// Átkozott fogadó //
-Már miért ne akarnának itt dolgozni? *kérdez vissza Awer.* Tegye el a kardját, ha nem akarja, hogy valaki megsérüljön.
*Awer int az ajtónál állónak, aki megfogja a ponyvát a fejéjél, s előre lerántja magáról. Mordach már ugyan tapasztalt kalandor, de még ő sem látott olyat, mint az a férfi az ajtóban, már ha lehet azt mondani rá, hogy férfi. Mintha két férfit függőlegesen egy ketté vágtak volna középen, majd a két felet össze illesztették volna. Az egyik oldala egy tökéletesen kidolgozott izomzattal rendelkező férfi lenne, akinek az arca olyan tökéletes szép, hogy aki látja az elalél. A másik fél pedig a világ legvisszataszítóbb embere lehetett. Púpos, ragyás, különböző kelések vannak a testén, s a végtagjai is úgy állnak, mintha kifacsarták volna. Az alak nagyon groteszkt látványt nyújt a rövid szárú nadrágjában, mezítláb. Talán az erdőben is így járt már.*
-Üssem? Ne Üssem? *kérdezi Awert.*
-Ne! *parancsol rá.* Beszéljük meg a dolgokat. *Néz a párosra.*
-Nem volt furcsa a vihar? Az hozta magukat ide, ahogyan régen minket is. Ne csapdaként, vagy fenyegetésként fogják ezt fel, hanem lehetőségként.
*Próbál minél megnyugtatóbb hangon beszélni, hogy maradásra bírja a párost.*
-Maguk szerint mikor fognak olyan fogadóval találkozni, ahol ennyibe kerül egy éjszaka. Csak nagyon keveseknek adatik meg a lehetőség, hogy megismerjék az erdő mélyén lévő fogadót. Nem tudom, hogy ki készítette a fogadót, azt sem, hogy hogyan. De azt tudom, hogy ha már elfogadták az italt, akkor nem mehetnek el, amíg le nem töltik a ciklust. Ha kimennek a viharba, akkor meghalnak. *vallja be nekik őszintén.* Ez nem egy megszokott fogadó, ha nem ellenkeznek, s elfogadják, akkor olyan csodákat fognak látni, és tapasztalni, amit máshol nem, és persze a fogadó megjutalmazza önöket ha nem lázadnak ellene. Én már ötven egy ciklus óta dolgozom itt, s minden ciklussal újabb és újabb ajándékokkal jutalmaz meg. Odakint egy tolvaj voltam a Nap karaván pihenőben, nem voltam nagyon tehetséges így inkább verést szereztem, mint aranyat. Amikor magam alatt voltam, akkor jött a vihar. És most én vagyok a Thi-Ghor. Olyan személyek tisztelik és becsülik a munkámat, akikről maguk azt sem tudták, hogy létezik. A hölgy aki az előbb jött, az a Mélységi Birodalom úrnője. Hol tudnának vele máshol találkozni? Kint a külvilágban csak egy módon láthatnák, amikor a katonái elé viszik magukat, hogy kimondja a halálos ítéletüket. De megszállt már itt a Tűz mágia legendás ura, Albur is. Számtalan személyt tudnék még sorolni, de nem teszem. A viszont biztos, hogy amíg itt vannak, addig kapnak élelmet, szállást, amiért csak dolgozniuk kell. És a legfontosabb a fogadó védelmezi önöket, amíg itt dolgoznak.
*Awer olyan nyugodtan beszél, amennyire lehet, hogy megnyugtassa a párost. Nem akarja őket fenyegetni, csupán tájékoztatja őket, s próbálja rábeszélni őket, hogy maradjanak. Az mindenkinek jobb lenne.*