Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 132 (2621. - 2640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2640. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-08 20:55:19
 ÚJ
>Daeros Argien [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

*Újabb nap, új lehetőségek. Mindig ezt mondta Daeros apja, amíg élt a szerencsétlen öreg. De hát a legtöbb dologban végülis igaza volt, s mivel ő volt a legjobb vadász, akit csak Daeros ismert, úgy véli, hogy az ő szavára már pedig lehetett adni.
Miután kipihente magát, újra elhagyta a szegénynegyed szélén álló házát, de persze csak azután, hogy magához vette az elmaradhatatlan felszerelését, ami az íját, a tegezt a nyilakkal, valamint a régi családi örökséget jelenti. Ezutóbbi a szépen megmunkált, azonban annál élesebb kard, ami nemzedékek óta öröklődik a családjában. Persze jó esély van arra, hogy Daeros lesz az utolsó, aki a családból viseli, minthogy utódokat sosem tervezett, s eleddig amennyire tudja, nem is nemzett egyet sem. Már csak az hiányozna neki...
A Vadász újfent útra kel hát, s az útja egyenesen az Artheniort körülölelő erdő felé vezet. Pontosabban az erdei ösvény az, amit keres, és hát meg is találja, mivel az erdőt igen jól ismeri. Tulajdonképpen ott töltötte az élete nagy részét, s amennyire előre tervezni tud, ott is szándékozik tölteni a hátramaradt napjai túlnyomó többségét. Nem neki való a város, a sok emberrel, az egyéb lényekről nem is beszélve.
Többé-kevésbé jó hangulatban veti be magát a fák közé, s egyenesen az ösvény felé indul, mely a kikötő felé vezet. Tervei szerint valahol a híd környékén tér majd le róla, az elég jó vadászterület az évnek ebben a szakában.*

2639. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-08 19:54:39
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416

Játékstílus: Vakmerő

//Moon//

*Miután Morwon és Moon áthaladtak a kovácsműhelyen beérnek az Artheniori erdőbe. A lány kérdésén hosszasan elgondolkodik. Majd megszólal: *
- Nem teljesen igaz, hogy a nagybátyám nevelt volna fel. Valójában 16 éves koromig leginkább anyám nevelt, de néha nagybátyámhoz utaztam. Mindig is szerettem hallgatni a meséit a régi időkről, meg azt is szerettem, ha a mágiáról mesélt. Tehát anyám nevelt, de valahogy soha állt Ő hozzám annyira közel, mint a nagybátyám, annak ellenére, hogy Ő nevelt fel.
*A lány kis idő után újabb kérdést tesz fel. *
- Bevallom nem hallottam még sokat a sötételfekről. Viszont hallottam egy nagyobb családjukról itt Artheniorban. A Dwirinthalen családról. Esetleg Te nem vagy éppen a család tagja?
*Miközben vár a válaszra Morwon saját lábát nézi, ahogyan a talajra lép és minden lépésnél összesüpped alatt a föld. Ellenben társától, aki alatt, mintha nem is lenne talaj. Olyan gyengéd és kifinomult lépéseket tesz, hogy Morwon elgondolkodik: *
~ Az összes sötételf ilyen kifinomult mozgású, vagy csak Moon ilyen? ~

2638. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-08 15:24:26
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

*Az erdőben már gyorsan visz az útja: hűvösebb és sokkal kellemesebb itt haladni. Bár a Morlák régóta Wegtorenben élnek, Drann sem tudja megtagadni elf mivoltát: mindig is felemelkedik a lelke, ha erdőben járhat.
Bekopogtat hátulról a Kovácsműhelybe a kis faajtón keresztül. A kitaposott ösvény jelzi: sokan keresik fel az artheniori Kovácsműhelyt a városon kívülről is érkezve. Kisvártatva bebocsájtást nyer, de aztán már megy is előre a kovács, miután végigméri, gyors pillantást vetve a hátán pihenő kard kilátszó részére.
Épp egy nagydarab, borvirágos orrú, pocakos törpe tárgyal a kováccsal, az fejcsóválva hallgatja, de a végén kiegyeznek valamiben.*

2637. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-07 12:01:04
 ÚJ
>Eonarin Thraenaahla avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

*Amilyen hirtelen bukkant fel a köd homályából, épp olyan gyorsan indul is, hogy újra beleveszhessen az éjszakába. Amint ismét eltette a tőrét ügyet sem vetve az elf fiúról, megindul vissza a temetőből kifele. Örülhet a felszíni, hogy ő nem úgy áll a dolgokhoz, hogy "ha már úgy is megtámadtam, akkor már megölöm". Bár az is lehet, hogy csak az idegen -a legfinomabban is kifejezve- furcsa viselkedése késztette a lányt megállásra. Talán szólni kellene neki, hogy ne csörömpöljön, de ez nem az ő dolga. Majd valaki más később felvilágosítja, vagy lehet a történtekből most majd magától is rá fog jönni erre...

A szegénynegyed felé veszi az irányt gyors léptekkel, hogy azon átvágva visszajuthasson a fogadóhoz. Egyértelmű, hogy a füles amit kapott tévesnek bizonyult, az igazi célpont mostanra már valószínűleg árkon-bokron túl lehet. Már ha nem ütött már rajta valaki más. Nem esik meg túl gyakran, hogy ennyi pénzt tűznének valaki olyan fejére, aki ráadásul még nem is tartozik kimondottan a veszélyes kategóriába.
A fogadóban a szokásos nyüzsgés fogadja. Épp időben hallja ki az egyik közelebbi asztalnál ülő "kicsit sem orgyilkosnak látszó" egyénektől a beszéd témáját. Az asztalon "annak" a férfinak a megöléséről szóló papír hever... A hímek a kikötőbe akarnak minél előbb indulni, mivel hogy állítólag arrafelé látták őt nemrég.
Eonarin a szavak hallatán dühösen felciccent, majd kirobog a fogadóból egyenesen az istállóhoz, hogy gyorsan egy lovat szerezve még azok az alakok előtt indulhasson. Azonnal beugratja vágtába a lovat, és a lehető leggyorsabban vág át a városon.*
- Az Éjre már, ez nem lehet igaz! *Mérgelődik ahogy végre eléri az erdőt, és beleveszik a fák tömegébe. Még ha dühös is, az ösvényről pillanatig sem tér le. Minél előbb kiér annál jobb, de mivel nem ismeri az utat az ösvényen marad. A nagy vágtában azért fél szemmel pásztázza a környéket, útonállók, tolvajok, banditák után kutatva. Nem lenne előnyös, ha pont most tartaná fel valaki mikor siet...
Bíbor szemei időnként el-elkapnak egy-egy baglyot amik a fák ágain ücsörögnek, és nagy szemmel bámulnak. Nagy figyelmet nem tulajdonít nekik, leginkább emberi alak után kutat, örömére sikertelenül. Legalább senki sem lassítja le amíg kiér az erdőből.*

2636. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-06 22:48:33
 ÚJ
>Ing'taso Engumrak Rayight avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

*Engumrak a elég komoly tömeggel rendelkező szállítmányával érkezik az erdő széléhez, és még csak nem is lassít, amikor belép a fák árnyékába. A kora délutáni időpontit ideálisnak találja arra, hogy gyalogoljon. Az ebéd még a gyomrában lötyög, ahogy nekiáll a kilométereket róni. Sajnos rövid lábai és a súly amit cipel nem könnyítik a gyaloglást, így a nap végére nem tesz meg túl sokat a hátra lévő távból, és a bokái is megsínylik a kényelmetlen cipőt amit visel. Az erdő fái számára nem túl érdekesek, kivéve egy tölgyet, ami felkelti az érdeklődését. Meg is áll egy kicsit pihenni, és megvizsgálja az ősöreg fát, aminek göcsörtös ágai elbűvölik. Miután legalább tizenöt percig a fával foglalkozik, némileg sietősebb tempóban folytatja útját, így már jócskán az ösvényen jár, mire ljön az ideje a vacsorának, és az alvásnak.*

2635. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-06 19:51:09
 ÚJ
>Brenden Grybond, az Útonálló avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Yelane //

* Igazán meglepődik, mikor a semmiből előtűnik valaki. A női hangból egy pillanatra arra asszociál, hogy nyilván Thargarodból követte az ádáz nőstény, aki lemetszette a füleit. Mert igen, így rémlik, egy nő követte, mielőtt összeesett volna, bár azokról az órákról nincs túl sok emléke. Talán nem is akar emlékezni. Minden esetre, látatlanban még a kardja után nyúl, s még akkor sem engedi el a fegyvert, mikor meglátja a nőt - aki úgy tűnik, jó szándékú. Bár lábán alig tud megállni a fáradtságtól, azért felpattan, szembe fordul vele, és hátrál két-három lépést is, kardját maga mellett lógatva, legalább a látszatért, hisz sérülései miatt meglendíteni nem tudná. Brenden nem néz ki valami jól, s nem csak a sebek miatt - noha a fülhiány ellenére teljesen normális arca van (az ellátás következtében ugyebár nincs rajta maszk), a hiányosság így is elcsúfítja az amúgy egész átlagos, 26 éves férfi arcát. *
- Honnan tudhatnám, hogy megbízhatok benned? Egyáltalán ki vagy, és hogy kerültél ide? És mellesleg, mi okom lenne megbízni benned? * Teszi fel a kérdéseket, és még azt sem veszi észre, hogy egyiket kétszer tette fel. Nem tudja eldönteni, hogy a nő vajon ugyanarról jött-e, ahonnan ő: talán utána küldték, hogy levadássza, esetleg megkínozza, vagy istenek tudják, miben sántikálhat, az Útonálló nem biztos semmiben. Nem mintha harcolni, vagy menekülni lenne esélye egy esetleges összecsapásnál, a hirtelen mozdulatok kissé fel is szaggatták a sebeket, melyek most fájnak, s lüktetnek a férfi hátában, füle helyén. Szabad kezét a szája elé emeli, és köhög párat, de tekintetét le nem veszi a nőről. *

2634. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-06 17:15:30
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Niara Relle//

*Leon felhúzza a szemöldökét, mikor meghallja a nevet. Elgondolkodik, hogy van-e értelme. Elsőre nem tűnik jó választásnak.*
~Molly a szamár.~
*De egy következő gondolattal már helyre is áll neki a kép.*
~Molly a csacsi... Mindjárt jobban hangzik!~
*A tündérlány észreveheti, hogy Leon elbambul. Egy fél perc után rázza meg a fejét, hogy kiűzze a gondolatot, miszerint jobb lett volna, ha Szamárnak nevezik el. Most már mindegy, a lányé a csacsi, el is nevezte. Miután kijózanítja magát, válaszol.*
-Persze, jó név lesz neki!
*Mondja mosolyogva Niarának, majd ugyanúgy öleli át, ahogy a lány a szamár nyakát.*
-Hogy te milyen barátságos tündérke vagy! Azt hiszem szerencsések vagyunk veled!
*Ismétli meg szándékosan a mondatokat. Ezután a lány kezd mesélésbe. Leonnak még a lélegzete is eláll a csilingelő beszédhangtól. Elképzelni sem tudta, hogy tündérkéjének ilyen gyönyörű hangja van. Így, hogy egyre többet, és többet hallja, csak még szebbnek találja. A lány a házáról kezd beszélni, ahogy Leon kérte. Teljes mértékig oda kell figyelnie mindenre, hiszen Nia egész gyorsan beszél. A szerencsés gazda hallatán Leon csak a fejét rázza, de nem akarja a lány képét összetörni ezzel kapcsolatban. Amikor ők fosztogattak, akkor is voltak "szerencsés" gazdák, akik útbaigazították őket a raktárakhoz, meg eldugott lányokhoz, egyebekhez, és így őket nem rabolták ki. Maradjon csak a tündérke abban a hitben, hogy az ég kegyeltje volt a másik. Aztán csak folytatja a lány, szinte megállás nélkül. Leon nem akar beleszólni, hiszen akkor a lány elhallgatna, nem zengene tovább angyali hangja.*
~Hárman? Olyan kicsi házban?~
*Leon ezen egészen meglepődik. Persze, ez teljesen megszokott a szegényebbek felé, de Leon amióta csak az eszét tudja, sok pénze volt. Még nagyon kis korában, de akkor is átlagosak voltak, nagy házzal, pékként pedig tekintéllyel. Utána kalózként is mindig halomban állt a pénz a hajó fenekén. Amint a lány a napfelkeltéről kezd beszélni, Leon azonnal odafordítja a tekintetét, hiszen egy kissé elbambult.*
-Szeretném veled megnézni a napfelkeltét Picim!
*Ezután újra hagyja a lányt beszélni. Csak azért szólt közbe, hogy nehogy el legyen felejtve ez a kívánsága. Ekkor kedvese áttér anyja leírására. Leon a tőle telhető legjobban próbálja elképzelni a nőt. Ez sikerül is neki.*
-Jól tudja édesanyád! Tényleg fontosak ezek, és jól beléd is nevelte!
*Ráteszi kezét a lány derekára, majd lecsúsztatja azt a combjára. Hagyja, hogy így csacsigoljon tovább, hogy kezét a lányon nyugtatja. Mikor Niara elmondja, hogy végül is úgy volt jó, ahogyan történt, Leon határozottan bólint egyet.*
-Én örülök, hogy a dolgok így alakultak. Ha nem ők nevelnek, lehet nem is találkoztunk volna...
*Időközben az erdő széléhez érnek, majd hamarosan a fák föléjük kezdenek magasodni, nemsokára pedig már kissé el is takarják a Napot a sűrűség lombjai. Leon sosem volt igazán oda a fákért, hiszen nem látja a környezetét teljesen, mindent eltakar valami. Nem úgy, mint a tengeren, ahol hatalmas, sík, összefüggő víztömeg volt. De látja tündérkéjén, hogy neki tetszik a dolog. Nem is csodálkozik rajta, hogy Niara összhangban van a természettel. Általában a tündéreknél nem szokott máshogy lenni a dolog. Azonban a helynek árnyoldalaival is tisztában van a férfi, de tudja, hogyha meghúzódnak egy nyíltabb helyen és tüzet gyújtanak, akkor az állatok nem fognak a közelükbe menni. Ha pedig mégis, Leon talál elég lesz az elüldözésükhöz. De erre még nem akar gondolni, amíg nem szükséges. Majd, ha közeledik az este, akkor fontolóra veszi a dolgokat.*

2633. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-05 23:02:18
 ÚJ
>Garl Breret avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*A fogadóból kilépve a Holdudvaron találja magát. Garl elismerően néz körbe, tetszik neki a hely a maga módján, bár nem ehhez van szokva, Ő inkább a világos és meleg helyeket kedveli, pont mint az otthonát. Talán ezért is preferálja jobban a sivatagot. Nem időzik sokat tovább is indul, elhagyja a Holdudvart és áttér az erdőbe. Az út mentén egy útjelző táblát pillant meg, meg is szemléli közelebbről, hiszen nem biztos a dolgában, nem is igazán tudja merre megy.*
-Hmm, lássuk csak. Kikötő arra. *motyog magában és néz a kikötő felé vezető útra.* Akkor gondolom erre kell, hogy menjek.
*Egy hosszabb séta vár rá teljes páncélzatban, így elég kimerítő lesz, de azzal se járja jól ha zsákban hordaná a páncél darabjait, úgyis ugyan annyira nehéz. Egy lóval járna a legjobban, de arra most nem költ. Ezért is indul a kikötőbe, hogy munkát keressen. Lehet, hogy hiába jött el otthonról idáig, lehet már a célpontja rég halott. Bár abban bízik, hogy ne legyen az és saját maga végezze ki azt a hitványt.
Gyors léptekkel halad a kikötő felé vezető úton.*

2632. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-05 21:53:33
 ÚJ
>Rasdeher Clion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Rovéna//

*Az égen lebegő forró korongnak pont ott sikerül átslisszania a fák lombjai között, ahol a romantikázó gerle pár épp egymás lélektükrébe gabalyodva lelkiszemeikkel vetkőztetik le a másikat. A viasszal teljesen beborított levelek pedig különös hangulatot adnak ennek az egésznek, ahogy a Nap sugarai villódzva verődnek róluk vissza. Ras lágy hunyorgással válaszol csak ezekre a földöntúli fényekre, hisz még ez sem képes megzavarni a körülöttük lágyan örvénylő azúrkék hullámok csodálásában. Íriszeiben egy pillanatra a teljes megnyugvás csillan meg, és szinte elfelejt mindent amit eddig a világról tudott. A tenger felett köröző fehér vizimadarak, vagyis sirályok levegőbe hasító hangjai megkérdőjelezhetetlen összhangban jajdulnak fel a víz morajlásával.
Csakhogy ekkor már nem bír több illatot befogadnia a férfi teste, így kénytelen lesz felhagyni a lány tengert idéző tincseinek szaglásával. Sajnos így a vízió is eltűnik a szemei elöl. Újra az erdőben találja magát. A hajszálak finom, cirógató érzés mellett siklanak ki az ujjai közül, és térnek vissza gazdájuk vállára.
~Ideje visszatérni a valóságba!~ Jegyzi meg magában, mire az a sokakat megosztó vigyor ismét az arcára kúszik, és magába foglal mindent amit gondol. Először is: a nő látvány kifogásolhatatlan, és szemetgyönyörködtető, ami örömmel tölti el. Másodszor... ez a szépség mindig is perverz gondolatokkal táplálták zavarodott elméjét, ennél fogva most szívesen a falnak nyomná és... Itt az ötletáradat megszakad. Tovább kell menniük, nem üthetik el az időt ilyen "buta" dolgokkal, a többiek várnak rájuk. A tervük ennél sokkal fontosabb.
Egy mozdulattal eltolja magát a vaskos fától, és néhány lépést hátrál szeretőjétől.*
-Bocsi Édes, most nem érünk rá ilyenekre. De amint visszaértünk lerendezlek téged is, ezt megígérhetem!
*Egy szempillantás alatt újra lecsökkenti azt a pár lábnyi távolságot amely kettejük közé került, és ha a lány nem fordítja el a fejét, a csöpnyi állát megragadva forraszt egy tüzes csókot az ajkaira.*
-De most már menjünk vissza a lovakhoz. Ez az út járható, és már a hátam sem fáj annyira.

//Később//

*Ha a szépséges hölgye is egyetért vele, és nem támadja le, nyomja le a földre, majd erőszakolja meg akkor körülbelül fél óra múlva nyeregben is vannak, és lassan kirajzolódik előttük a levegő városának tekintélyt parancsoló képe, mely Rasból egy elismerő füttyszót provokál ki.*
-Ez aztán igen! Itt azt hiszem elég étel jut mindkettőnknek Éjfél! Remélem érted mire gondolok Rovéna.
*Előbb az égre, és az őket követő tollasra, majd a művész lelkű hölgyre emeli kékes-zöld tekintetét.*
-Már csak percek kérdése, és a városban vagyunk. Azt hiszem tetszeni fog neked.
*Az utolsó szó egy apró keserves nyögésből mindent túl harsogó, kegyetlen kacajba tör át egyik pillanatról a másikra. Tetszik neki ez az egész. Végre egy új élet, új arcok, új lehetőségek. Ebben találja hát ő meg a szórakozást: a változásban.*

2631. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-05 15:51:35
 ÚJ
>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Eyela Nanesh//

*Az elvörösödő vörös hajú elf lány látványától elneveti magát. Magabiztos és tudja, hogy meg fogja kapni a lányt. Érzi. A kérdés kicsit váratlanul éri de, nem látszik rajta. Viszonylag elég gyorsan is válaszol, hogy zavara ne legyen feltűnő.*
-Mondd csak tengeri liliomom miképp szeretnél engem még meg ismerni?
*Úgy gondolja, hogy ismét zavarba fogja tudni hozni a lányt, hogy gyorsan egy hamis történetet kitaláljon. Azt mégsem mondhatja, hogy kalóz akit jelenleg üldöznek az egész városba. Bár biztos izgalmasabb lenne úgy meghódítani a lányt. Aern szerint ő képes lenne rá még úgy is. Nem véletlenül ő a legveszélyesebb alak a tengeren.*

2630. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-05 15:12:10
 ÚJ
>Eyela Nanesh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

//Dongnor Aern//

*Elvörösödik. Aern kapitány bókolása kezdi egy kicsit idegeíteni, bár abban is biztos, hogy hízelgő.*
- Öö... Túl sok heg tényleg nincs rajtam... Az biztos, hogy izgalmas az életem.
*Nem sokat tud az izmos kapitányról. Magában elhatározza, hogy megkérdezi, de nem igazán számít hosszú válaszra.*
~A férfiak nem szoktak annyit fecsegni, mint mi...~
- Biztos, hogy többet tudok, mint amennyit tudni érdemes? *mosolyodik el végül.*

2629. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-05 00:18:54
 ÚJ
>Chothal Narral avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211

Játékstílus: Szelíd

*A lassú léptetés után Chothal rádöbben amint a napra ér, mennyire fázott eddig. Nem is csoda, teljesen elázott ide úton.
Egyáltalán nem hiányzik számára egy jókora megfázás, így nem vitatkozik tovább magával az erdőben meg is áll egy tisztáson.
Őzbak szezon járja a környéket, a távolban lehet is hallani, hogy valahol bakok verekednek a területért. De rég evett már jó roston sült, gombás-kapros őzbak sültet. Lehet valamikor itt lenne az idő egy kis vadászatra kuliba?
Vagy vegyen inkább magának. Áh az túl könnyű. Hosszú a nyár, hosszú a szezon. Lehet fog még Ő vadat lőni erre. Egy biztos akkor vesz magának egy jó adag borókást, kiül valamelyik tisztásra és maga csinálja a vacsoráját. Pont mint régen, mikor még Ő is fiatal volt. Távol a világtól, ott ahol senki nem hall, csak te és a természet. Amúgy is itt Artheniorban kellemesek a nyári esték. Főleg banditák és útonállók nélkül.
Ahogy ezen gondolkodik lepattan a nyeregből, megrázza kicsit magát és hörögve, torkát köszörülve elkezdi a lovát is leszerszámozni.
Mikor a lóról, nyereg, kantár és minden málha lekerül, Chot a vizes dolgokat kiteregeti a földre, majd rácsap a ló farára vaskezével és így szól:*
-Eredj gyümölcsözz egy kicsit. Biztos találsz valamit, de ha nekem megint valamit megeszel amitől elkezd sietni a beled... lókolbászt csinálok belőled.
*Mondja az ork morogva, lassan levedli magáról a vizes csuhadarabokat, csizmát, vértet, majd minden egyéb más vasat.
Jó két és fél perc kínlódás után pedig Chot a hasát süttetve szárazabb nadrágban fekszik a füvön. Ám a dús növényzetben, vaskeze végig a pallos markolatán van, ami bizony elkerülheti a hétköznapi népek figyelmét.*

2628. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-04 02:23:27
 ÚJ
>Lahmar Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Szelíd

*Minden évszak egy új szezont és időszakot hoz a vadászmezőkre, jelen esetben az erdőbe...
A tavasz bár lassan véget ér, szarvaséknál, őzéknél még csak most indul be az élet nyár végén és ősszel.
Elkezdődött még az erdei őzeknél is a területfoglalás, a bakok megverekszenek a területbirtoklásért és később majd a sutákért is. Ez egy valamit jelent a vadászattal foglalkozóknak... bakszezon.
Az őzbak figyelmes, érzékeny állat, nehéz cserkelni, de ha nem lehetne akkor nem vadásznának rá. Nem lenne a vadászok falán őzbak trófea, a nemesek és szegények nem ennének őz becsináltat és őz sültet gombával. Lahmar már napok óta készült arra, hogy megfelelő legyen a nap és le tudjon lőni egy bakot. Széljárás és szerencse, az mi befolyásolja az őz lövését. Ha a lövésnek már meg van az anatómiája, hiszen kellő időt gyakorolta, onnantól már csak óvatos léptek kellenek és jó szerencse.
Ez ma meg is lett. Az erdő csapásait és útjait követve lehet látni a nyomokat. Hol járt és hol állt a vadász, hol hullott vesszőben a vad. Valamivel arrébb egy fa tövében láthatóak a zsigerek. Ez a természet rendje... ami oda tartozik, az vissza is tér oda, ami az emberé az pedig az emberé lesz. Egy közel hat éves bak volt ma az aki a vadász prédája lett.
Átvetette a jószágot vállán s elvitte magával a főcsapástól nem messze lévő tisztásra. Ez a tisztás már évek óta Lahmar zsigerelő és kikészítő helye. A helyi vadászokkal együtt hoztak létre itt egy kis vadászházat. Semmi több nincs benne mint egy fekhely, illetve odakinn egy zsigerelőasztal.
Ám Lahmar többnyire inkább kifüggeszti az állatot és először úgy fejti le az irhát és a húsokat. Majd mikor finomabb munkára kerül a sor akkor áttér az asztalra és ott folytatja a munkát.
Jelenleg Lahmar a tisztáson álldogál kezében nyúzó késével, s felnyitott állatról fejti le a húst, ami ki van feszítve két fa közé.
Az erdő nyugodt, s a csöndet is csak Lahmar veri fel, munkaszagú, de önfeledt fütyörészésével, miközben, nagy, néhol durvább de ügyes mozdulatokkal fejti le a szőrt az állatról.*

2627. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-03 20:53:21
 ÚJ
>Rovéna O'mera Phorwentar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Rasdeher//

*A lány már egészen hosszú ideje dédelgeti ezt a nyálkás kis állatot és már a dolgok kezdetén is nagyon a szívéhez nőtt. Talán a férfinek furcsa is lehetett eleinte Rovéna hihetetlen törődése a hasztalan lényecske iránt. Mint ahogy szokatlan, olykor mézédes, olykor pedig leplezetlenül pajzán és illetlen dalai. S mindazok a dolgok, melyek annyira nem illenek össze a máskor nagyszájú, heves, kardot rántó, vagdalkozó nőszemély, vagy épp a buja szerető képével. Azonban bármire is használja hangját a lány, kétség sem fér hozzá, hogy mennyire lágy, fület és lelket egyszerre kényeztető, ámulatba ejtő dallam ez.
Rasdeher arcáról hirtelen tűnik el a sokatmondó rókavigyor, s helyére értetlen arckifejezés költözik. Ám ettől még egyáltalán nem ismeretlen ez Rovéna számára. Sejtelmesen pillant párjára, ajkain buja, igéző mosollyal.*
- Természetesen... *egyezik bele a férfi tagadásába, legalább is látszólag. Mégis, szájából szinte sóhajtva bújik ki a szó.
A csalogató csókok után, eltáncolva szeretője elől, ajkain széles mosollyal válaszolja meg kérdését.*
- Én? Nem tudom miről beszélsz, Rasti. *dorombolja mámorító hangján, felidézve azokat, miket nemrégiben Rastól hallott. Észreveszi, amint Éjfél elrepül az erős vállról, de megbabonázó lélektükreit egy másodpercre sem szakítja el a madár gazdájának rabul ejtett pillantásától. Nem, nem akarja elengedni, egy csalfa momentumra sem. Imádja, hogy az övé. Még akkor sem ereszti, amikor háta egy vaskos fa törzsének ütközik. Végül mégis megteszi, de nem hagyja magára sokáig a lenyűgöző szempárt. Rab lett a fogva tartó is, s igencsak élvezi gyönyörű fogságát. Vitézt gyorsan a helyére rakja és ismét Rasdeherre pillant. A jövendőről árulkodó, szépet ígérő szavakra csak egy néma s mégis, annál érzékibb mosollyal felel. Élvezi, ahogy a szálkás karok körbezárják miközben megtámaszkodnak a fa érdes felületén. Élvezi azt a leheletnyi örökkévalóságot mi addig létezik, míg csendben, elmélyülve fedezik fel egymás apró vonásait. Ajkaira tudatlanul is egy végtelenül őszinte, szerető mosoly ül ki. Őzbarna szemei párja mozdulatát figyelik, majd a férfiéhez képest aprócska kacsókba veszi a kedves kézfejet, s lágyan tenyerébe simul puha arcával. Hosszú pillái egy kis időre lecsukódnak, s mikor felnyílnak, egy újabb csókért hajol kedveséhez. Ezúttal egy hosszú, érzelmes csókért. Kezét csak akkor engedi el, mikor ajkaik egymásba forrnak, hogy sajátjával Ras hasfalán felhaladva, át a mellkasán végigsimíthasson, s körbeölelhesse a férfias nyakat.*

2626. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-03 00:23:01
 ÚJ
>Niara Relle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Leon Descobrat//

*Ha már így rábízták a döntést, akkor törni kezdi a fejét. Vajon milyen név illik egy szamárhoz? Fogalma sincsen, ilyen feladattal még nem igazán kellett megbirkóznia.*
-Hm... Na jó! Akkor,mivel nőstény, legyen mondjuuuk....Molly! Az jó? Tetszik?
*Először a szamárhoz beszél, de aztán felpillant Leonra is, hogy kikérje a véleményét. Direkt figyelmen kívül hagyja az oldalára csatolt kardot, mert eldöntötte, hogy nem kérdez efelől, hát be is tartja.*
-Szerinted? Jó lesz?
*Megöleli a csacsi nyakát, megsimogatja újra.*
-Hogy te milyen barátságos kis csacsi vagy! Azt hiszem, szerencsések vagyunk veled!
*Szélesen mosolyog. Szeretné hinni, hogy tényleg szerencsések lesznek az út alatt.
Ahogy Leon felülteti a csacsi hátára, és csókot ad neki, úgy viszonozza azt, hogy közben egy hosszú pillanatra megöleli a férfit. Amikor pedig elindulnak, a kérésre egyből mesélni kezd. A "Kicsim" megszólítástól pedig szinte azonnal elpirul. Hallotta már, ahogy a fiatal földművesek így becézik kedveseiket, de soha nem gondolt arra, hogy egyszer ő is beállhat ebbe a bizonyos sorba: a 'Kicsimnek becézettek' táborának sorába.*
-A házunk? Hát... A mi házunk nem olyan nagy... Illetve, egyáltalán nem nagy. Picike. De nem kisebb, mint a többi földműves gazdáé, mert nekik is ilyen nagyságú házuk van, csak a szomszédunknak nagyobb, mert ő édesapa szerint, szerencsésebb.
*Az igazság pedig az, hogy a szomszéd földműves csak a jó ég tudja, miféle alakokkal milyen üzleteket köt, ezért mondható sikeresnek. De Niarát mindig úgy nevelték, hogy ne feltételezzen senkiről rosszat, így hát az apja hiába tudta, hogy a szomszéd egy gazember, másképp fogalmazta meg a dolgot a lánynak. Ő pedig ezt a magyarázatot elfogadta, hiszen úgysem nyomozgatna senki után.*
-A mi házunk nem emeletes, de ez nem baj, mert mi úgyis csak hárman lakunk benne, viszont a padlás tele van mindenféle érdekes régiséggel! Fehér a fal, kívül is, belül is, és a tetőnk piros. Fenn a tetőn pedig van egy szélkakasunk. Egyébként van egy kis teraszunk is, ahová édesapám készített nekem egy csodaszép padot, párnákkal, hogy este kint is nézhessem a csillagokat, ha nincs hideg. Csodaszép a kilátás a házunktól! Főleg a napfelkelték, és a naplementék. Az ablak alatt van egy rózsakertünk, amit mindenki megbámul, amikor virágzanak a rózsáink. Már messziről látni lehet őket. A teraszra felvezető lépcsőtől pedig egy ösvény vezet ki a földekre.
*Egy pillanatra elhallgat a nagy, lelkes csacsogásból, levegőt vesz, ugyanis a végére már egészen gyorsan hadarta az információkat. Ismét hozzáfog a meséléshez, ezúttal újra lassan.*
-Édesanyám pedig... Vékony, rövid, szőke hajú, és magasabb nálam egy kicsivel. Nagyon kedves, halk szavú, csodálatos asszony. Mindig fáradt, mindig illendően viselkedik, és tudja, hogy mi helytelen és mi helyes. Azt szokta mondani, hogy a nyugodtság, a kedvesség és az illem betartása egy hölgy számára nélkülözhetetlen, legyen akár grófnő, vagy földműves.
*Halványan mosolyog, ahogy az anyja képe lebeg a szemei előtt.*
Szerintem, igaza van. Tudom, hogy nem ő az igazi anyám, de nekem olyan, mintha mégis az lenne. Ő vett magához, mert az igazi anyám meghalt, és az igazi apám nem akart engem, ezért könyörgött minden arra járónak, hogy vigyenek el. Édesanyám azt mondta, hogy nem tudott otthagyni engem, mert hogy neki sohasem lehetett volna gyermeke, de így mégiscsak lett egy lánya. És édesapa is örült, úgyhogy ők neveltek fel. De szerintem...ez így volt jó! Nem is kívánhattam volna magamnak csodálatosabb családot!
*Ránéz Leonra, és csak mosolyog boldogan az előbb elhangzott gondolattól.
Miközben mesél, hamar elhagyják a kovácsműhelyet, és elérkeznek az Artheniori erdőbe. Niara már távolabbról is figyelte a közelgő erdőt, és már előre örül, hiszen imádja a természet közelségét. Biztosan gyönyörű ez a hely, élmény lesz átutazni rajta! De a kis tündérnek fogalma sincs arról, hogy ami első pillantásra ilyen elragadó, az valójában milyen veszélyes is tud lenni. Szinte alig van aljnövényzet, a fák lombja odafönt összeér, kizárva a napfényt. Éjszaka ez a hely igazi rémálom lehet.*

2625. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-02 20:33:24
 ÚJ
>Rasdeher Clion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Rovéna//

*Vitéz, a csiga... ennél érdekesebb nevet nem is lehetett volna adni egy éti csigának. Gondolhatja magában Ras az apró, védtelen teremtés láttán. Egyetlen meszeshéjú ház ami megvédi a büszkeségtől hízó csigát. Egyetlen váz, amelyet a férfi a tenyerében könnyedén össze tudna roppantani, mégis valami olyan felfoghatatlan kisugárzása van ennek az egyetlen élőlénynek Rovéna gyengéd kacsójában, ami tiszteletet parancsol még Éjfélnek is. A madár még egyszer sem próbálta elfogyasztani a nyálkás csúszómászót, míg fajtársait bűntudat nélkül falta volna fel, ha olyanja van. Vagy ez csak ismét egy buta ábránd? Egy gyermekies, elromlott elme szüleménye? Nem, valószínűleg az örökifjú barnatincsű lány mely ennyire elkápráztatta, vagy inkább megbabonázta a madarat, hogy még a szeretett csigáját sem szeretné bántani. Sőt még egy olyan szókapcsolatot is elsajátított a csalfa holló, amelyet Rasdeher meg sem próbált megtanítani neki. "Rovéna gyönyörű!" Szokta olykor ismételgetni, amire a megemlített hölgy általában egy apró mosollyal, vagy kuncogással felel.
De most kivételesen egy szót sem szól, csak érdeklődést színlelve forgatja fejét, és még mindig a marhaszemen csámcsog. Furcsa egy madár, és sokak szerint ijesztő is, de Rashoz egyszerűen már hozzánőtt, s sehogy sem lenne szíve tőle megválni. Mert bizony van olyan dolog amihez ő is foggal-körömmel ragaszkodik, ilyen Rovéna, és a tollas is.*
-Nem tudom kitől tanulhatta ezt! De most hogy így mondod, van ehy sejtésem, hogy ki a ludas az ügyben. Egyébként könnyű úgy ezt mondani, hogy nem egész nap a te füledbe károg. Egy életen át hallgatni még végképp fárasztó. Még az is lehet, hogy engem is túl él ez a dög.
*Mosolya nem hervad le a keskenyen ívelt ajkairól, sőt a rókavigyor tovább fokozódik mikor a keze elkezd járni a kerek domborulatokon le s fel. Mint mikor az apró gyerkőcök felmásznak a magasan ívelt, kerek dombocskára, majd a hóban lecsúszkálnak. Olykor egy bukfencet is vetnek a hóba, amit Rasti egy fenékre pacsival imitál.*
-Miféle vigyor?
*Pillanatok alatt eltűnteti arcáról azt a sokat sejtető mosolyt, mintha mi sem történt volna, majd értetlenkedve áll meg pár másodpercre.*
-Nem értem mire gondolsz, hisz én csak pihenni akartam egy kicsit.
*Értetlen tekintettel bámul a másikra, és még a karját is kitárja mit sem értve az egészből. Hisz ő semmi rosszra nem gondolt. Csak pihenni akart. Egy jó meleg, puha és selymes ágyban. Hmmm... az az ágy! Olyan az érintése amitől rögtön megborzong az ember. Kész élvezet lenne benne feküdni. A rövid életű csókot elfogadja, de íncselkedés céljából nem viszonozza.*
-Ejnye Virágszálam, te mióta vagy ilyen huncut?
*Nem akar lemaradni a játszadozó lánykától, így a zöldes-kék íriszeit egy pillanatra sem szakítja el az ő csodaszép pillantásától. Ezzel be is zárult a cella ajtaja, a kulcsot pedig eldobták. A nőstény rabja lett addig, míg valaki fel nem feszíti a zárat.*
-Ne menj olyan messzire, nem akarlak szem elől téveszteni.
*Ő már hamarabb sejti, hogy a kegyes fatörzs megakadályozza, hogy ez a rosszcsont tovább szökjön előle, így akár az ő csiga lépteivel is utólérheti. Szegény Vitéz, most biztos megsértődne.
Még utól sem érte a bögyös nőszemélyt, de már int Éjfélnek: "Ideje leszállni!" A madárnak több nem is kell, ismét kilövi magát, és mint a nyíl a felhők felé suhan.*
-Kettesben maradtunk...
*Ezeknél a szavaknál már ott is termedt a faóriásnál, és két karjával a fának támaszkodva vizslatja a lány gyönyörű arcát. Nem telik el egy perc sem, míg tétlenül bámulja, neki mégis egy örökkévalóságnak tűnik. A kínos tétlenséget megtörve pár tincset a hajából a férfias tenyerébe vesz, és egy nagyot szippant az illatából.*
-Még mindig olyan jó illatod van... a tenger jut róla eszembe.

2624. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-02 19:16:04
 ÚJ
>Rovéna O'mera Phorwentar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Rasdeher//

*A távoli rikácsolást hamar felismeri, s a következő pillanatban már a hang gazdája is megérkezik, a fekete tollas képében. Az már meg sem lepi, hogy a kis haspók azonnal ételt követel magának. Mosolyogva a madárra pillant, s míg azt Rasdeher eteti, ő valami lágy dallamot dúdolva, macskás lépteivel sétál a férfi mellett. Hangja valamennyi énekesmadár dalát egyszerre idézi fel.
Ahogy lépdel, csípője lágyan ringatózik, kézfejét pedig maga előtt tartva vizsgálgatja. Pontosabban nem a kezét.. A lombok közül beszűrődő fény egy vékonyka, nyálkás sávon csillan meg az édes kis kacsón. A nyom egészen a lány csuklójáig vezet, ahol egy csigában ér véget. Semmi szokatlan nincs az állatban. Egy egyszerű éti csiga. A lány hatalmas, őzbarna szemeivel figyeli az állatot, ahogy lassan egyre fentebb csúszik karján. Végül másik kezét is felemeli, s egy kisebb, zöld levéldarabot helyez az apró, nyálkás lény elé.*
- Úgy tűnik, ebédidő van, Vitéz! *mosolyogja kedvesen, egy pillanatra megszakítva az eddig dúdolt éneket. Azonban a dal itt egy időre véget érni látszik.*
-Ugyan, szerintem édes vagy, ahogy beszélsz hozzá! Amúgy meg kár elhallgattatnod. Már olyan szépen tudja mondani hogy "Rovéna gyönyörű!". Szerintem okos ez a madár! Az én Vitézem pedig egy igazán délceg csiga. Csak nézz rá, Rasti! Szép, kerekded háza van, és a szemei.. *a mondatot nem tudja befejezni. Ras erős keze szakítja félbe, amikor hátsóját markolja meg.*
-Rasti, amikor kerekdedet mondtam, én nem a fenekemre gondoltam. Azt viszont sejtem, mit tervezel! A tekinteted, meg ez a vigyor mindent elárul. *szavai mézédesen csengenek, ám mégis akad bennük némi titokzatosság. A hímhez hajol, kissé felágaskodva, s egy csókot forraszt ajkaira, melyet igen hamar meg is szakít. Ám alig távolodik el a férfitól. Telt, nedves ajkaival súrolja a másikét, majd incselkedve, magához csalogatva Őt, kissé hátrébb húzza fejét, hogy aztán újra közelebb bújjon, s ajkaiba suttogjon.*
- Felőlem akár itt helyben is... megpihenhetünk. *dorombolja a szavakat, s miután gyengéden a másik ajkába harap, hirtelen távolodik el tőle, a szinte táncolva fojtatja a sétát. Közben könnyeden megpördül,és Rasdeherre pillantva dallamosan felkacag, a férfira villantva fehér fogacskáit. Egy pillanatra sem áll meg közben, menetiránynak háttal lépked néhány méterrel szeretője előtt. Közben buja, barna lélektükreit mélyen a férfi pillantásába fúrja. Alsó ajkát beszívja, majd a felsőt nyelvével nedvesíti meg. Közben mindvégig őrjítően mosolyog a sötétbe burkolt alakra, s igyekszik tartani a köztük létrejött távolságot.
Az viszont rejtély marad, hogy ez mégis meddig sikerülhetett volna neki, mivel a következő pillanatban valami megállítja. Hátára erősített fegyvere halkan csendül fel, ahogy a lány nekinyomódik egy öreg lombhullató vastag, kérges testéhez. Csábos pillantásába hirtelen meglepettség szökik, ahogy a háta mögött magasodó fát kezével is kitapogatja. Ekkor ismét felnevet, s mielőtt Ras megszüntetné a köztük lévő néhány rövidke métert, a csigához nyúl, mi mostanra már az alkarja közepéig felkapaszkodott. Gyengéden megfogja az állatkát a házánál, s felemeli, majd az oldalán lévő táskába dugja. Amint ezzel végzett, pillantását újra a férfire szegezi, ki addigra már lehet, hogy az épp előtte áll.*

2623. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-02 17:51:39
 ÚJ
>Rasdeher Clion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Rovéna//

*Koromfekete, semmitmondó tekintetek vizslatják a sűrű erdő fáinak megnyugtató zöld lombkoronái közt keletkező réseket, melyek rátekintést nyújtanak a földön lezajló események legjavára. Ahogy a holló sötét tekintete, úgy a Nap élettelteli sugarai is sikeresen utat törnek maguknak az egymástól arasznyira sorakozó kisze-kusza levelek rendszerébe, így néhol megvilágít egy-egy aprónyi erdei teremtést. A madár vadul cikázó pillantása nem ilyen erdei állatok után kutat. Gazdáját próbálja megtalálni a kiismerhetetlen növénylabirintusban kisebb-nagyobb sikerrel. De annál okosabb ez a gyönyörű, fényes tollú jószág, hogy azt higgye így gyorsan sikerül megtalálnia a keresett személyt, ezért fülsiketítő rikácsolásba kezd, majd vár pár szuszanásnyi időt, fülel, és újra elkurjantja magát. Így megy ez, míg egyszer egy levegőbe hasító füttyszó nem válaszol a madár jelzésére. Magához való esze van ennek a tollasnak, ez tény, s jól betaníthatták, ha ilyen összhang alakult ki gazda és állat között.
Amint a hívószót megfüleli heves ereszkedésbe kezd, hosszú, erős szárnyait pedig szinte teljesen magá alá húzza, hogy véletlen se akadjon bele valami vaskosabb faágba. Sebesen tör át az óriások zöldelő lombjai között, és néhány ügyesebb manőverrel kerüli ki a veszélyt jelentő akadályokat, míg végül némi lassítás, és levegőben evezés után tökéletesen landol Rasdeher izmos vállán. Enyhe fájdalom nyilal a férfi karjába, mikor a holló belevájja éles karmait a bőrébe a sikeres megállás érdekében, de az arca csak egy pillanatra válik bohókásból, fájdalmassá. Megszokta már az ehhez hasonló karmolászást, és egyébként is a madár ahogy biztonságban érzi magát enged a szorításból, majd ismét felkiált örömében.*
-Hús! Hús! Hús!
*Károgja egymás után, mintha süket lenne az ember...*
-Éjfél! Hallgass!
*Csap egyet a jószág csőrére balkezével, míg a másikkal már kutatni is kezd az övén csüngő kis bőrzacskóban az ízletes nyers hús után, amivel elhallgattathatja az idegörlő hangokat. A kezébe épp az elhullott állat "leggusztusosabb" része kerül, a ruganyós, nyálkás szemgolyója. Szegény marha most már üvegesen bámul arra, amerre fordítják, valószínűleg míg élt nem tudták ilyen engedelmességre nevelni. Végül az igásállat szeme a holló, vagyis Éjfél csőre között végzi.*
-Tessék, az egyik kedvenced! Lásd milyen vagyok hozzád őrült madár!
*Neveti el magát, miközben a madárral próbál kommunikálni, ami mit sem törődve a hozzá intézett szavakkal jóízűen rágcsálja a szemet.*
-Nem is tudom sokszor miért beszélek hozzád. Rovéna édes, te mit gondolsz erről a baromságról? Tényleg ennyire el ment volna az eszem?
*Pillant a mellette sétáló szépséges nőre, kinek bájai benne a tavaszt idézik. A holló után jóval kellemesebb látvány, ezért hosszan elmerül idomaiban, sőt még a fenekére is csap egyet, majd rámarkol.*
-Szép feszes! Ennek majd hasznát vesszük a városban, csak érjünk már oda.
*Elégedett rókavigyor jelenik meg öntelt pofáján amíg a lányhoz beszél, és érdekes terveket szövöget abban a romlott elméjében.*
-Talán... talán megpihenhetnénk valahol mielőtt bármit is csinálunk. Hisz olyan régóta megyünk már, és a hátam is kezd sajogni.

2622. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-30 22:44:07
 ÚJ
>Kilenna Trisl Hargu avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

* Beveti magát a sűrűbe, de figyel arra, hogy ne tévedjen el. Még szerencse, hogy ismeri a térképet. A célja az Erdei ösvényre való kijutás, mert onnan a folyópartra kerül, s így tovább jönnek a helyszínek, majd következni fog a Mágustorony, melyre annyira kíváncsi. Köpenyét a hátára teríti, mert a fák között kicsit hűvösebb van. Lábán fekete bőrből készült csizma, mely térdéig ér, s fűzős. Nadrája szintén fekete, felsője egy piros hosszúujjú, bő póló. Haja szokásosan kontyban van, ez számára a legkényelmesebb viselet. Oladalán lóg nagy bőrtáskája, melyben annyi mindent tart. Fekete lélektükrei a környéket vizsgálják, reméli, hogy hamarosan az ösvényre jut.*

2621. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-30 18:06:53
 ÚJ
>Losriel D'jiraah avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Losriel továbbindul az erdőszéli tisztásról. Eszébe jut, hogy "bőrkabátjában" van egy jókora belső zseb. Megpróbálja beletenni a kis farkast, mely olyan könnyedén csusszan bele a zsebbe, mintha a méretére varrták volna. Apró feje kikandikál a válli részen lévő szakadásból, így nagy fekete gombszemeivel tudja kémlelni az utat, és mindenféle érdekes dolgot. Los és a kölyök most a gazdagnegyedbe tart, hogy ott egy kis aranyat kolduljanak, amelyet további tanulásaira fog költeni. Az erdő lassan véget, ér már hallatszik Arthenior nyüzsgése, az a kellemes zaj, mely a város zaja. A fák egyre ritkábbak, és valamiféle kovácsműhelyszerű tárul szeme elé.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257