Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

180. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-19 12:58:27
 ÚJ
>Hujio Plemermy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Hujio soha nem szerette az erdőket. Ez is roppant ijesztőnek tűnik. Ő az eltévedéstől fél legjobban. Végig az erdő szélén halad, mert így lehet leggyorsabban eljutni a kovács műhelyéhez. Egyszer mintha a távolban látna valamit, de aztán szaporábbra veszi az iramot, így eltűnik a különös valami szemei elől. Valójában nem is bánja, mert máris megérkezik.*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.05.19 13:53:12, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; hiányzó jelek pótlása.

179. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-18 18:43:52
 ÚJ
>Ekler Cesairo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 36

Játékstílus: Szelíd

*Napsütötte reggelre ébred. Csicseregnek a madarak és az erdőt százféle színűre 'festik' a virágok.
Ekler ezen a szép napon kevésbé kellemes ébredést tudhat a magáénak. A Nap a szemébe süt. Idegesítik az erdő zajai.
Egy kis békét és csöndességet szeretne, de az anya természet valahogy ma kevésbé kegyes vele. Vagy csak ő gondolja úgy, mintha csak direkt akarna vele kiszúrni, hogy még annyi életkedve se legyen, mint amennyi amúgy lenne.
Résnyire kinyitja szemeit, de szinte azonnal össze is csukja. "Ki ég a szemem!" zsörtölődik magában és elé rakja a kezét ezzel egyetemben fel is ül.
Nyújtózik egy hatalmasat, amit egy ásítás követ. Eztán kissé borzosan és hatalmas karikákkal a szeme alatt úgy dönt, hogy betér a templomba. Még sose járt ott, úgyhogy ideje felfedeznie.
Nagy nehezen feltápászkodik. Ruhájáról és a hajából eltávolítja az oda nem illő levél darabokat és cammogva elindul a kiszemelt útvonalon.*

178. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-17 17:59:21
 ÚJ
>Aila Lamarrion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

*Hamarosan egy vízeséshez érnek, ami egy ezüstfényű tóba ömlik alá, s a habok közt egy tündér játszik. Aila nem tudja megállni, hogy fel ne kiáltson.*
- Hát tényleg léteznek!
*A lény hihetetlenül szép, még az elfeknél is gyönyörűbb, pedig eddig azt hitte ők a világegyetem legcsodálatosabb teremtményei. Letérdel a parton és szájtátva figyeli a tündért, aki mintha képeskönyve lapjáról lépett volna ki. Aila szerette volna megérinteni arcát, hogy biztos legyen benne, nem csak káprázat szülte tüneménnyel van dolga, hanem valóságos, mi előtte áll.
Nys kérdésére kissé kábán reagál, mintha hosszú szendergésből ébredne. Csak ekkor veszi észre a virágokból font ékszereket. A zsebében pihenő ékszerek gyermeteg csecsebecséknek tűnnek a szemében a természet ajándékának ily kompozíciója mellett, de azért készségesen segít a lánynak befejezni, bár érzi, olyan sose lesz, mint amit a tündér keze készített. Négykézláb közelebb mászik, és nekilátnak a munkának. Nagy figyelemmel válogatja ki a hozzáillő virágokat, hogy tudása szerint a legszebbet alkossa, ne szégyenüljön meg a Gaylia előtt. Vékony ujjacskái könnyedén beférnek a legkisebb résbe is, így szorosan egymásba ölti a szálakat, nehogy szétessen a mű. A munka végeztén kritikusan megszemléli a művet. Nem találja tökéletesnek, de azért megteszi, és úgy látszik, a többieknek azért tetszik. Nys felvetésére sűrűn bólogatva helyesel, szerinte is a tündéren mutatna a legszebben. Gaylia kérése nagyon meglepi, a feje búbjáig vörös lesz az örömtől.*
- Megtisztelnél vele.* nyögi ki végül nagy nehezen, mert azért őt is tanították, némi, ha nem is túl sok udvariasságra. Kapkodva kirámolja a zsebe tartalmát egy kőre és széles karmozdulattal rájuk mutat.*
- Szeretnél választani, vagy rám bízod?* kérdi izgatottan.*

177. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-16 13:17:14
 ÚJ
>Ari Dorin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Nem is töltött el túl sok időt a parton, máris visszafele sétál. Brr... Lehet, rossz ötlet volt, de hát na.. nem olyan félős.. vagy mégis? Kicsit felhúzza vállait, ahogy körbenéz, és ezúttal kicsit le is tér az útról, hogy feltérképezze a helyet. Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet idejönni.. Vagy mielőbb meg kellene találni a rokonokat, hogy aztán körbevezessék nem? Már ha még megvannak a rokonok...
Kicsit persze korán van, lehet, hogy este kéne visszajönnie, és akkor lenne igazán izgalmas itt.. Jaj, miket is gondol.*

176. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-16 12:59:05
 ÚJ
>Ari Dorin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

* Ó, az ösvény. Az jó lesz neki is, ugyanis nemigen ismeri a terepet. Noha fényes nappal van, inkább nem kockáztatja meg, hogy letérjen az ösvényről, még ha érdekes (talán emberi) hangokat hall valahonnét. Korgó gyomra arra ösztönzi, szaporázza meg lépteit, hiszen minél gyorsabban megvan azzal, amiért jött, annál előbb vehet magának elemózsiát. Kis nyögéssel tehát kiropogtatja nyakát, és már megy is tovább.. s lám, egy tisztás. *

175. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-15 18:27:34
 ÚJ
>Wraeco Thempestas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

*Nem felel elsőre Elhia kérdéseire, jobbnak látja nem társalognia addig, míg nem sikerül teljes mértékben lehiggadnia. A lány hirtelen elengedi, hogy bevizezzen egy rongyot, amit tegezéből halászik elő. Az elf megszabadul vérfoltos ingétől, ezután kedvese gyorsan nekilát Wraeco harci sebeinek ellátásához. Elnézve az érte sürgölődő, mosolygós félvér teremtést, a nemrégiben Wraeco szívének helyén kialakult jégtömb lassacskán olvadásnak indul. Nagy nehezen letelepszik Elhia ölébe, de nem szól semmit, gondolatait továbbra is magában tartja. Ezen viselkedése gyermekkori énje legfőbb, sőt egyetlen fegyvere volt az ellene vétkezőkkel szemben; s most képtelen tekintettel lenni arra, hogy a számára legkedvesebb lényt bünteti átmeneti némasági fogadalmával.
Az elf úgy érzi, elárulták. Ez az egyetlen érzés, amit nem tud kellőképp kezelni, főleg, mivel szerelme fölött kell ítélkeznie. "Egyáltalán most találkoztak először kedvesem kiszabadítása óta? Mi van, ha Dayem már a szálláshelyen megtalált minket, s Elhia kiszökött hozzá?" Wraeco elméjét egyre sötétebb és sötétebb gondolatok kezdik el kínozni. Régen érzett ehhez hasonlót, utoljára szülővárosa berkein belül. Mióta vándorútra indult, érzelmeit mélyen eltemette magában, hogy csak és kizárólag a világ megismerésével töltse mindennapjait, azonban az Elhiával való ismeretségük felszínre hozta benne gyengéd érzelmekre éhes énjét. Ennek okán Wraeco mostanában gyakran került olyan helyzetbe, hogy alaposan mérlegelnie kellett döntéseit azok meghozatala előtt, hiszen elméjében emocionalitás és racionalitás, mint két mostohatestvér vívják szüntelen küzdelmüket.*

*Szívfájdító gondolatait Elhia kislányos, életvidám hangja tereli vissza a valóság mezejére. Ahogy belepillant kedvese tündöklő tengerkék szeme világába, iménti neheztelése egy szempillantás alatt köddé válik. Elméjének ártatlan, érzéki részét még mindig égetik a féltékenysége fáklyájának tüzéből kipattanó parázsszemcsék, ám kedvesére haragudni képtelen.*
- Igen, nehéz volt, de végül sikerrel jártam. *feleli végül. Elhia az ifjú elf arcát kezdi el tisztogatni. A lány gondoskodása szép lassan csillapítani kezdi a Thempestas fiú szerelmi csalódottságtól lángoló lelkét. Elhia ujjai végigsimítják Wraeco testét, majd végül megszólal angyali hangján. Az elf némán hallgatja kedvesét, utolsó mondatára szíve hatalmasat dobban, majd egy pillanat múlva már Elhia finom ajkait érzi sajátján. Wraeco nem habozik: hamar viszonozza a lány iránta táplált érzelmeit számtalan forró csókkal. Karjait Elhia köré fonja, s tiszta szívéből átöleli a számára legkedvesebb egyént.
Néhány perc múlva Wraeco elengedi szerelmét, majd tekintetét az égre emelve a nap állását kezdi el kémlelni.*
- Esteledik, tovább kell állnunk. Bár minden vágyam, hogy itt töltsem veled az éjszakát, nem tartom biztonságosnak ezt a helyet. Dayem is megtalált bennünket, más is a nyomunkra bukkanhat. Eljön még az idő, hogy holmi bújócskázás nélkül együtt lehetünk. Javaslom, induljunk el a templom felé, töltsük ott az éjszakát.

174. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-13 16:25:46
 ÚJ
>Erun Baalash avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*A szerzetes a mesés Holdudvart elhagyva, az erdőbe lép. Az erdő nyomasztó sötétsége hirtelen telepszik rá Erun elméjére. Ettől nincs túl jó kedve. Amilyen pozitív hatással volt rá a Holdudvaron töltött meditáció, olyan negatívan hat az erdő mély csendje, különösen így a sötétség beállta után, pedig egész eddigi életét erdőkben töltötte el. Ez mégis más. Nem szeret itt lenni, ezért inkább továbbhalad.*

173. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-12 16:41:06
 ÚJ
>Elhia Dea avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

- Dayem.
*Hangzik halkan szájából. Tekintetét a férfira emelve az egy lágy csókot nyom orcájára, majd látja eltűnni a bokrok között.
"Életben van, de ismét egyedül. Habár amennyire ismerem minden bizonnyal boldogulni fog."
Visszatér a pirospozsgás színvilága közben blúzát idomain még jobban összeszorítja és meredten bámul a csillámló víz felé. Fel sem tűnik neki Kedvese visszatérte. Riadtan rezzen össze teste, mikor meghallja a férfi hangját maga mögött. Felfele ívelő szájsarkokkal fordul feléje, de arcáról rögtön lefagy a mosoly, mikor meglátja annak sebeit.*
- Örülök, hogy mondhatni épségben visszatértél hozzám!
*Nagyot csillan a lány szeme és rögtön átöleli párját és csókkal kényeztetné, de Wraec elhúzza ajkait, majd érzelemmentesen karolja át a törékeny testecskét.*
- Mi a baj Drága? Talán valami más is történt a gnómokkal?
*Elkeseredetten kémleli ki arcának vonásait kissé oldalra billentett fejjel.*
- Tudod, hogy nekem nyugodtan elmondhatod mi bánt. Habár egy pillanatot tudnál várni?
*Ahogy felteszi kérdését úgy el is válik a két test és Elhia szorgoskodva nyúl be holmijai közé. Egy kissé rongyos kendőt húz ki tegeztartójából, amivel a vízhez siet és átitatja azt. Szempillantás alatt viszi véghez a dolgokat és miközben visszafele tart, gondosan kicsavargatja rongydarabját. Mikor ismét Kedvese mellé ér így szól.*
- Vedd le az ingedet és helyezd kényelembe magadat kérlek!
* Megnyugtató arccal mosolyog a férfira, akit lefektet a fűbe, de még mindig úgy viselkedik mint egy deszka. Elhia érzi, hogy valami nincs rendben kettőjük között, de most nem akar faggatózni. Őmaga is helyet foglal nyújtott lábakkal és az öle felé mutat.*
- Ne legyél már nyuszi. Ennyire megviselt a harc, hogy már az ölemet se fogadod el fejed pihenőhelyének?
*Kekeckedik. Próbál kicsi mosolyt csalni Wraec arcára, de valahogy most nem akar összejönni neki. A férfi ímmel ámmal cselekszik úgy ahogy a lány szeretné.*
- Na látod, hogy nem volt nehéz!
*Hatalmas vigyorral arcán néz le az ölében fekvő férfira.*
Na, akkor hol is tartottunk? Jah tudom! Ennyire nehéz volt a küzdelem?
*Kérdőre vált tekintete, és óvatosan tisztítani kezdi a megviselt arcot. Teste békét és boldogságot sugároz, akár csak az a pillangó aki megmenekült az álnok pók karmai közül.
Gondoskodóan törli le Párja arcáról az alvadt vért.*
- Szerencsére nem vészesek a sebek. Már szépen benőttek.
*Mikor végez a mosdatással, kezei nem hagyják el a kissé borostás arcot. A rongy igaz, hogy arrébb kerül, de a puha ujjacskák újra és újra végigsimítják Wraeco bőrét.*
- Már hiányoltalak.
*Súgja oda neki.*
- Amíg nem voltál itt járt Dayem. Úgy viselkedett, mint ha azt szerette volna, hogy elhagyjalak téged, amire te is jól tudod, hogy nem vagyok képes, hiszen Téged szeretlek úgy ahogy egy nő szerethet egy férfit.
*Ismét próbát tesz a férfi megcsókolására, hogy szavai ne csak hangok legyenek, hanem érzelemmel alá is támassza őket. A férfin múlik, hogy fogadja-e őket, vagy elhidegülve a lánytól, visszautasítja annak érzelmeit.*

172. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-12 15:52:49
 ÚJ
>Wraeco Thempestas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

*Megtépázott ruhával, vérző orral és szemhéjjal, ám diadalittas arccal indul vissza Elhiához. "Így kell bánni ezzel a mihaszna népséggel. Nem is értem, miért nem növeli Arthenior vezetősége a városőrök számát. Ha rajtam múlna, egy ork sem tenné be ide a lábát" - eképpen elmélkedik. Jócskán a történtek hatása alatt áll, ezért is gondol olyasmit, amit nyugodt lelki állapotában megfontolatlan gondolatnak titulálna. Rotteldoh és társai a folyó partja felé vették az irányt, s közölték, mihamarabb elhagyják ezt a 'fertőben fürdő átkozott várost'. "Gnómok, náluk nem szégyen a megfutamodás." Előveszi véres tőrjét. "Megtisztítom, mielőtt Elhiához érek. Nem szeretném, hogy bármi is emlékeztesse ártatlan lelkét világunk kegyetlen mivoltára."

Az erdő szélénél jár, mikor megpillant egy pillangót. Szárnyai részben átlátszóak, napsütés hatására pedig rózsaszín-narancs színátmenetben pompáznak. Kecsesen száll egyik virágról a másikra. Olyan nyugodt íveket ír le, hogy szemlélője akár azt is hihetné: "ez az állat érez és boldog". Hirtelen azonban egy madárpók ugrik elő, s ösztönösen tudva a pillangó néhány másodperccel későbbi 'koordinátáit', magabiztos mozdulattal veti rá magát a repülő lényre. Wraecot megdöbbenti a látvány. A támadó állat kitépi a pillangó egyik gyönyörű szárnyát, majd megpróbálja hálóval befonni áldozatát. A pillangó azonban csodák csodájára hiányos repülést elősegítő testrésszel is sikeresen szárnyra kap, s másodpercek alatt kikerül a pók látószögéből. "Ez egy jel, valami történik" - villan be az elf fejébe. Megérzései általában helytállóak, hisz részben azok révén sikerült Elhia nyomára akadnia. Futásnak indul.

Ellentmondást nem tűrően cikázik a rengetegben, az útjába kerülő fák ágait ritkítva. Néhány perc múlva már érzi is az enyhén párás levegőt, s néhány nagyobb lépést követően rá is lát arra a helyre, ahol Elhiát hagyta. Ahogy azt sejtette, kedvese nincs egyedül. Egy magas, sötét kabátos férfival társalog, aki néhány pillanat leforgása alatt kevésnek kezdi érezni a pusztán verbális kommunikációt, s Elhia nyakába borul. A felismerés szikrája most nyújtja lángra a Wraecoban rejtőző féltékenységet: a férfinak hiányzik az egyik karja. "Dayem!" Wraeco várja, hogy a lány végre ellökje magától egykori elrablóját, de úgy tűnik, Elhiának nincs ellenére ez a helyzet. Miután kibontakoznak az ölelésből, még váltanak néhány szót, majd hirtelen Dayem közel hajol a lányhoz, s - valószínűleg - megpuszilja Wraeco kedvesét. Az elf kezei ökölbe szorulnak, de tudja, fékeznie kell indulatait. "Mégsem ronthatok rá egy harcképtelen elfre." Dayem hirtelen eltűnik, Wraeco pedig nem mozdul, döbbent tekintettel mered maga elé. "Egyáltalán honnan került elő? Követett minket? Különben is, hogy képzeli, hogy csak úgy előbújik, mikor engem elszólít a kötelesség?"

Végül vesz néhány nagy levegőt, és Elhia felé indul. Hideg tekintettel, nyugodt léptekkel halad előre. Elhatározta, hogy nem adja Elhia tudtára, hogy látta Dayem alattomos akcióját. "Ha valóban szeret, előbb-utóbb elmondatja vele bűntudata az imént történteket. Addig pedig vívódást, s szomorúságot kell tükrözzön arca." Egyre közelebb ér a lányhoz, s most látja, Elhia formás testét alig fedi el valami, s erről eszébe jutnak édesanyja párválasztási tanácsai. "Mindig azt mondta, hogy a félvér lányok az elfek tündöklésével és az emberek csalfaságával vannak megáldva. Igaza volt" - tudatosul Wraecoban édesanyja bölcsessége. Amint hallótávolságon belül kerül kedveséhez, csak ennyit szól:*

- Sikeresen végeztem az orkokkal, s a gnómok megmenekültek.

*majd kifejezéstelen arccal odalép a lányhoz, de képtelen megcsókolni Elhiát. Valódi érzéseit leplezendő, gyorsan megöleli a lányt, ám végtagja merevek, s könnyedén feltűnhet a lánynak a minden érzékiséget nélkülöző üdvözlés. Ezt azonban betudhatja annak is, hogy Wraeco bátran küzdött, s nem sokkal a bűnözők eliminálása után semmi kedve enyelegni.*

171. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-11 18:04:40
 ÚJ
>Gaylia Faunalyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Tetszik neki Nyskelienne Firwhin átható leírása a templomról, mert ugyan ő még egyszer sem tette messzebbre apró lábát, mint a folyópartot megelőző tisztás.
Kíváncsiságának és érdeklődésének az ad tanúbizonyságot, hogy ismételten kikönyököl a partra, talán kijjebb is merészkedik, mint legutóbb.
Természetesen a többiek válaszainak is örül, mert mindenki másképpen vázolja fel az épület hangulatát, belterét, meg hogy általában mit lehet ott csinálni.*
- A Holdcsillag népe? *billenti oldalra a fejét, mert még nem hallott efféle népről. Vagy tán mégis? Mintha az erdei remete mesélt volna vajmi keveset az elfek híresebb népeiről, de ő szokás szerint mással volt elfoglalva. Gyakran megesik vele, hogy gondolatai a messziségbe kalandoznak, akkor pedig lehet hozzá beszélni, sokat nem fog fel.
Enyhe zavar suhan át bársonyos arcán, majd Ardrian el Faruardra pillant, mikor megérdeklődi, gyakran jár-e a templomba.*
- Még sosem jártam ott, azért kérdeztem hát, szép hely-e. Dédelgetett álmom, hogy eljuthassak oda, de hát oly messzi és félelmetes az odavezető út *mondja kislányos zavarában, miközben lepillant, és bár nevetségesnek tűnik kifogása, ő egészen másképp éli meg a világot, mint akárki e földön.
Egyúttal most Alinar Liathasnak is választ adott kérdésére.
Rövid ideig elkalandozik borostyán tekintete a jelenlévőkőn. Mindegyikőjükön megfigyel valamit, ami a leginkább tetszik neki. Nyskelienne-én egyértelműen az arcán lévő motívum ragad meg benne, míg a mellette ücsörgő Alinaron a hosszú, szőke haj, mi felkelti érdeklődését. Persze Ailán és Ardrianon is akad, mi kedvére való. Előbbin az érdekes arc és kivételes kézügyesség, míg utóbbin a többiekénél nagyobb fülek, melyeket igazán aranyosnak talál. Legszívesebben meg is húzogatná őket, de ilyen gonosz nem szeretne lenni kedves látogatóival.
Eztán ismételten az ékszerekre terelődik a szó, ő pedig bólint az elf lánynak, hogy nyugodtan hasznosítsák félkész koszorúját. Szerencséjükre jó hangulatba hozták, így engedékeny és adakozó is.*
- Nahát, ügyes vagy *dicséri meg Ailát, miközben elkerekedett lélektükreivel csodálja szorgos kezeit, kivételes kézügyességét. Közelebb is mászik, így kicsit kihagyva a fiúkat a figyelméből, de most igazán leköti az alkotás, amit egyedül is nagyon élvez, és kezd rájönni, hogy talán társaságban ez még jobb mulatság lehet.
Ráadásul így közelről észre is veszi a gnóm lány többi ékszerét.*
- Adsz nekem egyet, ugye? Cserébe én is odaadom valamelyik ékszerem, csak kérlek, adj te is *könyörög gyermeteg követelőzéssel, mert hát nagyon tetszenek neki a saját készítésű díszek.*
- Mindketten szoktatok ékszereket készíteni? *kíváncsiskodik, és látszik, hogy talán a vízben való tartózkodás mellett ez a második olyan dolog, amit rendkívül élvez.
Közben elkészül a koszorú is, melyet Nyiskelienne Firwhin az ő ékesítésére ajánl, ő pedig boldogan el is fogadja azt, és büszkén a fejére helyezi.
Ki is mászik teljesen a vízből, és eléjük ül. Ruhája még nedves ugyan, de ami szembe tűnhet, hogy hajának nagy része már teljesen száraz, így lágyan omlanak vállaira és hátára a vörös fürtök.*
- Ugye még jöttök sokszor? *teszi fel e kérdést, miközben egyik félbehagyott ékszerét tovább fonogatja, míg a többit úgy helyezi, hogy ha a két lány még szeretne alkotni, nyugodtan megtehessék.*

170. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-11 16:28:52
 ÚJ
>Alinar Liathas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Szelíd

*Miután kérdésére választ kap, hagyja a többieket is tovább kérdezősködni, meg persze a tündérkét sem szeretné megterhelni oly sok felvetődő kérdésével. A legtöbbre amúgy is a többiek kíváncsisága révén választ kap, szóval percekig csak mosolyogva figyel társaira, illetve az újonnan megismert Gayilára.
A Templomot övező témára egyetértően bólint, mígnem végül megszólal.*
- Így van, hatalmas, misztikus hely, legközelebb tán több időt is eltöltünk ott, főleg, ha Nyskelienne mesélne a magasztos személyek történeteiről, bizton a szobrok is többet mondanának *mosolyog az említett elfnőre, ki most a félkész ékszerek befejezésével ügyködik Ailával.
Olyan természetes most minden. Fajtársaival és egy gnóm leánykával mulatják a napot mindennemű problémától mentesen, mindezek tetejében most egy tündérrel van szerencséjük társalogni, aki meglepő módon, közvetlenül fejezi ki magát.
Még Ardrian szokatlanul cifra beszédét is megmosolyogja, ahogy próbál minél udvariasabb hangot megütni. Bár Nys hangulatát egy rövidke időre beárnyékolta valami olyasmi, amit ők bizonyára kellő információk nélkül nem érthetnek meg, főként, hogy egyikük sem tudósa a mágiának.
Végül gondolataiból felocsúdva a szőke hajú hölgyeményről a tavi tündérre vetődik érdeklődő tekintete.*
- És jómagad már megcsodáltad a Templomot? *kérdezi meg, mert hát ki tudja, miért vetette fel éppen ezt a témát Gaylia.
Közben Aila és Nyskelienne elkészülnek a koszorúval, melyet most legfőbb beszédpartnerük ékesítéséül óhajtanak felhasználni.
Mosolyogva figyeli a kivételesen szép alkotást, ám az elf hölgy finom humorán még is csak meglepődik. Az ő népénél a nemesek közt a férfiak is szeretik gazdagon díszíteni magukat, éppen ezért fejdíszeik ívelt, kacifántos vonalai is éppen a növények kivételes formáit hivatottak felidézni.
De végül is nem teszi szóvá, miért is tenné, inkább kedvesen kacag ő is, hiszen végtére is a hölgyek fő ékei ezek, és kétség kívül nekik jobban is áll.*
- Azért abban kiegyezhetünk, hogy szépséges Gaylia vagy bármelyikőtök méltóbb e fejdísz viselésére *teszi hozzá mosolyogva, a "vagy" után felhangzott szóval természetesen a jelenlévő lányokra utalva.*

169. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-11 10:04:58
 ÚJ
>Nyskelienne Firwhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Nys elszomorodik a tündér válaszán.*
- Szóval rég láttad... valamiért azt gondoltam, Ő majd minden gondomat megoldja. De akkor lehet, hogy nem is tudunk találkozni vele... *kedvetlenedik el egészen. Mihez fogjon? Merre induljon el, hogy az amulett nyomára bukkanjon? Nagyot sóhajt, aztán igyekezve elterelni borús gondolatait, újfent elmosolyodva társaira pillant.*
- Ó, a Templom... valóban lenyűgöző. Ar Thenior csodálatosat alkotott, és a levegőmágusok hatalma valóban páratlan a maga nemében.
- Végignéztétek, láttátok a szobrokat? *kérdezi Ardtól és Alitól lelkesen.*
- A Holdcsillag népéből, közülünk is vannak néhányan, akik eljöttek Arthenior Levegőtemplomába, elsajátítani ezt a fajta mágiát. *fordul most Gaylia felé, mosolyogva. Nem tudja, ismeri-e talán a Holdcsillagok népét a tündérke.*
- De a bölcseink legtöbbje mégis a Holdmágia követője. Bár Amos Thenior, a Templom mostani főpapja apám szerint e mágiaiskolát is jól ismeri... *teszi még hozzá, eltűnődve.*
- Ám hol van az artheniori levegőmágusok hatalma, amikor tanítványaikat útjára kellene engedniük más városokba, ha nem a levegőmágia szeles útjára lépnének? Erről Artheniorban senki nem beszél... *mondja aztán. Társai számára talán furcsa és különös az a keserűség és szomorúság, ami az egyébként kedves és derűs Nys lényén egy pillanatra érezhetően eluralkodik.
Azután, közben társait hallgatva, kézbeveszi Gaylia ékszereit, és elgyönyörködik az összeválogatott és összefont virágok és levelek színgazdag pompájából összeálló szépségen.*
-Megengeded? Csak ezt az egyet... *mondja kérlelőn, és ha a tündérke beleegyezve rábólint, az egyik, tavirózsákból és vízililiomokból álló koszorút ölébe véve Ailára pillant.*
- Befejezzük? *súgja neki. S ha a kis gnóm lányka is benne van, a szerteszét heverő égővörös, narancs, sárga, piros, világos rózsákból hozzáválogatva befejezik a koszorút, bár Nys a nagyját Ailára hagyja, elbámulva az ügyes kis gnóm ujjacskák kecses mozgásán.
S ha a tavi tündér, Gaylia engedi, a szép koszorúval Nys a szíve szerint a vörös fürtöket díszítené fel...*
- Felékesíted magad vele a kedvünkért? *kérleli hát a tündért.* - Bár kétségkívül Ard és Ali is jól mutatna vele... *mondja kacagva, de azt nem árulja el egyetlen pillantással sem, szerinte melyikük jobban...*

168. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-09 17:09:09
 ÚJ
>Ardrian el Faruard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Csak tágra nyílt szemekkel bámul Nys és Ali bámulatos körmondataira, azoknak szépségére és szóhasználatára. Kicsit elszontyolodik, hogy ő nem tudott ilyesféle méltó köszöntéssel szolgálni, és mivel nem éppen a legnemesibb sarj, nem is valószínű, hogy az ő ajkait valaha effélék fogják elhagyni. Próbál rámosolyogni a tündérre, és lassan visszaköltözik belé a vidámság. Kedvesen, törökülésben hallgatja a zúduló kérdéseket, neki is lenne néhány, de inkább eldönti gyermetegen fejét, és a fűvel játszadozik, nem akarja tovább árasztani őt.*
- Igen, mindnyájan nagy becsben tartjuk íjunkat - talán leszámítva Ailát, aki a mi kis bíránk most.
*Vigyorog rá őszintén a kislánykára, majd vissza a most megismert, vidám lényre. Tetszik neki, ahogy a vízen közlekedik, látszik, mennyire ez az otthona. Az újabb kérdésnél elf barátjára pillant, és finoman megszólal, úgyse beszélt most sokat. Látszik rajta, hogy próbálja utánozni egy kicsit az ő szóhasználatukat, stílusukat, mert kicsit kiszorulva érzi magát emiatt a társaságból.*
- Ó, igen, csodálatos hely az. Alival talán két-három napja látogathattuk meg, de éppen csak körülnéztünk. Te gyakran jársz oda?
*Kérdezi végül kedvesen, feltételezve, hogy nincs olyan messze, ha érdekli, akár minden nap benézhetne.*

167. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-09 15:14:48
 ÚJ
>Gaylia Faunalyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Nyskelienne Firwhin és Alinar Liathas dicsérő és üdvözlő szavai pátyolgatják Gaylia hiúságát, szóval ha eddig tartózkodó volt velük szemben, most már biztos, hogy jobban megfog nyílni.
Nagy, borostyán szemeivel nézi az elf lányt, míg az elmondja céljukat, majd gyermetegen felfújja arcát, miközben oldalra veti aranyló tekintetét.*
- Az erdő is biztos örül nektek, mostanság furcsa lények fordulnak meg errefelé *fejezi ki enyhe rosszallását a más lények nem megfelelő viselkedése miatt, de mondatának első fele, miszerint a rengeteg is élvezi e kivételes lények társaságát, igaznak bizonyul.
Aztán szemei felcsillannak, és ismét Nyskelienne felé fordítja kíváncsi lélektükreit.*
- Az erdei remetét? Ővéle már rég nem találkoztam, de talán hozzátok ő is előbotorkál *jegyzi meg kedves, bájos mosollyal az arcán, miközben lábaival evez a hűs vízben, melynek permetje néha a vendégeit lepi meg.
Közben az elf Alinar is közbeszól, és bár élvezi az érdeklődést és figyelmet, kicsit kezd belezavarodni a kérdések hadába.*
- Igen, itt élek és egyedül. Ti íjászok vagytok hát? Rajtad nem látszik *kuncogja Aila felé pillantva, és kicsit visszaereszkedik a vízbe.
Ezután az ékszereire pillant, melyek még nem tökéletesek, így kicsit szégyelli őket, de bólint Nyskelienne kérdésére.*
- Nézd meg őket nyugodtan, ha tényleg kedvedre valóak, nem bánom *mondja enyhén tartózkodva, majd újabb kérdés fogalmazódik meg kíváncsi mivoltában.*
- A Templomban már jártatok valaha?


166. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-07 21:25:16
 ÚJ
>Alinar Liathas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Szelíd

*Nyshez intézett kérdése tárgytalanná válik, mert szerencséjükre Ard egyből tündérre talál. Talán csak véletlen, vagy épp a természet Isteneinek kegyessége ez, de ő is boldog lesz, hogy végre beteljesült a kívánságuk.
Ahogy a többiek, ő is óvatosan közelít a tó felé, majd mikor bemutatja őket barátja, enyhén meghajol a szépség előtt, aki eleinte igen csak riadtnak tűnik, de talán Ardrian kedvessége vagy a tündér kíváncsisága, de közelebb csalogatja a parthoz, és kedve is derűsebb lesz.*
- Had tegyem meg én is üdvözletem néked, szépséges tünemény *hajol meg enyhén, mosolyogva, majd visszafogott nevetéssel jelzi, hogy tetszik neki a tündérke vidámsága. Látszik rajta, hogy otthon érzi magát, és talán Ardon kívül most lát először olyan teremtést, ki ennyire boldog lenne természetes élőhelyén. Szinte gyermeki, de hát ez teszi a hölgy faját oly bájossá, ami megmelengeti a szívét. Bár az övét nem nehéz.
Látva, hogy Nyskelienne is letelepszik, ő is követi elf társai példáját, és a féltve őrzött ékszerektől tisztes távolban helyet foglal a tó partján. Vet egy gyors pillantást a körülöttük lévő fákra, virágos fűre és nem utolsó sorban a gyönyörű vízesésre. Ő is biztos boldogan élne egy ilyen szép és meghitt környezetben.
Míg társai kérdésekkel halmozzák el Gayliát, addig udvariasan, csöndben vár, de ő is kíváncsi, így az előbbiek mellé toldja saját kérdését is.*
- Ha nem haragudsz meg érdeklődésemért, kedves Gaylia, de egyedül élsz itt? Vagy több vízi tündérke is társad e szép honban? *ejti ki e szavakat halk, lágy hangon, nehogy megijessze határozottságával a hölgyeményt.*

165. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-07 12:26:06
 ÚJ
>Nyskelienne Firwhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*A vízesés felkeresésére mindenki rábólint, úgyhogy Ard nyomában hamar odaérnek. Nys felderül, amikor a fiatal elf, aki elsőnek ér a kis erdei tóhoz, int nekik, és odaérve egy pillanatig még ő is jól látja a víz színén szétterülő vörös tincseket. Ám a tavi tündér a lépteik zajára egy szempillantás alatt eltűnik a víz alatt! De csodák csodájára, vagy csak Ard kedves szavainak köszönhetően kisvártatva előmerészkedik, az egyik sziklánál felbukkanva, sőt még szóba is elegyedik velük.
Nys jól látja a parton heverő, megkezdett, félkész ékszereket is.*
- Nézd csak, milyen szépeket készített... *súgja halkan Ailának.*
- Hála és hódolat illeti a kilenc kezdetet, hogy ily bájos és életvidám nép születhetett e világra! *hajol meg aztán cseppet, mosolyogva, hangosan köszöntve a vízi tündérkét.*
- Örülünk Neked, kedves Gaylia!
*válaszol ő is a kedves bemutatkozásra, miután Ard sorra elmondja a neveiket.
Aztán hangosan, csengőn kacagva elneveti magát, ahogy Ard megkapja a vízpermetet, ahogy a vízi tündér egészen közel merészkedik, hogy kíváncsian szemügyre vegye a társaságot.
Végül óvatosan ő is letelepedik, örülve, ha a tavi tündér megelégedve a szemle eredményével, valóban kiúszik a partig, és felkönyökölve a part zöld füvére tovább beszélget velük.*
- Nincs különleges célunk... csupán elfként élvezzük az erdő és a fák közelségének örömét! Bízni sem mertünk benne, hogy valóban találkozunk valakivel a Szépek népéből... de ilyesféle remény is élt a szívünkben.
- Én magam szívesen találkoznék az erdei remetével azonban, ha esetleg ismeretségben vagy Vele! Talán segíthet egy igen fontos dologban nekem.
- No meg, szeretnénk összemérni íjaink tudását is valahol, de ez még ráér... hosszú még a nap.
- Ez a lakóhelyed? *kérdezi kedvesen, körülnézve a vízesés és a kis tó fákkal és virágokkal körbeölelt kis tisztásán.*
- Nem akartuk megzavarni a nyugalmadat... és az ékszereket sem bántjuk. Igazán nagyon szépek!
Nem bánod, ha közelebbről megcsodálom őket?
*kérdezi kedvesen, az Ard és közte lévő félkész virágláncokra pillantva.*

164. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-06 14:34:27
 ÚJ
>Gaylia Faunalyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Ardrian el Faruard hangjába szomorúság szökik, ami nem tetszik neki. Az előbbi vidám arc inkább kedvére való, így cserfes mosollyal az ajkain elengedi a sziklát, így visszazuhan a vízbe, az elvártnál sokkal halkabban.
Előtte azonban meghallgatja a többiek bemutatását is, bár a nevek neki nem mondanak sokat, ő inkább a kisugárzással foglalkozik, így érzékeivel határolja be, ki érdemes a társaságára.
Ez a csoport úgy fest szerencsés, mert a víz alól elbukkanva, lespricceli a hűs vízzel a fiatal elfet, majd kedves kacajjal hátrébb úszik, ha esetleg a vártnál ellentétes reakciót váltana ki az ismeretlenből.
Bár elbűvölő mosolya és gyermeteg kisugárzása csak ritkán bőszít fel másokat, akkor is tudja, mivel lehet jobb belátásra téríteni másokat. És most erre is fel van készülve, mert kezd tetszeni neki a társaság.
Ha látja, hogy Ardrian és feltehetőleg barátai nem lesznek rá dühösek, közelebb úszik a tünde fiúhoz, és félig kifeküdve a partra, felkönyököl a puha, zöld füvön, aztán kíváncsi lélektükrét a fiúra fordítja.*
- Persze, hogy tündéres, mert az vagyok *szólal meg lágy hangon, ám enyhén kioktató jelleggel, amiért ilyesmit mondott az elf.*
- De mondd, miért vagytok itt? *követelőzik most már kicsit, mert nagyon kíváncsi, és mindent tudni akar, ami az erdőben folyik, hát még ha egy egész csoport érkezik, biztosan céljuk van.*

163. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-06 10:35:37
 ÚJ
>Ardrian el Faruard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Látja, hogy egy kicsit sikerül megnyugtatnia a tündérkét, és tovább mosolyog, de a többiek érkeztére kicsit megijed. Elszomorodva szól hozzá, halkan, hisz úgy gondolja, éles fülük lehet, akárcsak az elfeknek.*
- Ne félj, nem szeretnénk bántani.
*Kérleli szinte szívszorító hangon, majd figyeli, ahogy vet egy pillantást a tőlük nem messze elterülő ékszerekre, úgyhogy kicsit távolab húzódik azoktól, többieknek is jelezve, hogy jöjjenek arrébb.*
- Nem szeretnénk meglopni, az elfek nem tesznek ilyet, ez a romlatlan, pici fél-gnóm lányka meg annál kevésbé.
*Biccent az alacsony, fiatal Aila felé, majd mikor elhangzik a neve, ő is bemutatja társait.*
- Gaylia... szép neved van.. olyan tündéres. Ő itt mellettem Alinar, előtte Nyskelinne, a lányka pedig Aila.
*Biccent egyenként kísérői felé, és nem tudja, hogy folytassa. Tündért szeretett volna látni, beszélni vele, mindkettő megvolt.. és most? Miről lehet beszélgetni egy ilyen teremtménnyel? És, ami különösen érdekes, miért nincs szárnya?*

162. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-05 17:20:04
 ÚJ
>Gaylia Faunalyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*A vízben lebegve hallgatózik, felkészülve arra, hogy elillanjon, de az ismeretlen tündének tűnő egyén megelőzi, és roppant módon gyorsan odakeveredik elé, a tóhoz.
Ijedt, borostyán szemeit félve emeli az alacsony fiúra, akin látva, hogy elf (ezáltal valamiféle rokonnak is mondható volna) megnyugodna, de megjelennek a többiek. Ugyan a négyes csoportot három tünde is ékesíti, az, hogy többen vannak, és hogy egy embernek tűnő kislány is velük van, nem engedi lenyugodni gyorsan kalimpáló szívét.
Röpke pillanatok alatt lebukik a víz alá, majd az egyik közeli szikla mögött bukkan fel, melyre felkapaszkodik. Karjaira támasztja állát, és kíváncsi természetét nem hazudtolva meg, illetve félretéve feszengését, érdeklődve néz végig az idegeneken.
Ardrian el Faruard szelíd mosolya őt is apró mosolyfélére készteti, és arra, hogy megnyugodjon zaklatott teste. Erre persze az is rásegít, hogy természetes közegében van, ahol tudja, hogy senki sem bánthatja. Természeténél fogva nem szállna szembe senkivel, de a meneküléshez rendkívül jól ért.
Így hát válaszra nyitja kislányos ajkait, de előtte szemeivel feltérképezi, hol hagyta a számára értékes ékszer kezdeményeket. Sajnálatára vagy sem, épp melléjük telepedett le az ismeretlen elf fiú, szóval mielőtt megszólalna, már eltervezi, hogy miként fogja visszaszerezni tárgyait.
"Elmondom a nevem, utána kedvesen viselkedem, hogy ne legyen okuk haragra. Mindeközben lassan odasomfordálok, aztán hopp! Már vissza is szereztem az ékszereim, és mindez ellen semmit nem tudnak majd tenni. Bizony, eztán el is tűnök..." Szövögeti a tervet, igen csak gonoszkás hangnemben, amelyet persze csak ő hallhat a fejében, de szeretett növényeit leginkább a gnóm lánytól félti, kit embernek hisz, róluk pedig nem mindig van jó véleménnyel, főleg, ha ijedt és fáradt. Most is csupán ezért töpreng hasonló dolgokon.
Aztán végre valahára meg is szólal.*
- Gayliának szoktak nevezni... *feleli szűkszavúan, miközben kicsit feljebb húzza magát a sziklán, hogy jobban rálásson Ardrianra. Vállain szétterülnek hosszú, vizes és vörös fürtjei, míg könnyed ruhája egy részen testére tapad, lentebb viszont kényelmesen lebeg a víz felszínén.*
- Miért vagytok itt? *kérdezi, szavaiból pedig kíváncsiság cseng ki. Nem éppen a legudvariasabb kérdés, de hozzászokott, hogyha valaki ide téved, vagy az öreg remetét keresi, vagy pedig kincseket jött vadászni.*

161. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-05 16:54:30
 ÚJ
>Ardrian el Faruard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Nys eszmefuttatásán csak mosolyog, miközben minden madárnak egyenként köszön, és minden második fát végigsimít kezével. Az elf szavakra most benne is felindul valami, szemei előtt megjelennek a gyönyörű rúnákkal teleírt tekercsek, s azok felolvasása... Egy ember sosem érhet fel egy olyan magas értelmi, szépségi színvonalra - tartják így a tündék.*
- Akkor a célunk a vízesés!
*Mondja eldöntve, hisz feltételezi, mindnyájan tündért szeretnének látni. A többi dologra csak bólint, jelezve, hogy felfogta, de most ezek tudják a legkevésbé érdekelni, szeme előtt csupán célja lebeg.
A tavacskához megérkezve int a jelenlevőknek, és közelebb lépdel a vízhez.*
- Nézzétek!
*Suttogja, mikor társai közelebb értek. Tündéri hajfonatok áradnak szét a víz felszínén, ki más viselkedhetne ily' könnyedén a vízben, mint egy tavi tündérke? Puha léptekkel megindul hát felé, ez a nép nem nagyon félhet az övétől, hisz sok dologban hasonlítanak. Egyformán természetszeretők, nyugodtak, így hát reménykedik benne, hogy nem menekül el a lányka. A parthoz odaérve könnyedén telepszik le törökülésbe a fűbe, és várva a többieket finom mosollyal tekint az ismeretlen, tündérnek tűnő nő felé.*
- Szia, én Ard vagyok.. hát téged miként szoktak nevezni?
*Kérdezi kedvesen, tisztán, semmiféle hátsó szándék nem érződhet ki, csupán gyermeteg kedvesség és naivitás - hogy is lehetne másképp, ez az igazság.

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257