//Arten Frei//
*Irdoril végighallgatja a lovagot, miközben a tábort fürkészi, más terveken gondolkozva. Azzal ő maga is tisztában van, hogy Artennek igaza van, illetve kissé realisztikusabban látja a dolgot, mint ő. Ő maga minél előbb végezni akar a melóval, főleg amiatt, mert jelenleg híján van bármi nemű vagyonnak, és habár már megszokta a nélkülözést, azért jobb lenne minél előbb visszalendülni a nyeregbe. Breganar bizalma az utóbbi időkben amúgy is alaposan megcsappant benne, és a ma esti incidenssel, ami a lovagot illeti, megint lejjebb süllyedt a szemében. A sötételf megrázza a fejét, remélve, hogy a rajtaütést veszélyeztető negatív gondolatok így szépen eltűnnek az éjszakában, de így csak azt érte el, hogy most a lovag szavain kezd el rágódni.*
- Igen, küldtem, de az a fickó már jó ideje járt itt utoljára. És én mondtam, hogy ezek nem csak ketten-hárman lesznek. Vagy talán nem fogalmaztam elég világosan?
*Kérdi a sötételf, vigyorogva a sötétben, tudatában léve annak, hogy a lehető legködösebben fogalmazott a részleteket illetően, és hogy gyakorlatilag meg se említette azt, hogy kettőnél többen is lehetnek a banditák.*
- Amúgy meg nincs ebben semmi törvénybe ütköző. Ők a banditák, emlékszel?
*Beszél halkan Irdoril, majd Artenre pillant az éj-fedte erdő aljnövényzetében lapulva. Hamar meggondolja magát, elvégre nem profitálna abból, ha a lovag most magára hagyná. Már eredetileg is azért keresett társat magának, mert a bérelt felderítő információi alapján pontosan tudta, hogy egyedül képtelen lenne győzni.*
- Figyelj rám. Én se szándékozok megdögleni itt, ebben a neve-nincs rengetegben, hogy aztán csapzott kóbor kutyák ebédjeként végezzem. Hidd el, a meglepetés ereje, és a kezdeti fejetlenség felhasználása a mi javunkra fogja billenteni a mérleget. Igen, lehet hogy hazudtam neked, de ha azt mondom, hogy több, mint egy tucat haramia található errefelé, komolyan eljöttél volna? Nézd, én nem vagyok hajlandó a pénzemen tovább osztozkodni, téged azért szerveztelek be, mert egyedül valóban lehetetlen lett volna. De ketten? Nekünk már van esélyünk, csak helyesen kell kevernünk a lapokat.
Ezek az emberek odalent esznek, isznak, lefogadom, hogy jó páran részegek. Vannak, akik már javában alszanak, és csak azok igazán éberek, akik őrt állnak. Őket kell először megölnünk. A lényeg, hogy gyorsan dolgozzunk. Az álmosság, a káosz, és az ezekből eredő félelem a mi oldalunkon fog állni, hidd el. Na mit mondasz?