//Gimesad Alatega és Mesélő #11 figyelmébe//
*A lány még jobban megrémül, mikor meglátja, hogy most már a vérszomjas fenevad Gimesadot vette célba. Ám az a tudat, hogy a férfinak baja eshet sikeresen kivezeti őt a félelem útvesztőjéből. "A csillagokat nem használhatom, túl sötét van hozzá, még a végén Gimesadot találnám el. A tőrömmel se mennék sokra. Kell valami, amivel ha kell, harcolni is tudok." Fut át agyán villámgyorsasággal, szemével pedig azonnal esetleges fegyvereket után kezd el kutatni. Természetesen a sziklaüregben semmit nem talál, mi segítségére lehet. "Gyerünk már...!" Túr bele idegesen hajába, és kitekint az üregből. Pár perc múlva, szeme láttára világosodik meg egy pillanatra az erdő egy villám által. "A csuklyás! Biztos van nála valami." Suhan át agyán, és már szalad is a földön fekvőhöz.*
- Nyugodjon meg. Minden rendben lesz. *Mondja mikor odaér, talán leginkább saját maga nyugtatására. Tekintve, hogy az idegen alig mozog, kiveszi jobbjából rövid kardját, majd bátortalanul kiegyenesedik. Sosem volt még kard kezeiben, így meglehet, hogyha az állat rátámadna, semmit sem érne a véres fegyver.*