivehető, mondatokká válik. Hiába próbál kétségbeesetten kilátást nyerni az égre, a lombok eltakarnak mindent. A nyers szél is egyre jobban felerősödik a lovak pedig nyugtalanok lesznek.*
- Azt hiszem nem ajánlatos letáboroznunk, a legnagyobb biztonságban most Arthenioron belül vagyunk. *Szinte már kiabálnia kell Mofinak hiszen az égzengés és a szélben repedező és töredező ágak reccsenései igen nagy zajt keltenek.* - Nem tudjuk mivel állunk szemben, úgy gondolom, jobb ha nem tétovázunk és majd csak a városban pihenünk!

7178. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-25 21:43:20
 ÚJ
>Ryakim Sindri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Éjszakai Bóklászás//

*Valahogy mindig nehéz rávennie magát hogy öregeket raboljon ki. Egyfelől sajnálja kicsit szerencsétleneket, másfelől... nekik már mindegy nem? Megélték az életüket, akár egyszerűen le is lőhetné, és akkor nem fog hosszú betegeskedésben meghalni.*
~ Nézzenek oda, de érzelgős lettél! ~
*Majdnem meg is húzza a ravaszt már most, csak hogy saját magának bizonyítson, de rájön hogy ostobaság lenne ha hagyná hogy az érzelmei befolyásolják. Ez csak munka.*
~ Ez most tényleg ilyen rosszul van, vagy csak szimulál hogy megsajnáljam? ~
*Elnézi egy darabig szó nélkül, hadd szenvedjen az öreg.*
~ Öcsédre? Mit? ~
*Kicsi felcsillan a szeme, ha már van hagyni való akkor az akár jót is jelenthet.*
- Tényleg szenvedsz, öreg, vagy csak a nemlétező lelkiismeretemre játszol? Tudod, ha fájdalmaid vannak, még jól is járhatsz.
*Óvatosan tesz egy-két lépést közelebb, persze még mindig megtart legalább három métert.*
- Egy nyíl a fejedbe és minden bajod elszáll örökre.
*Annyira nem elvetemült azért hogy élvezné egy aggastyán haldoklását. A lelkiismerete rég elhagyta már, pénz, élet, család, az ilyesmi nem hatja meg, de sosem szerette a felesleges kínzást, a fizikait legalábbis. Ő így is úgy is meg fogja kapni amit akar, még ha meg is öli olykor az áldozatait, igyekszik úgy csinálni hogy gyors és fájdalommentes legyen. Hacsak nem ingerlik fel valamivel... mint ahogy Nolie tette a kis futásával annak idején... Vajon mi lehet vele? Persze nem most fog nekiállni ezen ábrándozni, most ennek az öregnek fogja elvenni a pénzét, valószínűleg az életét is, de ezt még nem döntötte el végérvényesen.*

7177. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-25 20:31:47
 ÚJ
>Morgós Rhozyenne avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

-Ne haragudjatok rám drága kincseim. Muszáj letépnem néhány leveleteket, és ezt a pár kacsotokat, hogy a holnapi főzetem elég erős legyen.
*Hangosan beszél a fákhoz. Most veszi észre, hogy egy kismadár vergődik a földön, nem tud felrepülni, olyan fiatal. Kétségbe esetten néz körül, hogy megtalálja a fészket a magasban, közben már keresi a batyuban a puha rongyot mellyel a fiókát emeli fel. Mivel a fészek számára nagyon magasan van az, hogy a fiókát visszahelyezze nem kivitelezhető.*
-Niff, segítened kell! Neked kell a csőrödben ezzel a kis szerencsétlennel felrepülni a fészekig és beletenni ezt az ártatlan kis jószágot.
*A csóka fekete szeméből értelem sugárzik és az asszony kezéből a csőrébe veszi óvatosan a fiókát és felrepül vele a fa közepéig, hogy biztonságba helyezze, majd jutalomfalatok reményében károgva körberepüli a kalapos gazdáját. A megérdemelt jutalom nem is marad el. Boldogan folytatják útjukat az erdőben található nyári kunyhójuk felé. A sünök és nyestek nem szaladnak el közeledésükre, a növények is úgy hajlanak feléjük, mintha a szellő fújná arra az ágaikat.*


7176. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-25 15:01:48
 ÚJ
>Becsületes Ilorean [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Éjszakai Bóklászás//

*Hagyja ahogy átjárja a félelem. Egész teste remeg, és fáj a mellkasa. Levegőt kapkod, és mintha képzelete valami állat morgását képzelné az agyába. Próbálja visszafogni zihálását, és csendesíteni magát, de mivel valahogy a légzését nem tudja rendezni, így fizikailag szája összeszorításával próbálja megszelídíteni a levegőt. A ráncosan megfeszülő száján, hiányos fogsor szűrte nyállal köhög fel, ettől, hiszen azonnal befullad. Lassan behunyja a szemét. Annak ellenére, hogy aggastyán, nincs felkészülve a halálra, de tudja hogy nem tud mit tenni. Talán ha szaladna?*
~Farkas elől, bolond vénember?~
*Félelmében ráharap ajkaira. Ez a halálfélelemből adódó pótcselekvés, az élet erejével mar bele a húsba. Szája felreped, és keserédes ízű vér szivárog belőle. Zaklatott légzésének egy erős fuvallata besodorja a kósza piros cseppeket az éhes szájba, majd egészen a tüdőbe, egész köhögésrohamot generálva ezzel. Rázza a köhögés, és a félelem. Kidől a fa mögül. A mögötte álló magányos farkas, láthatja amint rángatózik a földön. Ekkor hallja meg a mondatot. A rettegés démona, az öreg elméjében, valami rekedtes dallamra fűzi a szavakat. Mintha egy farkasfalka vonyítaná, hörögné a szürkülettel telefont felhők közé.*
~Látod öreg? Farkasok lakomája utolsó ested. Végrendeletre kellene adnod a fejed... Meg kellett volna tanulni! Bár kire hegynád?! Nincsen senkid.~
*A hang irányába fordítja a fejét, félfekvésben. Remegő hangú, szánalmas mekegés hallatszik az öreg két, két köhögése közt.*
-Nem az enyém! Öcsémé! Fivéremé! Ráhagyom!
*Mondja szakadozottan, s bele sem gondol, hogy feltételezett necrológjában, egy halott az örökös. Szíve kalapál, mindjárt kiesik a helyéről. Öregsége foglya a sírba vinni. Percei lehetnek hátra. Ha farkasa nem gyors, ma dögöt lakomáz az éjszaka.*

7175. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-24 22:29:30
 ÚJ
>Megöhr Tuwub [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

* Sérült és kifosztott idősödő fél-elf az, ki oldalát fogva hánykódik fától-fáig, méghozzá egyre gyengébben teszi mindezt. Közben persze kezd lassan éhezni és szomjazni is, bár ez a jelenlegi helyzetben a legkevesebb. Nagyjából öt kínkeserves perc után úgy dönt, egy fa tövében megpihen. A leülés is nehezen megy, de miután sikerül kinyújtania fájó lábát, kicsit megnyugszik. Ezalatt az öt perc alatt is jelentős mennyiségű vért vesztett, így mostanra kótyagosan néz ki a fejéből. A vérzés nagyjából elállt, megszakadt ruhája azonban így is vörös lett már. A város nincs túl messze, így logikus lenne a segítségkérés, de csak arra tud gondolni, hogy bizonyára támadója is a közelben tartózkodik még, úgyhogy rossz döntés lenne a kiabálás. Tehát csak vár a fa tövében ülve, és figyeli a lassan már lenyugvó napot. Alighanem ez az utolsó naplemente, amit lát. *

7174. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-24 21:11:50
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Szelíd

// Feltárás a kazamatában //

*Reust elhúzza a száját a sikertelen próbálkozásra, majd amikor a lány megindul a kőhöz ő is megy, hogy felemelje azt, nehogy már szegény elf emelgessen ennyi férfi mellett.*
-Hova tegyem? *Amikor a lány megmutatja az elképzelést és kipróbálta a lábával, hogy mennyire biztonságos az első kocka, akkor megnyugodhat, mert semmi új nem történik. A megbízójuk le is teszi a követ oda, ahová a lány kérte, majd elégedettem hümmög, mert nem indul el új csapdaáradat, így valószínűsíti, hogy biztonságos a terep.*
-Azért a biztonság kedvéért, én megpróbálom elvágni a legszélső ingázó pengés csapda szárát. *Ezzel kihúzza a hüvelyéből a kardját és élével a fa felé fordítja, csak ki kell tartani a csapda előtt és ha sikerrel jár, akkor az önerejéből szabdalja le magát, megkönnyítve az átjutás esélyét.*
-Szerinted az utolsón mi a biztonságos rész? *Kérdezi a lányt, mert ennél a feladatnál ő minősül a leghasználhatóbbnak.*

7173. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-24 12:21:40
 ÚJ
>Mylnara Regnae avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Artheniori beszerző körút//

*Szana persze, érthető módon tanácstalanul és értetlenül mered Narára és nem igazán tud mit kezdeni annak problémáival. Arra a kérdésre, hogy ezt biztos a lánynak kell-e megválaszolni, csak elpirul és mosolyogva lesüti a szemét.*
-Nem, hát persze, hogy nem a te dolgod. Én csak össze vagyok zavarodva kicsit.
~Mit várok el Sharalltól?~
-Nem tudom, ezen még nem gondolkodtam. Én csak vele szeretnék lenni, követni őt. Beszélgetni szeretnék és meg szeretném csókolni. Sokszor. A többi csak rajta múlik, de ha nem akarja, nem erőltetek semmi.
*Lassan már képtelenség, hogy ennél jobban zavarba jöjjön és ennél vörösebb színt felvegyen az arca. Szégyenlősen tekint bárhova máshova, mint Szanára. Nem tudna a szemébe nézni. A lány láthatóan nem érti ezeket az intenzív érzéseket, amik Narában tombolnak, de őt ez nem is zavarja. Nincs más, akinek elmondhatná a gondolatait, és most a furcsa válasz is válasz lehet.*
-Azt hiszem nem várhatok tőle ennél többet.
*Eszébe sem jut az, ami Szanának. Nara tudja, hogy Sharallnak már volt egy fia, és nem tudja ugyan, hogy milyen körülmények között, de elvesztette, így biztos benne, hogy a férfi nem akar újabb gyermeket.*
~Talán új családot sem?~
-Azt hiszem, mindent meg tudna adni, amire vágyom. Ugyanakkor csak rajta múlik, hogy meg akarja-e, és ebben már nem vagyok biztos.
*Végül Szana tudtán kívül, de mégis segít Narának rájönni a lényegre, és arra, mi bántja a férfit.*
~Én nem akarok a régi családja helyébe lépni. Nem akarom, hogy azt érezze, olyat várok el tőle, amit nem tud megadni. Ezt tisztáznunk kell. Én csak vele akarok lenni.~
*Ismételgeti magában a mostanában mantrájává vált mondatot és közben megnyugszik a lelke is. Nem akarja a férfire kényszeríteni magát. Ha a szíve megszakad a válaszától, de ezt akkor is meg kell vele beszélnie. Mélyet sóhajt és kedves, meleg mosollyal fordul Szana felé.*
-Nagyon köszönöm, hogy itt vagy velem. Néha akkor is segít egyik ember a másiknak, ha nem tud róla. Te most nekem sokat segítettél. Mit szólnál, ha megkeresnénk Sharallt és végre azt tennénk, amit Sylweran kért? Körbe nézünk az Arthenior környéki kisebb helyeken, hátha ajánlanak valami munkát.

7172. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-23 23:25:53
 ÚJ
>Shyahar Ezymo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//

*Morfiusz szavaira kicsit elpirul, de aztán, miután az ujját kiengedi, válaszol.*
– Nem mindenki kapna ilyen kezelést! Sajnálom ám szegény ujjadat!
*Aztán a lágy és finom simogatásra a pír csak tovább terjed az arcán, majd le a nyakán is, végig, be még a túl bő ing alá is.
Aztán kérdez persze, de nem annyira félelmében, mint inkább azért, hogy tudja, mire számítson, vagy mivel próbálkozhat.
A tőrt nem utasítja el, de használni nem szándékozik, abban bízik, hogy a szavai elegek lehetnek, abban is, hogy talán nem is lesz annyira vészes a helyzet. A korábbi alkalmakkor Morfiusz végtére is mindig magához tért magától és utána teljesen normálisan viselkedett.*
– Értem *felel nyugodtan és Morf szemébe néz.*
~Nem fogom használni, de jó így, nem akarom, hogy aggódj!~
*Biztatóan néz a kedvesére, és odatartja a kezét, látja, hogy Morfiusz most nem fordul félre.
Aztán azt is látja, mikor a tekintete megváltozik, nem lehet benne egészen biztos, de úgy érzi, a férfi immár azt a másik valóságot látja.
Azt, ahol egy asszony, az anyja, sikolt a fejében, az a világ lehet most a valóság.
Csak egy érzés.
A kezük átjut a lángon, nem égnek meg, de Shyahar látja, hogy Morfiusz tekintete üvegesség válik, az izmai feszülnek, a nyakán, de a karján is, a keze kissé remeg, valószínűleg szintén a feszültségtől, hallja a másik gyorsuló lélegzetét, ahogy végül szinte kapkod a levegőért, majd fuldokolva köhögni kezd.*
~Megérkezett hát. Ott van. Akárhol is van az az ott.~
*Morf teste hátrazuhan, mint a vágott fa, feje koppan a talajon.
Shya már mozdul is, a gyertyát félretéve mászik oda mellé.*
~Szakad róla a víz!~
*Nem mer még Morfhoz érni, látja lélegzik, de azt is, hogy a szemei fennakadtak. Nem meri most megzavarni, de közben fél, hogy elkésik.*
– Csak el ne pattanjon benned valami! *suttogja halkan.* Morf…
*Morf kiáltása valahol megnyugtatja, bár majd a szíve szakad belé, olyan fájdalmas és kétségbeesett a férfi hangja, de akkor is, értelmes szót mond, és ebből Shya úgy gondolja, valóban sikerülhetett, valóban látja a lelki szemei előtt a múltat, azokat a pillanatokat, a tüzet.
Aztán Morfiusz hirtelen kapálózni kezd, mintha harcolna valami vagy valaki ellen, vonaglik, hörög, láthatóan minden erejét megfeszíti, miközben bizonnyal sorra látja azokat a képeket, melyeket rajta kívül senki.*
~Vajon fog-e emlékezni rájuk?~
*Shya ott van mellette, nem próbálja lefogni, csak arra vigyáz, Morf nehogy véletlen magában tegyen kárt, nehogy orrba vágja saját magát, vagy netán beleforduljon a hánykolódása közben a tábortüzük parazsába.
Aztán hirtelen vége.
Morf moccanatlan terül el a földön, Shya pedig ijedten nézi.
Fél.
Fél, hogy talán túl sok volt, hogy a vergődése közben fel kellett volna ébresztenie. Fél, hogy mi lesz most. Hogy vajon kinyitja-e a szemét a kedvese, és ha igen, mit mond majd…*
~De lélegzik!~
*Óvatosan érinti meg a nyakát, a hűvös verejtékes bőrt simítja, kitapogatja a pulzusát. Úgy érzi Morfiusz sebesen kalapáló szíve kezd a normál ütemre lassulni.
Közelebb húzódik hozzá.
Megsimítja az arcát.*
~Elájult. ~
– Morf! Morfiusz! *szólítja, és újra megsimogatja, aztán még közelebb húzódik hozzá, esetlen mozdulattal igyekszik az ölébe húzni a fejét, a vállát, valahogy sikerül is.
Shyahar ül az egyre gyengülő parázs mellett, és Morfot ringatja, lassan, óvatosan, aztán lehajol, megcsókolja a homlokát, majd az ajkát is.*
– Morf! Gyere vissza, kedvesem! Elenyészett a tűz. Már vége van! Gyere vissza!
*A haját simogatja meg, észre sem veszi, mikor egy csepp könnye a férfi arcára hullik.*
– Morf! Ébredj fel!
*Újra végigsimít az arcán.*
– Morf, már vége, minden rendben van. Már vége, elaludt a tűz… kérlek…
*Tudja, mások talán egy nagy pofont vetnének be, vagy egy rocska hideg vizet, de ő azt túl durvának találja ebben a helyzetben, és fél, ha túl hirtelen rántja ki Morfiusz arról a helyről, ahova jutott, azzal valami bajt csinál neki, árt valahogy.
Így hát gyengéd, és egy újabb puszival próbálkozik, most a halántékára.*
– Morf! Shya vagyok. Sikerült. Megcsináltad. Gyere hát vissza hozzám!
*Lelke egészével reméli, hogy a hangja eljut a férfihoz, hogy Morf magához tér, és ha arra nem is emlékszik esetleg tisztán, amit ebben a másfajta állapotában látott, de őrá igen.*

7171. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-23 23:22:10
 ÚJ
>Csodálatos Nuth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Csillag születik//

*Nuth lehet, hogy sokat fecseg, de azért tudja az illemet, és mikor az óriás beszélni kezd, elhallgat, hogy Zim nyugodtan végig mondhassa, amibe belefog. Még ha nem is hadar úgy, ahogy néha a kis tündér. Zim inkább afféle lassabb, megfontoltabb. Talán a korral jár, de talán a nagyok eleve lassabban beszélnek. Ki tudja. Ebbe még sosem gondolt bele.*
- És az óriások is gyorsan nőnek? Vagy ti lassabban lesztek ilyen nagyok? Vagy gyorsan lesztek nagyok, aztán már nem nőtök tovább? Vagy nagyok lesztek hamar és még nőtök? Te fogsz még nőni?
*Néha elég gyermekien tud viselkedni, és oktondi kérdéseket feltenni. Sokszor talán feleslegesnek is tűnnek. Máskor meg egyenesen idegesítőnek. De van, amikor elérkezik egy pillanat, és Nuth olyan bölcsességet mond, amivel meghazudtolja a saját korát.*
- Én nem tudom, hogy akarom e majd valaha hallani, ahogyan nő a fű. Bár érdekes lehet. Ha varázslattal is. Sokat varázsoltál már? *érdeklődik.*- Engem ne próbálj meg majd megnöveszteni ha nem baj. *vigyorodik el.*- De... megsokszorozni meg tudnál? *gondolkodik el a kérdésen. Bár nem szeretné, ha sok kis Nuth szaladgálna még rajta kívül a világon, de érdekesnek találja magát a gondolatot.*
- Lemásznék én, csak... olyan kis... izés a föld... *pillant le a mondatra és elfintorodik.*- Itt nincs sok gyökér, meg kő... És nem mondtam, hogy nem vagy elég kényelmes. *vigyorodik el újra.
Aztán egy ideig ő is hallgat. Néha még neki is kell. Megemészti inkább az öregtől kapott bölcsességsorozatot.*
- Ilyen könnyű lenne behatárolni mindenkit? *kérdezi aztán.*- És mi van a hősökkel? A bátrakkal, az önfeláldozóakkal! *kezd el álmatagon révedezni.*- A harcosokkal, akik megküzdenek a tretillel a csodaszép kisasszonyok kedvéért! *kontráz rá.*
- Nem írhatok hőst a dalomba, aki megmenti a gyávákat, ha nincsenek csak gyávák meg okosak, ostobák és szerencsések! Vagy a hősök csak szerencsések? Vagy okosak? Csak ésszel biztosan nem lehet valami erőset legyőzni! Én is lehetek nálad okosabb, ha Te így is úgyis nagyobb vagy nálam. *tréfál egy kissé, persze azért nem akarja megbántani az öreget, és nem mondja komolyan. Még ha okosnak is tartja magát.*
- És ne feledkezzünk meg azért a szépekről sem! *simít végig a haján, tovább tréfálkozva.*

7170. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-23 23:16:16
 ÚJ
>Ryakim Sindri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Éjszakai bóklászás//

*Sajnos az öregnek valószínűleg nem lesz olyan szerencséje mint gyerekkorában, taslit legalábbis biztosan nem fog kapni. Kim nem szeret érintkezni az áldozataival, vagy hagyja őket elmenni (persze csak miután az értékeiket a földön hagyják), vagy egyszerűen megöli őket. A város túl közel van ahhoz hogy sétáló hulla legyen, remélhetőleg legalábbis, sőt a farkasok sem merészkednek errefelé. Bár átvitt értelemben Kim is egy farkas, csak épp magányosan vadászik. Menekülés hiányában hamar meglátja az öreget, számszeríját előreszegezve elő is lép az egyik fa takarásából. Nem éppen erre számított, de hátha valami jó sül majd ki belőle.*
- Öreg, ha elég pénz van nálad, talán meghagyom az életed.
*Nem beszél túl hangosan, bár valószínűtlen hogy itt a fák között valaki meghallaná őket, de sosem lehet tudni... Ilyen vénségek nem szoktak magukban mászkálni.*

7169. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-23 23:04:53
 ÚJ
>Aagrahaad Zim avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Csillag születik//

- Az emberek még gyorsabban is nőnek. Meg nagyobbra.
*Azért válaszolgat is néha, nem csak némán hallgatja egész úton a tündérke locsogását.*
- De nem hiszem, hogy lehetne hallani, hacsak nem varázslattal növesztünk valamit, de az csak növényeken működik. Normális esetben. Láttam már hogy valaki egy kiscsibével megpróbálta, de szegény egyszerűen kipukkadt. Még szerencse hogy előbb megsokszorozta, mert bizony létezik ilyen mágia is. Ha meg néhány... néhány tíz évvel idősebb leszel, majd megtudod te is, milyen jó hallgatni ahogy a fű nő. De igen, ez persze csak egy mondás.
*A tücsköket meg a szelet, azt tényleg lehet hallani, ezzel nem is vitatkozik. Szoknia kell még hogy egy ilyen törékeny kis lénnyel lófrál, ami az óriásnak csak egy kis gallyacska, az könnyedén lesodorja a lánykát a válláról.*
- Hát mássz le és sétálj, vagy röpülj, ha nem vagyok elég kényelmes.
*Zsörtölődik, hiszen nem a tündérke szolgája hogy minden apróságra odafigyeljen, ennek ellenére mégis igyekszik jobban vigyázni ezentúl. Azért nem veszi nagyon a lelkére a dorgálást, csak folytatja a társalgást.*
- Nem tetszett nekem az a kikötő. De nem baj, nemsokára talán úgyis átrendezi kissé egy... izgalmasabb vezető. Az meg hogy miről énekelsz, csak a te dolgod. Ha valakinek nem tetszik, az úgysem ér fel a vállamig.
*Neki tetszik az apróság hangja, ez az egyik fő oka amiért maga mellett tartja, meg hát... Az ő saját kis énekestündére, hányan mondhatják el magukról, hogy van ilyenjük? De unaloműzőnek sem rossz, legalább van akinek mesélheti a történeteit.*
- A gyávák...
*Sóhajt egy nagyot a kérdésre, ami egy ekkora óriásnál már önmagában is egy élmény, pláne ha valaki épp a vállán ül közben.*
- A lények többsége akivel életedben találkoztál és találkozni fogsz, a gyávák közé tartozik. Pár egyszerű kategóriába lehet sorolni mindenkit. Vannak az ostobák, a gyávák, az okosak, és a szerencsések. Az ostobák általában hamar meghalnak, okosból és szerencsésből pedig rettentően kevés van. Talán ha valami komikus kontextusba helyezed, hogy vicces legyen a gyávasága, akkor érdekes lehet. Kárörvendeni mindenki szeret.
*Átveszi közben a botját a tündér felőli kezébe, azzal sokkal könnyebb távol tartani a nemkívánatos zavaró ágakat.*
- Vagy ha beleírsz valami hőst, aki a gyávát még éppen időben megmenti.
*A fák lassan ritkulni kezdenek ahogy haladnak előre, az erdő monotonsága a távolban már szűnni látszik, valami tisztás felé közeledhetnek.*

7168. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-23 22:14:39
 ÚJ
>Becsületes Ilorean [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Éjszakai bóklászás//

*Nem nagyon figyel most hangokra eleinte. Nem csiperke gomba, csak valami korhadt rothadó gyökeret zabáló valamit talált az öreg, fájdalmas sóhajjal, és egy kis fintorral egyenesíti ki hátát amennyire tudja. Ekkor jut el a féltávolban, valami neszezés hangja füléhez. Behúzza a nyakát mint aki taslira vár. Gyermekkori ösztön.*
~Jobb lesz meghúzni magad.~
*Inti magát a már reszkető csontjaival, kicsit nyugalomra, és figyelemre. Nem nagyon megy neki. Remegő kezekkel, és valami hatalmas félelemmel, a zajongás forrásának átellenében helyezi hátát a fának. Szíve őrülten kalapál, szinte minden levegővétel fáj amit vesz.*
~Csak ne olyan járkáló holt legyen! Vagy farkas! Az égre! Vigyázni kellett volna.~
*Mellkasa szorít, és lassanként szédülni is kezd. Ráncos ajkára harap, és egész koldus testét rázza a süvítő széllel utazó félelem. A zaj nem szűnik... Közeledik.*

7167. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-23 22:06:14
 ÚJ
>Csodálatos Nuth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Csillag születik//

- Nem tudom, hogy mennyire lesz elég a köpenyem télre. Tavaly is már elég hideg volt... régen egészen megfelelt még, mert akkor majdnem háromszor bele tudtam csavarni magam, de már belenőttem, meg lassan ki is növöm... az emberek is ilyen gyorsan nőnek? Néha úgy érzem, hogy egyik pillanatról a másikra, hopp, nagyobb leszek vagy két centivel. Máskor meg szinte hallom, ahogyan növök. Lehet hallani, ahogyan valaki nő? Vagy valami. Mondjuk a fű. Hallottam már, hogy valaki egyszer azt mondta, hogy kifeküdt a mezőre, hogy hallgassa ahogyan nő a fű. Lehet tényleg ilyet hallani? Te annyi mindent megérhettél már. Vagy ez csak afféle mondás? Mondjuk a nyugalomra, meg a csendre? De hát mi a jó a nyugalomban meg a csendben?
*Nuth bokáinál összefont kinyújtott lábbal ücsörög az óriás vállán. Áttetsző, fényes szárnyai vöröses-narancsszín ruháján pihennek, egyik kezével pedig az öreg nyakánál támaszkodik. A másik kezében egy lant van. Most éppen használaton kívül, de talán nem sokáig. Ábrándos tekintettél nézi az ágak között fel felbukkanó kék eget. Lassan esteledik, ha minden igaz. Jó is lesz, ha beérnek már a városba.*
- Jó, elismerem, amikor a tündér... vagy az óriás, aludna, akkor jó lehet. De hát igazából soha sincsen csend, még éjszaka sem. Süvít a szellő, meg ciripelnek a tücskök... áú! Zim, kiverik a szememet az ágak!
*Egy kis méltatlankodás szúródik közbe az állandó csicsergésbe. Az óriás vállán utazni ugyan egészen kényelmesnek mondható, és sokkal jobb, mintha a koszos földön kellene gyalogolnia, és összefogdosnia mindent, de mivel az öreg így is nehezen birkózhat meg az alacsonyabb ágakkal, ez még Nuthnak is egyéb kellemetlenségeket okoz.*
- Neked lehet, hogy meg sem kottyan, de én nem figyelek oda, és szárnyak nélkül lerepülök... hogy? Ja, hogy megérkezünk? Hát az jó lenne. *vidul fel ismét a lány. A morcos arckifejezését ismét felváltja a vidám, csillogó szemű ábrázat.*
- Egyébként nem is tudom megköszöntem e már, hogy elhoztál a Kikötőből. Kezdtek ott nagyon rémes alakok lenni. És nem túl jók a hírek sem arrafelé... mit gondolsz, megénekelhetem? *derül fel még jobban az arca és máris két kezébe kapja a lantot és penget rajta kettőt.*
- A bandita csak nevetett, a fogadós meg mekegett... *kezd el énekelni, majd megcsóválja a fejét.*- Áh, ez béna. Senkit nem érdekelnek a gyávák. Vagy igen? *pillant oldalra az óriásra, és hosszú idő után most először elhallgat végre, ahogyan nagy, borostyán íriszeivel a férfit pásztázza.*

7166. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-23 21:43:15
 ÚJ
>Ryakim Sindri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Éjszakai gombászás//

*Elég ritkás a felhozatal, ez a háborús mizéria nem tesz jót a megélhetésének. Sokkal kevesebben jönnek-mennek mint néhány hónappal ezelőtt, akik meg mégis, azok is leginkább csapatostul, vagy kísérőkkel. Egy-két kisebb csapaton elgondolkodik azért, nagy kilátástalanságában, hiszen a nyílpuskájával már innen a bokrok közül lelőhetné az egyiket, akkor meg máris egész tűrhetőek lennének az esélyei... de nem kockáztat inkább. Lassan kezd is rásötétedni, és bár annak idején nagyon sokat vándorolt hatalmas erdőkben, a holtaktól azért ő is tart valamennyire. Bár valószínűtlen hogy a városhoz ennyire közel jönnének-mennének, de hát... a pletykák és félelmek általában irracionálisak, mégsem tehetünk ellenük semmit. Főleg akkor tör rá a frász, amikor nem az ösvény felől, hanem mögüle, az erdő mélyebb része felől kezd hangokat hallani. Ismeri a vadak neszeit, ez biztosan nem állat, de azért agyatlan zombiktól sokkal nagyobb csörtetést várna. Ez valami... valami más. Vagy valaki más. Lehet hogy amíg ő áldozatokra, addig valaki éppen rá les? Nem, ahhoz túlságosan hangos. Hacsak nem csapda? Egy darabig csak némán ül és figyel, aztán végül elindul a mozgolódás irányába. Szép óvatosan, halkan osonkodva közeledik lassan, bár ez a hacuka erre kevésbé alkalmas. Nem a fák és bokrok közt tervezett zsebtolvajkodni, az ösvényen szokása meglepni az óvatlan vándorokat. Azért persze igyekszik, gyakorlata is van az ilyesmiben, de valószínűleg hamarabb fogja őt hallani az a valaki aki errefelé bóklászik, minthogy megláthatnák egymást.*

7165. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-23 21:09:11
 ÚJ
>Becsületes Ilorean [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Éjszakai gombászás//

*Mi tagadás: Éhes már! Piszkosul. Hiába zörög oldalán az erszénye az oldalán, nem költene belőle egy garast sem.*
~Könnyű pénz, könnyen elszáll!~
*Inti magát, így hagyja magánál azt a rengeteg pénzt amihez jutott. Délután felvette az örökségét. Néhai fivérének felvásárolta az artheniori bíró a házát, a végrendelet szerint. Az özvegyével osztoznak a javakon.*
~Gyönyörűen tudott írni az öreg! Sőt! Tudott írni.~
*Ez nagy szó a családba. Csak ők ketten élték meg az aggastyán kort, és csak négyen a felnőttet. Mindenki más még gyermekkorában eltávozott a Becsületes földműves család régi kis faházacskájából. Azért sem akar abból enni, mert fivére is mindig félretette a pénzt, és inkább magának kereste ennivalóját, mintsem hogy szórja azt. Sértené az emlékét. Meg hát mindig is spórolós volt a vénség. Fogához verte a garast olykor. Most éppen ezzel a dagadó erszénykével járja az erdőt, és már szürkületben, hogy a karavánok, vándorok nagyobb forgalmát elkerülje, az alapvetően is kis termetű, görbe hátú, öregember még inkább meghajol, és a földet hunyorogva pásztázva rossz szemével gombát keres.*
~Vajon megpirítva, egy kis hússal! De jó volna!~
*Mondja magának, nyálcsorgatva, és mintha egy termetesebb rakás csiperkére bukkanna egy fa tövénél. Nyel egyet, és közelebb lépdel.*

7164. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-23 20:50:02
 ÚJ
>Ryakim Sindri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

*A szükség sajnos nagy úr, pedig tudja hogy mostanában mindenki jobban odafigyel a biztonságra a holtak fenyegetése miatt, de a pénze már igencsak fogytán van, azt meg nem várhatja el tőle senki, hogy rendes munkát végezzen... Valamiből viszont élni kell, úgyhogy egy szép nagy hátizsákkal kivonult az erdőbe, a dél felé vezető ösvényről letérve beszenvedte magát az erdő sűrűjébe, keresett egy eldugottabb fát amire a nála kevésbé ügyesek képtelenek felmászni, és annak lábánál öltötte fel Shazim álcáját. Aprólékos gondossággal figyel minden részletre, próbálgatja elváltoztatott hangját, akcentusát... sétálgat egy kicsit hogy még a bicegős mozgáshoz is hozzászokjon, aztán rendes ruháit belegyömöszöli a táskába, és a fára felmászva elrejti a lombok között. A számszeríját felhúzza, bekészíti a nyilat, és elindul vissza az ösvény közelébe. Keres egy megfelelő helyet ahol meglapulhat alkalmas prédára várva, és csak... vár. Kétségkívül ez a legunalmasabb része becsületes... azaz becstelen megélhetésének, de megszokta már. Szeret tippelgetni, vajon ki fog először erre járni... Általában nincs akkora szerencséje hogy rögtön alkalmas jelölttel találkozzon, kevesen utaznak egyedül, általában karavánok vagy kereskedők, kalandorok, párok szoktak jönni-menni... De nem aggódik. Csak türelmesnek kell lennie. Persze mindig abban reménykedik hogy valami szép fiatal lányt sodor felé a jószerencse, egyszer-kétszer már bejött.*

7163. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-23 20:24:50
 ÚJ
>Omon Rabark avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42

Játékstílus: Vakmerő

// Feltárás a kazamatában //

* Terve nem sikerül, az ide-oda repülő fegyvereket nem hatja meg túlzottan a széllökés, melyet a légbuborék eredményez, így Omon egyelőre le is áll a próbálkozásokkal. Egyszerre úgy sem fér mindenki egy helyre, vagy ha mégis, a követ elég egyvalakinek pakolgatnia. Csak aztán nehogy olyan helyre rakja, ahonnan nem tudja visszavenni... Ebben reménykedve figyeli a lányt és drukkol neki, hogy sértetlenül átérjen a túloldalra, vagy legalább azt megtudja, hogy miként lehet ezt megtenni. Ennél többet jelenleg nem tehet. Csak figyel és vár, persze mindezt ugrásra készen, kicsit behajlított térddel, hátha szükség lesz a segítségére valamilyen módon. *

7162. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-23 20:03:24
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Tűz és Víz//
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//

*Rohadtul ég az ujja, de Shya elég jó gyógymódot talál rá. Bekapja simán és ezzel eléri, hogy meglepje, de csak egy pillanatig, aztán a lány zavara azonnal vigyorgásra készteti.*
-Ápolónő ne legyél, szerintem nem tudnád megfékezni, aki egy ilyen kezelés után rád veti magát.
*Aranyosnak találja ezt a zavart ábrázatot, ezért nem siet letörölni a vigyort a képéről. A következő lángpróba előtt, „meggyógyított” ujjával végig simít a telt ajkakon és elnézi egy darabig a madárkáját. Nem egyszer hozták már el neki ezek az ajkak a nyugalmat egy rossz helyzet után.*
~Na, gyerünk, essünk neki!~
*A pillanatnyi elkalandozás után nem sokkal, már újra a gyertyalángban az ujja és a sikoly felharsog, ahogy azt várni lehet. A tudat, hogy a tőre Shya keze ügyében van megnyugtatja. A kérdések Shya részéről azt árulják el, hogy fél attól, amit az emlék hatására tehet. Végig hallgatja a kérdéseket, közben egyre komorabban néz a lányra. Mit fog hallani, vagy mennyit fog észlelni ebből a világból, ha a múlt képei elragadják és magukkal viszik az elméjét, honnan tudná.*
-Nemtudom... ez kiszámíthatatlan. Azért adtam *a tőr felé int a fejével* mert nem tudom, hogy fogok reagálni.
~Vagy mit fogok látni, ha egyáltalán fogok rá emlékezni, lehet egyszerűen megőrülök és fel sem ismerlek.~
*Nem akarja végiggondolni az eshetőségeket. Belefúrja tekintetét a lányéba, miután a rövid csók érte.*
~Mehet.~
*Emeli a kezét, hogy az ujja a másikat érje, aztán a láng felé irányítja a tekintetét és… a sikoly helyett erős füst szagot kezd érezni valami bűzt, ami egyre inkább facsarja az orrát. Égett haj szaga, ismeri fel. Egyre homályosabban látja a gyertya lángját és Shya körvonalai is lassan elmosódnak. Izmai megfeszülnek, a légzése egyre gyorsul, aztán... köhög. Fojtogatóvá válik az egyre erősödő füst és körülötte felcsapnak a lángok. Hátra hanyatlik a fűre és az elméje elsüllyed a múlt képeibe. Érzékei azt közvetítik, hogy egy faház padlóján koppan erősen a háta. Előtte egy férfi, aki ütlegel egy nőt, fojtogatja. Ég körülöttük a faház, a nő haja lángra kap és jön a sikoly, amit eddig mindig hallott. Az izzadságcseppek patakokká válva csorognak a testén hamarosan, a szeme fennakad csak a fehérjét láthatja Shya. A sikoltó nő elkínzott tekintetével akad össze a szeme, ahogy az a lángok martalékává válik.*
~Fuss Morfiusz! Fiam, Fuss!~
*Sikítva hallatszik a fejében. Az égő hús szaga terjeng, mikor végül felkel a földről és szembe néz a magasabb férfi hátával. Hallja, ahogy ordít a nővel, aztán üti megint pedig már ég.*
-Anyám!
*Az anyja az, aki elég, ezt tudja. Halott lesz nemsokára, menthetetlen a hóhér aki megöli az pedig nem az apja. Iszonyattal figyeli, ahogy nő húsába mar a tűz. Felpattan, hogy a tőrét kirántva megölje a hóhért, de csak az üres levegőt markolja a tőre helyett. A földön vonaglik, hörög és a levegőbe hadonászik minden erejével az elképzelt tőrrel, hogy mentse anyját a haláltól. Nincs semmi esélye, mégis hadonászik még nem egy késztetés, hogy meneküljön és az anyja megint sikítja, hogy fusson. Hallgat rá, elrohan onnan mos ezt kell tennie, különben maghal, el kell rohannia. Mozdulatlanul terül el végül a földön, ájult mozdulatlanságba dermedve. Az agya kikapcsol és az alap funkciókra áll be. Nem hall, lát, vagy érez semmit, csak fekszik és lélegzik.*

7161. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-23 19:48:11
 ÚJ
>Aagrahaad Zim avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Csillag születik//

*Recsegnek a fák az erdőben ahogy az óriás próbál közlekedni. Sokfelé elvándorolt egymagában, ork barátjával elváltak útjaik amikor először járt a városban, de valamikor biztos összefújja még őket a szél. Bár ahogy ebbe belegondol... kissé elbizonytalanodik. Az ő élete ugyan hosszú, de a zöldbőrű hamar megöregszik... Felkacag a gondolatra. Néha megfeledkezik róla, hogy ő maga is már egész öreg... Nem számít, sikeresen szerzett magának egy új útitársat, néha ugyan valamivel idegesítőbb mint az ork volt, sokszor meg sokkal kellemesebb.*
- Nemsokára megérkezünk.
*Oldalra sem fordul, úgy szól a vállán ücsörgő aprócska, fiatal tündérkének, valószínűleg belebeszélve valami igen fontos szövegelésébe, vagy valami új költeményébe. Sokkal gyorsabban telik az idő úgy, hogy kellemes ének szól rögtön az egyik füle mellett, bár így sokkal kevésbé néz ki ijesztően, hiszen hiába a zord fekete csuha ha egy cserfes kislányka önfeledten dalolászik valamelyik vállán. Néha kicsit úgy érzi magát mint a kalózok a papagájaikkal, csak az övé sokkal eszesebb. Vannak akik macskát tartanak, vannak akik kutyával járnak, sőt, látott ő már wargot is hosszú élete során, Griffen szálló hegyi népeket... Neki meg egy tündére van, azért az se semmi!*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257